Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-07 / 55. szám

Jenő, Luk ács Endre főszolgabirák és Sároasy Gyula, Szabó Emil, Somogyi Akos árvaszéki ülnökök VIII—2., 4000-700 kor. Bertóthy István első aljegyző, S e i 1 e r Elek és Wielan d Sándor dr. íőszolgabirák, S i n s z k y Ferenc árvaszéki ülnök, VIII—3., 3600—700 kor. Kiss László második aljegyző, V a ng y e 1 Sándor, Popovios Viktor, Jant y i k Mihály és Baross Dezső szolgabirák, IX—2., 2900—560 kor. Konkoly Tihamér harmadik aljegyző, Antalóczy Nándor levéltárnok, IX—3 , 2600—560 kor. S a 1 a c z Ferenc szolgabíró, Berkes Sándor dr. alorvos, Kun Pál dr., S z o n d y Lajos dr., F r e y Géza dr., S t e i n e r Zsigmond dr., D é r y Henrik-dr., N u s sb a u m Károly dr.. E i s l e r Vilmos dr., járási orvosok, Denhoff Antal árvaszéki nyilvántartó, Bete Géza kiadó, K u 1 i z s á k Ferenc irattárnok, P á y Leoutin iktató, Major István árvaszéki iktató, X—2., 2200—350 kor. S c h m i d t István árvaszéki jegyző, D e b reozeny Lajos dr., M o 1 d ov á n y i János, Jeszenszky Lajos dr. szolgabirák (személyenként 180 — 180 kor. személyi pótlókkal), Debreczeny Károly, Török Gábor kezelők, X—3., 2000—350 kor. Yentill a György, Denhof f István, Endreffy György, N ó v e r y J ózsef, Gyöngyösi Sándor, N á d h á z y Lajos központi írnokok. Leimdörfer Mór, Atyimovics István, Csornák István, R e i s n e r Sándor, Lengyel György, Sinkovics István, Keresztesi Kálmán, V i c z i á n Mátyás Weisz Ármin, K u b i k Gyula, G y ó j i Miklós, M e r k s z Rezső, H u s z k a Dénes járási Írnokok, XI—2., 1600 -300 kor. D u b á n y i László, Ötvös János, M a g d i c h Nándor központi írnokok, B á1 i n t Ferenc, Blaskovics János, E rd é 1 y i Sándor, Tóth Kálmáu, Braun Károly, Kiss Kálmán járási Írnokok, Kaudersz G. Sándor kőnyomdász. XI. 3, 1400- 300 kor. A közigazgatási gyakornokok közül K o h n Mór dr., M e 1 i a István az 1600 koronás, K o r m o s s Emil, Margonyai Gyula az 1300 koronás és S a 1 József dr. 1000 koronás segélydij fokozatokba osztatnak. A vármegyei házfelügyelő és kapus altiszti minőséget nyernek, előbbi 1200 korona, utóbbi 1000 koronás fizetéssel. A vármegyei hivatalszolgák szolgálati évek arányában 600, 700, 800 ós 900 koronás fizetést nyernek. Ugy a tisztviselők, mint az altisztek ós szolgák az állami lakpénzeket kapják s valamint az államnál, ugy a megyénél sem kapnak lakpénzt a gyakornokok. Általában véve a fizetési osztályokba vafó sorolás, az árvaszéki jegyzőt ós négy szolgabírót kivéve, akik kevesebb javadalommal fognak birni, de a különbözetet személyi pótlék cimén kapják, nagy örömet ós megelégedést fog kelteni a vármegyei tisztviselők körében s egyes állásokra nézve a fizetósrendesós, az államiakkal összehasonlítva, rendkívül kedvező. Különös kedvezménye a törvénynek, — ami egyébként az állami pótléktörvónyben is meg van — hogy az egy fizetésben egy folytában töltött szolgálati idő ugy számíttatik, mintha a törvény tartama allatt telt volna el, mely mely kedvezmény épen csak az államosított vármegyei pénztári ós számvevőségi tisztviselőktől vonatott meg, kik elveszítették azt a szolgálati időt, melyet 1904. január 1-eje előtt egy fizetéssel töltöttek s igy az államosítással rendkívüli hátrányt szenvedtek fizetésben és előhaladásban egyaránt. A megyének fizetósrendezósénél épen ugy, mint az állami pótléktörvénynél csak a 2-ik és 3-ik fokozatok töltetnek be egyelőre s igy az 1-ső fokozatba beosztás nem is történt. A rendkívüli közgyűlést, mint jeleztünk már lapunkban, e hó 13-án, szerdán tartják meg. Ezt megelőzőleg a vármegyei állandó választmánynak 9-ón, a jövő szombaton, a közigazgatási bizottságnak pedig 11-ón, hétfőn lesz ülése. A vármegye rendkívüli közgyűlésének a fizetósrendesósen kivül 50 tárgya lesz. A rendkívüli közgyűlés elé kerül Tisza István gróf miniszterelnöknek köszönő leirata a hozzá intézett üdvözlő feliratra ; T h a 1 y Kálmánnak köszönő levele a törvényhatóság üdvözlésére ; a községi jegyzők magánmunkálatairól szóló szabályrendelet • a Hajnal István dr. elhalálozása folytán megüresedett közigazgatási bizottsági hely betöltése. Ezen kivül a honvéd hadapród iskolában megüresedett hely betöltése, a vármegye alispánjának elterjesztése a békési, sámsoni, makói útnak a községi utak hálózatába való felvétele, a kétegyházi vámos uton a vámszedési jog meghosszabitása iránt, Gyulavári község képviselőtestületének határozata a gyula— barakonyi vasútra megszavazott 10 000 korona hozzájárulás tárgyában s több községi ügy kerül még tárgyalásra. Csizmadia iparosok nagygyűlése Csabán. A magyar Alföld csizmadia iparosai, Debrecentől a Bánátig az elmúlt vasárnap Csabára jöttek össze, hogy sérelmeiket orvosolják. Létkérdés hozta őket össze, amely létkérdést az ügy komolyságához illőn becsülettel oldották meg. És hogy ez igy történt, első sorban elismerést érdemel a csabai ipartestület ügybuzgó ós tagjainak érdekeit mindenkor szivén viselő vezetősége, valamint az ipartestület csizmadia ipari szakosztálya, és elismerés illeti meg ugyancsak a gyulai ^csizmadia ipartársulatot is, mint a tontos ipari akció kezdeményezőjét. Régi baja minden iparosnak, hogy idejét a fáradságos és időtrabló vásározással kell eltöltenie. Mindamellett e szokásról nem tud lemondani egyik iparos sem, mert mindenik ugy gondolja, hogy csak vásárok alkalmával csinálhat nagyobb forgalmat, illetve ilyenkor tud túladni portókáin. Ez mind igaz, de ez a nagyobb forgalom egyszersmind nem jelent nagyobb bevételt, pláne nyereséget az iparosnak. Sőt ellenkezőleg, a legnagyobb forgalom is majdnem legtöbbször veszteséggel, ráfizetéssel jár, mert az utóbbi időben elhatalmasodott őrületes verseny arra készteti a vásározó iparost, hogy potom áron vesztegesse el ipari kószitmónyeit. Ez a veszedelmes baj különösen nagy mértékben lépett fel a csizmadia iparosoknál, akik e bajon segítendő, tartottak vasárnap nagygyűlést. E gyűlésen számos felszólaló igen mélyreható okokat hozott fel, melyek e speciális magyar ipar tönkrejutását eredményezték. A vita során azután megtalálták azokat az orvosságokat is, melyek hivatva vannak a veszedelmen segíteni. A nagy gyűlésről és az ezt megelőző előórtekezletről, amelyeken az Alföld 25 városából és községéből 121 csizmadia iparos jelent meg, a következő részletes tudósításunk szól: • Előértekezlet. Miután a csabai ipartestület csizmadia iparosaiból alakult fogadó és elszállásoló bizottság fogadta és elszállásolta a vidékről érkezett szaktársakat, a tekintélyes számú csizmadia iparosok délelőtt 9 órakor előórtekezletre gyűltek össze a községháza közgyűlési termében. Az előórtekezletet, melyet ugy, mint a nagygyűlést, majdnem országos kong reszszusának lehetne nevezni, Rosenthal Ignác, a csabai ipartestület érdemekben gazdag elnöke nyitotta meg. Melegen üdvözölte az egybegyűlt csizmadia iparosokat, majd fölkérte az értekezletet, állapítsa meg a nagygyűlés tárgysorozatát. Áchim János ipartestületi jegyző inditványáraj a napirend két pontját, az árulási árak szabályozását, a vásárok korlátozását egyhangúlag napirendre tűzték. A megindult vita folyamán elsőnek Kovács Sándor (Makó) szólalt föl. Ismertette a csizmadia iparosok ssomoru helyzetét. Szólott továbbá arról, hogy az iparosok humánosan bánjanak tanoncaikkal. Indítványozta, hogy a kormánynál tétessenek lépések, hogy a csizmadia segédek és tanoncok oktatása továbbfejlesztessék. Junaszka Mihály (Gyula) évenkinti vándor kongresszusok rendezését javasolja. Puskás Lajos (Nagyvárad) azokat az okokat sorolta fel, melyek a csizmadia iparosok elszegényedését előidézték. Szólottak még Szabó Sándor (Debrecen) és Berecska Sámuel (Pécska), akik felszólalása után Rosenthal Ignác elnök összegezve az elhangzott beszédeket, a nagygyűlés tárgysorozatául határozati lag a következő négy pontot mondta ki: 1. árszabályozás, 2, országos vásárok korlátozása, 3. tanoncok és segédek iparoktatási továbbképzése és 4. vándorkongresszusok időnkinti tartása. A nagygyűlés. Az előértekezlet ezután átalakult nagygyűléssé, amelyet ugyancsak Rosenthal Ignác szaktudással elmondott megnyitó beszéde vezetett be. Mindenekelőtt az egybegyűlteket üdvözölte szívélyesen a csabai ipartestület ós a község elöljárósága nevében. Vázolta ezután a helyzetet, mely a sárt csinált, mert a színháza uj tagja csak segédénekesnő volt ugyan, de leónekelte valamennyi főénekesnőt. Rövidesen az is megesett, hogy nagyobb szerepben lépet fel az uj segódónekesnő és tapsot, virágot, jó kritikát

? sőt gázsiemelést k;pot. Ez már mégsem járta s a primadonna ki is fakadt: — Ez a senki igy visszaél az én pártfogásommal ! Ez mer énekelni és ezt tapsolják meg ! Ugy kilöketem a színházból, hogy a lába sem éri a földet . . . A harmadik. Szenvedélyes vitában volt egymással két tudós. Ugy alapjában szívesen pofozkodtak volna, de ezt már mégsem engedte meg a dekórum, megelégedtek tehát azzal, hogy tudományos folyóiratokban pocskondiázták le egymást. Bántotta ez nagyon a tudósok seregét, hogy a nyilvánosság előtt folyó veszekedés annyira aláássa a kiválasztottak tekintélyét, megbíztak tehát maguk közül egyet: békítse ki a tudomány két elkeseredett harcosát. A béke angyal, aki egyébként szintén tanár volt, előbb a dühösebbiket kezdte megmunkálni: — Per amorem Dei ! — rebegte. — Hová lesz igy az auktoritás ? Bánta is a tudós, hogy ő hatalmas munkát irt a „lélek fegyelmezósó

u-ről, ós dühösen kiabálta • — Törődik az ördög az auktoritással, mikor nekem van igazam ! Amaz csitítgatta : — Jól van, jó van, hiszen ezt a másik is elismeri. — Akkor meg miért vitatkozik ? — A zászló becsületéért! — Az már más ! Akkor vigye el neki baráti üdvözletemet. A béke-angyal bevonult a másik hadakozó télhez is : — Ganis mater J Minek harcol egymással két ilyen érdemes tudós ? — Bocsánatot, két tudósról nem lehet szó. Az az ur a tudományokban teljesen profán. — No, no! Látja, ő sokkal békülékenyebb. — Honnan tudja ezt ? — Voltam nála. — Es? -És ő hajlandó bókejobbot nyújtani, — Nem bánom. Majd békés diskusszióban igazítjuk el a vitás kórdóst. — In aeternun amen ! Másnap már karonfogva sétált a két esküdt ellenség ós igy beszéltek a békeangyalról : — Az a hülye, az mer két komoly tudós közé állni! Azt sem tudja, mi fán terem a tudomány . . . Asszony. A férfi egy könyvet adott át az aszszonynak: — Ebben irtam meg a szerelmemet. Az assaony mosolygott: — Gyerek ! Ragyogó ékszert hozott a férfi : — Boldog vagyok, ha elfogadja. Lássa meg ebből is, mennyire szeretem. Az asszony tekintete melegebb lett : — Nagy gyerek ! Bársonynyal, selyemmel halmozta el a férfi az asszonyt: — Az egész világot ide szeretném rakni a lábai elé. Mondja, szeret i Megint csak mosoly volt a válasz: — Majd meglátom . . . Napokig hallgatott ezután szerelméről a férfi, míg egyszer határozottan kijelentette : — El fogunk egymástól válni . . . — Elválni? ? . . . — El ! — Mi lelte magát ? — Belátom, nem erőszakolhatom a szerelmet . . . Lemondok ! Az assaony arca egy láng lett, a szava izzó : — Te mást szeretsz ! Más miatt akarsz lemondani rólam ! Meghalsz, ha elhagysz.. . Ur és szolga. A nagykereskedő ráripakodott az ügyvédre : — Ezen a váltón az alóirásom hamis ! Az ügyvédet nem hagyta el a nyugalma : — Tudomásul veszem Akkor a kedves fia hamisította az ön aláírását, én tehát feljelentem a kedves fiát. A nagykereskedő jónak látta, hogy enyhébb legyen : — Mennyiről van szó ? — Tízezer korona. — A haszontalan ! — epéskedett még az illem kedvóért a gazdag papa és fizetett. Később zavart arccal állított be hozzá a pénztárosa : — Valami kis hiba esett ! — szólt alázatosan. — Micsoda ? — üvöltött a nagykereskedő. — Már megint megloptak ? Mennyi hiányzik ? A pénztáros a nyaka közé húzta a fejét: — Negyven egynehány korona . . . — Mit? . . . Tolvajbanda! . . . Azt hiszik lopom a pénzt? . . . Fogja a sátorfáját, mehet ! Nem tűrök tolvajt. nagygyűlés egybehivását szükségessé tette. " A kezdeményező a gyulai csizmadia ipartársulat volt. Ennek tagjai kérték a csabai ipartestületet a nagygyűlés egybehívására, hogy ez véget vessen a bajoknak. Ezek legelsője ós legnagyobbja az áldatlan verseny, melyet a nyerstermónyeknek 30szá-" zalékkal való drágulása idézett elő. A fenyegető bajok megszüntetésére mondja ki a nagyülós, hogy az árakat felemelik 20 százalékkal. Előnyére szolgál ez úgy az iparosoknak, akik tisztességes keresethez jutnak, mint a vevőközönsógnek, mely aránylag csekély áremeléssel, jobb anyagból készült munkát vásárolhat. Az elnöki megnyitó után közfelkiáltással megválasztották a nagygyűlés tisztikarát. Elnökök lettek: Rosenthal Ignác (Csaba), Wagner József (Csaba) és Somogyi János (Gyula.) Alelnökök : K r i z s á n András (Gyula), Karácsonyi József (Csaba), H e n c z Antal (Békés), Francziszky János (Hódmezővásárhely), Havancsák József (Arad). Jegyzők: Áchim János (Csaba), Szathmári Béla (Nagyszalonta) és Mészáros József (Békés). Az árak szabályozása. A tisztikar megalakulása után megkezdődött a vita. Elsőnek itt A c h i m János jegyző szólalt föl. Indítványozta, hogy az árulási áraknak szabályozása érdekében tegyen megfelelő lépéseket a nagygyűlés. A legtöbb iparos abban a nagy hibában leledzik, hogy nem tudja, mennyibe kerül magának a kész áruja ós őrült versenyt teremt, csakhogy a másik iparost elnyomja, akkor, amikor a legnagyobb meggondolatlansággal magának is kárt okoz. Tartsanak össze és akkor egymásnak biztosítják a tisztességes megélhetést. Indítványozza, hogy úgy a helyi piacokon, mint országos vásárokon 20 százalókkal emeljék föl a készítményeik iránt. Krizsán András (Gyula) a maga részéről is elfogadja az indítványt, mert megvau aíFelől győződve, hogy a közönség is szivesebben ad magasabb árt, ha tudja, hogy jobb árut kap. M e g y e 1 k a Lajos (Hmvásárhely) arról a hibáról szól, hogy a kormány nem Alföldön, ahol virágzik az állattenyésztés, istápolja a timáripart, hanem a hegyes vidéken, ahonnan a nyersanyag szállítási költsége is drágítja az áru előállítási árát. Puskás Lajos (Nagyvárad) festi a csizmadia iparosok keserves helyzetét. Találóan jegyzi meg, hogy ugy az Alföldön, mint a Dunántúl kedvezőtlenek a viszonyok, de legsanyarubbak Bánátrószen, ahol már olyan nagy az iparosok között a verseny folytán a szegénység, hogy a koldustarisznyára már szij sem jut. Elítéli az őrületes versenyt, majd bejelenti, hogy a nagyváradi szaktársak az áremelés mellett foglaltak állást. Hasonló szellemben szólalt tel H av a n c s á k József (Arad), aki szintén ajánlta Áchim indítványának elfogadását. Somogyi József (Gyula) szerint a mai szomorú helyzet a nyomor felé vezet. Az őrületes verseny következménye, hogy a Sárréten bőrkereskedők kontárokkal szövetkeztek fórcmunkák készittetésere. Szóll Sámuel (Makó) általános helyeslés mellett indítványozza, hogy az oly kereskedő, aki kontárokkal készittett, bojkottáltassók. Debreczeni Lajos (Turkeve) szintén helyesli az indítványt, de abbeli aggodalmának ad kifejezést, hogy találkozni fognak olyan szakiparosok, akik nem tartják be a határozatilag kimondott áremelést, Az elnök e tárgyra bezárván a vitát, összegezi az elhangzott érveket s azokból az tűnik ki, hogy a nagy baj egyedüli orvoslása az összetartás, ha ez meg lesz, s ha egszisztálni akar az iparos, kell, hogy meglegyen. A vásárok korlátosáaa. A napirend mádodik pontja : a vásárok korlátozása kérdése volt. Áchim előadó hosszasabban indokolta azt. Ne fecséreljék az iparosok idejüket, mondotta, a hasznot nem hozó vásározásokkal akkor, mikor áraikat a helyi, vagy legközelebbi piacokon is tudják tisztességes verseny mellett értókesiteni. Juhász Imre (Endrőd) elfogadja az előtte szólók indítványait, de javasolja még, kerestessenek meg az érdekelt vármegyék alispánjai aziránt, hogy rendeljék el a vásárokon a iparosok kilométer távolságban szerinti sorrendben árusítsanak. Áchim János szerint a kilométer beosztás igazságtalan ugyan, de az iparosság érdekében hasznos. Junaszka Mihály (Gyula) előtte szólók terve elméletben szép és helyes, de gyakorlatilag nem volna célravezető. Nem ezt kell korlátozni, hanem az árulási időt kell rövidebre szorítani. (Altalános, zajos helyeslés). Kádár József (Békés), M a t u s i k István (Makó), Piri Mihály (Dóvaványa) és K r i z s á n István (Gyula) felszólalásai után Áchim Jánoz beszólt még. Kijelentette, hogy el volt rá készülve, hogy a