Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-05-25 / 53. szám

3-ik oldal pár, szikes legelő volt berendezés előtt, 1901-ben 12, 1902-ben 24 1908-ban 82, 1904-ben 24 métermázsa volt. Ez utóbbi év terméscsökkenését a kedvezőtlen idő­járás és az öntöző viz hiánya okozta. A lucernával bevetett területek 1901-ben 24, 1902-ben 29, 1903-ban 59, 1904-ben 44 métermázsa termést hoztak kat. hol­danként. Nevezett szakférfiakat a csabai réten eszközölt szemléjüknél Vilim István gaz­dasági intéző és a aradi kuiturmérnöki hivatal, nemkülönben az aradi kísérleti kirendeltség főnökei kalauzolták. A szemle eredménye teljesen kielégítő és a jövőre nézve még nagyobb sikerekkel kecsegtető, mert a nemes füvek a réten, az egykori kopár sziken megbokrosod­tak és gazdag termésre nyújtanak kilá­tást. Ezen eredmény elérésében a szak­szerű kezelésen kivül nagy része van Csaba község elöljáróságának is, "amely nem riad vissza ezen jövedelmező köz­ségi beruházásra szükséges áldozatok meghozatalától az állandó jövedelem biz­tosítása érdekéből. A jövő évi siker biz­tosítása érdekéből már most gondosko­dott a szükséges trágyamennyiségről is s továbbá a mult évben folyamatba tett szántóföldi és kerti növények öntözéssel kapcsolatos termelési kísérleteinek állam­segélylyel történő eszközlését. A lucernával bevetett 4 tábla árve­rését mostanába tartotta meg az elöl­járóság. A vizsgáló bizottság megelége­déssel értesült ezen árverés eredményé­ről, mely szerint a kaszálás kat. holdan­ként 75 korona bevétellel gyarapítja a községi pénztárt. A bizottság tagjai Csabáról Aradra utaztak, ahol a városi szennyes viz öntö­zéseit, továbbá Mezőhegyesen a kincstári réten, Mindszenten Pallavicini őrgróf rétjét, Török-Kanizsán T a 11 i á n föld­mivelési miniszter ártézi kútból történő öntözését és az ezen elért eredménye­ket vizsgálták meg, majd szombaton visszautaztak Budapestre. A csabai öntözött rét mult évi száma­dását tizenötezer koronán felüli bevétel mellett négyezer korona kiadással zárták le. Az általános füárverést az elöljáró­ság vasárnap tartotta a rét első kaszá­lására. Az árverés eredménye igen ked­vező. Egy érdekes ember halála. Apróságok Kontúr Béla életéből. Minden ideges ember tanulságául szolgálhat az a tragikus haláleset, amely­nek Kontúr Béla dr. volt honvéd­ezredorvos, szarva si dúsgazdag földbir­tokos az áldozata. A szép karriert végig­futott különcködő ember önkezével ve­tett véget életének. Hétfőn főbelőtte magát Budapesten. A huszadik század legrémesebb be­tegsége, az idegbaj, amely egyre na­gyobb rendet vág az emberiség sorai­ban, sőt már megmételyezi az ifjúságot, a gyermekkort is, ölte meg. Határtalan idegbajban szenvedett Kontúr Béla is. Szertelen idegbaja egész életén át extravaganciákra késztette. Ta­lán már vérében hordta terheltségét, mert kora fiatalságában mutatkoztak rajta az idegbaj tünetei. Excentrikus lel­kületü ember volt egész életében, kerül­jük hát halála alkalmából kinos afférjei­nek emlegetését. Nem ő követte el azo­kat, hanem egész lelkivilágát lenyűgöző örökös és akaratlan izgatottsága és in­dulatainak állandó feszültsége, mely leve­zető csatornáját, kiegyenlítését szertelen­ségben találta meg. Alapjában a legjobb szándékú em­ber lehetett. S hiába volt nagy vagyona, mely nyugalmas életmódot biztositha­tott; hiába nagyobb műveltsége, mely önmérséklésre hívhatta fel a férfias aka­rat erőt; hiába az idegbajosnál a sze­rető hitves gyöngédsége, minden apró­lékosságra kiterjedő figyelme; nem zsörtölődő hajlam, nem rossz indulat az, ami felkavarja a házaséletet s lehe­tetlenné teszi az együttélést, hanem a beteg lélek szörnyű vergődése, amely részvétet s nem elitélést érdemel. A zaklatott ember a lelkiekben vélt vigaszt találni. S ebben is túlzásba ment át a csapongó lélek. Valóságos vallásos őrjöngés vett erőt a 45 éves emberen, aki órák hosszat nem mozdult a tem­plom h deg kőkockáiról, télen ugy, mint nyáron. Átszellemült lelke hymnusok zengésére ragadta, m elyeket le is közölt egy katholikus lap . . . Álmatlan éjsza­káinak kínjait utóbb mámorító italokkal akart elviselhetővé tenni, ami még bom­lasztóbban hatott beteg idegzetére. Nem váratott magára sokat a szesz hatása. A különcködő ember tragikus ha­lála a legszélesebb körben nagy részvé­tet keltett. De a legnagyobb szomorú­ságot a halálhír mégis az Angol kis­asszonyok zárdájában okozta, 'ahol az apa szemefénye, egy 11 esztendős árva leányka, Noémi, zokogva siratja édes­atyja halálát. Az öngyilkos ezredorvos és föld­birtokos életéből alább közlünk néhány jellemzően érdekes apróságot: Több kellemetlen afférja volt, ame­lyek miatt elvesztette rangját, majd honvéd fogházat is ült. Feleségétől is kínosan vált el. Azután Budapesten te­lepedett le, rendkívül különc életet foly­tatva. Magánszorgalomból elvégezte a jogot, bölcsészetet, technikát és nagy bo­tanikus is volt. Nem volt az a ritka nö­vény, amelynek latin nevét is ne,tudta volna. Széleskörű tudománya volt és bámulatos emlékező tehetsége. A 20—30 évvel ezelőtt tanult dolgokat a legpre­cízebb biflázó módszerével adta elő. Utóbb azonban összekeveredett minden az agyában, nem tudta feldolgozni a sok tudást, nem birta értékesíteni. Iro-' dalommal is foglalkozott és vallásos verseket irt, amelyeket Myrha cimen ki is adott. Kontúrt kapocs fűzte egykor la­punkhoz is, amennyiben egyik szorgal­mas munkatársa volt. A botanika köré­ből irt lapunknak érdekes cikkeket és idegen költőket fordított. Idegessége és bogarai mellett is határtalan jó szive volt. Akit szeretett, azon a barátján szive egész melegével csüngött. Hanem akire megharagudott, azt kerülte egész életében. Pedig nagyon csekélységért meg tudott haragudni. Jellemző eset az alábbi: Lengyel Sándor dr. szarvasi ügyvéd egyik legkedvesebb barátja volt. Mikor megjelent „Myrha" cimü vers­kötete, egy példányát elküldte Lengyel­nek is. A humoros természetű fiskális köszönő levelében azt irta neki : „Te, a Myrha szóba nem sajtó­hiba folytán került az ipszilon ? Talán Marha akart az lenni ?" A bogaras katonaorvos rettenete­sen megharagudott ezért Lengyelre és többet soha sem szólt hozzá. Nagyon kedvelte Kontúr H a­raszty Sándor csabai földbirtokosba Rosenthal gőzmalom beltagját. Onnan van ez, hogy Haraszty évek óta bírja Kontúrnak ciécsi birtokát bérbe. Csak az elmúlt héten járt Kontúr e birtokán, amelyet a legpóldásabb rendben talált. Haraszti kitűnő gazda és rendbe szedte az elhanyagolt birtokot. E kitűnő gazdál­kodás feletti elösmerését kifejezendő, Kontúr vasárnap este, tehát öngyilkos­ság előtt alig néhány órával, hosszabb köszönő levelet irt Harasztinak, amely csak nem is sejteti a bekövetkezett tragi­kus esetet. Azt irta benne Kontúr, hogy ha meghal majd, Haraszti a décsi birtokon ültessen el két fát az ő emlékezetére. Egyebekben a legkedélyesebb hangú a levél. Vármegyénkben számosan ismerték a különös embert és volt iskolatársai sok-sok érdekes esetét elevenítik fel halála alkalmából. Azt mindenki han­goztatja, hogy igen takarékos életet élt Kontúr. Budapesti tartózkodása alatt minden öt napban pontosan besétált a Pesti magyar kereskedelmi bank inté­zetébe, 50 koronát vett ki betétjéből és abból élt öt napon át. Ezen idő alatt mindig rendezett egy mulatságot is, amikor Noémi leánykája kimenőt kapott a zárdából és meglátogatta. A kis árva szép örökséghez jut egykor. Kontúrnak vármegyénkben 360 ezer koronát érő földbirtoka és körülbelül 100 ezer ko­rona egyéb értéket képviselő ingósága és ingatlana van. Kontúr a félmilliós testamentum végrehajtásával S z e m­n e c z Emil szerkesztőt bizta meg. Kontúr ravatalát az elhunyt Német­utcai 57. sz. házban szépen berendezett garcon lakásán állították fel. E házban is lakott, a viharos mult után igen csen­des, szerény életet élve. Gondtalanul élhetett, mert csupán szarvasi birtoka évenkint 28 ezer koronát jövedelmezett s ebből sem költött el többet 7—8 ezer koronánál. Az érdekes ember halálát Kontúr József nyug. szarvasi járásbirón kivül előkelő rokonság gyászolja. Alakítsunk gőzeke szövetkezetet. Felhívás a gazdaközönséghez. A Békésvármegyei Gazdasági Egye­sület feladatául tűzte ki, hogy a gaz­dákat a szárazság ellen való védekezés­ben tömöríteni fogja. E végből Csaba vidékének kis- és középbirtokosait az elmúlt vasárnap értekezletre hivta össze, melyen egy gőzeke szövetkezet létesí­tésének módozatai fölött tanácskoztak. Miután az értekezleten jelenvoltak minden egyes tagja át van hatva annak a tudatától, hogy a gőzeke szántás mennyi előnyt nyújt az igavonó állat által vont eke szántásával szemben, mennyire teszi lehetővé az intenzivebb, a több jövedelmet hajtó gazdálkodást, nyomban elhatározták, hogy a szövet­kezetet megalakítják s üzletrészeket is jegyeztek. Igy a többi között B e 1 i c z e y Géza egyleti alelnök belépett 100 üzlet­résszel, Haraszti Sándor 250, Weisz Ede 100, Reiner Béla 50, Seiler Vilmos dr. 30, Bakos Mátyás 30 stb. üzletrésszel. Hogy azonban a szövetkezet men­től hamarabb ós mentől biztosabban megindítható legyen, elhatározta ezen értekezlet, hogy felhívást bocsát ki a gazdatársakhoz,' melyben közelebbről ismerteti a szövetkezet célját, hasznait és a módozatokat, amelyeket megismerve, lehetővé váljék minden egyes gazdának a szövetkezet áldásaiból a maga részét kivenni. A szövetkezet célja saját tagjai ré­szére szabad társulás útján egy vagy több gőzekét beszerezni s a tagok tulaj­donát képező földterületet bizonyos turnus szerint mélyítő szántással meg-' művelni. Talán nem is szükséges ezt már itt bővebben fejtegetnem, hogy a mi szá­raz Alföldünkün a mély szántás meny­nyire képes a termést biztosítani. Mégis nem mulaszthatom el, — ha csak rövid pár szóban is — hogy rámutassak arra, miszerint a mult aszályos év is az ada­tok nagy számával igazolta be, hogy az olyan területek birták ki legjobban a szárazságot, s nyújtották a legkedvezőbb terméseredményeket, amelyek mélyen voltak megművelve. Ennek a magyará­zata könnyű és természetes is; niert mig a sekélyen karcolt föld azt a kevés csapadékot, a mi az Alföldön képződni tud, nem tudja mélyen magába szivni, és a nyárra elraktározni, mert az a nagy szárazság ós az uralkodó szeles időjárás folytán könnyebben párolog el, mint a mélyebben leszivárgó nedvesség; más részről a mélyen szántott és az alsó ré­tegében felporhányitott földbe vetett növényzet mélyebb rétegéből is szed­hetvén táplálókát, erőteljesebb fejlődést mutat ós a szárazsággal is könnyebben dacol. Nem kell attól félni, hogy a hirtelen nagy mélységből felforgatott terület ter­méketlenné válik és megboszulja magát asszony éppen a kenyeret szelte fel, a kenyér fehér volt és friss. Gálfi becsapta a darabja kéziratát a szekrény fiókjába, leült a?, asztalhoz, be­leharapott a fehér kenyérbe ós e pilla­natban megfeledkezett a mérhetetlen nyomorúságáról. Van-e túlvilág ? Irta : Ancus Martius. (Vége.) — Azt mondom, hogy ezen tüne­mény megértése igen könnyű azok után, emiket épen most elmondottam. Pusz­títsa el Ön a telegráf központ gépezetének egyes alkatrészeit, melyek a gép műkö­désének faktorai, kapcsoljon ki ott csak egy sodronyszálat, vagy csupán lazítson meg egy csavart, az eredmény az lesz, hogy a rombolás mórvéhez képest ki­sebb-nagyobb zavar fog beállani a táv­írda állomásai között, a végpontokkal való érintkezés esetleg teljesen meg­szűnik. Az agyvelő egyes részeinek pusz­tulása hasonlóan különböző zavarokat idéz elő az érzékszervek működésénél. E zavarokat betegségnek mondjuk. Ha a pusztulás nagy, akkor a szellem az agyvelőt nem használhatja, s oly tüne­tek állanak be, melyeket a különböző agybántalmak sorozatában ismerünk, sőt beállhat maga a halál. Bizonyos, hogy a legképzettebb gépész sem végezhet kitűnő munkát egy elromlott gépen, s ha ez bármi okból teljesen használha­tatlanná válik, a gépész, mivel munkára irányuló akarata többé nem juthat kife­jezésre, a roncsokat ott hagyja. — De akkor hogyan van az, hogy va­lamely ember karok, lábszárak vagy más testrészek nélkül is élni képes? — Ha az emberi testből olyan ré­szeket vágunk le, melyek a szellem nyi­latkozhatásának nem feltételei, aminők a karok, meg a lábak, akkor a szellem működése csak akadályba ütközik, me­lyet bizonyos mórtékig legyőzhet. Hogy a már felvett hasonlatot használjam, egy távíró oszlop dül ki; ha a sodrony el nem szakad, a távírás folytonosságában nagy zavar nem fog beállani. Hogy ezen felfogás helyes, számtalan eset bi­zonyítja. Tény, hogy oly egyének, akik valami okból egyik végtagjukat elvesz­tették, ezen végtágnak csak anyagi hiá­nyát érzik, — különben pedig — azon végtagban valamikor birt fájdalmak a hiányzó rész helyén gyakran felujulnak. Ez csak az esetben lehetséges, ha a testi fájdalmak hordozója nem az anyag, ha­nem a lelki testnek azon finom elágá­zásai, melyeket mi idegeknek isme­rünk. — De, ha az agy passiv álláspontot foglal el az emberben mint anyag és csak eszköz gyanánt szolgál, micsoda értelme van akkor az agyvelő moleku­láris mozgásának ? — E molekuláris mozgásokat éppen a szellem idézi elő, mikor az agyvelőt, közte ós a neki alárendelt lélek, illetve test között mint kapcsot, eszközt felhasz­nálja. A halál pillanatában, midőn a szel­lem a lélekkel együtt, előttünk láthatat­lan egységes testet képezve a testből kilép, megszűnik az agyvelő molekulá­ris mozgása is. A halál tehát nem jelent egyebet, minthogy a szellem-lélek leveti az anyagot magáról, melyet mint ruhát bizonyos ideig hordott oly célból, hogy az anyagi világban s az anyagban nyi­latkozhassék. — Ön szerint tehát a szellem-lélek a halál után mint „Én" vagy „öntudat" egyénileg tovább él, azaz nem enyészik el, nem .változik át más energiává. Más szóval, Ön szerint a szellem-lélek hal­hatatlan ? — Ugy van! Ha már az anyag sem semmisülhet meg, mórt enyésznék el az, a mi az emberben az anyagnál becsesebb, a mi az anyag ura volt ? Sőt a szellemi erő akkor sem pusztulhatna el, ha puszta mechanikai energia lenne, melyet lap­pangó munkaképességnek nevezünk. Ámde nem szabad elfelejtenünk, hogy ilyen kizárólag mechanikai energiából hiányzik az értelmes alany. Bizonyos, hogy a háztetőn nyugvó kőben is van energia, úgynevezett helyzeti energia, de értelmes alanynak kell közreműködni, hogy a kő cselekvő munkaképessége bekövetkezzék, azaz a követ meg kell fosztani alapjától, hogy essék s ezzel munkát végezzen és mozgási energiává változzék át. Mig tehát egyrészt a me­chanikai energiában nincs értelmi és akarat erő, ugy másrészt az értelmes alany felette áll a mechanikai energiának, melyet saját akarata szerint használhat fel. Ilyen értelmes alany a szellem. — De mit szól alíhoz, amit a ma­terialisták állítanak. Szerintök nincs Is­ten, az egész világ magamagától lett, véletlen, kedvező körülmények okozták, hogy egy magamagától teremtődött anyagból égitestek keletkezhettek ? ? - Azt mondom, hogy épeszű em­ber ilyesmit nem állithat és nem hihet el. A materializmus apostolai az égi törvények összhangjából és egységéből, melyeknek épen ellenkező végmegálla­podáshoz kellene vezetniök, az Isten nem létezéséről mernek következtetni. Az épeszű szemlélő épen a világtörvónyek megváltozhatlan fenséges harmóniájában látja a mindenség bölcs teremtője léte­zésének egyik fényes bizonyítékát. Ha ön azt kérdezné tőlem, hogy kicsoda festette ama remek képet, ki építette azon nagyszabású palotát, mit gondolna ön felőlem, ha tudós arcot vágva nagy bölcsen azt válaszolnám: „Szegény em­berfia ! ezt sem tudod még ?! Hát meg­mondom! Az a festmény, ezen palota, ama gőzgép s ezen szobormű „m aga­magától" jött létre!" S ha egy re­mek müvet megcsodálunk, nem joggal következtethetünk-e a művész zseniali­tására ? És miért tegyünk kivételt a vi­lág teremtésében nyilatkozó nagyszerű harmónia megalkotójával ? Lehetséges-e, hogy az, ami végtelen, nagyszabású, fenn­séges, magamagától jöjjön létre, mikor tudjuk s elismerjük, hogy még egy kis kunyhó felépítésénél is értelemmel fel­ruházott személynek kell közreműködni! Nincs Isten ? Akkor a buta véletlenség­nek teremtő erejében kell hinnünk. Hinnünk kell, hogy a mindenségben látható erőt, az erőben a rendet s e rendben az elmét az anyag szolgáltatja. És ez méltó lenne emberi'értelmünkhöz?? — De mi hát az oka annak, hogy a materialista tudósok mégis ilyen kö­vetkeztetésekre jutnak, hogy nincs Isten ? — Ennek oka az ő példátlan dölyfük ós elbizottságuk, melynek homlokára a logikátlanság van irva. Ezen „tudósok" azon együgyű hitben élnek, hogy néhány felismert természeti törvényre — pedig hány marad még ismeretlen? — egész világrendszereket fel lehet építeni. Azt tartják s a vakok el is hiszik nekik, hogy ők minden tudás végét már elérték. Nagy könnyedséggel ós még nagyobb felfu­valkodottsággal surrannak át a teremtés nagyszerű problémáin. A szellemileg

Next

/
Thumbnails
Contents