Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-18 / 67. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, augusztus hó 18-án 67. szám. • fi BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. szimu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenkent kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehet evnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér. 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A vámterület kérdése. A vámterület kérdése a sok-sok elintézetlen kérdések egyike, amelyet állampolitikusok, közgazdászok, jog tudósok, hírlapok, egyszóval hivatottak és avatatlanok harminchét év óta abajgatnak, annélkül, hogy akár igy, akár amúgy, már tudniillik akár az önálló, akár a közös vámterület kérdését egyszersmindenkorrj megoldották volna. Aminthogy az utóbbit nem is lehetett állandónak elfogadni, mert a közvéleményben napról-napra mindjobban gyökeret ver az önálló vámterület szükségessége. E lap hasábjain is foglalkoztunk már több izben a vámterület kérdésével. Esetről esetre a folyton alakuló viszonyokhoz mérten fejtettük ki nézeteinket. Ezúttal más célzat vezet bennünket, mikor e kérdéssel foglalkozunk Által mosságban érintjük a vámterületet, illetőleg átadjuk a szót egy olyan férfiúnak, akinek aktiv sze repe van a kormányzatban ós aki a vámterület kérdéséről nézeteit a következőkben adja elő: — A vámterület kérdése korántsem valami hétpecsétes titok, mint sokan nálunk még mindig hiszik. A szakemberrel könnyen meg lehet egyezni ebben a kérdésben. Az önálló vámterületet akarják nálunk : 1. Az iparosok, különösen pedig a nagyiparosok, mert ezek, mihelyt megszabadulnak az osztrák ipar versenyétől, tetszésük szerint telszöktethetik iparcikkeiknek az árát, még pedig felszöktetik körül • belül annyival, a mennyi a vám, a mely az osztrák ipart nálunk terheli. 2. A bankok, különösen a nagy bankok, mert a gazdasági különválás nagy tőkehullámzást okozna nálunk, megvetné talaját a nagyobbszabásu iparalapitásnak. Fokozná a pénzforgalmat ós százával, ezrével teremtené meg az uj állásokat elnökök, igazgatók, választmányi tagok stb. számára. 3. Az ügyvédek, mert a tőkének sok lótásfutása sok zsiros pört hozhat, az iparalapitásból és a különféle gründolásból az ügyvédeknek is kijutnak a jó szinekurák. 4. Az érzelmi politikusok, akik lángoló, igaz és becsületes hazaszeretetből kívánják azt, hogy minél kevesebb közös ügyünk legyen Ausztriával ós azt hiszik, hogy a gazdasági különválás folytán egy jó lépéssel közelebb jutunk az eszményképhez, Magyarország teljes függetlenségéhez. 5. Azok, a kiket a jelszónak csábító ereje magával ragad, a kik bálványozzák a szenzációs változásokat és a kik minden uj bálvány előtt áhítattal és lelkesedéssel borulnak le. Egy ilyen uj bálvány volna természetesen az önálló vámterület is, tehát áhítoznak rá. 6. Azok, a kik pártpolitikai állásukkal hozzá vannak kötve az önálló vámterülethez ós a pártdogmából nem engednek egy hajszálnyit sem, hanem mindent a pártdogmának rendelnek alája. Ellenben nem kívánják, ha igazi egészséges érdekpolitikát csinálnak, az önálló vámterületet : 1. /a. földbirtokosok ós a mezőgazdák. A magyar mezőgazdaságnak az volna az érdeke, hogy ne csak Ausztriával, hanem még Németországgal, akár még Hollandiával, Skandináviával ós Angolországgal is közös vámterületünk legyen, hogy mind ezekbe az államokba vámmentesen vihessük be gabonánkat és nyersterményeinket. 2. A kereskedők, mert ezeknek szabad forgalom kell, holott a vámkezelés nagyban lassítja ós nehézkessé teszi az áruforgalmat. 8 Akik szivükön hordják a magyar népnek, ennek a most élő nemzedéknek faji és nemzeti érdekeit. Akik megszívlelik azt, amit Tisza utolsó beszédében mondott, azt, hogy az önálló vámterület mindenesetre egy oly átmeneti válságot idézne elő a magyar mezőgazdákra nézve, amely bői csak egy későbbi jövőben lábolhat ki. A későbbi jövő helyreállíthatja ugyan az egyensúlyt az ipar és mezőgazdaság közt, csakhogy azt a korszakot nem a mostani gazdák, nem is a mostani gazdanemzedók fiúi fogják elérni, hanem egy egészen uj nemzedék. És pedig az a nemzedék, amely az ipar révén meggazdagodott és a maga kezére játszotta a válságba jutott földet. A.z önálló vámterület szó nélkül sok külföldi tőkét édesget be ebbe az országba, sok osztrák gyáros át fogja tenni gyárát Magyarországba, sok németországi töke fog elhelyezést keresni magyar iparvállalatba — és talán boldogulni is fog, mig a magyar mezőgazdi a nagy átmeneti válság alatt elvérzik, elpusztul. A földbirtok a szerencsésebb külföldi iparosok kezébe jut. Akinek mindegy az, hogy kié a föld, hacsak az adóját megfizeti, az belónyugodhatik az ilyen jövőbe. Mindezekből pedig kitetszik, hogy mindkettőnek van párt, és pedig hatalmas pártja. Hogy melyik fog győzedelmeskedni, az a jövő kérdése. Ha azonban vesszük csak a legutóbbi napok politikai eseményeit i^, pl. Eötvös nagykőrösi beszámolóját, ugy az a remény támad bennünk, hogy az önálló vámterület létrehozásáért sikra szálló politikai pártok talán diadalra viszik az eszmét. (p.) Képviselőtestületi közgyűlés Csabán, Csaba képviselőtestülete kedden délelőtt tartotta meg augusztus havi rendes közgyűlését. A napirendre tűzött tárgysorozat eléggé terjedelmes volt, de mindamellett a legelszántabb közgyűlési jósok sem tudták volna előre megjövendölni, hogy némi érdekessége is legyen ennek a kánikulai közgyűlésnek. Pedig lett szomorú érdekessége is, melyről lapunk más helyén szólunk. A sablonos jelentések és előterjesztések közül egyébként kettő emelkedett ki, melyek valamelyes emóciót keltettek: a csabai munkásotthon létesítése és a községi alapok ós alapítványok szétosztása. A képviselőtestület keddi közgyűléséről különben a következő részletes tudósításunk szól: Havi jelentések. Zsiros András bíró a megjelent képviselőket üdvözölve, 9 órakor megnyitotta a gyűlést és fölkérte Korosy László elsőjegyzöt a havi jelentések előterjesztésére. Korosy László felolvassa a jelentéseket, melyek szerint az adóbefizetés a mult hónapban rendesen folyt, a pénztárak megvizsgáltattak és mindenütt rend találtatott. A közkórházbi junius hóról 67 beteg maradt vissza ápolás alatt. Ezekhez julius folyamány fölvétetett 62, az összes gyógykezelóz alatt állók száma tehát 122 volt. Ezek közül gyógyultan elbocsájtatott 50, javultan 5 beteg és meghalt 5 egyén. A hó végével gyógykezelés alatt maradt 69 beteg. A szegényházban az elmúlt hónapban nem törtónt fölvétel. A 29 ápolt közül 1 eltávozott, 1 pedig meghalt. A népmozgalmi statisztika szerint julius hónapban született 59 fiu, 48 leány, összesen 107, ezzel szemben a halálesetek száma 101, szaporulat 6. Az egészségügyi viszonyok kedvezőtlenek voltak, amit mutat az is, hogy a halálesetek száma 15 tel több, mint junius hó folyamán. A bélhurut és a tüdögümőkór pusztított legjobban, amelyek közül előbbi 23, utóbbi 26 halálesetet idézett elő. A jelentéseket tudomásul vették. Rendeletek, átiratok. Csaba község képviselőtestülete egyik korábbi közgyűlésén módositotta a he.lypénzdijszabását. A kereskedelmi miniszter a módosítást, mely már most auguszti • elsejével életbelépett, jóváhagyta. A miniszteri rendelet tudomásul szolgál Zvaratkó Pál csabf-.i Ukos fűzrendészeti ós szabályozási szempontból kifogás alá eső háza a telekkönyvben bekebelezett szolgalmi jog szerint még ez év tavaszán lebontandó lett volna. Ebben a rége húzódó ügyben a háztulajdonos és község között végre egyezség jött létre; mert a közgyűlés a jelenlegi rozoga ház lebontására 1905- év őszéig idöhaladékot engedélyezett. Következett ezután a földmivelésügyi miniszteri leirat a csabai munkásotthon segélyezése tárgyában, amelyről lapunk más helyen szólunk részletesen. Előtérj esztések. Mint ismeretes, a képviselőtestület egy korábban hozott hazafias határozatával kimondotta, hogy szobrot emel Kossuth Lajos halhatatlan emlékének. A szobor felállításához a meglevő 4000 koronán felül szükséges 13000 kor. összeget a képBékésinegyei Közlöny tárcája. A gyermek. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Palatínus Józaef. Mindketten az alvégen laktak. A gazdag Gyürei Tamás kötornácos, cserepes kúriája szemben állott a zsellér Kabók Illés nádfedeles házikójával. Es amint faluhelyen szokás, Gyürei uram háza előtt festett .^í'ácsozatu virágoskert pompázott, a Kabók uram vittyilója előtt pedig csak egyszerű sövénykerités vette körül azt az egynéhány rózsafát, amelynek irigyére járt nemcsak az alvég, hanem a felvég is, Pedig az éppenséggel nem megvetendő dolog ám Darvason, ha még a felvég is lekiváncsiskodik az alvégre. Kabók uram rózsái pedig olyan szépek voltak, hogy megérdemelték ezt a fáradságot. Faluhelyen, ha virágoskert van a ház előtt, ugy kell lenni, hogy a háznak is le gyen virága, aki a kertet öntözgesse, a virágokat ápolja. Mert a falusi ember, ha mindjárt Gyürei uram is az egy két rózsa tőért még nem tarthat kertészt, az afóle K^bók zsellér meg éppenséggel nem. Azután m^g a komoly dologhoz szokott ember az ilyésmivel való bibelődést fényűzésnek is tartaná. Erre csak a leánynópsóg alkalmatos. Így hát a dolog természetéből következik, hogy Gyürei uram virágos kertjét is, meg a |labók szomszéd rózsáit gyöngédebb kezek ápolgatták. Azaz, hogy hát Gyürei uramnak is, meg a Kabók zsellérnek is volt egy-egy szépséges virágszála. De a szépnél már ismét a szegény ember serpenyőjére mórt többet a báj istenasszonya. Mert a zsellér Erzsikóje olyan csudás teremtése volt az égnek, hogy szépség dolgában a Gyürei Rózsi föi sem állhatott mellette. Egyszóval olyan csudaszép volt Erzsike, hogy Gyürei uram egyetlen fia, Imre is nagyon sokszor elment a Kabókék faluszerte hires rózsafái előtt, hogy megláthassa Erzsikét. Mert hát a felvég is inkáb a leány szépségéért bámulta a rózsákat, azaz settenkedett arra. Száz szónakis egy a vége, a dolog ugy állt, hogy Gyürei Imre halálosan szerelmes volt a zsellérleányba. Hajh, de sok faluszépe irigyelte a gazdag Gyürei fiát, aki szintén szép szál legény hirében állott. Talán minden lány szívesen nézett rá, csak a Kabók Erzsi nem. Hogy miért nem, annak is megvolt az oka Hiába, ilyen bolondos a lánysziv. Nem kell neki a szerencse. Imre pedig annak a földhözragadt bojtárlegónynek, a Gajdos Palinak a sorsát irigyelte, de nagyon, aki minden áldott este egy rózsabimbóval a kalapja mellett bujt elő a Kabókék irigyelt rózsakertjéből. Az a virág sem ugy virágzott ám ki a bojtár kalapján, hauem a szépséges leányasszony tűzte oda. Igy aztán nem csoda, ha Gyürei Imrének volt is mit irigyelnie. Sokat is sóhajtozott emiatt a délceg Gyürei fia. Pedig igazán nagyon szerette azt a leányt. De hiáb.i, ha az mást válasz tott magának, őt pedig annyira nem állhatta, hogy csak még táncba sem ment el vele. A bánatos legény végre is nagy dologra szánta el magát. Megkéri a leányt feleségül. Csak tán nem kosarazza ki, ha meglátja becsületes, komoly szándókát. Pedig nagyot csalódott. Erzsi leányzó röviden kiadta a kérőknek az utat: — Dehogy lennék a felesége, mikor se testemnek, se lelkemnek nem kellene 1 i_in már csan a Gajdos Palkóé leszek, senkié is másé. Még * héten megtartjuk az elkendőzést, uj borra pedig a lakzit. Ugy is lett, szüret után bekötötték a Kabók Erzsi fejét és Gajdos Palkónó lett belőle. Amilyen szép volt Erzsi hajadonnak, százszorta,szebben festett, mint Erzsók asszony. Es ha valaha szerette Gyürei Imre a Kabók leányt, ugy most valósággal bolondult a takaros menyecske után. Pedig leánykorában sem férkőzhetett hozzá. Most meg a tüzes sárkányok sem őrizték volna jobban, mint a bojtár két tüzes, bogárszeme, hatalmas két ölelö karja. Erre meg különben szükség sem volt, mert Erzsók asszony ugy ragaszkodott az urához, mint gyermek az anyjához. Gyürei uram kötornácos házába ugyanakkor költözött be a bánat, amikor a nádfedeles zsellórkunyhóban a boldogság ütötte föl tanyáját. Kezdődött pedig ez az állapot ott, hogy az Imre fiu végtelen busulásnak adta magát. Bántotta a csalódás. Látta, hogy hiába szeret, le kell mondania még a reményről is, hogy valaha övé lehessen az a teremtés, akiért odaadta volna mindenét. Lemondott. De szivében megőrizte hiven a leány emlékét. Ehhez az emlékhez annyira hü maradt, hogy még akkor sem keresett magának asszonyt, amikor Gyü • reinó asszonyomat elszólították az égiek az árnyékvilágból. Pedig nagyon elillett volna egy fehércseléd a háznál. Az öreg Gyürei többször dörmögött is a tiára : — Eszedre térhetnél már te, Imre! Mióta itthagyott bennünket anyád, fenekestül felfordult minden a házban. Nézhetnél magadnak valami hozzádillő vászoncselédel. Nagy a falu, van benne elég derék, jóravaló leány, aki meg tudja becsülni Gyürei Imrét. Dehát ez mind olyan szóbeszéd volt, amint Imre a füle mellett szélnek eresztett. Azután meg az öreg sem sokáig dörmögött már. A galamb is kirepült a fészekből, már tudniillik, hogy a Rózsi férjhez ment. Egyedül Imre maradt a kötornácos, cserepes házban cselédeivel. Sokszor elsóhajtozott a vadszőlővel árnyékolt tornác alatt. Néha egy-egy fényes könycsepp is megjelent a szemében. Különösen pedig akkor, ha lármát hallott a szomszédból. Mert hát ott is nagyot fordult a világ sorja. A Palkó bojtár, mióta fölmondott az uraságnál, tudja isten, mért, vagy mért nem, de nagyon megváltozott Rendesen olyan izgága természetű emberekkel tartott, akik napról-napra munkanólkül, a korcsmában vitatkoznak a mindennapi kenyérről. Azután meg mióta ebbe a furcsa társaságba került, majdnem minden nap elázva tért haza. Otthon meg csak elcivakodik azzal a jóságos asszonynyal, lármáz a gyerekeire ós szidja rettenetesen az uraságot, hogy mórt nem osztja szét birtokát a szegény munkásemberek között, akik nemsokára éhen halnak. Igy aztán napirenden voltak a veszekedések a nádfedeles kunyhóban. Amilyen nagy volt még rövid néhány évvel a boldggság, olyan nagy lett a boldogtalanság. Es a helyzet nem javult, hanem napról-napra rosszabbodott. A férj végre annyira durva lett, hogy feleségét ós gyermekeit sem átallotta megütni. Az asszony meg tűrte az ütést, még csak föl sem jajdult, meg sem sziszszent. Eá mindezen jeleneteket látta Gyürei Imre. Ilyenkor facsarodott egyet a szive. Szeretett volna odarohanni a védtelen asszonyhoz ós fülébe harsogni : — Hagyd el azt a kegyetlen embert és jer hozzám! Szeretlek most is, mint akkor régen. Légy enyém és ón megbecsüllek. Egy vasárnapon is hangos szóval lépett be Palkó a portára, mely fölött már a hitelezők vészharangja készült megkon-