Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-29 / 64. szám

XXX11, évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök junius 29. 60. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lő fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, riyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Péter-Pál. Békéscsaba, junius 28. Ismét piros betűs nap, Péter és Pál apostolok emlékünnepe. Sok-sok jelentősége van ennek az ünnepnek. Az írás szerint ez a nap a katholikus egyház megalapítóinak emlékünnepe. Mert amint az írás mondja, annak évfordulója a csütör­töki nap, hogy Néró vad őrültségé­ben Pétert, az egyház első római hely­tartóját keresztre feszitette és Pált, a „római polgárt," lefejeztette. Péter a katholicizmus nagy szervező tehetsége. Pál pedig az egyházalapítás nagy munkása, a legfényesebb irói szelle­mek közül való. Munkájuk gyümölcse a katholikus egyház erőssége és emlék­ünnepjük két erős tehetségű, az embe­rek között kimagasló férfiúnak örök időkre való megbecsülése. A magyar nemzet meg is becsüli az emléküket, mely kétszeres ünnep az ország millióinak, akiknek serény kezében Péter Pál napján csendül meg a kasza és dől rendre az áldás, a buza, amelynek ekkor szakad meg a magja. A délibábos rónákon most csendül fel először az aratók dala, most kezdődik meg az élet. Egy isten­háza az egész magyar föld, amelynek rónaságain beharangozó az első kasza­pendülés, imával kezdett és fohászszal végzett munka pedig az a élet" be­takarítása. A mezőn kezdődik az a munka, amelyet az iskolákban ezen a napon fejeznek be teljesen. Itt általában jó a termés, a nemzetnek nem kell aggódnia fiai miatt. Magvát szakította a búzá­nak is a nap éltető heve, csak a poli­tikában hosszú idővel ezelőtt beállott válságot nem tudta még a kibontako­zásig érlelni az arra illetékesek böl­csessége, hazafias egyetértése. Sőt egyre fenyegetőbb fellegek tornyosul­nak a hazára, amelynek népe ezer­szeresen megbűnhődte már küzdelem­mel teli múltjával jövőjét. Mindezekről elmélkedhetünk Péter Pál napján. Bőséges anyagot találunk a nap mindegyik jelentősége körül. De hallván a kasza-pengéssel egybe­csendülő pacsirtadalt és arató éneket, mégis a termés az, ami legjobban le­köti a figyelmet. A termés kilátás nem igen sokkal bölcsebb prófécia az időjóslásnál. Mind a kettő beválhat, de nem is. Pozitiv eredményről hát szó sem lehet, amig talpon áll a kalász. A kilátások mindenesetre kedvezőbbek, mint a mult évben, ámbár általában nem mondható kedvezőnek sem. A termés­kilátásokról általában talán még leg­elfogadhatóbbnak mondható a földmí­velési kormány szokásos jelentése, amely most hagyta el a minisztériumot. Szól pedig a jelentés igy: Az őszi buzavetések fejlődését a be­érkezett jelentések nagyobb részében nemcsak kielégítőnek, hanem jónak i« jelezik; egyedül a Tisza, Kőrös, Maros vidékén, illetve az ezek medencéjében találhatók gyengébb, sőt néhol egészen hibás vetések a tavaszi hosszabb szá­razság következtében. Ez utóbbi vidé­kek némely részében nemcsak a szalma, hanem a kicsinyre nőtt s néhol ablakos kalászok következtében a szemtermés is jóval kisebbnek Ígérkezik, ,mint aminő termés volt a mult évben. Átlagban el­lensúlyozza ugyan az itteni különböze­tet szemben a mult évvel is — az ország többi részeiben mutatkozó jobb terméskilátás, mindazáltal a károsodott vidékek különbözete mégis szembetűnő. A jobb vidékeken a kilátások biztatóak és az eredmény is kielégítőnek ígérke­zik. Békésmegyében katasztrális holdan­kint 6 mm aluli termés várható. A tavaszi buzavetések nagyobbára jól fejlődtek, kivévén a megyének né­hány járását, ahol a szárazságot nem heverte ki. Az őszi és tavaszi árpában az üszög okoz kárt, különben elég sokat szenve­dett a hosszantartó száraz és hideg tél következtében, különösen egyes alföldi részeken; a terméskilátások általában alig közepesek. Az utóbbi sűrű esőzé­sek befolyása alatt a vetés több helyen megdőlt. A kalászok azonban általában szép nagyok és szemképződés is töké­letesnek Ígérkezik. Megyénk termésered­ménye itt is 6 mm.-t igér. A zabban az országos átlagban kö­zepes termésre számithatni. Vármegyénk zabtermése elég kedvező és közel 8 mm. igér. A tengeri vetések túlnyomó részben nagyon kedvezően állanak. Néhol ugyan a sok eső késlelteti a kapálás és töltö­getés munkálatait s emiatt a gyomok is nagyon elszaporodtak, de ez ma még egyáltalában nem okozhat aggodalmat. A burgonya, egyes kisebb területek­től eltekintve, ahol szintén legalább is közepes, általában igen jól áll és bő ter­mést igér. Az Alföldön a korai már többnyire elvirágzott és szép nagy gu­mókat nyújt. Házi használatra a fogyasz­tás mind nagyobb mértéket ölt. A késői burgonya is kifogástalanul fejlődik. A dohány csupán azokon a vidéke­ken gyengébb, ahol elegendő csapadék nem volt; másutt kielégítően fejlődik, bár szórványosan férgek pusztítása is látható. A mesterséges takarmányfélék termés­hozama nagyon különböző volt. A tél folyamán igen sokat szenvedett lóhere és lucernafélék első kaszálásra alig ad­tak középtermést. És ahol még a szá­razság is rontott, ott az eredmény gyenge. A kedvező esős időjárás következtében a második és harmadik kaszálás általá­ban jobbnak Ígérkezik, bár egyes he­lyeken panaszkodnak, hogy a lekaszált takarmányt az eső károsítja és igy a ló­here és lucerna minőségileg nem lesz mindenütt kifogástalan. A zabos bük­köny kaszálása jó eredményt igér, a csatornádé szépen fejlődik. A réteken a fütermés egyes Tisza vidékektől eltekintve, ahol "gyengébb volt a hozam, általában kielégítő és jó ; helyenkint ugyan panaszkodnak az eső miatt, mely a renden levő szénának ká­rára van. A sarjú terméskilátások szin­tén kedvezők úgyszólván országszerte. A legelők is csupán a Tisza vidékén gyengébbek; másutt kielégítők. A szőlőkben a második permetezési munkálatok nagyobbára befejeződtek. Az eső még eddig a virágzó szőlőben számbavehető károkat nem okozott. Ál­talában a szőlő kielégítően gyarapodik ; helyenkint ugyan panaszkodnak téli fagy okozta kár miatt. A gyümölcs terméskilátások külön­bözőek ; részben kielégítők, nagyobbára azonban gyengék. Szélcsend. AFejérváry kormány kinevezése óta odafönt, ahol a politika irányitódik, teljes szélcsend. Szinte félelmesen csön­des, mint nagy vihar kitörése előtt szo­kott lenni. Az a förgeteg, amit az uj kormány kinevezése támasztott, már szintén elült. Minden újság három na­pig tart. Még a vidék nyargalódzik a kirendelt kormányon, szavazván neki a sablonos üdvözlő feliratok helyet kacska­ringósabbnál kacskaringósabb bizalmat­lanságot. Békésmegyei Közlöny tárcája. Népdal­Szegény vagyok, nincs se házam, se tanyám, Nincsen szülém, a ki kincset hagyna rám, És én mégis vigan élem világom' : Hisz a falu legszebb lánya az én babám, virágom ! Hogyha rám néz szép kis szemed, violám, Két gyémántnál szebb két csillag ragyog rám, És ha csókra nyílik bíbor ajakad, Azt hiszem, a szép menyország minden kincse rám [szakad ! Hogyha pedig rám borulva édesen, Hévvel ölel két lágy karod, kedvesem, Nem kell akkor gyémánt, rubint, kaláris : Mellettem csak koldus még a leggazdagabb király is! G. P. Régi csabai népszokások. Irta és a Békéscsabai Muzeum Egyesület csütörtöki közgyűlésén felolvasta : Maros György főtitkár. II. Az esküvő előtt való hétfőn ugy a menyasszonyi, mint a vőlegényi háznál nagy volt a sürgés-forgás. Lön barom­fiaknak, hornyuknak és bárányoknak szörnyű pusztulása. A házbeliek, rokon ság, közeli szomszédok női nemen lévő tagjai nagy seregbe verődtek, hogy a két-három napig tartó vigasság több száz főre menő közönsége semmiben hiányt ne szenvedjen. A férfiak gyilkol­ták, nyúzták, trancsirozták a nagyobb áldozati barmokat, majd a műépítész szakértelmével egyberótták a több száz vendég befogadására szükséges ponyva­vagy deszkasátort. Az előkészületek dél­utánján kendőkkel, szalagokkal, virág­füzérekkel díszített fogatokon megérke­zett a menyasszony ke' 'ígyéje (veno, idu s duchnámi): mázolt ágy, fiókos láda, rámás fogas, fiókos szekrény, ágy­nemű stb. A kelengye kísérőit nagy riadalommal fogadta a lakodalmi elő­készületekkel szorgoskodó népség s való­ságos fióklakodalommal ünnepelte az ör­vendetes eseményt. Keddi napon, az esküvő fsobás) napján kora reggel mindkét lakodalmas házba egyházi énekkel köszöntött be a rezesbanda; a fuvó, sipoló, búgó szer­számokat kendőkkel, szalagokkal, mű­virágokkal díszítették fel gyöngéd ke­zek. Lassan egybesereglett mindkét ház­ban a vendégkoszorú. Délelőtt tizenegy órakor a násznagy elbúcsúztatta a szülei kézből a fehér ruhába öltözött, kisirt szemű menyasszonyt, s a lakadalmas menet templomba indult. A menyasz­szonyt (mladá nevesta) az első vőfély (dru/.ba) vezette. Ugyanily előkészületek mellett indult el a lakadalmi menet a vőlegényi házból. Az együvé tartozó násznép csak a templomban találkozott. Esküvő után a vőlegény a meny­asszony menetéhez csatlakozott, a vőle­gény násznépe egyelőre az ifjupár nél­kül volt kénytelen hazatérni. Mindkét házban déli lakomához ült a közönség. Leves tálalás előtt a násznagy buzgó imában kérte a Mindenható áldását az ifjú párra, a felköszöntő szónoklatokat is a nász iagy beszéde nyitotta meg. Ebéd után az ifjúság táncra perdült. Délután 4 órakor a násznagy pa­rancs szavára megszűnt a tánc ; a nász­nép hosszú menetbe formálódott. És megkezdődött a búcsúzkodás. A nász­nagy körmönfont beszédben köszönte meg a szülők szeretetét, fáradozását, melylyel a menyasszonyt gondozták. A sokszor hosszura nyúlt s bibliai citá­tumokkal teiitarkázott beszédet többször megszakította a menyasszony hangos zokogása, melybe harmonikusan olvadt bele az anya meg-megcsukló sirása, a testvérek sikongása, mig az apa lopva morzsolt szét szemeiből egy-egy könyet munkától kérges tenyerével. Csókolód­zás, ölelkezés: megtörtént a bucsu s a násznép zeneszó, a legények hangos sikoltozása, itt-ott pisztoly-durrogás köz­ben megindult a vőlegényes házhoz. Itt a fiatalokat az ifjú férj szülei fogad­ták. Kiadó násznagy beköszöntő beszéde, kérő násznagy replikája, sirás, ölelkőzés, tenger csók : s végbement a fogadtatás. A vőlegényi házban az ifjúság újra tánchoz fogott, melyet csak a vacsora szakította meg. Minden fogást a nász­nagy tréfás verse előzte meg, magasz­talva a feltálalandó ételt. Vacsora után következett a menyasszonyi tánc, me­lyet a vőlegény nyitott meg, rendesen nagyobb ezüst pénzzel váltva meg a tánc szabadságát. Sorra kapkodták a menyasszonyt a vőfélyek, a legények, kisebb-nagyobb pénzösszeget áldozván a násznagy által őrzött tányérba, ugy, hogy az ifjú menyecske rövid 7*— 3/* óra alatt 20—40 forintot is összetáncolt magának. A menyasszonyi tánc alatt a vőfélyek behozták az óriási örömkalá­csot (radostnik), felszeletelték s almával, dióval vegyesen szétosztották a násznép között, gondosan ügyelve arra, hogy az örömételből a lakodalmas vendégek minden egyes tagjának jusson. Divatos volt egykor a menyasszonyi játék is, amely abból állott: hogy a násznagy és két vőfély a menyasszonyt égő gyertyák­kal a főasztalhoz vezették, tréfás versi­kéket szavaltak, ez alatt a menyasszony megfutott az asztaltól s szobákon, udva­ron által ugy kellett az asztalhoz visz­szatérnie, hogy az útközben reája leső legények kalapjaikkal meg ne üthessék. Legnagyobb sajnálatomra, ezeket a verseket megszereznem eddig nem si­került ; bírom azonban két idősebb nász­nagy igéretét, hogy a versek egybe­gyűjtésének munkájában szívesen fog­nak kezemre járni. A vőlegény és menyasszony ezután éjjeli nyugvóhelyére tért, ahová a csa­ládbeliek nagv serege kisérte őket. A násznép azonban tovább is együtt ma­radt s vig zeneszó mellett egész éjsza­kán át mulatott. Szerdán reggel, a nászéj után za­jos örömriadallal fogadta a násznép az ifjú párt s délelőtt 11 órakor nagy ün­nepséggel ment végbe a menyecske-ava­tás: a felfőkötőzés (zavíjat 5). A meny­asszony szines virágokból font igen ki­csiny koszorút viselt fején; hajdiszét a koszorú mellett tömérdek szalagból mes­terien összeszövött fonadék képezte. A koszorút és szalagfonadékot a meny­asszony fejéről levenni s a haját szét­bontani az első vőfélynek kiváltságai közé tartozott. E müvelet közben a menyasszony haját megtépázni ősi vir­tus volt. Majd előléptek az asszonyok, a menyasszony haját felkonytyózták, gyön­gyös csipkefőkötő alá szorították, homlo­kát lenge fátyollal átkötötték. Az ekként végbement avatás annak az ős zsidó­szokásnak fenntartása, mely szerint a hajadonból menyecskévé lett személy­nek a világ előtt födetlen fővel tilos megjelenni. Ezzel a lakadalom formaságai véget értek. A násznép az nap estig együtt mulatott s csütörtökön végbement a nagytakarítás, ami a munkában részt­vevők jelentékeny számánál, uj hangu­latánál fogva valóságos lakadalomszámba ment. (Vége következik). A fehér leány. Irta : Lázár Béla. . . . Hát persze, hogy ő az! Ugyanaz a fitos orr, az a két mosolygó kék szem, melyben mint szélcsendes időben a viz lapján ragyogó jókedvvel tükröződik vissza a világ képe. A mint ott ül velem szembe a villamos kocsiban, rám tekint, egyszerre megismerem : — Maga az, Lola? — Szentségos teremtőm! .

Next

/
Thumbnails
Contents