Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-27 / 19. szám

64-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. könyörült volna mégis télapója a felséges voks tulajdonosokon, alább hagyott a kegyetlenkedéssel. Kissé megenyhült az idő, majd havazni kezdett. Lobogó erdő az utcán, sok-sok tenger nép, katonaság, apró emberek, zeneszó, lárma; ez a külső kép Gyulán, Csabán, Békésen és Szarvason. Az urnák előtt pedig szaporodik a voks, hol tisztességes, de több helyen tisztességtelen uton-módon. A felséges nép pedig addig dúdolja az alkotmá­nyos vinkó mellett a kortesnótát, addig erőlködik, hogy mire ráborul a háborí­tott tájra a vaksötét, megcsinálódik a nagyságos képviselőjelölt ur. Hogy milyen ez a legujdonsültebb nagyságos úr, ez ugylátszik ma szinte mellékes. Mégis a főkellék, amit meg­kíván tőle a felséges nép: nagy hang telt zseb. Csabának semmilyen se jutott. Az alkotmányos sors jóvoltából csak majd úgy három hét múlva lesz, amikor pót­választás lesz a szabadelvüpárt és szo­cialisták jelöltje között. íme, itt a nap története: A pártok fölvonulása. Hét órát alig ütötte el, lobogó erdők jelentek meg az utcákban. A vá­lasztópolgárság az előre megállapított helyeken, — a szabadelvűek a Zöldfa és Bárány vendéglő előtt, a szövetke­zett ellenzék a Nádor előtt és az ujjá­szervezettek a népegyletben — gyüle­keztek. A pártok felvonulása hét óra után kezdődött meg. A szabadelvű tábornak a Zöldfa előtt egybesereglett nagy tá­bora a Bárány elé vonult, ahol egyesülve a másik sereggel, egy egész hadtestet képezve, hatalmas zászlóerdő alatt, zene­szóval, lelkesen éltetve a jelöltet, vonult fel a Kossuth-utcán előbb a főtérre meghallgatni a választás kihirdetését, majd a Gabona-térre. Másodiknak, két frakcióban, a szövetkezett ellenzék tá­bora vonult fel a választás színhelyére, illetőleg a Kossuth-térre. Számban bi­zony jóval kevesebbett mutatott a szabad­elvűek seregénél, ami lelkesedésüket is nem kis mértékben lohasztotta. Legkésőbb, kilenc óra felé vonult fel az újjászervezett szociáldemokraták választói, elfoglalva a csirkepiac teret. Ez volt legnépesebb tábor. Katonaság a főtéren. Mire a partok a Főtérre vonultak, a csabai 101-esek két százada állt föl és vont kordont a Fiume sarkától és a róm. kath. templomnál. A katonaságot P a ni­ni e r s h e i m Ottó százados vezényelte, akinek segédkeztek K r a u s z Kajetán főhadnagy, G u 11 á n Viktor, R e c k József és Urbán Dezső hadnagyok. A választást Korossy László vá- j lasztási elnök fél kilenc órakor nyitotta meg a községháza erkélyéről. Felhívta a választókat a jelölés ajánlására és fi- | gyelmeztette a szükséges tudnivalókra. Ezután a pártok a városháza elől visszavonultak helyeikre. A szabadelvű tábor egyideig a Gabonatéren tüntetett lelkes hangulatban jelöltje mellett, majd a Fiume termeit szállotta meg, mikor havazni kezdett. A másik két tábor ré­szint a részükre kijelölt helyen, részint a Kossuth-vendéglőben és Prófétában ütötték föl kortestanyájukat. A jelölés. Pontban kilenc órakor ismét meg­nyílt a városháza erkélye és K o r o s y László kihirdette a jelöléseket. Eszerint V a r s á g h Béla és társai szabadelvű- f E árti programmal Zsilinszky Mi­ály dr. államtitkárt, P á n d y István dr. és társai a szövetkezett ellenzék ré­. széről Barabás Béla drt és Dara­bos Mátyás és társai újjászervezett szociáldemokratapárti programmal ifj. Áchim Liker Andrást jelölték. Majd megejtették a sorshúzást arra- j nézve, hogy a választók milyen sor­rendben szavaznak. A sorshúzás első­nek a Zsilinszky pártot, másodiknak Áchim hiveit és harmadiknak a Bara­bás pártiakat állapította meg. Eszerint az első szavazatszedő kül­döttségnél ebben a sorrendben szavaz­tak : szabadelvűek, ujjászervezettek, füg­getlenségiek, a második szavazatszedő küldöttségnél pedig forditott sorrendben. A küldöttségek. A szavazat-szedő küldöttségek a vá­rosháza földszintjén, a kaputól jobbra és balra és a hivatalokban működtek. Az első küldöttség, amelynek elnöke volt K o r o s y László választási elnök, a kaputól jobbra, a végrehajtók szobá­jában volt. Helyettes elnök volt R o­s e n t h a 1 Ignác, jegyző Fáy Samu dr. Bizalmi férfiak: a szabadelvű-párt részéről Babics^ Pál és R e i s z Si­mon, az ellenzék részéről W e i s z Fri­gyes dr. és A c h i m János, a szocialis­ták részéről L i p t á k Pál ós ifj. C s j e r n y i k János. A második szarazatszedő küldöttség a kaputól balra, az adószedők szobájá­ban működött. Elnöke volt S a i 1 e r Vilmos dr., helyettese Beliozey Géza, jegyzője U r s z i n y i Dezső dr. Bizalmi férfiak voltak a szabadelvű-párt részé­ről: Szeberényi Lajos, az ellenzék részéről: T a r d o s Dezső dr. és a szocialisták részéről Kovács Mátyás. Kezdődik a szavazás. Kilenc óra volt, amikor az első hu sz választó belépett a városháza kapuján. Zsilinszky-pártiak voltak az első tized­ből, amely a szavazást kezdte az első szavazatszedő bizottságnál. Az első Zsi­linszky voks a Rosenthal Sándoré volt. Az első bizottságnál 10 óráig 85 polgár adta le szavazatát Zsilinszkyre. A második bizottságnál az Áchim ­párt kezdte a Ill-ik tizeddel és az ószőlő­vel, mely Áchim főerőssége volt, rész­ben az I-ső tizeddel. Az első Áchim­párti szavazó volt C s e p r e g i Pál, Ennél a bizottságnál aztán délig az Áehim-párt dominálta a helyzetet. Tiz órakor a szavazatok aránya ez: Zsilinszky Mihály 85 Áchim L. András 84 Barabás Béla Fél tizenegyig a Zsilinszky és Áchim párt viaskodott, majd sorra került a szövetkezett ellenzék. A két elleniéi, az Áchim-párt az I-ső és Ill-ik kerületből és az Ószőlőből, a Barabás-párt pedig az I-ső és Ill-ik kerületből küldte vá­lasztóit, mig Zsilinszkyre ekkor még mindig csak az első kerület adta le voksát. Tizenegy órakor igy álltak a sza­vazatok : Zsilinszky Barabás Áchim 89 266 Tizenegy órakor kezdte a szavazást a Barabás-párt K1 i m e n t Mátyással. Egy óra múlva, 12 órakor igy' állt a helyzet: Zsilinszky Barabás Áchim 105 87 335 Tizenkettő után indult meg a Zsi­linszky párt legerősebb kerületével, a Il-ik tizeddel. Ekkor adták le továbbá szavazataikat a ül. tizedbeli szabadelvű polgárok is. idősebb Winifrednek, udvaroltam, Fred pedig Cordéliának, az ifjabbnek. Áz ügy menetén ugyan az sem lendített volna semmit, ha Fred udvarolt volna Cissy­cek és ón Cordéliánák, de a történelmi igazság kedvéért ezt mégis megakartam emliteni. Annyi bizonyos, hogy vesze­delmes gyorsasággal közeledett az a végzetes nap, a melyen a két Winifred szerződése az orfeumban lejár. A két sister csak egy hónapra volt szerződ­tetve és a mi idillünk már a negyedik hót elejét járta. Uralkodó csillag ezen a héten a mi részünkről a mélabú volt, a Winifredek részéről pedig bizonyos elérzékenyülés, a melynek jegyében ha­zamenet sokkal gyöngédebben simul­tak hozzánk, mint az előző három hé­ten. Sőt az utolsó napok valamelyikén Cissy a kapuban a két kezébe vette a fejemet ós megcsókolt. Ugyan ezt a mü­veletet végezte Cordólia a barátomon, a mi különben magától értetődik, mert a Winifredek ugy a színpadon, mint a magánéletben mindent egyformán ós egyszerre csináltak. Bennünk halványan pislogni kez­dett a reménykedés mécse, különösen a mikor ez a csók másnap még hosz­szabban ismétlődött. De az amúgy is alig pislogó mécs csakhamar örökre ki­lobbant, elérkezvén az elutazás napja, a nélkül, hogy a Winifredek megha­tottságánál egyebet éreztettek volna ve­lünk. Csak a mikor kocsiba ültünk és ki­robogtunk a pályaudvarra, akkor borult Cissy sirva a nyakamba és szenvedélyes csókok között, forrón suttogta: — Szeretlek! Szeretlek ! (Ismétlések elkerülése végett csak azt mondom el, ami velem és Cissyvel történt. Az előzmények után úgy is min­denki tudja, hogy Freddel és Cordéliá­val ugyanaz történt.) — Szeretlek! Szeretlek! — mondtam én is, bár lelkem mélyén önkénytelenül fölmerült az a gondolat, hogy ezt, ha előbb nem, de mondjuk, két hét előtt is megmondhatta volna már nekem . . . — De igy van ez, — sóhajtotta Cissy, inkább a saját gondolataival foglalkozva. — Igy van ez mindig . . . — Mindig? — kérdeztem csodál­kozva. — Mindig, my dearling. Mi nem tudunk mindjárt megszeretni valakit. — I Nekünk ahoz idő kell. Négy-öt-hét . . . ! És azért vagyunk mi olyan boldogta­lanok . . . — Boldogtalanok? — Yes. Mert négy hétig vagyunk szerződve egy városban és aztán tovább megyünk egy másik városba ... És most, képzeld, hogy egy milyen bor­zasztó. Most, öt perccel ezelőtt éreztem, hogy szeretlek, hogy igazán szeretlek... és most el kell utaznom . . . — Hát ne utazzál el! Maradj itt még egy napig, — indítványoztam egészsé­ges önzéssel, mialatt az ujjait csókol­gattam. Cissy a fejét rázta: — És a szerződés ? Holnap föl kell lépnünk Frankfurtban ... És aztán mi egy nap, amikor én örökké veled sze­retnék lenni! Nem, nem. Az életemre esküszöm, hogy szeretlek, de nem ma­radhatok . . . nem maradthatok . . . És újra sirva fakadt, őszintén, két­ségbeesetten, csalás nélkül. Szinte meg­döbbenve néztem rá. Mindig, mindig! ... — zokogta Cissy, — mindig igy járunk ... — Hát Leo ur Hamburgban? — kérdeztem halkan, félénken, de némi reménykedő kárörömmel. Cissy lehajtotta a fejét. — Az más, — mondta pirulva. — Hamburgban hat hétig voltunk szerződ­tetve . . . Kiértünk a pályaudvarra, A Wini­fredek szeme ki volt sirva. Keserves könyek, végtelen csókok között bu­csuztunk egymástól, fehér zsebkendőjük sokáig lengett felénk a fekete vonat egyik ablakából. A Winifredek mentek Frankfurtba, onnan Melbourneba, onnan Borneo szigetére, majd Kopenhágába ... 1907. végéig minden hónapjuk le volt foglalva. Négy hétig minden nap levelet kap­tunk tőlük Frankfurtból. Néha csak ké­pes levelezőlapot, amelyre két ismeret­len ur is ráirta a nevét. A negyedik hót után már nem kaptunk semmit. Akkor már alig hanem Frankfurtba irtak. Heltai Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents