Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-31 / 62. szám

}ott tényezőknek módjukban lesz véleményt a tervezetre vonatkozólag az illetékes fórum előtt kinyilatkoztatni és kellően meg is okolni." p. Politika— Levél, fővárosi munkatársunktól. Budapest, julius 30. A7 izgalmas civillista vita kivégzésével a t. Ház, dacára a negyven fokos hő ségnek, hihetetlen gyorsasággal száguldott végig a héten a költségvetés egyes tótelein. Hétfőn megkezdték a kisebb tételeket és kedden már befejezték a belügyi tárcát is, úgyszólván minden eszmecsere nélkül. A rövid életűnek szánt kereskedelmi politikai vita csak szerdán növekedett egész váratlanul érdekes és tartalmas eszmecserévé, amikör a fölvetett tanulságos szempontokra Hieronymi válaszolt érdekes és szintén tartalmas beszédben. A hót végére letárgyalták a földmivelési tárcát is és igy remélhető, hogy az egész költségvetési vita augusztus első felére befejeződik. De ennek a vitának a befejezése egyszersmind nem jelenti az ülésszak bezárását, mint kormányhoz közel álló körökben beszélik, nagy elégedetlenségére a vakációt váró honatyáknak. A miniszterelnök ugyanis, mig a főrendiház a költségvetést tárgyalja, néhány apró javaslatot ós jelentést akar elintéztetni. Terve továbbá a miniszterelnöknek a házszabályrevizió letárgyalása és a tanácskozásoknak dólelőttről délutánra és a rendes negyedórányi idő helyett naponta rendesen ötórai időn tárgyalva, áttétele. Ez egyelőre a miniszterelnöki terv, amely azonban lehet, hogy módosul. * ünnepe volt a héten az egyetlensmagyar tengeri kikötő városnak, Fiúménak. A magyar Adria tengerentúli vendégeket látott, az amerikai hajórajt. Es ismét megnyilatkozott a messze földön ismeretes magyar vendégszeretet. Örömmel és lelkesedéssel, mert csak kedves kötelességet teljesített a darab magyar tengerpart, amikor visszaadta az Unió derék tengerészeinek azt, amit Washington szabad népe adott egykor a legnagyobb bujdosó, Kossuth Lajos által a magyar nemzetnek. * Az országgyűlési szabadelvű párt is gyűlésezett a héten. A tárgyalás alatt levő költségvetés egyes tárcái voltak napirenden, amelyeket általánosságban és részleteiben elfogadtak. Ezek között volt a népiskolai törvény revíziójának nagyfontosságú tervezete is, amely, mint a jelek mutatják, most már hamarosan kritika alá kerül. A honatyák egyike, N o s z Gyula, szinte a hazaárulás vádját emelte két képviselőtársa, Műnni ch Aurél ós Veszter Imre képviselők ellen, akik állítólag ráakarván Szepesbóla városát arra birni, hogy tátrai birtokát adja el az idegen Hohenlohe hercegnek. Hónapok óta húzódik ez a kinos ügy, melyre világosságot vetett a héten a képviselőház mentelmi bizottsága, tisztázván a szomorú vád alól a meggyanúsított képviselőket. * A magyar nemzet egyik legszebb erénye a loyalitás. A király hűségnek és ragaszkodásnak jelét a magyarnál meghatóbban nem adta egy nemzet se. Valahányszor azt látja * magyar nemzet, hogy királya megbecsüli kegyeletét, igaz lelkesedéssel köszönti királyát és hódolatteljes tisztelettel adózik fölkent személyének. Azt teszi most is a magyar nemzet, amikor jóságos királya hazaszállítja az idegen föld porában hamvadó kurueokat. Rákóczi, Bercsényi magyarok vezéri hazajönnek végre NagyTörökországból. Es velük jön Zrínyi Ilona, a nagy fejedelem anyja. I. Rákóczi Ferenc halála után Thököli Imrének hitvese* a munkácsi vár hősies védője, akinek porai a galatai lazaristák templomában nyugosznak. Es a vezérrel jön a királyi szózatra a nagy tejedelem nagyobbik fia, Eákóczi József, akit nagynevű apja elfogatása után a bécsi udvarban neveltek. 0 volt az, akit a porta erdélyi fejedelemmé jelölt ki, ő volt az, akiről Mikes Kelemen azt irta, hogy rossz kezekbe került, rosszul nevelték és hogy „messze esett az alma a fájától." Es a nagy kurucok elhozzák magukkal gróf Eszterházi Antalt, a fejedelem egyik leghübo vezérét és S i b r i k Miklóst, a fejedelem udvarmesterét. Hazajönnek a bujdosó kurucok, hogy a legjóságosabb királyi szózatra a Rákóczi-kor dicsőséges panteonjává avassák a kassai dómot. * Alig hangzott el az a revolverdörreués, mely B o b r i k o v finn kormányzó életét oltotta ki, már hatalmasabb dörrej rázkódtatta meg a minden oroszok hatalmas birodalmát. Ennek a. dörrejnek az orosz abszolitizmus legvakmerőbb hive, Pl eh ve orosz belügyminiszter az áldozata. Bombával ölték meg, amelyet a kocsija alá dobtak, amikor a varsói pályaudvar előtt elhajtatott. A borzalmas módon meggyilkolt hatalmasságnak nem a kielégített bosszúvágy liheg darabokra tépett holtteste előtt, hanem a halálra üldözött páriáknak, a Szibériában sínylődő száműzötteknek, özvegyeknek ós árváknak régi átka, mely enyhitő, bizodalmas imádsággá formálódik, amint az a különben rettentő hir befutja a világot. Es most t ekövetkezett az az állapot, amit jósolni se kellett: két tüz közé szorult a cári önkényuralom. Oroszország Ázsiában a győzedelmes japánok iszonyú pusztitásait nyögi, Európában pedig az egyre merészebben föllépő forradalom bombái végzik rajta romboló hatásukat. Amazt még csak kiheverné a cár, de emez trónját ingatja, ha idejekorán meg nem adja népének az alkotmányt, hatalma fönmaradásának egyetlen támaszát. Csak ne késsen vele, mert a bombákat ezután csak fokozott mértékben készítik a nihilisták hasonló célokra, mint a mostani. — s. — Békésvármsgye aratás után. Egy hónappal ezelőtt lapunk vezető helyén számoltunk be vármegyénk termés birálátaival. A békésmegyei gazdasági egylethez beküldött és a földmivelésügyi miniszterhez fölterjesztett jelentések alapján gyenge közóptermést, váltakozva közepes terméssel helyeztünk kilátásba. A helyzet tehát nem volt kétségbeejtő ós nem az ma sem, amikor az aratás jórészben befejezést nyert vármegyénkben. Sajnos azonban, hogy a második ós jelenleg is uralkodó szárazság, majd helylyelközel pusztító viharok jelentékeny kárt tettek a még lábon álló kevés veteményekben és nem egy helyen a már learatott gabonában is. Némirészben tehát csak súlyosbodott a különben is aggodalmas helyzet. Nagy pusztítást vitt véghez "egyes helyeken a rozsda, másutt a kártékony rovarok, amelyek ellen a hosszantartó szárazság folytán tökéletesen ki nem fejlődött vetemények nem tudtak kellőleg ellenállni. De vegyük sorba az egyes gabonanemeket és nézzük az eredményeket: Búzát vármegyeszerte" átlag közepes termésűnek jeleztük. Voltak holdak, ahol 8 mótermázsát ós viszont, ahol csak 2 métermázsát vártunk. Az eredmény körülbelül igy ütött be. Az uradalmi földeken termett holdankint 6—8 métermázsa, tehát átlagos eredményül lehet 7 métermázsát számitani. Kevésbbé jól fizettek a viszonyokhoz képest a kisgazdák földjei, melyek átlagosan 4—6 métermázsát adtak. Azon helyeken azonban, ahol a mult évben is buza termett és sekélyen szántották, vagy szikes földön kukorica után nem csárálták, bizony voltak holdak, amelyek még 2 mótermázsát sem adta. Legszomorubban állunk a kukorioával, de nemcsak vármegyénkben, hanem a mi legagasztóbb, országszerte. Kukoricatermésünk nem lesz negyedrésze a szokott rendes termésnek, vármegyeszerte elperzselte a szárazság, nem tudott megnyúlni, vagy ahol nem maradt is meddő a szár, nen. hozott csövet. Árpából, zabból silány termést ígért junius. Ahol még mutatkozott is valamelyes jobb eredmény, ott meg a fellépett közvény pusztított. Vármegyénk árpatermése egyébként átlagosan 7 métermázsa, a zabé pedig átlagosan 6 métermázsa. A többi, még be nem takarított vetemények is az előbbiekhez hasonló silány termést Ígérnek. A burgonya nem tudott kifejlődni, ami kevés volt is, jórészt elrágta a féreg; az első répa javarészét elpusztította az ormányos, a második vetést pedig a szárazság, mert eső már innen-onnan egv hónapja, hogy nem volt vármegyeszert, . Felhő ugyan mutatkozott szépen, de áldást nem adott, vagy csak igen keveset, néhol pedig alig észrevehetőt. Nem célunk e helyen a terméseredmény folytán várható jövő eshetőségeiről, viszonyairól elmélkedni, amennyiben a várható siralmas kilátásokkal már több izben részletesen foglalkoztunk lapunkban. Annyit azonban szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy vármegyénk termésének összerodmónyét összehasonlítva az ország más vármegyéinek termésével, elmondhatjuk, hogy Bókésvármegyóé kedvezőbb valamennyinél. Békésvárraegye a gyáriiparéFt, Egy miniszteri leirat. Mezőgazdasági ország vagyunk, a tejlettség gyermekkorát élő iparral és kereskedelemmel. Ennek az egyoldalúságnak évről-évre súlyosabban érezni pusztító hatását. Vérszegény gazdasági életünkben a kis exstenciák, akiknek száma, sajuos, napról-napra szaporodik, nem találják meg a létfentartáshoz szükséges minimális állandó keresletet. Keresetnélküli viszonyok országszerte voltak és vannak. Nem ment ettől a nagy bajtól 'vármegyénk területe som. Házi iparunk fejlődik ugyan, de egyes ágai még sem fejlődhetnek odáig, hogy megélhetési keresetet nyújtson a sok dolgos kéznek, a kis existenciáknak. Idejekorán fölfedezte ezt a veszedelmet Békósvármegye törvényhatósága, mely mindjárt megtalálta az orvosságot is. Mint ismeretes ugyanis, a vármegye törvényhiihatósága ez év május 24-ón tartott rendes közgyűléséből föliratot terjesztett a kereskedelmi miniszterhez, mely föliratban vázolva a vármegye munkáshelyzetét, arra kérte a minisztert, hasson oda, hogy a hazai nagybirtokosok érdeklődése a hazai gyáriipar megteremtésére felköttessék, másrészről a külföldi tőkék figyelme, amelyek állami subvencióval gyáripar alapítására hajlandók, Békésvármegyére is irányittassók. A gondosan megszerkesztett föliratban D a i m e 1 Sándor dr. vármegyei főjegyző szakértelemmel sorolta fel azokat boszút lihegve, csak azt kiáltozná feléd : Késő! . . . késő ! . . . Két forró könycsepp ragyogott elő a leány éjfélbarna szemeiből, két könycsepp, mely csillogott, mint két gyöngyszem, amint végig futott arcán. A meghatottság hangján csak ennyit mondott a férfinak: — Ne félj ! Elmúlhat a nyár, lehullhat a lomb, elhervadhat a rózsa, de a mi nagy szerelmünk örökké illatozni fog. Falevél se rezgett, szellő se susogott, csak egy édes szerelmes csók osattanása vegyült a park misztikus nómaságába. HL Egy szó volt, mely szivét érte a férfinak, aki rabja lett a szeszélyes leánynak. Egy szó volt, mely szivén találta a férfit, aki vérző szívvel, könnyező szemmel hagyta el a szeszélyes leányt. Talán mindketten megbánták, de büszkeségük nem engedett,. a leány csak annyit mondott az előtte rimánkodó férfinak : — Ugyan menjen már ! Látja, az én időm nincs még itt, maga is fiatal s aztán . . . — Aztán ! A leány nem folytatta tovább, de a férfi megértette. És elváltak. Az egyik ment jobbra, a másik balra. Távolról mindketten visszanéztek, de a büszkesége nem engedte egyiknek se, hogy visszaintse a másikat. És lett a leányból irigyelt, pompázó asszony, boldogtalan teremtés. Olyan néma fájdalommal viselte a sorsát, mint a férfi ápolta hűtlen emlékét. De utóbb is föllázadt a szive és visszakérte magának az elveszitett boldogságot. Elvált a férjétől. Es újra szabad lett fájó szivvel az irigyelt asszony és újra találkozott a férfival, lombhullás, virághervadás korszakában. Megbánással az egyik, szánalommal a másik, közeledtek egymáshoz. Nem volt szavukban semmi póz, semmi órzelgés, mégis, mint a haldokló természet, megható volt vallomásuk. A régi szerelem szuperíativusa : a kölcsönös szeretet volt ez. IV. — Csókszomjas ajk, simogató szemsugár, ölelni vágyó kar, — mind halálos ítéletet hirdetnek itt ! — sóhajtott az őszbe hajló ember, akinek vállait hatvan évnek küzdelmekkel telt súlya nyomta. És sóhajtozott tovább: — Hogy reméljek én, mikor azok a zöldes szürke színű fiatal betegek sem remélhetnek. A halál előtornáca ez és mind, akik itt keressük fájdalmainkra az enyhülést, a halál gárdájába tartozunk, annak téli, fagyos uniformisát viseljük magunkon. Mindenki beteg itt, még a fák, füvek is. De talán ő, az ősz ember a legbetegebb. És senki, de senki körülötte. Egy volt, az a jóságos matróna, az ő hitvese, de azt is elűzte magától Miért ? Mert túlságosan szerette, ápolta őt, aggódott életéért. Már régen, nagyon régen volt. Az asszony csak messziről küldi az ő aggódó leveleit zsémbeskedő, - beteges lelkű urának. Elgondolkozott az ember és a következő percben betipegett a szobájába és reszkető, öreg betűkkel irta : — Érzem végórám közeledését. Jöjj el halálos ágyamhoz, lefogni szemeimet... És az ezüsthajú, jóságos asszony harmadnap ott volt a gyógyhelyen. Elment az ő urának halálos ágyához, könnyes szemmel lefogni a haldokló megüvegesedett szemeit. Legmagasztosabb szerelem, mely a sirig kíséred híved! . . . Fürdói levél. Tusnádfürdő, 1904. jul. 20. Amikor az én kedves barátom, a „B. K." igen t. szerkesztője bölcs embeösmerettel és szerkesztői furfanggal az itt időző csabai colonia férfi tagjainak egy gyönge pillanatát — amidőn lelkeink elbűvölve a természeti szépségeknek e fürdőhelyen pazar módon együvé halmozott remekei által ideális elragadtatással csüggött a fenségesen, isteni alkotásokon — felhasználva, megígértette, hogy mindenikünk beszámol lapjában az itt szerzett benyomásokról, tisztában volt azzal, hogy jut téma elegendő kinek kinek, akár eme, az úristen jókedvében teremtette, felemelően nagyszerű tájék kimerithetlennek látszó kincseiről, akár ennek a jobb sorsra érdemes derék székelyeink fontos nemzeti szerepéről akarjon irni. Engem, midőn lelkem itt leborul a természet nagysága előtt, látva léptennyomon, hogy a föld alól minő forrásokat fakaszt, a föld felett pedig minő illatos, éltető levegőt áraszt fenyőboritott erdeiből, megbecsülhetlen gyógyeszközül nyújtva ezt az istenáldást a gyógyulásra, üdülésre szoruló embernek — elborul az' egyszersmint, látva, hogy & románság s szászság mindjobban tért foglaló nagy tengerébe ide szigetként ékelt ezeknek a színmagyar, jó székelyeinknek részben a mi nagyuraink vállalkozási szellemének bénasága, részben hazánk intéző körei által anyagi tehetetlenségük miatt — nem akarom állítani, hogy nembánomságuk miatt — nincs megadva elegendő gyári s ipari üzemek létesítése által az alkalom s mód arra, h a mostani silány kereset helyett töK jutva, jobban táplálkozhassék s leg'' zőbb lakás- és életviszonyok közz< hatna. Ugy az egyén erőteljeseb fejlettségénél, általában pedig a ff ténképp egészségesebbé válásánál valamint bővebb keresetforrások nj földet szerezhetvén erkölcsi súlya r a nemzeti erő gyarapításához ho: hatna. De hova ragadt a honfi aggo^ Am tehetek-e róla, ha önkóntelei zetgazdászszá válik az ember, ha szo s kikérdi dolgai felől ezt az egyébira. kis igényű, könnyen megelégedő, becses magyar nemzeti tényezőt a (nem saját ólhetetlensógéből, mert életrevaló) mostoha aorsu székelyeinket. Remélhető, hogy a mi éleslátású, volt gavallér főispánunk, most földmivelési miniszterünk-: Tallián Béla, ki a napokbon itt időzött a székelység gócpontjában, nemcsak meglátta s átérezte, hogy mi mindenre volna itt magyar szempontból szükség, de azon is lesz, hogy tétessék is minden lehető a székelység érdekében. Olyan fix pontnak kellene lennie hazánk e részének, melyről államfórfiainknak egy percre se szabadna levenni tekintetűket . . . Elsőrendű fontossággal bírna az erdélyi fürdők felvirágoztatásáról, segélyezéséről vagy legalább hathatós támogatásáról gondoskodni, hisz' tudvV^fl dolog, hogy pl. Stájer falvak la'ft él a nyaraló közönségből. Itt -delmi forrásokká volnának váltót., természeti források, mely^,

0'^^^ adják az ásvány ós gy ' hogy