Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-16 / 49. szám

nak uj pontja : az önálló vámterület kövevetelése, amelyet Apponyi jászberényi beszámolójában rendkivüli óvatossággal kezelt. Ennek a beszédnek is visszhangja lesz a parlamentben, melynek tanácskozó termében ilyképpen érdekes nyári ülésszakra lesz kilátás. Rendes politikai állapotok között a kérdéseket megérlelő vita lesz az, mely eló az ország érdeklődéssel tekint. Békésmegye és a sztrájkok. A sztrájkoló munkások szertelensógének, a terrorizmusnak és fenyegetésnek, melyet munkaadó és dolgozniakaró munkások ellen kifejtenek, de főként a szakegyletek áldatlan munkájának, melyek melegágyai a folytonos izgatásoknak, megfékezésére és megtörésére határozott lépést tett Fábry Sándor dr. alispán előterjesztésével a vármegye közigazgatási bizottsága hétfői ülésén. Az erélyes intézkedést a gyulai ács és kömives iparosok szakegyletének isméttelt eljárása, mely az érvényben levő egyezményt nem tartotta be, siettette. Szombaton ugyanis, mint mi is irtuk volt, az alispán a fenálló differenciák eloszlatására a muakaadók és munkások kiküldötteivel értekezletet tartott; az értekezleten a harcoló felek békés megegyezésre jutottak. A szakegylet azonban vasárnap reggelre más utasítást adott a nyolcvan sztrájkoló munkásnak : megtiltotta nekik a munkába állást, ennek folytán a sztrájk tovább tart. Az alispán előterjesztése következőleg szól: A békési építőmunkások sztrájkja kezdő okául a munkások azt a körülményt jelölik meg, hogy az egyik munkadó a vármegyei szabályrendeletben megállapított heti fizetési rendet nem akarta betartani. Utóbb a békési munkások egy ujabb általuk készített szabályzatot, mely a vármegyei szabályrendelettől eltér, akarnak a munkaadókkal elfogadtatni és hogy a munkába állás feltételei közé ez uj szabályzat életbelépését is beiktatták. A gyulai épitő munkások tavaly őszszel egy strickeegyezmény alkalmából a folyó évre kötelező egyezséget kötöttek a gyulai építési vállalkozókkal, melyben a folyó egész évre közösen megállapittattak az öszszes bér ós munkafeltételek.- Az itteni építőmunkások — mindazonáltal — megszegve az egyezséget — törvénytelenül, hótközben abba hagyták a munkát, és stricke-jukkái azt akarják kivívni, hogy a munkaadók az 1905, 1906 és 1907 évekre biztosítsák nekik az ideihez képest felemelt munkabéreket, s kössék le magukat arra is, hogy a feltótelek a munkaadókat a jelzett 3 éven tul is kötelezik, a munkásokat azonban nem. A munkások a követelésüknél abból indulnak ki, hogy amennyiben a vállalatnak fix kiadásait képezik a befektetett tőke kamatja és az ellenőrzés folytán kétségtelenül jó minőségben beszerzendő anyagok árai, igy csakis a munkabérek azok, melyek nemjfixirozottak előre s ekként az árlejtésen könnyelműen olcsóan vállalkozó munkaadó a munkabérek lenyomásával igyekszik könnyelműen, elvállalt munkája hasznát biztosítani. — Ezt elkerülendő, igyekeznek a munkások a munkabéreket is hosszabb időre egyezség által biztosítani. Tetszetősnek látszó indokolás ez, azonban a jelen esetben hamis alapon áll, mert először is kiindulási alapja e törekvésnek törvénytelen, amennyiben egy j ogerős egyezmény megszegése használtatik fel kényszerítő eszközül a cél elérésére, s mert ily megállapításnak csak akkor volna valódi értelme, ha az lehetőleg országos volna vagy legalább is nagyobb vidékre terjedne ki, mivel ellenkező esetben a munkaadók más honnan hoznak olcsóbb munkásokat. Minthogy a munkások az idei általuk kötött és aláirt egyezményt megszegték, mivel a munkát törvénytelenül hétközben hagyták abba, minthogy követelésük a munkarend tekintetében eltérnek a megyei ily tartalmú jogerős szabályrendelettől, s minthogy egyes dolgozni akaró munkásokat megfélemlítenek, sőt Békésen egy ilyet meg is vertek: a jelenlegi bérharccal szemben indokoltnak láttam a legerólyesebb hatósági intézkedéseket megtenni, s nem engedélyeztem népgyüléseiket, elrendeltem a munkát jogtalanul elhagyók ellen a kihágási eljárás megindítását, s a bűnvádi feljelentés megtételét mindazok ellen, akik a dolgozni akarókat e szándékukban megakadályozzák stb. Egyidejűleg azonban biztosítani óhajtván a munkaadók és munkások között teljesen feldűlt viszonynak békés alapokra való helyezését, s ebben ösmervón tel az áldatlan állapot leghelyesebb sanálását, folyó hó tl-én értekezletre hívtam magamhoz 6 gyulai munkaadót és a munkások 6 megbízottját s az egész napon at tartó tárgyalás után a kiküldöttek között előttem sikerült a békés megállapodás. A munkások gyűlése azonban másnap desauválta megbízottaikat, s újból, mereven megtagadta megbizottaikkal szemben is a munkába állást, mig összes követeléseik nem teljesíttetnek. A munkások e magatartásából meggyőződvén arról, hogy vezetőikre sem hallgató fékevesztett, értelmetlen és megbizhatlan tömeggel állunk szemben, melynek sem Írásbeli egyezményeire, sem ígéreteire nem lehet támaszkodni, felhívtam a Inunkkadókat, hogy immár felhagyva minden várakozással, idegen munkásokat hozassanak, kiknek védelméről karhatalommal fogok gondoskodni, s felterjesztést intéztem a helytelenül vezetett szakegylet feloszlása Iránt. Az alispáni előterjesztés felolvasása után Fábry Sándor arra kéri a közigazgatási bizottságot, hogy a munkások erőszakosságai ellen teendő szigorú intéz kedósében őt támogassa. Az egyhangú helyesléssel fogadott alispáni előterjesztés után szólásra emelkedett Rosenthal Ignác, ki több szomorú példával illusztrálta a munkások erőszakos indokolatlan eljárását. A munkások szintén tiszteljék s tartsák meg a törvényt, mint a hogyan azt az ipartestület kötelékébe tartozó önálló iparosok tisztelni és megtartani kötelesek. Miért bírjanak a munkások több joggal, mint az önálló iparosok ? Csodálkozik, hogy az állam az országos szakegyleteket felügyelet nélkül hagyja. Lukács György dr. főispán szintén helyesli az alispán terjesztését ós intézkedését. A gyulai épitő munkások eljárása nem sztrájk, hanem szerződésszegés, törvényszegés, is mert a munkások az egyezmény megszegték, erőszakos fenyegetéssel mást a munkában megakadályoztak. Egy momentum teljesen tisztázva lett, az, hogy a szakegylet általános működése a bérharcra való folytonos felbujtásra irányul. Ennek megszüntetését célozaa a felterjesztés s nem a szakegyletnek általános felosztását. Szerződésszegés esetén helyén van a legszigorúbb eszköz alkalmazása. Határozatilag kimondotta erre a főispán, hogy albizottság az alispán felterjesztését helyesli, azt elfogadja s teendő intézkedéseiben támogatom. ón az ilyenekhez ? Törődöm én az ilyenekkel ? — Tudom, hogy csak kövekkel foglalkozol, de csak mégis hallanod kellett. .. — Én soha se szoktam hallani, semmit — szólt a professzor önérzetesen. En vagy tudok valamit, vagy nem tudok. Hallomás után nem beszélek. — De már engedd meg édes barátom, ha nekem elmondott a hugocskáimról ezt a szomorú dolgot, mégis csak . . . — Mondom már, hogy semmit se hallottam. — Teringettét, akkor hát honnan tudod. A professzor uron valami zavar-féle látszott, restelte elmondani, a mi következik, habozott egy percig, hogy az illusztris társaság kisszerűnek, közönségesnek fogja találni az ilyen köznapi hitványságot, végre azonban mégis a közlésre határozta magát. — Hát kórlek ugy volt az, vagy három hónap előtt, azt hiszem még őszszel, behozta egy este szakácsnőm a vacsorámat és igy szólt: „Ma mikor kint jártam húsért a mészárszékben, a Majornoky kiasszonyokkal találkoztam." Szakácsném szeret fecsegni, mint minden hosszú hajú állat ; hagytam tehát, hogy elvégezze azon bizonyos percü mozgásokat, melyekre a nyelvének naponként szüksége van. „Azt üzenték általam a nagy tiszteletű urnák" — folytatá. Csodálkozva emeltem fel a szememet. „Nekem üzentek ? „Igen a nagytiszteletü urnák.' „De hisz ón nem ismerem őket." „Mindegy, mégis üzentek." „Es mit üzentek ?" „Azt üzenték, hogy ők nem mókusok." Nem mókusok ? Hát mondtam én valaha, hogy ők mókusok i Hát miért üzennek énnekem ilyesmit ? Egész éjjel ezen töprengtem. Nem mókusok ! Hát persze, hogy nem mókusok. De miért kell épen ón előttem megállapítani ezen kétségbevonhatatlan igazságot. Nem tudtam aludni azon éjjel. Annyira felizgatott rejtélyessógével ez üzenet. Soha életemben nem beszéltem ezen leányzókkal, sem másokkal ő felőlük. Hát mit jelenthet ez ? Valamely olthatatlan kíváncsiság hajszolt megoldani a talányt. Mert kell valami okának lenni, a miért üzenték. Kell, kell és azt az okot meg kell találnom. Másnap se szabadulhattam a sphinx-szerü üzenettől, velem jött és bosszantott ; elkísért a kathedrára a diákjaim közé, a laboratóriumba a kövek közé és ezek a kövek rám vigyorogtak gúnyosan, mintha ők is azt mondanák: „Nem vagyunk mókusok, nem vagyunk." Hidd meg nekem Kozsibrovszky, hogy közel voltam a megőrüléshez — amikor végre sikerült megállapítanom, hogy az egésznek igen egyszerű a nyitja, valóságos Kolumbus tojása . . . — Mi ? kezdték egyszerre négyen is. — Az, hogy meg vannak őrülve a leányok Ez az egyetlen kielégítő magyarázat. Es ebbe bele nyugodtam. — Más indiciumaid nincsenek ? — kórdó Kozsibrovszky, édesden nevetve. — Más indiciumok? — pattant lel a nagytiszteletü professzor ur. — Minek volnának ? Nem elég ez ? Avagy magyarázd hát te meg, hogy miért üzenték volna józan észszel, hogy ők nem mókusok. Kozsibrovszky buta arcot vágott ós vállat vont: — Hja, ha én azt tudhatnám. Községi jegyzők közgyűlése. A békésvármegyei községi jegyzők egylete mult vasárnap délután 3 órakor Gyulán, a vármegyei székház kisebbik tanácskozó termében gyűlést tartott. A gyűlés egybehivását főleg azon körülmény tette szükségessé, hogy a vármegyén előkészítés alatt álló, jegyzői magánmunkálatok díjazásáról szóló szabályrendelet ügyében a legközvetlenebbül'

1 érdekeltek, maguk a községi jegyzők is nyilatkozhassanak. A tanácskozás idejének legnagyobb részét ennek a kérdésnek tárgyalása foglalta le ; bár, ha az elnökség, vagy e

J választmány, konkrét javaslatokkal lépett volna a közgyűlés elé, a tanácskozás szűkebb mederben, rövidebb idő alatt véget ér. Jelentősnek kell mondanunk a csabai községi alkalmazottak ismerős indítványait; ezeket a közgyűlés örömmel fogadta, a községi alkalmazottakat szívesen látja az egyesület tagjai között s a községi alkalmazottak nyugdíj és házbér ügyében megtette a kezdeményező lépéseket. A rendkivüli közgyűlést P e t n eh á z y Ferenc elnök megnyitván, elnöki megnyitó beszédében röviden vázolta azon fontosabb eseményeket, amelyek a legutóbbi közgyűlés óta történtek. Ezek között legfontosabb a községi jegyzők fizetési rendezéséről alkotott törvény, melyért a magyar törvénykezést a községi jegyzők hálája illeti. Jelentést tett Petneházy elnök az egyesület lapjáról, A „község

u-ről, mely iránt különösen a megyebeli jegyzők között igen lanyha az érdeklődés. Majd lelkes szavakban emlékezett meg arról, hogy az egylet tiszteletbeli elnöke, Fábry Sándor dr., kir. tanácsos alispán a hivatalos pályán '20, az alispáni szókben 10 évi munkásságát ez óv tavaszán töltötte be; e hosszú közéleti tevékenység ideje alatt a községi jegyzők iránt mindenha meleg rokonszenvvel viseltetett s jóindulatának a jegyzők iránt számos tatanujelét adta. Indítványozza, hogy a közgyűlés fejezze ki a gyűlés jegyzőkönyvében a jubiláns alispán iránti őszinte ragaszkokodását, igaz tiszteletét és nagyrabecsülését s az erről szóló határozatot küldöttség által juttassa az alispán kezeihez. Aziaditványt a közgyűlés lelkes éljenzéssel emelte határozattá. Az elnöki előterjesztés során B e n c z e János szeghalmi jegyző indítványára elhatározták, hogy gróf Tisza Istvánhoz, a jegyzők fizetésének rendezéséről szóló törvény megalkotásáért hála feliratot intéznek. Pi ltz Mihály egyesületi jegyző ezen tisztségről lemondván, helyébe Szentgyörgyi György békési jegyző választatott meg. Ezután került tárgyalás alá a jegyzői magánmunkálatok díjazására vonatkozó szabályrendelet tervezet, mely felett széles mederben indult meg a tanácskozás. A közgyűlés pontról pontra számba vette a javallat intézkedéseit s a hosszan tartó vitában a közgyűlés csaknem minden egyes tagja részt vett. Végül kisebb-nagyobb módosításokkal elfogadták a saabályrendeleti javallatot, mely lényegében alig különbözik a ma érvényben levő szabályrendelettől. Temesvármegye közsógjegyzői egyesülete indítványt tett egy országos jegyzői kongresszus egybehivása iránt; a közgyűlés azonban, miután időközben a jegyzők fizetéséről szóló törvény életbelépett s ezzel a kongresszus egybehivásának szüksége megszűnt, az indítvány felett napirendre tért. Majd az egyesület szaklapjának „A község"-nek ügyére került a sor ; a hármas bizottság beszámolt kiküldetéséről, s bejelentette, hogy a megyebeli községek és községi jegyzők eddigelé nem nagy érdeklődést tanúsítanak a lap iránt. Felkéri a vármegyei alispánt, hogy „A közsóg"-et a községek figyelmébe és támogatásába aj ánlj a A Heves vármegyei községi jegyzők egylete az országos jegyzői egylet alapszabályait akként kívánná módosítani, hogy az elnöki székbe nem csupán hivatalos köz8égi jegyző, hanem a jegyzők iránt melegen érdeklődő bármely országos kapacitás is választható legyen. A közgyűlés — nagyon helyesen — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a je gyzők ügyét maguk a jegyzők intézzék s a hevesiek átiratát tudomásul vette. V e r s é n y i Elemér jegyző ismert indítványának elejtése s a csabaiak javaslatainak elfogadása mellett a közgyűlés előterjesztést tesz a vármegyei alispánhoz, hogy a gyulai ós csabai nyugdijintó«etek példájára tegye meg a lépéseket a községi alkalmazottak Békés vármegyei nyugdíjintézetének megalakítására ; a községekhez pedig átir a közgyűlés, hogy a községi alkalmazottaknak lakbér iránti kérelme iránt jóindulattal viseltessenek. A tanácskozás ezután este 6 órakor véget ért. Egy havi közigazgatás. Május hóról. Bókósvármegye közigazgatási bizottságának hétfői ülése elég gyors lefolyású volt; hosszasabban az épitő ipari munkások bérmozgalmával, a szakegyletek folytonos izgatásaival s a tömegek felbujtására irányuló lelketlen eljárásával, az ennek folytán teendő intézkedésekkel foglalkozott a bizottság. Igazán kár, hogy egy-egy üres frázisokban és nagyhangú kijelentésekben utaaó szociálista vezér nem hallgatta végig a bizottság tárgyalásait. Meggyőződhetnék pedig arról, hogy a bizottság mindazon ügyeknek, melyek a munkaadó ós munkás, gazda és cseléd között merülnek fel, esetről-esetre nem csak nagy időt, de igazán lelkiismeretes, a való ténynek kiderítésére fáradságos munkát szentel. Ezen eljárásában ugy az eljáró hatóságot bölcs tapintat, íészrehajlatlanság, az igazságra való törekvés, a peres felek iránti jóindulat jellemzi. Lehet mendani, hogy a bizottsági üléseknek tanácskozásra szánt ideje legtöbbször ily ügyek tisztázásában merül ki. Es jól van ez igy ; csak az a kár, hogy erről a munkásvezetök nem akarnak tudomást venni. Az ülésen Lukács György dr. elnökletével jelen voltak: Fábry Sándor dr. alispán, Daimel Sándor dr. főjegyző, Varságh Béla, László Elek dr., Rosenthal Ignác, Beliczey Qéza, Márky János dr., Almásy Dénes gróf és Ladics György bizottsági tagok, továbbá Haviár Lajos kir. főmérnök, Zöldy János dr. főorvos, Zöldy Géza dr. tiszti főügyész, Csák György pénzügyigazgató, Rezei Szilviusz kirtanfelügyelő, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Liszy Viktor kir, ügyész. Lukács György főispán, mielőtt a bizottság megkezdené tanácskozását, íregilletődött szívvel tekint arra a helyre, mely Hajnal István bizottsági tag elhunytával a tanácskozó asztal mellett üresen áll. Benne a bizottság legrégibb tagját vesztette, ki sokat fáradt, mert Hajnal István nagy tehetségével, önzetlenségével a fórum igaz embere volt; közügyeknek, közéletnek szentelte erejét; bölcs és mérsékelt irányzatával azt mindig előbbre vitte; a munka elöl soha ki nem tért. E munkáságánák különösen Békés községe köszönhet sokat, ahol sok alkotás dicséri az elhunyt munkásságát, kit a polgárság okos és előrelátó része igaz szeretettel fogadta vezérének. A legszigorúbb mértékkel mérte minden oselekedetót s szava nagy sulylyal hatott, a közre. Indítványozza, hogy Hajnal István dr. emlékét megőrizendő, érdemeit a bizottság a mai gyűlés jegyzőkönyvében örökítse meg s az özvegyhez rószvétiratot intézzen. A bizottság meghatottan hallgatta a a főispán beszédét s az inditványt elfogadta. Daimel Sándor dr. főjegyző olvasta fel ezután az alispán jelentésóét a mult hóról, mely igy hangzik : A személybiztonság a mult ápril havi viszonyokhoz képest tetemes javulást mutat. A mult havi 17 ilyennemű cselekménynyel szemben, melyek között 3 emberölés, 1 rablás, 2 magzatelhajtás, 2 erőszakos nemi közűlés található, május hónapban csupán 7 személybiztonságot veszélyeztető cselekmény követtetett el. E hét cselekmény mindegyike testi sértés .és pedig 3 esetben súlyos testisértés volt. A vagyonbiztonságot veszélyeztető cselekmények mindanynyian a lopás kategóriájába tartoznak. Elkövettetett összesen 40 ilyen bűncselekmény. A legtöbb lopás egészen jelentéktelen, s ez a körülmény az elmúlt hónapokban elkövetett és súlyosabb beszámítást igénylő bűncselekményekkel szemben bizonyos mérvű javulást mutat. Örvendetes tény, hogy május havában csupán 3 baleset történt és egy sem volt halálos kimenetelű, mig április havában 10 baleset történt, melyek közül 4 halálos kimenetelűvé vált. Május havában a vármegye területén elkövetett 17 öngyilkosság; ezek közül 13 halálos kíme! netelü volt, mig 4 esetben a cselekmény a kísérlet stádiumában maradt. Május havában előfordult 21 tüzeset, mig áp rilis hónapban csupán 14. Nagyon valószínű hogy az esetek számának ilyen nagyfokú szaporodása a