Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-09-29 / 79. szám

XXX í. évfolyam. Békéscsaba, 1904. Csütörtök, szeptember hó 29-én 79. szám Hl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Sztrájk- törvény. Békéscsaba, szept. 28. Félhivatalosan is megírták, hogy a legutóbbi minisztertanácsban Hieronymi Károly a sztrájk-törvény készítéséről tett előterjesztést és ösmertette az elveket, melyek szerint ez az uj törvény meghozandó lesz. El kell hát hinnünk ezt a nagy eseményt. Mert az nagy esemény. Meg se gondoljuk, mekkora. Mint nem gondoltuk meg annak idején, minő messzeható bajokat orvosolt az aratási sztrájkokat megelőző törvény. Azóta békesség és nyugalom van a gazdasági munkások között és évek óta nincsenek kiáltó bajok. Holott, jól emlékezhet rá mindenki, azelőtt napirenden voltak áz arató munkások zendülései, melyek rendszerint a legtragikusabb módon, néhány derék magyar munkás agyonlövetésével és egy nagy csoport családföntartó kaszás magyarnak bezárásával végződtek. Nyilvánvaló ebből, hogy a munkások dolga nem lehet közönyös a törvényhozás előtt. És nem szabad tűrni a viszonyok olymérvü elfajulását, amint az nálunk már keservesen mutatkozik, hogy maguk az érdekeltek szabnak törvényeket. Persze egyoldaluakat. Olyanokat,, hogy nekik legyen ebből minél nagyobb előnyük, a többi társadalom, a többi ember pedig hadd pusztuljon bele, az se baj. Ideje, hogy megérezte a kormány a tizenkettedik óra közeledését. Nagy ideje, hogy végre oly törvényről akar gondoskodni, amely oltalmazni fogja a munkásoknak nagyon figyelemreméltó érdekeit, az egyén és a munka szabadságát, de remélhetőleg épp oly gondosan megvédelmezi a munkaadót, kapcsolatosan tehát a na^y fogyasztó közönség érdekeit is, melyekkel eddig senki sem törődött. Törvény kell, hogy megszabadítsa a munkásokat a saját mértéktelen túlzásaiktól, amelyekbe belekergetik őket az állam és a társadalom igényeivel számot nem vető, féktelenségbe csapó és a munkéstörvényeket terrorizáló szervezetek. Kétségkívül e szempont helyes útra terelésében kell megnyilatkozni a törvényhozás bölcsességének. Abban, hogy határt szab a terrorizmusnak, mely az utóbbi évek alatt sarkaiból forgatta ki a munkásviszonyokat és valóságos ellenséges táborokat szervezett az ipari és gyári munkásokból, akiket vad kíméletlenséggel állított szembe a kenyéradóikkal. Senki sem akarhatja, hogy az uj törvény elvegye a munkás elemeitől azt a természetes jogot, hogy a maguk verejtékét annyiért kínálják, amint nekik tetszik. De mikor egyfelől a munkások érdekében sürgetjük a munkaadókat újból és nagymérvüleg megterhelő balesetbiztosítási törvény meghozását, nézetünk szerint annyit okvetlenül biztosítani kell az immár elodázhatatlanná vált- sztrájk-törvényben, hogy az államhatalom védelmet nyújtson a munkásnépnek saját feltolakodó és érdekeit rosszul képviselő, túlzó gondviselésének hatalmaskodása ellen is. Mert tapasztalás szerint ez idézi elő a legtöbb munkáshercot és ez akadályozza meg leginkább a féktelenségükben fentartartott követelések és a munkaadókat megalázó föltételek kiegyenlítését. A tör vény fiatóság 1905 évi költségvetése. Békésvármegye törvényhatósága októberi közgyűlésének egyik legfontosabb tárgya lesz az 1905. évre szóló házipénztári költségvetés, amelyről röviden már több izben szólottunk lapunkban. E költségvetési javaslatot, amelyet alább ismertetünk, a napokban tárgyalta a vármegye állandó választmánya, mely a bemutatott költségelőirányzatot 282309 korona 34 fillér szükséglettel és ugyanannyi fedezettel elfogadta. A tervezetet egyebekben a következőkben ismertetjük: Ismeretes a törvényhatóságnak az a kérelme., melylyel az 5-ik árvaszéki ülnöki állás létesítését szorgalmazta. Ezt a kérelmet a belügyminiszter bár elutasította, az állandó választmány javaslatot tesz a közgyűlésnek, hogy az 5-ik árvaszéki ülnöki állás rendszeresítésének jóváhagyását rendelje el a belügyminiszter az eddig kifejtetteken kivül az alábbi indokokból : Az árvaszéki előadói személyzet száma a felszaporodott nagymérvű teendők ellátására elégtelen, igazolják ezt a következő adatok: Az iktatványok' 'száma 1903. szeptember 17-én 14071 drb. volt, 1904. szeptember 17-én már 16453 drb, vagyis 2382 darabbal több'az iktatvány ok száma a folyó évben, mint'az előző Révben volt; ezen számban nincs benne az ad numerura darabok száma, mely vagy 1500 darabot szintén kitesz. Egy-egy előadóra tehát, 24000 darab iktatvány és csak 2000 darab ad numerum számításba vételével, — évenkint jut 6500 darab: ami oly óriási munkahalmazt jelent, hogy azt egy előadó, munka erejének tönkre tétele nélkül, el nem végezheti. A mutatkozó munkaszaporulatot okozza egyrészről a mindinkább élénkülő forgalom, a népesség szaporodása és vagyonosodása, másrészről az elhagyott nyilvánítási ügyeknek, az árvaszékek hatáskörébe történt utalása, amely ügyek ellátása ugy az államkincstár jogos érdekeinek megvédése, mint a valóban elhagyatottság megállapítása céljából, a legnagyobb körültekintést igényli. De nincsen arányban az előadók száma, a népességhez viszonyítva sem. Békésvármegyében 54700 lakos, a mennyi sehol más megyében, esik egyegy árvaszéki ülnökre. Figyelembe veendő ehhez még azon körülmény is, hogy Békésvármegye népessége - relatíve — vagyonos, amely körülmény a gyámgo n fin o ksági ügyek elintézését nagyban nehezíti és sokkörültekintést követel. A munkaerő elégtelensége mellett tanúskodik különben az árvaszéknél folyton fennálló nagymérvű hátralék (jelenleg 1400 körül), amelynek eltüntetésére irányuló minden kísérlet meddőnek bizonyult. Hasonlóan kívánatos az alügyészi állás rendszeresítése. A törvényhatósági bizottság az alügyészi állás rendszeresítésének szükségességét az alábbiakkal okolja meg: Az a kisegítő módozat, hogy a fokozatosan növekvő ügyészi teendők, a főügyésznek segédkező és eredeti rendeltetésétől elvont, tiszteletdíjjal ellátott tiszteletbeli tisztviselővel végeztettek, csak ideiglenes lehetett, annál is inkább, mert az az indok, hogy a szervezett gyakornoki állásokra megfelelő pályázók nem jelentkeztek — most már megszűnt. Ily körülmények között, mivel a főügyész önmagában az ügyészi teendőket elvégezni nem képes — szükséges, hogy a folyton szaporodó ügyészi teendők ellátására egy alügyészi állás szerveztessék. Az uj ügyviteli szabályzat értelmében a község által indítandó perek vitele szintén a t. főügyész kötelessége, tehát e réven is szaporodtak az ügyészi teendők. Különben is a t. főügyésznek, az ülésekben való résztvétele' esetén, ami a fentiek szerint igen gyakori, maBékésmegyei Közlöny tárcaja Diktum-faktum . . . Szivettépő a gyötrődésünk, A hajunk őszül, s aztán egyre hull . . . Mig az öregség száraz, csont keze Kopasz fejükre rácsap zordonui, Gondolkozunk és mégse élünk. Vagyunk csak és huzzuk az igát, Diktum-faktum, minden dolognak Fogjuk fel a kedélyes oldalát. Panaszkodunk a világrendre, Mert éhezik a sok-sok millió, Bölcsen tudják a jollakottak Az éhezőknek hogy mi volna jó. Kalács helyett adunk tanáciot És szavalunk hosszú litániát, Diktum-faktum, minden dolognak Fogjuk fel a

4 kedélyes oldalát. Ellenőrzik egymást az emberek, Üresfejű vigyáz az okosra, És határt szab eszmekörének, Hogy valahogy ne vigye sokra, Ha az irigység jó napot köszön Hátunk megett csak fenje a fogát: Diktum-faktum, minden dolognak Fogjuk fel a kedélyes oldalat. Hűtlen az asszony, csalfa a leány, Száll a sok titkos, kínos epedés, Terem a balzsam Gileádban S a szív sebére mégis mind kevés.' Semmitmondó, törékeny álmokért Minek epedni csak tovább, tovább ? Diktum-faktum, minden dolognak Fogjuk fel a kedélyes oldalát. Kató József. A beesapott örmény, Irta : Pakots József. I. A zöld zsalugáteres ablakokból alázatos köszöntések hangzottak ki, amikor Áspis, az örmény végigment a nyárádfalvi főutcán. A férfiak dörmögve vették le a kalapjukat, az asszonyok pedig félresimitván homlokukról a fejkendőt, ami körülbelül annyit jelentett, mint a férfiak kalaplevétele, szorongva sipogták: Csókolom a kézit, nacscsás ur! Csak igy : nagycscsás ur! És a világért el nem botlott volna egynek is a nyelve, hogy valahogyan tekintetes urat mondjon. Tekintetes ur már nem volt Nyárádfalván. Kipusztult, hihalt ez a nemesi uri nemzedék, az utolsót tiz esztendő, vei ennekelőtte tették sirba, a nyárádmenti temető szomorú füzei alá, a családkriptába. ,Aki követte, az már nagyságos ur volt. Áspis, a gaz kis örmény, a kicserzett, kordoványbőrű faluvégi boltos, akiből ur lett, a falu ura. Áspis mosolyogva ment a főutcán. Jó kedve volt és apró, zöldes fényű szeme egyre ugrált csontos üregében. Valósággal táncolt az a két sóvár, éhes szem. Kiugrott a házak födelére, levetette magát az udvarokra, fölkapaszkodott a kutágasokra, kikarikázott a kertekbe. Áspis beleszeretett volna kacagni a napfényes levegőbe. Minden, minden az övé itt. Az egész falu, az egész határ. Aki csak itt lakik, az mind az ő zsellére, szolgája. Áspis, a gaz kis Áspis kinyújtotta a kezét a levegőbe. Mintha megakarná simogatni. Ez is az övé, a levegő is. Ha neki ugy tetszenék, még azt se szihatná itt senki. De ő jó ember, nagyon jó. Mindenkinek ad a levegőből, még a halnak is, amely a Nyárád vizéből néha kiveti magát a partra. O nem tehet róla, ha a hal megdöglik a levegőn. És miért is hasonlit az ember néha annyira a halhoz ? Áspis gondolkozott, de ez neki nem volt kellemetlen. Szeretett gondolkozni. Ebben külömbözött a többi embertől, aki Nyárádfalván élt. Ez igy helyes, ez igy jó. Az Áspis feje káptalan, elbírja ő az egész falu gondját. Egyszerre elkomolyodott. Ott, a főutca közepén gőgösen terpeszkedett egy tornácos ház. Öreg, megvedlett épületA tornác kőkockáit kiette az idő, az oszlopok megrepedeztek. A ház tetejét belepte a moha, a falakat végigverte az eső és sötét vonalakat húzott rajta, mint egy öreg, megviselt arcon a köny. És Áspis mégis ugy érezte, hogy ez az épület gőgösen néz rá. Miért? Áspis szitkozódni szeretett volna. Ez volt az egyetlen ház, amely nem volt az övé. Az egyetlen valamennyi közül. II. Az öreg Gácsi Tamás, ott gubbasztott a tornácon és melengette magát a napfényen. Nagyon vén ember volt már. A hatvant meghaladta, szakála hófehér, a bőre kiaszott, a csontja zörgött. Olyan ember, akiről azt mondják, hálni jár belé a lélek. Áspis belépett hozzá: — Adjon Isten, tejns ur! Tejns ur. Ez volt Gácsi. Más fajtája az urnák, a világért sem tekintetes ur, de azért ur. Az öreg Gácsi fogadta: Hozott Isten! Tegezte az örményt. Az ilyen öreg ember mindenkit tegez. Még a vicispánt is. Azt mondja neki: Szervusz, uram öcsém! Ez kijár neki. Már tudniillik nem a vicispánnak, hanem az ilyenfajta öreg, kaputos embernek a bizalmaskodás. Áspis felült a tornáckönyöklőre. Hogy-mint van, tenjs ur ? — kezdte a diskurzust. Az öreg nem felelt és mégis felelt. Elkezdett köhögni és ugy hápogott-krákogott, hogy majd kiszorította lelkét. Jó fertályóra múlva nagy nehezen kinyögte: — Látod! . . . A gaz kis örmény élvezett. Tetszett neki az öregnek kínlódása és örömében szinte dobolni kezdett lábaival a tornác falán. De legyűrte magában az örömét és aggódást színlelő hangon mondta: - Vigyázzon az egészségére, tenjs ur! Az öreg boszusan ütötte föl a fejét: Vigyázzák? Elhegdülte azt már szent Dávid. Hirből sem ismerem én már íaz egészséget. Áspis megingatta a fejét. — De hát mi lesz? — Meghalok! — jelentette ki kemé; nyen az öreg és nézte a csizmaszárát, | amelyen már megfakult a varrás. — Ugy | járok, mint ez a csizma. Széthullók egyszer. , Áspis azt gondolta: no, most már helyben vagyunk! Köszörült egyet a torkán és újra kezdte: — Látja, tenjs ur, magának már ugy sem telik sok öröme ebben a házban. Mi ? Nem igaz ? Látja! Hát mondom magának, miért ragaszkodik ugy hozzá? Miért ? Az öreg riadtan nézett az örményre s csak ennvit felelt: — Miért! Jó. Hát legyen igy. De látja, nekem kellene ez a ház. Hiányzik. Adja el. — Nem. Jó pénzért. Semmiért. De mégis. \ i