Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-23 / 51. szám

XXX évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, junius hó 23-án 51 szám. sfl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHEL-SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 87ő. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Iparfejlesztés. Uton-utfélen hangoztatjuk: fejleszszük a magyar ipart, pártoljuk a hazai ipart! Hangzatos jelszavak ezek csak, amelyek magukban éppenséggel nem érnek semmit. Cselekednünk kell, hogy évszázados elmaradásunkat pótoljuk Érdeke ez első sorcan magának az államnak. Hogy menynyire érdeke, erre a körülményre élénk világot vet Szterényinek az iparfejlesztésről a napokban megjelent terjedelmes memoranduma. Ebben az emlékiratban ténybeli adatok alapján ki van mutatva, hogy Magyarország 25 ',464 gyári munkásának a mult évben 182 millió korona volt a keresete, ugy hogy csak a fogyasztási adójuk jóval meghaladta a 18 millió koronát. Ez a tekintélyes összeg legalább is 9 millió többletet jelent az államnak, mintha ezen gyári munkások agrárfoglalkozást űztek volna. De kellene legalább tizszer annyi ipartüzó' egyén, akiknek a keresete, annélkül, hogy az agrárizmus csorbát szenvedne, meghaladná a kétmilliárd koronát s akkor Magyarország iparának, jövendő boldogulásának meg volna vetve a biztos alapja. De vessünk csak egy kis visszapillantást az ipát fejlesztésére, amelynek első feltétele az ipari szakismereteknek helyes, céltudatos alapon való fejlesztése. Ezzel az eszmével régóta foglalkoztak hazánk vezető férfia i s történtek is gyakorlati kísérletek több-kevesebb eredménynyel. A tökéletesen célravezető módot azonban még nem sikerült egyiknek sem fölfedezni. Komolyabban kezdték a mult század ötvenes éveiben a reáliskolák szervezésével. Ez nem sikerült, mert a reáltanodák előkészitői lettex a magasabb technikai pályáknak. Azután inegróbálkoztak a polgári iskolákkal. Törvényt is alkottak, mely kötelezővé teszi minden 5000 lakossal biró községnek polgári iskola felállítását. Ipari missziót azonban ezek sem tudtak teljesíteni, még akkor sem, mikor több helyiségben kereskedelmi iskoláKkal bővítették ki, mert kellő anyagi támogatás hiányában nem válhattak valódi ipariskolákká. Helyes útra csak az ipari szakiskolák létesítésével jutotta mozgalom, amely szakiskolák legközelebb állanak az ipariskolák valódi céljaihoz. Mutattak is ezek eredményt föl, csakhogy ennek teljességéből sokat von le azon körülmény, hogy a szakiskolák növendékeinek csak egy része lépett a tulajdonképpeni ipari pályán, mig a túlnyomó rósz nem tudta és nem tudja megtanulni a szakiskolában,hogy iparából meglehet élni tisztességesen. Az iparod családi nevelés hiányzik tehát a szakiskolákban; a másik fő főbaj pedig az, hogy fiaink egy része még mindig lebecsüli az ipari pályát. Mindeme bajokon segíteni kell! E bajok orvoslása végett tartottak az az országos ipartanácsban ankétet, amely Szterényinek fónnebbemlitett memoranduma alapján vitatta az iparfejlesztés kérdéseit. Magyarország iparos világának és ipari férfiainak szine-java volt jelen az ankéten; pro és kontra hozzászoltakajavaslathoz, mely egyébként nagyon sok üdvös ujitást tartalmaz. Meg akarja változtatni az ipari kedvezményekről szóló törvényt, rendezni a közszállitásokat, kiterjeszkedik az ipartörvény revíziójára, a munkásosztály erkölcsi és anyagi helyzetének a javítására, iparoktatás és műszaki erők képzésére és a kézműipar bajainak orvoslására. Természetesen, nern minden kívánnivalók nilküli ez a program, melyre az ankéten meg is tétettek az észrevételek. Igy első sorban legnagyobb kifogás alá esett a kereskeielmi miniszternek azon óhajtása, hogy — mellőzendő a politikát, — az önálló vámterülettel kapcsolatos vonatkozásokat küszöböljék ki beszédeikből a felszólalók, a kiknek pedig egy jelentékeny része ugy gondolkozik, hogy igazán életképes ipart csak az önálló vámterület tud teremteni. Ha kormány keresztülviszi a programot, sikerek mindenesetre várhahatók. Dehogy milyen lesz ez a siker, azt majd csak a tények fogják megmutatni. Irmentesitő táp mlati ügyek. Közgyűlés, A hosszufoki ármentesitő társulat, mely a Feketekörözs jobbpartján teljesít árvízvédelmi missziót, szokásos tavaszi közgyűlését, melyet ugyan a társulat alapszabályainak értelmében még május hónapban kellett volna megtartani, e hó elején tartotta meg dr. báró Drecbsel Gyula társulati alelnök vezetése és az érdekeltek élénk részvétele mellett Békésen. A közgyűlés legfontosabb tárgya a fekete körözsi vasúti hid környékének rendezése volt, az erre vonatkozó megkeresést a munkálatban szintén érdekelt alsó fehér körözsi ármentesitő társulat csak néhány nappal megelőzőleg tárgyalt. A hosszufoki ármentesitő társulat működése terén köteles a védekezést foganatosítani és az esztendönkint felmerülő vízvédelmi költségeket egy végleges és rationális szabályozás létesítésével egyszer s mindenkorra megszüntetni El is készíttette az erre vonatkozó terveket több alternatívában, melyek közül a legdrágább 1,657.171 korona 80 fillér, a legolcsóbb — feltéve, hogy a meder kotrást az állam a saját költségén foganatosítaná — 712.577 korona 60 fillér költséget igényel, mely összegből a hosszufoki társulatra 893.961 korona 40 fillér, illetve 553.607 korona 20 fillér, mig az alsó-fehérkörősi társulatra 551.791 korona 80 fillér, illetve 158.970 korona 30 fillér esnék. Hosszabb vita után a közgyűlés ugy határozott, hogy az alsó-fehér-körözsi ármentesitő társulatnak a Fekető Körözs alsó szakaszának mederrendezésére vonatkozó általános tervezetére mindenben fentartja a közgyűlésnek egy korábban hozott határozatát, megtoldván ezt azzal, hogy ha a kormány, a tervezet szerinti munkák végrehajtásához, a kotrási munkálatokon kivül, * még szükséges költségeknek legalább felével hozzájárul, a társulat a Fekete-Körözsön jövőben fellépő partomlások helyreállítását magára vállalja ós e célra anyagi erejéhez mérten mindaddig bizonyos összegeket állit évi költségvetésébe, mig -a^ tervezet az állam és az érdekelt alsó-tehér-körözsi ármentesitő társulat megfelelő hozzájárulásával fokozatosan végrehajtható lesz. Feltéve, hogy a kormány erre vonatkozólag kötelező nyilatkozatot tesz, a társulat annak megtétele után fog határozni, mily sorrendben ós mennyi idő alatt hajtatja végre az egész szabályozási müveletet. Amennyiben azonban a remetei vasúti hid környékének szabályozása, a sürgősen elhelyezendő ui vasúti hid ópithetóse céljából, még az idei nyár folyamán volna foganatosítandó, a közgyűlés felhatalmazta az igazgató-tőmérnököt, hogy feltéve, a hosszufoki társulat és az állam az őreá eső részüket is még ez óv folyamán végrehajtanák, 10—12 ezer korona költség erejóig a szabályozási munkálatok foganatosítsa. Ezután elhatározta a közgyűlés, hogy a kormánysegély kieszközlése céljából az alsó-fehór-körösi ármentesitő társulattal egyetemben küldöttséget meneszt a töldmivelésügyi miniszterhez. A külgöttségben a hosszufoki ármentesitő társulat részéről gróf Wenckheim Dénes, az újonnan választott elnök vezetése alatt dr. báró D r e c h s e 1 Gyula társulati alelnök ós N a t t 1 a n d János társulati főmérnök, az alsó-fehór-körözsi ármentesitő társulat részéről pedig H a á n Béla, A o h i m Gusztáv ós A s z a 1 a y Gyula választmányi tagok vesznek részt. Békésmegyei Közlöny tárcaja. Visszaperelt menyasszony. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Nádor. írtak vala pedig ezerhétszáztizet, mikor alábbi eset történt . . . Nemes ós nemzetes Dáni Ferencnek, a kolozsvári szuperintendensnek fia, vitézlő Dáni József uram egy napon azzal lépett atyja e'é, hogy miután eléggé kilegénykedte már magát, családi tűzhely után néz. Megtalálta már szive választottját is, csak meg kell kérni az apjától a kezét. Dáni uram rég várta már fiának eme nyilatkozatát, miért is helyeslőleg bólintott fejével. — Hát aztán ki fattya légyen a lányasszony, kit magadhoz akarsz láncolni? — kérdé fiától Dáni uram. — Nemes Bakos Gergely uramnak, ő kegyelmessége II. Rákóczy Ferencz fejedelem gyulafehérvári kincstartójának és sárfájának lánya, Ilonka. Dáni uram mindent várt, csak ezt nem, Sehogyse fórt fejébe, hogy gabalyodhattak össze a fiatalok, mikor kincses Kolozsvár városa oly messze esik nemes Gyulafehérvár városától ! Arra persze nem gondolt, hogy a szerelem madárszárnyon jár. De már ez megvolt, hiába is törte rajta fejét. Nem is azon gondolkozott tehát Dáni uram, nagyobb volt itt a bökkenő. Szólt volna is, nem is, köszörülte torkát, mint aki valami nagyot készül mondani és végre is igy szólt fiához : — Már pedig abból nem lesz semmise ! Nem azért, mert talán én részemről megtagadnám beleegyezésemet, én nem állok frigyetek útjába, hanem Bakos uram ha megtudja szándékod, bizonyosan hogy portájáról is kiver. S ennek is megvan az oka. Hallgasd meg, majd elmondom és azt hiszem be fogod látni, hogy e házasságra irányuló minden terved hiábavaló fáradozás. — En ós Bakos uram fiatal korunkban együtt szolgáltunk ApafFy Mihály..udvarában. Testi-lelki barátok voltunk. Ügyességünkért, vitézségünkért mindkettőnket kedvelt a fejedelem. Egyszer aztán törésre került köztünk a dolog • Anyád kezéért ketten versengtünk. Nemes férfihoz illően nem volt más választás, mint kardra bizni az ügyet. A párviadalban Bakos uram oly hatalmas vágást kapott az üstökére, hogy ! hónapokig őrizte az ágyat. Azóta nem szóltunk egymáshoz soha, ő nekem halálos ellenségem máig. Mindezeket pedig nem riasztásul mondom el, hanem azért, hogy jól meggondold a dolgot, mielőtt bekopogj tatnál Bakos uram portájára. Vitézlő Dáni uram türelemmel végighallgatta az apai beszédet s aztán igy szólt határozott hangon: — Hát már akár széna, akár szalma, az mindegy, de megpróbálkozom s addig nem álok meg, mig Ilonka enyém nem lesz. S a következő héten a kérők, nemes Szecső Kristóf szenátor uram és vitézlő Kalló Illés, nemes Gyulafehérvár városának ékes pennáju nótáriusa beköszöntöttek Bakos uram portájára, megkérendő Ilonka lányasszony kezét Dáni uram fiának részére. A kincstartó szívesen fogadta a kérőket annál inkább, mivel jóbarátjai valának ; hanem mikor jövetelük célját előadták, kissé elkomorult. De végre is engedve a rábeszélésnek, beleegyezett. Az esküvő napját pünkösd utáni Szentháromság vasárnapjára tűzték ki, mikor is nemes Dáni József uram megjelenik Gyulafehérváron, megesküsznek és aztán a lányasszonyt saját portájára viszi; mert Bakos uram kikötötte, hogy egy napig sem ad nekik szállást ós nem is kívánja őket többé látni. A kérők megvitték Dáni uramnak az üzentet, AZ meg el nem tudta, képzelni, mi ütött Bakos uramhoz, hogy ily könnyen bt • leegyezett. Megkezdődtek aztán mindkét részről az előkészületek a menyegzőre. Dani uram hamarosan megszerezte a dispenzációt. Könynyen ment minden, de nem ugy Gyulafehérváron. Alig gördültek ki a címeres batárok Bakos uram nemesi portájáról, a vén róka magához hivatta leányát ós előadta neki, hogy bizony ő nem lesz soha Dáni József hitvese. Hanem az esküvő ideje alatt Ilonka szerepet fog cserélni a dominiumon lakó Fogarasi István nevű jobbágy leányával, Ilonkával A leányasszony tisztában volt a helyzettel. Sirt-ritt, könyörgött, de hiába, a kőszívű apa hórlelhetetlen maradt Tudta, hogy a fiatalok mindössze még csak kétszer találkoztak s miután, a Fogarasi leány csalhatatlan hasonmása volt Ilonkának, biztos volt a csere sikerében. Attól meg egyáltalán nem tartott, hogy a jobbágy leány elárulja a titkot. Elérkezett végre Szentháromság vasárnapja. Nemes Dáni József uram még előtte való nap megérkezett fényes kíséretével a lányos házhoz, hol is igen szívesen fogadtatott. Másnap aztán tarack1 lövések ós zeneszó mellett vonult a diszes nászmenet a templomba. Az egész uton nem győztek eléggé betelni a menyasszony szépségével. Dáni uramnak meg az tetszett í nagyon, hogy Ilonka nem oly szomuru, mint a menyasszonyok szoktak ilyenkor lenni A fényes segédlettel megtartott ünnepi szertartás után megáldotta frigyüket a pap s aztán megindult a menet Kolozsvárra. Alig robogtak ki a csilingelő négylovas fogatok, címeres határok nemes Gyulafehérvár városából, a szép menyaszszony rózsás arca elkomorult, egész uton hallgatott, mintha szavát szegték volna. Hiába igyekezett Dáni uram szerelmes szavakkal vidítani, hiába kérdezte szomorúságának okát, Ilonka nem felelt egy kérdésére sem, hanem elkezdett sírni. Bizonyára eszébe jutott az a másik szenvedő lány, kinek most itt kellene lenni az ő helyén. Dáni uram azzal vigasztalta magát, hiszen az ilyesmi lánydolog. Ekközben beesteledett s a menet éjszakára Maros-Vásárhelyen szállott meg. Az uj pár a részére kószentartott szobába vonult, a násznép pedig széjjeloszlott ki ide, ki oda rokonához, jóismerőséhez. Reggel az tán nagy meglepetésre ébredtek. Eltűnt az uj asszony. Hallatlan eset ! Lótottak-futottak mindenfelé, fölkutattak mindent, de sehol nem találták. Dáni uram rögtön lóra kapott és nyílsebesen vágtatott neki a gyulafehérvári poros országútnak. Hogy közelebb érje Bakos uram nemesi kúriái át, Gyulafehérvár közelében letért az útról ós keresztülkasul a szántókon vágtatott tovább. Hát a mint egy zsellérkunyhó elé ért, csodákcsodája, kit látott meg! Ilonka állt a kunyhó ajtajában kisirt szemekkel. Rögtön leugrott a lóról és feléje közeledett. Az meg nézte egy darabig, mintha nem hinne saját szemeinek s egyszer csak egy sikolylyal a vitéz karjaiba omlott. Képzelhetni a viszontlátás örömét. — Hát hogy kerültél ide szépséges virágszálam ? — kérdé a meglepett férfi. A lányasszony aztán előadta, mily uton-módon szedte rá Dáni uramat apja. Az meg csak hüledezett, tágra nyitotta szemeit s azon gondolkozott, hogy valóság v