Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-09-01 / 71. szám

1. A os. és kir. közös hadsereg parancsnokságai, hatóságai, csapatai ós intézetei, bárhol állomásoznak is, tartoznak elfogadni a hozzájuk magyar nyelven intézett hivatalos beadványokat, úgyszintén egyes személyektől (a hadsereg ós haditengerészet nem tényleges állománybeli havidijasok és tiszthelyettesek kivételével) érkezett ilyen beadványokat is. Ilyen beadványoknak abból az okból való visszautasítása, hogy nem német nyelvűek, nincs megengedve. 2. A magukat a magyar korona országaiból kiegészítő csapattestek, bárhol állomásoznak is, úgyszintén az ugyanott levő hadkiegészítő parancsnokság az Írásbeli szolgálati érintkezést a magyar polgári hatóságokkal, hivatalokkal és az 1. pontban megjelölt személyekkel minden körülmények közt magyar nyelven tartoznak ellátni. 3. Minden más, a 2. pontban tel nem sorolt, a magyar korona országainak területén állomásozó parancsnokságok, hatóságok, csapattestek ós intézetek a maguk részéről az összes magyar polgári hatóságokkal, hivatalokkal ós az 1 pontban megjelölt személyekkel szintén magyarul tartoznak levelezni. Amennyiben az illető parancsnokságok a magyar nyelvet nem bírják kellőképen, a levelezésnek két nyelven kell történnie. E utóbbi esetben az írásbeli munkát fólivesen (halbbrüchig) kell készíteni. A részletek a teknikáját szabják meg ez intézkedéseknek, azokat igen lelkiismeretesen ós méltányosan tökéletesítve s az egész együttvéve nem kevesebbet jelent, mint a hadseregnek őszinte ós becsületes hozzáillesztésót a 67-es alkotmányhoz. Népoktatás. ín. Alakintsunk ifjúsági egyesületeket. Ifjúsági egyesületeket a 12 éven felül lévőknek és különfönfóle gazdasági szövetkezeteket a felnőtteknek. Az előbbi célja az erkölcs, a vallásosság, a hazaszeretet ápolása a tisztességnek szóban, tettben való megóvása, az ismeretek bővítése ós a magyar nyelv gyakorlati elsajátítása. Hassunk oda, hogy ifjuságunk a gazdasági, ipari és kereskedelmi pályákat fölkarolja. Magyarázzuk meg, hogy az „uri p ályák csak a proletárizmust növeli k." És e tekintetben már a kis gyermeknél meg kell kezdenünk a teljes nevelést Szállítsuk le az osztályok népességének nagy számát. A törvény hatvanban állapította meg, de ez is sok. A külföldön átlag 30—40 gyermek jár egy osztályba. Nálunk azonban gyakori a 80 — 120 is. Ezt a minisztériumnak meg kell akadályoznia. Az iskolaszékek ós gondnokságok népiskolai működését akképpen szabályozzák, mint a polgári iskolákban. A siker egyik föltótele a tanítói függetlenség. Egyszerűsíteni az oktatás rendjét és anyagát. Keveset, de jót. Az élőnyelvek tanításánál uj gyakorlati irányt kell életbe léptetni. Az oktatás a neveléssel szoros kapcsolatban legyen. A gyakorlati és elméleti tanitás karöltve haladjon. De a tanítóságnak is vannak teendői. Hatalmas testület a tanítóság, közel 30 ezer főből áll. Semmi kétség, hogy a zöme ennek a hatalmas testületnek hivatása magaslatán ól. De az is tagadhatlan, hogy népoktatásunknak szépen meglombosodott fáját férgek rágják itt is, ott is. E férgeket ell kell pusztítanunk, nehogy komolyabb veszedelmet hozzanak. Két baj fenyegeti a testületeket: az önképzés hanyatlása és a betűtől való megcsömörlés. Az önképzés, mely nélkül a korral nem tarthatunk, személyünknek tiszteletet nem szerezhetünk, sok helyen hanyatlaui kezd. A szegénység, az alkalom, az idő, a kedv és eszközök hiánya a kisebb községek tanítóit megfosztja az önképzés gyönyöreitől ós áldásaitól. Viszont a nagyobb városokban, ahol az eszközök szinte maguktól kínálkoznak, a hirlapokat nem tekintve, betücsömör állott elő. Szomorú, de való, hogy kisebb helyeken az eszköz hiánya, nagyobb községekben pedig a betűtől való irtózás megtámadta önképzésünket. Amott nincs alkalom, emitt nincs kedv. Miképp a fönti állítást, azonkópp azt is elmondhatjuk nagy általánosságban, hogy nem olvasunk, nem tanulunk eleget. Kedvetlenség, közöny, fáradság ásítozik országszerte. Olyanok vagyunk, mintha mindnyájan hideg szobából bámulnánk ki a neki keseredett novemberi szürkeségnek ós hallgatnók az olmós eső bús kopogását. Lehet, hogy az idő teszi ezt, de bizonyos, hogy kóros állapot, amely ellen tennünk kell. Uj eszmék, uj irányok álljanak elő, hogy önképzésünk szárnyra kapva, segítségére siessen a nemzetnek. Ha valamikor, most kell sokat tennünk ós sokat tanulnunk. Hassunk oda, hogy könyvek, újságok, folyóiratok érdekes uj dolgokkal gazdagodjanak. Kevés betűt, sok eszmét. Üzenjünk háborút a fölösleges, papirtöltö ós időrabló cikkeknek, a fölmelegített, megfejelt eszméknek, a hosszú lére eresztett, kevés tartalmat adó közleményeknek, könyveknek, lapoknak, mert az idő pénz. Bizonyos, hogy a betücsömört az unalmas könyvek és az iskola okozta. Meg kell változtatnunk tehát az iskolai oktatást is. Lélekölő magoltatás helyett tudományszeretetre, gondolkodókópessógre oktassunk. Itt is az legyen a jelszónk, ami az irodalomnál : kevés betű, sok eszme ós még több kedv. Vigyünk be friss, pezsgő életet és uj eszméket az egyesületi életbe. Igaz, hogy a tanító-egyesületek még a legvirágzóbbak, felolvasások, mintatanitások egymást érik. De mintha itt is bizonyos ólmos unalom fészkelne és valami nyugtalan, ideges szellem lábatlankodnék. Nincs elég lelkesedés, nincs elég kartársi szeretet és hiányzik a vezetők iránt érzett kellő tisztelet. E bajokon szintén uj irányokkal, uj eszmékkel segíthetünk, mert csak ezek tudn&ü valódi életet varázsolni. Küzdjünk a közömbösség ellen, mely a lelkesedést, az igazi törekvést megbénítja. Hány kedvnek, nemes versenynek, önzetlen tollforgatónak szegte szárnyát a rut közöny 1 Ne tegyük tehát lehetetlenné a kevés jobbak munkáját nembánomsággal ós agyonhallgatással. Szomorú, ha tanitó tanítóra irigykedik, ha ármányt sző, aknamunkát folytat ellene. A tanitók segítsék és szeressók egymást. Legyen közös örömük és bánatuk, mert rossz ember az, aki más kárán örül, szerencséje í pedig bosszankodik. Bucsatelep önállósítása. Többször már megemlékeztünk arról a mozgalomról, mely Bucsatelepnek Füzesgyarmattól való elszakadását s önálló községgé leendő alakulását célozza. A méltánylást érdemlő törekvés a szeghalmi főszolgabíró részéről sok jó akaratban részesül, aki nagy pártatlansággal igyekszik az ellentétes érdekeket kiegyeztetni. Füzesgyarmat községre nézve nem közönbös dolog a bucsaiak elszakadási kísérlete, miután adózás és a közterhekhez való járulási szempontjából nagyon is számbaveendő az a hányad, a mivel a vármegye legfiatalabb telepe az anyaközség költségvetéséhez hozzájárul. Nem habozunk kijelenteni, hogy ha Füzesgyarmat község elöljárósága több jóindulattal és előzékenységgel tárgyalja a bucsaiak kívánalmait, az elszakadási törekvések nem öltenek olyan határozatt formát, s a lelkek nem telnek meg annyi keserűséggel, hogy az ellentétetek elsimítása majdnem leküzdhetlen akadályokba ütközik. Bármily tiszteletreméltó is azonban a bucsaiak mozgalma, annak megvalósítása csak is akkor remélhető, hogy ha az önállósítással járó költségek fedezésére a kellő alap megteremthető lesz. Józanul nem kívánható az uradalmaktól, hogy aránytalanul nagyobb községi adót vállaljanak magukra a telep önállósítása érdekében, mint amennyit a jelenlegi viszonyok között Füzesgyarmatnak fizetni. G s á n ki Jenő tőszolgabiró a legaprólékosabb tótelekre kiterjedő'költségelőirányzat egybeállításán fáradozik, bogy ha az ellentétes érdekek kiegyeztetése neki nem sikerül, a vármegyének olyan előterjesztést tehessen, mely mindkét fél álláspontját teljes világosságba helyezze. Az eddigi számitások nem kedvezők a bucsaiak törekvésére. Körülbelől 12900 koronára rug az az összeg, melylyel — önállósítás esetén a községi adót emelni kellene. Ennek a tekintélyes summának legnagyobb része az uradalmakat terhelné, miután a telep lakossága szegény, s nincs abban a helyzetben, hogy az évenként ismétlődő terhes járulékokat fizethesse. Az uradalmak képviselői a főszolgabíró előtt azt a kijelentést tették, hogy Bucsának községgé alakulása esetén a közSzallo igék. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Szegény nemzet vagyunk, tagadhatatlan. Szegénységünk közepette azonban kevéssé vigasztalhat bennünket a tudat, hogy szálló igék, köz t ondások dolgában a leggazdagabbak vagyunk minden nép között. E szokatlan gazdagság abban leli magyarázatát, hogy a magyar ember szeret virágos stílusban, ötletesen, alkalomszerűen beszélni. A talpraesetebbek persze terjedtek és fenállanak még napjainkban is, bár a művelődés fejlődésével általánosságuk mellett is a mult századok lomtárába valók. De az igazság okáért nézzünk csak egyneh ányat. Addig járt a maga esze után, hogy neki ment a falnak. Eszerint ne járjak soha a magam esze után, ós ha, ami bizonyos, hogy mégis betöröm a fejem, legalább más az oka. Addig szolgád a szó, amig ki nem mondtad. Tévedés, mert még ki nem mondtad, általában nem szó, de ha már kiejtetted, néha éppen általa uralkodol. Adj a tótnak szállást, kiver a házadból. Oh jámbor népség! Még pörlekedni is alig tud. S ha mégis megcselekedte, az részeg volt. Ennek ellenében tudok száz esetet, mikor a tót megtűrte a gazdát ós távozásakor még meg is köszönte a szives vendéglátást. Ellenben tudok tíz esetet, mikor a garázda parasztlegények vasvillával szórták ki a gazdát és erre mégsem taragtak közmondást Adj uram isten, de mindjárt. A mohóság mindenben megárt. Egy egész csomó dolog van, a mi bár mentül később szakadna a nyakunkban. Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Ezt mondja két hónapig tartó szárazság után a ligeti vendéglős nyáron, ha vasárnap délután esik az eső. Bezzeg másképp gondolkozik a földmives, aki alig lesi az áldásthozó cseppeket. Adós embernek sokszor kell hazudni. Valamikor tényleg igy volt, mert becsukták az embert az adósok börtönébe. Kellett tehát a sok kifogás. Ma az adós a legőszintébb ember. Kijelenti, hogy nincs pénze, és ilyenkor aligha hazudik. Akár a falnak beszélj. Az se hiába való fáradság, mert manapság még a falnak is van füle. Akkor becsüli az ember az egészségét, mikor beteg. Ez áll az oktalan emberre, de az okos nagyon jól tudja, hogy az egészségre akkor kell vigyáznia, mikor még megvan. Akkor felelj a mikor kérdeznek. Ezt a rabszolgaság idején találták ki. Csinos dolog volna, ha megfogadnák a tanácsot. Minden megbántás után, akkor szólhatnánk, ha megkérdeznék: fáj-e ? Akkor higyj , a parasztnak, ha szőrt látsz a fogán. Es ezt a bölcs tanácsot megfogadjad, mert egy agyafúrt paraszt becsapott egy lókupecet Akkor hiszem, ha látom. Most tudom, hogy mért nem hiszi a szakácsnónk, hogy Napoleon élt. Pedig Napoleon csakugyan élt, dacára annak, hogy konyhánk derék művésznője nem látta. Akkor lássam, mikor a hátam közepét. Ezt az élvezetet akárki rögtön megszerezheti, csak vegyen elő két tükröt. Alázatos, mint a koldus. Aki ezt kitalálta, azt még szemtelen kéregető nem verte löl délutáni álmából. Se azt nem kívánta neki elutasított koldus, hogy fuladjon meg. Alkalom szüli a tolvajt. Néha. Legtöbbször pedig a tolvaj keresi lázasan az alkalmat. Alkalmatlan vendég az éhség. Ha nincs pénz vacsorára. Bezzeg, ha vau, az étvágynak örülünk mindnyájan legjobban. • Annyit ért, mint a tyúk az abc-hez. Ha a cirkuszokban mutogatott fóka tud klavirozni, egy türelmes ember a tyúkot is megtaníthatja az abc-re. Asszonynak fegyvere a nyelve. Hát a nyujtófa, meg a leveses tál mire jó ? A macska addig játszik az egérrel, amig megeszi. Ezt valami nagyszakállú falusi bássi mondhatta gügyögő unokájának, aki még nem tudta, hogy még a macska sem tud olyan egérrel játszani, amelyik már a gyomrában van. Egy fecske nem csinál tavaszt. De nem ám még ezer se, ha akkor jönnek, amikor még fagy. Jó tanács sohasem késő. Kivéve ha olyankor mondják valakinek, mikor már betörte a fejét. Bölcsesség a legjobb útiköltség. Csodálatos, még a motorosok is jobbnak tartják a csengő koronákat. Sőt egy tarisznya pogácsa is többet ér minden bölcsességnél. Csúnya, mint az éjszaka. De sok leány szeretné, ha olyan szép volna, mint egy csillagos, langyos nyári éj. Eleink szokásait meg keli becsülnünk. ÍJzt Kfitternek ós Barossnak ajánljuk szives figyelmükbe: puhitassák nyereg alatt a húsokat. Mi pedig a legközelebbi farsangi bálakon Kinizsi szokásához híven táncoljunk holt törökökkel,a csabai szép lányok pedig árulják a zöldséget. így lehetne ezt folytatni köteteken keresztül. Es ha jól megrostáljuk, alig marad meg a tizedrésze igazi szállóigének, közmondásnak, a többi valamely meghatározott esetre vonatkozik és nincs benne bölcsesség egy szemernyi se. M. H. után — latin — kölcsönköz 50—52°/o-kal szivesen hozzájárulnak, de ennél magasabb százalék már oly súlyosan nehezednék az uradalmakra, hogy anyagi szempontból kívánatosabbnak találják a jelenlegi állapot föntartását. Már pedig az eddigi számitások szerint a szükséglendő 1290Ó korona több kiadásnak körülbelől 64.5%-kát lennének kénytelenek viselni, s ez a kilátás valószínűleg meghiusítja az önállósitási törekvéseket. Jóllehet ily körülmények között Füzesgyarmatnak nincs mit félni Bucsa elszakadásától, mégis saját jólfelfogott érdekében helyesnek találnók, ha a bucsaiak kívánalmait komoly megfontolás tárgyává tenné, s azokat az eddiginél több jóindulattal mérlegelné. Meggyőződésünk, hogy az elszakadási mozgalomnak útját lehetne vágni, ha a község képviselőtestülete, félretéve a szűkkeblű kicsinyeskedést, a telep méltányos igényeit teljesíteni igyekeznék. Végtére is nem túlságos összegről van szó, melylyel az elógedetlenke lő lakosság lecsillapítható lenne. A közigazgatás gyorsasága szempontjából nagyon kívánatos volna az anyaközséggel való telefon összeköttetés. A közvetlen érintkezés fölöslegessé tenné a mult század 40 es évében divatozott lovas küldönc alkalmazását, és sok fontos kórdós rövid uton nyerne gyors megoldást. Régi kívánságuk a bucsaiaknak, hogy a füzesgyarmati egyik községi orvos, ki különben is azzal a kötelezettséggel lett megválasztva, hogy a telep közegészségi ügyeit gondozni tartozik, ne az anyaközsógben, hanem állandóan Bucsán teleped jék meg. Sok viszályságnak ós elégedetlenségnek kútforrása az a sehogysem indokolható állapot, hogy a bucsatelepi orvos — Füzesgyarmaton lakik, kit az orvosi segélyre szorulók csak ak ,or vehetnek igóuybe, ha a telepre kikocsizik. Egyébként pedig a betegeket vagy hozzá kell beszállítani, vagy a több óra járásnyi távolságban levő községbe érte kocsit küldeni. Sürgős megoldást igényel egy uj iskolaépület emelése, valamint a község főbb utcáinak palló járdákkal való ellátása, mert az őszi sáros hónapokban úgyszólván lehetetlenné válik a köziekedós. Ha az itt felemlített íőbb kívánalmakat Füzesgyarmat teljesiti, akkor hosszú időre biztosithatja magának a nyugalmat s nem kell tartania attól, hogy a buosaiak ujabb akciót kezdenek, mert tapasztalván az anyaközsóg jóindulatát, nem lesznek oly botorok, hogy a bizonytalan jóért kockára tegyék a meglevő ós a további fejlődésre kielégítőnek bizonyult alapot. A töszolgabitó előmunkálatok befejezése után mindkét fél bizalmi férfiait értekezletre fogja egybehívni, hogy megvitatás tárgyává tegyék azokat az adatokat, melyek az önállósítás, vagy a jelenlegi állapot fentartása tekintetében irányadókul szolgálnak. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy az értekezleten Füzesgyarmat megbizottainak a legmesszebbmenő konciliáns magalartást kell tanusitaniok, mert végtére is Bucsatelep ós a hozzátartozó uradalmak csak egyenes állami adóban többet fizetnek 19000 koronánál s ennek — arányában járulnak a községi közterhek viseléséhez; mely hányad — elszakadásuk esetén — nehezen pótolható hiányt fog képezni a község költségvetésében. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai, Orosz-Japán háború. A Liaojang környékén duló harc, mely az oroszok visszavonulásával végződött, alighanem előidézője lesz annak a döntő csatának, amelynek bekövetkezését, nem annyira ^borzongva, mint kíváncsiskodva várja a világ. Kuropatkin nem vereti magát egészen Mukdenig, mert ezt a visszavonulást még a bekötött szemű péterváriak sem hinnék el előre megállapítottnak. Oku, Nodtu ós Kuroki ujabb és ujabb segilőcsapatokat kapnak, hogy mielőtt az esős időszak bekövetkeznék, eldönthessók a háborúnak a sorsát. Különben arról, hogy Port-Arthurnál és Liaojangnál mi történik, nem tudunk semmit. A japán cenzúra ismét megakaszt minden tudósítást. Mikor a japánok hallgatnak, rendesen nagy dolgok vannak készülőben. Pétervárról jelentik, hogy Kuropatkin hadai teljes rendben vonulnak vissza. A hátvédek hatalmas ellentállást fejtenem ki, minek következtében a rendkívül heves ütközetek egymást érik. A csapatok szakadatlanul ömlenek Liaojangból és egy japán csapatot Örrtaku környékén szótvertek. A vasúti összeköttetés nem szakadt meg, hanem egyre szállítja a sebesülteket s a felszerelést.