Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-24 / 25. szám

YYYl évfolvam. Békéscsaba. 1904. Csütörtök, március hó 24-én 25. szám. m KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Teiefor-száni 7. Szerkesztőse.}: Fö-lér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. J««jeleiiik hetenként kétszer :l vasárnap és csütörtökön. ELÖF1ZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni barmikor lűhü'. évnegyeden belül is. Feleiős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A munkás és munkaadók. Legyünk igazságosak! Az a viszony amelyben a munkás a munkaadóhoz áll, egészségtelen cs természetellenes. Nem tagadjuk a tőkének ama természetét, hogy szintén munkát képvisel és a természetbeni munka folytatásához elengedhetlen kellék; de viszont ismerje be a tőke is, hogy a természetbeni munka nélkül holt tőke, amely nem helyesittesitheti a munkát. Így egymásra utalva pedig, legalább is az az igazság, hogy koordinálva legyenek egymás mellett. Csakhogy a munkának éppen ezt a jogát, azt, hogy legalább is a tőkével egyenrangú tényezője a gazdasági életfunkciónak, megtagadja a monopóliumra hajló tőke. Ezt tudva, nemcsak könnyen megmagyarázhatjuk azt a nagy küzdelmet, amely világszerte folyik a munka és a tőke közt, hanem igen természetesnek is találhatjuk. Mert a jogegyenlőségért folyó küzdelem, bármily téren és irányban nyilvánuljon meg, már csak az erők ellensúlyozása szempontjából is rokonszenves és szükséges. Éppen azért a munkások tömörülése igazságos. Ez azonban nem zárja ki, hogy a munkaadók tömörülését is igazságosnak, jogosnak és szükségesnek ne tartsuk. Sőt! De ha vin valami kifogásolni való abban a munkaadói szervezkedésben, amely a szászországi Krimmitschautól kölcsönözve nevét, tőkehatalmi kérdést akar csinálni e harcból, ug> az semmi más, mint éppen ennek a hatalmi kérdésnek a felvetése, vagy ami még közelebb jár az igazsághoz, e hatalmi kérdésnek lefelé, a munkásokkal szemben való győzedelmeskedni akarása Hogy a munkás és munkaadó közt folyó harc olyan irányú, mint amilyen, a magunk részéről annak tulajdonítjuk, hogy nincsenek tisztábin a harc jelentőségével. Hi a kérdést szemlélhetőleg akarnók feltüntetni, a munka szempontjából legjobban egy oly képpel illusztrálhatnék, amelyen legalúl van a munkás, felette van, őt nyomja a munkaadó, és az efelett levő fogyasztó közönség. A munkásnak tehát két erő nyomását: a munkaadóét és« a fogyasztó közönségét kell viselnie, mig a munkaadó, mely a sorban másodiknak kövotkezik, csak egy erőnek, a fogyasztóközönségnek a nyomását viseli, ily helyzetben pedig a munkás, ha a jogérvényesítés szempontjából mozogni akar, ennek erejét csak a munkaadó val éreztetheti, mint amely első sorban nyomja. Ha már most a munkaadó ezáltal helyzetét veszélyeztetve látja vagy érzi, ugy az ő mozgásának nem lefelé, vissza a munkásra kell irányulnia, amely irányban az a veszély fenyegeti, hogyha netalán a legalul fekvő munkást agyonnyomták, utána ő következik — hanem fölfelé, a fog. asztókö^önséggel szemben, erre áthárítva mintegy a feléje gyakorolt nyomást, amely szabadon engedhet, minthogy őt semmi sem nyomja. Mi tehát nem tagadjuk a jogosultságát annak, hogy amikor a munkás szervezkedik, a munkaadó is szervezkedjék, sőt szükségesnek tartjuk, de nem a munkásokkal szemben. Mert amíg a szervezkedés ily irányú, addig csak felesleges harcokat provokál, de nem segít a helyzeten. Sőt a hatalmi kérdéssel csak rontja a helyzetet, amit fényes példával illusztrálnak a németországi események. Németországban a munkások szervezkedésével szemben szervezkednek a munkadók is. Az előkészítő bizottság brosúrában fejtette ki azokat az irányelveket, melyek szerint a munkaadói szövetségnek megalakulnia és működnie kell. A brosúra szerint a szövetségbe csak az a munkaadó léphet be, akire a balesetbiztositótörvény hatálya kiterjed, a szorosan vett kézművesipar ki volna zárva. A németországi munkaadók összességét egyesítő szövetség helyi szövetségekre, illetve szakszövetségekre oszolnék. A szövetség feladata az üzleti költségek kartellszerü megállapítása, de legfőbb célja, hogy a sztrájkkal sújtott vagy bojkottált munkaadót anyagilag is támogasa. Erre a munkaadónak akkor nyilik joga, ha a munkaadókból alakított választott bíróság a munkások követelését az illető munkaadóval szemben jogtalannak konstatálja. A szövetság feladata lesz, hogy ilyenkor, t. i. mikor a jogtalannak itélt követelések miatt a munkások sztrájkba lépnek, nem csupán a sztrájkólókat zárják ki az egyazonüzemü iparszakokból, hanem azokat a munkásokat is, akik nem is sztrájkolnak. A támogatás készpénzben történik. Minthogy azonban ez a támogatás harc, harc a munkásokkal szemben, a harchoz pedig pénz kell, ezért a szövetség egy úgynevezett hadikincstárt (Kriegsschatz) létesít, amelybe minden munkaadó vagy a foglalkoztatott munkások számához kép3st, vagy ezeknek béréhez viszonyított megfelelő százalék tagságikvótát fizetne. Amint e tervezetből látjuk, ugyancsak nagy a harci kedv a munkaadók közt. De hát ez természetes is, amikor a munkás és munkaadó közt való viszony szabályozásából hatalmi kérdést csináltak. Viszont az is természetes, hogy ezt a szertelen harci j kedvet és fegyverkezést méga szocialis! fákkal nem szimpatizáló német közvélemény is megütközéssel vette hírül ; és a kellő mérsékletre akarja szorítani, ugy, hogy a munkaadói szövetség főfeladatát ne a munkásokkal szemben való támadásban lássa, ami annyit jelent, hogy mielőbb a felfelé való védekezésben jusson ki fejezésre. A magyar munkaadók „Krimmitschau"-val utánozták a németet; félő, hogy az utánzásban tovább is akarnak menni, addig az obszurdumig, amelyet fenntebb vázoltunk és amelyből okulást meríthetnének, mert ami bármily veszélyes kísérletet a német ipar elbír, az a mi iparunkat agyonra suthatja. Nálunk és Ausztriában. — Fővárosi munkatársunktól.— BudapeBt, márc. 23. Amivel mult levelemben végeztem, azzal kezdem : a magyar parlament szorgalmasan, zavartalanul dolgozik ; lázas igyekezettel hárítja el azokat az akadályokat, melyek másfél éven át az országot törvényen kívüli állapotban tartották s csaknem az örvény szólére sodorták. E héten rövid vitatkozás után, — melyben az ellenzéki szónokok inkább csak elvi álláspontjaik megjelölése végett szólaltak fél, — megszavazta a képviselőház az 1904. évi ujoncjutalékról s ujoncmegajánlásról szóló törvényjavaslatokat. Tegnap már az 1903. évi költségvetés került alkotmányos tárgyalás alá. A tavalyi költségvetési törvényre azért van szükség, hogy a zárszámadásoknak legyen legális alapjuk. A Ház további munkaprogrammjára nézve a szabadelvű-pártban tartott érteBékésmegyei Közlöny tárcaja. Költemények. Irta : Frank Zoltán. Ablakomon kivirult a . Ablakomba kivirult a Piros mályva, Csupa derű azóta a Házam tája. Ablakomban feslő-nyiló Piros mályva ; A szivemben szerelemnek Virágzása. Hittem mindig, jó az Isten Szeret engem ; S kiderül még a borús ég Én felettem, Rám mosolyog a sok csillag A kék égről . . . Valamennyi egy kis lánynak : Kék szeméből ! Kikeletkor .. Hó olvadás! . . . tavasz lesz már, Látod-e kis lányka ! ? . . . Virág nyílik, - ma-holnap már, Az egész határba' ! . . Kikeletet, szeretetem : Fakaszt-e már nálad ! ? . . . El ne szalaszd ! — Kikeletre — — Perzselő nyár támad. k madarak esaládi életéből. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája — Irta s a nőegylet vasárnapi délutánján felolvasta: Linder Károly dr. Kezdem az udvarlással. Ne ijedjen meg senki, nem én akarok udvarolni, hanem csak el fogom mondani, hogyan udvarolnak a madarak. Első pillanatra talán különösnek látszik, hogy a madár udvarolni tudjon, pedig tud, természetesen a maga módja szerint. Csak ki kell nyitnunk egy szép tavaszi napon szobánk ablakát s szemtanúi leszünk a madár udvarlásának : a fecske leszáll párja mellé az eresz alá s elkezd neki csicseregni, torkát kidurjasztja, fejét hátraveti, szárnyát leengedi, egész testét megremegteti s oly édesen, oly szivhezszólóan csicsereg, érezzük, hogy nem a távol Afrika csodás dolgairól beszél, hanem szivének érzelmeit tárja ki ; felismerjük az esengő szerelem hangját; s a nő megérti öt, mert egyszerre vidám csicsergéssel mindketten elszállanak. De nem sokára ismét visszatérnek, szájukban egyegy szalmaszállal és sárdarabkával, hogy megvessék boldogságuk csendes tanyájának alapját ; mert az a kis sárfészek, melyben nem sokára 4—5 pelyhes kis apróság fog csipogni, nekik egész világ. Csakhogy, nem minden udvarlás jár ily sikerrel ; sőt a legtöbbször csak hosszas küzdelem árán jut párhoz a madár úrfi. Hej ! mert a madárvilágban is sanyarúak az állapotok ; sok az eszkimó, kevés a fóka. A vén madárkisasszony ismeretlen fogalom. Egy-egy madárhölgy szivéért 5 — 6 madárurfi is epekedik ; ilyenkor aztán a legkitartóbb udvarló győz. Az udvarlásnak a legközönségesebb módja a dal. Egy holdvilágos májusi estén sétáljunk ki a ligetbe s hallgassuk meg a fülemilék bűbájos hangversenyét; észrevesszük, mint hajlong a madár dala az érzelmek hullámzásával, mint ömleng nyugalmasan, mint fokozódik, majd ismét gyengül, aszerint amint keblében az érz lmek tengere viharosan zajlik, vagy csendes hullámzásban van. A versenyző himek minden erejöket megfeszítik, hogy minél szebben énekeljenek s ez által megnyerjék imádottjuk kegyét. A nő látszólag közönyösen ül helyén, sokszor napokon át nem nyilatkozik; egyszerre azonban felveti fejét, odarepül ahhoz a dalnokhoz, aki megnyerte tetszését s a ragyogó apró madárszemek azt mondják: „holtodiglan, holtomiglan". A többi gavallér egy darabig még folytatja hangversenyét, de mikor látják, hogy minden hiába, odébb állanak, hogy másutt próbáljanak szerencsét. A mátkaszerzés után jönnek a mózeshetek ; ez időszakban még zeng, csattog a boldog szerelmi dal, de a cseperedő fiókák neveltetésével járó gondok csakhamar elnyomják azt s juniustól már nem halljuk a szerelmi dalt. Persze nem lehet mindenki művész, nem minden madár tud szépen dalolni ; de azért a vadonc is szerelmét akarja kifejezni szerény hápogásával s ha mi nem is, párja kizonyára gyöngédnek, elbájolónak találja hangját; aztán ha dalolni nem is tud, vannak egyébb kiváló tulajdonságai, melyekkel megnyeri imádottját. A tökés-gácsér tavaszszal pompás szint kap, tollazata remek kékeszöld zománcfényt nyer. Ha udvarolni indul, előbb toálettet csinál, vagyis rendbe hozza tollát a víztükör szélén, megigazítja bodros fark tollait, aztán elkezd begyesen úszkálni, bugdácsolni, a vízen paskolni imádottja előtt, hogy megnyerje tetszését. S bizony meg is akad rajta minden rucakisasszonynak szeme, amint nyalkán himbálódzik a vizi liliomos tótükrön. S ha versenytárs jön, rögtön birokra kél vele; megkezdődik a nagy vizicsata, magasra felcsap a viz ós a napsugártól ragyogó vízcseppek gyöngyszemek módjára hullanak vissza. Ha egyiknek sikerül búbon ragadni a másikat, övé a diadal, — a másik keserű szivvel ós fáradt evezőkkel úszik el. Vannak madarak, melyek szerelmi dala, — ha ugyan annak nevezhető, — még a rucahápogásnál is kevesebbet ér. Igy a gólya, csőrével kerepel: ez az ő udvarlása. A harkály a fa csúcsán csőrét gyorsan odaveregeti egy száraz gallyhoz, ez által doboláshoz hasonló hangot ad, mely felkölti a szunnyadó éraelmeket a harkálykisasszony szivében. _ Sok madár nem hanggal, hanem egyéb kiváló képességével _küzdi ki magának a diadalt. Igy pl. a lég* urai, a sasok valóságos légi táncot járnak, keringnek, forognak, bukfenceznek, lezuhannak a föld színéig, akkor hirtelen széttárják szárnyukat s a következő pillanatban már csak fekete pontként láthatók a kék végtolenségben. S ezt mind a szerelem teszi. Ha másként nem tudnak dönteni, véres párbajt vivnak egymással a magasban s a legyőzött néha törött szárny nyal zuhan le a magasból. A fajdok tánczolnak a faágakon, némely fácán-félék ugyanezt teszik a földön. A tánc kezdetleges alakját látjuk a pulykakanál, amint berzenkedve sepri farkával a földet. Szóval, minden madár kifejti képességeit, hogy asszonyra tegyen siert. A madár nagyon megbecsüli feleségót,