Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-26 / 52. szám

Politika. A hét eseményei. — Levél, fővárosi munkatársunktól. — Budapest, junius 25. A hét politikai eseményeit egy kis, hirtelen támadt nyári zivatar vezette be : a galadebreceni eset. Amolyan harsogó, kellemetlen zivatar |volt ez, mely végigszántott a Házon, ahol különben elő is pattant, mint fergetegből a villám. Es átzúgott az egész országon, különböző, legtöbbnyire kellemetlen benyomásokat, gondolatokat támasztván. Megszólalt a sajtó is, hatalmas vezércikkeket eresztvén szélnek, melyek a miniszterelnöknek a galaci eset kapcsán tett következő kijelentésót tették éles bírálat tárgyává: — Akár tetszik, akár nem, a közös diplomácia nyelve — német. A kinos kijelentés csinos kis botrányt szült. Majdnem három napra szorította le a Ház üléseiről a napirendet és sok szó esett miatta a különböző pártoknak ezügyben megtartott értekezletein is. Es talán még ma is efölött vitatkoznának, ha hirtelen meg nem gondolják magukat a honatyák, akik egynémelyike már obstrukcióról álmodott. De azután meggondolták a dolgot. Mért csináljanak most fölösleges komédiát, mikor teljesítenie kellene a vasutasoknak tett ígéretet ? Igy azután elült egy időre a vihar és a helyreállott rendnek eredményeként megszületett a vasutasok fizetésrendezóséről szóló törvény. * E'kók, a'kék — mondta az egyszeri ember a feleségének, aki türelmetlenül vágta vissza: Dehogy kék, mán hogy a gutába kék, mikor köllenék ! Ennek a sorsverte országnak is sok minden kék, de talán legjobban köllenék a pénz ós ismét pénz, amivel csak úgy milliószámra dobálódznak a törvényhozásban. Hadseregre, ágyukra ós egyéb katonai terhekre ennyi százmillió, ha nekünk mindjárt nem marad egy fittyingünk se. Most újból volt 2—3 millió feleslegünk 1 Kinek adjuk ? Hamar megtaláltuk. Odaadtuk a horvátoknak. Megérdemlik, mert rovásunkra teremtettek maguknak ujabb autonom jogokat. A horvát pénzügyi egyezményt ugyanis letárgyalta a két ország kiküldött bizottsága. Évről-évre többet fizetünk tehát Horvátországnak, anélkül, hogy legkisebb okunk, vagy Horvátországnak legkisebb joga ós érdeme volna erre. * Napirenden a költségvetés vitája. Nem lesz érdektelen róla egynehány szó. Szomorúan gyatra gazdasági erőnk és szolgál tatási képességünk fokmérője a költségvetés. Mint mindenben, ebben is szegényebbek vagyunk, mint más országok, ahol az állam vagyoni erejének megmérése, a magángazdaságok is sokkal több és biztosabb módot nyújtanak, mint az állami költségvetés. Olyan hibák észlelhetők ugyanis a költségvetés egy jó csomó tételénél, ahol kivétel nélkül hiány mutatkozott az előirányzattal szemben. Az európai költségvetések egyikében sem lehet ily óriási különbözeteket előirányzás és zárszámadás dolgában találni, mint a mienkben. Száz oka van ennek, mint az egyszeri falubeli templomtoronynak, ahol nem szólt a harang. A tőok az volt, hogy nem létezett a harang, itt pedig az, hogy hazánkban nem ismerik az erőforrásokat. * Amint a nyári nap melegével kezdenek lefelé tűzdelni a sugarak, a büszke Kárpátok hármas bércétől le az Adria kéklő tükréig elterülő minden néven nevezendő álló ós folyóvizekben megjelennek a cápák. Ilyen tengeri szörnyállatok úszkálnak a politikában is ós áldozatuk rendesen egy-egy miniszter, akit a cápa elnyel. Mint tudni vélik a mindenhová beavatottak, hogy aztán, amint megjelennek a legbiztosabb forrásból nyert cáfolatok, a bibliabeli Jónás sorsára juttassák felfalt, de el nem nyelt áldozatukat, amilyen volt a héten P 1 ó s z Sóndor igazságügyminiszter. Menesztették, mint a mult héten Lukácsot. Még Tiszára is ráfogták, hogy a lemondással összefüggésbén van bócsiutja, amelyről egyébként szintén a legkülönfélébb hirek szállingóztak a politika levegőjében. De megmaradt Plósz és megjött csütörtökön a miniszterelnök is a császárvárosból, ahol bizonyára nem volt olyan melege, mint a Ház csütörtöki izgalmas ülésén, amikor válaszolt a galac-debreceni ügyben. Had vészülte képpel fogadták, amint pedig azt mondta, hogy : — A diplomácia német szolgálati nyelve nem zárja ki a magyar elem érvényesülését, mert a diplomacia hivatalos német nyelvét elismerték Deák Ferenc ós Andrássy Gyula is, és ezt az állapotot minden kormányelnök akceptálta, — vi haros tüntetésbe tört ki a baloldal. A szenvedélyek izzásba jöttek minden oldalról. És ekkor a tüz hevóbon egy nemes indulat tört elő a miniszterelnökből. Azt mondták neki, hogy gyerekségnek tartja a 48-as korszakot. Magából kikelve ugrott fel Tisza és harsányan utasította vissza a gyanúsítást: — Ez ellen tiltakozom ! A miniszterelnök helyesen, meggondolva vágta ki ezt a kurucos feleletet. r . scersóg a prófécia ' ásnál, külö^sen a politikában. Nem is igen hisznek benne, mert olyan furfangos asszonyság a politika, hogy mikor legbiztosabban ígér, akkor is csal. Valamit a természetből belénk oltott szükséges rossz az, hogy nem tudunk lemondani a politikáról, mely úgyszólván mindennapi kenyerünk. Es igy, ha egyebet nem csinálunk is, politizálunk, sirva-vigadva. A napi politikai helyzet mindenkor bizonyos mórtékig tükre a jövendő alakulásoknak. Ez a tükör most csendes. Es egyhamar.— eltekintve a kisebbszerü rögtönzött viharos vitáktól, legalább őszig nem ígér igazi vihart. Hallgatnak az újonnan megalakult ellenzéki pártok vezérestül. Ugylátszik, erőt gyűjtenek az őszi ülésszakra, amikor előrukkol a kormány az uj véderőtörvéuynyel, ujonolétszám felemeléssel, külföldi szerződési felhatalmazásokkal és magukkal a szerződésekkel. Kivételt csak a nagy Apponyi tett, aki váratlanul felszólalt a költségvetési vitában és kijelentette pártja nevében, hogy a civillisztát mindaddig nem szavazzák meg, mig meg nem lesz az önálló magyar udvartartás. Azzal jólelőre tisztában van maga a kormány is, hogy erős küldelme lesz a megszaporodott ellenzékekkel ós tisztában volt már akkor, mikor a kiegyezés végrehajtására vállalkozott. Mivel pedig előre látható, hogy mindezen javaslatokat nem viheti csak amúgy simán keresztül a kormány, általános a hiedelem, hogy föntemlitett törvényjavaslatok tárgyalásának megkezdése előtt, a régen emlegetett házszabályreviziót veszik napirendre. Az eddigi kilátások legalább ezt sejtetik. Érdekes még a följegyzósre, hogy a héten nagyon keserű képet vágtak a dunaparti törvényhozás büszke palotáinak a tisztviselői. Amit Apponyi házelnöksége idején adott nekik a kormány : a magas fizetést, alaposan csökkentette most. A politikai gondolkodók elrágódhatnak ezen az érdekes jelenségen most, — mikor a költségvetést és civillisztát tárgyalják. Közgyűlés Csabán, Csütörtökön tartotta Csaba község képviselőtestülete junius havi rendes közgyűlését. A napirendre tűzött választások i a szokottnál nagyobb számban hozták össze a városatyákat; azonban a választási eljárás befejeztével, amikor a kanális-szabályozás folytán keletkezett adásvételi ügyek névszerinti megszavazására került a dolog, alig-alig sikerült a képviselőtestület abszolút többséget összetoborozni. Pet. a váí>,.o.au igen fontos kérdés kertit Igy jelentőségében n nek kell mondanunk a < világítás kérdésének végleg amiről a közönség 10 óv au ményvesztetten álmodozott, ím ,. .. sen valóra válik. A közgyűlés megállapította azt a végső határidőt, ameddig a Ganzgyárnak az üzemképes villamos telepet a a közhasználatnak át kell adnia: december l-jén villamos fény fogja a petróleum által terjesztett sötétséget elosztatni. Jelentős aktus indult meg a vámszedósi jog ügyével kapcsolatosan a csabai utcák intenzivebb kövezése kérdésében. Egy városatya azzal érvelt éveken át a villamos világítás ellen, hogy mindaddig, amig Csaba utcáin szekér-szekér után akad el a sárban, addig a villamos világítás csak a község elmaradását fogja erőteljesebben megrögzíteni. Nos hát, múljék el az aggodalom ! Most már rövid idő alatt meg lesz mind a kettő: a jó ut is, meg a villamos világítás is. A közgyűlés lefolyásáról az alábbi részletes tudósításunk szól: Választások. Seiler Elek főszolgabíró üdvözölvén a megjelenteket, d. e. 9 órákor megnyitotta a közgyűlést, melyet a választások tartamára tisztiszókkó alakította át. Jelentette, hogy a megüresedett főpénztári ellenőri, katonai nyilvántartói, Írnoki ós állatorvosi állásokra a következők adták be pályázati kórvényeiket, az elsőre: Zsilinszky Sándor és Belenta Albert, a másodikra : Jancsok Endre ós K sjár Béla, a harmadikra: Kelemen László és Picha Szilárd, a negyedikre : Pápai Ödön. Ezután megejtették a választást, melyeknek eredményeként a főpénztári ellenőri állásra megválasztották Zsilinszky Sándort, a volt főpénztári ellenőr helyettesét, katonai nyilvántartónak Jancsok Endre rendőri írnokot ós Írnoknak Kelemen László közigazgatási gyakornokot. Elnöklő főszolgabíró jelentette ezután, hogy az állatorvosi állásra egyedül P áp a i Ödön adta be pályázati kérelmét, de azt időközben visszavonta. Hangzottak egyes fölkiáltások az állatorvosi állás megszűntetése mellett, de Seiler főszolgabírónak azon felvilágosítása után, hogy már a mult közgyűlés kimondta az állatorvosi állás szükségességét, a hangulat megfordult. Kocziszky Mihály nem kívánja az állatorvosi állás megszüntetését, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy arra nagy szükség van. Embert azonban erre az állásra nem lehet kapni a javadalmazás csekélysége miatt. A maga részéről nem riad vissza az állatorvosi javadalom felemelésétől, közérdektől kívánja, hogy az üresedésben levő állásra hirdessenek uj pályázatot. (Helyeslés.) Mivel több felszólaló nem volt, a közgyűlés Kocziszky indítványa szellemében határozott. mikor ez megakadályozza a továbbhaladásban — őrültség volna ! Egy szerény, kicsi fehér virág hajlott az útjába, amelyet letépni bravúr, de feltűzni nem lehet, mert ez akadályozná őt nagy tervei keresztülvitelében. Most is ugy van, mint volt régen. Az ököljog korát éljük újra, — az erős megöli a gyengét. Az ön szerelme, uram, oly rövid óltü volt, mint a tiszavirág. Egy napig él, azután elhervadt, eltűnik a nap kijózandó világosságában. És most kérem önt uram, sorozzon azok közé, akik nem hagytak az emlékezetben több nyomot, mint a poros országúton haladó kocsi szekere után. Itt-ott meglátszik ugyan még a kerék nyoma, de nemsokára egészen eltűnik. Fergeteg támad : széthordja, megered az eső, szétveri utolsó porszemét is. A saját magam hóhéra leszek: s Ítélkezem. Vége. Önnek megvan a teljes diadala : beválom, hogy még mindig a régi megvesztegető varázsával van rám. Elégedjék meg ennyivel, mert több — Isten engem ugy segéljen — nem jutt osztályrészéül. Sorozza ezt is a többi közé s haladjon tovább a maga utján a teljes diadal felé. S ha ismét útjába akadt egy virág s imbolyogva hajlik maga felé, nem tépje le, ha meg nem akarja tartani s jussak eszébe én, akinek csak az az egy dolog könnyíti meg a feledést : hogy lelkemben sárral szenyezve él a neve ! . . . Mariska A mezitelen ember Irta : Gárdonyi Géza. Történek pedig Szamariában, hogy egy Maruk nevü embernek a fia a sziklák között játszadozék és alábotla a szakadékba és meghala. Anyja pedig hallván a gyermek kiáltását, utána rohana és szintén elvesze a szakadékban. Hallván pedig^az apa mi történt, megtére a mezőről. És látá a két holttestet. Es megszakgatá a ruháit s kiálta sirván: — Gonosz az Isten ! ( És attól fogva nem dolgozók többé, csak ődöng vala a temetőben és a falun kivül a földeken. Es a búbánat rásötétüle az ő lelkére. Lőn pedig, hogy egy napon az ut mellett szendereg vala és sokaság halada el mellette. És nemsokára mindenek megállapodának és elcsendesülének. És emberi szózat hallatszék a domb felől. — Jertek énhozzám,

; kik fáradtak vagytok és elnehezültek ! Én megnyugosztallak benneteket! Öltsétek fel az én igámat ! Az én igám édes ós az ón terhem könnyű! Tanuljatok tőlem : ime, ón szelid vagyok és alázatos szivü és megtaláljátok lelketek nyugalmát! És ismét hallatszók ama szózat. — Boldogok a szegények! Övék a menynyeknek országa. Boldogok a tisztaszivüek: ők meglátják az Istent. Boldogok, akik sirnak : ők megvigasztaltatnak. Akkor az ember fölemeló a fejét. Es látá a sokaságot a domb kőiül. Es láta a dombon egy fehér-ruhás embert. Csak ez az egy áll vala. A többi ül vala körülötte. A fehér-ruhás ember pedig ismét szóla : — Egy király kiméne a tenger patjára, hogy ottan sétálna. Es amint sótála, általnézve a tengeren s mondá: — Amoda távol van egy puszta sziget. Hozzatok dereglyét ós menjünk oda máma. A szolgák pedig felelék: — Urunk királyunk, félelmes a tengernek mozgása e tájon. Ember, ha átalment am*. szigetre, sohsem tórhete vissza többé. A király pedig mondá : — Az én dereglyém nem sülyedhet el. A mint parancsoltam, cselekedjetek. S általmennének a tengeren. Lön pedig, hogy a mint ott járnának, a király két emberre bukkana a homokban. A két ember mezitelen vala és mind a kettő mozdulatlan. A király igy szóla az ő kíséretének : — Bizonyára hajótörésből valók ezek. Nézzétek meg, van e bennők élet ? Azok pedig mondák : — Szivök még meleg. S telköltók a két embert és kórdezék, kik volnának ? Azok pedig nem tudnak vala felelni, mert elméjük megzavarodott vala a szerencsétlenségben. A király akkor igy szóla: — Vigyük át őket az or zágomba. És adjátok át őket a sáfárnak. Mondjátok meg neki, hogy ruházza fel őket illendően és adjon nékik hajlékot ós földet, élelmet ós asszony-feleségét, hogy élnének rendesen. És ugy cselekvének. Lőn pedig, hogy esztendők multán megemlókezék a király ama két emberről és kérdezó az ő szolgáit: — Mint vannak azok az emberek ? A szolgák pedig felelék : — Immáron megkövéredtek azok ós megszaporodtanak. És a király ismét kérdezó az ö szolgáit: — Vájjon emlegetnek-e engem az ón jóságomért ? Azok pedig felelék: — Nem emlegetnek. Vagy ha emlegetnek, csak mikor szidalmaznak. — Dehát miért szidalmaznak ? Avagy vétettem-e nékik ? — Ha nem is vétettél (felelók a szolgák), téged szidalmaznak, ha rossz az időjárás, vagy rossz a termés, mert tied az ország. Akkor a király parancsola a szolgáknak : — Vegyétek el tőlök mindazt, a mit adtam és mindazt, a mihez adományaim folytán jutottak ; ós vessétek vissza őket a kopár szigetre a homokba, a honnan felszedődtek. S kimennének a szolgák : eivevók tőlök a házat, a földet, a kincseket, az aszszonyt és a gyermekeket. Végül pedig levonnák ruháikat, ós visszavivók őket a kopár szigetre, a homokba, a honnan felszedődtek. Azok pedig keservesen sírtak vala. És szóla az egyik : — Gonosz a király ! Mert elvette tőlem a családomat, a házamat, a földemet és mindent, a mi szivemnek kedves vala. A másik pedig felele : — Igaz, hogy szerencsétlenség történt mi velünk. De gondolj arra, hogy mezitelen kerültünk e földre, ós a király adott nekünk mindent. Ő adott ruhát, házat, élelmet, földet és asszonyt, kitől gyermekeink származának. Hogy mindezt visszavevé tőlünk, ennek oka nem az ő gonoszsága, hanem a miénk. A szolgák pedig hallák e beszédeket, ós elmondák a királynak. A király pedig feleié : — Annak az egyik embernek igaz a lelke. Mert valóban csak azt vettem vissza, a mit adtam. De ha tudtam radni egyszer, tudok adni másodszor is. És tudok adni kétszeresen és háromszorosan ós tízszeresen ós százszorosan. Térjetek vissza tehát a szigetre ós hozzátok vissza az igazat : helyezzük őt vissza a házába, családjába és jószágaiba. Amazt a másikat pedig hagyjátok ottan a pusztaságban.