Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-14 / 57. szám

magánmunkálatokról alkotandó szabályrendelet, a beruházási törvény alapján a vármegyei úthálózat mikénti kiépítésének kérdése és több hasonló fontos, vagy kevésbé fontos, közérdeket érintő ügy. Háládatlan dolog, mondták a megyegyűlésen, ilyenkor, a rettentő melegben, a legnagyobb munka idején gyűlést tartani. Hogy mennyire háládatlan, azt leginkább mutatták az üresen ásítozó székek. De bár nem teljes számban jelentek meg a törvényhatósági biz. tagok, a gyűlés nem mondható unalmasnak. Provokáltak vitákat, volt csendes ós kevésbbó csendes szavazás. Hogy teljes legyen a kép, volt untató is. A vármegye Zoltánja, mint mondták B erényi Árminra, aki ismételten felszólalt a tiszteletbeli alügyész tiszteletdijának a pótadó maradványból való tiszteletdíjazása miatt. A találó humor se hiáoyzott, amelyet ezúttal Gyula érdemes képviselője, B o d o k y Zoltán kezelt ötletesen. H a v i á r Lajos főmérnök azt találta mondani a vármegyei közutak kiépítésénél, a gyomai fahidnak vashiddá való átalakításának szükségességére célozva, hogy a hid átalakítása ép oly szükséges az út kiépitósnól mint az embernek a kabát, mellény, vagy nadrág. — De mit csinálok, ha nincs elegendő pénzem, — adta vissza Bodoky a riposztot, aki a hidópitést mellőzte. Azt hiszem, — folytatta elmésen, — inkább nadrágot ve szek, mint mellényt vagy kabátot. A rendkívüli közgyűlés egyébként a napirendre tűzött tárgyakkal, kevés kivétellel, az állandó választmány javaslata szerint végzett. Igy minden módosítás nélkül fogadták el a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak fizetósrendezési tervezetét is. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: A ; közgyűlést 9 óra után néhány perccel nyilotta meg Lukács György dr. főispán, akit beléptekor megéljenestek. Főispáni megnyitó. A főispán tőle megszokott szeretetreméltó, nyájas modorban indokolta meg a rendkivüli közgyűlés egybehivásának szükségességét. A kormánytól több fontos közés országos érdekeket érintő rendeletek érkeztek, amelyek elintézése nem tűrhetett halasztást. Ilyen az 1904. X. t. e. végrehajtásáról szóló törvényjavaslat végrehajtása a beruházó törvénynek a vármegyei közutak kiépítésére vonatkozó rendelkezése, a községi jegyzők magánmunkálatairól szóló szabályrendelet és még több fontos ügy. Hazafias örömének ad kifejezést, hogy másfélóvi meddő politikai élet után az uralmon levő kormány az adminisztráció minden ágára kiterjeszti figyelmét. Nem zárkózhatik el hazafias örömének nyilvánításától, mikor látja, hogy a Tisza kormány lelkén viseli a vármegyei tisztviselők megélhetését. Hálával emlékszik meg a kereskedelmi miniszterről, aki elődjénél is fokozottabban mértékben teremt alapokat a megyei közutak kiópitósóre ós jókarban tartására. Nem feledkezhetik meg arról a ritka szép megnyilvánulásáról, a királyi háznak irántunk tanúsított rokonszenvéről sem, amely fenséges megnyilváuulás minden magyart büszkeséggel tölt el. Ez József Ágost kir. heroeg és fenséges ueje Auguszta hercegasszony szülői öröme, illetőleg a legifjabb kir. hercegnek a leghatalmasabb magyar király dicsőséges nevére, Mátyásra való keresztelése. Amikor üdvözli a megjelent bizottsági tagokat, hazafias kötelességének vél eleget tenni, mikor azt. az indítványt terjeszti elő, hogy a közgyűlés feliratilag adjon örömének kifejezést legifjabb kir. herceg születése alkalmából József^ Ágost főheroegnek és fenséges nejének. (Éljenzés). A főispán ezután határozatilag kimondta, a felirati üdvözlést ós a gyűlést megnyitotta. Köszönőlratok. Berthóty István dr., elsőjegyző, mint előadó bemutatja Tisza István gróf miniszterelnök köszönőiratát, a II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítását elrendelő királyi kézirat kibocsájtása, a parlament rendes működésének helyreállítása és a vasúti sztrájk elfojtása alkalmából a törvényhatóság által hozzá és az összkormányhoz intézett feliratára, továbbá T h a 1 y Kálmán köszönőiratát a hozzáintézett üdvözlő feliratra, melyeket tudomásul vettek. A fizetésrendezés. Berthóty István dr. felolvassa a belügyminiszter rendeletét a vármegyei alkalmazottak fizetésrendezésót tárgyazó 1904. évi X. t.-c. végrehajtása ügyében. Az egyes alkalmazottak állásuknak és szolgálati idejüknek megfelelően osztatnak be, melyről az állandó választmánynak már lapunkban ismertetett javaslatát felolvassa. Javasolja a tervezet egyben, hogy a tiszteletbeli alügyész részére eddig tiszteletdíjul folyósított gyakornoki javadalom eredeti rendeltetésére visszautaltassék, a vármegyénél egy alügyészi állás szerveztessék s addig, mig a határozat jóváhagyást nyer, a tiszteletbeli alügyész tiszteletdija a felsza-«. baduló egy százalékos közigazgatási pótadó terhére utaltassák. A törvény értelmében a vármegye közigazgatási és gyámhatósági kiadásai lövőben egészen a belügyi tárca terhére utaltatnak, miből kifolyólag a közúti, gyámpénztári és katonabeszállásolási alapoknak eddigi hozzájárulása, valamint az 1%-os közigazgatási pótadó jórészben felszabadulnak. Erre vonatkozólag az állandó-választmány javasolja, hogy az alapok a további hozzájárulástól felmentessenek, a pótadó felszabaduló része pedig a házipénztári hiányok fedezésére, ami pedig azután fennmarad, x/4-ed részben a házi tartalékalap, 3/4-ed részben a tiszti nyugdíjalap gyarapítására fordittassók. mert . . . mert ... én őrülten szeretem magát, Laci! Nem vagyok másé, egyedül a magáé! Férjemet gyűlöltem mindig s most is gyűlölöm. Majd karjába kapaszkodott a férfinak és erővel vonszolta tovább. — Menjünk innen, mert ha még egyszer vissza kell ide térnem, megőrülök! Ugy-e magával visz, Laci? Mi már régen egymásé vagyunk. Igaz, hogy nem jött el értem, de én vártam, vártam . . . — De Lóri, az Istenért, mit müvei ? — szakította meg beszédét Réti — Hisz önnek férje van ! — Ugy, hát nem szeret már ? . . . Nem, nem, az lehetetlen ! Laci, te ! . . . Te! . . . Tovább nem folytathatta. A kiállt izgalmak annyira kimeritették amúgy is gyönge erejét, hogy alélva rogyott a férfi karjaiba. Réti lábai mintha gyökeret vertek volna a földbe, ugy állt a néma éjben édes terhével. Feje bódult. Rátekinteni sem mert a karjaiban pihegő asszonyra, aki most odadobta neki szerelmét, becsületét. Az asszony varázsa rettentő tusára kelt a józan ésszel, a férfi jellemmel. S % küzdelem, az ész vivott diadalt a sziv fölött, bárha a győzelemnek egy élet boldogsága lett az ára. Visszafojtott lólekzettel, halkan suttogta : — Sajnállak, te szerencsétlen teremtés, te, én mindörökre elveszített üdvösségem ! . . . Most megzörrent a bokor s egy szikrázó szempár lövelte Rétire félelmes sugarát. Dénes lépett eléje. Réti zavartan kezdett hebegni: — Bocsáss meg kérlek, de nem ugy van, amint gondolod. Hidd el igazán . . . — Majd holnap találkozunk ! — válaszolt Dénes dühtől elfojtott hangon. Réti az édes terhet a selymes gyepágyra bocsátotta le. Mikor megvált tőle, ugy érezte, mintha szivét tépték volna ki. Bortorkáló léptektől halaidt tova a kaviosos utón. Bántotta az önvád is, hogy ily kellemetlenséget szerzett barátjának, aki most Isten tudja, mivel nem gyanúsítja őt és feleségét. Osak távolabb állt meg s onnan nézte, mint ragadja meg a férj az eszméletlen nőt s vonszolja magával a villába. Szeretett volna odarohanni s a fülébe harsogni : — Add ide ezt az asszonyt! 0 az enyém, egyedül az enyém! A te jogcímed üres és formaszerü, az enyém igazi, természetes ! IV. Villámgyorsan terjedt el másnap a legújabb hir. A fürdőközönség szájról-szájra adta, hogy Dénes bankdirektor megverekedett felesége csábitójával. Maga Dénes is igyekezett a duellum részleteit nagy bőbeszédüsséggel kellő világításba helyezni. Alig győzte fogadni a sok üdvözletet. A fürdő parkjában hullámzott a közönség. Mindenki kacagott, még a valódi ketegek arcán is megelégedett mosolyt erőszakolt ki az általános hangulat. A térzene végző akordjait, a tömeg zsongását a szellő elvitte a park túlsó felén álló szomorú épületbe, s kórházba. A komor ház egyik fehérre mázolt nyitott ablakán át időközönként nehéz sóhaj röppent ki. Bent pedig, a homályos terem kórágyán egy nagyjellemü ember hivta haláltusáját. Üvegesedö szemei meredten tapadtak az előtte térdelő nőre, Boronkay Tamás földbirtokosnak hajdan büszke leányára. A megtért asszony jajveszékelve tördelte kezeit, ajka érthetetlen szavakat mormolt és minden sóhajtása egy-egy hő ima volt a Mindenhatóhoz, hogy mentse meg az életnek azt, akiért oly nagyon megbűnhődött, aki érte oly sokat szenvedett. Végül a vármegyénél alkalmazva levő dijnokok helyzetének javítása érdekében azt javasolja, hogy a 12 dijnoki állás közül négy írnoki állásra alakittassók át. B e r é n y i Ármin dr. kéri az előadót, mutassa ki a felszabaduló összeget. Előadó felelve a kivánt kérdésre, F á b r y Sándor dr. alispán szól a házipénztár jelenlegi hiányáról, amelyet jeleuleg biztosan tudni nem lehet, miután a számadatok fent vannak a minisztériumban. Berónyi Ármin dr. méltányolja a nehézségeket, amelyekkel az állandó választmánynak meg kellett küzdeni. A javaslatot azonban nem egy tekintetből nem tartja a törvény nyel összeegyeztethetőnek. A pótadó egy bizonyos részét, a tisztviselők nyugdijalapja javára fordítják. Ez ellen nincs kifogása. De tekintetbe kell venni, hogy nincsenek-e egyéb célok, amelyek sürgősebb kielégítést várnak. Fölemlíti az angolokat, akik mindenkor az adók leszállítására törekszenek. Ezzel szemben nálunk az adminisztrációk törekvése a folytonos adóemelés. Indítványozza, hogy az állandó választmány javaslatát, mint teljesen elkészitetlent, vegyék le napi rendről és őszre kerítsék rá a sort, mert most a független és adófizető eleme a törvényhatósági bizottságnak a nyári munka miatt el levén foglalva, túlnyomó részben hiányoznak. (Zaj). Lukács Endre : Hát mi nem fizetjük az adót ? Berónyi Ármin dr.: Fizetik, de nem abban az aránybau, mint az általam emiitett tagok. Lakásadó után nincs pótaadó, arról gondoskodott a törvény. A tiszteletbeli alügyésznek a pótadóból való díjazását ugy sem hagyna jóvá a belügyminiszter, tehát kéri inditványának elfogadását. Lukács György dr. főispán két konkrét indítványt lát Berónyi beszédében. Hosszasabban fejtegeti előtte szóló óavelóseit, amelyek nem állhatnak meg az állandó választmánynak a méltányos javaslatával szemben, mely javaslat helyes is, célszerű is, akkor, mikor már a mult esztendőben megszavazott pótadómaradvány hovafordításáról van szó. Itt mást nem contempláltak, mint az ezidón befolyó pótadó felszabaduló maradványának hovaforditása. Az idei pótadó megszavazással módjában lesz az őszi közgyűlésnek bőségesen foglalkozni. Tagadja, mintha Békésvármegyóben valaha adóemelésre törekedtek volna. A vármegyének 11 év óta 1%-os pótadója van, mig Biharmegye csupán tisztviselői fizetésjavitására 2°/

0-os, Bácsmegye pedig 5°/

0-os pótadót szavazott meg. Az állandó választmány javaslat minden tekintetben előrelátón van elkészítve ós ajánlja elfogadásra. AZ előadónak és Berónyi Árminnak rövid vitája után a közgyűlés majdnem egyhangúan elfogadta az állandó választmány javaslatát. A határozat kimondása után kéri Berónyi a főispánt, hogy újból tegye fel a kérdést, mert többen nem értették. Lukács György főispán a közgyűlés engedelmet kérve, a kérdést felteszi ós szavazás alá bocsájtja, de Berónyi indít ványát szótöbbséggel elejtik. Főispán a kérdésből kifolyólag kéri a közgyűlést, hogy hasonló kivételt többá nem enged meg, ne is provokolják vele liberálizmusát. A jegyzői magánmunkálatok. Előadó fölolvasta a belügyminiszternek a községi jegyzők által végezhető magánmunkálatokra vonatkozó rendeletét. A békésmegyei jegyzői egyesület megalkotta újra a miniszterileg kivánt szabályrendeletet, de azt a miniszter elutasította, megküld vén egyben a vármegyének, a saját készíttette irány szabályrendeletét, melyet a közgyűlés némi módosítással minden vita nélkül elfogadott. Állami támogatás az államépítészeti hivatalnak. Előadó felolvassa a kereskedelmi miniszter rendeletét, mely szerint a miniszter hozzájárult ahhoz, hogy a vármegyének az államépitészeti hivatal kiadásaihoz való hozzájárulása az eddigi 4000 koronában állapíttassák meg ós igy a vármegye tervezett fokozattabb megterhelése elesik. A rendeletet tudomásul veszik. A vármegyei utak. Előadó bemutatja a kereskedelmi miniszternek a beruházási törvény értelmében a vármegye területén kiépítendő utakra vonatkozó rendeletét. Előadó ismertetve az intézkedést, elmondja, hogy a beruházási törvény végrehajtása során a vármegyei úthálózatból az 19 J5. évre 50 kilométernyi vonal kiépítésére kap a vármegye állami támogatást és most határoznia kell a vármegyének, hogy e támogatást mely utakra használja fel. E fontos kérdésben beható tárgyalást folytatott az állandó választmány és annak alapján javasolja, hogy e hozzájárulás terhére 1905. évben az orosháza—gádoros—nagyszénási út (22 km.), továbbá a gyula—kigyósi útnak az ujkigyósi állomástól a transversális utig terjedő szakasza (13 km.), végül a gyomai hídtól Gyoma községig terjedő 2 km. szakasza és a gyomai Körös-hid épitessék ki, a gyula—kigyósi út Gyuláig terjedő szakaszának kiépítése/pedig 1906. évre irányoztassék elö. Itt hosszabb vita indult meg, melyben resztvettek Bodoky Zoltán, Haviár Lajos, Os. D e m k ó József, Hoffmann Lajos, Ur n a y Mihály, R a d i c s László dr., Berthóty István dr. és F á b r y Sándor alispán, aki ajánlja, hogy hajoljanak meg a szakértői vélemény előtt, mely legcélszerűbb. Bodoky Zoltán mellőzni kérte a gyomai hid átalakítását s az itt megtakarítandó összeget a gyula-uj kigyósi ut teljes kiépítésére javasolja. Haviár Lajos tőmérnök mint legcélszerűbb javaslat az állandó választmány javaslata mellett foglal állást meggyőző érvekkel. Támogatják indítványát Morvay Mihály ós Cs. Demkó József, Radics László dr., mig Hoffmann Bodoky javaslatának helyessége mellett érvel. Hosszadalmas vita után 27 szóval 15 ellenében elfogadta a közgyűlés az állandó választmány javaslatát azzal a módosítással, hogy a jövő évben mellőzi a gyomai hid kiépítését, melyet 1906. évre hagyván, e helyet azonban egészen kiépítik a gyulauj kigyósi utat. Uj közigazgatási bizottsági tag. Több jelentéktelen megyei átirat tudomásul vétele után a H a j n a 1 István dr. elhalálozásával megüresedett közigazgatási bizottsági tagságra ejtették meg a szavazást, A főispán a szavazatszedő bizottság; tagjaiul D o mb y Lajos elnöklete alatt "Weisz Mór és Morvay Mihályt bízta meg. Leadtak összesen 88 szavazatot, amelyből Szabó Jánosra 27, B e r é n y i Ármin dr-ra 11 szavazat esett s igy Hajnal dr. utódja Szabó János lett. A többi ügyek. A tárgysorozaton levő többé-kevésbbé fontos, apróbb ügyek az állandó választmány javaslatai alapján nyertek elintézést, kivétel csupán a szarvasi szabályrendeletnél volt, ahol Z ö 1 d y János főorvos indítványára kimondották, amennyiben az ior osoknak egy a fizetése, ugyan egy cim Heti meg őket. A közgyűlés déli fél 1 órakor ért véget. & „Békésmegyei Közlöny" távirata, Véderöjavaslat és választások. Budapest, julius 13. (Saj. tud. táv.) Minap csak mint kombinációt irták meg a fővárosi lapok, hogy őszre választások lehetnek. Azóta a dolog politikai körökben is élénk megbeszélések tárgyát képezte és ma már szinte biztosra veszik, hogy októberben választások lesznek. Az ok főleg a benyújtandó katonai javaslatokban keresendő. Mihelyt végeznek a költségvetéssel és azokkal a javaslatokkal, hozzáfognak az uj véderöjavaslat magyar szövegezéséhez. Lehet, hogy a végleges szöveg még belső megbeszélések tárgya lesz. A javaslatban a kétéves szolgálatról nincsen, szó; marad mindenben az eddigi rendszer és kérik a teljes létszámemelést. Tisza vállalkozik keresztülvitelre, de tekintettel arra, hogy a mostani Háztól nem várhatja, hogy j önmagát dezavuálja és szavazza meg most azt, amiért kétévi háborúságot folytatott, a Házat szeptemberben felfogja oszlatni. A javaslatot csak az uj i Ház elé fogja terjeszteni, hogy ne szolgáljon vele az ellenzéknek korteskedési anyagot. A képviselőház ülése. Budapest, julius 13. (Saját tud. táv.) Kis érdeklődés mellett nyitotta meg ma az ülést P erezel Dezső elnök féltizenegy órakor. Mindenekelőtt az elnök egy csomó képviselő szabadság kérő levelét mutatta be, akik — ugy látszik — a katalógus olvasás elől menekültek. Majd minden különösebb eset nélkül a napirendre tértek át, melynek első szónoka B a r a b á s Béla, aki hosszasan foglalkozik a törvényjavaslattal, mert a t. Háznak úgyis ritkán van alkalma arra, hogy ezt megtegye. Idézi Tisza Kálmán beszédeit, amelyekben az önálló magyar udvartartást követelte. Kifogásolta az előadó érveit, még ha igazak lennének is, épp az ellenkezőjét bizonyítják annak, mint amit az