Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-04-07 / 29. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba. 1904. Csütörtök, április hó 7-én 29. szám BEEESHEBI fifl EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér| Előfizetni bármikor lehat, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttór-ben egy sor közlési dija 50 fii. Védjünk-e vagy fejlesszünk ? - A védőegyesület szózata alkalmából. Csak egy-két évtizedre visszamenőleg mondhatjuk el igazán magunkról, hogy nagyon is akarunk immár kizárólag magyarok, no meg gazdagok is lenni. Nemzeti politika és gazdasági jólét a jelszavunk; és erre való törekvésünkben — a nemzetünket jellemző hevület az átkunk. Nem akarunk most e kérdések politikai vonatkozásaival foglalkozni, csupán gazdasági törekvéseinkről kívánunk szólni. Itt is inkább az e részbeni jobbulásra törekvésnek minket jellemző hevületes, lobbanékony módjáról. Hátunk mögött ma egy félszázados mult áll minden rendű politikai és gazdasági forrongások nagy emlékével és az abból leszürődött tapasztalati igazságokkal. És annak a tapasztalati igazságnak, melyhez mi félszázadon át sok hányattatás és megpróbáltátás árán csak ma jutottunk el, győzedelmes, látnoki szemű hőse: gróf Széchenyi István — a legnagyobb magyar. Tehát mégis csak az ő világot látott fogékony lelkének és világot látott biztos előrelátásu szemének és higgadt, hevületektől lehetőleg mentesített, számító, de ideális alapokra fektetett — gondolkozásának volt és lett is igaza: gazdaggá kell tenni a nemzetet, hogy szabad és független lehessen. És ez igy is van; a távol mult tusáiban, a magyar hős lovagkorban bizony erkölcsi és anyagi összhangzatos erőnk vitt minket csak biztos győzelmekre, tett egygyé, nagygyá és - szabaddá is; a közel mult nemzeti és gazdasági tusáiban pedig ezen alapföltételek hiánya tett vesztesekké bennünket. De higyjünk és bizzunk nemzeti akaratunkban és nem lankadó erőnkben, hogy csak — egyelőre. Gazdasági életünk előbbre vitele és gazdasági függetlenségünk kivívása érdekében ma újból országos felszínen él egy mély értékű törekvés : szövetségek létesítése a magyar ipar védelmére és fejlesztésére. Kiemeljük, hogy a rendkívül érdemes törekvésben az ipari fejlesztés szinte mellékszükségletként szerepel s az ipari védelem mint főkérdés van előtérbe tolva. Az ország minden részében — pedig magját vetik az ügy nagynevű és érdemes munkásai az e kérdésre irányító közhevületnek, közérdeklődésnek. Szak és mindenrendü napi lapjaink — nagyon helyesen — telvék e kérdés istápolásával és fejtegetésével és egyik tekintélyes fővárosi lap hasábjain, annak húsvéti számában „Gazdasági feltámadás" cimen egy nagynevű fővárosi publicista tollából hangulatos cikk keretében olvassuk azt, hogy mig az osztrák gyáros 10 forintot érő posztón tőkéje után 20%-ék tiszta nyereséget vág zsebre, a magyar gazda ugyanekkor csupán 4%-ék tiszta nyereményt ér el nyerstermékei után. Hát ez szent igazság. De mi ugyanekkor ráakarunk gyújtani egy szál Emke gyufával egy szivarra s őtöt-hatot vagyunk kénytelenek elpazarotni, mig a hetedikkel végre szivarra tudunk gyújtani, füst mellett élvezendő a szép és hangulatos cikket. Önkénytelenül jut eszünkbea pompás és tökéletes eredeti svéd gyufa, mely se pénzünk kárba vesztésére, se boszszuságra nem kényszeritett — az iparpártolás bár jogos, de jogos viszonzásokra is kötelezett cimén. Es ezek révén eszünkbe jut, hogy bizony sok-sok ezer tárgy még az, mit immár nélkülözni nem tudnánk nemcsak mi, de a nemzet legnagyobb rétege sem a a mai időkben immár olyannyira előre haladt kultura hatása alatt és amelyen ma még az ipar védelem alig tud segíteni. Hanem igenis segíthetni fog az iparfejlesztés, mint amely ma még nálunk első rendűbb és ésszerűbb érdek is, meg közgazdasági kérdés is. Tudjuk jól, hogy e részben a publicistikai hangulat keltés munkája a népszerűség útja, de viszont érezzük azt is, hogy a becsület és kötelesség dolga a szükséges és józan igazság hirdetése, ápolása és népszerűsítése. Az igaz, a szükséges, a hasznos és önzetlen közjó nevében. Elismerjük, hogy uraskodáshoz finomult és földmiveléshez durvult kezünk teremtett ipart, mely védelemre jogosult; de ez már arra nem szorul. Ellenben több ipari termékeink ama része, mely a világversenyen — hiszen ma már ott állunk — még nem elsőrendű s igy nem is féltékeny reá egy ipart üző állam sem. Már pedig e részben tagadhatatlan, hogy a szabad verseny, a szabad kereskedelem elvénél fogva kizárólag a jóság, a minőség az egyetlen védelme, kereslete és kelendősége a mi ipari termékeinknek. Erre tessék tehát első sorban törekedni ; fejleszteni és ismét csak — fejleszteni iparunkat. Mert addig, míg ami cikkeink nem lesznek jobbak, addig még drágábban is venni és keresni fogják az idegen jobbat. A jó bornak nem kell cégér. Se védelem, se kinálat; azt — keresik. Hogy hol rejlik elmaradásunk bűne, kérdhetjük? Máig talán sehol; eddig ez szinte végzetünk volt, legfeljebb a jövőben lehet majd e részbeni közönyünk bűn. Végzetünk volt, mert topographiai fekvésünk nyers termelésre utalt és utal; végzetünk volt, mert társadalmi élet modorunk és viszonyaink között a rossz és hanyag gyermek fenyítése volt mindig az, hogy inasnak küldik; és végzetünk volt, mert a történeti mult harcai közepett a buzogány faragás és kard kovácsolá son kivül kevés tere nyilott az egyéb tisztes polgári és ipari munkaágnak. De az idők kényszere bizott rászoktatja és ráutalja is immár másra is. Tehát fejlődjünk! Fejlődjünk, hogy saját honi szükségleteinkben versenyképesek legyünk a külfölddel szemben fejlődjünk annak reményével, . hogy export piacünkká tesszük a nálunk e téren sokkalta fejletlenebb Keletet. Mert a Nyugat e részben immár soha reánk szorulni nem fog. Úgyszólván minden nyugati államnak van gyarmata, ahonnan terméket hoz és ahová árút visz. Mi ellenben csak önmagunknak lehetünk a termelő és fogyasztó gyarmata, kivitelünkben csakis a keletre támaszkodhatunk. És ne féltékenykedjünk, mert bizony-bizony reánk e részben senki se féltékenykedik. Hanem erősödjünk és fejlődjünk — versenyképessé! Ez az igazság és bölcsesség útja is! = (fa) Közgyűlés Csabán A húsvéti ünnepeket követő első köznapon, kedden délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott Békéscsaba község képviselőtestülete, melyet több rendbeli sürgős és fontos ügy, főleg a községi villamos telep Békésmegyei Közlöny tárcája. Valahol a tengeren túl.. . Valahol a tengeren túl Fecskemadár útnak indul; Fecskemadár és a párja, Körözsparti otthonába. Körözspartján egy kis házban Háznép arcán boldogság van ; Távolról jött uj lakója Tavaszodás hírmondója. S kis fecske pár vignótáján Virágot hajt a tulipán, Szebb lesz a nap ragyogása . . . Halványabb, — egy leány orcája . . . (Békétcsabán.) frank Zoltán. Akik kétszer szerettek. Irta: Konoz Ákos Földes Gábor negyven éves korában arra a gondolatra jött, hogy meg kellene neki házasodni. Beleunt a garzon életbe, színtelennek találta azt és sivárnak. Vágyódott egy kevés melegség után, melyet a bohémé fiuk közt hiába keresett. A sok éjjelezés megviselte; Ízetlennek találta a legjobb francia pezsgőt és kívánkozott a csönd, a béke és a nyugalom után. Arra meg elég gazdag volt, hogy szive szerint házasodjék. Sokat, nagyon sokat elköltött ugyan az apai örökségből, de a megmaradt még mindig kényelmes jövőt biztosított neki. Házasodási gondolatokkal tért egy hideg őszi estén lakására. A kandallót felgyújtotta ós belebámult annak vigan lobogó tüzébe Elvonultak lelke előtt ifjúsága ábráudjai. álmai, csalódásai Belátta, h^gy eddig semmit sem tett. Élt, minden nemesebb cél és munka nélkül. Tehetségét, mely boldogult jó szülőit oly szép re menyekre jogositotta. parlagon hevertette. Mulatott, dorbézolt és életének legszebb éveit sivárlelkü emberek között, kávéházak fojtó füstjében élte le mindeu nemesebb ambíció nélkül. Gondolatai közt egy tiszta kép jelent meg előtte. Egykori ideálja. Most, hogy egyedül volt és egyenkint szedte elő a mult emlékeit, eszébe jutott a kis Nandine, ki öt igazán szerette. Felkelt a chaiselonge-ról és kihúzta íróasztalának egyik elrejtett fiókját és egy gondosan összekötött levélcsomagot vett ki abból. A karos gyertyatartót odatette a kis asztalra és olvasni kezdte a megsár gult lapokat, melyekből az első szerelem melegsége áradott felé. Elolvasta a leveleket egytől-egyig mind, csupa érzés ós szerelem volt a sorokban kifejezve. Egy naiv, szeretetreméltó kedves lélek önkónytelen nyilatkozatai voltak a levelekben papirra vetve, talán telv* remónynyel, édes hizalommal. Mikor az utolsó betűt is elolvasta, az erős férfi zokogni kezdett. Erős, mondhatni eldurvult lelke meglágyult, mint a kemény föld napsugaras eső után. Könyei közt százszor, ezerszer megcsókolta azokat az apró, finom vonású betűket, melyak igaz, őszinte ós mély szerelmet tolmácsoltak. Majd keserű mosoly vonult el ajkain. Mintegy azt kérdezte magától, aogy mit akar ö e levelekkel, melyeket tiz év előtt irt hozzá Nandine ? Hiszen Nandine azóta férjhez ment. Miköze lehet neki ahhoz az asszonyhoz, kinek forró szerelmét leánykorában nem akarta ésrre venni ? Vagy igen észre vette, de magában kacagott e szegény leány felett ós ígéretei dacára ott hagyta anélkül, hogy elbúcsúzott volna tőle. Nandine csalódása után soká feküdt betegen. Testi egészségét halyreállitották az orvosok és a fürdők, de lelkén mindig maradt valami a vesztett mult fájdalmas emlókeibül. Később belátta, hogy nem viszonzott szerelmével ugy sem lett volna boldog s lassankint beletörődött sorsába. Pár év múlva azután elfelejtette Földes Gábort és férjhez ment egy idős miniszteri hivatalnokhoz. A világ azt mondta, hogy Nandine nem szereti az öreg Boronkayt, de nem jól itélt. Nandine jó asszony volt. Becsülte férjét, tisztelte őt, mint atyját. — A nyugodt élet és néha-néha egy kevés visszaemlékezés a boldog múltra, ha boldogságot nem is, de megelégedést biztosítottak részére Földes Gábort esküvője óta nem is látta ; talán netn is vágyott vele találkozni. Most már kötelességei voltak, melyeket nem akart zsákmányul oda dobni a könnyen feltámadható szenvedélynek. Rá nézve Nandine elveszett . . . Jlyen és hasonló gondolattal népesedett be Földes Gábor agya, midőn türelmetlen kopogást hallott ajtaján. Fólig bosaankodva nyitotta azt fel, melyen egyik jó barátja lépett be résztvevően tudakozódva Gábortól az ok felől, mely őt a klub - i ban való megjelenésben akadályozta. Gábor gyöngélkedóst hozott fel ürügyül és éppen más tárgyra akarta átvinni a beszédet, mikor barátja azt ujságelta, hogy az öreg Boronkay ma este hirtelen meghalt. Földes ugy tett, mintha az eset nem érdekelte volna, pedig valójában megrendült e hir hallatára. Ezer ós ezer gondolat cikkázott fejében és maga előtt látta sötét fátyolban a bánatos özvegyet, öreg férje koporsóján zokogni. Es a hir vétele után még levertebb lett, mint azelőtt. Nandine csakugyan özvegyen 'maradt. Teljesen visszavonult a világtól, nem mutatta magát a temetés óta sehol sem. Szivéből gyászolta elhunyt férjét és kegyeletes könyeket áldozott emlékének. Oly hű volt az emlékezésben, mint a milyen volt a megboldogulthoz életében. A gyászév vegre eltelt s már itt-ott lehetett látni az özvegyet. A fájdalom még most is meglátszott koronkint aroán, de ez még szebbé tette. Szerették őt mindenütt jóságáért ós ez feledtető vele az eddig átélt szenvedések keserű utóizét ós lelke lassankint visszatért abba a csöndes mederbe, melyben férje életében megelégedett volt. Földes Gábor pedig nap-nap mellette látta ezt a bűbájos szép özvegyet ós megszerette másodszor. Nem olyan szerelem volt e», mint a tiz év előtti. Az szertefoszlott, ez meg napról-napra erősebb lett. A két lélek harmóniába jött. Megértették egymást. Az igaz szerelemhez pedig csak ez kell. Nem kerülték már egymást, hanem keresték. Egymás nélkül egy nap sem lehettek. Nandine megbocsátott a hűtlennek ós Földes Gábor most a legboldogabb férj a világon. Az ifjúság szerelme áthajlott a férfi-