Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-11 / 65. szám

A gyulái gyufagyár osztrák kézben. marad régi, amint eddig működött, magyar gyújtó gyárnak. Csak örömmel regisztráljuk a gyulai gyufagyár tulajdonosának eme hazafias elhatározását, hogy nem lép alkuba az osztrák tröszttel, sőt hogy azzal éppenséggel nem szimpatizál. A minapába cikket irt ellenük egyik fővárosi napilap hasábjain. Rámutatott e közleményében azokra a veszedelmekre, amelyek a magyar gyufaipart végpusztulással fenyegetik. És fölhívta a kormány ,figyelmót, hogy inkább terjeszsze ki a monopoliumot a magyar gyufagyárakra, sem hogy ezzel megelőzze az osztrák tröszt. rendkívül csekély hozama folytán a belfogyasztásnak nem volna égető szüksége a csekély búza és rozs feleslegre. Mindezeknél nagyobb baj azonban ugy vármegyénkre, mint az egész országra a takarmány és élelmiszer hiány. Takarmány dolgában szinte példátlanul állunk. Nem termett kukoricánk, nincs burgonyánk és nincs takarmányunk. Mit csinálnak kisgazdáink a teleléssel és mit csinál az a földnöz ragadt legszegényebb munkás ember, aki egy-két malac húsából telelt ki egész családjával. Éppen ugy nem tud malacot hizlalni, mint ahogy a gazda kénytelen lesz takarmányhiány miatt állatainak feleslegét, alacsony áron elvesztegetni. A kenyér tehát csak megvolna, de az sem mindenütt. A hol pedig még mindennapi kenyér is hiányzik, ott már az éhínség üti fel rettenetes tanyáját. Idejekorán és szükséges intézkedésekkel ennek is eleje vehető. Nevezetesen, idejekorán el kell juttatni a rendelkezésre álló buza ós rozs felesleget, nemkülönben burgonyát és kukoricát oda, ahol legszűkebben, vagy egyáltalán nem fizetett a föld. Még a takarmány hiánynál is segíthetünk szorult állapotunkon. Ámbár erre vonatkozólag ugy a magyar kormánynál, mint Ausztriában is megtétettek a szükséges intézkedések. De ezt se várjuk be, hanem cselekedjünk, mig nem keső. Az esőtől már ne várjuk semmit, mert úgyszólván semmi az, amit még esetleg adhat. Induljunk Kolozsvár példájára. Mondja ki minden város, község közgyülósileg, hogy a gazdáknak az útszéli árkokban való legeltetés és lombtakarmány gyűjtése engedélyezendő, a mezőkön a termények felügyeletére nagyobb gond fordítandó. Fokozott figyelemmel vizsgáljuk az élelmi szereket és toloncoljuk illetüségi helyükre a csavargó ingyen élőket, akik most nem kevésbbé veszélyeztetik a nyomorúságos tél személy- ós különösen pedig vagyonbiztonságát. De mozduljanak meg a kis gazdák is, akiket leginkább fenyeget a takarmány hiány. A szénatermés az ország számos helyén átlagosan kielégítő volt. Azok, akik szénaszükségben szenvednek, hozassa most a feleslegek vidékéről a télire szükséges szénát. Ennek, valamint a gazdasági takarmányok szállítását kedvezményesen eszközli már éppen: a tegnapi naptól fogva az államvasút minden vonalán. Különösen fordítsanak gondot a gazdák arra, hogy a széna, — a legelők teljesen kopárrá válása miatt, — a tél beköszönte előtt el ne pocsékoltassék. Azután ahol más segítség nincs, ott a gazdák most fogjanak hozzá állatállományuk szükségszerű apasztásához, most, midőn azok még jóhúsban ós erőben vannak, és magasabb áron értékesíthetők. Legfőképpen pedig a meglevő takarmány félékkel takarékosan és gazdaságosan kell bánni és nem csüggedni, hanem higgadt nyugalommal tűrni a megváltózhatlan csapást, mely mindnyájunkat sújt közösen. Szó sem lehet tovább szépitgetósről, mert annak fanatizmusában már eljutottunk a legvégsőig is. A kormány is belátta ezt és hozzáfogott az óvintézkedések megtételéhez. A tervet nem árulják el, nagyon helyesen, nehogy az üzleti spekuláció felszabaduljon. Magyar gyufagyárak veszedelme. Szegény, sajnálatra méltó magyarok, mi, akik még gyufáért is a szomszéd Ausztriába tónfergünk. Pedig talán minden szerénytelenség nélkül bevallhatjuk, hogy a gyujtófa Schwarz Bertholdja, egy Irinyi nevű magyar készítette az első gyufát, mely nohabár kénes volt, mégis csak gyufa volt. De hiszen átkunk, bűnünk nekünk az, hogy bécsi ringy-rongyon éljünk. Ezek után persze nagyon sokak azzal állanának elém, hogy tájékozatlan vagyok, ha még azt se tudom, hogy Magyarországon sok gyufagyár van, sőt vármegyénkben is van egy, Gyulán Reisner Emánuel féle. Igaz, de az se mese, hogy a legtöbb magyarországyi gyufagyár osztrák kézen van, ami pedig még nincs, szintén benne van a német gyufagyárosok hálójában, mint ahogy biztos forrásból vesszük a hirt, nemsokára több mással agyulaj gyufagyár is osztrák kézbe kerül. A dolog pedig, mint tudósításunk mondja, a következőképpen áll. Csúfságára élhetetlensógünknek, hosszú évek óta működik és terjeszkedik hazánkban egy osztrák gyufa tröszt, az úgynevezett „Solo" Zündwaaren-Actien-Gesellschaft. Ez áll az öt legnagyobb osztrák gyufagyárból és pedig a linci „Union", Pojatzi Deutschlandsberg, Fürth Schulterhof, Krepesch, Graz ós Scheinost. Ez a trösztársaság alakulása óta megszerezte bartsdorfi, hallensteini és harzdorfi gyárakat Ausztriában, megszerezte a budafoki „Unió" gyufagyár összes részvényeit, a temesvári „Emke" gyufagyár összes részvényeinek kétharmadát és egészen birtokába jutott a győri gyufagyárnak. A tröszt azonban ezzel nem elégszik meg, hanem most a szegedi, erzsébetfalvi, gyulai ós eszéki gyufagyárakat is meg akarja venni s ez iránt a tárgyalásokat az illető gyárosokkal már meg is indította. Ezt mondja szórói-szóra értesülésünk, amelylyel szemben helyet adunk Reisner j^mánuel gyulai gyufagyár tulajdonos következő cáfolatának is : Annyi tény, hogy az osztrák gyufatröszt minden igyekezete oda irányul, hogy birtokába keríthesse a magyar gyujtófa gyárakat, amelyek közül már többeket megszerzett és többekkel tárgyalásokat folytat a megvétel iránt. Az osztrák tröszt ilymódon monopolizálni akarja a gyufát, amelynek árát már is nyomni igyekszik. A gyulai gyujtófa gyár azonban nem kerül idegen kézbe, hanem megGyulavidéki r. kath. tanítók gyűlése. A „Gyulavidéki róm. kath. néptanító egylet" rendes évi közgyűlését a szokásos tanulságos ós érdekes program mellett hétfőn délelőtt tartotta meg Gyulán, a belvárosi elemi népiskola emeleti helyiségében, a bókésmegyei róm. kath. néptanítók és nagyszámú vendégközönség jelenlétében. A közgyűlésen, amelyen immár tizedik esztendő óta K n y Antal esperes, címzetes kanonok elnökölt, vármegyénkből 50 tanitó jelent meg. A róm. kath. papság sorából resztvettek a gyűlésen K a r á c s o n y i János dr. egyetemi tanár, vármegyénk nagynevű történettudósa, G r o ó h Ferenc prépost-plébános, H e i 1 i n g e r János nagyváradi tanitóképezdei tanár, N é m e d i József és Gyepes Imre s. lelkészek. A gyűlés lefolyásáról a következő tudósításunk szól : A tanitó egylet tagjai, valamint a papság a gyűlés előtt reggel 8 órakor istentiszteletet hallgatott a róm. kath. nagytemplomban, mely után 9 órakor együttesen vonultak föl a belvárosi elemi népiskola emeleti nagytermébe. A gyűlést K n y Antal esperes, címzetes kanonok elnök nyitotta meg, szívélyesen üdvö ölve a nagyszámban megjelent tanítókat, akik annak adják tanúságát megjelenésükkel, hogy szivükön viselik a hazafias tanitók kötelességtudó pontosságát, a tanügy iránti érdeklődésüket. Üdvözölte a hazafias papságot és a megjelent vendégeket, majd az ülést megnyitotta. Az éljenzóssel fogadott elnöki megnyitó után Székely Lajos gyulai tanitó ült a felolvasó aztalhoz. Mindvégig általános figyelem között tartotta meg tanulságos értekezését. „A katholikus szellemű nevelés fontossága napjainkban" címen. Érintette felolvasásában a mindjobban terjedő szocializmust, amelynek főorvosságául mutatott rá a nép erkölcsi nevelés fontosságára. Lelkészek, tanitók hassanak oda, úgymond, hogy szocializmus téves tanai terméketlen talajra találjanak a nép körében. A tetszéssel fogadott értekezés után N i c k m a n n Rezső benedeki tanitó „Tanitástani dolgozat" cimen a szülők hibás nevelési rendszerét ostorozta. Nem kellő erkölcsi alapon fekszik a gyermekek mai nevelése, akik, mintegy a szülők téves nevelési rendszere folytán nagyon könnyen találnak módot minden rosszra. Ezt a felolvasást is általános helyesléssel fogadta a gyűlés ; a napirend további tárgyát Domonkos János gyulai tanitó adta elő „A tanitó, mint régész és ritkasággyűjtő" cimü felolvasásával. Praktikus tanácsokat adott arra, miként lehetnek a tanitók régészek ós ritkasággyüjtők. Ne engedjék elveszni a hallott népmondákat, nemzeti közkincset érő közmondásokat. Az óljenzéssel fogadott felolvasás után Takácsi Lajos tanitó, egyleti pénztáros felolvasta a pénztárjelentést, melyet egyegyhangulag tudomásul vettek. Majd felolvasta az „Országos tanítói segélyalap" uj szabályzatát, mely hasonló elintézést nyert, mint az előbbi pont. Ezzel a gyűlés néhány jelentéktelenebb Indítvány megtétele után véget ért ós t jelenlevők együttesen megtekintették a bókésmegyei muzeumot, ahol Domonkos János tanitó, muzeumőr, kalauzolta őket. Majd délben közebód volt a Göndöcs népkerti pavillon nagytermében, amely társasebódet K n y Antal adta a tanitók tiszteletére. A mindvégig kedélyes hangulatban folyó lakoma, alatt számos felköszöntő hangzott el. Az első toanztot a vendégszerető házigazda. K n y Antal mondotfcaa nagy váradi püspökre. G r o ó h Ferenc prépost kanonok Kuy Antalt éltette, mint az egylet 10 éves elnökét, K n y Antal G r o ó Ferencet, Karácsonyi János dr. P 1 a n k Alajosra, volt elemi iskolai tanítójára, Székely Lajos Heilinger Jánosra ós végül Domokos János K arácsonyi János drra emelte poharát. Asztalbontás után a vendégek szívélyes búcsúzások mellett tértek vissza községeikbe. Vicinálisok leáldozóban. Végre valahára megkondul a halálharang a vicinálisok fölött is. E^ ezzel egyidejűleg csak mint a mult anekdotáit fogják mesélni a jövő motoroson utazó fiainak vicinális adomákat, a melyeknek se-szeri, se száma, csak azt tudni, hogy a legtöbb A vicinális vasutak ügye szóba került a napokban a törvónynozás előtt is. Kaas Ivor csinált vele egy kis emóciót, aki hivatkozott azokra az ígéretekre, melyekkel a helyiérdekű vasutak engedélyezéséről szóló törvény revízióját kilátásba helyezték. A kormány elnök Ígéretet tett, hogy a kormány egyik legsürgősebb teendőjének tekinti a vicinális törvény revíziójának keresztülvitelét. Az a sok panasz, végnélküli kalamitás, amely az ország valamennyi vicinálisain előfordult ós előfordul ma is, arra indította a kereskedelmi kományt, hogy a vicinális vonatokon a személy forgalmat motoros kocsikkal bonyolítsa le. Közelebbről érdekel bennünket, békésvármegyeiket is ez a fontos reform, mert nekünk és vannak vicinálisaink Itt van a vészt ö-hollódi és a g y o m a nagyváradi, tótkomlós-sz rvasi. A magyar államvasutak kezelésében 109 civinális vasút van, összesen 7 ezer kilóméter hosszúságban. E vasutak nagy ráveszik maesetleges szégyenét csak nem gukra. — Ei, ei, meíne junge Heíren, sei me' doch ka' Pojacl', oder was meinen Sie ? — csóválták a vaskos, puffadt fejüket. De hiába volt minden apelláta, minden ellenkező argumentum. Mire a villás reggelinél a szivargyujtáshoz értek, a lelenc tauglich-nak proklamáltatott. A gyermek fölnevelésének gondjaival, mint legilletékesebb, főhadnagy úr Kuthy bízatott meg, aki viszont káplár úr Bodójának, mint a gyermekhez leginkább ragaszkodó legénynek, hamarosan megadta a szükséges intézkedésekre nézve az útbaigazításokat. Az uj hadseregbeli lakására nézve abban állapodtak meg, hogy a kantinba raktározzák be. A szalmaágyak keménységüknél fogva nem kínálkozván megfelelőknek a kisemberke részére, azonnal összeguberáltak egy tisztességes bölcsőre való összeget. Káplár úr Bodó még aznap dadát is fogadott, végtelen szívbeli örömére önönmagának, a termetes és jól táplált Náncsi személyében. Ezek megtörténvén, a dolog nagyjában rendben volt. A tiszti étkezdében a délebédnél ismét az ő gyermekükről folyt a diskurzus. — De mit szól a stiklihez az ezredparancsnok, ha megtudja ? — kiáltott föl egy nyurga képű hadnagy. — Itt van ám a bökhenő, aminek a tele sem tréfa ! — mosolyogtak össze a tisztek. * — Rapportra irjuk a fattyú nevét, és ; punktum ! — pattant föl diadalmasan egy kőnnyűvérű. Erre aztán keletkezett olyan hahota, hogy rengtek belé a falak és táncoltak a poharak az asztalon. — De mikor neve sincs! — vágta vissza a riposztott egy másik szellemes fiu. — Aperte, csakugyan ! — íödöaték fel a valóságot. — Majd mi megyünk rapportra, meglássátok csak ! És csakugyan, szigorú ezredes rapportra citálta a tisztikart. Hogy miért, azzal mindenki tisztában volt. Másnap mindnyájan teljes diszben ott álltak az ezredparancsnok szine előtt. Kutatva, vizsgáltatva egymást, mosolyogtak össze, mikor a nagyúr kegyes ravaszsággal imigyes szólt hozzájuk mentegetőzve : — Schaun's meine Herren, hony so

1 qui mai y pense, aber ich musste das mach'n. Azután sorban mindnyájuknak tiszti becsületszavukat kellett adni, hogy a gyermek származásáról nem tudnak semmit. Nyíltan, hangreszketes és csuklás nélkül a szemébe mondotta mindenik a mondókáját, Kiállta valamennyi a szúrós, vizsga tekinget, nem jött zavarba egyik sem. — Jól van fiuk, látom, rendében van i dolog, — dörmögött a megnyugvás tuiatával az öreg. Majd mosolyogva tette 10 / zá — Most már meg a kereszt apaságot is elvállalom. Ki tudja, hátha hercegi vér csörög a kölyök ereiben? A tisztek erre lelkesen megéljenezték az alapjában véve jószivü öreget. A keresztelés még a rapport után megtörtónt annak természetes rendje is módja szerint. Az „öreg" tartotta a keresztvíz alá, ar aktust pedig, melyen jelen volt a tisztikar teljes számmal, a tábori lelkész, Oberleutenant et Páter von Adalbertus Luidgrand végezte. Az ezred kedvence, mint ahogy a gyermeket csak közönségesen nevezték, Bandi nevet nyert a keresztsögben, mivel hogy azon a napon, amikor kéretlen-váratlan beköszöntött a kaszárcyába, szent Andrást irt vala a kalendárium. Még az ezred törzskönyvébe is bekerült a fattyú neve. Nem rendes rubrikák közé, hanem egy külön, beillesztett lapra, amelyen a következő szavak ékeskedtek, szemszúró hegyesvégü betűkkel : Andreas Vitéz, tényleges szolgálaton kivüli leendő generálisjelölt. Andreas Vitéznek pedig aranyabb volt az élete, mint egy kiszolgált bakáé, akinek a boldogsága pedig tudvalevőleg nagyobb, mint a kerek föld összes infanterisztájáé együttvéve. A kantinban egymásnak adták a kilincset a látogató arany zsinóros vitézek. S ahány vendég, annyi uj játékszer, cukor és egyéb töméntelen csecsebecse ajándék vándorolt az „ezred gyermekének," Mikor azután annyira fölcseperedett, hogy gügyög).i és járni tudott, először egy játék, mai<:l pedi^< egy valósá gos ponny-lovat kapót; Herr Vitéz a Vorsohriftban előirt .t .,-> fölszereléssel, de • HIB "j ' 1 természetesen csak miniatűr kiadásban. A sétalovaglásnál és kocsizásnál egy-egy neveltebb baka vitte a libériás sserepót, aki fölött az elkényeztetett úrfi zsarnoki hatalommal uralkodott. De végre ie a tüzes arabs ponny lett a Bandi veszedelme. Inspicirungra érkezett a brigadéros. A libériás bakának is ki kellett vonulni a csapatszemlóre. Bandi pedig egyedül maradt a ponnyval. A kis vadállat, mintha megérezte volna ezt. Elérkezettnek látta az időt, kielégíteni rég táplált boszúvágyát kis kínzóján. Oiyat rúgott a gyereken, amint az ismét dresszirozta, hogy az ártatlan teremtés szó nélkül bukott a földre, ahonnét nem is kelt föl többet a saját jószántából. Különösképpen káplár úr Bodónak jutott szomorú osztályrészül észrevenni a gyermek halálos szerencsétlenségét. Zokogva jelentette főhadnagy Kuthynak, aki egy katonás káromkodást sziszegve ki fogai között, egy könycseppet, talán az elsőt életében, morzsolt ki szemeiből, aztán elindult az istálló felé. Elővette elefántcsontnyelü revolverét, föbepuffantotta a ponnyt , ós mikor az már élettelenül rogyott az ezred kedvencének kihűlt kis teste mellé, utána rágta a revolverét. — Oda van a drága kis Bandikánk ! sóhajtott egy szomorúan fájdalmas pillantást vetve a halott gyermekre és vitte a leverő hirt tiszttársainak.