Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-04 / 63. szám

bár némelyek még mindig emlegetik Ho dossy Imrét is. A legnagyobb szenzációt azonban király szemelye körüli miniszter szén lyében bekövetkező csere fogja kelten K h u e n-H óderváry helyébe, aki C a 1 i c e konstantinápolyi nagykövet vis szavonulásával konstantinápolyi nagykí vetté kinevezendő Burrián közös póniügyminisztev tárcáját veszi át, a király gr<f>f Zichy Jánost nevezi ki személy^örüli ^AsztrájkokeM^* A csabai ipartestület a miniszterhez. Az utóbbi években szomorú elfajulása volt tapasztalható a sztrájkmozgalmaknak amelyeknek súlyos kárát vallotta az ország társadalmának úgyszólván minden rétege. A lépten nyomon föllépő és legtöbbször, indokolatlan bérmozgalmak utóbb is arra birták a munkaadó köröket, ipartestületeket, hogy egyesült erővel szövetkezve, a kormánynál keressenek orvoslást a sztrájkok korlátozására. Mint már lapunk legutóbbi számában jeleztük, annak az országosan megindult mozgalomnak, melynek éle s minduntalan föllépő éj ugy gazdasági, mint ipari életünkre káros hatást gyakorló sztrájkok korlátozására irányul, egyik oszlopaként szerepel a csabai ipartestület is, mely ez év junius hó 26-án tartott előljárósági üléséből kifolyólag egyhangú határozattal kimondta, hogy a bérmozgalmak korlátozása érdekében föliratot intéz a belügyminiszterhez. A csabai ipartestület elöljárósága ennek a memorandumnak a megszerkeszerkesztésével érdemes jegyzőjót, Áchim Jánost bizta meg, aki nagy szaktudással és gonddal megirt memorandumát a vármegye alispáni hivatala utján vasárnap terjesztette föl a belügyminisztériumhoz. Nem bocsájtkozunk a tanulságos és alapos érvekkel támogatott memorandum részletes ismertetésébe, hanem teljes szövegében leadjuk itt alább : Nagyméltóságú miniszter ur ! Kegyelmes urunk! A magyar ipar megteremtése, annak fejlesztése és nagygyá emelése a jelszó most, a magas kormánytól kezdve a társadalom minden rétegén keresztül. Nagyszabású törvényhozói alkotások állanak fenn és létesíttetett ezirányban. Maga a kereskedelmi m. kir. minisz ter ur, T h é k Endre nagyiparoshoz, mint a legutóbbi országos iparos értekezlet küldöttsége vezetőjéhez intézett leiratában ilyen irányú intézkedéseket^ igér az ipartörvény revíziója alkalmából. Iparunk mizériái elismertetnek a magas kormány ós a társadalom által egyaránt. És megszüntetésükrül, szanálásukról tanácskoznak az iparos körökben és a társadalom mát, rétegeiben. Különösen ° most országszerte alakuló tolási egyesületekben. hazai iparpárszinházhoz, megnézni mikorra van kiírva karpróba, nehogy megbüntessenek. Te csak várj meg. Nehogy kimenj az utcára ! Még a folyosóra se. Ha lámpát gyújtasz, a spalettákat csukd be, mert szemb in férfiak laknak, akik bebámulnának. Éhenkórász medikusok, jogászok, rongyosok. Nehogyvisszanézz reájuk ! Ezekután belebujt egy hosszú kabátba és ment. A küszöbön még eszébe jutott valami és visszaszólt : —• Ha véletlenül későn találnék megjönni, meg ne ijedj. Kopacsekné hétkor feljön. Hozass vele magacbak húszért fölvágottat ós ötért liptóit. A spiritnszmasina ott van az ablakdeszkán, ha teát akarsz főzni. — Igen, — mondta engedelmesen a kis leány. Magára csukta a konyha-ajtót ós visszament a szobába. Riadtan nézett körül, hogy hova jutott. Hol van az ő virágos perkálteritős ágya, a kis ablakok a hófehér függönyökkel ? A kis cserép vázák ? Máriának, Isten szent anyjának csodálatosan gyönyörű porcellán szobra a fiókos szekrény tetején ? Az üvegbura alatt ? Megborzadt, megijedt, sirni nem mert, mert nem tudta szabad-e neki, aki ime elszántan kilépett a világba, hogy megkezdje az idegen ós rejtelmes életet. Tintát és levélpapirost keresett, arra irt nagy, gyermekes betűkkel haza a falujába. „Nagyanyó, drága szép nagyanyó ! Az élet nagyon különös. —Es ón ugy szeretnék hozzád visszamenni" . . . egyik nagy ellensége a külföldi ipar egyenlőtlen versenye ellen folynak, iparunknak versenyképessé emelése iránt történnek. Van azonban iparunknak ennél veszedelmesebb ellensége. Veszedelmesebb már psak azért is, mert ez bel-ellenség. A mi unkásaink mozgalma, amely nemcsak egakadályozza iparunk fejlődését külföldi parral szemben való versenyképessé emel:edését, hanem lerombolja, a fejlődésnek ddig tapasztalt sikereit. Es tönkre tenni készül egés iparunkat, éppen ugy az emelkedő gyár-, mint a most is megélhetésért, a kenyérért küzdő kézmű iparunkat. A külföldről hozzánk is átplántált szociálpolitikai mozgalmakat nálunk maga az állam is felkarolni látszik. Mert elnézi a szakegyletekből felbujtott munkástömeg anarchiaszerü garázdálkodását, az ipari munka értékének letiprását ós a vállalkozásoknak, munkaadóknak összeroskadását. A napirenden levő ! árharcok, amelyek legnagyobbrészt az épitő iparnál és az ezzel kapcsolatos iparágaknál jelentkeznek és a szakegyletekből indulnak ki: mindig a terrorizmus és bojkottal zajlanak le. A hatóságok által megindított békéltetési kísérletek mindig a munkaadók rovására, a zajongó munkások győzelmével végződnek. A nagy versenyben a vállalkozás mármár lehetetlen, mert a vállalkozó a vállalati szerződés feltételeinek, különösen a határidőnek megfelelni képtelen A számítása bizonytalan, mert a munkások minden percben elhagyhatják a munkát és a munkaerőt más munkásokkal nem pótolhatja, mert ennek útjában áll az erőszak, a terrorizmus, a bojkoct, amely ellen a hatóságoknál védelmet nem talál. Messzire vinne ós Nagyméltóságod drága idejét pazarolnók és türelmét fárasztanék, ha állításainkat példákkal akarnók illusztrálni. A bajok megvannak. S ezek orvoslása már elodázhatatlan. S csupán az életben levő ipartörvóny ide vonatkozó szakaszát kell szigorúan végrehajtatni s az orvoslás megvan. A sokat kifogásolt hiányos és revízió alatt levő 1884 XVII t.-cikkben nincsenek oly bölcs intézkedések, mint a 88—110. szakaszokban, amelyekben a munkaadók és segédmunkások közötti viszony mindkettő szabadságának fentartása mellett nyer sza bályozást. A 162. § a sztrájkot (összebeszélést) úgy a munkaadók, valamint a munkások (segédek) részéről kizárja. S a 164. §. a békés, dolgozni akaró munkások fenyegetését, megfélemlítését, bántalmazását, terrorizálását, vagy bojkottálását 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy 30 napig tartó elzárással sújtja. S miért vannak mégis ilyen üzelmek napirenden ? S mért nem látja ezeket egy iparhatóság sem ? Még ha ezek miatt feljelentések történnek is. Az ipartestületek működése — igen helyesen — iparhatósági biztosok ellenőrzése alá van helyezve. Munkásszakegyletek pedig derűre borúra alakulnak Budapesten az egész országra szóló működési körrel. Országszerte alkotnak fiókegyleteket a központ kormányzása alatt. És senkinek sem jut eszébe ezeket ellenőrzés, illetve hatósági felügyelet alá helyezni. Ezen egyleteknek pedig kormányhatóságilag jóváhagyott, igen szép célokat kitűzött alapszabályaik vannak. De felügyelet hiányában alapszabályaikat nem tartják be. A kitűzött önképzési célok megvalósítására nem is gondolnak. Hanem folytonosan sztrájkokat terveznek, szerveznek. Kényszerítik a szaktársakat a szakegyletbe való belépésre és nem tagot nem engednek munkába fogadni, az ilyent kibojkottálják vagy a munkaadóját ők hagyják el tömegesen. Ez tehát nem önkéntes, de kényszer egylet. A szakegyletekből, a tagsági dijakból beerőszakolt pénzt beszolgáltatják a központba sztrájkcólokra. Innen kapnak segélyt sztrájk idején. Ezen pénzből nem áldoznak egy fillért sem művelődési célokra és eszközökre, amire alapszabályaik engedélyezve, illetve jóváhagyva lettek. Legföljebb szociális, bujtogató lapokra és röpiratokra. A törvény ő rájuk nézve nem törvény. Ők külön törvényt szabnak maguknak és munkaadóiknak. Sztrájk bejelentés esetén az iparhatóságok a törvény 163. §-a szerinti kiegyeztetósi kísérleteknél ezeket veszik alapul. Valóságos „állam az államban", ez az állapot. Fordított állapot ez. Nem a munkaadó dirigál a vállalatnál, vagy műhelyében, hanem a munkások diktálnak a munkaadóknak. S jaj annak, aki ezen diktátura ellen felszólalni mer, egyszerre munkás nélkül találja magát. Ilyen állapotok mellett lehetetlen az ipar egészséges fejlődése, nemcsak : hanem egyáltalán az ipar űzóse is. z epitő-iparnál az úgynevezett akkord munka, más iparoknál a darabszám munka megszüntettetik és behozatik az óraszámra való munka, korszerinti két csoportba osztott egyenlő óránkénti díjazás, tekintet nélkül az egyén szakértelmére és munka*] képességére. Ilykóppen az ifjakban megölik az| ambíciót szaktudásának, keresetkópessógójj nek fokozása iránt. Egyszóval így ne alj nevelhetünk az ifjakból szakképzett, értelmes és szorgalmas munkásokat és munkall vezetőket, ami maguknak a szakegyleteknek is legelső feladata volna. Segítségért esedezünk Nagyméltósá-i godnál és védelmet kérünk a becsületes ós jogos ipari munka számára, a jogtalan és indokolatlan erőszak ellen. Nagyméltóságoduál keresünk orvoslást! Annál avaskezü kormányfőnél, aki bátor és igazságos fellépésével megtudta zabolázni a vasúti sztrájk anarchiaszerű erőszakos rakoncátlanságát. Nem kevésbbé fenyegető állapot ez hazai fejlődő iparunkra. Közgazdaságunk eme fontos ágára amannál. Mindezeknél fogva bizva Nagymóltóságod ismert akaraterejében s a produktív társadalmi osztály iránt mindenkor tanúsított jóindulatában, mély tisztelettel kérjük, miszerint ipartörvónyünk fentebb idézett idézett szakaszában foglalt bölcs intézkedéseknek az egész országban érvényt szerezni, esetleg szükséges egyéb kormányinténkedósekkel iparunk, illetve iparosságunk fenyegető helyzetét sürgősen megszüntetni kegyeskedjék. Kelt Békéscsabán, 1904. julius 30-án. Az ipartestületi elöljárósága határozatából és nevében mély tisztelettel: Aohim János, Wagner József, jegyző. alelnök. A sztrájkok korlátozásának ügyével foglalkozva, ugyan ezen helyen érdemesnek tartjuk a belügyminiszternek egy konkrét esetből kifolyólag a sztrájkok ügyében hozott érdekes határozatát ismertetni. E határozat alapjául az utóbbi időkben megyénkben is tapasztalt szinte komikus kinövése a sztrájkmozgalmaknak volt, hogy azok átcsaptak a kisipari műhelyekbe is, ahol mindössze 2—3 munkás dolgozott. Nagy kárát vallották ennek a kisiparosok, akiket a munkások azzal is megkárosítottak, hogy tőlük a darabszámra elVállallalt munkára előlegeket vettek föl, de ezért a munkát nem fejezték be. Hiába volt ez ellen az ipartörvóny 93. §-ában az a rendelkezése, hogy a segéd, aki darabszámra fizettetik, még szabályszerű íölmondás esetén sem léphet ki a munkából, mig az átvett munkát be nem fejezte ós a munkabérére kapott előleget le nem dolgozta, vagy meg nem téritette, mert eddig az volt a felfogás, hogy sztrájk esetén nem lehet a törvény 159. §-át alkalmazni, mely kimondja, hogy azon segédet, vagy gyári munkást, aki munkájából jogtalanul kilép, az iparhatóság viszszahozath uj.t, kötelessége teljesítésére szoríthatjuk, söt ezen felül még 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel is büntetheti. Ez a felfogás a munkaadók méltányos érdekének megóvása mellett megszűnt most a kereskedelmügyi miniszter határozatával, mely kimondja hogy : „. . . a munkaadó a darabszámra dolgoző segéddel szemben sztrájk esetén, amennyiben az átvett munkát be nem fejezte volna, órvónyesithető-e az 1831. XVII. t. c. 159. §-ábau biztosított visszahozatási jogot ? Miheztartás végett közlöm, hogy az ipartörvény 159, §-ának alkalmazás* szempontjából a törvény 93 § ában szabályod zott eset éppen olyan elbírálás alá esik, mint a munkából való jogosulatlau (törvény vagy szerződés ellenes) kilépés bármely más esete. Ama további kérdésre nézve pedig^ hogy a tanonc sztrájk esetén elhagyhatja a mesterét, vagyis csatlakozhatik e a sztrájkhoz anélkül, hogy szökevény tanoncnak tekintessék, közlöm, hogy az ipartörvény 162—164. §§. csak a segédek ós munkások tömeges munkabeszüntetéseiről intézkedik, miután az iparostanoncok, kik az iparossal nem munka, hanem tanoncviszonyban állanak s akiknek életkoruk mellett, a legtöbb esetben cselekvő jogi képességük sincs, tömeges munkabeszüntetéseket nem rendezhetnek." korolta ezt a s zép nemzeti erényt, amik leleplezte dicső emlékezetű Erzsébet királyasszonyunknak Gyulán felállított márvány mellszobrát. A gyulaihoz hasonló kegyeletes ünnepre készülődik most Orosháza község közönsége, mely szobrot emel a magyar nemzet nagyjai legnagyobbjának, a szabad Magyarország megteremtőjének, K o s s u th Lajosnak. A Kossuth Lajos dicsőségét hirdető és H o r v a i János szobrászművész által készített emlékmű már készen áll, csupán a felállítás munkája van még hátra. Amint ez megtörténik, a szoborbizottság megállapítja a nagyszabású ünnepélylyel egybekötött leleplezés idejét, melyet minden valósz nüség szerint még az ősz elején megtartanak. Az orosházi Kossuth-szobor bizottság legutóbb tartott ülésén kijelölte a szobor helyét. Az emlékmű a Piac-tér közepén, az Erzsébet királyné utcával szemben lesz felállítva. A diszes kivitelű és művészi ambícióval konstruált szobor szónokoló helyzetben ábrázolja Kossuth Lajust. A talapzat négyjldalát relif faragványok környezik aranymezőben. Ezek egyike a szószéken beszélő Kossuth apánkat, a második bevonuló katonák búcsúját, a harmadik pedig a honvédek ágyurohamát ábrázolja. Legérdekesebb azonban a negyedik dombormű, amelyen Orosháza papképviselője, Veres József megáldja Kossuth hamvait a ravatalon. A talapzatot a budapesti F i s c h e r János Fiai kőfaragó cég nagypátyi kőből készíti. A talapzat dicséretére válik a vállalkozó cégnek, mely nemes ambícióval iparkodik a szobor szépségének hatását emelni. A közeli napokban már megkezdik a szobor alapozási munkálatait, majd pedig a felállítást, amelynél mindvégig jelen lesz az alkotó mester, Horvai János szobrászművész is, akinek dicsőségére válik ez az alkotása. Orosháza községe a Kossuth-szobor leleplezésére, mely az egész vármegye lesz, meghívja a szomszédos törvényhatóságokat és Kossuth Ferencet, az országos függetlenségi párt vezérét is. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A képviselőház ülése. Orosházi Kossuth-szobor. A magyar nemzet egyik legszebb erénye dicső nagyjai iránti hálás emlékezet, amelynek szobrokbban ós egyéb kegyeletes tényekben ad kifejezést. Békésvármegye csak a napokban gyaBudapest, augusztus 3. (Saját tud. táv.) Vége felé jár a mulatság. Ha jól megy minden , akkor a jövö héten mégis széjjel mennek a honatyák. Ma például négy interpelláció volt napirenden s Jakabffy elnök azt indítványozta, hogy csak fél három őrakor térjenek a tárgyalásokra. Nessi Pál képviselő ezt keveselte s úgy vélekedett, hogy mivel minden szónoknak legalább negyedóra dukál, kezdjék délután két orakor az interpellációkat. Á vitának a csattanója pedig az volt, hogy {Nessi a nyári szünetre való hivatkozás súlyos argumentuma előtt — visszavonta az indítványát. Napirend előtt felszólalások is voltak. Az egyiket Olay Lajos mondta, aki a tegnapi kőzbeszólása miatt löstelkedett, amikor Apponyit németnek nevezte A dologban tévedés van, P o z s g a y Miklós szintén napirend előtt szólalt tel. Hét interpellációjára adandó miniszteri válaszokat sürgeti meg. Panaszkodik azért is, hogy az elnök nem akarta neki megadni a szólásjogot. Simonyi-Szemadam Sándor : Az esküdtszók intézményével foglalkozva, reflektál Bizony Akos tegnapi beszédére s kijelenti, hogy egy véleményen van vele. Kéri a minisztert, hogy legalább a perrendtartásról szóló törvényjavaslatot nyújtja be minél előbb, mert ez országos érdek. Szóváteszi a bírói letéteknél előforduló visszaéléseket. Az uzsoratörvóny s a papirosbuza ellen kér törvényes intézkedést. Nem fogadja el a költségvetést. Bizony Akos: Félreértett szavait magyarázza. A politikai sajtóvétségeknél az esküdtszékek a közszabadság garanciái, csak a közönséges bűntetteknél szükséges a korrektúrájuk. S e b e s s Dénes : A birói fizetések javításának nagy fontosságát hangsúlyozza.