Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-29 / 20. szám

lé klet a Békésmegyei Közlöny 20-ikszámhoz. láthatlauok a következmények. Az ural­kodó teljhatalmú helytartója részéről a legkegyetlenebb megtorlás működik or­szágszerte. Ezren és ezren ülnek már börtönben és ki tudja kiket vár hasonló st/is. De ,fiz nem félemlíti meg a töme­ge ",ame;j megüzente a remegő cárnak, hog v" 'agv elnyeri szabadságát, vagy meghal. Ez a végső elszántság szava, -,/hóiyet semminemű hatalom nem lesz líépes többé elfogtani. Választási mozgalmak. A nemzet már ítélt s mindössze 22, vagy a pótválasztásokkal alig 30—35 azon kerületek száma, amelyek még, vagy amelyek már ismét alkotmányos küz­delmet vesznek föl. Ez utóbbi szeren­csétlen kerületek közé tartozik Csaba is j mig a megyének még hátralévő két ke­rülete, a gyomai és orosházi holnep, hétfőn veszi föl a küzdelmet. A választás előtt álló kerületek moz­galmairól ezek az értesüléseink : A csabai pótválasztá3. A csabai pótválasztás idejét tegnap délután állapította meg a központi vá­lasztmány, mely Korosy László fő­jegyző elnöklete alatt tartotta ülését. A legtöbb szavazatot Hnyert két je­lölt, Zsilinszky Mihály dr. államtit­kár és Áchim L."András hivei a köz­ponti választmány határozata szerint február 16-án mérkőznek meg. A pótvá­lasztás az előbbihez hasonló formák kö­zött fog lefolyni, csupán a harmadik párt esik el. Ugyanazok maradnak a szava­zatszedő küldöttségek, választási helyi­ségek. Gyoma. A gyomai kerületben egy-két nap óta szélcsend van. Az utolsó program­beszéd tegnap hangzott el Endrődön, ahol Zsilinszky Endre dr., a szabad­elvüpárt jelöltje fejtette ki mintegy hat­száz főre tehető hivei előtt programját általános tetszés nyilvánítás mellett. Itt megemlítjük, hogy a péterváradi 70-ik gyalogezreonek Gyomára rendelt egy századát visszavonták és helyette tegnap a szegedi 5-ik honvédgyalog­ezrednek egy századát rendelték ki a rend fentartására. A ayomai kerületben ma még meg­mozdul a földmivelő szociáldemokrata párt is, amelynek vezére, V á r k on y i István ma programbeszédet mond gyo­mai híveinek. Ma tehát még folyik az agitáció, holnap pedig következik a döntés. Orosháza. Az orosházi kerület három jelöltjé­ből kettő maradt a küzdőtéren. A har­madik, T h é k Endre, a szabadelvü-párt jelöltje telefonon jelentette be híveinek, hogy miután belefáradt a küzdelembe, visszalép a jelöltségtől. A szabadelvü-párt sajnálattal vette tudomásul jelöltjének lemondását, i mivel elegendő idővel már nem rendelkezik, nem állit helyébe uj jelöltet. A két függetlenségi jelölt, Veres József és Bikády Antal között erős küzdelemre van kilátás, de a hadjárat Veres győzelmével ígérkezik vőgződni. A szocialista-pártok nem képeznek együttesen számbavehető ellenfelet. Szinháznyitás előtt. Mindössze három nap választ még el bennünket a csabai színház megnyi­tásától. Amily érdeklődéssel várja a kö­zönség Palotay művészgárdájának bevonulását, oly figyelemmel lesi érke­zésüket a krónikás is. Thalia papjait és papnőit nagy vágyakozással várják Csa­bán, ahova ezúttal, őszinte sajnála­tára mindeneknek — búcsúszezonra köszöntenek be Palotayék. Hisszük azért, hogy a művész urak és művésznők nagy vágyakozással a sikerre, a diadalra, a forró, lázas hangulatu estékre készülnek a szezonra. Különben is nincsen elvágva az ut Palotayék előtt, hogy vissza" ne hódítsák társulatának az alföldi szini­kerületet. Csak egye'dül tőle és társula­tától függ. Most azonban a lényeg az, hogy szerdán este felgördül a függöny és föl­hangzik az első nyitány. Ebben a kó­rusban szerencsétlenségére Thalinának és nem kevés bosszúságára a közönség­nek belevegyül a kortesnóta, a választók rutinirozatlan akkordjai. Mindegy. Thália kapui megnyílnak. És a sziniévadnak kezdete teszi szüksé­gessé, hogy a társulat bevonulása előtt egyre-másra felhívjuk az igazgató figyel­mét. Nemcsak a közönség érdekében szólunk, de a társulat érdekeit is szem­mel tartjuk, amidőn irunk, mert hiszen ez a kétféle érdek nem áll ellentétben egymással, sőt egymást támogatja, egy­mást kiegészíti. A közönség érdeke, hogy jó előadásokat láthasson, a szín­társulaté, hogy jó előadásokat adjon. Ezzel biztosítjuk a színház látogatottsá­gát s hozzájárulunk kulturális életünk emeléséhez és a színtársulat anyagi fel­virágzásához. E szempontból az igazgató első fel­adata reális terv készítése. Azt értjük ezalatt, hogy csak olyan dolgokat ígér­jen, amit meg is tarthat. Ne hitegessen, ne hitegesse elsősorban önmagát, Ígér­jen inkább kevesebbet és adjon többet. Ami meg feltételektől függ, azt ne vegye föl a tervezetbe, mert semmi sem rontja annyira a színtársulat hitelét, mint ha határozottsággal tett és készpénznek vett ígéretek nem teljesülnek. Lehetőleg tisztességes uj darabok előadására kell törekednie. A közönség­nél mindenesetre a színész játéka is fontos dolog, de hogy ugyanegy dara­bot háromszor-négyszer is megnézzen, mert evvel vagy avval a primadonnával még elő nem "adták : arra nem kapható. A színészek csak akkor vonzák a kö­zönséget a színházba, ha általánosan el­ismert országos hírnevük van, vagy uj keretben, valamely rég nem adott da­rabban, hálás szerepükben mutatkoz­nak be. Az igazgatónak saját érdekében meg kell gondolni, hogy a mi közönségünk aránylag szegény. Kevés olyan család van, amely minden előadásra elmehet. Rendesen csak bizonyos, vagyoni vi­szonyaihoz mért összeget fordíthat szó­rakozásra és ezen az összegen túl csak abban az esetben terjeszkedik, ha igazán olyan darabokat adnak, amelyek érde­mesek a megtekintésre. Ha most már az igazgató uj darabokat hirdet, amelye­ket elő nem adhat, fővárosi vendég­művészeket vár, akik meg nem érkez­nek, csak önmagának árt. A közönséggel szemben követendő tapintatos, előzékeny bánásmód és sok más apróbb követelmény teljesülése bi­zonyára meg is fogja hozni a mindnyá­junk által óhajtott sikert. A szövetkezett kudarc epilógusa vagy : A ki nem fizetett zászlótartók. Nem a malicia játszik közre ezek­nek az ellentétes fogalmaknak, illetőleg a látszat szerint egymáshoz nem illő gondolatoknak az összepároztatásában. De ludas benne egy csabai fiskális és néhány társa, akiknek, mint szövetke­zett ellenzék korifeusai, eszükbe jutott a csütörtöki alkotmányosdi játszásá­hoz sok-sok Barabás-trikolót lobogtatni, de arról, hogy-hogy nem, megfeledkez­tek, hogy a jámbor csabai apókáknak kora reggeltől késő estig meggémbere­dett a kezük a lobogókon, egyik-másik háromhetes náthát is kapott a hótaposás­ban és valamennyi pedig jogos ellen­szolgáltatást várt ezért a készfázásért, nátháért, annál is inkább, mert hiszen előre kialkudott napi bérért fogadták föl őket. Hát erről megfeledkeztek ala­posan, amiről bizonyságot szolgáltatnak az alábbi sorok. Sebaj! Történtek már ilyen balesetek másutt is. De mielőtt rátérnénk erre a bal­esetre, van egy megjegyzésünk. Ellen­ségeink, mert hála Istennek azok is van­nak, előre is tudjuk, személyeskedés­sel fognak bennünket vádolni. Hát mi ezt a vádat előre is visszautasítjuk, mert e sorokat a rendőrhatóság értesítése alapján irtuk meg, éppen ugy, mint minden egyéb napi eseményt, rendőr­hatósági riportot. Mielőtt pedig a rendőrhatóságtói nyert értesítést, ugy a mint kaptuk, el­mondanánk, annak végeredményekép­pen előre is konstatáljuk azt az igazsá­got, hogy az a bizonyos puska vissza­felé sült el. Mer már mír azir, hogy annak a "nagy-nagy hazafiságtól lelke­sedő tábornak, amely alig másfél héttel ezelőtt hozsannát kiálltott a szövetke­zett eUenzéknek, pénteken délelőtt egy nem éppen jelentéktelen csapata, (szá­radjon a lelkemen, hogy .ismétlésbe esem,) nem éppen hizelgően nyilatko­zott a korai diadalmámorból kudarcba csöppent szövetkezetiekről, nem pedig különösen annak főkorifeusáról, akinek lakását megostromolták némi ki nem egyenliteti alkotmányos költségek i Ezen hosszadalmas, de nem m> érdekességet nélkülöző előljáró beszéd után szóljon a száraz riporter: Pénteken délelőtt 9 óra után a Va­sut-utcán, P á n d y István dr. lakása előtt nagy népcsődület vonta magára az utcán járó-kelők figyelmét. A tömeg zajongott és a percek multával egyre­szaporodott. A mintegy 150 főből álló csoport, mely a bámuió népséggel ha­marosan kétszer akkorára nőtte ki ma­gát, zajongva követelte Pándytól, mint a szövetkezett ellenzék végrehajtó el­nökétől, hogy fizesse ki részükre a csü­törtöki napszámot. Zászlóhordók voltak az istenadták. Pándy ügyvéd egynéhánynak kifi­zette a kidukáló napibért, de a legna­gyobb rész fizettség nélkül maradt. Ezek aztán fenyegető állást foglaltak el, ós éppen nem leirni való kifejezéseket vagdostak a pártelnök fejéhez. Már kritikussá vált a helyzet, mikor egy szakasz rendőr jelent meg a Vasut­utcán. Szétoszlásra szólították fel a tö­meget, amely azonban nem tágított. Az esetről értesítették a főszolgabiróságot is, amelynek részéről történt azon fel­szólításra, hogy panaszaikkal fordulja­nak a bírósághoz, a tömeg szétoszlott, illetőleg a főszolgabiróság hivatalához vonultak. Egyenkint tették meg panaszaikat, amelyek legnagyobb részét kénytelen volt egyelőre eiutasitani S e i 1 e r Elek főszolgabíró, aki igen tapintatosan járt el velük szemben, — mert a zászló­hordó emberek legtöbbje nem tudta megnevezni, ki fogadta őket. Többek panaszát, akik megtudták nevezni a kori­feusokat, jegyzőkönyvbe vette a fő­szolgabíró. Közben pedig mulatságos jelenetek játszódtak le. Egyet a sok közül: Kérdi a főszolgabíró : — Ki fogadta fel ? —- Egy korcs. — Talán kortes ? — Igen, kortes. — Hogy hívják? — Nem tudok. A nóta vége pedig az, hogy a csü­törtöki Kossuth-téri diadalmenet epiló­gusa a bíróság előtt játszódik le. Utolsó felvonásnak ez is jó. küldi. Az iparhatóság az ilyen módon hozzá visszaküldött kérdőivet a megjegy­zések értelmében tartozik átdolgozni" s lehetőleg rövid idő, de legfeljebb 14 nap alatt a kerületi kir. iparfelügyelőhöz, aki a helyesbítések végrehajtásáról meggyő­ződést szerezve, a munkaviszályokra vo­natkozó összes adatokat a kereskedelmi minisztériumhoz haladék nélkül köteles terjeszteni. Kötelességévé teszi még a minisz­ter az I. fokú iparhatózágnak, hogy a sztrájkra, vagy a muukából való kizá­rásra vonatkozó s akár a munkások, akár a munkaadók részéről kibocsátott min­denféle nyomtatványt, hirdetést, fölhí­vást stb. összegyüjtsön s a kérdőivekkel kapcsolatban a munkavíszály további jellemzéséül a ker. kir. iparfelügyelőnek a hozzá való felterjesztés czéljából meg­küldi. Hangsúlyozni kívánja végül a minisz­ter, hogy a sztrájkstatisztikai adatgyűjtés sikerére az abból várható szociálpolitikai tanulságokra való tekintettel nagy súlyt fektett s az adatok összeállításának mód­ját egyes esetekben a sztrájkokhoz a köz­pontból kiküldendő közegeikkel ellen­őriztetni fogja. Egy üdvös sztrájkrendelet. Az utóbbi években oly nagy mér­veket öltött sztrájkok és munkás kizá­rások egy üdvös rendelet kiadására bírta H i e r o n y m i Károly kereske­delmi minisztert. A rendelet a sztrájk statisztikáknak életbeléptetését teszi az iparhatóságok kötelességévé, hogy ezál­tal a rendszeres megfigyeléssel véglege­sen megoldható legyen a kérdés. A rendeletet a következőkben ismer­tetjük : A miniszter rendszeres statisztikai adatgyűjtés végrehajtását rendeli el, mely adatgyűjtés ki fog terjedni az ipar körében előforduló mindazon munka­beszüntetési esetre, midőn akár a mun­kások, akár a munkaadók a célból szün­tetik be a munkát, hogy a másik féllel szemben tett követeléseiknek érvényt szerezzenek. A sztrájk-statisztikai adatok gyűjté­sével és beszolgáltatásával az I. fokú iparhatóságokat és a kerületi kir. ipar­felügyelőket bízza meg. Az adatgyűjté­seknél a következő eljárás lesz köve­tendő : Az I. fokú iparhatóság a jövőben fokozott figyelemmel kiséri munkások és munkaadók között előforduló viszá­lyokat s a mint valamely tényleg már megindult sztrájk-mozgalomról, vagy munkából való kizárásról tudomást sze­rez, az esetről a község, vagy város és az érdekelt ipartelep megjelölésével rö­vid átiratban az illetékes kerületi kir­iparfelügyelő értesiti, a ki az átirat vé. tele után az adatok bejegyzésére szol­gáló kérdőiveket az I. fokú iparhatóság­nak azonnl megküldi. A továbbiakra nézve a miniszter az iparhatóságnak, hogy a munkaviszály folyama alatt az iparhatósági, vagy ipar­testületi békéltető tárgyalások alapján, vagy ha ezekre nem kerülne a sor, az érdekelt munkaadóktól és munkásoktól a szükséges adatokat szerezze be, je­gyezze föl s ezen följegyzései alapján a munkaviszály megszűnte után a kérdő­iven foglalt utasítás értelmében kiállított megfelelő számú kérdőiveket azonnal kitöltse s az illetékes kerületi kir. ipar­felügyelőnek haladéktalanul megküldje. A kir. iparfelügyelő teendője lesz a hozzá visszaérkezett kérdőivek felülvizs­gálása, a rendelkezésére álló gyárvizs­gálati s egyéb adatokkal való összeha­sonlítása. A mennyiben az iparfelügyelő egyes adatokat hibásnak, vagy hiányos­nak találná, a kérdőivet a szükséges ész­-- fcvételekkel ellátva, a kiállító iparható­ígnak pótlás, vagy javitás végett vissza Választási apróságok. Vannak napok, amikor a legkomolyabb em­berek ir, gyerekekké formálódnak át. Mint pl. kép­viselőválasztáskor. Mert ha meggondoljuk jól az alkotmányos küzdelmet, nem-e joggal rámondhatjuk, hogy alkotmányosdi, felerészben játék ? Kell hozzá végtelen sok hűhó, trombita, muzsikaszó, lengő lobogó mentől több, hasonlóképp enni-inni való, bolond nagy lárma, nótázás, hazárd izgalom, más pénzének a költése, a nem piros tollas, zöld vagy tudom is én milyen szinű tollas emb rnek a le­abcugolása, nem ritkán fejének beverése stb. stb. Mindez összevéve annyira mulatságos, hogy joggal nevezhetni alkotmányos játéknak, amelynek vala­mivel komolyabb aktusa csak akkor játszódik le, amikor a felséges nép az urna elé kerül, leadni á voksát. De még ott is történnek mulatságos jele­netek. íme, néhány a csabai választásról : * Húszas turnus áll az Áchim pártból a má­sodik szavazatszedő küldöttség előtt. Egyszerre ötöt bocsájtanak az urna elé. A legutolsó öt taslog S e i 1 e r Vilmos elnök elé. Leghátul egy alaposan lealkotmányozott atyafi. Alig birják az inai. Hogy el ne veszítse lába alul a talajt, belekapaszkodik a rácsba, s mint a birka, bámul szét, közbe.í ba nbán mosolyogva mindenkire. Látszik, hogy alapo -n meggyúrták. Kérdi tőle az elnök: - Kire szavaz. -Á... Á... A. ..A... (s/.é:.IÓZ a magyar.) Eh ! Zsilinszky! * Ez meg egy másik tót apókával történt. Kérdi az elnök : - Kire szavaz ? - Arra a Más . . . Másra. - Micsoda Másra ? • Arra a cigáuyképü Másra. - Talán Barabásra ? - Jesz, jesz Barabás ! * Mulatságos volt az utolsó voks is, amely tu­lajdonképpen nem is volt utolsó Az első szavazat­szedő küldöttség előtt történt, a záróra előtt. El­ázva vánszorgott Korosy László választási el­nök elé. - Hogy hivják ? - Az atyafi mondja a nevét. - Hiszen maga szavazott már! - mondja neki az elnök, miután megnézi a jegyzéket. - Persze hogy szavaztam ! De még egyszer szavazom! - mondta önérzetesen a berúgott voks­tulajdonos. * Este hetet harangozták. Épp akkor lép ki a szavazóhelyiségből egy polgár. Megáll a kapu alatt, lekapja a fejéről a báránybőr süveget és hangosan imádkozik. Mikor odaér az Ámenhez, utána só­hajtja ! - Éljen a Zsilinszky ! * Hangosak a kortestanyák is, csak a Prófétában nyomott estefelé a hangulat. Legkegyetlenebb dol­guk van a szegény bakáknak és csendőröknek. Arcukba csapkod a hó, térdig szalmában állnak, mégis kapkodják lábaikat. Ezeknél rosszabb dolguk csak a zászlóhordóknak van, akiknek éppen ugy fázik a kezük a lobogó rúdján, mint a katonáké a Manlicheren. De százegynehány zászlótartó még a katonák dolgát is irigyelheti. Azok legalább meg­kapták a maguk 6 krajcárját, de a szegény zászló­tartók még annyit se. Hja, hiába! Az alkotmá­nyosdi játékkal vele járnak ilyen apró csalódá­sok is . . . -latin. A jövő Csaba gyöngye. Ezt a hizelgő jelzőt a mai Kanálisi szőlők helyén létesülő uj csabai város résznek előlegezzük. Mert a jövő Csaba gyöngye lesz ez a városrész, a mely a tervek szerint impozánsul fog kidom­borodni a Körös-parti büszke nyárfák mögött. Dehogy ezt megértsük, tudnunk

Next

/
Thumbnails
Contents