Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-11 / 100. szám

XXXI évfolyam Békéscsaba, 1904. Vasárnap, december hó ll-én 100 li BEKESMEGTEI K0ZL0N1 POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElcÖFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAR OS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-: Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések^ és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A legkeresettebb magyar eikk. Békéscsaba, dec. 10 Ne tessék semmiféle néven nevezendő gazdasági vagy ipartermékre, gondolni meit nem olyasmiről esik itt szó. Hanem a magyar leányokról, akiknek a nőiesség fölszentelt piedesztáljáról kereskedelmi portéka alaesonyságáig kellet lesülyedni. És ami a legszomorúbb, nem az ő vétkük ez, hanem az egész magyar társadalomé, amely összetett kezekkel, tétlenül nézi az erkölcstelen lélekkufárok égbekiáltó manipulációit, -amelyeknek évenkint tíz-husz, sőt több ezer magyar leány is esik áldozatul. Sirunk - jajgatunk, hogy nincs iparunk, kereskedelmünk, különösképp pedig kivitelünk és pang közgazdasági életünk is. Hanem annál fényesebben virágzik nálunk a leánykereskedés, belül és kivül a határon. Ennek a kereskedelemnek kitűnő talaja van Budapesten éppen úgy, mint Csabán, vagy Kutyabagoson, mint Konstantinápolyban. Mert a magyar leány a legkeresettebb termék, amely a „hazai ipar" hangzatos jelszavának reklamirozása nélkül is nagy pártolásnak örvend 'ttbon és a világ minden részén. És ha másból nincs is kivitelünk, ebből van busásan. Mert a világ összes országait felülmúló piacot szereztünk a leánykereskedelem részére, mert a világ minden részében, civilizált és civilizálatlan népeknél, fenevadaknál megtaláljuk a magyar leányt en gross, meggyalázva, megbecstelenitve. Csak nemrég történt, hogy egy botrányo eset felszínre vetette a leánykereskttJíem miként való megszüntetésének kérdését. Ez alkalomból biztos adatok kapcsán készitett számitás szerint kimutatták, hogy Keleten jelenleg huszonötezer magyar leány él eladottan, megbecstelenitve, hogy testének megfizetett árából gazdagítsa a kereskedőket, a lélekkufárokat s ezek által jusson hatósági közegek részére sáp és rendes korupciós fizetés. A külföldre szóló leánykereskedelemnek Kelet felé a kaput DélMagyarország nyitja. Belgrádban külön Magyarski Colonie van, ahol a közvetítő kereskedelmet folytatják Szófiába, Drinápolyba, Konstantinápolyba, Bagdadba. Égy másik út Oroszországba visz Moszkvába és Szentpétervár feléHarmadik Romániába sBukarestbe. Más a tengeren túlra. Mind eme helyeken mennyi lehet a szerencsétlenné tett magyar lányok száma ! És mennyi idehaza, bent az országban, ahol szégyenére a bűnös társadalomnak a középkori rabszolgakereskedés módjára űzik ezt az erkölcstelen kereskedelmet. A magyar leánykereskedelem pedig csak minden irányban terjed, virágzik, fejlődik, gyönyörködtetve a kárhozatot, hogy a magyar név mégis csak ismeretes lesz, ha nincs is meg a külképviseletben paritás. És miért e vérlázító, botrányos állapotok ? Mert megelégedünk azzal, hogy a leánykereskedelmet kihágásnak minősítjük, és ha egy-egy lélekkufár hurokra kerül, 8 — 15 napi elzárással büntetjük. Hanem azt az istenverte szegény embert, akit az éhség rákényszerít a lopásra, és elviszi a szomszédjának egy tyúkját, ráhúzzák a 6 -12 hónapi börtönt, sőt néha többet. De azt meg szabadon engedjük, aki a legdrágább és legféltettebb kincset, a női becsületet rabolja meg. Még csak meg se bélyegezzük. Ők, az igazi bűnösök pedig, ők, az emberiség legnyomorultabbjai, fölemelt fővel járnak közöttünk. Megyei és városi törvényhatóságok, testületek, a humanizmus országos nevü emberei feliratoztak, deputációztak már évek hosszú során a kormányhoz, parlamenthoz, hogy szüntettessék meg végre eá ezt szégyenletes állapotot. Hogy iktassák a büntető törvénykönyv paragrafusai közé : a lélekkufárok, leánykereskedők a legsúlyosabb börtönnel büntetendők. Ennek érdekében harcolt és harcol szüntelen a sajtó. Mindhiába. Az illetékes fórum nem tett semmit. A kormány az áldástalan párttusák között nem ért rá, hogy végre valahára erélyesen rendezzé az ügyet. Pedig ha hivatva lett volna valamely ország ezt a büntető paragrafust felállítani, az joggal Magyarország lett volna, amelynek legnagyobb szégyene a leánykereskedelme bel- és külföldön. És amit elmulasztott Magyarország, azt megtette most Ausztria. Felállítja a leánykereskedők börtönét. Erre nézve most készültel a törvényjavaslat, amely közönséges bűntettnek minősiti a leánykereskedelmet s még azt a fajtáját is 6 hónaptól 3 évig terjedő szigorú fogházbüntetéssel sújtja, amelyben az eladásra szánt leányok beleegyeztek a maguk piacrabocsáttatásába. És öt évig terjedhető súlyos börtönbüntetést szab azokra a lélekkufárokra, akik a szerencsétlen teremtéseket különféle hazugságokkal csábítják prédára. Ez már igazán méltó büntetés. Csak ez lehet alkalmas a lélekkufárok elrettentésére. Ausztriáé az érdem, mely utmutatást adott más országoknak is, de legkiváltképp nekünk, hogy mi a leánykereskedlem kipusztitásának legbiztosabb orvossága. A börtön és semmi más. És mentül súlyosabb, annál hatékonyabb. Mert a lelketlen leánykereskedőt nem hatja meg a szép szó, nem a társadalom szentimentálizmusa, nem az erkölcsi élet etikája — csak a legdrákóibb büntetés. Kövessük Ausztriát! Lássa meg az illetékes fórum a rettentő veszedelmet, mely azzal, hogy az ország közerkölcsiségét tönkreteszi, egyúttal megöli a külföld minden bizalmát Magyarország iránt és nagy okozója annak, hogy ezt az országot csak dorbézolásokra és kicsapongásokra alkalmas területnek tekintik, de komoly munkára képtelennek tartják. p J Politika, • Le v é 1 f ő v áros i munkatársunktól. — Budapest, dec. 10. Teljes tűzvonalban állanak a harcoló felek. Az utDlsó felvonulások folynakVasárnap még megszólalnak a riadók, azután megkezdődik a küzdelem életrehalálra. Mert a jövő héten, valószínűleg kedden, bevonul a parlamentbe és ott vívják meg a döntő ütközetet, miután ezidő szerint békés megoldásról már szó sem lehet. Erre mutat legalább gróf Tisza István miniszterelnök beszéde, melyeta szolnoki üdvözlő küldöttséghez intézett. Ebből a beszédből a békés megoldás Bétóniegyei Közlöny tárcaja Szeretek egy leányi . . . Még a gyászt hordozom, hullnak még könyeim Csöndesen utánad . . . Álmom egy sirhalom . . . s tövében úgy érzem, Uj élet kél, támad. Szivemben lobog a régi láng, szenvedély, Mint éltem tavaszán Az alvó parazsat tűzlángra lobbantá Egy tündérszép leány. Szeretek egy leányt. . . Bocsásd meg bűnömet -^tett világom ! tégedet, hűséges szereljem imádom. ' ( _gy irányt . . . akit a jó Isten .K azért teremtett, .,dó két kezével verve is csak áldjon, Pótolja elveszted. Szeretek egy leányt . . . vágyom sóvárogva S ha elémtűn' képe — Tán mesék tündére, hogv mindig növekszik Jósága, szépsége ? Rózsapiros ajka hajnal hasadása, Biborfény az égen ; Éjfélbarna szeme csillag ragyogása Csöndes nyári éjen. Csengő-bongó hangja fülmile danája Harmatos hajnalon, Selyemfürtös haja, mint az esthomálya Nyugszik a vállakon. Vers rövid vón' megdalolni nagy szépségét, báját, Soh'se érne véget ... Ami csak báj, kellem, mind rápazarolta A csudás természet. - latin — Az első ima. A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Palatínus József. Lelkem, édesanyám! Hozzád irom e sorokat édes jó szülém. Kimondhatatlan édes öröm járja át meg át szivemet, lelkemet, hogy beleönthetem e néma sorokba nagynagy szeretetem, ragaszkodásom egy áldott jó asszony iránt, akit dajkámnak, édesanyámnak nevezhetek. Oh, mert sejtem, mennyire boldogtalan lehet az, aki nem mondhatja többé : édes anyám ! Akinek örömkönyek helyett a fájdalom keserű cseppjei hullanak a hideg hantokra, melyek az örökre elveszített édesanya kihűlt szivét takarják. Oh mennyire boldog vagyok én, hogy örülhetek néked, lelkem, édesanyám! Ha most ott lennék nálad, a zajgó nagy város legeslegvégén szerényen meghúzódó kis házikóban, az egyszerű búboskemencés parasztszobában, amelyben ilyenkor barátságosan duruzsol a pattogó hasáb, odaborulnék öledbe, csókkal árasztanám el jóságos arcod, kezeid, őszülő hajfürtjeid, mint akkor régen, amikor megtanítottál az első imára. Emlékszel-e, lelkem, édes anyám ? Régen volt bizony az. Éppen ma husz éve. A világ forgásában, igaz, hogy sennni ez az idő, de a mi véges életünkben közel egy emberöltő. Nekem azért mégis ugy tűnik föl, mintha ma történt volna. Szinte átsuhant fölöttünk az a husz esztendő, amely pedig telve volt küzdéssel, szenvedéssel. Több volt benne a köny, mint az öröm ; ezerannyi a csalódás, mint amennyi valóra vált. És hogy lepergett, ma mégis oly édes megelégedéssel tekintek vissza a múltra, mint egy küzdelemmel teljes álomra, amelyből gyönyör az ébredés. Magam előtt látom a legsötétebb éjben a te jóságos szeretetedet, mely vezérlő csillagom, őrangyalom volt mindenkor. Erőt adott a küzdelemre, bátorságot az aggodalom perceiben, s helyes útra terelt, ha eltévelyedtem az élet sikamlós országútján. Jó szellemem voltál mindig lelkemédes anyám, te áldott lelkű jó asszony, aki megtanítottál az első imára. Akkor is ilyen komor idő volt. A hó már beborította a tájat, amelyre fojtón nehezedett rá a vastag köd. Bent a szobában vigan pattogott a tüz a kandallóban, barátságos meleget árasztva szét. De a lég nyomasztó volt. Betegen feküdtem ; ott ültél fehér kis ágyam mellett. Akkor tanultam olvasni. Bágyadt szemeim világa előtt összefolytak a betűk, amelyeknek jóformán még alakját se ismertem. Es hogy a láz is erőt vett rajtam, gyönge karom aláhanyatlott és a könyv kiesett belőle. Féltő anyai gonddal borultál ágyam fölé s hogy megláttad szemembe a csillogó könyet, mit a fájdalom csalt elő, megeredt a te könyednek is folyása. És hogy ne lássam sirásod, lehajoltál hozzám, lázas arcomat szivedre szorítottad és ugy suttogtad fülembe : No ne sirj édes kicsi fiam ! Majd meggyógyít a jó Isten. Aki őt szereti, attól nem vonja meg végtelen kegyelmét. Majd én is imádkozni fogok hozzá, hogy meggyógyítson. És imádkozni, kezdtél Jóságos szemed, mely könytengerben úszott, fölvetetted az égre és fájdalomtól remegő ajkad áhítattal rebegte az ur imáját, amelybe beleöntötted szerető szivednek minden fájdalmát, lelkednek minden szeretetét, reményét, hitét. Édes jó anyám, nem gyógyít meg a te imádságot. Érzem, hogy meghalok.. sírtam, amint egy ujabb' lázroham el. fogott. Letérdeltél az ágyam mellé és csöndes zokogással mondtad: Nem halsz meg édes fiam. Meggyógyulsz. Tedd össze szépen kis kezed és te is imádkozzál. Mondd utánam: — Végtelen jóságú Isten !... Mindenek leghatalmasabb ura ... A szenvedők, a betegek atyja . . . Gyógyítsd meg beteg gyermeked . . . És az imádság meggyógyított. A te imádságod, lelkem, jó anyám. a legkiváJób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tÜdŐbetejJfSég'Jíkll 61, légT«ŐS«ervek lltlt'UlOS bujáinál úgymint idült broncliitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatikf C^) meli a

z étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet es megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a J gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).