Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-17 / 93. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 93-ikszámához „MttmtyA IMW 1 tíTintai A képviselőházból. A parlamenti harc. A héten lángbaborult a parlament. A kormányelnök ugyanis a többség tá­borában tüzes szavakkal fordult hívei­nek párthüségéhez és bejelentette a csa­tát, amelyet kedden meg is kezdettek. A háborút és ennek rombolásait most már csak valamely csoda tudná elhárí­tani, de békés megoldásra úgyszólván számítani se lehet. De csak nőt a parlamenti vihar ked­den, amikor a kormánypárt nevében Dániel Gábor határozati javaslatot ter­jesztett a Ház elé s annak lényege a kö­vetkező : ö és társai üzelmeitől már az egész or­l szág undorral fordult el. Ami pedig azt il­leti, hogy akármilyen ellenzéki frakció fel­szólítására Polónyi kész lemondani man­dátumáról, azt ajánlja neki, hogy kér­dezze meg a saját pártját, vájjon szíve­sen látja-e! De titkos szavazással. Szünet következett, amely a függet­lenségi párt értekezletet tartott, melyen elhatározta, hogy Polónyi Gézával tel­jes szolidaritást vállal. Királyunk és az orosz-japán háhoru. Teljesen megbízható forásból érte­sülünk, hogy I. Ferenc József, Vilmos császár és Edvárd angol király még karácsony előtt találkozni fognak, hogy az orosz-japán háború ügyében egy eset­leges közös békeakció esélyeit megbe­széljék. A találkozás helyét még nem állapították meg. Á házszabálymódositás hatálya mel­lett csak az országnak halaszthatatlan folyó ügyei, tudniillik az 1905-ik költség­vetés, az ezzel kapcsolatos dolgok, az indemnitás, a Horvátországgal kötött pénzügyi egyezmény és a változatlan ujonclétszámnak 1905-re való megszava­zása, tehát ~ csak az országnak e halasz­tást nem tűrő folyó ügyei és a házsza­bályjavaslat legyenek elfogadhatók, hogy ezzel az idő- és térbeli korlátozással a házszabályok ideiglenes módosítása vi­tessék keresztül. Az indítvány a maga diszpozitiv részében lényegileg egyezik a tavaszszal benyújtott inditványnyal; be­vezető része módosult annyiban, hogy hogy a tavaszi, az akkori sürgős ügyekre a mostani pedig a jelenlegi sürgős ügypkre szól. A tegnapi feszültség után némi csend következétt be, mint mikor nagy égi­háború, zivatar, vihar készül. A mai ülésre még tegnap iratkoztak fel szólásra Benyovszky Sándor, V á z s o n y i Vilmos, Bedőházy . T 'r«s és Benedek János, mint a haz>... bcilvreviziós indítvány ellen, de ugy kitszík, ez a -'"rend és ez a név­"gor az ülés kezdetéig meg g változni. Azt mond-'ák, hogy ma az utc&­beleavatkozi 'a parlamenti dolgokba, tüntetés kész./' de nek Mig má­jelét nem látni, minthogy a parlament előtti tér minden sarkába r<T<íór jutott. Hanem van egy másik szenzációja a mai napnak, még a kormánypárton is csak a legbeavatottabbak tudnak róla és ez az, hogy A képviselőházat elnapolják. Tehát nem házfeloszlatás lesz, ha­nem elnapolás, az ezt elrendelő királyi kézirat benne van gróf Tisza István tárcájában ós akár keresztülmegy a ház­szabályreviziós indítvány, akár olyan tumultusok lesznek, melyek a tárgyalást lehetetlenné teszik, a Házat e hét vé­gén 4 elnapolják és csak 4 hét után hiv­ják újra össze. Az elnapolás célja : a kedélyek meg­nyugtatása, melyre tényleg nagy szük­ség van. A mai ülésen a házszabályokhoz el­sőnek Barabás Béla kért szót. Dániel Gábor határozati javaslatát itt sem tár­gyalni, sem afelett szavazni nem lehet. A császári abszolutizmus diktálja azt, amit Tisza akar. Az elnök: A képviselő úrtól meg­vonom a szót. Barabás Béla erre leült. Hosszabb vita után P o 1 o n y i Géza személyes megtámadtatása cimén és a házszabályokhoz szólott. Tiszának nem jó véleménye van róla, viszont ő is ki­jelenti, hogy Tiszát végzetes csapásnak tartja. Van egy indítványa : szabadítsák meg az országot mind a kettőjüktől. Ő ünnepélyesen kijelenti, hvgy rögtön le­mond a mandátumáról s soha nem lesz többé képviselő, ha Tisza is követné példáját. Ezután zárt illés volt, amelyen Tisza i István válaszolt Polonyinak Tiltakozik 1 az ellen, mintha valaha Polonyit tisztelt ; barátomnak szólította volna. Polonyi < észrevehette, hogy a magánérintkezést mindig kerülte vele, és csak akkor állott vele szóba, mikor a közügyek szol­gája lett .... Különben Polónyirói nem kell neki véleményt mondani, az Orosz-Japán háború. A Reuter-ügynökségnek jelentik a japán hadsereg főhadiszállásáról 11 -érői Fuzanon át 15-iki kelettel: Azt híreszte­lik, hogy Stössel tábornok megsebesült és állapota kórházba kényszeríti. A tá­bornok azonban nem akarja elhagyni állását és kijelentette, hogy inkább ott akar meghalni, mint visszavonulni. Hir szerint az orosz csapatok folyton tartó nehéz munka miatt és élelmiszerek híján meggyengéltek. Nagy részük meg akarja magát adni, de ebben megakadályoz­zák őket a tisztek. A japánok azt hi­szik ,hogy a helyőrség már az emberi kitartás határán van. Egy kém azt jelenti, hogy Port-Arthurban híján van­nak a lőszereknek és hogy a hideg és az élelmiszerek hiánya valószínűtlenné teszi a további ellentállást. A berlini „Lokál Anzeiger"-nek sür­gönyzik: Port-Artúrt az utóbbi napok­ban ismét erősen lövöldöztek a japánok. Kétséges azonban, hogy eredményt ér­tek volna el, mert a legújabb harcokról eddig még egyetlen távirat sem érkezett. Csupán az az egy bizonyos, hogy a ja­]Ván bombázás következtében az erődit­ufények sokat szenvedtek ós ezek meg­szállása teljes erővel folyik. A Pomucz-téle milliók Hatvan millióból 600 szivar. A fővárosi és vidéki lapok a napok­ban hasábos cikkekben emlékeztek meg egy Amerikában elhunyt gyulai szárma­zású embernek: Pomucz Györgynek hátrahagyott millióiról. Fantasztikus le­írásokat hoztak az óriási vagyonról, mely a Gyulán, Kétegyházán és Nagyváradon lakó oldalági rokonokat illeti. A milliók emlegetése B a r a b ás Bé­lának amerikai útjával kapcsolatba, ki a nagyváradi reménybeli örökösök meg­bízásából utána járt, hogy a messze ide­genbe szakadt magyar ember hagyatékát kikutassa. A lapok nem kevesebb, mint 60 millió korona örökségről regéltek, melyet az orosz kormány Pomucz halála után lefoglalt azon a cimen, hogy ez mint orosz konzul működött Amerikában és törvényes örökösök nem létében ha­gyatéka az orosz államkincstárt illeti. Mondanunk is fölösleges, hogy ez a közlemény egyszerűen a fantázia szü­löttje. Egyidőben már néhai Frankó László gyulai ügyvéd kutatott Pomucz hagyatéka után, és sűrű levélváltásokba bocsátkozott az amerikai osztrák ma­gyar konzulokkal, nemkülönben több beadványt intézett az amerikai hatósá­gokhoz. Akkoriban a Pomucz-féle örök­ség csak 6 millió koronára értékeltetett a rokonok által, ami alig néhány év el­teltével a fantázia szárnyain 60 millióra dagadt. A régebbi újság közlemények Pu­muczot amerikai tábornoknak tették meg, ki a rabszolgaság eltörlése miatt keletke­zett polgárháborúban vitézül küzdött az északiállamok pártján és később mint farmer nagy földbirtokra tett szert. Szo­morú agglegényi életet élt s igy történt, hogy elhalálozása alkalmával leszármazói nem maradtak, hagyatéka pedig gazdát­lanul hevert az Unió pénztárában. A Frankó által megindított kutatá­sok sok illúziót szétfoszlattak. Mindenek­előtt az nyer beigazolást, hogy Pomucz semmiféle kimagasló szerepet nem ját­szott az Egyesült államokban. Sem kon­zul, sem generális nem volt, hanem mint egyszerű tőkepénzes és üzletember sze­repelt, ki szerencsés vállalkozásai foly­tán elég csinos vagyonra de nem milliókra tett szert. Az osztrák-magyar konzul utján be­szerzett hagyatéki iratokból az derült ki, hogy Pomucz élete utolsó szakában pénzét többeknek kikölcsönözte, melyek­nek egyrésze adósainak anyagi pusztu­lása folytán behajthatlanná vált; mig másik része az adóslevelek elévülése • következtében az örökösökre nézve : örökre elveszett. Csupán 600 darab fi­nom szivar lett letétbe helyezve s ehhez az oldalági rokonoknak teljes joguk van, ha örökösi minőségűket iga­zolják. Az oldalági rokonok oly tekintélyes számban vannak, hogy Frankó számí­tása szerint regyre-egyre fejenként P/2 szivarnál több nem jutott volna, igy a képzeletbeli milliók hajszolását — mint költséges mulatságot — abbahagyta. Az újságokban ritkított betűkkel közölt 60 milló korona örökség tehát köd és pára, s a híresztelésnek semmi­féle reális alapja sincs, legfölebb a roko­noknak okoz keserűséget, hogy az amerikai örökség, mint már oly sokszor ezúttal is fantáziának bizonyult, s nekik fel kell adni minden reményt, hogy a Pomuc György hagyatékából úrrá legye­nek s ne verejtékkel kellessék meg­keresni mindennapi kenyerüket. Ezt a szomorú valóságot Barabás Béla kutatásai és utánjárásai is megerő­sítették. Ő sem tudathatott mást nagy­váradi megbízóival, minthogy a Pomuc­féle milliók csak a képzeletben léteznek, s a megmaradt adóslevelek értéktelenné váltak. Az örökhagyó halála óta több mint 30 év telt e az egykori adósok részint tönkrementek, részint pedig el­haltak, s örököseiknek, valamint netán maradt hagyatékuknak felkutatása és megállapítása oly óriási fáradságba és költségbe kerülne, hogy ezen költségek előlegezésére az oldalági rokonok sze­génységüknél fogva teljesen képtelenek, és részükről céltalan pénzpocséklás is lenne. LJ J DONS AGO K. Egy amerikai lap — főispánunkról. Mint ismeretes, Magyarországon Bé­késvármegye törvényhatósága volt az első, amely közszeretetben álló főispán­jának, Lukács György dr. királyi kamarásnak indítványára erejéhez mér­ten, egyhangú lelkesedéssel elsőnek já­rult hozzá a Budapesten felállítandó Washington-szobor költségeihez, amely­nek érdekében megindult magyarországi mozgalomról rendkivül lelkesedéssel ír a Clevelandban megjelenő „Szabadság" című lap, a mult hó 27-ikén megjelent számában. A nevezett amerikai magyar lap kü­lön cikkben méltatja vármegyénk főispán­jának a mozgalom megindítása és fel­színen tartása körül szerzett érdemeit. A Szabadság ezeket írja a többek között főispánunkról: íme ott van Lukács György, Békés­vármegye és Hódmezővásárhely város főispánja, ez a rokonszenves politikus, a ki nem tagja ugyan a kormánynak, de állása olyan, hogy amit tesz indítványoz és támogat, annak súlya, ereje és hatása van. A cikk, amelyet az amerikai test­vérekről megirt, olyan tiszta, olyan vi­lágos képét adja az amerikai magyarok helyzetének, akárcsak éveket töltött volna körükben. Irányelvei olyanok, a melye­ket aláir minden gondolkodó magyar Amerikában. A legelső szó pedig, me­lyet Amerikából visszatérve, vármegyéje közgyűlésen kimondott egy olyan ered­ményt idézett elő, melynek maradandó becse lesz és roppant hatása. Az indít­vány, amit tett, s melyett a törvényható­ság tagjai lelkesedve elfogadtak, az, hogy a vármegye járuljon hozzá a budapesti Washington szobor felépítéséhez. Kétség­telen, hogy ezt a példát más törvényha­tóságok is fogják követni s ezután az is valószínű, hogy egyes hazai lapok is megindítják a gyűjtést s igy a budapesti Washington szobor nemcsak az amerikai magyarok, hanem a magyar nemzet fiainak pénzéből is fog felépülni. Milyen nagy idea! A magyar nemzet emel szob­rot Washington Györgynek! Mi, a kik itt vagyunk, akiket végzetünk egy nagy világrész száz nemzete közé ékelt, a kik mint had verő őseink utódai, messzi messzi földön találtunk uj otthont, uj hazát, felvetünk egy eszmét, a melylyel két nemzetet akarunk egymáshoz kapcsolni, akkor eljönnek hozzánk véreink az ős­hazából, bepillantanak a mi gondolatvi­lágunkba, megértenek és egy nagy eszme könnyebb keresztülvitelében segitő tár­sakul szegődnek. Két nemzet ünnepe lesz csakugyan az a nap, melyen Was­hington György szobrát felállítjuk ! Mert nem arról van szó, mintha Amerika magyarsága nem lenne képes a maga erejéből a szobrot felállítani; a Magyar­országon megindított mozgalom a szo­bor erkölcsi alapját teszi megdönthetet­lenné s az amerikai nemzet érzelemvilá­gát nyeri meg a magyar nemzetnek. E n­ne k az a 1 apnak e 1 ső k ö vé t a j o­vőbelátni tudónemesfőispán, Lukács György tette le; hálás szivbőlfaka dó, szeretetteljes üdvözletünket fogadja szí­vesen. - Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára, hideg időt jelez semmi vagy kevés csapadék. Levelezés a katonai hatóságokkal. Tisza István gróf miniszterelnök pár héttel ezelőtt egy nyilatkozat alakjában már nyilvánosságra hozta, hogy a ma­gyar hatóságok és a közös hadsereg ezredei közötti levelezés ugy a magyar nemzet, mint a közös hadügyi kormány megelégedésére rendezve lett. A közös hadügyi kormány ugyanis elrendelte, hogy a Magyarországon állomásozó kö­zös gyalogezredek a magyar hatóságok­kal kötelesek magyarul levelezni. A Boszniában és Hercegovinában szolgáló csapatok pedig megkeresésüket magyar és német nyelven intézhetik hatósá­gainkhoz és pedig ugy, hogy hasábos levelezési módszert használva, egyik ha­sábot németül, a másikat magyarul kö­telesek írni. Ez a hadügyminiszteri ren­delet, már érvényben volt, de a magyar törvényhatóságok csak a napokban ér­tesültek róla hivatalosan, amennyiben Nyir i Sándor honvédelmi miniszter az egész rendeletet, amely több pontból ból áll, tudomásvétel végett megküldte vármegyénk törvényhatóságának. Megyebizottsági tagválasztások. Szom­baton reggel megindul a megye minden községében az alkotmányos küzdelem és tart 9 órától délután 4 óráig a már lapunkban ismertetett módozatok szerint az egyes választási elnökök előtt. Egy napra tehát megyeszerte felpezsdül az élet, ámbár hetekkel ezelőtt megindul­tak már az ártatlan és kevésbé ártatlan >[orteskedések. Ami sajátságos jelenség a készülődő megyei képviselőválasztá­soknál, az az, hogy hivatalos jelöltekről a megye legtöbb községében szó sincs. Mindenkinek, aki megmozdult, s akiben arravalóság van, reménye lehet tehát arra, föltéve, ha tábora van, hogy bejut a megyebizottságba. Mert hát mégis csak a voks a fő. Hogy pedig ki mennyi voksot kap, az elválik szombaton este elé, amikor az elnökök kihirdetik a vá­lasztás eredményét. A Haynau-alapitvány. Hónapokkal ezelőtt,, talán legelsőknek a hírlapok között irtuk meg lapunkban, hogy a brescciai hiéna, néhai báró Haynau Gyula osztrák táborszernagy, mikor Ara­don kivégeztette a 13 hős tábornokot, megrettent bűnétől, amelyet olyanformán akart jóvátenni, hogy elsősorban a ma­gyar szabadságharcban megsebesült és rokkanttá vált osztrák és magyar hon­védek javára alapítványt létesített, amely ; ezideig a közös hadügyminiszter kezelése és felügyelete alatt állott. Ezt a király magyar állami kezelésbe és felügyelet alá helyezte. Az erről szóló honvédelmi miniszteri rendelet, amelyet mi annak Idején a pályázati feltételekkel részletesen ismertettük, a napokban érkezett le a vármegye törvényhatóságához. - Főispánunk a szegény gyermekeknek. Lukács György dr. főispán a napok­ban 50 korona adományt küldött G r ó h Ferenc gyutai prépost-plébánosnak sze­gény iskolás gyermekek felruházására.

Next

/
Thumbnails
Contents