Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-24 / 60. szám

qen még most nem teljesen magyar helységek, mint Csaba is, rövid idő alatt teljesen megmagyarosodnak s a részben nem magyar érzésű magyar ipari munkások nagy tömegeit lesznek képesek a magyar hazának magyarul beseélő, nemzeti törekvéseinkért cselekedni tudó ós akaró gyermekeivé átalakitani. Mindezen fönnebb elmondottak abból az alkalomból kívánkoznak tollúnkra, hogy Csaba, a vármegye első helysége ós az ország legnagyobb községe egy igen fontos fejlődés lépés előtt áll. Egy egészen uj városrész van keletkezőben. Az ehhez szükséges kisajátítási eljárás foganatosítására, mint már jeleztük is lapunkban, a vármegye közigazgatási bizottsága legutóbb tartott üléséből a bizottságot is kiküldte, melynek tagjai Hoffm ann Mihály elnöklete alatt: S a i 1 e r Vilmos dr. ós S t a r k Adolf, jegyzője, S a 1 József dr. vármegyei tb. aljegyző. Ez a bizottság a kisajátítás foganatosítása céljából a jövő augusztus hónap 4-én, délelőtt 9 órakor ül össze a csabai községháza tanácstermében. Ámbár nem teliesen ösmeretlen e bizottság kiküldetésének szükségessége, a nagy horderejű kérdés érdekében az ügy gyei ismeretlenek tájékozására nem tartjuk fölösleges munkának az előzményeknek rövid részletekben való ismertetését. Mint tudvalevő, Csaba nagyközséget az 1838-iki pusztító árvíz után, értve a belterületet, körgáttal vették körül. Az építkezések egész napjainkig a fejlődéshez képest ezen körgét által kerített területen belül történtek. A község fejlődése, hála lakosai életrevalóságának ós az intéző felsőbb hatóságok ügybuzgalmának és a kormány mindenkori érdeklődésének, oly rohamosan haladt, hogy nagyon kevés kivétellel minden beépíthető telektér, kivéve természetesen a köztereket, beépült, ugy hogy szükségképp kellett gondoskodni a község elöljáróságának arról, hogy az éf iteni szándékozók a körgáton belül elegendő építésre alkalmas területet találjanak. Ezen, a mai viszonyok által indokolt és már a közel jövőben mindinkább előtérbe toluló követelmény kielegitóse oéljából a község a belterületen átvonuló ós a Körös csatorna mentén lévő, úgynevezett „Kanálisi szőlők" területét találta legalkalmasabbnak, miért is Csaba képviselő testületének közgyűlése még az 1900 év folyamán, tehát ezelőtt négy évvel, 14258/99 számú határozatával ezen terv céljaira szükséges 24 hold 800/1600 i^égyzetölnyi területnek kisajátítás utján leendő megszerzését határozta el. A közgyűlés e nagyfontosságé határozatát a vármegyei törvényhatósági bizottsága még ugyanazon óv május 28-án tartott rendes közgyűlésében jóvá hagyta, amely jóváhagyó határozat után azonnal foganatba is vétettek mindazoű szükséges intézkedések, amelyek a nagyszabású terv létesítése érdekében szükségeseknek bizonyultak. Ilyen nagyszabású munkálat létesítése, mely a község jövendőbeli fejlődésére eminens kihatást gyakorol, csak nagyon természetes, hogy nem volt elhamarkodottan kivihető, mert nagyon megnehezítette a terv keresztülvitelét azon körülmény is, hogy a kisajátításnál nem egy-két, hanem 152 birtokos volt és van még részben ma ib érdekelve. De legfőképp megakasztotta a munkálat hamaros keresztülvitelét az 1881. XLI. t.-c. intézkedései. Ezen törvénycikknek idevonatkozó intézkedései ugyanis a kisajátítási jog feljegyzését, — mert hiszen enélkül a telekkönyvi tulajdonosok a kisajátítási eljárást könnyen illusorissá lehetnék, —- több alakszerűséghez, nevezetesen kereskedelemügyi miniszteri engedély, továbbá szabályszerűen kiállított tervrajz és összeíráshoz kötik, ugy hogy a kisajátítási jog feljegyzése csakis külön telekkönyvi végzéssel volt elrendelhető. Ezután kezdetét vette a tulajdonképpeni kisajátítás község és az érdekelt telekkönyvi tulajdonosok között. A község a szükséges területek túlnyomó részéi megtudta szerezni barátságos uton. De mint minden hasonló alkalommal, ugy ezen eljárásnál is akadtak kerékkötők, akik a község által felajánlott megfelelő kárpótlási összeggel nem elégedtek meg, hanem az alkalomból tökét remélve maguknak kovácsolni, túlzott követeléseket támasztottak, amelyet a község a méltányosság határának túllépése nélkül nem teljesíthetett. Igy a község kényszerülve volt a kisajátítási eljárás megindításának kérelmezésére. Mivel azonban a kisajátítás részint a község erejét meghajadó anyagi eszközök, részint, hogy a kisajátítás utján nyerendő telkek soká épitetlenül ne álljanak, csakis sucessive eszközölhető, tehát nem az egész vonalon, hanem csakis azon területre kérték, amelyek a főbb közlekedési vonalakhoz legközelebb fekszenek és amely területeknek kártalanítási ára, a már egyezségileg megszerzett és községi tulajdont képező területeken kivül körülbelül 20—22 ezer koronára rúgnak. Ezek az előzmények és az ügy jelenlegi stádiuma. Amint a kisajátítások megtörténnek, remélhető, hogy hamarosan meg is kezdődnek az építkezések és remélhető, hogy Csaba a közeljövőben úgyszólván egy egész uj városrészszél fog megnagyobbodni. Ennek az uj városrésznek az okszerű fejlesztése érdekében már ezúttal is szükségesnek tartunk egyetmást elmondani. Nevezetesen, eddig sajnosan tapasztalható, hogy az eddigi iparfejlesztési tevékenységből hiányzik az a törekvés, hogy az iparvállalatok szaporítását a vidék önmaga, illetve lakóhelységének fejlesztésével kapcsolja össze. A fölállított uj ipartelepek nagyobbrésze minden évben a fővárosban, másik nagy része iparilag fejlettebb nagyobb vidéki városokban szétszórva létesül s csak igen elenyésző csekély hányada jut a községeknek. Pedig magának az iparnak helyes és biztos fejlődése szempontjából is nagy fontossága volna annak, ha mentül több iparvállalatot helyezhetnének el virágzásnak indult Csaba községében és annak közelében. Megkönnyítené ezt most a kisajátítással nyerendő ujabb szabad városrész. Csaba különben is birtokában van mindazon föltóteleknek, amelyek a legnagyobbszabásu iparvállalatok létesítését és eredményes működését lehetővé tennék és biztosítanák. Nézzük csak ezeket a föltételeket. Csaba az ország minden részével kedvező közlekedési összeköttetésben áll. Fontos ez úgy a nyersanyag, mint a tüzelőanyag kedvező beszerzésére, de különösen pedig a vállalat kereskedelmi ö szeköttetései szempontjából. Csabának elegendő számú és biztos alappal rendelkező pénzintézete van, amelyek mindenkor alkalmasak a benne létesülő ipari és kereskedelmi vállalatok eredményes működésére megkívánt hitelműveletek lebonyolítására. Csaba a kulturális fejlődés terén is ott áll ma már, hogy fennálló iskolái is képesek képzett hivatalnokokat szolgáltatni az iparvállalatoknak, különösen pedig akkor, ami szintén remélhető, ha hamarosan létesül benne kereskedelmi szakiskola. Es meg számos hasonló föltételt lehetne fölsorolni, amelyekkel Csaba rendelkezik és a melyek kellő biztosítékot nyújtanak a benne létesülő iparfejlesztő vállala tok minden képpen eredményes működéséhez. Most, a kisajátítások megtörténtével ragadja meg Csaba a kedvező alkalmat és minden erejéből törekedjék oda, hogy állami támogatással fölállítandó iparvállalatokat kapjon. Tudva azt, hogy az iparvállalatok támogatására fordított államsegély nemcsak gazdaságilag, hanem a nemzeti eszme erősítésében, a magyarság számbeli túlsúlyának emelésében is gazdag gyümölcsöt hozna, a vegyes ajkú Csaba magyarosodása még rohamosabb lenne, s igy el sem képzelhető, hogy az állam megtagadná támogatását. És végül sorainkat, melyekkel a naprólnapra fejlődő Csaba községnek véltünk szerény szolgálatot teljesíteni, engedtessék, meg nekünk, hogy egy inkább privát, mint közügyben, némi tanácscsal szolgálhassunk, ámbár nem mi leszünk az első tanácsadók, hanem Csaba nagyközség érdemes első jegyzője, K o r o s y László. Ezek után aat hisszük, a szives olvasó is gondolja, hogy a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésben napirendre került Kocziszky-féle hidegvizgyógyintózet tervéről van szó. Hát igen arról. Szerény tanácsunk pedig az, hogy ne csüggedjen el Kocziszky Mihály birtokos a kudarcon, amely tulajdonképpen cseppet sem kudarc, hanem valósitsa meg akként általánosan örömmel üdvözölt humánus eszméjét, hogy amint a kisajátított Körösparton megkezdődnek az építések, első legyen, aki lerakja nagyszabású tervének fundamentumát. P-B J-f. Politika. - Levél, fővárosi munkatársunktól. Budapest, julius 23. Hetek óta lanszirozzák az ellenzéki koalíció eszméjét. A hét elején pedig éppen úgy nyilatkoztak egyes politikusok s ezek nyomán egyes lapok, hogy az ellenzéki koalíció megteremtése körül már megállapodások is történtek. Állítják, azonban a valóság azt mutatja, hogy ellenzéki koalíció létezéséről ezideig szó sem lehet. De hát mi is tulajdonképpen az ellenzéki koalíció. Mint egyik országosan ösmert, ötletes honatya definálja: politikai divatszabók modellddrabj amely azonban úgylátszik, nem csinál divatot. Egyébként, az ellenzéki koalíció eszméjét még ellenzéki körökben sem helyeslik ós sem lehetségesnek, sem szükségesnek, sem üdvösnek nem tartják még csak a formális, ad hoc szövetkezést sem az ötre-hétre felszaporodott ellenzéki pártok között. * Megszólaltak a héten a bécsi politikai időjósok is. A parlament közeljövő munkarendjéről és a bécsi politika boszorkánykonyhájából, ördögmalmából mondtak el egyet-mást. Igy a véderö-törvény revíziójáról szólva azt proféciálják, hogy a kormány az uj véderő törvényben, melyet október második felében szándékoznak a parlament elé terjeszteni, közel negyvenezer fővel szaporítják ujonckontingensünket. A kétéves katonai szolgálat ügye teljesen elejtettsmucigságait feszegetni nem akarjuk. Kapzsi örököseit azonban egyszerűen éhes hiénáknak deklaráljuk, akik a Trinkgeld fogalmának csontjait is telfalnák." Bizony igy van az halandó atyám fia ! A kötelező borravaló elől Amerikába talán, — de a másvilágra semmi körülmények között sem lehet kiszökni. Az endrődi ácsok legalább azt hirdetik : Ha az örök, jobb hazába Becsülettel akarsz jutni, — El ne felejts a halálnak Markába Trinkgeldet dugni. Csalódnak azonban aki azt hinné, hogy borravaló kötelezettségünket földi vándorlásunknak fentebb érintett négy főállomásán teljesen leróttuk. Ai endrődi ácsoknak számtalan elvtársaik vannak, akik a féltételes megállóhelyeken is érvényesíteni akarják baksis-jogaikat. Ilyen feltételes megállóhelyek rohanó életünkben: a szálloda, vendéglő, kávéház, sörcsarnok, szinház, gőzfürdő, fodrász terem, vasút, villamos és motoros stb. Az ón „stb."-im helyett minden olvasóm tudna még egy tucat „eshetőséges eset"-et felsorolni. Életünknek említettem közbeeső állomásain csak egyszer surranhatsz át borravaló nélkül. De jaj neked! ha az életszükség vagy az élvek vágya a bliccelés után újra ezekre a helyekre vezet... Él lehetsz készülve: a szobapincór vérszopókkal telt ágyba fektet; az étekhordó gulyáslével önt nyakon ; a piccoló öblögető vizet önt poharadba ; a csapos-gyerek handzlival kedveskedik ; a páholynyitó sarkadba vágja az ajtót; a fodrász levakarja arcodról a mázt ; a tyúkszem-műtő véredet ereszti; Pokróc Ádám a legzsúfoltabb fülkébe dug ; a villamos és motoros kocsivezető tyúkszemedre tapos. Mindezek azonban a jogcsorbitásnak csak néma megtorlásai lesznek. Ki lehetsz még annak is téve, hogy a kellner lekendez, masseur nyápicnak titulál, a páholynyitogató lesmucigol, Figaró koszosnak minősít, Pokrócék pedig gyütt-mentnek címeznek. Nagyobb nyomaték okáért pedig neved állandóan pellengérre lesz téve a nyílttéri rovatban. Ezek a kilátások ugyan az endrődi ellen- és felűlnyilatkozaiokkal e sorok megjelenésének idejéig némileg szelídültek. Ámde nem kell szem előtt tévesztenünk, hogy az ácsok és a nyílttéri megrovási kalandok nem lesznek mindig apokrifek ; s a baksis bacillus az endrődi esettel már határozott kór- és kórtünet számba megy. Tartsuk hát mindig szem előtt A borravaló jogelvét, Nehogy bélyeget üssön ránk Nyilttérben a nyomdafesték ! Kit-m. A bögre. Nem tudjuk, miforma lehetett az ősember, bár koponyát ós kését teméntelen mennyiségben ássák ki a tudósok. A lelkét azonban nem lehetett eddig sehonnan napvilágra szállítani, holott az ember lélek nélkül igen csonka. Mit érzet vájjon őseim egyike ezelőtt negyven-ötvenezer esztendővel, amikor népes családja körében kőbicskával szeletelte föl a masztodon-sonkát? Erről óvatosan hallgat Ranke és Klaatsch, mert e tárgy könnyen költői fecsegósbe csalogathatná az egzakt tudományt. É kapacitásokkal szemben talán nincs helyén a téma feszegetése, bár izgatón érdekes. Bizonyos körülmények azonban lehetővé teszik, hogy ezen a tudomány számára hozzáférhetetlen helyen leírjuk néhány idevágó tapasztalatunkat. Több ősemberrel találkoztam ugyanis az utóbbi években. S tőlük tudtam meg azt, amit a szakemberek eddig rejtélynek nyilvánítottak. Nem is egyenest tőlük, hanem a munkájuktól. Van egy varázsszelencsóm, amely pontos felvilágosítással szolgál. Egy bögre. Közönséges tárgy, három krajcárba került, nincs rajta semmi különös látnivaló, anyaga is a legprózaiabb, vegyi összetétele Wartha Yincze szerint AI2O3, 2Si0

2, 2H

20. Szóval idegen anyagokkal kevert anyag. Bögre, amely nem készült korong segítségével, tehát egészen a gölöncsér két kezének a műve. Ami rajta dekoráció, az is csak ugy hevenyészve, „szabad kézzel" készült. Néhol a gölöncsér a hüvelykujját benyomkodta a még friss anyagba: ott karikás mélyedések látszanak. Másutt a körmehegyit nyomta bele : az csupa félholdat adott. Végül a pipaszurkálóval végighúzott egy stráfot: ez a mélyedés most úgy fogja körül a bögrét, mint egy karperec egy puha asszonyi kezet. E körülményes leirásból már sejti az olvasó, hogy az ősember, akiről itt szó esik, egy közönséges gölöncsér, azaz fazekasmester. Rendes adófizető polgár. Mégis jogom van őt a régmúlt tanujaként felidéznem. O az egyttlen ember Európában, aki ma is azt a mesterséget gyakorolja, amelyet legalább ötvenezer esztendővel ezelőtt is gyakorolt az emberiség. Sőt szakasztott azon módon gyakorolja, mint az őshajdanban. Itt tehát nem változott a divat. A művészeti irányok és technikai vívmányok nem avatkoztak be ennek az embernek mesterségébe. Egyszer, de csak egyetlenegyszer, ütötte fel itt a fejét a szeczesszió : de ez is igen régen volt, talán a bronzkorszakban, amidőn egy merész újító kitalálta a bögrének korongon való gyártását. Ez ellen valószínűleg élénken liltakoztak a bronz-akadémiák, de ugy látszik, hogy az ifjúság ismert erőszakossága győzött, mert a gölöncsér máig is használja a korongot. Néha-néha mégis elpártol tőle, amidőn szabadon alakit, minden mechanikus készülék nélkül. Ilyen tárgyakkal egyre sűrűbben találkoztunk az iparművészeti kiállításokon, ami arra mutat, hogy az ős-akadémia kiböjtölte az évezredek tekintélyes számát. Ilyen bögrém van nekem is. Amint kezembe veszem ós megsimogatom fekete, kerek terme tót, eszembe jut az a két kéz, amely ezt a bögrét a nedves agyag-korában épp igy simogatta, hogy megkapja a kellő formát. Előbb a tenyér, aztán az ujjak végigsiklottak rajta, hol erősen, hol nem nagyon gyengedén, néhol pedig csak annyira, hogy a kéz meleg nedvessége egy lehelletnyit simítson rajta. Igy dolgozik az igazi gölöncsér, a művészi gölöncsér lelkének egy pár atomja költözködik a bögrébe, a magasabb művészeteknél ezt érzésnek nevezik, de a szegény gölöncsért kevesen taksálják ily magaslatokra. A gölöncsér aztán odatarja művét az ég ellenébe vagy az ablak ellenébe. Most látja, hol kell egyet lendíteni a körvonalon, a silhouetten. Es meglendíti azt a vonalat. Azután forgatja, hogy minő profilt mutat erről meg arról az oldaláról. Nem kajla, nem pupos-e ? Ha baj esett a vonalon, az a simogató ujj addig simogatja, amíg helyessé lesz. És simogatja szeretettel, mintha az a sárga agy,.g a gyermeke szőke haja volna. Simogatja szeretettel, elnéző, szelíden javító béketűréssel, akár a jó szüle. Egész lalkóvel résztvesz a bögre megszületésében. O az örömapa. az ő gyermeke ez a kis feketeség. Rajta van a családi hasonlatosság, mert ezt csak Pintér József aram formálja igy. Belé van zárva a szeretete, a gondossága. Tehát a szive. Sőt belé van zárva a perc hevülóse vagy nembánomsága, a pityókossága vagy komolysága, a csala-