Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-30 / 88. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 88-ik számához nőegylet működését figyelemre méltat­tak, az alapítványok és adományok, me­lyekkel egyesületek és egyesek műkö­dési terét bővítettek ; úgyszintén számos uj tagnak belépése mind arról a tény­ről tanúskodnak, hogy mindazok az egyesület működésével egyetértenek, az helyeslésükkel találkozik,- ennél pedig nagyobb öröm egyleti vezetőséget a nyilvánosság részéről nem érhet. Az egyesület beléletének felejthetet­len kedves ténye pedig a a szeretetnek és elismerésnek azon gyöngéd nyilvání­tása volt, melylyel az elnöknő részéről, az egylet összes tagjainak arcképét ma­gában foglaló diszes albumot átnyújtot­ták. Nemcsak hálára kötelezte ez az el­nöknőt, mondja a jelentés, hanem, ha lehetne kiterjedtebb munkásságra. Kö­szönetet mond mindazoknak, kik az egy­let örömünnepét felejthetetlenné tették. Nagy veszteség is érte az egyletet. Fej ér "Béla 19 éven át volt egyleti jegyző elhunytával. Emlékét s a részvé­tet jegyzőkönyvben örökített meg a köz­gyűlés". Részvétének és kegyeletének még két esetben adott kifejezést az egy­let. U r s z i n y János, az egylet elnök­nőjének férje és Zsilinszky Mihály államtitkár édes anyjának elhunyta al­alkalmával. Működési terén is öröm érte az egyletet: Csaba képviselőtestülete 500 kor. adománya által, s igy lehetővé lett téve, hogy Erzsébethelyen is ingyen konyhát állithatott fel a szegény iskolás gyermekek részére. A belső állami isko­lában 30 gyermek helyett 50, összesen három konyhán, 3 hónapon át 110 gyer­mek kapott naponta ingyen ebédet és kenyeret. • Üdvözölte az egylet a gyulai nőegy­let nemes szivéről országosan ismert elnöknőjét, Wenckheim Frigyes grófnét, elnöksége 25-ik évfordulója alkalmából. Csalódás is érte az egyletet, ameny­nyiben az egyletnek, királyi kézjegygyei ellátott kérvénye, a szeretetháznak az államsorsjáték jövedelméből való részel­tetésére legfeljebb csak két év múlva kerül a sor. Ez év folyamán Szt, Antal kenyér cí­men uj alap keletkezett az egylet pénztá­ránál ; Az alapítvány 50 koronával kezdő­dik, de adhat bárki bármily csekély ado­mányt is ez alapra s azt részletekben is növelheti. Indítványozta a jelentés, hogy az egyesület 200 korona befizetéssel lépjen alapító tagul a József főherceg szana­tórium egyesületbe és 50 korona alapít­vány befizetéssel a csabai Daloskörbe. A közgyűlés a jelentést örvendetes tudomásul vette s az indítványokat elfo­-adta. Az egyletnek van 83 alapító, 243 rendes és 9 pártoló összesen 335 tagja. Vesztett az egylet az elmúlt évben el­költözés, kilépés elhalálozás folytán 16 tagot, akikkel szemben eddig 5 uj tag jelentkeze**. S u c h Albertné, pénztáros terjedel­mes jelentésben számolt be az egylet pénzforgalmáról s az egyes alapok állá­sáról. Az Erzsébet-szeretetház alap 16,286 kor. 05 fill volt, gyarapodott alapítvány és kamatokkal 985 kor 45 fillérrel; álla­dók 17,267 kor. 50 fill; a Kossuth-alap 508 kor. 03 fill.; a tartalékalap 1303 kor. 19 fill.; a szegényiskolás-alap bevétele 3307 kor. 74 fill, kiadása 2113 kor. 68 fill. volt; álladéke 3090 kor. 88 fill. A segély­zőpénztár bevétele 1467 kor, 31 fillér, Alapítvány ez évben 2250 kor. lett be­fizetve, álladéka 6130 kor.; be nem fi­zetett alapítvány 2670 kor. Az egylet összes vagyona 31,661 kor. 99 fill. Ren­des havi segélyben, havi 4 kor. részesült 24 szegény 942 kor.; rendkívüli segély­ben 42 egyén 404 kor. 60 fill. összegben. Felruházott az egylet 74 szegény fiu és leányiskolás gyermeket s ez 850 kor. költséggel járt. A jelentésben foglalt indítványokat egyhangúlag elfogadták, majd az alap­szabályoknak néhány pontja került mó­dosítás alá és végül egyhangúlag a je­lenlegi tisztikart és választmányt újra megválasztották. A tisztikarba újonnan beválasztott tagok : R e 11 Lajos dr. titkár és Székely Vümos jegyző. Csulik Pál exhumálása. Szomorú aktus folyt le tegnap dél­előtt a csaba-felsővégi tabáni uj temető­ben. A hatóság parancsára megbolygat­tak egy ezelőtt félesztendővel hantolt sírt, hogy kiderítsék az igazságot. A Csulik Pál sirját, akit lelketlen test­vére, Csulik György béresével, D o­1 o g Illéssel ez év május 17-én fel­akasztott a nagymegyeri tanyán, s akit annak idején, mint öngy ilkost temettek el. A rettenetes bűn, a testvérgyilkos­ság napfényre derült s annak teljes megr világítása tette szükségessé az exhumá­lást, amelyen megjelentek: Nyisztor Adorján dr. vizsgálóbíró, Tóth Ferenc kir. alügyész, Orbán Antal törvény­széki jegyző, R e i s z Miksa dr., W a g­n e r Dániel dr., K u 1 p i n Ferencz, W a 1­f i s c h Ferencz dr., W e i s z Lajos dr. és S z o n d y Lajos dr. orvosok, F á y Samu dr., a gyilkosok védője, Hra­b o v s z k y Pál rendőrfőbiztos, V a 1 e n­t i n y Márton biztos és meggyilkolt Csulik szülei és rokonai. Déletőtt 9 órakor bontották fel az uj fogásban levő sirt, melynek sirfáján ez a felirat tót nyelven: Itt nyugszik Csulik Pál szül. 1871. ok. 15. meghalt 1901. máj. 18. élt 27 évet. Béke hamvaira ! A hulla azonosságának megállapítása után R e i s z Miksa dr. és W a g n e r Dániel dr. boncoló orvosok a teljes fel­oszlásnak indult hullán megejtették a részletes boncolást. A boncolás befejezése után a vizs­gálóbíró a következő főkérdéseket in­tézte a boncoló orvosokhoz : Észlelhetők-e a kezeken és lábakon az összehurkolás nyomai ? Megállapit­ható-e, mi volt a halál oka s e halál okát mi idézte elő s főleg megállapít­ható-e tárgyilagosan a fulladási halál esete és hogy az elhunyt nem szenve­dett-e szembetegség!: 3n ? A boncoló orvos jk e kérdésekre a következő véleményt terjesztették elő: Az exhumált hudán észlelt rothadási folyamat fokából következtetni lehet, hogy az hónapokkal ezelőtt temettetett el. A külvizsgálatból kiderül, hogy az illető valószínűleg az életben külerőszak által sérüléseket szenvedett, még pedig a nyakon talált — dacára az előrehala­dott rothadásnak is, biztosan megállapít­ható barázda, mely kétségtelenül akasz­tásra enged következtetni. Amennyiben pedig e barázda iránya a nyakon egészen harántul fut, az állkapocsszögletek alatt mintegy két harántujnyira, nincs ki­zárva a lehetősége, hogy a stranguláció nem önkezűleg, hanem' idegen kéz által idéztetett elő. Mindkét kéz hátfelületen talált sávokból gyanítani lehet, hogy a nevezett még az életben mások által kötéllel, vagy madzaggal mindkét kézen meg lett kötve. Az előrehaladott oszlás és rothadás folytán a belszervezetből a halál okát megállapítani nem lehet, de miután a nyakon egész kifejezett ba­rázda volt látható, igy az illető a leg­nagyobb valószínűség szerint akasztás, illetve fulladási halállal mult ki. Szervi betegség nem volt megállapítható, sem a lábon kötelékek nyoma, miután a meg­gyilkolt a rémes éjszakán csizmában volt. Ezután az összedarabolt holttestet újra eltemették. Ez aktusnál megrendítő jelenet játszódott le. Az öreg Csulikné, aki szinte önkívületig sírta magát, bele akart ugrani a sírba. A boncolás megejtése után a vizs­gálóbiróság a gyilkosság színhelyén tar­tott helyszíni szemlét. Most már, amint befejezést nyer a vizsgálat, az ügyészség elkészíti a szörnyű bűnben a vádiratot. Megöltek egy legényt. Egy érdekes főtárgyalás. Olyan banális, mindennapi szürke frázis ez, hogy: Megöltek egy legényt. Hogyne, mikor oly olcsó az emberélet! Két legény sohasem fér meg egy csár­dában. És ha mégis találkoznak, a bor­tól izzóra gyúló szenvedély föltép va­lamelyes gyerekkori boszut, aminek a vége összeszólalkozás s a vértől pirosló padlón egy élettelen ember. Aztán adják a hirt közömbösen tovább: Megöltek egy legényt. Ez a mindennapi dráma majdnem igy játszódott le a mult év december 18-án Forschner Urbánné békés­szentandrási korcsmájában, ahol Tapisa András békésszentandrási lakos maradt a háborúság áldozataként a csárda véres padlóján. A Tapisa András szomorú tragédiája pedig a következő: Tapisa András két társával, Nagy Ferenccel és Cs. Tóth Andrással a szarvasi vásárt megelőző napon, decem­ber 18-án duhajul mulatott Forschnerné korcsmájában. Későre járt már az idő, mikor a Huszár testvérek, Mihály és László Kovács Gábor tiszafölcívári társukkal, akivel a szarvasi vásárra igyekeztek egy sereg marhával, éjsza­kára betértek a korcsmába éjszakai pi­henőre. Mielőtt álomra tértek volna, helyet foglaltak a mulatókkal szomszé­dos asztalnál ós vacsorát kértek. Közben a berúgott Tapisa átkiáltott hozzájuk! — Ti is huzathatjátok ám a ci­gánynyal ! A hajcsárok ügyet sem vetettek az elázott kompániára, mire azok bevonul­tak egy belső szobába és ott duhajkod­tak tovább. A Tapisa fiúból ott már kitört a virtus. Kikiáltott a nyugodtan vacsorázó hajcsárokhoz: - Kell is azoknak a csavargóknak cigány, hisz se pénzük, se becsületük! Mivel pedig a kötekedő ember látta, hogy még ezzel sem tudja kihozni sod­rából a három békés embert, kemé­nyébbre fogta: — Kiverlek innen mindnyájatokat! És hogy nagyobb nyomatéka legyen fenyegetésének, "bár társai türtőztették, odarohant Kovács Gáborhoz és öklelni kezdte. Erre Kovács ellökte magától az ittas legényt, aki estében Huszár L'ászló. lefordította a székről. Ez se volt rest, ha­nem hamarosan arcul teremtette a fe­nekedő embert. Több se kellett a megvadult T a­p i s n a k. Előrántotta bicskáját és azzal rohant neki Huszár Lászlónak, akit a dulakodás hevében több helyen meg­sebesített. Huszár Mihály látva öcscse veszedelmét, kikapta Ta'pis kezéből a véres kést és markolatig döfte a dü­höngő ember szivébe, úgy hogy az néhány perc alatt elvérzett." De még ezzel nem volt vége a há­borúságnak. S i n k a Imre látván vér­ben fetrengő barátját, segítségére sietett Tapisnak. De vesztére, mert az életve­szedelemben forgó hajcsárok őt is oly súlyosan megszurkálták, hogy hetekig nyomta sérüléseivel az ágyat. Ez ügyből kifolyólag a gyulai kir. ügyészség Huszár Mihály" ellen a btkv. 306. szakaszába ütköző és a 307. §. szerint minősülő halált okozó súlyos ölnf s mindez a nélkül történik, hogy az a test súlyából legparányibb részt is veszítene. Az emberi testre is rendkívüli hatással van, s e tekintetben legérdeke­sebbek azon kísérletek, melyeket magok a felfedezők tettek önmagukon, Igy Curie (párisi vegyész) guttapercha le­mezbe burkolt néhány cgr. uránium práparatumot s azt karjára kötve 10 óráig rajta hagyta. A megfelelő helyen előbb bőrgyuladás, majd mély seb kelet­kezett, mely 4 hónap múlva sem gyó­gyult be teljesen. A vegyész felesége meg a ki a chemia konyhájában kü­lönben annyira járatos és ügyes, hogy maga is fedezett fel egy erősen radi­oactiv vegyületet s ezt az udvarias chemikusok az asszony tiszteletére s lengyel származására való tekintettel azután Polomiumnak nevezték el - egy izben egy kis üvegcsőbe forrasztott s fa etnit-be zárt rádiumot vitt egyik szobá­ból a másikba s dacára annak, hogy út­közben nem találkozott egyik barátnőjé­vel sem, a kivel a legfrissebb pletyká­kat letárgyalhatták volna mégis ezen rövid idő alatt a tenyerén olyan bőr­gyuladást kapott, hogy napokig nem használhatta a kezét. Maga Begnerel ezen róla nevezett sugaraknak a tulajdon­képpeni felfedezője néhány cgr. rádium­barium-chlorid vegyületet forrasztott egy kis üvegcsőbe, ezt az üvegcsövet papi­rosba göngyölve, katulyába csukta s igy tette azt" 2 napon át összesen 6 óra hosszáig a mellénye zsebébe. Testének megfelelő helyén 20 nap múlva bőrpiros­ság, majd seb keletkezett, riielynek gyó­gyulása 49 napot vett igénybe. Még igen rövid idő telt el ezenradium­sugárok fölfedezésétől s már is^kötetekre menő irodalom keletkezett, mely ezen su­garak lényegét, keletkezését tárgyalja. A rádium sugárnál is ujabb keletű az u. n. N. sugár. U. i. Blondlot tanár a legtöbb fényforrásban sajátságos, a szi­lárd testen áthatoló láthatatlan sugarakat mutatott ki, melyeknek physikai saját­sága lényegesen eltér az eddig ismert láthatatlan sugarakétól s ezeket ő Nancy város tiszteletére N. sugaraknak neve­zett el. Ezen sugaraknak a nevét a jövő­ben valószínűleg meg fogják változtatni s nem lehetetlen, hogy pl. „professor sugarak neve alatt vezetik be a tudo­mányba, amennyiben minden jel arra mutat, hogy ezen sugaraknak a tanárok fogják legjobb hasznát venni. Kimutatták u, i., hogy minden működésben levő ideg ilyen Nancy sugarakat lövel ki magából, úgy, hogyha egy gondolkozó vagy beszélő ember feje fölé baryum­platincyanur ernyőt tartunk, azon phos­phoreskálás, villogás keletkezik és pedig az agynak azon részlete fölött, mely éppen'működésben van. Ha tehát ismerni fogjuk, hogy az agynak melyik részle­tében székel a latin, számtan, földrajz, természettan ábrázoló mértan, magyar és német irodalom, görög és görög­pótlónak a képessége, nem kell egyebet tenni, mint egy baryumplatincyanur sip­kát tenni a felelő tanuló fejére, mely megfelelő mezőkre van beosztva s a tanár a villogás foka szerint fog klassi­fikálni: teljes sötétség : secunda ; erős villogás: eininentia; közbe jön a jó, elégséges stb. s milyen boldog város lenne pl. a mi szép Budapestünk, ha arra köteleznék, hogy minden lakója számára ilyen intelligenciát kimutató sipkát kel­lene készíttetni: 172000 dbot takarítana meg, mert ennyi azon lakóinak a száma, a kiknek fejében még az abc. fosfores­kálását sem lehet ez idő szerint kimu­tatni. Igazán óriási haladás ez, a midőn a láthatatlan fónj igarak korszakában nálunk a kultura kezd mindinkább lát­hatatlanná lenni! Nem akarok azonban megfeledkezni a poeticái fénytanról sem. A költészettan azt tanítja, hogy a verselésnél legnagyobb jelentősége van a hangtannak — a gondolat az mellé­kes — a mennyiben minden versnek dallamosnak, kifogástalanul skandálónak (ütemesnek), rímeinek csengőknek kell lenni stb. stb. Tagadom — de csak ugy fiskális módra! A költészetet a fénysu­gár donmiálja. Hiszen azon kezdem, hogv minden poétának legfőbb kelléke az az isteni szikra, mely híveinek háborgó érzelmeit képes lángra lobbantani — s készen van a vers! íme, a mint látjuk, a szikra is, a láng is fénysugarakból áll. A mennyi­ben pedig ez'a szikra a poéták kopo­nyájában székel: igen ritkán látható fénylő hatása, hanem a helyett — ugy­látszik — electro-magneticus tulajdon­sága érvényesül a koponyacsontokon keresztül, magasra berzolván a poéták­nak egyébként is torzonborz hajzatát. Ez képezné tehát a poéták ősidőktől is­mert hajfrizurájának poetico-physikai magyarázatát. Hát, ha a költészet mérhetetlen bi­rodalmában csak úgy tarlózva j árunk­kelünk is — kötet számra való versol­vasás megfelelő gyomorerősítő nélkül nem ajánlatos, — a fénysugárnak hány­féle változatával taiálkozunk! Még nem irt poéta verset „Ő hozzá", hogy pen­náját a fénysugarak özönébe ne már­totta volna (ez is poétái igazmondás — de a gyengébb fajtájából való). Lássunk csak egy-két szemelvényt, péleául: Fényes nap ragyog az égen Ide jut a sugara De az én rózsám két szemében Van az ég legszebb csillaga. Csak természetesen pontosabb hely­meghatározás kívántatnék, hogy a hori­zonton vagy zeniten át-e, vagy az égi szélesség és égi hosszúság hanyadik foka között van ez a legszebb csillag, mert két­ségtelen, hogy a csillagvizsgálók puszta kíváncsiságból is az observatóriumok ösz­szes teleszkópjait arra irányítaná, hogy meglássák, hogy melyik hát az a legszebb csillag az eddig megszámlált 125 millió csillag között ? Nem kevesebb merészséggel bánik a fénysugarakkal a következő vers is: Biró uram, bevádolok valakit Mert a szeme, szeme fénye megvakít. A t. poéta ur persze nem tudja azt, hogy a megvakitást a biró ur súlyos testi sértésnek fogja minősíteni, mely bevádolás nélkül is hivatalból üldözendő cselekményt képez s ezért a rózsáját a büntetőtörvénykönyv háromszáz nem tu­dom hanyadik §-a szerint 5 évig terjed­hető börtönnel fogja büntetni. S mikor a nóta azt kérdi, hogy: Hány csillagból van a szented Zsófikám ? Hogy egy egész menyországgal ragyogsz rám a megszámlálásra Pons urat kellene fel­kérni, aki arról lett híressé, hogy mint a marseillesi csillagvizsgálónak a ka­pusa, sokkal több ismeretlen csillagot fedezett fel és számlált meg, mint Thuli az intézet akkori igazgatója. S ha már a Zsófika szemének a sugarai egy egész menyországgal képe­sek ragyogni, az ilyen fénysugarakról még a csillagász phyzikus urak is kény­telenek elismerni s készséggel ismerik el, hogy ezek az igazi s igazán - ellen­állhatatlan fénysugarak. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert, kel­lemes izű, természetes ===== hashajtószer- =====

Next

/
Thumbnails
Contents