Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-05-21 / 52. szám

3-ik oldal tekintettel és gyengélkedése miatt mondott le. A lemondását a napokban nyújtotta át elnöktársának, Zsilinszky Mihály dr. államtitkárnak. A püspök ugyanis a mult télen, amint akkor meg is irtuk, nagy beteg volt s bár most már fölépült betegségéből, mégis nyugalomba vágyik s ezért lemondó szándékát ezúttal most már nem vonja vissza. A nyugalomba vonuló püspök szép múltra tekinthet vissza. A pestmegyei Dunaegyháza községben született 1823ban, ahol atyja evangélikus lelkész és jó hirben álló szónok volt. Elemi iskoláit szülőhelyén, gimnáziumi tanulmányait a tolna-szentlőrinczi és aszódi gimnáziumokban, majd a selmeci lyceumban végezte. Meghitt barátja, tanuló- és lakótársa volt Petőfi Sándornak. Theológiai tanulmányait Pozsonyban és a jenai egyetemeken végezte. Tanulmányai befejezte után, mint nevelő, beutazta Német-, Anglia- és Franciaországot. A szabadságharc évében, 1848-ban, 26 éves korában, a pilisi egyház elhunyt atyja helyébe lelkészévé választotta. Mint kiváló hitszónok, Nyáry Pál figyelmét is felkeltette, mint egyházi iró és egyházkormányzó is számos érdemet szerzett. A bányai egyházkerület 1872-ben jelölte először püspöknek, de a választáson egy szavazattal kisebbségben maradt. Ugyanakkor azonban a kerületi gyámintézet elnöke lett. Az egyházkerület 1890-ben választotta meg püspökének. Öt évvel később főrendiházi tag lett és igy befolyt a politikába is, 1898-ban pedig a király kegyéből „ilencfalvi" nemesi előnévvel régi nemességének megújítását nyerte. Sárkány Sámuel utódját a legközelebbi egyházkerületi közgyűlésen fogják megválasztani. Az utódra nézve biztosat tudni még nem lehet, csak annyit, hogy a kandidáltak száma körülbelül 10—11, Ezek között különösen emlegetik P e tr o v i c s Soma szentesi ev. esperest, a poéta lelkészt, aki annak idején munkatársa volt lapunknak is. A püspökjelöltek között van S c h o 1 z budapesti esperes és több neves lelkésze a bányakerület ág. ev. egyházainak. A pálinka és tüdővész. — A tüdővész pusztítása Békésmegyében. Amint már részletesen megírtuk lapunkban, Budapesten ez óv szeptember 11-től 16-ig bezárólag a legváltozatosabb tes, mert csakhamar az egész közönség Stancsics-lázba esett, s látni akarta. Egressy Gábor, Bánk bán személyesitője remélve, hogy a kaoszba némi összhangot kaphat, kiállt a középre és elszavalta igazi hazafias hévvel a „Talpra magyar"-t. No, lett erre olyan tombolás, éljenzés, hogy a falak rengtek belé. De azért a Stancsics-láz nem szünetelt, ismét csak őt kívánták látni. Ekkor már a színpadon számosan jelentek meg a vezérlő ifjúság közül, s miután látták, hogy ezt a háborgó tengert semmikép se lehet lecsendesíteni, Irinyi József csendre intette a tömeget és arra kérte, hogy nyugodtan legyen, ők azonnal kocsira ülnek ós elmennek Stancsicsért, s ha csak állapota engedi, elhozzák. Odamentek-e, nem-e, azt nem tudom, de oda voltak egy jó negyedóráig, s amikor visszajöttek, Jókai igyekezett szóhoz jutni, a mi végre ezer „halljuk" után sikerült is. Tisztelt polgártársak — igy kezdte — elmentünk a nemzet mártírjához, hogy az önök óhajtásának eleget tegyünk. Fel is kértük őt, el is jött volna, ámde mi látva azt az összetört vakembert, aki évek óta először élvezte egy jó, családi ágynak kényelmét, mi nem voltunk képesek őt nyugalmából kivonszolni. Ugy hisszük, helyeslik ezt a hazafias polgártársak, s megnyugosznak abban, hogy őt csak holnap láthassák a Muzeum-terén tartandó népgyűlésen . . . Óriási „éljen Stancsics!" Nem kívánjuk, pihenjen! stb. Ekkor már éjfél felé járt az idő, többször megkisérlették a darab előadását, de ez lehetetlennek bizonyult. Hogy hány nő és gyermek ájult el, azt nem tudom, de hogy sok volt, az bizonyes. Az ilyeneket azután az emberek feje felett kózről-kézre adták, mig valamelyik földszinti páholyon át a szabadba tudták juttatni. Igy végződött a szabadság első napja, 1848. március 15. műsor mellett nemzetközi alkoholellenes kongresszust rendeznek a brémai határozatból kifolyólag. Összegyűlnek hát a sárteke minden részéből az antialkoholisták és alkoholisták, aztán rettentő szépen prédikálni fognak vizet és isznak bort, aztán ha elmúlik a kongreszszus, ott leszünk, ahol a mádi. Tehát egy árva lépéssel sem előbb. Igenis, — ott. Mert bizonyos, hogy annak a sok alkohol ellen prédikáló bölcs emberek egyikének sem jut eszébe kifundálni okosabb dolgot, mint amenynyit máreddig kifundáltak. Amiről azonban legtöbbet kellene nekik povedálni, kétszerkettő, hogy elfelejtkeznek. A virágzó magyar iparról és annak gyilkos hatásáról. Ne tessék nevetni, van Magyarországon is virágzó ipar. Nem |sok, csak egy és bár éppen az ne volna! Mert miatta tányérsima fekete földeket, térdet verő füves réteket vertek el, doboltak el a végrehajtók. Ez az ipar a korcsmai ipar. Nem a szellem fejlesztője, jnkább a népek gyilkolója. A sürü krajcárokból ott teremtenek legkönyebben forintokat, ahol pálinkát mérnek. De a bűn is, a betegség is, a szegénység is ott születik meg a legkönyebben. Látja az állam, látják a községek, ; látják a városok, hogy népünk fizikai i és erkölcsi degenerálásának oka a korcsmák pipafüstös, pálinkagőzös levegőjében van. A filantropok, a humánus kriminálisták évtizedek óta korcsmai atomoszférában keresik az anyagot. Valamire való ujságiró már mind megbirkózott ezzel az anyaggal. Még sincsen javulás, sőt a statisztika ijesztőbb számokkal számol be évről-évre a pálinka fogyasztás által okozott anyagi ós erkölcsi romlásokról. Nekünk az a véleményünk, hogy ezen az állapoton csakis az állam segíthet. Belecsömörlöttek már a lapok abba, hogy kenetteljes prédikációkat tartsanak a pálinkaivás veszedelméről, az alkoholellenes egyesületek pedig hiába tartanak népszerű előadásokat, hiába festik a lőre-italoktól kapott tüdővész és őrültségben szenvedők ezrek életienségét, ha az állam egyre-másra korcsmai engedélyeket ad. Svédország fényesen illusztrálja állításunkat. Néhány évtizeddel előbb Svédország fogyasztotta el a legtöbb szeszes italt az egész Európában. Az állam végre is ahhoz a radikális orvossághoz nyúlt, hogy a korcsmai engedély kiadását korlátozta, s törvényt hozott, hogy hitelbe nem szabad egy korcsmárosnak sem italt adni. Ma már Svédország nem is panaszkodik azon, hogy alkoholistája van, ellenben nálunk túlzsúfoltak az őrültek házai, ahol a szerencsétlen élőhalottak a pálinkaivás áldozatai. Nálunk zavartalanul kotyvasztják a falusi korcsmárosok a pálinkát. Nem szólja meg érte őket senki. Felelősségre sem vonják, ők csak parancsolnak, mérnek és gazdagodnak. Olcsó lőréjük, befüstölt lebujuk után ugyan ki nézne? Aki a garast összegyűjti, aki az egészségre vigyáz, úgysem megy pálinkázni, akivel meg nem lehet beszélni, annak úgyis mindegy, Ilyenformán a korcsmáros vigan dörzsöli a kezét a söntésben, mert az olcsó ital s a zsírral itatott piszkos kártya ugyancsak hoz a konyhájára, amiből vigan lehet fizetni adót ós illetéket. Ellenben igazi gyümölcs pálinkánk, mely a kiviteli kereskedelem terén oly szép eredményeket ért el a múltban, hanyatlani kezd. Amig a korcsmárosok egész gyárilag készíthetik a pálinkát, addig a gazdáknak ugyancsak meg kell járni a hivatalokat, amig drága pénzen pálinkafőzési engedélyezéshez jutnak. És ha aztán sikerült is ilyen engedélyt kapniok, a fináncok szekatúrái elveszik a kedvét minden pálinka főzőnek. Ez az abuzus állapot rendezést kíván. Korlátozzák meg az italmórósi engedélyeket, tegyék könnyebbé a jobb, az egészségesebb pálinkafőzósi engedélyek kiadását, a korcsinárosokkal pedig szigorúan tartassák be zárórákat. Egyelőre ez reformnak elég volna. Ha azután az orvoslás közben az eszmélő nép látja a javulást, talán lehetne beszélni arról az ötletről, hogy a korcsmáknak vasárnapon való bezárása a leghumánusabb cselekedet volna a reformok terén. Mindezek pedig, láttára azon szomorú statisztikának, amelyet alább közlünk, jutnak eszünkbe. A „Tuberkolózis" egészségügyi lap májusi füzete fekszik előttünk, amelyből borzalommal olvassuk, hogy a belügyminiszter jelentése szerint 1904-ben Magyarországon tüdővészben 65724 egyén, ez év január havában pedig a magyar birodalomban 8021 egyén pusztult el tüdővészben. És ennek a föld alá jutott emberáradatnak a 60—70y

o-át az alkohol gyilkolta meg! Ebből a rettenetes numerusból Békésvármegye területére ez óv január havában 174 tüdővószes haláleset jut. A gyilkos pálinka müve ez! Román miniszter Békésmegyében. — A motoros tanulmányozása. — Ritka érdekességü és előkelő vendégei voltak pénteken Békés megyének : a román közmunka miniszter, Jon C. Gradistenáu és több előkelő állású tisztviselő társa, akik Aradról jövet, ahol a waggongyárat látogatták meg, Csabán ós Békésen fordultak meg, a motoros tanulmányozása végett. A román miniszter jelentős közlekedési ujitás tanulmányozását vette tervbe, s azért fordult meg vármegyénkben is. Ez az előkelő látogatás nagy elismerés a békésmegyei kisvasúti motorosnak. Ez az elismerés pedig szól S á rm e z e y Endre igazgató főmérnöknek is, aki a motorrendszer kiválasztása ós forgalomba hozatala által európai hírnevet vivott ki magának. Az előkelő vendégek csabai és békési látogatásáról a következőkben számolunk be: Jon C. Gradistenáu román miniszter pénteken délelőtt 9 óra 18 peckor érkezett meg Aradról a gyorsvonattal Csabára. Kíséretében T r u m z a, a román állami vasutak igazgatóhelyettese, C. Bunescu, a plaesér-valeni vasút igazgatója, P r o k u p Filitti és Serbán Ghika főmérnökök, S e r b á n Stoanescu román államvasuti jogtanácsos. A román szakközegeken kivül magvar részről az előkelő vendég kíséretében volt Vásárhelyi Béla főrendiházi tag, igazgató, Sármeze y főmérnök, több mérnök társaságában. A román vendégeket a csabai állomáson C a u t z i g államvasuti főnök és a motoros részéről B á n f f y Miklós forgalmi főnök fogadták. A román közmunkaügyi miniszter szakközegeivel azután megtekintette a motoros állomást, a zsámolyozási rendszert, amely eddig Csabán kivül csak Boszna-Bródbán van alkalmazásban, — majd fényképfelvételeket eszközélték a motorosokról. Ugyancsak tanulmány tárgyává tette a miniszter a dupla fehérmotort, amely épp akkor robogott be az állomásra, államvasuti waggonokat vontatva. Ezután a társaság 9 óra 35 perckor Bánfy Miklós vezetése mellett különmotorra szállt ós Békésre utazott, gróf Wenckheim Frigyes tarhósi majorjáig, a hol a románok a gazdasági kitérőt tanulmányozták meg. A vendégszerető grófi uradalom részéről E mp e r 1 Ernő békési uradalmi intéző fogadta a vendégeket, akik a majorban villásreggeliztek. Délután 14 óra 2 perckor érkeztek vissza a külföldi vendégek Békésről Csabára, ahol megebédeltek az állomáson. A román közmunkaminiszter ós szakközegei teljes megelégedésüknek adtak kifejezést ugy a motorrendszer, mint az azzal kapcsolatosan látottak felett ós köszónetüket fejezték ki a kisérő vasúti alkalmazottaknak a szives kalauzolásért. Az aradi mérnökök aztán visszatértek Aradra, a román miniszter pedig kíséretével együtt a délután 5 órakor induló gyorsvonattal saját szalonkocsijában tovább utazott Budapestre. Békésvármegye kereskedelmi és ipari viszonyai. A kerületi kereskedelmi és iparkamara jelentése. Az aradi és kereskedelmi iparkamara, ,amelynek kerületébe tartozik Békésvármegye is, pénteken tartotta rendes havi gyűlését, amelyen tárgyalás alá került a kamarának nagy gonddal ós részletességgel összeállított jelentése is a mult évről. A jelentésből, amelyet nagyórdekü általános ismertetés vezet be, alább közöljük a Békésvármegyére vonatkozó részleteket. Kereskedelem. A részletes jelentós a kereskedelem növény- ós állatországi cikkeinek ismertetésével kezdődik. Nagy csapást hozott az 1904. óv a mezőgazdasági termelésre, — mondja a jelentés. A hosszantartó szárazságot nagyon megóreaték a termőföldek. A kamara kerületében, melynek különösen három nyugati megyéje, köztük Békésvármegye is, foglalkozik mezőgazdasággal, nagyon megsínylették az időjárás ezen abnormitását. Ilyen körülmények között a gabona ós terményüzlet egészen másképpen alakult, mint 1903-ban, s az üzlet a terménymennyiség tekintetében ugyan nem, de az áralakulási viszonyokat Uletőleg kedvelzőbbnek volt mondható, mint egy évvel előbb. A kerület két közraktári vállalatának forgalmi viszonyai nem egyformán alakultak. Mig pl. Csabán a beraktározás csak alig tért el mennyiségben az előző évitől, ellenben a kiraktározás a mult évit jelentékenyen meghaladta, addig Szarvason nem volt élénk a forgalom, mert sokkal többet raktároztak be és sokkal kevesebbet raktároztak ki, mint az előző évben és sokkal több előleget vettek az elhelyezett, s eladni nem akart gabonaneműekre. A kereskedelmi növények termelése elenyészően csekély a kerületben. Lent alig termelnek Békésmegyében, mig a kendertermelés meglehetősen élénk volt. Kenderkóró azonban alig jött forgalomba, mert azt a nép saját szükségletére készíti ki és dolgozza fel. Cukorrépát sokkal nagyobb területen termeltek megyénkben, mint az előző években. A gyűmölcskereskedés szük keretben mozgott, mig a szőlőmüvelés változatlan volt. Abnormis éve volt az állatokkal folytatott kereskedésnek is. A békésmegyei vásárok alaposan meggyérültek. Csaba, Gyula, Békés, Mezőberény mind erősen visszamaradtak az eddigi mennyiségtől, csupán Szarvason volt — különösen igás ökrökben — nagy forgalom. A juhokkal való kereskedés az eddigi keretek között mozgott. Élénk vásárlási kedv mellett nagy és erős forgalom fejlődött ki Gyulán, a kerület legnagyobb juh vásárján, ahol 26304 drb juhot adtak el az előző óv 19033 drbjával szemben. A sertésüzlet a mult esztendőben a rosszabbak közé tartozott és az érdekeltekre nagyobb veszteségekkel járt. A lóvásárok forgalma is jóval kisebb volt, mint az előző évben. A kerület nagyobb vásárjai egyúttal is a békésmegyeiek voltak, mint amely vármegyében a lótenyésztés legfejlettebb: Csabán 1860, Gyulán 5005, Békésen 2293 és Mezőberényben 1693 db lovat adtak el, Szarvas vásárjainak lóforgalma ellenben 875 drbra esett le 2324-ről. A baromfikereskedés és kivitel terén inkább visszaesést hozott a mult év, mint előmenetelt. Az állati termékekkel való kereskedés sem mondható a jelentés szerint valami rózsásnak. A disznózsír- és szalonnaüzlet mindvégig élénk maradt és csupán az év végén lanyhult meg kissé. A vajüzlet hanyatlott, a tojásüzlet, amely eddig oly nagy emelkedésnek örvendett, nagyon megcsappat. A hozatalok a bókósvármegyei nevezetesebb tojásgyüjtó központokon — többek közt Orosházán is — oly gyérek voltak, hogy alig fedezhették a heti szükségletet. A leölt baromfi kereskedést megyénkben nem igen űzték. Orosházán ós Csabán azoninkább csirkékkel, tyúkok ós kappanokkal folyt a kereskedés, mely azonban élénknek nem volt nevezhető. A fatermelésre és kereskedésre rosz idő járt a mult ézben. A kereskedelem egyébb ágaiban a kereskedés viszonyai nagyobb változásokon nem menték keresztül. Az esztendő első részeben élénk volt a forgalom a főbb üzletágakban, nyáron mégis csappant az üzlet, ősszel némi lendület mutatkozott, az évzárlat aztán nagyon enyhévé változott. A megye árukereskedése a rossz viszonyok következtében távoly is nem egy megrázkódásnak lett kitéve. Csőd elrendelésére Békésmegyében 6 esetben került sor. A kereskedők hullámzása igen nagy volt. Különösen megyénkben igen nagy számmal adtak ki igazolványt zöldségnemüekkel kereskedésre, tojás- ós baromfigyüjtésre. Ami az árukereskedós egyes ágait illeti, az év általános kedvezőtlen gazdasági viszonyok hátrányos befolyással voltak a forgalom alakulására. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Országgyűlés. Tisza István párbajáról folyik a szó a folyosón. A lovagias ügy egyik szerzője, Tisza István az ülés elején i benn van a Házban, tehát eddig még nem intézték el a tegnapi közbeszólást karddal. A segédek azonban nincsenek ' itt s ebből ugy látszik, most folyik a döntő tárgyalás. Napirend előtt B e r n á t h Béla, az állandó igazoló bizottság előadója indítványozta, hogy báró B á n f f y Dezső és Smialovszky Valér uj mandátumait a sokásos harminc napi fentartással igazolják, f Utáaa személyes kérdésben B a b ó Mihály szólt és kikelt az ellen, hogy Tisza tegnap valótlanul mondta azt a közbeszólásét, hogy visszavonta a népoktatási javaslatot. Gróf Tisza István