Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-11 / 5. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Szerda, jan. 11-én 5 szám. POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. szánni ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. ELtÖFIZETÉSI Din: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. ElSíizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : PÁROS GYÖRGY Szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Dyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A népboldogítók. Békéscsaba, jan. 10. Még két hét és az ország az urna előtt fog dönteni az eléje terjesztett kérdések fölött A kérdés, mely fölött döntenie kell, tulajdonképen az, szíve­sen látja-e a nemzet továbbra is a parlamenti ellenzéknek feltalálóihoz méltó csodás vívmányát, a technikai obstrukciót? A kérdés az, kivánja-e, akarja-e, hogy az országgyűlés rendes működését, amelytől a hasznos és égető reformok egész sorozatát várja a nemzet, hónapokon keresztül időt­rabló beszédekkel, fütyüléssel, pofoz­kodással, verekedéssel és ehhez hasonló épületes botrányokkal meggátolják ? A kérdés az, helyesli-e a nemzet, hogy mindezek következtében az állami élet legfontosabb feladatait évről-évre kép­telenek legyünk ellátni. Az a kérdés, tűri-e tovább is a nemzet, hogy az állam gazdasági és erkölcsi hitele a külföld előtt egyre alább és alább szálljon; avagy megelégelte-e már ezt a herostrateti dicsőséget; át akar-e térni a konsolidált állami élet kiépíté­sének szünetet nem tűrő hasznos mun­kájára és helybenhagyja-e azt a szo­katlan módon létrejött, de becsületes, hazafias meggyőződés által sugalt in­tézkedést, amely hivatva van megte­remteni és biztosítani a békés mun­kálkodás előfeltételeit? Önjavát őszinte akaró, józanul gon­dolkodó nép részéről a kérdés meg­oldása egy pillanatig sem lehet két­séges. Mégis gondolkodóba ejtenek, mert megszívlelendők azok a tünetek, ame­lyek a küszöbön álló országos Ítélke­zés előtt a nép alsóbb rétegeiben mu­tatkoznak. A mi népünk a mindennapi élet apró-cseprő kérdéseiben helyes érzék­kel és tiszteletet érdemlő józansággal szokta megválasztani azokat, akiktől ügyes-bajos dolgaiban felvilágosítást, magyarázatot, tanácsot bizalommal kér­het. Higgadtan veszi fontolóra jóakaró tanácsát és mert esetről-esetre helyes­nek találja azt, követi is. Nincs is oka megbánni. A tapasztalatokon alapuló bizalom azután a társadalom élére ál­lítja a nép igazi barátait. Politikai dolgokban, melyeknek megértése és megbirálása a minden­napi kérdések intézéséhez szükséges értelmi erőt messze meghaladó kép­zettséget, nagy tudást "és széles látó­kört igényel, népünk csodálatos mó­don mellőzi kipróbált jóakaróit. Sze­mélyes dolgaiban bizalommal fordul a társadalom élére állított vezérférfiai­hoz, de a legfontosabb alkotmányos I jog gyakorlásánál, ott, ahol az útmuta­tásra leginkább rá van utalva; ahol minden egyes választópolgár elhatá­j rozása egyenesen a nemzet sorsára : gyakorol közvetlen befolyást, ott hitelt j ád akármilyen öblös torkú jött-ment Í idegennek, aki csak azért merészel né­pünk közé jönni, mert reméli, hogy itt talán még nem ismerik. És a nép, az istenadta hiszékeny nép persze mohón, bírálat nélkül szedi magába a gyanús forrásokból eredő tanítást Ingerli őt minden, ami uj, ami szokatlan, ami cinikus és trágár. Tetszik neki a hízelgő beszéd, amely saját nyomoruságáért és hibáiért mindenki mást, elsősorban természetesen az „át­kos botrányt," csak őt magát nem teszi felelőssé. Az ilyen demagógnak elhiszi a nép azt is, hogy még a ta­valyi szárazságnak is a kormány az oka. A komoly elem megdöbbenéssel látja, hogy a nép, mire az urna előtt Ítélkeznie kell, a felelősség nélkül ha­zudozó, lelketlen izgatóktól félre van vezetve. Megingatták benne a hitet régi barátai, a közélet kipróbált harco­sai iránt és a földnek máskor józan népe kétkedve és tiszteletlen ül fogadja a társadalmi élet érdemes vezetőit, a midőn meggyújtják közöttünk a hig­gadt és hazafias gondolkodás világitó fáklyáját. Tudjuk, hogy ez csak muló tünet. Tudjuk, hogy a lelketlen népboldogi­tók csak a leggyöngébb elemekben akadnak hálás talajra. Jól tudjuk azt is, hogy az első csalódások után ki fog józanodni a meg tévesztett és ki­zsarolt nép és az önző prófétákat maga fogja kebeléből kiverni. De ne­künk egy pillanatig sem szabad tétle­nül nézni a gyámoltalanok ámítását és fosztogatását. Principiis obsba! Békésmegyei Közlöny tárcája, Apró tanítások jelöltek számára. - Útmutató a választásokra. ­I. Az elutazás előtt. A kerületbe való elutazás előtt be­szerzendők a következő kellékek: a) Két bunda; egy városi és egy rókaprémes utazó-bunda. Lehetőleg köl­csön kérendök. Úgyis elrongyolódik vagy elvész. b) Egy pár botos. Ha két pár van, jobb. Mert a mi botosunkat rendesen a kísérő kortes húzza föl. c) Nemzeti szegélyű, vagy gyász­szegélyü zsebkendők. (A szerint, hogy melyiket használja a jelölt, a szerint mondja : „Lám, így szeretem a hazát!" avagy : „Gyászolom honunk siralmas állapotát!") d) Ajánló-levél a végrehajtóbizott­ságtól. Lehetőleg sok. Kossuth Ferencz­től, Apponyi Alberttől, Zichy Aladártól, Darányi Ignácztól, Yázsonyi Vilmostól. Rigó Ferencz szükség esetén mellőzhető. e) Számos pénzestárca, a mi külön­böző zsebekben helyezendő el. Igy sohase mutat a jelölt egyszerre sok pénzt s mindig tele lehet panaszszal. f) Sok szivar. Lehetőleg olcsó fajta. Ha a jelölt felesége vagy nővére, avagy a szeretője szivarszalagokat gyűjtött, ezek ráhuzandók a szivarokra. Jobb ma egy mandátum, mint holnap egy ka­raván. g) Apró emléktárgyak. Igen sok és lehetőleg olcsó fajta. Ezeket nem osztja szét az ember, de látogatások alkalmá­val ott felejti a választó-polgároknál. (Megbukás esetén visszakérhetek, mivel úgyis csak szórakozottságból hagyód­tak el.) h) Negyvennyolcas emlékek (antik­várusnál szerzendők be), Kossuth-ban­kók (esetleg bevérezhetők), kiáltványok, csataképek. (Ez utóbbiakon kikeres a jelölt valakit, a ki hasonlít hozzá. Ez lesz az apja.) i) Váltó-blankéták. II. A kerületben. A kerületben minden község embe­reiről'informáltassa magát a jelölt. A pol­gárokról kérjen lehetőleg hű személyle­irást. Ha valakit lát a felső sorról köze­ledni, már az alsó soron kérdezze meg, hogy hivják, feleséges ember-e, hány gyereke van, milyen vallású, mennyi a földje, van-e adóssága? Aztán siessen elejbe. Előbb köszöntse és próbálja meg­fogni a kezét (a magyar ember hátrate­szi a kezét, mikor idegent lát.) — Adjon isten, Kovács Mihálv gaz­dauram ! Fogadj isten, — mondja a gazda s nagyot néz. Honnan tudja az én ne­vemet ? De a jelölt beszél tovább. Hogyan szolgál az egészsége? Mit csinál az' ász­szony? Nő-e a Bandi gyerek? A temetésről is kell beszélni, meg hogy le fogják szállítani a földadót. Asszonyokkal is jó emitt-amott szóba állani. Asszonynyal sokáig beszélgetni nem szabad nagyon kurtán végezni, nem illik. Lányoknak nem illendő csintalan­ságokat mondani, menyecskénél köteles­ség. Megcsókolni nem való a menyecs­kéket,de megcsípni a karját, vagy meg­veregetni az arcát illendő. Egyébként megharakszik, hogy csúfnak tartjuk vagy vénnek. Gyereknek cukrot kell adni, férfinak bőrszivart, menyecskéknek jó szót. Sok jó szó asszonyt győz . . . III. A programmbeszéd. A programmbeszéd rövid legyen. De három vonás ne hiányozzék belőle. Legyen benne erő. Á gorombaság és durvaság bizonyos tekintetben férfias

Next

/
Thumbnails
Contents