Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-23 / 86. szám

XXXI évfolyam -TTITP H I HH Békéscsaba 1904. Csütörtök, október hó 20 án szam. ük S1E61ÜI KÖZLÖNY POLITIKAI LAK Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. IDegjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElcŐFIZETÉSI 1)13 : Egész évre 12 kor. Félévre ó kar. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 15 fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér.' Felelős" szerkesztő: SIAIOS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Lap tulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér.' Családi nevelés hibája. Békéscsaba, okt. 19. A hivatása magaslatán álló tanitó, aki a pedagógiával foglalkozok, aki a maga érdekét félretéve, a gyermeki pszichológiát tanulmányozza, s akit a gyermeki sirás meghat, s akit annak rossz, erkölcstelen magaviselete kétségbe ejt, lehetetlen, hogy ne gondolna arra : mikép lehetne e huszadik század szellemi fejlődésével párhuzamba haladó sülyedést megakadályozni. Bizony sajnos, hogy hova tovább előbb haladunk a tudományban, s műveltségben, s épúgy haladunk az erkölcstelenségben s Istentagadásban. A természet örök törvényénél fogva soha semmi változás nincs; ebből következőleg a levegőben sem lehet más, s nem állhat másból, mint régen. Az égi testek napjainkban is azok, amik voltak, de az emberek nem azok. K.en van a változás, s itten van a hiba is. Amig a régi emberek erős testalkatúak, bátor, vitéz, hazaszerető, erkölcsös emberek voltak, addig a mai kor emberei .: törpék, csenevészek,-sprkölcsVéieiiek. S mig a régiek a tucrományben "hátra voltak maradva, addig a vallásosságban, Isten ösmeretben előljártak; ellenben a maiak kis tudományukat, gazdagságukat fennen fitogtatva az erkölcstelenség ösvényén rohamosan előbb s előbb haladnak. Midezeknek okait, — ami azt hiszem mindnyájunknak szivét fájóan érinti — a nevelés hiányában kereshetjük. — Hogyan lehet az, kérdik egyesek? Hisz iskoláink rendezettebbek, tanítóink szakképzettebbek, mint a régi, csak évtizedekkel előbbiek is. Nem is az iskolai nevelésben keresem a hibát — mert ott nincs, hanem a családban. A családi nevelés rossz. A gyermek pedig első nevelését a családban kapja. S amily mértékben csepegtetik a szülők gyermekeik szivébe a haza- s szüleszeretetet, Isten ismeretet, annál bizonyosabb, hogy hazaszeretők, szüle tisztelők s Isten imádók lesznek. De sajnos! Hogy napjainkban nagyon ritka szüle neveli helyesen gyermekét. Az urak az egyetlen egy gyermeküket jobban imádják mint Istenöket. Mindent kényök, kedvök szerint megengednek gyermekeiknek; nincs oly kívánsága a gyermeknek, amelyet még a föld alól is elő ne teremtenék részökre. Persze a gyermek éles eszével hamar átlát a szitán, észreveszi a kegyet, s igyekszik mindenben kívánságát érvényesiteni. Nem csoda aztán, ha ily elkényeztetett gyermekkel az iskolában nem lehet bírni, s ha majd öngyilkossá lesz az élet delén, mivel nem úgy történik valami, amint ő akarná. S amig az uri gyermekek mindenben dúskálnak, addig a közönséges földmivelőnép gyermekei a legszüksé gesebb öltözékben s tankönyvekben Ts hiányt szenvednek. S amig az uri gyerekek ritkán látják szüleiket templomba menni, addig a földmivelőnép gyermekei látják atyjukat s bátyjukat a korcsmába menni templom helyett. S mig az urak méltatlankodnak az államra, s annak elöljáróira fizetésök nem emelése mia

u. gyermekei előtt, addig a a földmivelőnép gyermekei hallják atyjukat káromkodni az adó miatt. S atnig az uri családbau a férfi és nő gyakran összeszólalkoznak, egymásnak szemökre v<?tik: a hozományt, fényűzést, korlielységet és hűtlenséget, sőt gyakran elválással fenyegetőznek, addig a paraszt üti, veri feleségét berúgott állapotában. Most már mindezt látják, s hallják a gyermekek ; szép szó helyett, gorombát hall, figyelmeztetés s jó tanács helyett elválást emlegetnek, s ütést lát: kérdem, hogy az ily viszonyok közt felnövő gyermekek hogyan lehetnek vallásosak, honszeretők, szüle, testvér s barát tisztelők ? Bizony nagyon elszomorító s nem könnyen javítható hiba ez, amelyben családi nevelésünk szenved. Ezen kell javítani. Azonban e munka hosszú időt s kitartást vesz igénybe. Azért ha munkájának foganatját valaki mindjárt nem látja, ne essék kétségbe. Ne essék kétségbe azért, mert az órának árnyékát is előbb menni nem látta, hanem csak azt veszi észre, hogy jóval előbb ment; a .f.übe í sem azt látja hogy nő, hanem hogy nőtt. • _iákésvármegye szeptember hóban. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága október havi rendes ülését hétfőn délelőtt tartotta meg a vármegyeház kis termében Lukács György dr. főispán elnöklete alatt. A tagok majdnem teljes számmal jelentek meg az ülésen, amely a különféle ha\i jelentésekkel kezdve, délig az összes napirendre tűzött ügyeket letárgyalta. Lukács György dr. főispán 9 órakor nyitotta meg az ülést a tagok üdvözlésével. Bejelentette, hogy Eábr y Sándor dr. alispán és B o d o k y Zoltán M. orsz. képviselő kimentette tárolmaradcjjiKt s ezzelrátértek' a napirend első pomjfiyu az alispáni jelentésre. Daimel Sándor dr. főjegyző terjesztette elő a jelentést, melyből közöljük a következő részleteket: A személybiztonság helyzete a mult hónapi viszonyokhoz képest némi javulást mutat. Az' elmúlt hónapban 16 esetben támadtatott meg a személybiztonság. Ellenkezőleg áll a helyzet a vagyonbiztonságnál, melynek állapota változatlanig rossz. Mig augusztusban 48, addig szeptemberben 47 "esetben támadtatott meg a vagyonbiztonság. Méltán aggodalmat ez a tünet, — mondja a jelentés az idei Ínséges esztendőben, miután tartani kell attól, hogy a tél beálltával és előhaladtával, viszont a munkaalkalmak fokozatos csökkenésével a lopási alkalmak száma még inkább fog növekedni. A balesetek száma örvendetesen és következetesen csökken. Szeptember hónapban 6 baleset volt, melyek közül kettő halállal végződött. Az Öngyilkosságok száma nem igen mutat változást. Augusztusban 11, szeptemberben 10 öngyilkosság fordult elő. A földmivelési, ipari és kereskedelmi viszonyok változatlanok. A tengeri betakarítása befejezést nyert, s a cukorrépa behordása is végéhez közeledik. Mindkét termelési á<í hozama a középen jóval alulmaradt. A szőlőszüret eredménye viszont kielégítőnek, sőt helylyel-közzel jónak mondható. A munkások több helyen munkához jutottak ugyan, de tartós keresetre nem lévén kilátás, Ínségtől méltán tarthatunk, hacsak a szándékolt útépítések időelőtti megkezdésével a népBékebmegjei Közlöny tárcája. Napsugar a porban . . lila : Jakab Miklós. Egy ódon földszintes kis sárga ház maradt meg itt, édes, egy véletlenül a hatalmas paloták között. Elöl az utcára korcsma van benne. Vicsnek hívják a korcsmárost, az a Vics ez tudja Olgám, akiről már meséltem magának. Szembe Yicsékkel Szikra lakott, a foltozó szabó. Ennek a segédje Péter. Szegény csak féllábú, de igen szorgalmas s ezért,' de főképen azért is, mert nem sokat törődik, ha nem is kapja meg szombaton a fizetést, Szikba igen szereti. Most Őróluk mondok történetet. Szikra magas, előrehajtott ember, gesztenyeszínű a haja : a bajusza és szakba pedig ritka és vöröses. Mérges mogorva ember s az italt nagyon szereti. Am az üzlet nem valami jól megy s igy van mit hallania egész nap Péternek, meg az asszonynak. Mert asszony is van. Kicsiny, sáppadt, fekete nőcske, a felesége Szikrának ; de ugy bánik vele, mintha a mostoha leánya volna. Pedig jó, szorgalmas asszonyka, egész nap dolgozik. A mesterséghez is ért, s ha Szikra kimarad, ilyen is történik, ketten végzik a munkát Péterrel. Akkor reggel egy \ idékl ur vetődött a Vicsek korcsmájába. Ez az idegen ura szabó után tudakozódott, s ami Szikrához utasítottuk. Szikra nagyon jó munkás és igen szépen dolgozik. A •vidéki úrtól gérokF-a kapott megrendelést. Selyembélésű gérokk, tükörrel s kettöselejü mellény — divatos legyen, igy rendelte az ur s foglalót is adott. S Szikra szokása e"enére vig lett, nagyon vidám és elment szövetet vásárolni. Mikor dél is elmolt, az asszonyka és Péter aggodalmasan tek'ntgettek M a kapun, hogy mi lehet véle, miért nem jön. És mi is aggódtunk mindnyájan. Mert mi valamennyien régen lakunk e. földszintes ódon, sárga házban mely nagy véletlenül maradt meg itt a pompás nagy pajták között és igy ismerjük egymást és szeretjük is. A megszokás oka Voltaképpen szeretetünknek. Nem sokan vagyunk, hiszen kicsinyek és fölöttébb olcsók a lakások. És igy tudjuk egymásnak ügyét-baját. S részvéttel vagyunk egymás iránt, mint a maguk édes kicsiny fa híj okban, Aksludon. Az udvaron akácok vannak, melyeknek lombja nem dus ugyan, de zö.del, mint amazok ott kinn a szabad nagy mezőben. Az akácok alatt gyermekek játszanak és Szbó ur, a mosó intézet tulajdonosa, vizsla-kölyköket idomit. Szabó ur ugyanis ezekkél keresked'k. így valamennyien aggódva vártuk Szikrát. Elmúlt az est is és nem jött. Kanter ur, a házmester, ki mellesleg cipész, mindig barátságos arculatára fürkésző szigort erőltetve, háromszor is szétnézett, mikor kezében a hatalmas kapukulcscsal elindult, hogy nagytekintélyű hivatalának eleget téve," bezárjon. Hát Szikra csak nem jött. Lefekvés előtt meghánytuk a dolgot és Cibula ur, a paszományos mester, iparospolgártárs a szomszédházból, azon nézetének adott kifejezést, hogy jelentést kell tenni a rendőrségnél. „Mivelhogy pénz

1 volt nála tetszik tudni és a mai sanyaiu világban, meg a hiányos rendőri felügyelet folytán, semmit sem lehet kizártnak tekinteni." Cibula ur itt hosszasan fejtegette a rendőri felügyelet hiányos voltát Szerinte minden ember mellé, aki pénzzel jár, rendőrt kellene adni és más iyeneket . . . F

;ndez azonban nem használ. Szikra másnap sem került elő, csak harmadik nap reggel. Az előlegül kapott pénzt elmulatta. Rosszul érezte magát és lefeküdt. Az asszony a házbérre zsugorgatott pénzből vásárolt szövetet, mig aludt. Mikor felkelt, kiszabta a gérokot és Péter varrt. Még készen sem volt az öltöny, Szikra ágyba esett. Meghűtötte magát, különben is vékonypénzü ember volt s tüdőgyuladást kapott. És orvost kellett hivni s az drága recepteket irt. Az asszony és Péter megkészíttették és ápolták, Igen türelmetlen beteg volt s még többet kínozta az asszonyt mint azelőtt. Semmi sem volt ínyére, amit csináltak. Sőt Péterrel, a hűséges sánta Péterrel is mindig pörölt. Péter azonban igen jószívű volt s igy mindent eltűrt. Néha, csaknem kiállhatatlan volt. Az asszony sirva panaszkodott a szomszédoknak. Péter ilyenkor olyan résztvevőén nézte. A nagy fekete szemeiben szinte köny csillogott. Majd eljött a tél. Nagy hideggel, sok nyomorúsággal. A beteg csak nem gyógyult. Néha nem volt fütenivaló sem. Péter mindent a városba hordott. Az asszonynak a téli kendőjét, a saját vastag kabátját, mindent. Maguktól megvonták a falatot is, csak a betegnek legyen. Az pedig zarnoskodott rajtuk pogányul. Egyizben, egy zimakós, hóviharos délután el is kergette az asszonyt. Péter alig tudta visszakönyörögni. Az aszszony addig Kanternéí, a ház nagytekintélyű kormányzójánál húzta meg magát. Estefelé a beteg engedett. „Jól van, visszajöhet az asszony". Péter örömmel sántikált utána. Azután vigasztalta, bátorította. És ez jól esett mind a kettőjüknek. Mert Péter is szerencsétlen, szegény, nyomorult vala, de hűséges és jó. És így csak teltek a napok bajjal, vesződséggel. Péter dolgozott szorgalmasan kettő helyett is és szegény bolond jó szive ugy örült neki, hogy "segíthet azon a gyönge, kicsiny, fekete aszszonyon. Az pedig olyan há'ásan nézett rá s ilyenkor Péter képes lett volna mégegyszer annyit dolgozni és nélkülözni. Péter ugyanis árva fiu volt, nem szerette senki életében. Azután, hogy sánta is volt, nem is mert arra gondolni . . . Istenem, én Istenem dehogy is gondolhatna egy szegény, féllábú szolgalegény arra, hogy őt valaki szeresse, vagy csak jó szemmel is nézzen reá. Mikor Szikrához került, megsajnálta az asszony, mert annak sem volt senkiije és maradt is, segített rajtuk, ahogy tudott, maga sem tudja miért, hogyan. És azóta itt van ... Im igy megjött a tavasz is. Fuvalmak jönnek erre, melyek virágról, bokoi ról és köztük szállongó kicsiny madarakról regélnek. Az akácok rügyeznek ismét és dongó duruzsol az ablaküvegen a verőfényben s fecske szállong ficserékelve a légben. Szikra azonban még mindig beteg. Igy nem ül I ki hozzánk az udvarra mikor a napi 1 verejtékezés után esténként meghányjukvetjiik a világ és egymás ügyét-baját. Péter ilyenkor az ablaknál ül és szor.galmasan varr. Az asszony a beteg körül sürög-forog. Az elégedetlen mindennel. Igy szidja az asszonyt, de ugy, hogy rekedtes höhögése kihallatszik az udvarra s mi szánakozva tekintünk* arrafelé. Késesné, egy kövér tót asszony, aki kvártélyosokat tart és egész nap az ablak alatt mosótekenője mellett áll, tudni í vélte, hogy nem viszi, már sokáig, azt I mondotta az orvos. Ő ugyanis e régi ház lakói körében előforduló kedvező és kedvezőtlen események krónikása. És egészen természetesnek tartja, hogy aki csak mellette elhalad, az megálljon az ő mosótekenője mellett, melyben félelmes gyorsaságban és tömegben tisztulnak a ' kormos férfiingek és más fehérnemüfélék és illő érdeklődéssel végighallgassa azokat a híreket, melyeket ő a mi kicsiny világunkban történtekről, tud. Houy Schmiedt ur egy pár lakktopánt készít a szomszéd palotában lakó kisasszony; nak, Bernát, a grájzleros uj üzlethelyiséget bérelt.