Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-04-14 / 31. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba. 1904. Csütörtök, április hó 14-én 31. szám BEEESHEGfT • fl POLITIKAI LAP. KOZLONT Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor léha', évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyllttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A mankó A rideg, de erőteljes gondolkozású régi görög társadalmi és állami élet nem ismerte a mankót. Sigetett rajta idejekorán a magas és kietlen 7aygetos hegye, melynek csúcsáról a mélységbe dobták azt a gyermeket, akiről korán felismerték azt, hogy épp test hiján rendszerint kevésbé épp és erőteljes lélekkel nem lesz képes az életküzdelmekben való kellő és szükséges mérkőzésre. A természetben, az Isten romlatlan és meghamisíthatatlan háztartásában pedig nem érvényesülhet a gyengébb ; megöli, felülkerekedik rajta a vegetatív életösztönben és életerőbenh atalma Ott sincs mankó. A legszabadabb államokban mint például a társadalmi és államéleti szabadságnak ez időszerint legtökéletesebb mintájú hazájában, hogy 80 millió, mindennap nyüzsgő, tülekedő s egymás fölé erkölcsi, de főleg anyagi erőben és értékben felülkerekedni kívánkozó ember közül, vájjon hány bukik el, avagy hány boldogul: bizony se nem törődnek vele, se nem veszik észre. S végül a hatalmas Isten se irta meg senkinek sem a homlokára, sőt meg sem is ígérte, hogy ki-ki boldog, dús, szerencsés avagy megelégedett lesz-e avagy sem. Csak egy jutott örökségünkül minden társadalmi viszonyok között megrendíthetetlenül és csak egy is marad örökölhető és elvitázhatatlan részünkül: ember — küzdj! Küzdj és keresd minél többre való boldogulhatásod útját; ne fáradj el kutatásában és ne szalaszd el a felhasználni kínálkozott alkalmat. Ez és ennyi mindnyájunké; ez és ennyi közös is mindnyájunknak. A vén Európa s vele országunk is a sok esetben félszeg humanitás nevében azonban ma már nem helyezkedik a rideg, de bölcs görög elvekre és a szintén rideg, de modern amerikai szabadság példának fitogtatott, de valójában el nem ért igazi életviszonyaiba sem, melyben bizony több az egyéni küzdelem, mint az egyéni kényelemnek kijutó része. Es nyafogunk és jajgatunk ölbe tett kezekkel épp-kézláb ember létünkre széles e hazában és társadalmunk minden rétegében. Jajgatunk és minden rendű okait kutatjuk im annak, hogy miért is nem tudunk mi boldogulni, amint idegen, sokszor nálunk satnyább népek fiai; egyet azonban a legaggályosabb gonddal kerülgetünk: rendületlen kitartással az irigyeltek példájaként dolgozni, kitartani és józanon takarékoskodni Csak élni és élni a fő vágyunk és gondunk; de élni ám: jól és kényelmesen. Hanem verejtékezni érte, szorgalommal és önmegtagadással és első sorban saját egyéni erőnkkel saját javunk s esetleg vele járó veszélyünkre," amint azt minden vállalkozásánál a boldogulásra törekvőnek kockáztatnia kell, oh erre t. i. önerőnkre és a kockázatra, no erre épiteni s ezzel utat törni, erre gyengék, gyávák és gyámoltalanok is vagyunk még. És jajgatunk! Hivatalnok, iparos, kereskedő, iró, művész és napszámos egyaránt. Mindent a társadalom és mindent az állam adjon. De melyik társadalom és minő állam. Az a társadalom, melynek ereje a gyámoltalan egyesek gyámoltalan ereje; vagy az az állam, melynek erőforrását ezek nyújtják és biztosítják. Balga hit és balga életnézet. És szaporodik nemcsak a humanitás nevében gyámoltalanul születtek számára a mankó, hanem szaporodik, azaz megszaporodott a kényelmes éppkézláb egyéni erők mankót keresőinek állandó száma is. Mankó kell a végzett embernek, mankó a hivatalnok, kis iparos, kereskedő, gyáros s kitudja még kinek nálunk. Állami, társadalmi mankó, mely segítse egyéni ereje mellett egyéni boldogulásra vágyó, de egyéni törekvések, akarat és erőkoptatásra gyámoltalan és attól szinte félő és borzadó útjában. Istenem mi is lesz velünk. Ausztráliát kezdetben deportáltak, Amerikát nemkülönben kalandor kincs-1 vágyók emelték nagy ipari, kereskedelmi, gazdasági magaslatra, a vele együtt járó szabadsággal, önmagukra hagyottan és önerejükből. Mi éppkézláb születünk bár és minden rendű kulturális fejlettség kö-1 zepett épplelkületüvé nevelkedjünk is, mi öszhangos erő közepett is felkiáltunk: jöjj társadalom, jöjj állam és 'segits, és kapánk megkiméltetésével kapáld be nekünk termő szőlőnket, mezőnket. Nem jól van ez igy; irtsuk ki már egyszer társadalmunkból ezeket a mankók keresésére sarkaló vágyak, óhajok, ösztönök és gondolatokat. És lássuk be már, hogy egyénileg és egyetemesen is csak egy a jogos örökségünk — küzdeni és boldogulni ... ha tudunk. Egyéb igazán semmi, amihez ezeken kivül, bárminő is jussunk lehetne. Soha, egyetlen egy felboldogult ember egyebet ennél nem is keresett . ha boldogulni akart; de viszont nem is boldogult egyébbel: csak küzdelem és munkával! De nem is fog másként boldogulni. Oyujtsuk hát fel es pusztítsuk is már el egyszer végleg azt a sok minden rendű és oly annyira felszaporodott mayyar mankögyárat! f

Z A segédjegyzők és a özítésrendezés. - április 14. A kormány által tervbe vett sok rendű és értékes munkálatok 'között nem utolsó helyen áll a segédjegyzők fizetósrendezósónek törvényhozási uton való rendezésének kérdése. Tudvalevő, hogy a kormány e kérdést törvényjavaslata alapján már a közeli időben tárgyalni kivánja a képviselőházban s hogy e kérdést törvényhozásilag rendezni is fogják. A kérdés egy tekintélyes és számmottévő köztisztviselői kart érint, nem zárhatjuk tehát el magunkat ezen alkalomból, hogy az érdekelt testület egyik tagjának, a segédjegyzői fizetésrendezésnek törvényhozási uton való rendezése alkalmából hozzánk intézett alábbi levelét, — melylyel az őt is érintő rendezés alkalmából a fizetésrendezés ügyével foglalkozik — le ne adjuk. íme a levél: Tekintetes Szerkesztő úr ! Gróf T i s z a István miniszterelnök a segé'djegyzők fizetósrendezésót azon alapon, hogy azok fizetése úgyis az előléptetés utján emelkedik államilag 1000 koronára leendő kiegészítését nem óhajtja törvényjavaslatban megállapítani. c Tekintetbe véve azonban azon körülményt, hogy a segédjegyzői kar nagy részét tiz-husz évi szolgálat titán vagy soha sem éri az előléptetés szerencséje, kinevezés pedig e téren nincs, elmulaszt hatatlan kötelességemnek tartom, hogy most amidőn ügyünket a törvényhozás is már ^ napokban tárgyalni fogja, becses figyelmét 3ékésmegyeí Közlöny tarcája. Rózsa-piros bárány felhők Rózsa-piros bárány felhők Fönn a magas Égen, Honnan jöttök ? hová mentek ! ? .. Mondjátok meg nékem . . . Pajkoskodó tavasz-szellő Hová visz el, merre 1 ? . . . S rózsaszínben mosolyogva, Mért szálldostok erre ? Talán biz' egy kislány küldött Benneteket ide ; Üzenetem Hozzá, vissza Nyiri felhő vigye . . . Mondjátok meg rózsás arcú Bárány felhők Néki: A boldogság nem beszédes, — Azt az ember — érzi !! És hogy csak a nyirfa-erdő S nyiri mezők szépek . . . Mióta egy kislány onnan . . . A szivembe fészkelt! (Békéscsaba.) Frank Zoltán. A hajdúk régibb ügyvedjei. Irta : Ifj. Móric Pál. A hajdúk régibb ügyvédjei nem aféle elegy-belegy, mis-más, céda-béda, dib dáb, himmi-hummi, gyüvő-menő magyarkák voltak, kiknek a részére szabadossá teszi a magyar földet és a magyar népet a diploma, — ők származás szerint is törzsökös hajduemberek voltak, ösmerői ós becsülői egymás gyöngéinek is. íme például szigeti Szőlőssy János vitézlő uram, ki utóbb fiskálisa volt Hajduvármegyének is, minden nemes tulajdonságával bírt a született uri embernek, illetőleg igazi magyar embernek ; mert szerintem a magyar emberbe mindnyájába csöppent a pusztaszeri hét vezér véréből . . . tehát néhai való jó Szőlőssy János urnái kedvesebb, nyájasabb, vendégszeretőbb ház gazdát, előzékenyebb, figyelmesebb, barátot ritkán termett a hajduföld: de ha hivatalos okokból kellett fizetnie : az fölötte terhére volt. A vendégbarátságra nem volt a tekintetes urnák drága semmi, hanem a hiva tálból való fizetést, végleg nem mellőzhetvén, igyekezett mindig legutoljára hagyni. Magyar bategségnek nevezik ezt a fizetni nem szerető tulajdonságot, amelyből a zsombikfejü hajdúk másik régibb ügyvédje gyógyította ki egy alkalomkor tekintetes és vitézlő szigeti Szőlőssy János ügyvéd urat. Szoboszlói Szilágyi Bálint bátyánk volt ez a másik régibb hajdú ügyvéd. Nemcsak a Werbőcy könyvében, de a régi hajdumondások, történetek zamatos tárgyalásában is járatos, mellesleg barátja a tiszta magyar italnak és tiszta magyar barátságnak is ; sőt alkalomadtán a hires szoboszlói döbögős táncnak is. Mézeskalácsos édestermészetü, kedvű és szavú magyar ember szoboszlói Szilágyi Bálint ügyvéd ur, kit még az ellenségei sem nevezhettek volna soha emes-amas rutfajzatú nyúzó prókátornak, ha ugyan volnának a jó Bálint bácsinak ellenségei, aki mégis kénytelen volt perbe bocsátkoz ai az ő kenyeres jó barátjával,és kartársával, tekintetes Szőlőssy János ügyvéd úrral ós pedig bizonyos számos éveken át gyülemlett helyettesítési dijak miatt; mert hiába figyelmeztgette Szőlőssy kartársát ós barátiát fólesztendőnként azért az esedékes kis „angáriáért", Szőlőssy ur hallgatott, csak jó idők multán irt vissza szobosalói Szilágyi Bálintnak, hogy állítaná ki a számláját. Szilágyi Balint ügyvéd ur valami takarosan állította ki a számlát, de mint kézhez kapván tekintetes Szőlőssy János ügyvéd ur — megint hallgatott.. . Es ilyenképpen fizetés helyett csak a Szilágyi bácsi számláit gyűjtögette össze, addig gyűjtögette, mig az áldot Bálint bácsi előtt is unottá vált az Isten nevében való dicsőség, melyekre még a sajátjából előlegeate a költségeket is ; azért utoljára nemcsak a helyettesítés tisztségéről mondott le, de az évek óta gyülemlett követelését még külön a törvény utján is peresítette makacs ós nyakas barátján, Szőlőssy Jánoson. Nagyon természetesen e peresitós folytán számlájának a tételei már busásabbak voltak, mint a korábbi barátságosan küldött számlák tótelei ? Nosza mi lett ebből ? Szőlőssy János tekintetes ügyvéd ur, mikor a keresetet kapta, elleniratában a következő hegyes ós éles kelevózt dobta vissza jó Szilágyi Bálintra: „Felperes (értsd szoboszlai Szilágyi Bálint ügyvéd urat) most ugy jár el ellenem, ugy követelődzik, hogy dupla krétával számit, mint ahogy eat a nálamlévő csatolt, korábbi számlái is bieonyitják, amelyek kevesebb összegről szólnak . . De már erre a szoboszlói Szilágyi Bálint bácsi galambleikébe is mérges karvalyindnlat telepedett. Hát panaszolod a dupla krétát Jankó ! . . . Berzengetett Bálint bátyánk és mint felperes a következőleg válaszoltjaz alperesi szurkálódásra: — Beösmerem, hogy az alperessel szemben beparesités folytán másként számítottam ; ámde a számla tételei birói megállapodás tárgyát képezik; ámde én még egyébként is „ad hominem" számítottam ; mert a hortobágyi korcsmárosné is tudta jól aat, hogy kik a futó és kapcabetyárok, azért azoknak rendesen dupla krétával számított, ellenben ösmerte a takaros, reguláris betyárokat is, kik még a rendjín tul is fizetni szoktak, az ilyeneknek azután a duplákróta nem dukált ki." A tekintetes birák uramók hasokat fogták ezen hamisítatlan hortobágyi póldázatos válaszra, de nem ugy tekintetes Szőlőssy János ur, ki, tartván attól, hogy Bálint bácsi még majd erősebben is ecseteli a hortobágyi szokásokat ós virtusokat, — egyezkedést ajánlott. Ekkor Bálint bácsi az első számlák fele összegére egyezkedett ki „Jankó úrral", de mert a fizetést illetőleg ekkor is csak ígéretet'tett János ur, Bálint bácsi igy szólt ; — Jól van János, de ezt már váltóra irjuk fel . . . Aszerint is törtónt ós a barátság, a hortobágyi példázatok dacára, szent ós örök maradt a hajdúk két régebbi fajta ügyvédje: tekintetes szigeti Szőlőssy Jáés szoboszlói Szilágyi Bálint ügyvéd urak között, kik nem valának holmi elegy-belegy, mis-más, céda-béda, himmi-hummi emberek, mert nemcsak a magyar törvényt, de a hortobágyi szokásokat is nyitott könyvkényt ösmertók és olvasták egymás fejére, melyek igazi zsombék kerek, vaskemény hajdufejek voltak.