Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-02 / 21. szám

kormány. Ennek az eshetőségnek gyön­géje az, hogy a szabadelvüpárt kisebb­ségben van. Ha magához vonja a disszi­denseket; akkor is kisebbségben van. Ha a néppárt a maga egészében bevo­nul a szabadelvű pártba: ezzel nincs segitve a bajon; mert ha a kifejezetten klerikális néppártiak (Molnár János, Csernoch s még néhányan) belépnének a szabadelvű pártba: akkor más husz­harminc tagot kiszorítanának belőle és még kevésbé volna meg a többség, mint azelőtt. Ha pedig a néppártnak csak olyan tiz tagja lépne be a szabadelvű pártba, akinek szabadelvűsége ellen nem lehet komoly kifogást tenni: ezzel még nem volna meg a többség. Be kellene vonni tehát az ujpártot is, amelyet köny­nyebben fogadna be a szabadelvű párt, mint a néppártot, bárha Bánffy pro­gramja két kardinális pontban (a had­sereg és a vámterület kérdésében) éles ellentétben áll a szabadelvüpárt pro­gramjával. Igy valahogy létrejönne a hatvan­hetes többség, de marcangoló ellenté­tekkel a belsejében. Az ekként megal­kotott többség nem volna komoly ak­cióra használható s nem adna tartós bázist a kormányzásra, mert ideig-óráig a régi állapotot állítaná vissza s nem felelne meg annak a jelentős fordulatnak, amely a nemzet gondolkozásában és ér­zésében beállott s a mely a választás eredményében jutott világos kifejezésre. Ezt az eshetőséget tehát elvethet­jük, mert nem nyit kilátást egészséges és tartós uj alakulásra. — A második eshetőség az volna, a melyről legtöbb szó esik, hogy tudni­illik a disszidensek csoportja, illetve Andrássy Gyula gróf vállalkozzék kormány alakítására egy, általa adandó program alapján, a mely magához von­zaná mindazokat, a kik ezt a programot helyeslik s támogatására hajlandók. En­nek az eshetőségnek útját szegi az a körülmény, hogy a disszidensek cso­portja magában kicsiny s kormányt ala­kítván, kénytelen volna egyfelől a sza­badelvű pártra támaszkodni, a mely ra­gaszkodik a maga programjához, más­felől a függetlenségi pártra, a mely a legnagyobb parlamenti párt lévén, a maga programjának megvalósítását kö­veteli. Igy kiszolgáltatva a különböző pártok kénye-kedvére, tartós kormány nem alakulhat. — A harmadik eshetőség volna az, ha a szövetkezett ellenzéki koalíció al­kotná meg az uj kormányt, szorosan körülirt munkaprogram alapján. Ezt a munkaprogramot olyképpen szerkeszte­nék meg, hogy megfelelne a hatvanhét­nek s nem sértené a negyvennyolcat. Akik a megoldásnak ezen módja mellett foglalnak állást, ugy vélekednek, hogy ez ellen a "koalíciós program ellen jó­formán nem tehetne kifogást a szabad­elvű párt sem, mert hiszen Tisza István gróf is hangoztatta ismételten, hogy ő s vele a szabadelvű párt a negyven­nyolcas eszmék megvalósítására törek­szik. Miért ne mondhatná ugyanezt a koalícióban részes többi hatvanhetes párt is ? Ily alapon létesülhetne kormány, melynek tagjai lehetnének Andrássy, Kossuth, Apponyi stb. Kérdés azonban, még pedig első­rendű kérdés, mit szól a szélsőbal által formulázandó pontokhoz a király. "Ad-e megbízást kormánynak, mely ezt a pro­gramot irta fel zászlójára: gazdasági függetlenséget az önnálló vámterület képében; a magyar hadseregnek magyar nyel­vét és nemzeti jelvényeit; a külső képviselet reformját a paritás alapján, a magyar nemzet szuverénitása értelmében; a konzuli képviselet különválasz­tását ; a magyar királyi udvar felállítását Budapesten. Ma még nem tudunk semmit. De holnap már többet tudhatunk. A felség fogadja gróf Tisza Istvánt. A bécsi ut eredményétől pedig sok függ. De korántsem lesz ezzel megoldva a hely­zet. A bécsi ut csak kezdet a kibonta­kozáshoz, mert Tisza után jönnek azok a politikusok, akiket meghallgat a király. A válságból való kibontakozás első lépése különben tegnap megtörtént és részben ma folytatódik a felség előtt. Tegnap ugyanis minisztertanács volt, amelyen a kormány tagjai aláírták le­mondásukat, A tepnapi minisztertaná­cson arról is esett szó, hogy Tisza gróf milyen előterjesztéseket tegyen a királynak. Egy forrás szerint Tisza azt fogja ajánlani a felséges urnák, hogy Andrássy grófon kivül a negyvennyol­cas pártból is hallgasson meg valakit. Alkalmasint Kossuth Ferencet fogja magához rendelni a király. Természetesen az ellenzéki párton nagy izgatottsággal és érdeklődéssel tárgyalják, vájjon fogadja-e majd a ki­rály a függetlenségi párt vezérembereit ? Az ellenzéki pártokban fölvetették azt a kérdést, hogy fönmaradjon-e még egy ideig az ellenzéki pártok szövetsége, amely tudvalevőleg csupán a jogfolyto­Akik az ur körül állt, Permay Mik­lós, Péchy László, Vecsey Márton, Krasz­nay Miklós meg még többen, szótlan nézték, mi fog most történni. Egyik sem merte háborgatni ő nagyságát a mulat­ságában. A fegyvertelen Horváth János most az ajtó felé menekült. De aztán talán szé­gyelte mégis a futást s a kardját akarta fölvenni a földről; azonban elbukott s Mátyás, a török, most kedvére szabdal­hatta a földre rogyott embert, akin több sebet ejtett, ugy hogy szinte patakzott a vére a földön. Ekkor Bárdy Pál, a Wesselényi Fe­renc ur nemes ifju apródja, könyörgött az urának; Ne engedje nagyságod, hogy a dühös török megölje Horváth János uramat, ugy is oda van az már szegény. Arra felbőszült Wesselényi: — Mit parancsolgatsz te nekem, kölyök? S ugy a fejéhez vágott a kezében levő karddal, hogy tátongó mély seb nyilt a homlokán. A két sebesültet aztán bevitette a kastély egyik szobájába s ott ágyra fek­tették. — Hívjátok az orvost, — paran­csolta mindjárt Wesselényi ur. — Száz arany üti a markodat, Bor­bély Ferenc, - mendta az orvosnak — ha ezt a két emberemet hamar talpra állítod. A jelenlevők mindnyájan dicsérték ő nagysága nagylelkűségét, mert nem sajnálta a pénzt s Horváth Jánosnak még tiz jobbágytelket is igért, ha föl­gyógyul. Másnap meglátogatta ő nagysága a két sebesültet s igen kegyes szavakat intézett hozzájok. Megnyugtatta őket, hogy nem haragszik reájuk s ha be akar állni szolgálatába Horváth János, szives örömmel fogadja. Az apródnak egy paripát ad nyergestől szerszámostól. Választhatsz az istállómban. De máskor ne locsogj, ha nem kérdeznek. Az apród kezet csókolt; de Horváth János igy szólt: Nagyságos uram, te engem meg­vagdaltattál, de él az Isten és él az én testvérem Horváth György, a ki ártat­lan halálomért bosszút fog állni. Hej bizony nem állt az bosszút. Hogy állt volna bosszút olyan nagy hatalmas uron ? Eltemették szegény Horváth Já­nost szép halotti pompával, prédikáció­val, nagy gyülekezettel. Ha az Isten ugy akarta, hogy elköltözzék ez árnyékvi­lágból, ki tehet róla ? Az apród Bárdy Pál is belehalt se­bébe. Annak az atyja Bárdy György próbált ugyan valamit a törvény utján Wesselényi ellen. Tanukat hallgattak ki hit alatt s protocolumba vették vallomá­saikat. De aztán mindent visszavont Bárdy György s a következő Írásbeli nyilatko­zatot adta Esterházy Miklós nádorispán előtt: Jóllehet nagyságos Wesselényi Fe­renc urat fiam halála miatt perbe akar­tam fogni, de azután megfontolván s elmémbe forgatván az emberi dolgok­nak viszontagságait, végre sok tiszte­lendő okok és tekintetek által és azál­tal, hogy nagyatyjának és magának Wesselényi urnák tett szolgálataim ér­demeit elveszíteni nem akarom, arra vezéreltettem, hogy minden követelé­semről, melyet emiitett fiam halála miatt jelenben vagy jövendőben támasztottam vagy támaszthatnék, lemondok, azokat megszüntetem, megsemmisítem és ér­vénytelennek nyilatkoztatom. Vértesi Arnold.. nosság helyreállítása végett jött létre november 18-án? Mert a restitució in integrum már biztosítva van s igy sokan fölöslegesnek tartják a koalíció további fönntartását. Főleg a függetlenségi párt tagjai között vannak, akiknek ez a vé­leményük. Mások viszont amellett kar­doskodnak, hogy a koalíciót legalább a választási reform létesítéséig fönn kell tartani. Ez a kérdés különben a leg­közelebbi napokban nyer végleges meg­! oldást. A kibontakozás küszöbén nagy ér­deklődéssel fogadták Kossuth Fe­: rencnek azt a felhívását, amelyet a párt j tagjaihoz intézett. Figyelmezteti őket, hogy ne keverjenek kártyát, ne intri­káljanak, hanem fogjanak össze, hogy céljaikat elérhessék. A megváltozott hely­zettel Kossuth fokozatos reformpro­gramja ez : a gazdasági függetlenségre vonatkozólag csak az 1899. XXX. t.-cikk végrehajtása. Katonai téren hajlandó a párt bizo­nyos engedményeket tenni, intézményes biztosítékok ellenében. A választási reform dolgában már obiigóban vannak a pártok és csupán a végrehajtás módozataiban és a válasz­tási jog miként leendő kiterjesztésében vannak ellentétek. A fokozatos adórendszer tekinteté­ben a pártok szintén kötelezték ma­gukat. A csabai pótválasztáshoz. Gyulai laptársunk, a „Békés" az el­múlt vasárnapi számában vezető cikkben foglalkozik a megyében lezajlott ország­gyűlési képviselőválasztásokról. Nevezett cikk hosszabb sorokat szentel Zsilinszky Mihály dr, államtitkár, a csabai szabad­elvüpárt illusztris jelöltje érdemeinek és ezzel kapcsolatosan foglalkozik a 'csabai helyzettel. A „Békés"-nek Csabára vonatkozó részét minden egyéb megjegyzés nélkül a következőkben adjuk: Békéscsabán nem pártpolitikai, sőt első sorban egyátalán nem is politikai, hanem bár tudnánk, nem akarjuk drasz­tikusan jellemezni, hogy minő természetű választási küzdelem volt. Az országban mindenütt, Békésvármegyében pedig a kiegyezés óta, úgyszólván legiálissá vált 67-es és 48-as pártok közé ugyanis egy harmadik furakodott és a két előbbi párt közül az egyiknek, ez utóbbival kell pár nap múlva ujabbi harcba bocsátkozni. A 48-as függetlenségi párt jelöltje dr. Barabás Béla, ha a békéscsabai speciá­lis községi közéletben igen is, de mint a szomszédos gyomai kerületnek több cikluson át volt országgyűlési képvi­selője a vármegyei közéletben nem volt ösmeretlen egyéniség, sőt — nem keres­sük, nincs is politikai jogunk keresni, hogy megérdemelve, vagy megérdemet­lenül, — tényleg országos nimbuszszal dicse­kedhetik. Hiszen épen ezen utóbbi körül­mény adta az impulsust a békéscsabai függetlenségi s 48-as pártnak, hogy az ő nevével vigye küzdelembe zászlaját. És hogy jelöltsége s annak körülményei különleges helyi színezetű is lehessen, Apponyi Albert gróf Békéscsaba közsé­gének egy izben megválasztott képvi­selője, első virilise, Gerendás földesura s tegyük hozzá, hogy az áldozatkészség és jótékonyság határát anyagi érdekei kockázatával túllépő nemesszivü s mél­tán szeretett földesura, az ország első szónoka s büszkesége fogadta el Bara­bás Béla érdekében a helyi bizottság elnökségét és személyesen exponálta ma­gát annak megválasztása érdekében. A közjogi alapon álló párt jelöltje s volt képviselője Zsilinszky Mihály dr. maga is jómódú parasztgazda fia, a kit a születés, rokoni, az ott domináló ág. ev. hitfelekezet ezerféle kötelékei s ér­[ dek szálai fűznek Békéscsaba községé­| hez. Hegedűs Sándoron kivül, a ki ha ; módjában van, a csillagos eget is Ko­lozsvárnak adta volna (ahol mellesleg megjegyezve a január 26-iki viharos na­I pon ő is elbukott) el merjük mondani, hogy nagy AMagyarországon nincsen senki, a ki úgyis mint képviselő, úgyis mint befolyásos államtitkár annyit tett volna választókerületéért, mint Zsilinszky csele­kedte Békéscsabáért: ugy, hogy a geo­gráfiái helyzet folytán, á melybe a sors sodrott bennünket gyulaiakat, nagyon sokszor féltékenységgel, sőt alkalom, adtán a mellőztetés keserű érzésével, de e mellett Zsilinszky páratlan chauvinista egyénisége ós ügybuzgósága iránt min­dig tiszteletteljes elismeréssel és bámu­lattal néztük mi is Békéscsaba kulurális s közgazdasági érdekei körül kifejtett fáradhatlan tevékenységét és sikereit. És ez a páratlan érdemeket és sikereket szerzett, a csabai nép testéből és véré­ből származó helyi ember először is pót­választásra jut — oh nem az ellentétes közjogi alapon álló, tehát politikailag indokolható függetlenségi párt országos nevü jelöltjével, oh nem! az Apponyi Albert helyi elnöksége s személyes in­tervenciója dacára az első választásnál elbukik, hanem olyan emberrel szem­ben, a kinek nem az ellen politikai párt állás, hanem tisztán és kizárólag az a körülmény juttatott Barabás Bélát messze túlhaladó s Zsilinszkyét megközelítő sza­vazatokat és juttat esetleg, sőt valószí­nűleg mandátumot is, ha ez idő szerint ha már többé nem is alsó, hanem még nem egészen uri nadrágban jár. Ismé­teljük, hogy tisztán és kizárólag ez és semmi más körülményen. Két uj mandátum. A gyomai és orosházi választás. ­Békésvármegye két kerületében, az orosháziban és gyomaiban hétfőn itélt a polgárság. Hétfőn választotta meg uj követeit, akik a fényes diadalt aratott független eszme harcosai. Az orosházi kerület volt képviselőjét, Veres Józse­fet tisztelte meg bizalmával, mig Gyoma egy uj, de nem ismeretlen katonáját a függetlenségi eszméknek küldte be az ország törvényhozásába. Fábry Károly csabai ügyvéd ez, akit fényes győze­lemre vitt lelkes tábora. Erős volt a küzdelem mindkét ke­rületben. Az orosháziban nem elvekért, de személyekért, mig a gyomai kerület­ben, mely pedig túlnyoinólag az ellen­zéké volt, bódított a szabadelvűség s a nagy ellenzéki diadalnak legfőbb oka a szabadelvüpárt, főleg a sárréti párttagok végtelen levertsége Tisza és az országos szabadelvüpárt veresége felett, a miért be se mentek Gyomára; de oka a gyo­mai szabadélvüpárt szervezetlensége és fejletlensége. A képviselőválasztásokról különben a következő tudósításunk szól: Gyoma. A megye legnagyobb kerülete : tíz; községből áll s közel négyezer szavazó polgára van. Ha lehet használni ezt a kifejezést: ősrégi ellenzéki kerület. Egy ; időben küldött szabadelvű képviselőt, a reformkorszak idejében, Zsilinszky Mihály dr. személyében. A választó polgárság három jelöltet állított. A szabadelvüpárt Zsilinszky 1 Endre dr. gazdasági egyleti igazgató-el­nököt, az ellenzék Fábry Károly csabai ügyvédet, aki egyébként a kerü­let egyik községében, Körözstarcsán földbirtokos, mig az előző választáson megnövekedett nemzetközi szocialista­párt régi jelöltje, Várkonyi István budapesti háztulajdonost nevével indult küzdelembe. Meglepetésszerű az eredmény. Pót­választást vártak. A választási eljárás 8 órakor, a szavazás 9 órakor kezdődött B á c s y Lajos dr. választási elnök előtt. Tagjai voltak a küldöttségnek ührin Endre helyettes elnök, jegyzők : D e b r e­czeni Lajos ésHázi Imre; helyettes jegyzők : V i s k o v i c s Ignác és K o­1 o z s i Endre. A választás, mely a községházán folyt, rendben kezdődött és mindvégig a legnagyobb rend uralkodott, ugy hogy a kirendelt szegedi 5. honvéd­gyalogezred két századának nem jutott egyéb szerep a nézésnél. Igen tapinta­tosan és pártatlanul jártak el a kiren­delt hatósági közegek is. Gyoma kezdte a szavazást. Bár a voksok megoszlottak Fábry és Várkonyi között, Fábry vezetett és dominálta 'is mindvégig a helyzetet. Zsilinszky hivei délfelé és délután jutottak az urna elé. Legtöbbet Gyoma, Szeghalom és Mező­berény adott, mig Várkonyi legtöbb vok­sát Köröstarcsa (88),- Mezőberény (146), Vésztő, Körözsladány és Endrőcl szol­gáltatta. A többség azonban Fábryra szavazott, ugy hogy az ellenzék nép­szerű jelöltjének este már félezer ab­szolút többsége volt. Ez az arány éjfélig csak emelkedett* ugy, hogy az abszolút többsége Fábry­nak 652 volt. A szavazást különben' 1 órakor zárta le az elnök. Az eredmény ez. Leadtak összesen 2620 szavazatot, amely igy oszlott meg: Fábry Károly 1636 Zsilinszky Endre 621 Várkonyi István 363 v Bácsy elnök 1 órakor hirdette ki több ezer főnyi nép előtt az eredményt, amit lelkesen megéljeneztek. A megvá-

Next

/
Thumbnails
Contents