Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-03-13 / 22. szám

tette, hogy legközelebb előterjesztést tesz a Ház munkaprogrammjára nézve. Milyen különös : a Ház dolgozni fog .. . . . . Két nappal ezelőtt még a legteljesebb vihar dühöngött az alkotmány felett, ma nagyobb a szélcsend a potitikában, mint valaha. Vájjon állandó, maradandó állapot ez, vagy csak átmeneti jelenség ? Ez időszerint nincs okunk kételkedni abban, hogy a béke komoly és szilárd. Az Ugron-frakció kivételével valamennyi párt határozott ál lást foglalt ma a további küzdelem ellen, s tekintve az ország hangulatát, annak a tizenkét embernek aligha lesz elég politikai bátorsága ahhoz, hogy felujitsa az ' Hrukciót. Bizonyára elsöpörné őket a >orodott közvélemény. Kossuth-párt péntek este értekezle•>tt és megbízta B a r t a Ödönt, \ljon fel szombaton az indemni• Szatmári Mórt azza)l bizták a miniszterelnöktől az adóbeletes foganatosítását kérje. Tisza írre vonatkozólag már tett igé-éppárt szintén állást foglalt az •s mellett. iszidensek hasonlóképpen gyűlést , a melyen Apponyi Albert gróf j beszédet mondott. Hazafias öröm/özli — úgymond — a tegnapi par. eseményt, amely egy végzetes liutu-cnyomástól szabadította meg az országot. A vész eloszlott s a nemzet ujabb jelét adta kiváló politikai érzékének. A hazafias motívumok minden vonalon győztek és érvényesültek s én büszke vagyok nemzetemre. Most azonban felszabadult a pálya a komoly politikai munkásságra, a melyből nekünk hatalmas részt kell kivennünk. Annyi bizonyos, hogy két dolog lehetetlenné vált: az obstrukció és a házszabályok erőszakos módosítása s ez nagy eredménye a lezajlott küzdelemnek. Vármegyénk selyemtenyésztése. - A selyemtenyésztési felügyelőség jelentése. — Az országos selyemtenyésztési felügyelőség terjedelmes jelentést adott ki a a napokban, a melyben részletesen beszámol az ország selyemtényésztósének mai állapotáról. A jelentés hosszabban foglalkozik vármegyénk selyemtenyésztésének állapotával, különös dicsérettel emlékezvén meg Csaba selyemtenyésztéséről, mely első helyen áll a megyében s évről-évre fokozatos emelkedést mutat. A felügyelőség megelégedéssel említi, ' hogy a békésmegyei községek a selyemtenyésztés érdekében kapott jóakaratú figyelmeztetéseket szívesen fogadják és készséggel kövatik a jó tanácsokat s éppen ennek tulajdonítja a felügyelőség, hogy ma már ritkábban fordul elő, hogy a tenyésztőket a lombszedósben gátolják és sokkal kevesebb eset fordul elő, hogy a szederfát rongálják. Még inkább reményű a felügyelőség fokozni a szederfa tenyésztés iránti kedvet ós hajlandóságot az által, ha köztudomásúvá válik, hogy a selyemtenyésztés által elért jövedelem milyen apinyban áll egyes községben a közterületeken álló szederfák számávál. Ez szerint 1903 ban Magyarországon 663,155 darab szederfa után 2.633,'255 koronát; Békésvármegyében pedig '2249 szederfa után 14,988 koronát keresett a nép. A selyemtenyésztési intézmény ujabb szervezése óta pedig körülbelül a fenti számú szederfa után az országban több mint 56 millió koronát fizettek ki a selyemtenyésztéssel ós a selyemiparral ^foglalkozóknak. Ebből mindenki meggyőződhetik, hogy nincs egyetlen fa a világon, amelynek olyan nagy hasznát vehetné a nép legszegényebb része, mint a szederfának. A selyemtenyésztés áldásos voltát azonban még közelebbről fogja megismerni mindenki azon eredményből, amelyet a selyemtenyésztés révén egyes községekben elértek. Ennek tulajdonítható az ujabb nagymérvű fejlődós, hogy míg tavaly az egész országban 94,605 selyemtenyósztő 2,418,627 koronát keresett, addig az idén már 107,702 család foglalkozott a selyemtenyésztéssel és összesen 3.105.182 koronát keresett. Magában pedig Békésvármegyében tavaly 494 selyemtenyósztő család 9,961 koronát és 1903. évben, mint fentebb is említettük, 634 tenyésztő család 14,988 koronát keresett. Békésvármegye selyemtenyésztéséről szólva, lehetetlen meg ne emlékezni, mondja a felügyelőség néhai Göndöcs Benedek apát-plébánosról ós S a i 1 e r Gyuláról, kik Békésvármegye selyemtenyésztésének megteremtésénél maradandó érdemeket szereztek. A mult évben termelt selyemgubó után Békésmegyében a következő tiz községben kaptak a legtöbb keresetet: Békéscsaba 2,215 koronát, Gyoma 2,099 koronát, Kondoros 1,523 koronát, Csorvás 1,316 koronát, Mezőberóny 1,042 koronát, Uj-Kigyós 937 koronát, Orosháza 817 koronát, Tótkomlós 737 koronát, Békés 769 koronát és Endrőd 772 koronát. A selyemtenyésztés megkezdése óta bezárólag 1903. óv végéig a legtöbb keresetet kapták a gubóik után Békéscsaba 14,535 koronát, Mezőberóny 5,813 koronát, Kondoros 5,734 koronát és Tótkomlós 4,639 koronát. a selyemtenyésztés révén, ennek ujabb felkarolása óta mint összkeresetet kifizettek 1880—1903, óv végéig Békésvármegyében 58,918 koronát. Panaszkodik a felügyelőség, hogy rendkivül sok szederfa ment a mult évben is tönkre, igy Csorvás községben 58 darab, Gádoroson 31, Orosházán 44, Pusztaföldváron 16, Tótkomlóson 10, Csabán 1,555, Újkígyóson 80, Gyomán 145, Kondoroson 94, Békésen 70, Mezőberényben 98, Gyulavári községben 66 ós Gyula városban 150 darab. Szintén a selyemtenyésztés rovására esik az, hogy szederfák helyett kisebbnagyobb mérvben másnemű fát ültettek közterekre. Ezen községek a következők: Gádoros 180, Orosháza 380, Pusztaföldvár 106, Tótkomlós 500, Békéscsaba 1278, Újkígyós 150, Endrőd 360, Gyoma 1200, Békés 210, Mezőberóny 200, Szeghalom 600, Gyulavári 175 és Kótegyháza község 150 darab. Az országos selyemtenyésztósi felügyelőség különös súlyt fektett arra, hogy működése körébe bevonja a néptanítókat is. Békésvármegyében a mult évben a tanítóknak 463 ko-iona lett kifizetve, mely összegből 397 korona a saját gubó termelésre, 56 korona pedig a selyemtenyésztés körül végzett szolgálatokra esik. A vármegyében tényleg csak 13 tanító foglalkozott a selyemtenyósztéssel. Nemcsak az ügyre, hanem a tanítókra nézve is kívánatos, sőt örvendetes volna, ha jövőben minél több tanitó termelne gubót. Ujoneozás Békésmegyében Előkészületek a sorozásra. A honvédelmi minisztériumban régen folyt olyan lázas munka, mint csütörtökön délután, hogy a képviselőházban megszületet a béke és kilátás nyílt a katonaszedés rövid idő alatt való megkezdhetósére. N y i r i Sándor honvédelmi miniszter jóváhagyólag aláirta a törvényhatóságok sorolási tervezeteit és megírta a fősorozásokra vonatkozó rendeletét. A sorozást — március 21-ikón megkezdik ós április végéig be is fejezik. A póttartalékosokra ez valóságos megváltás Nyiri Sándor honvédelmi miniszter a képviselőház pénteki ülésén azt a módosítást nyújtotta be az ujoncjavaslathoz, hogy a most besorozott 190 3-a s újoncok ne ősszel, hanem azonnal vonuljanak be Félhivatalosan jelentik is már, hogy az újoncoknak csapataikhoz való bevonulása, miután a beosztást már előbb végrehajtották, május hónap 9-én fog történni, mire a póttartalékosokat azonnal elbocsátják. A lovasságnál ós a tüzérségnél a lóállományra való tekintettel, a visszatartott legénységet előreláthatólag csak május végén bocsáthatják haza. A Ház ülésén kérték a honvédelmi minisztert, hogy a póttartalékosokat már április első felében bocsássák haza, de erre nézve egyelőre még nem tehetett kőtelező ígéretet a miniszter, előbb értekeznie kell Pitreich hadügyminiszterrel. Tett azonban Nyiri miniszter a május 9-én bevonuló 1903-as újoncokról egy érdekes kijelentést. Azt tudniilik, hogy ezeknek nem 3 évet, hanem 6—7 hónappal kevesebbet kell majd szolgáluiok. Vagyis éppen ugy haza bocsájtják őket 1906. október elsején, mintha 1903. őszén rendesen bevonultak volna ós nem kell leszolgálniok ezt az elmúlt 7 hónapot, mert saját hibájukon kivül vonultak be később. Fábry Sándor dr. vármegyei alispán elkészítette Bókésmegye ujoncozási, utazási ós működési tervezetét a 1903. évről elmaradt sorozásokhoz. E szerint Békésmegyében a következőképen ejtik meg az ujoncozást: Qyülán március 21 és 22-ón. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. vm. főorvos. Hadkötelesek száma 406. Szeghalmi járásban: március 21, 22 ós 23-án. Polgári elnök Berthóty István dr. vm tb főjegyző, orvos Nuszbaum Károly dr. Gyulai járásban : március 23 és 24-én. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. Hadkötelesek száma 240. Békési járásban: mároius 26, 28, 29 ós 30-án. Polgári elnök D a i m e 1 Sándor dr. vm. főjegyző, orvos F r e y Géza. H^dkö telesek száma 880. Gyomai járásban-, ápril 7, 8 és 9-én. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. Hadkötelesek száma 518. Békéscsabai járásban: ápril 9, 12, 13, 14 ós 15-én. Polgári elnök Fábry Sándor dr. alispán, orvos Zöldy János dr. Hadkötelesek száma 943. Szarvasi járásban: ápril 12, 13, 14, 15 ós 16-án. Polgári elnök Lengyel Sándor dr., orvos D óry Henrik dr. Hadkötelesek száma 982. Végül az orosházai iárásban : ápril 18, 19, 20, 21. 22 és 23-án Polgári elnök Berthóty István dr., orvoo S t e i n e r Zsigmond dr. Hadkötelesek száma 1127. Március tizenStödikénak évfordulója. — Készülődés a nemzeti ünnepre. — Bókésmegye hazafias és nemesen lelkesedő közönsége nagy buzgalommal ós örömmel készülődik, hogy mint mindig, az idén is fényesen ünnepelje meg a szabadság, egyenlőség ós testvériség kikiáltásának évfordulóját. Ünnep lesz március 15-ike most is megyénkben, mikor összegyűlnek a társaskörökben, kaszinókban, piactereken) hogy emlékezzenek, lelkük és szivük szent rajongásával tegyenek bizonyságot a hazaszeretetről és arról a mélységes háláról ós kegyeletről, melylyel azok iránt viseltetünk, kik ezt a napot megteremtetté'" ° lángoló betűkkel irták be a nemzet történetének lapjaira. A már általunk emiitett ünnepélyeken kivül a nagy nap emlékét megülik még megyénkben Szeghalmon, Szarvason, Körözsladányban ós Körözstarcsán. Gyulán tartandó ünnepélyre vendégül várják Barabás Béla orsz. képviselőt is. A nagyszabású hazafias ünnepély programmja a következő : Reggel 8 órakor istenitisztelet az ev. ref. templomban, tartja Dombi Lajos esperes, délután 1 órakor körmenet a város különböző utcáin, délután 2 órakor Barabás Béla fogadása az állomásnál, ; délután 3 órakor hazafias ünnepély a népkertben következő műsorral: 1. Hymnusz, énekli a közönség. 2. Megnyitó beszéd, tartja N_é vei y Albert, a 48 as kör el nöke. 3. Ünnepi szónoklat, tartja dr. B a r ab á s Béla országgy. képviselő. 4. Alkalmi szavalat, tartja Farkas Károly, ev. ref, esp. titkár. 5. Hazafias beszéd, tartja dr. Berónyi Ármin ügyvéd. 6. Nemzeti dal, szavalja Vincze Ferencz ev. ref tanító _ majdan szerény kis háztartásodban nem a „jólétről" álmodsz, hanem szép álmaid folytatását éled" . . . És ma megint kaptam tőle levelet, azóta asszony, akinek divattanulmányozás a fődolga . . . milyen szalaggal, milyen csipkével lehet elfödni azt a szegény, nyugtalan, beteg szivet, amely annyi fájdalmat szenved ? azután a tükör elé áll, ahol mosolyogni tanul, hogy a világ, a gyanakvó, kárörvendő világ meg ne sejtse titkos bánatát ... És ír könnybe, vérbe mártott tollal, panaszos levelet: „Mekkorát csalódtunk! . . iajdulnak fel szomorú betűi . . . nézem az általad küldött, hóditó szép férfiképet és nem találom meg azokat a vonásokat, amelyekről egykoron mindketten ábrándoztunk, hiszen ez nem az, akit te szerettél, akinek a mását én szerettem valaha ! Hát hová lett ő? eldobtad te is a bűvös mesekönyvet, vagy kiütötték a kezedből ? Föláldoztad a királyfiadat, amikor már szerencsésen rátaláltál, vagy ő volt gyönge a küzdésre ? ... Óh ! ha én még egyszer elindulhatnék a régi uton összeszedni a könnyelműen szétszórt könyvlapokat! Oh ! ha én rátalálhattam volna a megálmodott királyfimra !.." Irénke ! édes boldogtalan kicsi kedvencem, eltaláltad ! Az én kezemből is kiütötték a csudaszép mesekönyvet, nem rakettel, csak egy gyönge acéltollal, és nem hajoltam le érette, — hiszem a mesekönyv csak azoknak való, akiknek még gyermekiesen hiszékeny a lelkük . . . A fényes koponyájú vendég. Irta: Berkes Imre. Tél vo't, fáztam és nem volt lakásom. Bolyongtam a Városliget tar fái között, végigmérten már egynónányszor az Andrássy-utat, a Dunaparton is voltam . . . mind komorabb lett az éjszaka s én még mindig fáztam. Felöltőm nem adott meleget, gondolataim még kevósbbó tüzeltek, az érzések pedig — uram Isten — igazán rég kihaltak szivemből Pénzem se volt, s az éhség is kínzott. Senkihez se mertem bekopogtatni, mert barátaim jóindulatára ugy se számíthattam. Léha ós tehetetlen embernek tartottak, én meg nem igen szerettem rajtuk nyűgösködni. Éjfél felé félig akaratlanul, félig más menedék híján, betértem a „Chicago"-kávéházba. Halálosan el voltam fáradva. Ugy gondoltam, hogy a sok vendég között majd csak meghúzódom. Talán észre se vesz senki, s valami süppedő kanapó sarkán el is szunnyadhatom. Ki törődnék annyi vendég-közöát egy hajléktalan csavargóval ? Szerencsére, a cipőmön kivül, ha nem is szalonképesen, de elég elfogadhatóan voltam öl tözködve. Leültem egy kicsiny asztal mellé, (ezzel is szerénységemet akartam bizonyítani), ott feküdt egy nagy lap, abba mindjárt bele is temetkeztem. Nem akartam olvasni, nem is tudtam volna, csak a nagy lapba burkolóztam, hogy valamelyik pincér észre ne vegyen. Körülbelül egy félóráig rejtőzködtem a nagy lap mögött, amikor karom lelankadt, s az újság kiesett a kezemből. Egy öreg pincér felém ugrott. Müórtően nézett végig rajtam, aztán gyanakodva szólt: — Volt már ? — Volt. Azzal magamra hagyott. A hávóházban még mindig sok vendég tereferélt. Egy csomó újságíró fecsegett a közelemben, valami kis kórista lányt mulattattak. Én már alig vártam hogy jobban ürüljön a helyiség. Tudtam, hogy a „Chicago" kávéház éjjel-nappal nyitva van. Már ki is szemeltem magamnak egy alkalmas helyet. Ott fogok aludni. Kissé szédültem a gyöngeség miatt, de szívesen eltűrtem a pillanatnyi rosszullétet, mert a kávéházban legalább nem fáztam. Ugy két óra tájt szállingózni kezdtek hazafelé a vendégek. Az újságírók is eltűntek, a kórista lányt természetesen magukkal vitték. A kártyaszobákból dűlt képű emberek jöttek ki, fizettek és elsiettek. A pincérek álmosan ténferegtek. A kávéház egyik sarkában eloltották a nagy villamos ivlámpát. Rám senki se hederített. Magam mellé szedtem pár újságot, s most már nyugodtabb lóvén, tényleg elolvastam pár unalmas újdonságot. Körülbelül egy rövid félóra múlva újra föltekintettem. A kávéház üres volt. Boldogan lélekzettem föl. A helyiség sötétebb részében akartam sompolyogni lassan, óvatosan, mint a tolvaj ... De ekkor láttam csak, hogy csalódtam. Az ón kis asztalomtól vagy öt lépésnyire állt még egy kis asztal. Az enyémnek az ikertestvére. Amellett ült egy ember, aki apró, gyilkosan átható szemeit merően szegezte rám. Megdöbbentem. Visszaroskiidtam régi helyemre s eltökéltem, hogy ezt az utolsó vendéget is kiböjtölöm. Újságom mellől állandóan figyeltem emberemet, s szentül meg voltam győződve, hogy hamarosan távozni fog. Ugyan mit csinálna egy jóravaló, idősebb ur egész éjszaka, egyedül, egymagában a „Chicago" füstjében, a kis asztal mellett ? Hirtelen észre vettem, hogy ő is figyel engem. Szúrós szeme állandóan rajtam csüng, tetőtől-talpig végigmér, mintha a lelkemben akarna olvasni. Egy pillanatra se veszi le rólam kémlelő tekintetét, némelykor ugy látszik, mintha fölakarna kelni a kis asztal mellől, hogy felém jöjjön, szólván ; — Elég lesz nekünk egy asztal is. De nem mozdul. Csak néz, fürkészőn, titokzatosan, babonás következetességgel. A villamos ívlámpa sajatságos, borzalmas fényt varázsol kopasz koponyájára, amelyen időnkint végigszánt csontos ujjaival. Borzalmas, ijesztő koponyája volt ennek az embernek, mint egy vigyorgó nalálfő, ugy, hogy félni kezdtem tőle. Féloldalra dőltem, hogy ne lássam. Behunytam a szemem, de azért magam előtt láttam a koponyáját, amint megragyog a vakitó villamfényben. Öt perc múlva újra föltekintettem. A fényes koponyájú vendég mozdulatlanul ült helyén, rossz szivarját rágcsálta, s csak nem akart elmenni a kávéházból. Agyamra ráborult a düh ós elkeseredettség láza, le szerettem volna ütni a i másikat, aki miatt nem alhatom, föl 1 , m ugrani, hogy rárohanjak, de csa t., maradtam a kis asztalnál, amelynek ike estvére mellett ő ült fényes koponyájáv Hátha' mégis elmeg Elhatározta, hogy még öt percig várok, de ha addig el nem pusztul, hát — megszólítom. Csakugyan ott maradt. Sőt hatalmas tenyerébe illesztván koponyáját, most már kihívóan fbeirozni kezdett. Kétsógbeesetem. Hát bántottam én ezt az embert ? A téli éjszaka gyötrelmei elől ide menekülök a barátságos „Chicagó"-ba, hogy pár órát alhassam, s íme, idevetődik ez a vén kísértet, hogy első kávéházi éjszakám rémeként szerepeljen ? Mit akar tőlem, hogy majd megemészt átkos pillantásával ? Mórt nem kotródik ? Mire vár ? Osak nem hajnalban tartja itt rendez vous it ? De ugyan kit is tudna ez a vén, kiállhatatlan ember idebolonditani ? A koponya mindinkább fónyesedni kezdett.