Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-22 / 15. szám

5-ik oldal. Ne a furfangos politikát. Nem ért ahoz Veres Jóska, Akármilyen ravasz róka. Thék Bandi, az erős gyerek, Nem bir vele egész sereg. A nyeregbe ha beleül, Veres Jóska ugy kipördü! Lába sem éri a főidet —, Akár mi lesz, Thék lesz követ. Veres hivei pedig ezzel a strófával replikáznak: Nem látta még Orosházái, Be se tette még a lábát, Ide Thék, oda Thék, A szűrét már kitették, No de csúful kitették. GSAR N OK. Margit. Irta : Sas Edo. Olaszországba utaztam, hogy ujabb, nagyszabású tanulmányokat tegyek, az örök, kiapadhatlan forrásból hangulatot, ihletet igyam — a szőke Margit olyan kis pont volt akkor számomra é világon, amelyre jóformán nem is emlékeztem, mit nem emlékszünk egy szines, szép pillangóra, mely valamikör körülrepde­sett . . . Velencében ültem, egy komor, füstös olasz albergoban, csúnya esős na­Í >on—s csodálkoztam azon, hogy tud Ve­ence, — a halhatatlan ifjúság városa, ez a megkövesült örök tavasz, — ilyen hi­deg és szürke lenni ? Akkor egy magyar újság, akadt a kezembe s abban olvastam Császár Margit esküvőjének hirét. S erre a hirre valami érthetlen, megmagyaráz­hatlan érzés vett rajtam erőt. Mintha va­lami fagyos csontkéz ütött volna szivén. Mi volt ez ? Mit jelentett ez ? Miért nem olvastam oly közömbösen ennek a leány­nak az eküvője hirét, mint száz meg száz más leányát a földkerekségén ? Hát nem volt előttem ez a leány egészen közöm­bös ? Miért támadt föl egyszerre az em­léke oly bűvös erővel ? Nem temettem-e el ugy, mint egy számomra teljesen ide­f en halottat ? Vagy vannak halottak, aki­ét akkor szeretünk meg, amikor már a sírban fekszenek s hazajárnak kísérteni ? Az én hazajáró kisértetem is azt mondta: Látod, most már igazán meghaltam szá­modra — miért nem szerettél addig, amig éltem ? Ha hittem volna a telepátiában, azt mondtam volna: a telepatia cso­dája az, hogy előttem e halvánv, szelid arcocska megjelenik, amelyben most nem volt semmi pajkosság, huncutság, Nem volt maradásom Velencében, siettem haza. Otthon befejeztem nagy munkámat: az elveszet paradicsomot. S igen-igen keserűen mosolyogtam el arra a gon­dolatra : Milyen banális tréfát követett el veled az élet! Te a vászonra fested az édenét sirató Ádámot s csakugyan elvesztetted a paradicsomkertedet. S lá­tod, milyen szerencséd van a szerencsét­lenségedben : nem Olaszország, a termé­•zet virulása, a művészet kincsei, a mes­terek remekei adták meg neked az igazi hangulatot ehez a festményhez, a bezá­rult éden kapujában leroskadó Ádám alakjához, hanem az a Hymenhir. Az éden, amelynek virulását nem is láttad, csak akkor eszmélsz föl, amikor száraz avarja zörög a lábad alatt. Ó hány ilyen tündérkertet vesztenek igy el az em­berek ! Az elveszett paradicsom sikere pá­lyám minden eddigi kisebb nagyobb •ikerét messze fölülmulta. A műcsar­nokban állandóan sürü tolongás volt a szürke vászon előtt; nézték a kietlen köves pasztát, melynek távolában a hal­vány, elmosódó alkonypír hirdette csak az elveszett édent; nézték a sivatag kövein guggóló Ádámot, a kitől félve húzódott el Éva, nem is merve vigasz­talni kétségbeesésében. A csikorgó ke­mény tél pompájában tündöklő Andrá­sy-uton magam is mindennap kimen­tem a tárlatra, a zsúfolt, forró terembe sütkérezve a dicsőségben. Egy ily al­kalommal találkoztam vele is, Margittal. Hogy féltem ettől a találkozástól. Azt hittem, hogy a sírjából fölkelt szerelem egyszerre elemi erővel fog belőlem ki­törni. Kiragadom őt a bitorló kezéből és elviszem messze, messze, hogy kipó­toljak minden elmulasztott csókot és elsírjak a keblén minden visszafolytott könnyet . . . Bámulatosképpen a találkozás nem volt rám semmi hatással. Mintha csak akármelyik leánynyal találkoztem volna, akivel valaha pár fordulót táncoltam, az odakínált tálcájáról egy kaviáros szelet­két elvettem s nagyságos asszony gya­nánt látom viszont a férjeura karján. A Margit férjét, Szitányi Kornél urat, még a múltból ismertem: félelmes hírű ügj r­réd volt, aki a legkörmönfontabb csaló­kat megtudta menteni a börtönből, ahe­lyett azonban koldusbotra jutatta őket a költségszámláival. Elvégre az Igazság istenasszonya ezzel is meg lehetett elé­gedve ; fő az, hogy a gazemberek nem maradtak büntetlenül. S ehez az ember­hez simult most bizalmasan az én Mar­gitom, aki a költészet bűbájos sugaraiban jelent meg ifjú álmomban s aki glóriás martir-arccal tünt fel előttem Velencé­ben, szerelmem föltámadásának szomorú fényében ? Valóban, a nagyságos asszony arcán nyoma sincs a martiromságnak; ellenkezőleg, cs k ugy ragyog róla a pol­gári jólét és dicsekvés. íme, milyen vi­dáman integet felém s nyújtja a parányi keztyűs kezét: (Folytatjuk.) res is, névszerint H e g • d ü s Mihály, Fási Lajos és Pápai Sándor, akik a mult év január 6-ikán este csupa tréfá­ból befeszítették Hegedűs Illés tár­suk ajtaját. A szobában minden ingósá­got halomra hánytak s aztán felgyújtot­ták. Szerencsére a tüz elfuladt a fojtott szobában és igy nem történt nagyobb baj. A tréfálkozók ezért a csínyért ál­lottak a héten a törvényszék büntető tanácsa előtt, ameiy 8—8 napi fogházra } ítélte őket. — Törvénykezési szünet a választások alatt. A választás mindenféle alapos fel­fordulást idéz elő. Egy időre úgy szól­ván egészen megváltoztatja a minden­napi rendes életet. A választás nap­ján pedig mindenfelé szünetelni fog a munka: iskolákban, törvénykezésben stb. Az igazságügyminiszter pl. rendeletet in­tézett az összes bíróságokhoz, hogy területükön a képviselőválasztást meg­előző napra s a választás napjára semmi­féle tárgyalást ne tűzzenek, hogy úgy a felek, mint a bíróság hivatalnokai szavazati jogukat gyakorolhossák. A miniszteri rendelet arról is intézkedik, amennyiben a választás napjaira már eddig tárgyalást tűztek volna ki, azt halasszák el és erről az érdekelt feleket, tanukat értesítsék. FARSANG — Gazdabál. Carnevál politikával zűr­zavaros uralkodásának a vörös kereszt­estélye után kétségkívül a csabai gazdák bálja lesz a legfényesebb sikerű. Január 28-án, a jövő szombaton tartják meg, a mikor már véget ér a nagy nap, tul leszünk a választás izgalmain. A bálát, mint az előző években a Vigadó összes termeiben tartják meg és az estély jöve­delmét a Gazdakör könyvtárának javára fordítják. A mulatságon Purcsi János jeles bandája szolgáltatja a muzsikát. Belépő-dij : személyenkint 2 kor., család­jegy 5 kor., karzatjegy 1 kor. A gazda­bál fényes sikerét előre is biztosítja az alábbi 50 tagu rendező gárda, melyben benne van Csaba gazdaközönségének elő­kelősége. A rendezők névsora ez : Áchim F. János, Áchim F. András, Áchim F. Já­nos, Bakos Mátyás, ifj. Bakos Mátyás, Bajcsy Gusztáv, Bakucz József, Belicey Géza, Belenta Mihály, id. Bohus M. György, ifj. Bohus M. György, Bohus M. Márton, Botyánszky János, Botyánszky András, Csjernyik János, Hajdú József, Maraszti Sándor, Kocziszky Mihály, ifj. Kocziszky Mihály, Kiiment Mátyás, Ko­vács L. Mihály, Kiiment Z. János, ifj. Kiiment Z. György, Kiiment Z. András, Kiiment Z. András, Kiiment Z. György, Kiiment Pál, Kitka György, Kesjár Já­nos, Kiss Antal, Laczó N. Pál, Lauri­nyecz János, Lukoviczky János, Liker Pál, ifj. Lepény Mátyás, ifi. Lepény Ká­roly, Machlyik Mihály, Maczák Ádám, Pataj András, Pataj óyörgy, Rosenthal Adolf, Szalay Gyula, Seiler Gyula, Seiler Elek, Sukk Dezső, Sukk Kálmán, dr. Ursziny János, Wilim István, Zsíros András, Zsilák András. — Mul tság az alumneum tavára. A máv. Békéscsaba állomáson alkalmazott vonatkísérők február hó 4-én a csabai főgimnázium alumneuma javára a „Bá­rány"-vendéglő összes"termeiben Kará­csonyi János zenekara közreműködése mellett zártkörű táncvigalmat rendeznek. Belépti-dij: Személy-jegy 1 korona 20 fillér, családjegy 3 korona. Felülfizeté­seket, tekintetteí a jótékonycélra, köszö­nettel fogad és hirlapilag nyugtáz a ren­dezőség. legjobb Kapható mioden ffyógysiertirban és füszai-­kereskedésben. * KOZGAZDASAG. A budapesti gabonapiac irányzatát teljesen üzlettelenné teszi az, hogy a malmok, a lisztüzlet teljes pangása foly­tán a vételtől tartózkodnak. A mai csabai piacon alig volt kíná­lat. Az árak a következők: Gabon áraak. Békéscsaba, jan. 21. I. príma piros exp. buza . 18-40—1860 I. r. sárgás búza .... 18-20—18 40 Tengeri 1560—16-OQ Budapest, január 21. (Saját tud. táv.) Készbuza 5-tel magasabb, tavaszi búra 19-68, őszi buza 17.30, tengeri 14.96. TOftVElYHEZES. — Durva tréfa. A föld népének tré­fája nem ritkán annyira durva, hogy nemcsak a jó ízléssel, hanem a törvény paragrafusával is összeütközik. Ilyenféle durva tréfát csinált három Endrődi bé­Elhaltak Osibán. Január 13-tól 20-ig. Ancsin György, ács, 58 éves, tüdőtágulás. Pe­j Iák András, földmives, 62 éves, agyszélhüdés. An­| tal János, asztalos, 66 éves, tüdőgümőkór. Áchim | Judit, földmives leánya, 8 éves, agyhártyalob, Palu­i sik Ilona, napszámos leánya, 18 éves, vörheny. Pau­lik Jánosné, földmives neje, 5 5 éves, tüdögűmőkór. Markó Jánosné, napszámos neje, 38 éves, vesegyu­ladás. Alaksa Pálué, napszámos neje, 26 éves, tü dőgűmőkór Hrdlicska Mária, korcsmárős neje, 64 éves, végelgyengülés. Faber Pál, napszámos, 28 éves, tüdőüszkösödés, özv. Köhler Károlyné, magánzónő, 68 éves, agyszélhüdés. Engel László, kereskedő fia, 29 napos, tüdőgyuladás. Maczák Zsófia, földmives leánya, 5 éves, kanyaró. Özv. Hrabovszki Pálné, kerékgyártó özvegye, 74 éves, tüdőlégdag. Sztankó Pál, napszámos, 22 éves, tüdőgümőkór. Karlovszki Mihályné, napszámosné, 64 éves, gyomorfekély. Miskovicz ,Andrásné, napszámosné, 37 éves, tüdő­gümőkór. Kociha Judit, napszámos leánya, 3 éves, tüdőgümőkór. Fercsik György, napszámos, 70 éves, szervi szívbaj. Tóth Mária, cseléd, 13 éves, szervi szivbaj. Szerkesztői üzenetek L. M. Tótkomlós. Magántermészetű lévén a dolog, helyesebbnek tartottnk a beküldött leveleket nem közölni, de másrészt nem akarjuk egy végét nem érő polémiával még jobban kiélesiteni a hely­zetet. Mariska. Szentandrás. Amint végetérnek a választások, sorát kerítjük. Szives türelmet! Üdvözlet! 43-as. Orosháza. Mindazokat, miket levelé­ben irt, már közöltük lapunkban és pedig a tények­nek megfelelően.

Next

/
Thumbnails
Contents