Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-09 / 47. szám

nős dolog, hogy valamely nagy vállalat létesítésénél, a melyhez tudvalevőleg százezrek kellenek, csak ugy lehet bele fogni, ha az állam is ád néhány ezret! Furcsa, de igy van ! A szubvenció kérdését igy tovább tartani nem lehet. A sokfélé elosztott pénzt ugy lehetne gyümölcsözővé tenni, ha egyes nagyobb telepeket létesítenének, ahol a kis keresetű emberek találhatnának munkát. Milyen szükséges volna például az állam szegény népének, ha apróbb ipari és játéktárgyakat maga készíthetne ; nem kellene hozzá egyéb, mint a nagyobb községekben olyan tanfolyamok létesítése, hol azt megtanulhatnák s kenyér kereset válhatna belőle. Az iparfejlesztést ne ugy erőszakolják reánk idegen minták után, idegen eszközökkel, hanem innen fejlesszék a mi munkás népünk kebeléből. Azért nem tudott ez idáig gyökeret verni a mi talajunkban, mert mindég kifelejtették belőle a népet. Hogy a magyar ember ügyesség tekintetében nem áll mögötte egyetlen más népnek sem, azt fölösleges bizonyítani. Sajnos, minden törekvésünk megakad az elején : nincs elég emberünk arra, hogy azt keresztül vigyük. Neveljünk hozzá! Ez az első halaszthatatlan lépés. Nem abban áll tehát az ipar fejlesztése, hogy még több elméletet gyártsunk a már meglevő szép számú teória mellé; hanem ismételjük : a magyar nép ügyességének és erejének belevonása a magyar ipar megteremtésébe és fejlesztésébe. Célszerű volna, ha a kereskedelmi miniszter ankétet hivna össze, amelynek tagjai lennének az ország valamennyi megyéjének főispánja és nevezetesebb fórfiai, kik megyénként sorolnák elő, hogy hol, mit lehetne alapítani, milyen irányban lehetne egyes vidékeken fejleszteni ipart, kereskedelmet, milyenek a nép kereshetőségi viszonyai ; ezek minden részletében feltűnhetnék az ország gazdasági állapotát, szükségletét a tapasztalatok alapján, s bizony ez volna az igazi tanulmány, amelynek nyomán a kormány ós egyesek nagyon sok áldásos dolgot cselekedhetnének s elérhetnők, hogy a magyar városoknak ne a szélmalom legyen a nevezetessége, hanem a gyárak hatalmas kéménye. Dr. H

AJNAL ISTVÁN | Vármegyénk társadalmának ismét súlyos és szóles körben részvétet keltett gyásza van. Dr. Hajnal István orvos, a Ferencz József-rend lovagkeresztjónek tulajdonosa, a bókósbánáti ev. ref. egyházmegye gondnoka, Békósvármegye volt főorvosa, a megyei törvényhatóság és közigazgatási bizottságnak tagja, életének 67-ik évében, a közügyeknek szentelt buzgó munkálkodás ós üosszu szenvedés után szombaton éjjel Békésen csendesen elhunyt. TJgy aggkora, valamint hosszas betegsége nem tette bár váratlanná az elhunyt érdemes férfinak halálát, de mind a mellett tisztelői ós barátai széles körében nagy ós osztatlan, igaz részvétet keltett. Nem is csoda, hiszen a közjó előmozdítása érdekében ritka ügyszeretettel, nagy buzgalommal és mindenek fölött önzetlenül töltötte el életének minden idejét, s áldozta fel munkabírásának minden erejét. Temetünk; ez óv folyamán folytonosan temetünk. Közéletünk régi munkás tagjai egymásután dőlnek ki a sorból ; régi patrialkális alakok tűnnek el a küzdőtér porondjáról. Hajnal István dr,, a „nagytiszteletü doktor ur" földi porhüvelye mmár az elmúlásé ; de emléke itt ól közöttünk, s ólni fog mindaddig, mig az önzetlenül teljesített munkának értéke, becse lesz itt e földön. Halálával nagy veszteség érte vármegyénknek minden igaz ügyét; legtöbbet vesztett azonban Békés község, melynek elemekre bomlott társadalmában csak az ő munkájának varázshatalma tudta az előrehaladás feltóteleit biztosítani. A nagyérdemű férfiú hétfőn végbement temetésén az egész megyéből igen nagy számban előkelő közönség gyűlt egybe ; egyesek és testületek egyaránt. Már három órakor zsúfolásig megtelt a békési gyászház udvara, hol is óriási közönség élén ott láttuk L u k á o s György drt., vármegyénk főispánját; mig a megye képviseletében Fábry Sándor dr. alispán vezetése alatt megjelentek D a i m e 1 Sándor dr, főjegyző, Z ö l d y János dr. főorvos, Berkes Sándor dr. kórházi igazgató, Kun Pál dr. járási orvos, Szabó Sándor kórházi gondnok. A temetésen megjelent nagyszámú közönség között ott volt Békés község előljáróságá Szalhmáry Gábor főjegyző és G. Varga András bíró vezetése alatt; továbbá a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye küldöttsége, élén D o m b y Lajos esperessel, a gyulai, vésztői, köröstarcsai, mezőberónyi, gyomai, dobozi, hódmezővásárhelyi, szentesi és békési ev. ref. egyházak küldöttei; a Békésvármegyei orvos szövetség dr. Z ö 1 d y Jánossal élén, a békési járásbíróság ólén , a Békési Népbank Benedikty Gyula elnökkel, a hosszufoki ármentesitő társulat Zacha riás György igazgatóval, a békési ev. ref. főgimnázium 0 s v á t h Ferenccel, a bel esi m. királyi adóhivatal R o m v á r y Jánossal az ólén ; az állami polgári leányiskola, az állami kosárfonó intézet, az alsó fehér-körösi ármentesitő társulat Erkel János főmérnökkel, számos tanférfiu ólén R e z e y Szilviusz kir. tanfelügyelő /el, ott volt még több egyesület is; s a békési főgimnázium ifjúsága tanáraik vezetése alatt testületileg, több község küldöttei közöttük Csabáé, élén K o r o s y László főjegyzővel stb. stb. ós óriási gyászoló körönség, barátok, tisztelők ós a gyászoló család. A gyászeset alkalmából Békésen a városházán, az ev. ref. főgimnáziumon, a járási főszolgabírói hivatalon a polgári leányiskolán gyászlobogó lengett. Pont 4 órakor vette kezdetét a temetés. A ravatalt békési községi hajdúk ós vármegyei diszbe öltözött huszárok vették körül ; a diszes érckoporsót a koszorúk ós virágok halmaza borította. A temetést D o m b y Lajos, gyulai ev. ref. esperes vége te G a r z ó Gyula, gyomai ev. ref. lelktsz és N y á r á d i László békési ev. ref. segódlelkésszel A gyászházban N y á r á d i László ev. ref. s. lelkész mondott megható gyászbeszédet. Majd elindu[t az óriási temetési menet a templomba, hol D o m b y L. esperes imát, G a r z ó Gyula ev. ref. lelkész gyászbeszédet mondott az elhunyt felett. Incén az óriási, szomorú menet, kisérve tömegétől a gyászolóknak és gyászolókat vivő kocsiknak, a temetőbe vonult, hol a sirnál a megye nevében dr. Fábry Sándor alispán búcsúztatta el az elhunytat, az alábbi megható gyászbeszéddel : Mély megilletődéssel csoportosulunk e sírbolt ajtajánál, hogy végbúcsút vegyünk a jobb hazába elköltözöttől, ki nemcsak családjának drága halottja, hanem az egész vármegyéé. Évtizedeken egyik vezéralakja volt ő e vármegyének. A törvényhatósági bizottságban, annak testületeiben, egyházmegyéje és községe önkormányzatában, az ármentesitő társulatok kebelében, ugy mint társadalmi téren tiszteletet ébresztő, közhasznú, önzetlen, példás munkásságot fejtett ki, s alig van nagyobb alkotás e vármegyében, melyhez az ő odaadó munkálkodása ne fűződnék hozzá. Róla valóban el lehet mondani, hogy a közügyek szolgálatának, s a közjó előmozdítására szentelte egész életét. Alkotni vágyó szelleme azon magas régiókban kereste munkakörét, melyben fennkölt lelke szárnyalt, s ez vonzotta, késztette őt a közügyek szolgálatára. E téren aztán lankadatlan munkássággal dolgozott, a kötelesség teljesítés példaképe volt, s a mit tett, az mind nemes, szép és igaz volt, amint nemes, szép ós igaz volt az ő. egész lénye. állat is el-elálmodozik a furulyaszónál, ezt nem hittem. Jó kót birka volt, mit fizetek gazd'uram ? — Ne bontakozz Gyurka, nem főbenjáró hiba volt, velem is megeshetett volna ezelőtt negyven évvel. Nincs kártóritósed. — Megköszönöm gazd'uram jóságát, szól nagy tisztességgel a legény ós zsebre teszi a kijárandóságát. Összecsapja a bokáját, áll, mint a katona s búcsúzik: — Áldja meg a? Isten! A gazda megfogja a legény kezét, szemeibe néz, marasztalná, bocsájtaná is. Te ... Fiam ! .. ha ha, az a leány megcsal ? — Nem csal meg, gazd'uram, esküvel fogadta válaszol meggyőződéssel a legény. A gazda belenyugszik a helyzetbe, elereszti a legény kezét s az útra indulótól bucsut vesz: — Áldjon meg az Isten ! Mesék. Választás. Egy bankárnak volt valami három milliója és egy leánya. Abban külömbözött ez a bankár a többi kollégájától, hogy nem akarta az egész világ pénzét a magáénak és abban kölömbözött a többi bankár-apától, hogy nem üzletnek tekintette a leánya fórjhezadását. — Válasszon a leány maga ! — nondta. — Én nem erőszakolom őt senkihez. Ha egy hárommilliós urnák leánya van, akad pályázó ennek a kezére. Ha meg szép, kedves, tanult és kellemes is a leány, bolond volna, a ki ne akarná feleségül. A hatalmas méretű kínálatból hármat szemelt ki a rendkívül okos bankárkisasszony, hogy majd ezek közül választja ki az igazait. Az első jelölt finomlelkü ember volt, aki mint iró is megmutatta, hogy sok érték van benne. Anyagi gond nélkül, vagyona kamataiból élt, nem szorult rá senki segítségére, de ő mindenkinek szívességeket tett, tisztességtelen dologra soha életében még csak nem is gondolt. A második jelölt, egy kereskedő, nagy vagyont gyűjtött a maga erejéből, büszke volt arra, hogy a „helyi piac" -on bizonyos tisztelettel emlegették a nevét ; valami geniális fejnek igazán nem lehet mondani, de egyszerűsége és becsületessége imponálóan hatott. A harmadik jelöltről kevés mondani való van. A vagyonát elverte, de azért drága barátnőket tartott és még álmában is hazudott. A bankár-kisasszony az első úrról ugy vélekedett, hogy kellemes ember, a másodikról, hogy derék ember. A harmadikhoz pedig feleségül ment. ' A szerelem. A hősszerelmes jámbusokat rebegett a színpadon a nagy, az igaz, az örök szerelemről. Egy troubadour szerepét játszotta és miután konstatálta, hogy a királykisasszony, aki egy kopott aranyozású trónszékről hallgatta az ő líráját, a világ legszebb virágja, térdrehullva suttogta: — Szeretem. Régi évfolyamú hölgyek zsebkendövei törülgették könnyeiket, hogy milyen szép ez a darab. Koszorúba font hajú csitrileányok elméláztak, hogy mennyivel jobb igy végignézni a színmüveket, mint a tankönyvből magolni a szerkezetüket. És ahány szeretni vágyó korban lévő asszony ült a nézőtéren, mind afelől ábrándozott, hogy: ez aztán az igaz férfi, aki igy vall szerelmet, akinek minden szava rózsás illat és vágyra tüzelő ölelés ; boldog lehet az az asszony, aki vele találkozik az életben, mert ez az ember maga a gyöngédség, maga a szerelem. A hősszerelmes az előadás után elvonult egy kis korcsmába és leszidta a pincért, miért hozott neki oly kicsiny adag párizsit ecetben-olajban. Azután — hogy végigcsavargott egy fóltucat éjjeli kávéházat — hazavetődött ugy hajnal felé. A felesége, egy madárkópü, megtört nézésű, törékeny asszonyka félve sóhajtotta: — Mindennap ilyenkor jösz haza . . . Mikor én ugy szeretlek ! . . A hősszerelmes rárivalt: — Rámáztasd be a szerelmet ós készíts gyorsan teát. De forró legyen ! . . „Gazság" és „könnyelműség". A grófnak ezt jelentette a titkárja: — Egyszerre két kellemetlenségről kell hirrel lennem. — Beszéljen ! — felelte a nagyúr. — A legfiatalabb béresgazda nem tud elszámolni valami hót forintról. Az összeg nem nagy, de mégis a bóresgazda megbízhatatlanságát mutatja. A gróf kiabálni kezdett: — Mit? Nem nagy összeg? Az a kutya paraszt elitta .. . Majd adok én neki kocsmázást. Azonnal jelentse fel, irgalmatmatlanul le kell csukatni a bitangot . . . Aztán mit akar még ? A titkár egy kissé fojtott hangon mondotta : — Egy levél órközett a méltóságos ur ügyvédjétől . . . — Mí ? Megint pénzt akar ? — Arról van a levélben szó — folytatta amaz mind félénkebben — hogy a gróf ur nevére váltót hamisítottak. A gróf ugy kiabált, hogy rengett a ház: — Tolvajbanda 1 Csupa zsiványnyal vagyok körülvéve, mindenki a pénzemet akarja . . . Váltót hamisítottak ! . . . Táviratozzon az ügyvédnek, hogy azonnal tartóztassa le a gazt . . . A titkár megrémült, de nem jelentékenyen, az ura indulatosságán, (aki még azt is elfelejtette megkérdezni: ki az, aki váltót hamisított a nevére), majd igy szólt: — Bizony a Lili valami tízezer forinttal károsította meg a gróf urat . . . A nagyúr ebben a pillanatban csak arra gondolt, hogy tulajdonkép szemtelenül bizalmaskodó ez a titkár: egyszerűen „Lili"-nek merészeli hívni azt, aki Baltay Lili kisasszony ós színésznő. Megrótta magában a konfidenciát ós csak ugy odavetette : — Ne táviratozzon az ügyvédnek semmit. Majd magam beszélek azzal a könnyelmű leánynyal . . . Fáy Nán dor. Lelke csak a szépnek ós jónak befogadására volt alkotva, s minden gondolata csak a szépet és jót sugarazta vissza. Még a hálátlanságot is szeretettel viszonozta. Keresztyéni türelemmel, krisztusi alázatossággal nézte el a féltékeny és irigy kicsinykedéseket, melyekkel a közügyek lelkes munkásait gyakran illetik, s szeretettel dolgozott tovább egyaránt mindenki javán. Cselekvései mindig összhangban állottak nemes lelkének érzéseivel, s ez összhang adta meg az ő magas jellemének értékes fajsulyát, mely természetszerűleg érdemelte ki ós nyerte meg még a legtávolabb vidéken is az őt megösmerök tiszteletét ós nagyrabeosülósót. E vármegye közönsége fájlalja, siratja Hajnal István elhunytát, kinek munkásságát, elvesztését baráti szivünkben mindenha érezni fogjuk. Ez érzelmekkel mondunk végbúcsút a drága halottnak, ki egy fáradtságos élet alkotójához ime megpihenni tér. Isten veled! E vármegye közönsége mindenkor kegyelettel fogja megőrizni emlékedet ! Az alispán beszéde után Békés község nevében Szathmáry Gábor főjegyző tartott megható búcsúbeszédet. Az elhunytat örök nyugvó helyére a békési temetkezési egylet 4 lovas gyászkocsija vitte, míg a nagyszámú koszorúkat a halottas kocsi előtt egy külön koszorút vivő kocsi vitte. Koszorúkat küldtek : Igaz és hű fiának: Békés város közönségeHálás tisztelettel: a községi tanítótestület. Drága jó apánknak: hálás fiai, Béla és Józsi. Nagyérdemű elnökének : a békési hitelszövetkezet. Szeretve tisztelt kartársunknak : a békési orvos-gyógyszerész kar. Közéletünk fáradhatatlan harcosának; a békési főszolgabiróság. Kedves komámnak : özv. Bcnedictyné. Kedves, jó nagytatánknak: Laci, Pisti és Rózsi. Igaz szeretetök és hálájuk jeléül : Minka, Lottl és Böske. Felejthetetlen jó férjemnek : Nina. Szeretett kedves, jó atyánknak : Róza és Jancsi. Hála és tisztelet jeléül: Rocher János és neje. Debrecenyektől. Berti bácsi. A hű barátnak: dr. Frey család. Szeretve tisztelt Pista bácsinak : Bella és Dezső. Hálás tiszteletök jeléül: Hoffmann Imre és neje. Kedves sógorunknak : József, Lujza. Volt elnökének: a békési kaszinó. Dr. Hajnal Istvánnak: a hosszufoki ármentesitő társulat. Mély részvéte jeléül: báró Drechsel Oy. Tevékeny elnökének: a békési II. temetkezési egylet. Kegyelete jeléül: a békési polgári iskola tanítótestülete. Anna és Béla. Dr. Hajnal István, egyházmegyei gondnoknak : a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye. Jó rokonnak: Fluck-család. Gr. Wenckheim Dénes és neje. Mély tiszteletök jeléül : Emperl Ernő és neje. Szeretett jó testvérnek: Elek és családja. Békés-bánáti egyházmegye nagyérdemű gondnokának. A hódmezővásárhelyi ref. egyház. Őszinte szeretetök jeléül: özv. Farkas Gáborné. Szeretetett Pista bácsijuknak : Benedicty Gyula és családja.^ Volt igazgatójának tisztelete jeléül: békésmegyei közkórház. Felügyelő bizottság elnökének : a' békési Népbank. Tevékeny elnökének: az áll. kosárfonó iskola. Közügyek nagyérdemű munkásának: Békéávármegye törvényhatósága. Asztalos Istvánné. Szeretett alelnökének: Békésvármegye orvosszövetsége. Dr. Wallfisch Ferencz. Kéry Zoltán. Alsó Fehér-Kőrőzs Ármentesitő Társulat; dr. Hajnal Istvánnak stb. stb. Az érdemes férfiú elhuuytáról a mélyen gyászoló család az alábbi gyászjelentést adta ki: Alulírottak mólyen megszomorodott szívvel jelentjük, hogy a szeretett jó férj, apa, nagyapa, após, testvér, sógor és rokon : dr. Hajnal István a Ferencz József-rend lovagkeresztjének tulajdonosa, a bókósbánáti ev. ref. egyházmegye gondnoka, Békósvármegye volt főorvosa s közigazgatási bizottságának tagja, életének 67-ik, házasságának 37-ik évében, a közügyeknek szentelt buzgó munkálkodás és hosszú szenvedés után f. évi junius hó 4-ikén, éjfél előtt csendesen elhunyt. Kihűlt teteme e hó 6 án, hétfőn délután 4 órakor fog az ev. ref. templomban tartandó szertartás után a szélmalmi temetőben levő családi sírboltban nyugalomra helyeztetni. Békés, 1904 junius 4. Özv. dr. Hajnal Istvánné Farkas Anna. Hajnal Anna Zolnay Béláné, Hajnal Béla, Hajnal Róza Govrik Jánosné, Hajnal József gyermekei. Zolnay Irón, Endre, Dániel, Lajos, — Govrik László, István ós Rózsika unokái. Zolnay Béla ós