Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám
1905-01-10 / 4. szám
2-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. az a párt, amely röviddel ezelőtt elnökének vezetése mellett kunyorált a szabadelvű párt volt nagynevű képviselőjén és jelenlegi jelöltjénél. Hol itt az ellenfél szabad vélemény nyilvánításának, politikai meggyőződésének tiszteletben tartása? Hol itt a szólásszabadság, a föltétlen tisztelet az ellenvélemény iránt? Ilyen eset talán még sehol és soha meg nem történt hogy valamely politikai pártot a saját gyűlésen betolakodott elemek, akikre különben jelen esetben szót vesztegetni sem érdemes, terrorizáljanak. De tárgyaljuk le röviden a kérdést. A csabai szabadelvű polgárság óriási számban összegyülekezett híveinek impozáns megnyilatkozása mellett nem keltett diszasszonanciát a fölbérelt és berendelt 30—40 főnyi éretlen szocialista nevetséges műhecce, amely csütörtököt mondott, éppen olyan csütörtököt, mint a december 13-iki eset. Sőt, hogy igazságosak legyünk, ki kell mondanunk, ez a hecc egyenesen szolgálatot tett Csaba választó polgárságának, amelynek körében csak erősebb gyökeret ver az a meggyőződés, hogy a közeli választáson föltétlen diadalra kei! juttatni azt az eszmét, amelyért a kormány és jelöltje mellett zászlót bontott a csabai szabadelvű polgárság. És bizunk a párt becsületesen, komolyan gondolkodó, hazafias érzelmű híveiben, hogy diadalra is juttatják. p. Zsilinszky Mihály dr. jelölése. A csabai szabadelvüpárt nagygyűlése. Abban a nagyteremben, ahol vasárnap hajnalban a tánc, muzsika és jó kedv édesen kábitó, még politikát is feledő mámora uralta a helyzetet, vasárnap délután nagy és komoly feladal teljesítésére sereglettek egybe a csabai szabadelvű párt hivei, hogy a közeledő ellenőri teendőket. Ezek az úrasszonyok pedig a főbejáratnál dr. Fáy Samuné, a kaszinó felőli bejárónál pedig Debreczeni Lajosné voltak. És az igazság kedvéért adjuk meg, hogy a fekete frakkos, vöröskeresztes táncrendező férfigárda is kitett magáért, egész hadrendben, udvarias előzékenységgel fogadva és vezetve be az érkező vendégeket. De áll a vacsora, vig társalgás, fülbemászó muzsika mellett. Barátságosan, néhol sokatmondó sóhajok, szerelmes pillantások kíséretében csendülnek össze a poharak. Egész családias mulatozás folyik. De mit is értünk mulatság alatt? Sokan vagyunk még, akik csak a főranguak, vagy — lejebb szállva a kasztokban, a dzsentri mulatságát ismerjük el egyedül igazi, hamisítatlan, hogy ne mondjam korrekt mulatozásnak. Mert a főrangú ember gavallér, szórja a pénzt mindenfelé s a dzsentri legalább is poharakat tördel. No hát szombat estén pénz se szóródott, pohár se törött ós mégis volt vig mulatozás, sörözés, borozás, pezsgőzés egész addig, mig Purcsiék ismét rázendítették kuruc Rákóczi fejedelem szivet lelkesítő indulójára. Következett azután az asztalbontás s mire eloszlottak a cigaretták, szivarok utolsó kékeslila füstgyűrűi, megindult a tour. Lázas, kipirult párok suhantak, körbe a parketten, nemes élvezettel ropva a táncot, áldoava Terpszihorónak. Először a fiatalság járta ifjúi tűzzel, de belebele vágtak biz' az öregebbjei is, igazságot adva az „öreg ember nem vén képviselőválasztás alkalmából nagygyűlésen szervezkedjenek és képviselőjelöltet állitsanak. Mindkét feladatának hazafias becsülettel, méltóságteljesen megfelelt a nagygyűlés, amely körében látta Csaba választó polgárságának óriási zömét. Mintegy 1300- 1500 liberális gondolkozású és elvet valló polgár jelent meg a Vigadóban, betöltve annak minden zugát, még a karzatot is. Ez utóbbi helyen és a földszinten is elszórva, részben kevés számú, de számítás alá nem eső heves vérű ellenzéki ifjoncok és még kevesebb számítás alá eső, de számban az előbbieknél több szocialista, az Áchim L. András berendelt értetlen és éretlen hivei betolakodtak, hogy botrányt rendezzenek neveletlenségre, tiszteletlenségre valló lármájukkal, amelylyel letörölhetetienül bemocskolták saját elveiket, saját zászlójukat, nevetségessé tették oktalan és céltalan küzelmüket, amelyet a szólás szabadság hangzatos jelszava kíséretében indítottak a diadalmas többség ellenében. A hívatlanul betolakodottak azonban rútul és példátlanul felsültek. Az óriási számban megjelent szabadelvű polgárságnak impozáns megnyilatkozása a kormány és a maga álláspontja s jelöltje mellett, az igaz hazafiúi lelkesedés falrengető vihara, éljenzése, tapsa összemórhetlenül elemésztette azt a néhány abcug kiáltást, amely a karzat egynémely részén fölhangzott. Mert abcugolt az istenadta nép, amely azt sem tudta, miről van szó. Csak abcugolt kormányt, mindent, mindent, s végre, hogy teljes legyen a komikum, magamagát is. A nap eseménye külömben Z s i1 i n s z ky Mihály dr. államtitkárnak, Csaba nagynevű fiának, büszkességének ós az ország díszének újból való egyhangú jelölése, akit, — semmi kétség benne, — diadalra visz ismét híveinek, iránta való törhetetlen, ragaszkodása szeretete, hódolatteljes tisztelete. A jelölést megelőzőleg a szervezkekedést tartotta meg a nagygyűlés, ámennek lefolyásáról a következő tudósításunk szól: A megnyitó. A nagygyűlést a szabadelvű párt érdemekben gazdag elnöke, V a r s á g h Béla nyitotta meg, meleg szavakban köszöntve a párthíveket és örömének adva kifejezést a megjelentek impozáns száma fölött. Ezután rövid visszapillantás vetett a múltra. De alig fogott bele a politikai helyzet vázolásába, a karzaton 30—40 ember tervszerűen, taktusra, a felbujtó kolomposok jeladására el kezdett zúgni, lármázni, abcugolni. A nem várt botrányos tüntetésre a szabadelvű polgárság falrengető lelkes éljenzéssel válaszolt Az elnöki megnyitót azonban minduntalan megszakították, ugy, hogy az elnökség öt percre felfüggesztette az ülést. Zsilinszky Endre dr. adott ezután megbotránykozásának kifejezést és udvarias, de egyben erélyes hangon felhívta a zajongókat, hogy'ha nem tudják tiszteletben tartani a szabadelvüpárt gyűlésén ennek a pártpolitikai meggyőződóst, hagyják el a termet. Sokkal vastagabb bőrük volt a népségnek, akihez a fölhívás intéztetett" sem hogy elszégyenkezve kivonult volna, Egy kettő kisompolygott, de a több. szocializmust éltette.' Szeberényi Lajos megragadta az alkalmat és mivel tótul kérték, tótnyelven intézett a neveletlen népséghez beszédet a szociálizmusról. Közben Varságh Béla befejezte beszédjét, melyben kijelentette, hogy nem volt elkészülve arra, hogy megakasszák beszédjében. Nem volt elkészülve különösen azért, mert Békéscsabán mindenkor 'meg volt a különböző pártok között a béke és mindegyik párt tiszteletben tartotta egymás politikai meggyőződését. Annak'a reményének adott kifejezést, hogy ezentúl sem fogják megzavarni a pártok között sem egyesek, sem csoportok a testvéries egyetértést, hanem ki-ki a maga lelke szerint a maga meggyőződésével fogja gyakorolni jogait. A szervezkedésre tértek ezután át, amikor a nagygyűlés Zsilinszky ember" jelszavának. Kellemesen tünt föl, hogy a hadsereg igen szép számban volt képviselve s a katonatisztek, — még Aradról, Gyuláról is — csillogó egyenruhája élénken tarkította a frakkos gavallérok és pazar öltözékben tündöklő hölgyek sokaságát. Éjfélen túl volt az idő, mikor végetért az első négyes, amelyet közel hatvan pár táncolt. Következett a szünóra, amely újra evés-ivás, vig társalgás, zeneszó mellett folyt le. A többiről szóljunk röviden. Akik jelen voltak a szombati páratlanul fényesen sikerült táncestélyén, az azoknak mindenkor emlékezetes marad. Az ifjúság bőven kivette részét a táncból, amelynek jóformán csak a nap indiszkrét sugarai vetettek véget. Egyszóval, a Vigadó sikerekhez szokott falai is ritkán láttak hasonló kedélyes vigasságot és ha bálkirálynő választásra került volna a sor, a legrutinirozottabb Páris kétségbe esett volna, hogy kinek nyújtsa az almát. De szóljon ez igazság bizonyítása mellett az alábbi diszes névsor, a jelenlevő bájos hölgyek nevei: Asszonyok: özv. bajezai Beliczey Istvánné, Áchim Gusztávné, Áchim Jánosné, Bánfy Miklósné, Bayer Lajosné, Beliczey Rezsőné, Belenta Albertné (Kamut), Bodó Bertalanné (Arad), Bodó Józsefné, Bukovszky Jánosné, báró Eötvös Lászlóné, Fábry Károlyné, dr. Fáy Samuné, özv. Feketénó, Freytag Jánosné, Friedmann Mórné, Haraszti Sándorné, Jávor Gyuláné, Keresztes Ferencné, Kintzig Jánosné, Kiss Antalné, Kovács L. Mihályné, Kociszky Mátyásné, Lavatka Béláné (Abony), Lizsáky Lászlóné, dr. Margócsy Miklósné, Megele Béláné (Kétegyháza), Ormay Gézáné, Oszvald Sándorné (Kamut) ős Lajosné, Pfeiffer Antalné, dr. Reisz Miksáné, Réthy Béláné, Reiner Béláné, Rosta Mihályné, Selly Mátyásné, Seres Gyuláné, Szalay Józsefné, Szeberényi Lajosné, Sonnenfeld Sámuelné, Szulimán Ákosné, Sztojanovits Gyuláné, Stummer Auguszta, dr. Vass Viímosné, Wallerstein S. Sámuelné, dr. Weisz Lajosné, Zeiszler Lipótné. Leányok: Árpád Hedvig, Áchim Mariska, Badics Ilonka, Margit és Gizike, Bodó Ilonka (Arad), Bukovszky Jolán, Fábry Margit, Freytag Rózsi ka, Galli Rózsika, Jantsovics Irén, Kovács L. Terézke, Laszky Olga, Laszky Etelka, Lavatka Irén (Abony), Löffler Margit, Luxeder Irén (Törökbecse), Megele Margit, Ős Emma, Pfeiffer Mici, Poór Édithe, Rosenthal Margit, Selly Margit, Selly Irén, Seres Jolán, Szalay Ágnes, Szalay Margit, Szeberényi Irénke, Sonnenfeld Margit és Szulimán Jolán. És itt végül emlitsük meg, hogy az anyagi siker is fényes. A vöröskeresztegylet segély-alapja nagy összeggel gyarapodott s amellett az estélyre fölkészített ételekből a jótékony hölgyek juttattak a csabai kórház és szegényház lakóinak s több szegénysorsú családnak is.