Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám
1904-03-27 / 26. szám
tiámáhpz. emkó ik dr. -árgyaKurovszky íseletét nem .yes indok ninúgyvéd panaszos hogy a vádat fenj,;ágot, hogy a 92. §. /.zza vádlott ellenében '-.zbüntetós helyett f o g, ha pedig erre kellő indoa, ugy a törvényszék Ítéletét oen. e t h y dr. védő ügyvéd ragasza felebbezósi indokban foglaltak „imához, és hosszasabban bizonyítgatta, aogy védencét a cikk megírásakor sértő szándék nem vezette, ez okból annak teljes felmentését, vagy legrosszabb esetben az első bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a. tábla büntető tanácsa akképen határozott, hogy az első bíróság ítéletét indokainál fogva változatlanul feutartja s egyúttal elmarasztalta vádlottat a felebbezés alkalmával felmerült költségek megfizetésében is. A tábla ítéletét Urbán Adolf tanácselnök hirdette meg, mely ellen panaszos képviselője semmiségi panaszt jelentett be azon az alapon, hogy a másodfokú bíróság vádlottal szemben a büntetés enyhítése végett a 92. §-t alkalmazza. Ez okból az összes iratok a Kúriához fognak felterjesztetni, hogy az ország leg főbb birósága állapítsa meg, van-e indok az enyhe szakasz alkalmazására. Társadalmi élet. Böjti elmélkedések a farsangról Előre bocsátom, hogy semmiféle ivadékom tánc- és illemtanár nem volt, s a jövőben sincs szándékom sem boszton , sem kékvók tanfolyamot nyitni E néhány sor csak farsangi szemlélődéseim leszürődése és talán egy kicsit odahajaz ahhoz az éppen mostanság napirenden levő panaszhoz: a bálok, mulatságok, ridegek, unalmasok. A nem bakfis-leányoknak ezt a pana^ szát aláírom. Azért mondom: nem bakfis— akkor először, — hogy ö is gyengén, búsan, de elmosolyodott . . . — Asszonyom ! — ha szívesen veszi. S ezzel oda nyujtám a rózsákat. Szívesen vette, meg is köszönte, ezt is, meg a többieket is, meg a miket azután hónapokig küldözgettem arra az önkónytelen s akkor tett mondására hogy : „ah, ha ón csak egyszer is még — boldog lehetnék ! Hogy boldog lett-e, nem tudom, hanem azt tudom, hogy én elég bolondot tettem, mikor egy félévre reá megkértem a kezét. Egyszerűen — kikosarazott! Aztán bizalmas körébnn, — hogy én is megtudjam, azt mondta : — Szerettem és szeretem is azt az embert. De hogy is lehetett olyan csassi, mikor én igazán és szívesen gondoltam mindenre, csak arra az egyre nem, hogy hozzá férjhez menjek . . . És én csacsi, éppen csak ezt az egyet tettem meg . . . hogy megkértem. Az elbeszélésem véget ért. Az ón kedves menyecske ismerősöm ura éppen a második elszívott szivarvéget dobta el a hársfa alatti homokosba. A menyecske pedig mosolyogva ós pajkosan nézett reám. — Ennyi az egész! ? . . . szólott nevetve. — Ennyi! — szóltam egészen meglepődve — hát nem is elég ? . . . — Ugyan menjem ! maga igazán csacsi! Hát persze, hogy nem — elég! Hanem szedje össze magát hamarosan és menjen, siessen még nem késő ós kéresse meg —a hatodik leányt! — A hatodik leányt —válaszoltam megadással— már kerestem, de — nem találtam! — Hát akkor menjen a hetedik után. De menjem ám, hogy — el ne vigyék! — Nem bánom. Még egyszer megpróbálom. Csak ezután ő is — rám találjon ám ! Most többször ezek után már igazán nem tehetném, még ha gyümölcsöt 6oha nem érlelt s virághullató fa is maradnék, csupán . . . ;, mert ez a süldő gyerekleány a bál estéin minden kunkorodó bajusz tudonosában egy Adoniszt, a bálteremben íy tündér palotát lát, a zene, a fény elkábítja és izgalmában elmosódik előtte, álomszerűvé válik minden, csak repül, száguld végig .a termen . . . De akik már ezen a lázon átestek, azok élesebben látnak. Véleményükét, keserű tapasztalataikat együtt gyüjthetik a táncrendjeikkel és évről-évre ugyanazt Írhatják fel: 1. a férfiak trotlik ; 2. nincsenek már jó táncosok ; 3. az 1 és 2-ből következik : a bálok unalmasak. És a hölgynek, aki ezt írja, sem Stael, sem Montespan, sem más memoire okban utazó hölgyek szellemeségével nem kell bírnia. Ezt minden nő észreveheti ós minden nő tapasztalja. A férfiak — a bálokb n t. i - trotlik. Ügyetlenek, szellemtelenek és modortalanok. Az ismerkedések a bálokban kezdeneK a divatból kimenni. A férfiak — ha egyáltalában tánoolnak — „lerobotolják" azt az egy-két táncot az ismerős leányokkal s azután beállanak a terem közepére „gusztálni' 1 4, és felcsapnak „öregek"-nek, életuntaknak ; az angol bajuszszal, azt hiszik, kötelességszerűen együtt jár a „spleen" majmolása. A terem hosszában ülnek a nekipirult, sóvárgó szemű leányok, mellettük a dühükben kékülő-zöldülő mamák, a középen állanak a férfiak, s közöttük száguld a rendező. Néha-néha megpróbál egy kis paktumot létrehozni, egyiket-másikat rábeszólni, hogy táncoljon, mire a megszólított egy főlényes hanyag kézmozdulattal leinti. „Eh! ugráljanak a fiatalok." És azután folytatja a szemlét. Ez a testi trotliság. A rnég fiatalok, vagy magukat ifjon tiaknak valók, táncolnak ugy, ahogy ; több kedvvel ós jóakarattal, lelkesedéssel, mint tudással, de — táncolnak, meg-, vagy leszolgálván a potyajegyet. (Mótto : Ugyan ki vesz báli jegyet?) Aztán, ha lenyög'e a táncot, rohan tovább. A leg-, sőt legislegritkább esetben foglalkozik táncosnőjével ; az talán eszébe se jut, hogy mulattassa, szórakoztassa őt; hogy sétára vigyen egy olyant, akivel flirtelni nem lehet A szünóra alatt nem képződnek kedélyes csoportok, alig-alig akad fiatal ember, aki táncosnőjének családját is meg akarná ismerni, aki nem ülne inkább a kompániához, hogy nagyok it igyon a hazáért és a mulatságáért. Ez a szellemi trotliság. Ha valaki pedig a táncokat nézi, gyomorrángást kaphat a gyönyörűségtől. A férfiaknak, a nőknek 90 százaléka nem tud táncolni. Nem akarok p o. csárdásról beszólni. A csárdásnak nincsenek merev szabályai, illetve: ha a csárdást tánciskolásan járják: csúnya. A csárdáshoz vérmérséklet, tüz kell ós fogékonyság bizonyos szép, a nép között divatos különféle figuráknak átvételére ós idomitására. Ez azonban nem szentesíti azt a felkapott ostoba szokást, hogy a magyar csárdás ütemeire német keringőt, vagy polkát járnak a megkerült Terpsihore fiókág De a többi táncot nem tudják táncolni. Igazi számalom nézni a legelőkelőbb tánctermekben is azt a kapálódzást, amit a párok elkövetnek. Mi az oka ? Egyszerű ; az, hogy mindenkitől tanulják a táncot, csak hivatott mesterektől nem. Látásból, képzelet után ós végezetül ugy összezavarják, kuszálják az egyik táncot a másikkal, hogy ugyanarra a muzsikára tiz pár tízféle táncot jár, vagy ugyanazt a táncot tiz pár tízféleképpen járja. Ez bennem nem egy tácmester feljaj dúlása, hanem az esztétikai érzésem borzongása. De nemcsak az uj táncoknál mutatkozik ez az analfabótaság ; hanem az a régibb, legegyszerűbb táncoknál is. Égy táncolni tudó kénytelen végig cipeini —30 at,vagy cipeltetni magát 20 — 30-szor a termen, mig akad egy nem műkedvelő táncos, akinok nemesik éppen annyi fogalma van a táncról, mint a vályogvető cigánynak a bazilika-építésről. Ez a „nem tudást" azután pocsék orditozással, svéd gimnasztikai kéz- ós lábficamitásokkal, toporzékolásokkal helyettesíteni nem lehet. Itt más nem segit, mint az egyes táncnak elemeit legalább tudni kell ós ha uj tánc jő divatba ós valaki vállalkozik arra, hogy el is táncolja, azt mag is kell tanulni. A névaláírás után cikornyákat az bigyeszthet, aki előbb a nevét le tudta írni. Ezek után már cs ikugyan nem szük1 séges bővebben indokolni, miért unalmisak a táncmulatságok. Ha a leányok nem mulathatnak, mert nincs aki mulattassa őket, de ha még nem is táncolhatnak, (mert ők maguk se tudnak, de a vezető férfi se tud,) mit csináljanak a méregdrága bálokon ? A költségeket a papák izzadják ki ; hogy nem szívesen pónálja magát ezek utján adósságokba, — ki csodálná? Még a mamák leghívebb szószólói a bálnak ; de már ők is engednek, mert haj ! az a bizonyos horog, amelyen a férjek megakadnak, a bálokon ü res marad . . . Ezért ritkulnak a bálok, fogynak a bálozok ... (P ••) A csabai muzeum gyarapodása Néprajzi tárgyak a szanatórium kiállításról. A József főherceg szanatórium egyesület kiállításán, melyet a mult év december folyamán az alföldi vármegyék házi ós népipari tárgyaiból rendezett, országos feltűnést keltett a békósmegyei néprajzi osztály. A kiállítás tehát nemcsak humanisztikus, iparfejlesztési és sociálpolitikai szempontokból tett a köznek hasznos szolgálatot, hanem szigorúan vett tudományos szempontokból is. S hogy ez igy van, legjobban bizonyítja az az erdeklődés, melyet a kiállítás iránt általában, a békósmegyei néprajzi osztály iránt külőnözen tanúsítottak nemcsak tudományos életünk jelesei, de a hazai tudományos intézetek legelőkelőségei : a Magyar Nemzeti Muzeum, a Néprajzi Muzeum és Iparművészeti Muzeum. Ez intézetek mindegyike jelentékeny gyűjteményt vásárolt össze a békésmegyei néprajzi osztály tárgyaiból, s akik azóta ez intézetek tárlatait megtekintették, különösen a Békésmegyéből Budapestre ránduló vidékiek, büszke önérzettel tapasztalták, hogy a békésmegyei néprajzi tárgyak az országos tárlatok legelőkelőbb helyein lettek kiállítva. Ezen néprajzi gyűjtemények tudo mányos jellegét különösen értékessé teszi azon körülmény, hogy minden egyes darabja a békósmegyei származásnak speciális ismérveit viseli magán. Különösen a megyei népviselet mutatott be kiválóan értékes darabokat, s a háziszövőipar volt képviselve még a mult század elejéről származó jellegzetes példányokkal. Ezekből a tárgyakból S z a 1 a y Imre dr. miniszteri tanácsos, a Nemzeti Muzeum igazgatója, R a d i s i c h Jenő miniszteri tanácsos, az Iparművészeti Muzeum igazgatója és Seemayer Vilibald, a Néprajzi Muzeum őre vásárolt össze nagyszabású kollekciót, s a főrangú világ számos tagja szerzett meg belőlük számos példányt magángyüjteményei cszámára. Az igy kifejezésre jutott altalános érdeklődés a csabai muzeum figyelmét is felkeltette a kiállítás tárgyai iránt s mindent elkövetett, hogy a megyei vonatkozású népraiziés népipari termékekből egy egy jelesebb példányt megszerezhessen. Annál inkább meg kellett ragadnia a gyarapodás ezen kedvező alkalmát, mert nem remélhető, hogy ezeknek a mult századbeli néprajzi kiucseknek ily teljes gyűjteménye még egyszer összeállitassék. Folyamodást intézett tehát az egylet legfőbb patronnsához, a magyar kultuszminiszterhez, hogy ezeknek a népies vonatkosásu iparművészeti tárgyaknak beszerzése céljából 4J0 korona rendkívüli államsegélyt bocsásson a csabai muzeum rendelkezésére. A vallás és közoktatásügyi miniszter nemes ós hazafias áldozatkészséggel teljesítette az sgylet kérelmét s igy lehetővé tette, hogy a csabai muzeum néprajzi osztláya a régi népviseletnek s a népies vonatkozású iparművészeti tárgyaknak jelentékeny gyűjteményét szerezhesse meg. A vásár a mult héten törtónt meg; a kezvetités terhes feladatát B a r t ó k y Lászlóné teljesítette, akinek jeles tehetségeit a muzeum-egyesület már több izben vette igénybe. Láda számra érkeztek a kiállítási tárgyak, melyeket már odafent a fővárosban felkért szakértők állítottak össze s becsültek meg. A régi iparművészeti tárgyak között sok értékes példányát látjuk a háztartási és fényűzési cikkeknek egyaránt; jelesebbek : egy mult századbeli mahagóni fa kazetta, egy régi rézzel vert kazetta, magyar motivumu cserép ós porcellán edények, kulacsok, üvegnemüek, emiilos tárgyak, tükrök diszes faragású fakerettel ítb. stb. Remek példányait sikerült megszerezui a régi békósmegyei magyar és román hímzéseknek ; a román hímzések ma már teljesen kivesztek a divatból, ezeket is a láda legfenekéről kellett kikeresni az árgus-ssemeknek; különös érdekességük, hogy áttört vászon-szövetre kecske-szőr hímzéseket raktak a kétegyházai oláh fáták. A hímzések mintája- tözsgyökeres magyar; ami annak a bizonysága, hogy a mult század elején ólt kétegyházai oláhság ősanyja magyar, és pedig székely asszony volt s a régi himzési mintákat a székely•égből hozta magával. Érdekes példányait szerezte be a csabai muzeum a régi, már a divatból lassan kivesző falszalagok(snyúrki) festményeinek, amelyeket a kiállításon egy öreg csabai asszony festett, az ecsetet festékbe mártott ujjaival pótolva Mindezeket értékesen egészíti ki egy csabai és egy kétegyházai háznak falazata, gerendázata, mennyezete, oszlopsata, oromzata s teljes berendezése s csak azt .kell sajnálnunk, hogy az értékes gyűjteményt a csabai múzeum — ismeretes helyiségmizériái miatt — elraktározni kénytelen; a közönségnek akkor mutathatja be, ha végleges, állandó otthonra tesz szert. Mikor lesz ez ? Az országos színművészeti akadémia Békéscsabán. A pénteki előadás. Hazánk egyik le jelentékenyebb kulturintézete, az országos színművészeti akadémia egy rövid estére Csabára tette át működésének színhelyét, hogy bemutassa azt a munkásságot, melylyel a magyar színművészet számára ujabb és ujabb generációt nevel s azokat évről-évre rajokba bocsájtja szárnyra, hogy a magyar nemzeti közmívelődós terjesztésére testben erős, lelkes, tehetséges ifjú harcosok álljanak e nagy jelentőségű kultúrintézmény fejlesztésére. S akik a pénteki előadást látták és hallották, azok a megnyugvás éltető reményével győződtek meg arról, hogy a magyar nemzeti színművészet egy uj, számra nézve is jelentékeny, de főleg ismeretekben gazdag, fényes tehetségű, elméletileg magas képzettségű, gyakorlatiakban teljesen kiforrt lelkes csapattal gyarapodott. A színművészeti akadémia ez idei évfolyamának végzett növendékei, mint kész művészek vonultak fel a világot jelentő deszkákra. Jeles mesterük, Várady Antal dr. igazgató, a mai magyar költők legjelesebbje, gondozza, neveli a művész csemetéket s a csabai előadás igazolja, hogy fényes eredméaynyel. Huszonnyolc év óta áll az akadémia ólén Várady Antal dr. s a mai színész nemzedék az ö jeles mesteri kezei alól került ki. Valóságos atyja nö-' vendékeinek, akit a kezeire bizott ifjúság rajongó gyermeki szeretettel vesz körül. Várady a csabaiak iránti rokonszenvéről már többszőrös tanúságot tett; az ö prológj-áVal avatták fel- a osabai színházat, a Munkácsy emléktábla leleplezésén személyesen részt vett s az ünnepélyen tomboló tetszés-nyilatkozatok között szavalta el gyönyörű ódáját. Most, az akadémia kirándulása alkalmával, mint kedves ismerős jelent meg a csabai közönség előtt, akit a színházban és színházon kivül meleg szeretettel, s lelkes ünnepléssel vett körül a társadalom. Kulturintózet sietett közmivelődési intézmény felkarolására: a' színművészeti akadémia a csabai muzeum javára tartotta előadását. A színház zsúfolva volt közönséggel ; az akadémia vállalkozása valósággal művészeti eseménnyé nőtte ki magát. Az est theátre-paree jellegét öltötte. Páholyokban és földszinten a hölgyek estélyi öltözékben, a férfiak frakban, górokban ós szmokingban. A művész csapat pénteken a délutáni gyorsvonattal érkezett Csabára; fogadásara a muzeumegylet és kaszinó küldöttségileg jelent meg a perronon. Az indulóházban nagy közönség várta a vendégek érkezését. V a r s á g h Béla üdvözölte a vendégeket s Várady Antal köszönte me; szép szavakban a nem várt lelkes fogadtatást. Az előadás este 8 órakor vette kezdetét. Pol Moreaunak klasszikus szellemességgel irott vígjátéka „A szövetségesek" került színre. Q-aston de Rech kapitány (V á n d o r y Gusztáv) nősülni szeretne, de sehogy sem tud feleségre szert tenni ; kuzinjával, Henriette Dóiéival (G y ö ng y ö s s y Erzsi) szövetségre lép, aki felajánlja segedelmét arra, hogy unokahugát, Clairt (P o ó r Lili) feleségül vehesse. Nehezen megy a dolog ; a katonaviselt ember bátortalansága uton útfélen akadályt gördit a terv megvalósulása elé. Végre úgy alakul a helyzet, hogy Rech kapitány szövetséges társába Dolciba lesz szerelmes, az unokahugát, Püilippe de Mauri (Molnár László), a 23-.szoros vőlegény jegyzi el Összevágó, kerekded volt az előadás ; a szereplők mindegyike teljesen otthonosan állta meg helyét a színpadon. A lámpaláznak semmi nyoma Kész művésznő és művész valamennyi. Különösen a női triász vált ki fényes tehetségével: Gy öngyössy legolcsóbb bevásárlási forrás I nagyban és kicsinyben neműek, szőnyeg és függönyökben Elönyda és pontos kiszolgálás. Löwy Jakab la, és Társa ruhaszövetek, selymek, vászondivatára nagytere skedése Főtér. Békéscsabán, Vidéki minták kívánatra bérmentve küldetnek.
