Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-26 / 18. szám

64-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. mióta hogy feloszlott a parlament. Mozgalmas az élet, mert minden más stagnál a politikán kivül. Kivétel tán csak a szerelem, amelyet zöld diákok és eddig még ki nem ábrándult fiatal urak űznek, részint időtöltésből, részint érdekből és legkevésbbé igaz szivből. Az alábbi szerelmi kaland, amely most a politika mellett közbeszéd tárgyát képezi a zsúrokon, bizonnyal az utóbbi fajtájából való.Diákról és diákkisasszonyról lévén szó, nem áruljuk el sem a neveket, sem az epizód történetének színhelyét. A fő a kaland, aminek érdekességéből mitse von le a nevek elhallgatása. H. J. úrfi egy ábrándos szemű, szerelmes szivü, poéta hajlandóságú fiu, jelenlegi foglalkozására nézve diák. L. M. kisasszony szőke hajú, mosolygó arcú, hajladozó termetű, de szintazonmód szerelmes szivü diák — kisaszzony. H. J. és L. M. egymást szerették, illetve szeretik, bár a napokban nehéz megpróbáltatása volt a rajongó párnak. H. J. úrfi Petrarca és Kisfaludy példáját követve, zsenge költészetének középpontjává tette az ő Lauráját, illetve Lilláját. Minden verse egy-egy dobbanása volt vergődő szivének, egy-egy halkan rezdülő sóhajtása epekedő, sóvárgó lelkének. Lantján inkább a szenvedő érzelmek, mint a vidám hangulatok szólaltak meg. És valamennyi dalt L. M. kisasszonyhoz, szive bálványához irta. A poézisnak hatalmas ellensége akadt L. M. kisasszony mamájában. A nyárspolgárias gondolkozású asszony rossz szemmel nézte a poétát és eltiltotta leányát a versek olvasásától. A határozott parancs csak még jobban ingerelte L. M. kisasszony szerelmét, kinek -lelkében most már megérlelődött az erős elhatározás, hogy most már mindenképpen H. J.-né lesz. A napokban ismét találkoztak a szerelmesek L. M.-ék — 'konyhájában. A fiu bemutatta legújabb termékeit az ö boldogtalan lyrájának, a leány pedig biztosította a fiút az ő megingathatlan szerelméről. És szólt a fiu: — Enyém lennél, ha az égnek minden hatalma szövetkeznék ellenünk ? — A tied, egyedül a tiéd ! — felelte kigyúlt szemekkel, pirban égő arccal a kis baba. E pillanatban nyilt az ajtó. Drámai jelenetnek nevezhetném azt a percet, amikor belépett a bősz mama. De ne tessék gondolni tragikus fejleményekre — nem történt egyéb, csak annyi, hogy az idyllt zavaró asszonyság havas eser- ! nyője nagyokat koppant H. J. úrfi há- j tán, no meg a fején is. A támadás oly I hirtelen volt, hogy a fiu nem védekez- j hetett, a leány pedig nem menekülhetett. Az ernyő súlypontja azután L. M. kisasszony patyolat vállaira helyeződött át és hullt az ütés, mint a zápor. Szegény szerelmes leányka sirva fakadt, H. J. pedig elsietett az anyai kíméletlenség és lelketlenség megnyilat- | kozásának kellemetlen színhelyéről. Az ' erélyes mama viszont örült, hogy vég- 1 leg elválasztotta egymástól az ideális > szerelmeseket, akik ezután valószínűleg j még nagyobb elkeseredéssel fogják í imádni egymást. Hogy pedig a história leirása teljes legyen, a következő nem éppen stil- j szerű akkorddal zárjuk le a történetkét: II. J. fenyegető levelet irt az esernyős mamának, amelyben azt igéri, hogy becsületsértésért följelenti a járásbíróságnál. CSARNOK. Margit. Irta : Sas Eds. 5. De most nem arról van szó. Most csak a lányunkról van szó. Csak arról van szó, hogy az ő kedvéért tartsd szentnek ezt a" házat, addig, mig ő innen elkerül. Mig férjhez megy. Akkor megszabadulsz minden korláttól. Tőlem is. Mert akkor elhagylak én is. Akkor aztán idehozhatod a házadba a kedveseidet . . . Halk sikoly röppent el az ajkaimról. Leroskadtam a szőnyegre. Anyám meghallotta a zajt és ijedten futott ki hozzám. Ágyba fektettek. Lázban feküdtem napokig. Azt mondtam, meghűltem a jégpályán, azért lettem rosszul. S mikor föllábadtam, — nos, akkor egyszerre csak odaígértem a kezemet Szitányi úrnak . . . Mosolyogva nézett rám. Ah! most már egészen a velencei kép nézett rám mosolyogva. A melléktermekben zsibongott a társaság Szitányi úr, kezében magasra emelt pezsgős pohárral, áldomást mondott . . . Megragadtam az asszony mindkét kezét. — Margit! Az Istenért, miért tette ezt ? Miért tette ? Meghajtotta a fejét. — Mit tehettem egyebet ? Átöleltem volna az édes anyám nyakát s úgy | kértem volna : Ne szenvedj miattam egy percig sem tovább ? Menjünk innen, | akármi lesz is belőlünk? Tudom, hogy j nem tette volna meg. S kétszeresen szenj vedett volna abban a tudatban, hogy | ón is áldozata vagyok a boldogtalani ságának. Nekem mosolyogva kellett azt mondanom, hogy én szívesen leszek a | Szitányi úr felesége, aki elvégre kitűnő | parti ... Én boldoggá akartam tenni az édes anyámat. Én hivtam el hozzá | azt a férfit, s nem nyugodtam addig, mig el nem értem ezt a mai gyönyörű ; napot. Hát nem megérdemelte ezt tőlem i az édes anyám, aki évek hosszú során I át járta miattam a Kálváriát ? A Kálvária után én a rózsák közé akartam küldeni! Hiszen most tudom, mit állott ki éretI tem. Akkor csak gyanítottam, mit jelent az, valakivel együtt élni, akit nem szeretünk, akit gyűlölünk, mig minden álmunk más valaki körül csapong ! Akkor csak gyanítottam — most már tudom... Véletlenül buggyantak ki ajkain e szavak, mint a megsebzett szív vére. Fölkorbácsolt lélekkel hajoltam oda hozzá: — Margit! Maga engem szeretett 1 Maga most is szeret. S kegyednek boldognak kell lennie — velem . . . Az asszony hosszan rám nézett. S csöndesen ingatta sugaras fejecskéjét: — Nem olyan példát láttam az édes anyámtól, — suttogta halkan. — A kis leányomra gondolok, aki most tanul gagyogni ... Én is tisztán akarom számára megőrizni a legdrágább ideált: az édes anyja képét . . . S azután fölemelte a fejét s hozzátette : — De én nagyon fogok rá vigyázni, hogy ő ne áldozza föl magát értem !... Ebben a percben odalépett hozzánk Szitányi úr. Vörös volt az ábrázata, mint a pulyka-méreg. — Hová bújsz, Margit? Miért hanyagolod el a vendégeinket ? Szitányi úrnak igaza volt. A vendégek közt egy pár zsiros kliens volt, akiket mulattatni kellett, nehogy elidegenkedjenek, mielőtt ő őket megfeji . . . S Margit szolgálatkészen mosolyogva kelt föl s elvegyült a vidám társaságba . . . ín. A Cote d' Azúr tündérvilágában, az örökké nevető ég alatt láttam az asszonyt, 1 a második férje karján. Körülöttünk rózsaoceán, rózsarengetegek és rózsahegyek. S ha az ember erre a tájra, err© az asszonyra tekintett, el sem tudta hinni, hogy tél és szomorúság is van a világon ; hogy valahol a hófuvásos télben egy hervadó fiatal asszony szomorúan, dideregve húzódik a kályhája j mellé — de nem, nem is vonulhat a 'i magánosságba, nevetnie, ragyognia kell | a szalonjában. Ha sejtené ezt ez az I asszony, itt hagyná az örök tavaszt, rohanna a télbe, átkulcsolná annak a sápadt gyermeknek a térdeit: Édes kicsi leányom! Ó te, aki kitéptél ifjú szived; bői, ifjú életedből minden rózsát, hogy | telehintsd azzal az én életem alkonva| tát! . . . (Vége). KÖZGAZDASÁG. Gabona árak. Békéscsaba, jan. 25^ Csabai hetipiacunkon nem nagy kínálat mellett a következő árakon vettek: I. prima piros exp. buza . 19-00—19-00 II. „ „ „ „ . 18-90—18-90 Budapest, január 25. (Saját tud. tár.) j Készárú állandó, tavaszi búza 19-68, őszi buza 17.28, tengeri 14-82. | ••• Pályázati hirdetmény. Körö-tarcsa községében lemondás folytán üresedésbe jött, évi 600 korona fizetéssel javadalmazott írnoki állásra pályázatot hirdetek. Felhívom pályázókat, hogy születési, eddigi alkalmazásukat és képesítésüket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó éri február hó 14-ig beterjesszék. Kelt Békésen, 1905. évi jan. 22. Popovics Szilveszter, főszolgabíró. üj magyar tüzelőanyag! Mesterséges kötőanyag nélkül. Nyomatja és kiadja a .CORVINA* könyvnyomda Békéscsabán 1905. Szagtalan es sa'akja Í.S^'"'"

1^" nincs! 100 felgr. 3 kor házhoz szalliíva, Schwartz Gáfc©r építési- és tüzelő-anyagok raktára Békéscsaii » n, Fő-tér. Ugyanitt porosz ko<s és petrozsényi kőszóa tűzifa kapíiató.