Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-27 / 19. szám

64-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. könyörült volna mégis télapója a felséges voks tulajdonosokon, alább hagyott a kegyetlenkedéssel. Kissé megenyhült az idő, majd havazni kezdett. Lobogó erdő az utcán, sok-sok tenger nép, katonaság, apró emberek, zeneszó, lárma; ez a külső kép Gyulán, Csabán, Békésen és Szarvason. Az urnák előtt pedig szaporodik a voks, hol tisztességes, de több helyen tisztességtelen uton-módon. A felséges nép pedig addig dúdolja az alkotmányos vinkó mellett a kortesnótát, addig erőlködik, hogy mire ráborul a háborított tájra a vaksötét, megcsinálódik a nagyságos képviselőjelölt ur. Hogy milyen ez a legujdonsültebb nagyságos úr, ez ugylátszik ma szinte mellékes. Mégis a főkellék, amit megkíván tőle a felséges nép: nagy hang telt zseb. Csabának semmilyen se jutott. Az alkotmányos sors jóvoltából csak majd úgy három hét múlva lesz, amikor pótválasztás lesz a szabadelvüpárt és szocialisták jelöltje között. íme, itt a nap története: A pártok fölvonulása. Hét órát alig ütötte el, lobogó erdők jelentek meg az utcákban. A választópolgárság az előre megállapított helyeken, — a szabadelvűek a Zöldfa és Bárány vendéglő előtt, a szövetkezett ellenzék a Nádor előtt és az ujjászervezettek a népegyletben — gyülekeztek. A pártok felvonulása hét óra után kezdődött meg. A szabadelvű tábornak a Zöldfa előtt egybesereglett nagy tábora a Bárány elé vonult, ahol egyesülve a másik sereggel, egy egész hadtestet képezve, hatalmas zászlóerdő alatt, zeneszóval, lelkesen éltetve a jelöltet, vonult fel a Kossuth-utcán előbb a főtérre meghallgatni a választás kihirdetését, majd a Gabona-térre. Másodiknak, két frakcióban, a szövetkezett ellenzék tábora vonult fel a választás színhelyére, illetőleg a Kossuth-térre. Számban bizony jóval kevesebbett mutatott a szabadelvűek seregénél, ami lelkesedésüket is nem kis mértékben lohasztotta. Legkésőbb, kilenc óra felé vonult fel az újjászervezett szociáldemokraták választói, elfoglalva a csirkepiac teret. Ez volt legnépesebb tábor. Katonaság a főtéren. Mire a partok a Főtérre vonultak, a csabai 101-esek két százada állt föl és vont kordont a Fiume sarkától és a róm. kath. templomnál. A katonaságot P a nini e r s h e i m Ottó százados vezényelte, akinek segédkeztek K r a u s z Kajetán főhadnagy, G u 11 á n Viktor, R e c k József és Urbán Dezső hadnagyok. A választást Korossy László vá- j lasztási elnök fél kilenc órakor nyitotta meg a községháza erkélyéről. Felhívta a választókat a jelölés ajánlására és fi- | gyelmeztette a szükséges tudnivalókra. Ezután a pártok a városháza elől visszavonultak helyeikre. A szabadelvű tábor egyideig a Gabonatéren tüntetett lelkes hangulatban jelöltje mellett, majd a Fiume termeit szállotta meg, mikor havazni kezdett. A másik két tábor részint a részükre kijelölt helyen, részint a Kossuth-vendéglőben és Prófétában ütötték föl kortestanyájukat. A jelölés. Pontban kilenc órakor ismét megnyílt a városháza erkélye és K o r o s y László kihirdette a jelöléseket. Eszerint V a r s á g h Béla és társai szabadelvű- f E

árti programmal Zsilinszky Miály dr. államtitkárt, P á n d y István dr. és társai a szövetkezett ellenzék ré. széről Barabás Béla drt és Darabos Mátyás és társai újjászervezett szociáldemokratapárti programmal ifj. Áchim Liker Andrást jelölték. Majd megejtették a sorshúzást arra- j nézve, hogy a választók milyen sorrendben szavaznak. A sorshúzás elsőnek a Zsilinszky pártot, másodiknak Áchim hiveit és harmadiknak a Barabás pártiakat állapította meg. Eszerint az első szavazatszedő küldöttségnél ebben a sorrendben szavaztak : szabadelvűek, ujjászervezettek, függetlenségiek, a második szavazatszedő küldöttségnél pedig forditott sorrendben. A küldöttségek. A szavazat-szedő küldöttségek a városháza földszintjén, a kaputól jobbra és balra és a hivatalokban működtek. Az első küldöttség, amelynek elnöke volt K o r o s y László választási elnök, a kaputól jobbra, a végrehajtók szobájában volt. Helyettes elnök volt R os e n t h a 1 Ignác, jegyző Fáy Samu dr. Bizalmi férfiak: a szabadelvű-párt részéről Babics^ Pál és R e i s z Simon, az ellenzék részéről W e i s z Frigyes dr. és A c h i m János, a szocialisták részéről L i p t á k Pál ós ifj. C s j e r n y i k János. A második szarazatszedő küldöttség a kaputól balra, az adószedők szobájában működött. Elnöke volt S a i 1 e r Vilmos dr., helyettese Beliozey Géza, jegyzője U r s z i n y i Dezső dr. Bizalmi férfiak voltak a szabadelvű-párt részéről: Szeberényi Lajos, az ellenzék részéről: T a r d o s Dezső dr. és a szocialisták részéről Kovács Mátyás. Kezdődik a szavazás. Kilenc óra volt, amikor az első hu sz választó belépett a városháza kapuján. Zsilinszky-pártiak voltak az első tizedből, amely a szavazást kezdte az első szavazatszedő bizottságnál. Az első Zsilinszky voks a Rosenthal Sándoré volt. Az első bizottságnál 10 óráig 85 polgár adta le szavazatát Zsilinszkyre. A második bizottságnál az Áchim párt kezdte a Ill-ik tizeddel és az ószőlővel, mely Áchim főerőssége volt, részben az I-ső tizeddel. Az első Áchimpárti szavazó volt C s e p r e g i Pál, Ennél a bizottságnál aztán délig az Áehim-párt dominálta a helyzetet. Tiz órakor a szavazatok aránya ez: Zsilinszky Mihály 85 Áchim L. András 84 Barabás Béla Fél tizenegyig a Zsilinszky és Áchim párt viaskodott, majd sorra került a szövetkezett ellenzék. A két elleniéi, az Áchim-párt az I-ső és Ill-ik kerületből és az Ószőlőből, a Barabás-párt pedig az I-ső és Ill-ik kerületből küldte választóit, mig Zsilinszkyre ekkor még mindig csak az első kerület adta le voksát. Tizenegy órakor igy álltak a szavazatok : Zsilinszky Barabás Áchim 89 266 Tizenegy órakor kezdte a szavazást a Barabás-párt K1 i m e n t Mátyással. Egy óra múlva, 12 órakor igy' állt a helyzet: Zsilinszky Barabás Áchim 105 87 335 Tizenkettő után indult meg a Zsilinszky párt legerősebb kerületével, a Il-ik tizeddel. Ekkor adták le továbbá szavazataikat a ül. tizedbeli szabadelvű polgárok is. idősebb Winifrednek, udvaroltam, Fred pedig Cordéliának, az ifjabbnek. Áz ügy menetén ugyan az sem lendített volna semmit, ha Fred udvarolt volna Cissycek és ón Cordéliánák, de a történelmi igazság kedvéért ezt mégis megakartam emliteni. Annyi bizonyos, hogy veszedelmes gyorsasággal közeledett az a végzetes nap, a melyen a két Winifred szerződése az orfeumban lejár. A két sister csak egy hónapra volt szerződtetve és a mi idillünk már a negyedik hót elejét járta. Uralkodó csillag ezen a héten a mi részünkről a mélabú volt, a Winifredek részéről pedig bizonyos elérzékenyülés, a melynek jegyében hazamenet sokkal gyöngédebben simultak hozzánk, mint az előző három héten. Sőt az utolsó napok valamelyikén Cissy a kapuban a két kezébe vette a fejemet ós megcsókolt. Ugyan ezt a müveletet végezte Cordólia a barátomon, a mi különben magától értetődik, mert a Winifredek ugy a színpadon, mint a magánéletben mindent egyformán ós egyszerre csináltak. Bennünk halványan pislogni kezdett a reménykedés mécse, különösen a mikor ez a csók másnap még hoszszabban ismétlődött. De az amúgy is alig pislogó mécs csakhamar örökre kilobbant, elérkezvén az elutazás napja, a nélkül, hogy a Winifredek meghatottságánál egyebet éreztettek volna velünk. Csak a mikor kocsiba ültünk és kirobogtunk a pályaudvarra, akkor borult Cissy sirva a nyakamba és szenvedélyes csókok között, forrón suttogta: — Szeretlek! Szeretlek ! (Ismétlések elkerülése végett csak azt mondom el, ami velem és Cissyvel történt. Az előzmények után úgy is mindenki tudja, hogy Freddel és Cordéliával ugyanaz történt.) — Szeretlek! Szeretlek! — mondtam én is, bár lelkem mélyén önkénytelenül fölmerült az a gondolat, hogy ezt, ha előbb nem, de mondjuk, két hét előtt is megmondhatta volna már nekem . . . — De igy van ez, — sóhajtotta Cissy, inkább a saját gondolataival foglalkozva. — Igy van ez mindig . . . — Mindig? — kérdeztem csodálkozva. — Mindig, my dearling. Mi nem tudunk mindjárt megszeretni valakit. — I Nekünk ahoz idő kell. Négy-öt-hét . . . ! És azért vagyunk mi olyan boldogtalanok . . . — Boldogtalanok? — Yes. Mert négy hétig vagyunk szerződve egy városban és aztán tovább megyünk egy másik városba ... És most, képzeld, hogy egy milyen borzasztó. Most, öt perccel ezelőtt éreztem, hogy szeretlek, hogy igazán szeretlek... és most el kell utaznom . . . — Hát ne utazzál el! Maradj itt még egy napig, — indítványoztam egészséges önzéssel, mialatt az ujjait csókolgattam. Cissy a fejét rázta: — És a szerződés ? Holnap föl kell lépnünk Frankfurtban ... És aztán mi egy nap, amikor én örökké veled szeretnék lenni! Nem, nem. Az életemre esküszöm, hogy szeretlek, de nem maradhatok . . . nem maradthatok . . . És újra sirva fakadt, őszintén, kétségbeesetten, csalás nélkül. Szinte megdöbbenve néztem rá. Mindig, mindig! ... — zokogta Cissy, — mindig igy járunk ... — Hát Leo ur Hamburgban? — kérdeztem halkan, félénken, de némi reménykedő kárörömmel. Cissy lehajtotta a fejét. — Az más, — mondta pirulva. — Hamburgban hat hétig voltunk szerződtetve . . . Kiértünk a pályaudvarra, A Winifredek szeme ki volt sirva. Keserves könyek, végtelen csókok között bucsuztunk egymástól, fehér zsebkendőjük sokáig lengett felénk a fekete vonat egyik ablakából. A Winifredek mentek Frankfurtba, onnan Melbourneba, onnan Borneo szigetére, majd Kopenhágába ... 1907. végéig minden hónapjuk le volt foglalva. Négy hétig minden nap levelet kaptunk tőlük Frankfurtból. Néha csak képes levelezőlapot, amelyre két ismeretlen ur is ráirta a nevét. A negyedik hót után már nem kaptunk semmit. Akkor már alig hanem Frankfurtba irtak. Heltai Jenő.