Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-18 / 61. szám

2-ik oldal gyók lehetővé. Ugyanez a felhívás egyúttal az ország közönségéhez is szól és azt is tervezik, hogy hasonló deklarációt a hivatalos lapban is tegyenek közzé. Magával hozza báró Fejérvárv Géza a képviselőház elé terjesztendő nyilatkozatoknak a király által jóváhagyott szövegét. Ezenkívül magával hozza minden eshetőségre készeri a képviselőház elnapolására szóló királyi kéziratot. A képviselőházaié terjesztendő nyilatkozat beavatott helyről kapott információ szerint tartalmazni fogja az eddig emiitetteken kivül annak a közlését is, hogy az uj kormány kivül áll valamennyi politikai párton, de a parlament igénybevételével és segítségével akar kormányozni. Hangoztatja ama célját, hogy nem akar egyebet, mint a nemzet és korona közt az egyetértést helyreállítani. Báró Fejérváry nyilatkozatában kérni fogja, hogy az 01 izággyűlés szavazza meg az adót és újoncot, de egyúttal ki fogja már ekkor jelenteni, hogy amenynyiben ezt az országgyűlés megtagadná, akkor sem fog az adószedésre és ujoncozábra törvénytelen eszközöket felhasználni. Báró Fejérváry Géza ma azt a nézetét hangoztatta, hogy az adót és újoncokat az országtól meg fogja kapni és ezért nem fog rá nézve bekövetkezni az a szükség, hogy rendkívüli eszközöket vegyen igénybe az állami szükségletekről való gondoskodás céljából. Szerinte a hryzet még nem élesedett ki annyira, hogy már most radikális eszközöket kelljen igénybevennie. Ha a parlament az állami szükségleteket mégis tagadná, maga az ország tényleg meg fogja adni az adókat és újoncokat, s nem fogja engedni, hogy a dolgok a végső lejtőre jussanak. Ezek a szignaturái a legközelebbi napokban bekövetkezendőknek. De hogy mennyiben marad igy vagy mint fog alakulni a politika, az teljes bizonysággal nem tudható. A helyzet jövő képének alakulásaira vonatkozólag lapunk szerkesztőjének a napokban alkalma volt egy előkelő politikussal beszélgetést folytatni. A beavatott helyről nyert nagy érdekű és a jelen viszonyok között nagyon is természetszerűnek és — sajnos — logikusnak látszó információt lényegében lapunk vezető cikkében közöljük. A hercegprímás Békésmegye kölos hercegprímás, bíboros-érsek az elmúlt hónapban ünnepelte a legszerényebb visszavonultságban egyházi működésének 50 éves jubileumát. A csendes ünneplésből azonban igaz szeretettel sietett az egész ország kivenni a részét. Mindenfelől az üdvözlő feliratok számtalanjai tolmácsolták az ország örömét, ragaszkodását a jubiláns egyházfejedelem ós nagy hazafiú iránt. Az üdvözlők seregében helyet foglalt Békésvármegye közönsége is, a melynek részéről a vármegye törvényhatóságának mult hó 30-án megtartott közgyűlése meleghangú feliratban fejezte ki Békésvármegye üdvözletét ós szerencsekivánatait. Erre az üdvözlő feliratra az ősz hercegprímás gyönyörű szép levélben fejezte ki köszönetét Békésvármegye közönségének. A köszönőlevél, mely csütörtökön érkezett le a vármegyéhez, így hangzik : Nagyságos Alispán Úr ! Igen meghatott Nagyságodnak áldozó papi jubileumom alkalmával Békésmegye nemes közönsége nevében tanúsított nemes figyelme. Felette megtisztelve érzem magam azon kegyes indulat által, amely Nagyságod iratából felém sugárzik, s amelylyel édes hazánk boldogulására irányuló legjobb szándékaimról és törekvéseimről annyi melegséggel megemlékezni méltóztatott. Midőn ezen felemelő és vigaszteljes üdvkivánatokért szívből fakadó hálás köszönetett mondok, forró imában kérem a Mindenhatót, árassza boldogító áldását Békésmegye érdemes közönségének hazafias igyekezetére és segítse anyagi és erkölcsi téren, üdvöt és békességet hozó felvirágzásra. Kiváló tisztelettel, Balatonfüred, 1905. jun. Vaszary Kolos, bibornok, hercegbrimás, esztergomi érsek. Vaszary Kolos levele. — Mint tudvalevő, Magyarország legelső egyházi méltósága, Vaszary KoAz aratás és Békésvármegye aratói. Bizalmas rendelet a vármegyékhez. Minden sztrájk akár jogos, akár nem, bizonyos veszélyt hord magában, néha a munkaadóra, néha a munkásra, de nem ritkán mindkét félre nézve. Amennyiben pedig a sztrájkok ilyen kihatással vannak bármelyik félre, tagadhatatlanul veszedelmesek. Különösen pedig veszedelmesek és sokszor óriási károkat okozók az arató sztrájkok, amelyeknél, amellett, hogy nem ritkán vér festi pirosra a ringó kalászokat és esetleg ezrek maradnak kenyér nélkül, a tulérés folytán a gabonának nem kis mértékben csökken a terméshozama. Mindezen és sok más körülmény figyelembevételével, a földmiveiésügyi kormány a hatóságokkal és munkaadókkal karöltve, évek óta minden" lehetőt elkövet arra nézve, hogy az arató szrájkokat megakadályozza, vagy legalább is csökkentse. Igy az aratásokat megelőzőleg évek óta bizalmas rendeletekben hivja fel a földmiveiésügyi kormány a törvényhatóságokat, hogy az esetleg készülő aratósztrájkokról, az arató munkások helyzetéről, magatartásáról, a munkaviszonyokról a rendeletben föltett kérdések szerint pontos jelentésben számoljanak be, valamint arról is, hogy milyen intézkedéseket tettek az esetleges aratósztrájkok esetére. Az ilynemű rendeleteket ezidén is kibocsájtotta már a törvényhatóságokhoz a földmiveiésügyi miniszter. Valamennyi törvényhatósághoz intézett rendeletnek egy a szövege, amely igy hangzik: Az ország egyes vidékein észlelhető munkásmozgalmak arra engednek következtetni, hogy aratás lefolyása az idén esetleg ismét megzavarásoknak lehet kitéve. Minthogy pedig a megkötött szerződések érvényesítését, a dolgozni akarók munkáját s általában c.z aratás zavartalan lefolyását a közgazdaság és közrend szempontjából föltétlenül biztosítani kell, a mozgalmak ellen teendő intézkedéseket nemcsak a közvetlenül érdekelt vármegyék tartoznak megtenni; hanem kötelessége valamennyi törvényhatósági tisztviselőnek közrehatni, hogy a közérdek föltétlenül biztositassék, anynyival is inkább, mert ha a nyári gazdasági munka zavartalan lefolyása kellően nem biztosíttatik, kétségtelen, hogy a mozgalom ma még érintetlen vidékeken is felzavarhatja a munkások magatartását. Ezután következnek az útbaigazítások és a [feltett kérdések, melyre az együttes jelentést a vármegyék a járások főszolgabiráinak jelentései alapján terjesztik be a miniszterhez. A földmiveiésügyi kormánynak ez a rendelete leérkezett Békésvármegyéhez is, melynek részéről a hatóság a héten következő jelentést terjesztette a miniszter elé: Békésvármegye területén a birtokosok aratói-kai'a szerződéseket már megkötötték ós e szerződések akadálytalan teljesítése valószínűnek látszik. A még ezután kötendő szerződések létrejötte nem fog akadályokba ütközni. Aratómunkás nélkül előreláthatólag

1 egyetlenegy birtokos sem fog maradni. A vármegye területén a használható arató-gépek száma 95. Az esetleg netán előálló arató-sztrájk esetén Dobozon, Gyulán és Pósteleken (1—1), Gyomán (2), Szeghalmon és Orosházán lennének aratógépek készletben tartandók. Julius 1-én más vidékre is elszegődni hajlandó munkások száma az orosházai járásban 3—403, a szarvasi járásban Bókósszentandráson 100, a gyomai járásban Gyomán 52, a békési járásban Békésen 50—2C0. Ezeket 1—2 nap alatt az első vasúti állomásra lehet toborozni, ha eziránt az illető járás főszolgabirájához fordulnak. Végül megemlíti a jelentós, hogy Békésvármegyében aratás trájk jelenségei sehol sem észlelhetők, elégületlenség megnyilatkozás csupán báró Harkányi János és társa gyomai uradalmában tapasztalható, mert ezen uradalomban az idén idegen munkásokat szerződtettek. Amint tehát a jelentésből kitűnik, vármegyénk gazdái ezidőszerint megnyugvással vehetik tudomásul az aratási munkásviszonyokat és talán nem kell tartaniok sztrájkoktól, annál kevésbbé a gazdákkal együtt a hatóságoknak oktalan zavargásoktól. Csak a sors és talán elsősorban az időjárás meg ne boszulja magát birtokosokon és munkásokon egyaránt. A bányakerületi püspökválasztás. Orosháza Veres mellett. — Egy nyilatkozat. A csaba ág. ev. egyház képviseleti közgyűlése után tegnap délelőtt Orosháza ág. ev. egyháza tartotta meg a pűspökjelölő közgyűlést. Viharos volt a gyűlés, amely a bányakerületi egyház püspökéül Verés József képviselőt ajánlotta, illetve reá adta szavazatát. A közgyűlést tegnap délelőtt 9 órakor tartották meg Kovács Andor lelkész és Bulla Sándor világi elnök vezetése mellett. A gyűlésen 120 egyházi képviselő közül 65 tag jelent meg. A gyűlés megnyitásia után Kovács Andor és Tabak István Veres József esperes-képviselőt ajánlták, mint szerintük legalkalmasabb ós legérdemesebb egyházfórfit a bányakerületi püspöki székre. Ezekután B i k á d y Antal dr. szólalt fel és erős vonásokkal bírálta Veres József közéleti szereplését, amelyből as a következtetést vonta le, hogy V e r e nem méltó Sárkány Sámuel örökért, hanem helyette Petrovits Soma szentesi esperes-lelkészt ajánlta. Bikády beszéde alatt a Verespártiak óriási zajt csaptak, úgyhogy Bikády mit ugyan most sem hiszek, — hanem nékem elaludt a szivarom és nem volt gyufám. Hát megszólítottam az egyiket, hogy adjon tüzet. Udvariasan nyújtott át néhány szál kénes gyufát. Megvárta, még rágyújtottam s azután azt kérdezte, persze németül: — Van e fegyver engedélye ? — Van —felelém magyarul. — Kérem, mutassa. — Atyám fia nincs nálam. — Hát hol van ? — Kint a majorban. — Akkor hát kénytelen vagyok Szarvasra bekísérni . . . — No abbul ugyan nem eszel koma, felelém ón mindig magyarul — hacsak a hátadon be nem viszel. De ő csak erősködött, s társát azonnal kommandirozta ós feltűzték a bajonettet. No, ennek fele se tréfa Ferkó, mondám — de azért csak ne engedjünk. Miután hosszabb parla mentirozás után látták, hogy nem tágítunk és meg nem ijedünk, tanácskozni kezdtek és azt határozták, hogy menjünk a majorba s mutassuk elő a „Waffenpast." No hát erre ráálltunk, ámde miután mi ide

; uzsonnázni jöttünk, kijelentettem, hogy addig nem megyünk egy tapodtat sem, mig jól nem lakunk. Azzal nem akarva a húrt tovább feszíteni, nem mentünk, ugyan a barátomók szőllőjóbe, mely még távol volt, hanem letelepedtünk a legközelebbi tőke mellé — máig sem tudom kié volt, — ós csemegéztünk. Azután fedezet mellett vissza sétáltunk a majorba, előmutattuk az igazságot. Engem ugyan nem vittek el, de a puskát, tarisznyát, és a muníciót elvitték, neveinket felírták, csak azt kifogásolták, hogy miért nincs kétcsövű fegyverem, midőn az engedély ilyenre szól ? Hát igy bántak a magyarral saját. hazája ós otthonában. Szerencse, hogy ez a két cseh a szelídebb fajtából való volt, mert másokkal aligha lehetett volna igy packázni, habár már szelídült is a „Belagerungs zustand." Az ilyen alantas közegektől végre, sem esett oly zokon az efféle bánásmód, de a felsőbbek sem voltak sokkal külömbek, s ezektől annál is inkább fájt az üldözés, mert magyarok is voltak közöttük, akik, — sajnos— a dicstelen hatalomtól annyira elvoltak vakulva, hogy igazán undorral fordultak el tőlük a jobbérzésüek. Tudták, hogy bármit tesznek is, — a mi a nemzet érzékenységét sérti, s a minek az uralom javára kellett, hogy szolgáljon, csakis dicséretükre és előmenetelükre szolgált. Alig fogják a mostani — már szabadabb levegőben nevelkedett ifjakhinni, hogy még a bálokban is ők rendelkeztek. Egy-egy Bachhuszár irnok vagy tollnokot bálbiztossá nevezte ki a főszolgabíró, aki azután kardosan, kalpagosan, teljes díszben volt jelen. Ez csinálta a táncrendeket, vagy a rendezőség által bemutattottat felülvizsgálta ós tetszés szerint módosította, s ő határozta meg — természetesen a jelenlevő feljebvaló kegyes szemintósót figyelembe véve, — hogy egy-egy tánc meddig tartson. Különösen üldözték a rebellis csárdást, I s annak ujrázását figyelembe nem vették, a cigányt annak játszásától eltiltották. Hanem a keringő, rezgő és egyébb polka az azután járta . . . Szóval itt is ugy táncolt a nemzet, a hogy a német mu- í zsikáltatott! Ezernyolszázötvenkettőben jött először e csapás az Alföldre, másodszor 1857-ben, Nosszahát bandérium kellett, kirendeltek bennünket. A kinek hátaslova volt, tetszett vagy nem, kinevezték tisztekül. Boldogult Plavecz Gyuri barátom volt a kapitány, én főhadnagy. Megvallom, még akkor nem puhultam meg eléggé és nem tetszett a nóta. De nem lehetett resenirozni, mert talán becsukattak volna, mint lázadót vagy felségsértőt, hát csak bejártam a gyakorlatokra, de azért kifogtam a németen, mert mire menni kellett, leszedettem lovam lábairól a patkókat, s megzavartam jól a kemény rögös uton néhányszor, igy megsántitva jelentettem, hogy nem mehetek. Nem hitték el, állatorvossal megvizsgáltatták a lovat, s miután ez igazolta, elkeltett hinni s felmentettek kegyesen. Látni kellett volna azt a m ű le 1kesedést, melyet a karhatalomal kihajtott községek népei kifejtettek! Jeladásra kellett „óljenazni", a kalapokat lengetni. Gyulán valóságos Potemkin falut építettek, amennyiben az árviz által összedöntött házakat zöld galyakkal takarták el, mert mindenkép azt kellett elhitetni a fiatal császárral, hogy ez az ország boldog ós elégedett. Ez az eljárás ugyan azóta sem változott, most is csak úgy félrevezetik O felségét, mint ezelőtt ötven esztendővel. Azután behozták a trafikot, s mi szegény nagy pipáju, de kevés dohányu magyarokat, arra kárhoztak, hogy a magunk termesztette dohányból sem pipázhattunk, hanem drága pénzen kellett venni a tudja kő miként elrontott pörköltizü trafikot. Én, — bár már akkor is erős dohányzó voltam — svkáig ellentálltam a kényszernek s megtanultam a szegény napszámosoktól, hogy miként lehet itt is kijátszani a nimetet. Önök talán nem is hiszik, pedig komolyan állítom, hogy igaz, amit mondok. A lucerna között gyakran igen bőven terem az úgynevezett vadkonkoly, ennek levele ós csumája kissé hasonlított ízére nézve a kapadohányéhoz. Ezt szedtem tehát — a kazal egész télen bőven szolgáltatta — s meggyfalevólés burgundi répa levéllel keverve szíttam s füstöltem, akár egy török basa az ő illatos nargylláját. Igaz, hogy a nyelvemről mindennap leszedte a bőrt, de hát éjjel helyre nőtt az ós mégsem engedtem a 48-ból! Egyszer, — talán 1852 ben, — volt egy vásárhelyi legény lovászunk, menekült, vagyis bujdosó honvéd volt, bár ő titkolta. Lusta volt a legény szörnyen s többször alva találtam az istállóban. Megígértem neki, hogy ha még egyszer alva találom nappal, hát elverepi. Ő maga is belátta, hogy rászolgált azt mondta: — No, ha még egyszer alva .ál az úrfi, nem bánom, akárhogy el is ver. Nem sokáig kellett várakoznom, csakhamar beválthattam igéretemet. A legény boszuért lihegett, s a következő éjjel megugrott, örültünk neki, hogy elment. Talán negyednapra beállít két zsandárral, a kik azt kérdezték tőlem, hogy ki vagyok ? van-é igazolványom, útlevelem ? s hogy voltam-é honvéd ? . . . S miután mindezen kérdésekre megfeleltem, kívánták igazolványaimat, mire ón előmutattam a most is kezeim közt levő „Entlassungs Schein-"t. Elakarták venni, hogy majd megnézik, de voll eszem ki nem adni kezemből, mert ismertem eljárási módjukat, t. i. összetépték s azután elbántak az igazolványától megfosztott emberrel. Erre azután kijelentették, hogy rendben van a dolog sőt elmondták, hogy a kópé feljelentett magát csak azért, hogy rajtam, - ak őt ártatlanul bántalmaztam, — boszú állhasson. Sok ilyen apró dolgot tudnék méj elmondani, csak saját életemből is, d< nem akarom az olvasót tovább untatn a Bach-korszak gyönyörűségeivel. Virágmesék. A homokos, szürke pusztaságna kellő közepén kihajtott egy szál rózs A jó isten tudná, honnan került od£ tán galamb ejtette ki a csőréből, sazseng