Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-04 / 57. szám

4-ik oldal lommal tettem, amig kellett, s igy hát a gazdatiszti pályára szántam magamat és atyám egyik jóbarátiának, Nyáry Miklósnak nyáregyházi szép birtokán kaptam alkalmazást,' honnét 1851-ik év elején egy itt, Békésmegyében gazdálkodó sógorom, Szakáll Pál hozott le magához díjtalan gyakornoknak. Igy lettem Békésmegye lakosa; most már 54-ik év óta. (Folytatása következik.) „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A válság. A válság dolgában még ma sem tud senki semmit, csak az a különbség, hogy vannak, akik nem szeretik ezt bevallani. Igy minduntalan felvetődik a megoldásra vonatkozó valami hir legnagyobb bizonyosság formájában, anélkül, hogy a forrást igazolni lehetne, ahonnan a hitelességet bizonyítsák. Ma egyik német kormánypárti újság jelenti nagy pozitivitással, hogy közvetlenül a pünkösdi ünnepek után beáll a válságban a fordulat. Bár a napját ma még egész határozottan megállapítani nem lehet, mert biztosra vehetni, hogy gróf Tisza István az államügyek vezetését a jövő héten átadja utódjának, báró Fejérváry Gézának. Ma délben már — egy tárca kivételével — kabinetje is teljesen kész volt. Az uj kabinet összeállítása a német lap szerint meglepetés lesz, az uj miniszterek elismert szaktekintélyek, akik közül egyetlen egy sem tartozik ez időszerint a parlamenthez, valamennyi pártköteléken kivül áll s a jövőben sem vesznek részt e párttusában. Az uj miniszterek semmi módot nem hagynak megkísér'lenül, hogy maguk legalább a pártok semleges magatartását biztosítsák, de ha a parlament meg is tagadja tőlük támogatását, a képviselőház magatartásának tekintetbevétele nélkül, intézik a kormányzati ügyeket s lebonyolítják azt a tömérdek restanciát, mely a hónapok óta tartó válság tartama alatt halmozódott fel s melynek feldolgozására a Tisza-kabinet már nem érezte magát hivatottnak. Eddig a német lap, amely koncedálja a legnagyobb biztosság dacára, melylyel a kabinetalakitás dolgát a jövő hétre hefejezett ténynek tüntette fel, hogy — meglepetések kizárva azért nincsenek. Magunk is ezen a véleményen vagyunk. Az uj kabinet. A Fejérváry kabinetet a jövő hét közepén kinevezik. Egy hijján már valamennyi tárcának meg volt a maga minisztere. A hiányzó miniszte. a pénzügyi volt. Erre az állásra folyik az alkudozás Wickenburg gróffal, aki tegnap a miniszteri tárcát elvállalta. Apponyi és a király. Berlinből táviratozzák, hogy ott nagy feltűnést kelt gróf Apponyi Albertnek a magyar válságról a „Tag" cimü lapban megjelent cikke. Ebben kifejti Apponyi, hogy Magyarország vezér, dogmája az, amint ezt az 1791. 12. t.-cformulázza is: „regnum independes. nulli alio populo vei regno subjcetuni". Az 1867-iki kiegyezés a magyar állam függetlenségét nem ismerte el. Cikke végén ezt mondja Apponyi : „Amikor mi a kétértelműségek rendszerét megakarjuk törni és tiszta helyzetet kívánunk teremteni, azt hisszük, épp ugy szolgáljuk a korona és a kettős monarchia érdekeit, azzal Közópeurópa nyugalmát és biztonságát, mint hazánk céljait. — Annak oka, hogy eddig nem sikerült nekünk királyunkat megyőzni, az eddigi többségek folyton erőtlen magatartása, melylyel bizonyos reformok szükségességét a felségnek nem magyarázták meg, sőt a királyt téves hitében megerősítették. Mivel mi tudjuk, hogy ez? a tévedés végzetes, alattvalói kötelességünkkel ellenkeznénk ha azt tovább terjedni engednénk." Milliós kártyaveszteség A kaszinók fülkéiben újból óriási kártyanyereségről beszélnek. S z e m e re Miklós a szerencsés nyerő megint és Königswarter Hermann báró a szerencsétlen vesztő ismét, ki harmadfél millió koronát vesztett. A nagy csatát ugyanazon a napon, május 27-én, a bécsi zsoké-klubban vívták meg, amelyiken Togó és Rosdosztvenszky hajói megütköztek a csuzimai szorosban. Az orosz forradalom. Néhányan azok közül, akik a moszkvai szemsztvoképviselő és városfőgyülésén résztvettek, Pétervárra érkeztek és meg akarják tudni, hogy fogadná-e a cár a kongresszus küldöttségét. Igyekvésüknek eredményét még nem tudni. Moszkvában a szemsztvóképviselők és a városfő tanácskozmánya a cárhoz intézett feliraton kivül megállapította ama határozat szövegét is, amelyet a minisztertanács elé akarnak terjeszteni. A határozat szövege megfelel a feliratának. A küldöttség elutazásának idejét még nem határozták meg. Lókötés a csabai tanyákon. Szombat virradóra vakmerő tolvajlást jelentettek a csabai rendőrségen. A Csabához tartozó.közeli Vandháton]egyik tanyáról ismeretlen tettesek elkötöttek két lovat, két csikót és elhajtottak egy kocsit a teljes lószerszámmal és megfelelő mennyiségű takarmánynyal együtt, j Amint a vizsgálat adatai mutatják, a lóI kötők, akik Rózsa Sándor korába illő vakmerőséggel ós páratlan ügyességgel dolgoztak, többen voltak és nem voltak ismeretlenek sem a helyszínnel, mert gyorsan működtek ós reggelre ugy eltűntek mint a kámfor. Frankó Mihály csabai vándhátpusztai 6. sz. alatt lakó földmives a károsult gazda, aki csakhogy nem sirva beszélte el az esetet a rendőrségnél, ahová már kora reggel beállított. Szinte érthetetlen az, hogy követhették el a lopást. És ha nem kellene bosszankodni a tolvajok példátlan vakmerőségén, szinte mosolylyal kellene fogadni a károsult gazdának a panaszát. Ez a szerencsétlen ember ugyanis megakadályozhatta volna a lopást, de anynyira gyáva volt, hogy még a bezárt szobából sem mert rájuk kiálltani. Nem1 különben a gazda hasonnevű legényfia, aki az istállóba aludt. Ez pedig a tolva'jok elől egy szónarakásba fúrta magát. Mig ha akármelyikük elkiáltja magát, ha a tolvajok el nem futnak is, a lopást el nem követhetik, mert a tanyával szomszédos Szalay major cselédsége okvetlenül figyelmessé lesz az éjszakai zajra és megakadályozza a lovak elhajtását. Maga az idősebb Frankó azt vallja, hogy éjféltájban erős kutyaugatásra ébredt föl. Mivel a kutya nem akart csendesedni, kinyitotta az ajtót és kinézett a tanyaudvarra. Egy pillanat múlva azonban becsapta és magára zárta az ajtót, mert a sötétségben idegen alakokat látott. Azonnal gondolta, hogy tolvajok, de rájuk kiáltani nem mert, hanem lefeküdt, gondolván az istállóban levő legényfia észreveszi és elriasztja őket. Ebben sem volt azonban nagyobb adag bátorság. Mert elrejtőzött a tolvajok elől a szalmába. Ilyenformán a lókötők egész zavartalanul köthették ki az istállóból a lovakat két csikóval együtt. A lovakat befogták a szinbe levő sárgára festett vastengelyes kocsiba, rárakták a hozzátartozó szerszámokat és egy jó adag szénát, aztán elhajtattak. A megrémült emberek csak reggel bújtak elő és akkor nézték sirva az éjjeli vendégek garázdálkodását. A rendőrségnél tett jelentés szerint az okozott kár közel 600 korona. Idejére nézve mindkét ló 6 éves volt s az egyik almás sötétes pej, a második pedig világos pej. A csabai rendőrség a jelentés tétele után azonnal a legszélesebbkörü nyomozást indította meg a tettesek kézrekeritésére. A vármegye községeinek elöljáróságát telefonon értesítette az esetről, a környékbeli városokat és helységeket pedig táviratilag kereste meg. Eddig azonban nem sikerült a tolvajok kilétét megállapítani. Annyi bizonyos csupán, hogy többen voltak és hogy az árpaföldeken keresztül Gyula felé vették utjokat, mert arrafelé a vetések között megtalálták a kocsi eldobott ülését. A nyomozás teljes erélylyel folyik. ÚJDONSÁGOK. Ünnep. Magasztos szép ünnepet ül ma e keresztény világ : pünkösd ünnepét, a tavasz legszebb, legbájosabb pirosbetüs napját. Az Úr menybemenetele után negyven napra szállott alá az égből a Szentlélek, hogy megvigasztalja a lelkeket és a hit szövétnekével megvilágosítsa az elméket. Együtt valának a tizenkét apostolok, midőn a Szentlélek nagy szélzugás közepett tüzes nyelvek alakjában fejükre szállott és betöltötte egész szivüket. Azután elszélyeclének a szélrózsa minden irányában, hirdetvén az Úr igéit a bűnös embereknek, hogy méltók legyenek az O országára. Pünkösd a tavasz ünnepe is. Pünkösdre kinyiinak a rózsák, a virágok, a fák lombjai, a mezők, a hegyek bokrai, pázsitjai üdén, szépségük teljességében pompáznak. A hit győzelmének ünnepének is a templomok-é az első része. A délután a szabad szórakozásé, amit ezidén elmos egy kis eső. Napok óta borongott, mig péntek éjjel óta csöndes szitáló áldás hull az égből, egy kissé szürkére varázsolva a világot. A templomok ünnepeinek sorrendjét itt adjuk. A csabai róm. kath. templomban ma vasárnap reggel 8 órakor csöndes mise. Reggel 9 órakor magyar nyelvüszentbeszéd, tartja: Nemeskey Andor plébános. Szentbeszéd után nagymise. Délután 3 órakor ünnepies vecsernye. Pünkösd hétfőn reggel fél 8 órakor csöndes mise. Reggel 9 órakor tót nyelvű szentbeszéd, tartja Hazay Gyula lelkész. Szentbeszéd után ünnepies nagymise. Délután 3 órakor vecsernye. kövek eresztékei, mélyedései közt. Erősiti a vágyat lejutni oda, játszani velük. Ott szebb a világ, tisztábbak, ragyogóbbak a szinek. Az a hamis sellő lefegyverzi közönyünket; nemcsak a testünk frissül, a lelkünk is ébredez, sejt és kíván. Úgy járunk, mint a Goethe Halásza: a sellő is csalta, s maga is oda vágyott hozzá. Nem fejti meg a lényeget, csak keveset magyaráz, ha mondjuk, hogy a lelkünket mindig az ragadja meg a legnagyobb mohósággal, a mi képzeletünket foglalkoztatja. A művészi alkotással is igy vagyunk. Aki mindent elmond, s képzeletünket nem juttatja szerephez: nem nyújt művészit. S mert a fantázia hangulat ós érzés testvére, e hiányok folytán az alkotás határtalan is. Aligha tévedünk, ha a viznek ebben a rejtelmessógóben keressük azt a vonzalmat, mely patakok, folyók, tengerek közelébe csalja az embereket. Igy volt mindig. Nem pusztán anyagi érdek vitte a népet a vizekhez. Van lelki alapja is, mely költészetté formálta, hitté erősítette azt a sok sok szépet, rejtelmest és áldásosat, ami a vizhez tapad. A Ganges, a Nílus, xMezopotámia, a víz imádása, mind ebből keletkezett; az ókori mítosz najádjai és nimfái a görögök lelkében csak ugy születhettek, hogy ezerbűbáijal hatott a viz játéka; ehez csatlakozik a legszebbik mese: a szépség istennője a tengerből merült fel. Tegyük hozzá a keresztény példázatokat, melyekben a viz az erkölcsi tisztaság, termékenység, hatalom képe. Az utazónak örökké lelkében marad a hatás, melyet tavak, tengerek vidéke tesz reá. A genuai öböl partját márványpaloták környékezik. Egy példa a sok közül: a viz csalja az embereket. Ahol a keret is fokozza a bűbájosságot, sokszorossá válik a csábitóerő. Sohase feledjük a genfi tó környékét. Ahol az Alpok lejtője simán szelídül, vagy dacosan megtörik a parton: ezer villa szí friss levegőt, szint ós ihletet. De nehéz onnan elszakadni! Ott állunk és a korlátra dőlve bámuljuk a csodálatosan kék vizet. Mit nézünk? Magunk se tudjuk, csak nézünk és elfeledkezünk . . . Vonatunk sötét alagúton át robog ; a rosszul csukott ablaknyiláson betódul a fojtó szénfüst. Egyszerre ragyogó világosság, az utasok félugrálnak s arccal az ablaknak fordulva szinte áhítattal mondják : ah, le lac Léman! A genfi tó ! Csupa idevaló ember, aki rövid időre másfelé járt s ugy örül ennek a szepsóges viznek, mint a jóbarátnak; fáj tőle egy órára is elszakadni. S mind hatalmasabban bontakozik ki előttünk a tó opáltükre, melyet ametisztes hegyek elragadó lánca keretei. Mennyi szin, mennyi árnyalat a párás szemhatáron! Igen, mennyi szín! Ez adta kezébe az ecsetet annak a sok festőnek, aki a viz költészetét hirdeti vásznain. Művészember kihallgatja, kilesi a természetet. Rabszolgája ós ura lesz egyszerre. Nem fizikai tüneményt kapunk tőle. Azt tudják meg, hogy egy költészettel teli művész lelke minő színekre bontja magában azokat az érzéseket, amelyek megszállják, mikor ezt vagy azt a tüneményt tetten éri. Micsoda hatás, midőn viz, szikla, fény öntudatlan játékra kerekedik. Bűvös Zománcos kép, mely percről-perere nes&telenül változik.' Maradjunk a víznél. Mennyi változata a fodrozódó haboknak, amint szerte és összecsapva, szeszélyesen vágódnak a parti sziklához; vagy vógigcirógatják a lejtő homályát; mennyi káprázata a színeknek a ragyogó napsugár játékában, az ! est bíborában, a köd fátyla alatt, holdvilágnál, felhő és szikla árnyéka által! Művész lelke magába issza, leszűri lelkében a játék minden változó jelenetót. I Ez a festő igazi birodalma, ahol viz, fény, levegő, felhő a tömör formákat I feloldja. A viz játéka ihlette van der Yelde ós Bakhuyzer hollandus festőket vásznaik megalkotására. Nem is csoda, mikor a nómetalföldi nép a Tenger gyermeke. A festészet története bizonyítja, hogy a szinek legnagyobb mesterei ott éítek, ahol a viz fónypompája megszépítette a környezetet. Élóg, ha a velenceieket ós az angol Turnert megemlítjük. Nálunk két víz ösztökélt maradandó hatás befogadására: a Balaton ós a Tisza. Amazt magyar levegőjével, környékével, népével' Mészöly Géza ecsetje tette ragyogóvá. Emezt több-kevesebb művészettel sokan festegetik. Nem feledhetjük Mednyánszkyt, akinek mocsaras, sziklás, ködös kópén a viz mint döntő elem szerepel legtöbbször. A szobrász határozott formákat keres. Van egy vonal, mely a festőtől •élesen elválasztja s a melyen átlépve felemás dolgokat alkot. Ha a szobrász külömböző megvilágításokkal változó tónus hatásokra törekszik: festői lesz. De ez az eljárárása vétség művészetének lényege ellen. Tömör szobrászmatériával formátlanságot, igy a vizet is kifejezni — ellenkezik a plasztikával. Ebbe a hibába esnek bizonyos „tájszobrászok," kik kiáradt vizeket, perspektívákat ábrázolnak egyéb, tisztán szobrászati részletek között. A viz nem neki való tárgy. A legnagyobb feladatok egyike a viz költészetének zenés kifejezése. Az e fajta hangulatokat a hangvilág eszközeivel megérzékiteni szinte vakmerőség. De nem példa nélkül való. Mendelssohn a „Hebridákban" és a „Szép Meluzinában," Wagner Rikárd a „Bolygó hollandiban" próbálkozott vele. Hogy a költészet régóta, ^sokszor vonta a vizet hangulata, érzése körébe, mondani is fölösleges. A viz nemcsak a természet háztartásában teljesít jelentős feladatot, hanem, mint láttuk, lelkünket is finomabb érzésekre hangolja. Része van művészi hangulatok felkeltésében és hangulatszülte képek megalkotásában. A gyermekek kiválóan fejlődnek vele és nem szenvednek emésztési zavarban. Kitűnően bevált hányás, bélhurut, hasmenés stb

s esetén. A bel- és külföldön sok ezer orvos ajánlja. Legjouii üipiaiék eycszsóges és gyomorbajos gyermekeknek. Kapható gyógyszertárakban és drogériák

1 an. Diet. tápláló szerek gyára KUFEKE R. Wien I. és Bergedorf-Hamtourg.