Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-19 / 26. szám

utóbbi alakulás során predesztinált diszszidens politikus egyeztetésre vállalkozott. Mindenféleképpen nagy munka vár még a nemzetre, illetőleg vezető politikusaira. A helyzet szignaturáját különben legjobban mutatják ezek a vélemények : A királyi kihallgatások lefolyásáról részletesebben informált politikus a helyzetet a következőkben rajzolta meg : „A választás eredményében kapott többséggel a koaliciós kormánynak elvi akadálya nincsen. A mi a gazdasági kérdést illeti, itt sincs akadály. Legfelsőbb helyen azonban idevonatkozólag az az óhajtás nyilvánult meg, hogy a dolog váinháborura ne vezessen, a mi érthető is, mert a két államnak mégis . egy az uralkodója. A belügyi reformok dolgában a baloldali koaliciós kormány szabad kezet kapna ugy, hogy szabadon megvalósíthatná a választási reformot és a progresszív adórendszert. A nehézségek csakis katonai kérdésekben vannak, egyelőre, de csakis egyelőre. Itt a függetlenségi pártnak bizonyos engedményeket kellene tennie, de természetesen a nélkül, hogy a párt elvi álláspontjából bármit is engedne." Csakhogy, — a szövetkezett ellenzéki pártok bár szívesen mennének a kormányba, — de nem mindenáron. A legnagyobb készséggel támogatnák Andrássy kormányát és főképen Andrássyét — de a katonai követelésekről le nem mondanak Andrássy kedvéért sem és a hatalom fejében sem. Andrássy kormányával szemben, a melynek lojalitása iránt teljes bizalommal volnának, leszállítanák követeléseiket, a mennyire csak lehetséges ; de attól el nem állnak semmi körülmények között, hogy a katonai kérdés rendeződjék : a nemzet jogainak, államiságának és presztízsének megfelelően. Ezzel szemben Wekerle Sándor a politikai világ tekintélyes zömének nagy tetszésére ismételten oda nyilatkozott; hogy nézete szerint csakis 67-es alapon képzelhető és jogosult a kibontakozás A választásokon ugyanis nem a i vagy 67-es alap fölött történt döntés, csak a lex-Daniel fölött. Nem tartja tehát elfogadhatónak, hogy a függetlenségi párt azt olvassa ki a választások eredményéből, mintha a kibontakozásnak 48-as irányban kellene történnie, vagy afelé kellene haladnia. E felfogásának pedig az a következménye, hogy a megoldást a 67-esek együttműködésével tudja csak elképzelni. Érzi, hogy az adott viszonyok között ennek óriási nehézségei vannak, de ezek távolról sem akkorák, mintha a 67-es alapot a 48-asok közreműködésével akarnók fentartani. Felfogása szerint a szabadelvű párt volna magja a hatvanhetes alakulásnak, ehez járulnának a disszidensek és a néppárt, de reménye szerint a függetlenségiek közül a szabadelvűek is. Az uj alakulást Wekerle csak átmenetinek tartja, olyannak, amely a legsürgősebb javaslatokat elintézze, azután megszűnnék az uj Házzal egyetemben. Wekerle Sándor ugyanis a helyzet teljes tisztázása céljából uj választásokat tart szükségesnek. Meggyőződése, hogy ha egyenest a 48-as és 67-es alap között kell az országnak választania, bizonyára olyan egységes 67-es többséget választ, melylyel nyugodtan és biztosan lehet tovább kormányozni. Arra a kérdésre, hogy lehetőnek tartja-e a néppártnak a szabadelvű párttal való együtthaladását, az a nézete, hogy lehetőnek tartja, ha nem is egy pártban. A néppárt megelégednék, ha a felekezetnélküliséget megkapná. Wekerle különben az uj kormány részére részletes programot is dolgozott ki, amelyet közölt az ellenzéki pártok vezérembereivel. Ez a program valóban igen tartalmas és értékes, igen nevezetes katonai vívmányok is vannak benne s más körülmények között alkalmas is lett volna talán arra, hogy egy erőteljes pártalakulásnak legyen a magva, de most amikor annyira élére", vannak állítva a dolgok, egyik ellenzéki párton sem volt meg a hajlandóság arra, hogy az uj program alapjára helyezkedve, elhagyja régi programját és az egyelőre biztos menedéket nyújtó ellenzéki koalíciót. Wekerle sehol sem talált oly kedvező fogadtatásra, mint a minőt remélt. Közölte külömben tervét Andrássy Gyulával is, aki már korábban referált róla ő felségének. A király, hír szerint, nagy érdeklődést tanúsított a program-terv iránt, de az ellenzéki körök meggyőződése szerint Wekerle másról, mint tervének megvalósíthatatlanságáról, nem tehetett jelentést a királynak. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága február havi rendes ülését hétfőn délelőtt tartotta meg Lukács György dr. főispán elnöklete alatt. Az ülésen a bizottság tagjai teljes számmal jelentek meg, mintha csak valami különös dolog lett volna készülőben. Ellenkezőleg, egyhangú lefolyású volt, szürke, sablonos jelentésekkel, amelyek közül a munkások keserves helyzete ritt ki. Feltünéstkeltett még a pénzügyigazgató jelentése, amelyből kitűnik, hogy az exlex miatt a rendesnél jóval kevesebb az adóbefizetés. A bizottság ülésének lefolyásáról a következőket adjuk: Lukács György főispán nyitotta meg az ülést, üdvözölve a bizottság tagjait. Bejelentette, hogy F á b r y Sándor dr. alispán gyengélkedése miatt távolmaradt az ülésről. B o d o k y Zoltán dr. volt országgyűlési képviselőt parentálta el ezután, meleg szavakban emlékezve meg az elhunyt érdemeiről. Indítványára a bizottság jegyzőkönyvbe örökítette meg Bodoky emlékét. Az alispáni jelentést D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző terjesztette elő. Az alispán jelentését a következőkben ismertetjük : A személybiztonság állapota a december havi viszonyokhoz képest örvendetes javulást mutat. A december hónapi 24 esettel szemben a személybiztonságot január hónapban 7 cselekmény veszélyeztette. A vagyonbiztonság helyzete javulást nem mutatott. A személybiztonsági, de különösen a vagyonbiztonsági viszonyok a békési járásban mutatkoznak a legrosszabbnak. A békési főszolgabíró egyebek között 3 rablásról, 1 betöréses lopásról tett jelentést, mely utóbbi alkalommal ismeretlen tettesek a köröstarcsai ev. ref. egyház gondnoki szobájába, innen pedig a pénztárba behatolva, azt feltörték és onnan 1724 kor. 33 fillért elloptak. A közbiztonsági viszonyok eme elfajulását nagy mértékben elősegíti ama körülmény, hogy a békési csendőrőrs a megállapított 5 csendőr helyett csak 4 csendőrrel bir, s ezen 4 csendőr közül egy járásőrmester lévén, szolgálatot rendszerint 3 csendőr teljesít. A jelentés indítványozza, hogy a békési csendőrőrs létszáma hót csendőrrel való felemelése feliratilag kéressék a belügyminisztertől. A balesetek száma 6-tal szaporodott, 11 volt és ugyanennyi az öngyilkosok száma. A tűzbiztonsági viszonyok változatlanok, valamint a földmivelési, ipari és kereskedelmi viszonyok. A munkások helyzete vigasztalan. Munka nincs. Bucsatelepen 40—50 család minden életfentartási szükségletből kifosztva, a főszolgabíró jelentése szerint a közeljövőben éhínségbe jut. Az alispán feliratilag kérte a belügyminisztert némi államsegély folyósítására az ínséges bucsaiak számára és utasította Füzesgyarmat községét, hogy esetleges közmunkáit az ínségesekkel végeztesse s megkereste az ottani Springer-féle uradalmi intézőt is, hogy lehetőleg juttassa munkához az ínségeseket. Az alispáni jelentés végül a képviselőválasztások lefolyásáról emlékezik meg. Következtek a többi rendes havi jelentések. Az állategészségügy január hónapban igen kedvező volt. Á lépfene, sertésvész, veszettség csak szórványosan fordult elő. A belügyminiszter a hozzáintézett felterjesztésre a csabai és szarvasi csendőrőrsök létszámát 2—2 fővel emelte. A pénzügyminiszter a mult év dec. 12-én hozzáintézett felterjesztésre arról értesítette a megyét, hogy községeinek helyszínelése csak akkor lesz .megkezdhető, ha Csanádmegye községei kataszteri munkálatainak már megindított rendezése, illetőleg Biharmegye még hátralévő községeinek részletes kataszteri felvevése teljesen befejeztetik. A vármegye a szeghalmi járásban betétszerkesztés eszközlését kérte a kormánytól. Az igazságügyin iniszter értesítette a megyét, hogy a kérelmezett betétszerkesztés csak* ujabb mérnöki helyszínelés alapján eszközölhető. A bízottság észrevétel nélkül tudomásul vette ugy a föntemlitett jelentéseket, leiratokat, mint a földmivelésügyi miniszternek az erdészet adminisztrációjának egyszerűsítését célzó rendeleiét. A tiszti fővárosi jelentést folyfalvi Z ö 1 d y János dr. terjesztette elő. A közegészségügyi állapotok általában kielégitőek voltak. Betegedés 203 esettel volt kevesebb, mint december hónapban. Az egyes betegedések és halálesetek aránya ez : Diftéria 33 betegedés, 15 haláleset, vörheny 108' betegedés, 8 haláleset; bárányhimlő hasihagymáz, szamárhurut és gyermekágyi láz 1—1 betegedés, 1—1 haláleset. Csák péuzügyigazgató az adóállal potokról tett jelentést. Az egyenes adókban 48974 kor. 32 fillérrel kevesebb volt január havában a bevétel, mint a mult év hasonszakában, hadmentességi dijban pedig 1274 kor. 88 fillérrel kedvezőbb a bevétel. Összes bevétel állami egyenes adóban 109,075 kor. 62 fillér, hadmentességi dijban 2677 kor. 67 fillér. Tárgyalta ezután a bizottság az uj rendelet értelmében készítendő féléves jelentéseinek tervezetét, amelyhez H av i á r Dániel, Szabó János, R e z e y Szilviusz szólottak hozzá. Több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után az ülés délben végetért. A esabai uj rém, kath. templom. Csaba lakosainak száma meghaladja a harminchat ezret. Ennek a tekintélyes számú polgárságnak valamivel több mint fele felekezetileg az ág. hitv. ev. vallás hive, mig a többi felerészben róm. katholikus (körülbelül 9200), a másik fele pedig izraelita, kálvinista, gör. keleti, nazarénus, baptista, felekezetnélküli stb. Ebből az arányból látható, hogy felekezetileg domináló vallás a lutheránus és utána első helyen a katholikusság. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a sejű, daliás fiatalember lépett be. Az idegen néhány pillanatig haügatta az ember panaszkodásait, majd lassan hozzálépett ós kezét gyengéden ráeresztette vállára. Pusztay csak most rezzent fel. Feddő hangon szólt rá: — Lásd, lásd, öreg mester, ismét tettenértelek, már megint érzékenykedsz. Megérdemelnéd a verést, ha nem lennél ilyen vén gyerek. Mester, mester, én bohém létemre szégyelleném ezt a magaviseletet. Még nyárspolgárnak is rossz lettél volna, nem piktornak. Ecset ós vászon helyett a Pegazusra kellett volna ülnöd és olyan holdugató fűzfapoéta vált volna belőled, amilyennel még nem dicsekedett ez a nyolcvanezer verscsinálókat termő szerencsétlen ország. Ilyen gyereksóggel hogy a csudába is haladhattál volna valamire ! Hi•*en husz év óta nem csinálsz egyebet, A sóhajtasz és pityeregsz. Hanem ster, nőjjön be végre a fejed Aérj eszedre, mertj[szavamra bet nem nyitok rád ajtót. *t! Egy tehetséges emk barátai, de az egész ^V az ördögbe vársz \ mint a tettenórt mentegette magát. :rtam . . . csak... ond! Amit látal a képekkel, nembe. Egy 'mit el kelnem csiMajd fodellt m ült Inám, nyerelyet Vi1 az islá— Már megint sírsz, mester. Hallod, utoljára verem a fejedbe, ne jajgass nekem mindig, mert mindjárt faképnél hagylak! Az ember nem szólhat egy szót, hogy feleségét, lányát ne sirassa. Lili ott ült a hatalmas vászon előtt, amelyen az utolsó ecsetvonásokat végezte az öreg mesternek a dicsőség mámorától remegő keze. Még tárlatra sem került a kép, már hozsannákat zengtek róla a hírlapok. Mübarátok, mágnások, előkelőségek messze idegemből látogatták a Tóvári műtermét, amelyben újraszületett az ősz Pusztay dicsősége. A fiukat pedig, a jólelkű fiukat, akik máskor kacagtak a nagy gyereken, elragadta Pusztay ihletett művészete. Csak Tóvári, az öreg mecénás-piktor barátja évődött vele. — A hattyúdalát festi a mester, a kis Lili fújja hozzá az isteni muzsikát. A Lili név említése itt is, ott is ráterelte a figyelmet a madonna-arcu modellre. Hozzáfordultak a fiuk: — No, amiért ilyen szépen lefestette magát a mester, elfogadhatná apjának. Pusztai bácsi ugy is mindig a leányát siratja. — Mint én az édes szüleimet, — mondta a virágos leányka bánatosan. — Hát nincsenek szülei ? — kérdezte érdeklődve a mester. — Nem tudom, élnek-e, meghaltak-e, mert csak mostohámat ismertem. Azok adták rám a Virágos nevet, a szüléimről pedig csak ez a kis medailon mamaradt, — ós a leányka ezzel átnyújtotta a mesternek a kebléből előhúzott emléket. . . . Két kép volt rajta. Vonásaikra egyforma volt mind a kettő . . . Viruló arcú lányka az egyik, madonna a másik, akinek liljom vállaira aláomló selyemerdőhaját menyasszonyi mirtuskoszoru övezte. A mester nézte és hullottak rá a könyei . .. A fiuk pedig ismét szívből kacagtak, és akkor ihletődtek csak meg, amikor az ősz ember odaomlott a modell lábai elé és örömkönyeket hullatva, zokogta : — Leányom! E vásznon az édes anyád van menyasszonyi mirtuskoszoru nélkül!. . . A bolond asszony levele. Irta: Erdőa Renée Én elhiszem édes, hogy maga teremtette a világot, mert ugy rendeződött be az agyam, hogy képtelenségeket, amik magával vonatkozásban állnak, valóságnak fogadjam el. Mondom, ón elhiszem, de mások nem hiszik és ezt néha szégyenlem, ilyenkor belepirulok a magam könnyenhivőségébe és megvetem magam érte s lehetőleg menekülök. azokhoz az emberekhez, a kik másképpen látnak mint én. Ok másképpen látnak és ón bámulom őket. Megfogom némelyiknek a kezét ós egy gyermek szégyenkező suttogásával kérdezem meg: — Mit gondol, igazán nem ö teremtette a világot ? — Nem, — mondja a kérdezett egyszerűen s még csak ki sem nevet naivitásomért. Világos előtte, hogy asszony ideig-óráig, kénytelen bizonyos hitben élni s mihelyt ezért kinevetik, igazságtalanságot követnek el ellene. Mindig komoly dolog, amit az ember komolyan néz. íme ón is. A tavaszi éjszakában robogott velünk a kocsi és maga igy szólt hozzám : — Melyik csillag kell ? — adjak neked egyet ? S én szerényen válaszoltam: — Köszönöm, nem kérek. Aztán megijedtem, hogy visszautasításnak tekinti, a választ és sietve hozzátettem, szinte! engesztelőleg: — Majd m'áskor. Ebben aztán mindaketten megnyugodtunk. Most, mikor e sorokat irom, benevett rám a nap és ón visszanevetek rá, mialatt gondolom: — Te is az övé vagy. Minden az övé ezen a világon. Ebből láthatja, hogy az illúzióim megvannak és nincs a beszédemben sem ! guny, sem kicsinylés maga iránt. Hajlandó vagyok hinni, — hogy azok az emberek, akik nem hiszik el, hogy maga teremtette a világot bolondok. Mit kiván még többet ? Egyet azonban ki kell jelentenem : | — azért is íródik ez a levélj nem hiszem el azt, hogy az én világrajövetelem a magam akaratával valami összefüggésben lett volna. Vagyis, — hogy világosabban fejezzem ki magam kételkedem abban, hogy engemet is maga teremtett. Ámbár szokszor erősiti, néha konokul bizonyítja — nem hiszem. Hogy miért nem ? Elmondom. ElsÖ sorban, mert maga engem alapjában egy cseppet sem ismer. Hogyan lehetséges az, hogy valaki a saját teremtményét, akinek életet adott, akibe lelket oltott: ne ismerje ? Én istenségem, vallja be ; kissé még mindig idegen vagyok önnek, bár emberi fogalmak szerint is ismernie kellene már, maga pedig matefizikai alapon tanulmányozott engem. Vagy tán éppen ez a baj ? Nem keresem. A tény az, hogy magának mindig ujabb meglepetést szerez egy szó, egy mozdulat, egy tekintet, egy hanglejtés, ami tőlem való. Nincs tisztában sem a gondolataimmal, sem az érzéseimmel. Egyszerű dolgokat nem tud megállapítani bennem. Például, hogy jó vagyok-e, vagy rossz ? Hiu-e Kicsinyes-e ? Komoly-e ? Lóha-e ? Sőt, gyanítom, még az élatkorommal sincs egészen tisztában s nem tudja voltaképpen, negyvenéves vagyok-e csakugyan, vagy még mindig tizenhat.