Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-10 / 91. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 90-ik számához Harc a föld miatt. A magyar embernek éltető eleme, mindene a föld. Kimondhatatlan szere­tettel ragaszkodik a földhöz, amelyben minden erejét, tekintélyét látja. És föld­jéért, mely a jussa, talpalatnyi terüle­téért élethalálharcot viv. Ennek igazsá­gáról az életnek számtalan esete adott már szomorú és megható és nem rit­kár tragikus bizonyságot. Mert ha föld­ről van szó, a magyar ember élet-halál tusát kész vivni saját testvérével, édes apjával, rokonával, legjobb barátjával. Erről adott bizonyságot a keddi esküdtszéki tárgyolás is, ahol két sógor állott egymással szemben mint vádlott és sértett. Az egyik elkapart a másiknak a földjéből néhány négyzetméternyi terü­rületét. Pörösködtek, bíráskodtak érte s a civakodás vége az lőn, hogy a pör­vesztes atyafi elkeseredésében revolver­rel akart vélt igazának érvényt szerezni és négyszer rálőtt ellenfelére, aki sze­rencsére megmenekült a haláltól. Az eset röviden a következő: Schneider József 43 éves gyulai kőmives mester és M u 11 György 54 éves gyulai épitővállalkozó, akik sógorok, szöl­lősszomszédok a gyulai határban. A két sógor szőlejét valamikor egy árok vá­lasztotta el egymástól, amely árkot Schneider lassankint a szomszédja ma­gasabb földjéből betemetett és ott a saját területét megnagyobbítva, fákat ültetett. A két szomszéd emiatt éveken át zsör­tölődött, majd végre pörre mentek, ami­kor olyanformán egyeztek meg, hogy Mult saját költségén kiásatja az árkot és az ilymódon nyert földet saját területére hányatja. Az egyezség létrejötte előtt történt még, hogy Schneider néhány fáját is felgyújtatta sógorának, hogy saját határát mentül tovább tolhassa ki." Az egyezség megkötése után három nap múlva két napszámost állított ez év május 3-án reggel szöllejébe, a határárok kiásásá­hoz. Hogy ezt megtehessék a napszá­mosok, néhány fát is ki kellett vágniok, amelyet Schneider ültetett időközben a betemetett árokterületre. Nevezett reggel Schneider is kiment a szöllejébe és mikor látta a napszámoso­kat az árkot ásni, közbelépett és megaka­dályozta munkájukat. Erre a napszámo­sok tanácsot tartottak s kihívták a gaz­dát, aki kijelentette sógora előtt, hogy hajlandó a munkát beszüntetni, ha hiva­talos írást hoz neki a betiltásról. Schneider el is ment a városba az­zal, hogy hivatalos irást visz. Eszeágá­ban sem volt azonban a hatóság meg­keresésére, hanem hazament és magá­hoz vette hatlövetű 11 milliméteres revolverét és azzal állított ki a szőlőbe, ahol iszonyú patáliát csapott. S mivel Mult ekkor sem volt hajlandó az árok­ásatást félbehagyatni, a földjóért elkese­redett ember előrántotta revolverét és négy lövést intézett sógorára, aki mi­kor összerogyott, igy kiáltott Schnei­derhez : — Az Istenért, mit akarsz velem ? Azt, hogy dögölj meg, vén disznó! — kiáltott rá a dühtől elvakult ember, aki a tett elkövetése után önként jelent­kezett a gyulai vizsgálóbíró előtt. Mult a lövések folytán a jobb al­karján és két oldalán szenvedett horzso­lásokat, a negyedik golyó pedig, amely ma is bent van testében, a bal ágyékába hatolt be. A királyi ügyészség Schneider ellen a btkv. 279. §-ába ütköző és a 65. §. sze­rint minősülő szándékos emberölés bűn­tettének kísérlete miatt emelt vádat. Ez ügyben a tárgyalást Szakmáry Arisztid táblabíró vezette. Bírák voltak: T h o 1 d István dr. és H u b a y Lajos. A vádhatóságot Tóth Ferenc kir. al­ügyész képviselte, vádlott védelmét pedig B e r é n y i Ármin dr. ügyvéd látta el. Szakértő orvosokként folyfalvi Z ö 1 d y János dr. vármegyei tiszti főorvos és Kaczvinszky János dr., a várme­gyei közkórház sebészeti osztályának fő­orvosa szerepeltek. Az esküdtbíróság rendes tagjaiul kisorsoltattak : R e i n e r Béla bérlő, S c h v i m m e r Arnold ke­reskedő, Sárréthy János ügyvéd, Kiss Endre könyvelő, ifj. B. S z a b ó János földbirtokos, Vidovszky Fe­renc ügyvéd, G. S z a b ó József malom­tulajdonos, Bereck Gábor földmives, Bárd Endre könyvelő, C z é k u s István földmives, Deutsch Simon kereskedő, és Faragó Ödön gyógyszerész. Pót­esküdtek voltak: Valiinger Antal uradalmi tiszttartó és Sziráczky Pál bérlő. A bíróság az esküdtszék megalakí­tása és a formalitások után elsőben is vádlottat hallgatta ki: Schneider mind­végig értelmesen és nyugodtan beszél. Elmondja az esetet, beismeri, hogy tör­vényellenes cselekményt követett el, de magát bűnösnek nem érzi, mert felin­dulásában lőtt rá Múltra, akinek nem akarta a halálát. Majd azt vitatta, hogy joga volt az árok ásást megakadályozni. Mult György a teremszolga kar­ján lépett a bíróság elé. Azt vallja, hogy a negyedik lövés folytán örökre nyo­morék maradt. Három golyó van máig is testében. A földvillongásban a tör­vény neki adott igazat és sógora boszú­ból az életére tört Kéri Schneider meg­büntetését és 1000 korona kártérítési költség megítélését. Ezután a szakértő orvosok kihallga­tására került a sor. Kaczvinszky dr. előadja, hogy Mult 2 napig feküdt a kórházban és gyógyultan bocsájtották el. A golyók közül három horzsolta, sér­tette, egy pedig testébe hatolt, amelyet nem engedett kivenni. Az nem állapit­ható meg, hogy Mult munkaképtelen lenne a sérülés folytán, mert csak kép­zeleg, amikor azt mondja, hogy három golyó van testében és a sérülések 8 napon belül gyógyultak. Ilyen értelmű, felülvéleményt mond folyfalvi Z ö 1 d y János dr. Tíz percnyi szünet után a' tanukat hallgatták ki. Nyolc tanú szerepelt, akik a föntelmondott tényállás szerint val­lottak. A bizonyítási eljárást délután fejez­ték be, majd az esküdtek elé terjesz­tendő kérdéseket szövegezték meg, ame­lyek a szándékos emberölés bűntetté­nek kísérletére, az erős felindulásra és könnyű testisértés vétségére vonat­koztak. Tóth Ferenc kir. alügyész mondta el ezután érvekben gazdag vádbeszédjét, amelyben arra kérte az esküdteket, hogy vádlottat szándékos emberölés kísérleté­nek bűntettében mondják ki bűnösnek. Az ügyészszel szemben védő a könnyű testisértés vétsége mellett érvelt. Az esküdtek rövid tanácskozás után erős felindulásban elkövetett szándé­kos emberölés kísérletének bűntettében mondták ki vádlottat bűnösnek, akit a bíróság ez alapon 1 és fél évi bör­tönre és 1000 korona a kártérítési ösz­szeg megfizetésére itélt. Az ítélet ellen Schneider és védője semmiségi panasz­szal éltek.* * Embervadászat az ujkigyósi erdó'ben. Csakugyan embervadászat volt az az élethalál küzdelem, amely ez óv február 24-én este két uradalmi erdőalkalmazott és egy vadorzó között lefolyt Wenckheim Frigyes gróf ujkigyósi erdejében. Egy rémes éjjeli párbaj a vadas sötétjében, amelynek, hogy áldozata nem maradt a havas, fagyos földön, az isteni gond­viselésnek köszönhető. Az éjféli párbaj története pedig ez: Ifj. Balogh István, 25 éves uj­kigyósi lakos híres vadorzó hírében állt, Rendesen gróf Wenckheim Frigyes uj­kigyósi vadaskertjében járt a tilosban, mígnem ez év február 24-én este rajta­vesztett a nyúlvadászaton. A vadorzó lö­véseinek zajára ugyanis figyelmes lett M a á r József uradalmi erdész'és Sz o j k ó András uradalmi felesketett vadőr, akik éppen erdőkerülni jártak. Az erdész és vadőr, amikor meglátták a holdvilág fé­nyénél a veszedelmes vadorzót, rákiáltot­tak, hogy álljon meg és adja át fegyverét. Balogh azonban futásnak eredt* mire az uradalmi alkalmazottak utána lőttek. A lövések találtak is, mert Balogh nem tudott elmenekülni. A vadorzó" látván veszedelmét, lövéissel felelt. És az éj csendjében mindkét oldalról megindult a gyilkos tüzelés, amelynek mindhárman sebesültjei lettek. A vadorzó a jobb és bal combon, Maár a balkézen és bal combon, Szászki pedig a balkaron és lágyékon szenvedtek 8—8 napon belül gyógyuló sérüléseket. A veszedelmes éjjeli harcból kifo­lyólag a gyulai kir. ügyészség mind­három ember ellen kölcsönösen a btkv. 279. §-ába ütköző és a 65. szerint minősülő szándékos emberölés kísérle­tének büntette miatt emelt vádat. Ez ügyben tegnap ítélkezett az es­küdtbíróság, amely alkalomból, mint az előző napon, zsúfolásig megtelt a tár­gyaló terem érdeklődő közönséggel. Az érdekes tárgyalás lefolyásáról a következő tudósításunk szól: Az esküdtbíróság H u b a y Lajos dr. törvényszéki biró vezetésével a követ­kezőképen alakult meg. Szavazóbirák: T h o 1 d István dr. ós Bulla Antal. A vádhatóságot Tóth Ferenc kir. al­ügyész képviselte, nüg a vádlottak vé­delmét a következő ügyvédek látták el: ifj. Balog védelmét "Keppich Fri­gyes dr. gyulai, M a á r t védelmét Tolmann János dr. gyulai és S z o j k ó védelmét Margócsy Miklós csabai ügyvéd képviseletében' Paczek Géza ügyvédjelölt látta el. Orvosszakértőként Z ö 1 d y János dr. vármegyei tiszti fő­orvos, Hajnal Albert dr. és Divis János dr. ujkigyósi orvosok, fegyver­szakértőként pedig Herceg József és L u c o s János gyulai honvédőrmesterek szerepeltek. Az esküdtbirák rendes tagjai vol­tak : G. Szabó József, Klein Miksa, Kiss Endre, K o v á c s i k János, Deutsch Simon, S á r r é t y János, ifj. Steigerwald Ferenc, Vidovszky Ferenc, Boros János, B i h á 1 y József, Bán Endre és W a 11 i n g e r* Antal; pótesküdtek voltak: Sziráczky Pál és ifj. B. Szabó Sándor. A vádirat felolvasása után a vád­lottak kihallgatására került a sor. Ifj. Balogh István bűnösnek érzi magát, amiért idegen vadászterületen vadászott. Ittas állapotba lépett a tilal­mas útra. Egy nyulat lőtt nevezett este, amikor vadorzáson fogták. Nem hallotta, hogy felszólították volna a megállásra. Hatszor lőttek rá üldözői, akikre csak önvédelemből akkor lőtt vissza kétszer, minden célzás nélkül, mikor már elbu­kott a hóban és elborította a vér. Maár József erdész nem érzi ma­gát bűnösnek, mert fölszólította a vad­orzót a megállásra s minden ölési szán­dék nélkül kétszer azzal a célzattal lőtt a vadorzóra, hogy megállásra bírja. Harmadrendű vádlott, S z o j k ó András mindenben megerősíti Maar val­lomásái. O az erdész parancsára'használta fegyverét, amikor Maár megsebesült. Amennyiben megsebesítette Baloghot, bűnösnek érzi magát, bár másodszor csak akkor használta fegyverét, amikor a vadorzó rálőtt és megsebezte. Rákóczi András arra néve tesz tanúságot, hogy Balogh a nevezett este nem ivott egy fél deci pálinkát sem, j tehát nem volt ittas. Réti János és Gera Miklós nevezett estén az eset szín­helye felől 7 lövést hallottak rövid egy­másutánban eldördülni. Több tanú nem lóvén, az orvos- és fegyverszakértőket hallgatták meg. Majd a kérdéseket szövegezték meg, amelyek a szándékos emberölés kísérletének bűntettére, az önvédelemből elkövetett könnyű testisértés fenforgására vonat­koztak. Ezzel a bizonyítási eljárás befejezést nyert és a perbeszédekre került a sor. Tóth Ferenc kir. ügyész a tárgyalás anyagával bebizonyitoítnak látta az ügyészség által emelt vádat mindhárom vádlottra nézve ós e szerint kérte őket bűnösöknek megállapítani. Az ügyészség érveléssel szemben a védők védenceik" büntelenségét hangoz­tattak. Keppich Frigyes azt hangoz­tatta, hogy Balogh önvédelemből hasz­nálta fegyverét. Tar Gábor dr. és Paczek Géza ügyvédjelölt, különösen utóbbi szintén az enyhítő körülményt emelték ki hatásosan fölépített védbeszé­dükben és különösen hangoztatták a szándékosság kizárását. Paczek Géza S z oj k ó esetére vonatkozólag a jogos önvédelmet s a feljebbvaló közvetlen parancsának tejesítését látta. A vadőrök csak kötelességüknek véltek eleget tenni, amikor ölési szándék nélkül ijesztésből lőttek a veszedelmes vadorzó után. Vé­denceik felmentését, esetleg a könnyű tes­tisértés vétségének megállapiiását kérték. Késő délután értek véget a perbe­szédek, amikor az esküdtek tanácsko­zásra vonultak vissza. Hét óra előtt néhány perccel hirdette ki az esküdtek elnöke a polgárbirák verdiktjét, amely Maárra és Szojkóra nézve felmentő volt, akik ellen a bíróság ennek folytán megszün­tette az eljárást. Első rendű vádlottat, ifj. Baloghot bűnösnek mondták ki, de mivel a feltett kérdésekre nézve nem a bűnvádi perrendtartás idevonatkozó rendelkezésének nem megfelelően hatá­rozták, a bíróság a verdiktet semmisnek nyilvánította és a vadorzó ügyét a leg­közelebbi ciklusra uj tárgyalás alá ren­delte. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai, A helyzet. A politikai atmosphera viharokat jósol. Senki sem tud semmi bizonyosat, csak tapogatódznak. Tisza István mi­niszterelnök oly jól őrzi titkait, hogy még a legbeavatottabbak sem tudják, hogy mit hoz a közeljövő. A minisz­terelnök még csak egy napig vár és pén­teken visszavonja indítványát és be­nyújtja újra ismert márciusi indítványát. A néppárt és Ugron-párt megszöve­gezett szerződéssel tömörültek együttes háborúra. De a háború után is vállalják a közösséget, sőt mindenek meglepeté­sére tökéletes lesz az egybeolvadás. A szeretkezési pontokat Beöthy Ákos szál­lásán szövegezték és a pontozatokban fel­támad a néhai Sennyei konzervatív pártja. Ez a szövetkezés semmi más, mint elő­készítése egy uj iránynak, a mely Ausztriát már meghódította és a mely meg fogja hódítani Magyarországot is. A házszabályrevizió csak színfala e poli­tikának, mely sokkal inkább lelkesedik a szigorúan kezelhető házszabályokért, mint maga gróf Tisza István. A képviselőházból. A mai ülés díszszónoka elmarad. Apponyi nincs a folyosón, tán meg se érkezik. Díszszónok nélkül pedig nem indulhat arányos vita. Próbálják kapaci­tálni Bánffy Dezső bárót. Hogy ő szól­jon és vegye át a mai napot Apponyi gróftól. De Bánffy a szombati ülésre je­lentkezett. Pénteken nagy napja lesz a Háznak. Vázsonyi Vilmos jelentkezett beszédre. Amikor már nagyon megnövekedet t az aggodalom, megérkezett a napnak hőse, gróf Apponyi Albert. Csudálkozott hogy azon a napon, amelyet díszbe öl­töztet az ő beszédje, oly kevesen van­nak. Az alkalmi vezérek, köztük Kubik Béla, már mutatja a lajstromot, amely­ben két hétre való obstrukciós eledel szerepel. Harc és háború! ez harsog végig a bal folyosón, mig a jobboldalon vissza­vágják : — Választunk! A nap különben dísznapnak mutat­kozik. Az első szónok Szalay volt, aki után következett gróf Apponyi Albert, azután gróf Tisza István. Négy interpelláció volt bejelentve. Gróf Apponyi Albert: Felolvassa, miket mondott szóló Jászberényben vá­lasztói előtt a házszabályrevizió dolgá­ban s mivel Tisza tudta azt, világos, hogy az ő közreműködésére nem szá­mított. A tárgyat a legnagyobb objek­tivitással vizsgálja s hiszi, hogy kimu­tatja, hogy a miniszterelnök ós az ő álláspontja közül az utóbbi komolyabb. A kormány erőszakkal akar közjo­gokat pusztítani. De a legszigorúbb ház­szabályokkal sem birja a kormány le­törni a szólásszabadságot, mert a nemzet erejét elfojtani nem lehet. Az állam fon­tos, sürgős érdekeit mind háttérbe (szo­rítja Tisza, hogy a házszabályreviziót kierőszakolja. Határozati javaslatot nyújt be, melyben a választási reformot sürgeti. Tisza javaslata szerint, folytatta Ap­ponyi, a nemzeti akarat csakugyan nem érvényesülhet és a kormány csinálja a többséget. Az alkotmányos egyensúly a nemzet és a király közül az előbbi hát­rányára, erősen megbillent. A nemzet­nek vannak olyan jogai, melyeket a nemzet tisztán akar gyakorolni s ezekre a király befolyással nem lehet. A korona nimbusát és a királyság intézménye iránt való szeretetet nem szabad aláásni. Oros^Japáti háború. Port-Arthur ostroma éjjel-nappal sza­kadatlanul folyik. A japánok — ugylát­szik — most már csakugyan emberál­dozatra való tekintett nélkül akarják be­venni a várőrséget, amelyet az oroszok egyetlen nagy hadvezére Stősszel tábor­nok és megfogyott, megtépett, kiéhezte­tett katonái védenek. A japánoknak rop­pant veszteségei voltak szombat óta. Az oroszok helyzete iszonyú. Ellentállási ké­pességük a minimumra szállt alá.Csifuban minden percben várják Port-Artur el­estének hírét. Roosevelt újból elnök. Már a kora reggeli órákban meg­hozta a táviró a hírt, hogy Rooseveltet ismét elnöknek megválasztották. Ez a választás Európa szempontjából jelenti Amerika továbbhaladását az imperializ­mus, a világhatalmi uton. Mióta Roose­velt az elnök, Amerika nemcsak a gazda­sági téren folytat sikeres harcot Európa

Next

/
Thumbnails
Contents