Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-21 / 68. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 68. számához. A földmivelésügyi miniszter a napok­ban a vármegye törvényhatóságához érke­zett körrendeletében tudatja, hogy ez összeg felhasználásával kender és lentermelósi ágat a törvény célzatának megfelelően a terme­lési és feldolgozási ismeretek behatóbb fej­lesztésére hivatott intézmény létesitósón kivül, a kender vagy lenkorót feldolgozó iparvállalatok, valamint külön áztatok léte­sítésének közvetlen támogatásával s a szövetkezeti uton előállított félgyártmá­nyok megfelelő értékesítésének szervezése által szándékozik előmozdítani. Az állami támogatás módozataira vo­natkozó általános irányelveket a követ­kező főpontokban jelöli meg a földmive­lésügyi miniszter : Szövetkezetek, vállalkozók és rész­vénytársaságok, a melyek a technika kö­vetelményeinek megfelelő, a földmivelésügyi miniszter által megállapított üzemképessógü kender vagy lenkikószitő telepet lótes te­nek és kötelezik magukat, hogy a telep üzemképességének megfelelő mennyiségű kórót előre megállapított, minőség szerint emelkedő legkisebb áron beváltják, az ezen telep építkezési ós berendezési költségeinek 50 százalékig, legfeljebb azonban 75000 koronáig terjedhető kamatmentes állam­köicsönt nyerhetnek, mely az alábbi mó­dozatok mellett fizetendő vissza. E<sen ál lami támogatás engedélyezésénél a telep üzemképességéhez ós a helyi körülmények­hez képest kiköthető, hogy a nyers anyag­nak legalább bizonyos része a kistermelők révén fedeztessék. Az államkölcsön vissza­fizetése a telep létesítését követő tíz év után veszi kezdetét és további tizenöt évi, mindenkor január hó 31-ón esedékes egyenlő részletekre felosztva teljesítendő akként, hogy a telep létesítését követő 25 óv el­multával az egész kölcsön törlesztve le­gyen ; csak egy részlet fizetésének elmu­lasztásával is az egész kölcsön esedékessé válik. Szövetkezetek, melyek főleg kisebb telepeket létesítenek, a telep építkezési és berendezési költségei összegének 40 száza­lókig, legfeljebb azonban 35000 koronáig terjedhető, vissza nem fizetendő állam­segélyben részesülhetnek, ha a szövetkezeti üzletrészeknek legalább fele a kisgazdák kezében van ; az államsegély az építkezési és berendezési költségek összegének 60 százalékig, legfeljebb azonban 500 J0 ko­ronáig terjedhet, ha az üzletrészek három­negyed része kisgazdák kezében van Községek, községi szövetkezetek, gazda­körök, a melyek egy vagy több község kisgazdái által termesztett kóró kiáztatá sához mesterséges kender, vagy lenáztatót létesítenek, az áztátók építkezési költség­összegének 80 százalókig, legfeljebb azon­ban 5000 koronáig terjedő államsegélyben részesülhetnek, ha az áztatóhoz szükséges egyébb befektetésekről, u. m. területről, pajtáról, a vizszerzóshez szükséges erőről s ez áztató fentartásáról és üzembe tartásá­hoz szükséges egyébb kellékekről gondos­kodnak s erre a megfelelő fedezetet kimu­tatják s az áztatást megállapított dij mel­lett a község minden gazdájának megen­gedik. Az állami támogatás megállapításánál csak azoknak az anyagoknak és gépeknek értéke vehető alapul, amelyeknek belföldi származását, vagy amennyiben a belföldi ipar révén be nem szerezhetők, ezpn körül­ményt az államsegélyt kérő igazolta Az államsegély értéke felett a tulajdonos 25 évig csak azzal a korlátozással rendelkez­hetik, hogy az illető telep s annak részei a kitűzött célra használtatnak ; amennyiben pedig a telep bármely okból rendeltetésé­től elvonatnék, vagy eladatnék, az állam­segély visszafizetendő. Az állami támogatást kérő e célból magát kötelezni tartozik, hogy ezen kor­látozósokat nyilv' nkönyvileg biztosítja, il­letve annak bekebelezését eszközli. Az állami kölcsön, vagy államsegély teljes összege akkor válik esedékessé, ha a telep építkezésének és berendezésének hi­vatalos felüsvizsgálása megtörtónt és lénye­ges kifogás nem merült fel. A telepeken csakis magyarországi nyers anyag dolgozható fel, amennyiben azonban ezen korlátozás elejtése indokol, az a föld­mivelésügyi miniszter által meghatározott időre felfüggeszthető. A kikészíthető telepek tartoznak a beváltott kórómennyiségről, a termelőkről és a kifizetett beváltási összegekről, a ne­ponkint alkalmazót munkásokról ós a ne­kik kifizetett összegekről magyar nyelvű könyveket vezetni és a földmivelésügyi mi­niszter evvel megbízandó közegeinek bete­kintést engedni. Ezek az alapelvek szolgálnak a jövőre is zsinórmértékül s az 1904. évi XIV, t.-c, 14 §-ához képest csak a. 2. pont szenved némi módosulást, amennyiben arra nézve, hogy a szövetkezet a kisgazdáknak minő mérvű részvétele mellett sorolható, az előbb idézelt miniszteri rendelet 2. pontja alá s a 60 százalékban megjelölt maximumon belől az ily szövetkezetek, mily segélyösz­szeggel támogattassanak, esetről-esetre a konkrét alapján fogok üalározni. Megjegyzem egyúttal, hogy kivételes estekben nem kívánok elzárkózni az elől, hogy ott, ahol a termelési viszonyok na­gyobb gyártelepek létesitését teszik kívá­natossá, az említet rendelet 1. pontja alá tartozó ilyen gyártelepeknek az építkezési és berendezési költségek 50 százalékáig engedélyezhető államkölcsön összege 75000 koronát esetleg meghaladhassa. Munkás-Otthon Csabán. — Egy fontos intézmény. ­Hazánkban a munkástörvónyt ezelőtt hat évvel alkották meg. Ezen idő óta a tapasztalatok azt mutatták, hogy nem csupán a munkásokra, de a gazdaközön­ségre nézve is rendkivüli biztosítást nyúj­tottak az azokban foglalt üdvös rendelke­zések. Különösen a munkásközvetitő intéz­ménye az a szerv, mely Csabán fényesnek mondható eredményeket ért el. Békésvármegyében a hivatásos mun­kások száma meghaladja a négyezret, akik nagyobb része munkásközvetitós folytán nyer munkát. Ennek teljesen eredményessé tótele azonban csak községi munkás-otthon létesítésével érhető el, annál inkább, mivel hogy a munkás-ügyek a munkástörvények­ben foglalt vonatkozásokkal még kimerítve nincsenek, mert azok csak a kereseti viszo­nyok ellátására vonatkoznak. Mint ismeretes, Csaba képviselőtestü­lete irég ez év március 24 én tartott köz­gyűléséből felirt a földmivelésügyi minisz­terhez, egy feiállitaudó munkás-otchon se­gélyezése iránt, miután a 20 ezer koro­nára tervezett intézményt a megterhelt község nem tudná önerejéből ujabb, nehe­zebb megterhelés nélkül felállítani. A terv megvalósulás előtt áll, a mi­niszter nagyobb összeget bocsájtott a csa­bai munkás-otthon létesítésére. Azon intéz­mények között, melyek a szociális bajokat vannak hivatva gyökeresen orvosolni, első helyen áll az ilyen munkás-otthon, mely első lesz Csabán az országban. Védelmet fog ez nyújtani a szegény munkát kereső népnek, könyvtára szellemi táplálékot^ haj­léka menedéket az idő viszontagságai ellen és megmenti a munkásnópet az utcán ácsorgástól ós korcsmázástól. A segélytadó miniszteri rendelet, me­lyet a keddi képviselőtestületi közgyűlés tárgyalt, igy hangzik : „Békéscsaba nagyközség f. évi március hó 24-én 3078. szám alatt közvetlenül hozzám intézett folyamodványában egy a községi munkásközvetitő ós az országos gazdasági munkásközvetitő és cselédsegély­pénztár helyi bizottságának intézője, vala­mint a népkönyvtár elhelyezésére is fel­használandó munkás-otthon létesítésére évi 1200 korona államsegély engedélyezését kérelmezte. Méltányolván a nagyközségnek a köz­érdekű ügy előbbvilelére irányuló törek­véseit, a munkás-otthon létesítésének támo­' gatására egyszersmindenkorra 8000 korona í államsegélyt, engedélyeztem, utasítván egy­idejűleg a csabai kir. adóhivatalt, hogy ezen összeget Csa a község elöljáróságának a járá>i főszolgabíró által láttamozott bé­lyegköteles nyugtájára fizesse ki. Erről a közönséget megfelelő további eljárás végett oly felkéréssel értesítem, hogy az engedélyezett államsegély felhasz­nálásáról annak idején tegyen hozzám je­lentést. A miniszter megbízásából : Bartóky, miniszteri tanácsos. A közgyűlés lelkes örömmel fogadta a leiratot és a tanáos javaslatot terjesztett elő, hogy a miniszternek feliratilag mondjon a község az államsegélyért köszönetet. HÜ an Béla elfogadta a javaslatot, de indítványozta, hogy vétessék bele a feliratba, hogy a miniszter az intézmény fejlődésével a jövőben sem fogja erkölcsi és anyagi támogatását megvonni. A helyesléssel fogadott indítvány után a közgyü'ós a következő határozatot hozta : „A képviselőtestület hálás köszönettel fogaddja a földmivelésügyi m. kir. minisz­ter urnák a munkás-otthon létesítéséhez kiutalt 8000 korona államsegélyét s felira­tilag kifejezni elhatározza azon nézetének kifejezése mellett, hogy a minisztérium az intézmény fejlődésével jövőben sem fogja erkölcsi ós anyagi támogatását megvonni. A munkás-otthon felépítését a jövő év tavaszán foganatba venni elhatározza ós felhívja az elöljáróságot, hogy a munkás­otthon vezetése, kezelése, felügyelete tekin­tetében szabályrendeletet alkosson s azt ide beterjessze. A munkás-otthon vezetésére eddigi műkö­désének eredményessége alapján Chri sti á n György iktatót teszi meg s évi fizetését 2000 koronában, a községi tisztviselők lét­számában való meghagyása mellett jelen határozattal megállapítja." Vármegyei dijnokok mozgalma, Abból az alkalomból hogy a törvény­hozás a vármegyei tisztviselők fizetését rendezte, Békésvármegyénél alkalmazott dijnokok is mozgalmat indítottak annak javítása iránt. Memorandumban fordulnak a törvényhatósági bizottsághoz, amely föl­terjesztésben előadják, hogy hosszú idő Óta változatlanul maradt a régi idők viszo­nyaihoz mért illetmények el avultsága. Az általános drágulás, a megélhetés fokozópó nehézségei sehol sem éreztetik annyira káros hatásukat, mint a még mindig rendkívül mostohán díjazott napidijasok körében, A törvényhatóság bölcsessége és igazságérzete elé viszik méltányos kérelmüket, amelyet az alábbi 11 pontban terjesztenek Békés­vármegye legközelebb tartandó közgyűlése elé, amely remélhetőleg méltányossági szem­pontból sem fog elzárkózni a dijnokok in­dokolt kérelme elöl. A dijnokok a csütörtök délelőtt meg­tartott gyülósökön az alábbi 11 pontban állították össze kívánságukat. 1. A vármegyei költségvetésben rend­szeresített, úgy a központi, valamint a járási dijnokok napidíjjá 2 kor. 4U fill. legyen. 2. Mely napidij már az első két év eltelte után 40 fillérrel emeltessék és min­den további két évben 40 fillérrel, ú»y hogy a legnagyobb napidij 3 kor. 40 fill. legyen. 3. Minősítéssel biró díjnok 8 évi szol­gálat után a XI. fizetési osztály Ill-ik fo­kozatába hivatalból előléptetendő. 4. E fizetésemelés mindig hivatalból történjék és visszaható erővel bírjon. 5. Az emelés a jelenleg szolgálatban levő dijnokokra visszaható erővel bír. 6. Díjnok caakis magyar állampolgár ós büntetlen előéletű legyen. 7. A díjnok 3 hónapig teljes, 3 hó­napig fólfizetést kapjon, ós ezentúl 6 hó­napig tartassók fenn állása. 8. Fegy /ergyakorlatra bevonulás esetén teljes fizetést kap 9. A díjnok lakbérilletménybeu része­süljön, mely 160 koronában állapittassék meg évente. 10. A díjnok tényleges katonai szol­gálatra való bevonulás esetén a szolgálat­ból el nem bocsájt.ható, helye a visszaté­résig csak ideiglenesen tölthető be. 11. a szolgálati időbe beszámittatik azon idő is, melyet mint esetleg számfe­letti ideiglenes minőségben eltöltött és megszakítás nélkül a rendszeresített mi­nőségbe megy át. egészségben levő ember s dicsekedve be­szélte, hogy a száz esztendő sem hallását ós látását, sem kedélyét nem tette tönkre. Elmondotta azután az öreg, hogy bor vagy pálinka teljes életében nem volt a szájában, a dohányért azonban mindig rajongott; nyolc lakótársának ő szokta naponkint az újságot felolvasni szemüveg nélkül. Százéves honvéd. - Aki Lukács főispán rokonának mondja magát. ­Nem mindennapi ünnepség folyt le a napokban a nagyváradi Szent László men­házban. Egy Lukács Gyula nevü hon­védtiszt, aki Lukács György dr., vár­megyei főispánunk közeli rokonának mondta magát, ünnepelte századik születése napját. Az érdekes ember, aki négy éve ól a nagyváradi menházban, azt mondja, hogy Lukács főispán mit sem tud létezé­séről. A 100 éves honvédtiszt, — mint tu­dósítónk jelenti — jubileuma alkalmából a következőket mondta el élete történetéből: Berettyó-Szent Mártonban született 1804. augusztus 17-ón. Atyja, Lukács Ignác gazdálkodó volt. Ö is a gazdálko­dást űzte a szabadságharcig, akkor beállt Lukács Dienes tüzórezredébe. Gör­gey táborában káplár, Dembinszkyóben pedig alhadnagy lett. Részt vett Budavár ostromában, a piski-i, kikindai, becskereki és verseci ütközetekben. Bem táborában 6 hétig harcolt. A világosi fegyverletétel után előbb Olasz-, majd Lengyelországban buj- | dosott. Majd beállt Langevitz felkelő táborába, amelynek leveretóse után haza­toloncolták. Elbeszélte az öreg, hogy nyolcan vet­tek részt mint testvérek a 48—49-iki sza­badságharcban. Lukács Sándor ós L u­k ács Pál Amerikában telepedett le. Lukács György, nagyvárad volt polgár­mestere és később államtitkár, az öcscse volt és igy nagybátyja Lukács György bókósmegyei főispán­1 n a k. Rokonsága azonbau mit sem tud létezéséről. Azt sem tudják, hogy vájjon merre jár, vagy él e még. Mig a menházba nem vonult, keze munkájával kereste kenyerét. Hosszúkás ősz szakállat visel, de szemöldöke korom­fekete s az idők gondja még a bajuszát sem fehérítette meg egészen. Ruganyos, jó Mért nsm esik az eső? A g-yula-magyarvárosi bucsu»nóp hiedelme Vidékünkön is, mint az ország túl­nyomó részében, tizedik hete, hogy nem volt kiadós eső. Nem csak a tudósok, hanem a legegyszerűbb ember gondolatá­ban is fölmerül a kérdés, hogy hát mért nem esik az eső? Nem vagyok meteorologus, de ugy képzelem, hogy a tudósok körül­belül a következőképp okoskodnak : Nem esik az eső, mert nem eshet. Es nem eshet, mert a levegőben nincs elegendő mennyiségű párázat. Nincs párázat, mert nem járnak felénk tengeri szelek. Es igy tovább fűzik okoskodásaikat, amelyek csak természetesek. De nem igy a föld egyszerű népe, mely az előtte értketetlen jelenségekbe misztikus lelkületének csodásabbnál cso­dásabb rejtelmeit magyarázza bele. Igy születnek a babonák százezrei. A legújabb arról, hogy mórt nem esik az eső, a következő : — Nem esik az eső, mert a radnai ferencrendí barátok a szerzett folyósóján álló Mária-szobrot ledegratálták a templom kriptahelyisógébe. I»y mondják ezt a gyu­lai magyarvárosi búcsúsok, akik Nagybol­dogasszony ünnepén Radnára zarándokol­tak a csodatevő Máriához. De lássuk magát az esetet. A radnai ferencrendí szerzet folyósóján tényleg állt egy Mária-szobor, mely különös nagy tisz­teletben állt a búcsújáró népség előtt. Ezt ezidón nem találják a folyósón, mert a ferencrendí barátok letétették onnan a templom kriptájába. Mórt ? Mert talán ök nem tisztelnék nagyra a szűz anya emlé­két? Dehogyis. Inkább nagyon is tisztelik, mit legjobban bizonyít az a tényük, hogy a kriptába díszes csarnokot készítettek a Mária-szobor számára. De hát uakkor mért tétették le? Mert a folyosó, alkalmatlan, szük hely volt számára. Azon járni .kell, nem pedig ezreknek összezsúfolva ájtatos­kodni. Ezt nem érti meg az egyszerű bucsus­nép, legkivált pedig az asszonyféle, akik egyre pedig azt hajták, hogy addig nem fog esni az eső, mig a Mária szobrot nem helyezik előbbi helyére. De honnan merí­tik ezt a hihetetlen felfogást, amelynek nincs semmi alapja ? Dehogy is ninos. Ott az álom. Többet ad arra a nép gyermeke, mint tudós a tudományára. A gyulai — magyarvárosi búcsúsok közt is volt egy ráncoskópü nénémasszony, aki talán ku­ruzslásai révén nagy tiszteletben áll a többi előtt. Ez a vajákos néni megálmodta a Mária szobor ós az eső meséjét, amelyet másnap már mindenki tudott. Es a tudat­lan emberek elhitték és hiszik, mert az álomnak nagy szerepe van előttük. De itt a másik babona, mely ugyan­csak a radnai búcsúsok köréből indult ki országhóditó útjára. Igen, mert az ilyen babonák az egyszerű emberek körében mindenütt kitűnő talajra találnak. Ez a második is ugy keletkezett, mint az első és talán ugy születik az ezredik is. Akadt egy másik tudós nénike, aki nem akarta, hogy lefőzzék. A legutóbbi eső alkalmával szivárványt látott az égen. Ebben ugyan semmi különös nincs, mert hiszen szivár­ványt minden nyári eső után láthatni. Hanem ez a szivárvány különös volt: nem volt domború, hanem homorú, fölfelé álltak az ágai, a ket vége. Ilyet ugyan nem lát­tak sehol az országban, de a Kopernikusz természetű vajákos nénike igy látta, aminek legtermészetesebb magyarázata az lehet, hogy az illető nénémasszony túlbuzgósá­gában a keletténól kissé többet talált a konty alá önteni. Előfordul ez asszonyok­nál is, nemcsak alulírottnál ós embertársai­nál. Dehát ez mellékes. Hanem ezután jött az elmaradhatatlan rejtólyfejtö álom. Al­mában a nénike egy nagy tudományu csillagászhoz fordult, aki tudományos köny­veiből, meg a „messzelátókon" (távcső) át „azt bötüzte ki a csellagokbul, meg azok

Next

/
Thumbnails
Contents