Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-05 / 46. szám

s ezzel az állásfoglalással teljesen azonos a mi felfogásunk. Nincs annak semmi értelme, hogy az ugyanezen hatáskörben működő tisztviselői kar állások, vagy rangfokozatok szerint alkossanak külön-külön szervezetet. Hiszen ezzel a felfogással külön megyei egyesületet kellene alkotniok a községi főjegyzőknek, jegyzőknek, segédjegyzőknek, Írnokoknak stb.; s ugyanazon felfogással tarthatlannak kellene mondanunk azt a helyzetet, hogy az állami tisztviselők országos szövetségében egy ugyanazon érdekközösségben áll a kúriai biró a járásbirósági írnokkal. Ha már megalakult Békésmegyében a jegyzői egylet, a segédjegyzők testületileg csak ebben az egyletben tömörülhetnek; s mindazokat a kari érdekeket, amiket a Varsányi által tervezett segédjegyzői egylet volna hivatva ápolni és előbbre vinni, csakis a vármegyei jegyzői egyletben érvényesítheti a segédjegyzői kar. Azok a parcialis feladatok, melyeket Varsányi felhívása tartalmaz, bár egyenként és együttvéve a köz javát célozzák, nem a segédjegyzők egyletében vannak hivatv i érvényesülni. Egyiket, másikat külön arra a célra alkotott intézmények igyekszenek előbbre vinni, s igy azok a segédjegyzők hatáskörén kivül esnek; olyikat meg a tervbe vett jegyzői egyletnél sokkal na gyobb, sokkal hatalmasabb közület : maga a társadalom sem tud célhoz juttatni. Lépjenek hát a segédjegyzők a megyei jegyzők egyletébe; ott az ő helyük. Ezzel saiát ügyüket is előbbre viszik, s ezt a petyhüdt egyletet is felfrissítik. A csabai községi tisztviselők határozata különben a következő : Békéscsaba nagyközség segéd és kezelő személyzete Tóth László községi számvevő indítványára kimondja, hogy a „Békésvármegyei segédiegyzői egylet" megalakítását szükségesnek és indokoltnak nem találja, minélfogva egyértelmű megállapodással egyhangúlag elhatározza : hogy ezen mozgalomhoz nem csatlakozik, hanem a maga részéről külön felhivást intéz a vármegyebeli községek segéd és kezelő személyzetéhez az iránt, hogy a Békésvármegyei községi jegyzők egyletének tagjai legyenek érdekeik megvédésére ennek ke"Hb elében tömörüljenek s munkásságukkal ez egylet működését támogassák. A segédjegyzői egylet megalakítása nem szükséges és nem indokolt, mert minden nemes és jóra való törekvés sokkal inkább lehet eredményes a jegyzői egylet kebelében annál is inkább, mert a szóttagoltság, az elszakadás, az egyetértés niánya lehetetlenné teszi a legjobb akaratú ós legnagyobb munkásság esetén ii azt, hogy törekvéseiknek eredménye legyen. Miután peaig a békésvármegyei községi jegyzők egyletének (alapszabályok 6. §-a) rendes tagjai lehetnek a vármegye területén megválasztott okleveles jegyző jelöltek és községi egyóbb tisztviselők, az összetartás és összetartozás elvénél fogva is, szükségesnek látja a vármegyebeli községi segéd ós kezelő személyzetét arra kérni, hogy érdekeik megvédésére a községi jegyzők egyletében tömörüljenek, annak tagjai sorába lépjenek, mert igy sokkal inkább lesz alkalmuk céljukat elérni s mert együttes és közös munkálkodás esetén lehet csak jogosult az a remény, hogy törekvéseit siker fogja koronázni. A csabai tisztviselők értekezlete egyébként azt is elhatározta, hogy a békésmegyei községi jegyzők egylete legközelebbi köi gyűlése elé indítványt tesz az iránt, hasson oda az egylet, hogy Békésmegye törvényhatósága bizottsága által a vármegyebeli községek segéd és kezelőszemélyzete részére a vármegye és a községek támogatásával nyugdijalap létesíttessék, kivéve a nyugdij alap kötelékéből Gyula város és Békéscsaba nagyközség személyzetét, miután már önálló nyugdijalappal birnak idegen anyanyelvű gyermek tanulta meg tőle ez alatt az édes magyar szót. * Az ünnepély különben következőképpen folyt le : A esabai állami elemi iskola tanítói és tanítónői S u c h János igazgató vezetése alat testületileg jelent meg az érdemes tanítónőnél, kit az igazgató, kartársai lelkes éljenzése között érdemét méltató szép beszéddel üdvözölt. Majd S e r e s s Gyuláné, az ünnepelt egyik kartársa üdvözölte meghatottan a jubilánst, átnyújtva néki a nap emlékéül a kartársak arcképgyűjteményét. Ezután öav. Csirák Gyuláné válaszolt az üdvözlésekre, szivbőljövő köszönő szavakkal röviden kiemelve, hogy osak kötelességet teljesített, mikor hivatását betölteni igyekezett. Az egyszerű ós megható ováció zajos éljenzés közben ért véget. Husz nöt év a tanítás szolgálatában. — Egy tanítónő ünneplése. Csendben, de annál több közvetlenebb kartársi szeretettel és melegséggel ünnepelték mult csütörtökön a csabai állami elemi iskolai tanulók egyik érdemes kartársuk működésének negyedszázados évfordulóját. Ekkor volt ugyanis 25 éve annak, hogy özv. Csirák Gyuláné a kevés anyagi előnyöket, de annál több lelki gyönyörűséggel kedveskedő tanitói pályára lépett. Huszonöt évet eltölteni bármely foglalkozási körében a társadalomnak, már magában vevó is lélekemelő, de huszonöt évet lelkiismeretes és odaadó munkássággal a tanitásűgy, rögös ós küzdelmes pályáján a nemzeti közmivelödés szolgálatában eltölteni, már több mint becsülettel végzett munkásság ! Ez már érdem. ~ Érdem, mely becsét nemcsak önmagában leli, de megbsosülik azok is, kiket felnevelt, akiknek gyermekeit nevelte, és megbecsüli a társadalom mint az egész nemzeti közművelődés fejlesztése és terjesztésének egy számottévö rész munkáját, mely nem csupán egyszerű kenyérkereset, de áldozatkész önfeláldozás. És áldozatkészség ós önfeláldozás akkor, mikor egy a nemzeti kulturának müvelésére illetett nő — mint özv. Csirák Gyuláné — tette azt, huszonöt éven át nemzetiség lakta vidéken : 23 évig ZayUgroczon és 2 éven át Csabán. Hány piczinyke szivet lelkesített ez alatt honszerelemre és hány gügyögő, nemsokára mély álmot aludott az egész eugi az egész kaszárnya, az egész trebinjei vár .. • Reggelre nem volt sehol a cigány. A napos káplár tűvé tette érte a vár;, t; de nem került elő. Az inspekciós a kéményeket s a kutakat is sorra nézte : de hiába. Akkor aztán összetormbitálták a berei;-,saftot, az lement a faluba, bejárt minden gostionát ós kafanát; megmászta a fekete hegyet; széjjel hajtotta minden fenyőfa ágát; de a cigánynak még nyomát se lelték sehol. A szobában elhagyottan állott a kavalettje, amelyre oda teregette szépen a kopott, foltos mundért; az ágy alatt ott volt a fekete ládikó ; a polcon a megszegett komisz kényér, csak a cigány nem volt sehol. Az őrmester szinte szepegett, amikor a dolgot a kapitány urnák bejelentette. Kár volt szepegnie. A kapitány urat módfelett mulattatta az eset; nagyot kacagott rajta és biztosra vette, hogy estére megkerül a cigány, amikor is sajátkezüleg fogja meggyomrozni az ipsét. De ebben az élvezetben nem lehetett része a kapitány urnák, mert a cigány nem került meg estére, sem másnapra, sem később . . . A eugzimmerben legendás alakká vált a cigány. Ugy beszéltünk róla, mint valami hősről és nem mult el este anélkül, hogy valamelyikünk szóvá ne tette volna : — Be jó sora lehet most a cigánynak. Fűtött kemence mellett ül, az ölében barna asszon}', előtte fehér cipő és vörös bor, és a linkssvenken, rechtssvenken talán eszébe se jut soha már! . . . De nemcsak ennyit mondogattunk róla. Meséket szőttünk a gazdagságáról, a boldogságáról ; mert hiszen abban a hitben éltünk valamennyien, hogy csak a trebinjei várból kell szabadulnunk ós a gazdagság, a boldogság utja szabadon áll mindnyájunk előtt. És mialatt a polcon kicsiny, szürke ; egerecskék őrülték a kővé száradt kenyeret; mig a várudvarról keservesen hangzott a macskanyávogás : messze járt a lelkünk s a szivünk százszor is megirigyelte a cigányt... Közben kitavaszodott. Á fekete hegyen oszladozni kezdett a hó ; a fenyvesek zöldje élesebbé vált. A tavasz még órzelgősebekké tett bennünket. Folyton haza gondoltunk : ami rétjeinkre, amelyek virágosabbak ilyenkor, ami falvainkra, amelyeknek táncoló porszemeit is megaranyozza ilyenkor a napsugár. És még többet emlegettük a cigányt, aki ott van valahol szép Magyarországon, mig mi naphosszat a fekete hegyet mászszuk, éjjel pedig szuronyos puskával arra vigyázunk, hogy a plundrás bosnyák ne csináljon valamelyes galibát! Egy napon aztán váratlanul viszontláttuk a mi cigányunkat. Marsübungon voltunk s a kapitány ur parancsára nótába fogtunk. Csak ugy visszhangzott a sziklákon a bakadal: „Trebinjében, Trebinjében, Be nehéz az élet; Édes rózsám, soha többé Nem ölellek téged ! ' . . . Mintha egy tüdőből jönne a szusz, olyan egyöntetűen harsogta az egész század a szomorú nótát: ..Trebinjében, Trebinjében Magyar bakán sirnak, Szőke lánynak, barna lánynak Búcsú verset irnak ! ... Egyszer csak az első sorok elhagyják az éneket. Majd a második, a harmadik, az ötödik s a tizedik rottenpár is elnémul és a fenyvesek közé néz mindenki. Amikor mi is odaértünk, ami ajkunkon is megfagyott a szó. Az erdő szólón feküdt a cigány. Mintha a reménységeinket láttuk volna ott kiterítve . . . Rajzkiállitás. A békéscsabai ág. hitv. ev. Rudolffőgimnázium (II. emeleti rajzteremben) ma vasárnap junius 5-én van a rajzkiállitás, — mely megtekinthető d. e. 9—12-ig ós d. u. 3—5-ig. — Az érdeklődő közönségnek szives figyelmébe ajánljuk e kiállítást, melyben a növendékek az utóbbi két évben készült rajzai hü képét adják a középiskolai rajztanítás uj tanmenetének. A tanmenet szerint az első osztály sikdiszitményeket (meandereket, csillagokat, szallagtonatokat stb.) rajzolt. Az ügyesebbek e rajzokat ki is {színezték. Ezek közül feltűnő nagy szorgalommal és igen tisztán vannak festve Timár András, Machács Pál és Kovács Illés rajzai. második osztályban a mértani testek exonometrikus képeinek rajzolázával foglalkoztak. A III—-IV-ik osztályban kezdődik tulajdonképen az uj tanterv szerint a szabadkézi rajz. Itt nagyméretű fali minták után rajzoltak a növendékek s csak az ügyesebbek kaptak komplikáltabb diszitmónyeket. Ezek közül kiemelendők Aradi András, Szondy Lajos III. o. t. Breznyik Károly, Bukovszky János, Sütő Károly, Sailer Vilmos, Csorba Géza, Fenyvesi Károly, Kraszkó Pál ós Tóth István IV. o. tanulók. AZ ötödik osztályban kezdődik a természet után való rajzolás. Előbb geometriai testekből összetett famintákat, a VI. osztálytól kezdve használati tárgyakat, madarakat, virágokat, bogarakat, gyümölcsöket rajzoltak, illetőleg festettek. Szépen dolgoztak Lux Tihamér, Pokorny László ós Rzehák János V. o. t. Neumann Henrik, Szekeres János VI. o. t. Kalandra Géza VII. o. tanulók. Külön kiemelendők, mint az intézet legjob rajzolói Simoncsics Vilmos ós F i 1 i p i n y i Samu VIII. osztályú tanulók, kiknek természet után készült aqu&rell és olajfestményei megérdemlik, hogy a közönség megtekintse azokat. Filipinyitől látható egy ismert utcai alakunknak jól sikerült olaj- ós egy iparosnak krátarajzarcképe A magánrajzórákon a kisebbek tájképeket, állatokat, virágokat rajzoltak lapminták után, a nagyobbak természet után használati tárgyakat. Ugy hallottuk, hogy e tanévben a rajztanár, Z v a r i n y i Lajos másodszor próbált összehozni festőtanfolyamot, de tán a tanulók nagy elfoglaltsága miatt, két hónapi fennállása után a tanfolyam feloszlott. Kár, hogy a fiatalság nem használja fel az alkalmat. Nem lehetne tán a csabai növendékek számára nyitni ily tanfolyamot a nagy szünidőben is ? És külön egyet a nők számára is ? Hiszen más nagyobb városokban annyi nő festő dilettáns van, hogy lépten-nyomon olvassuk az újságban, hogy festményeikből sikerült kiállításokat rendeznek. Helyesen tette azt a rajztanár, hogy néhány növendéknek természet után festett első kísérleteit (virág, gyümölcs s állat stb.) is kiállította, helyesen azért, mert az érdeklődő közönség csak igy látja, hogyan halad a kezdő, hogy sajátít el lassanként egy bizonyos egyéni technikát, hogy fejlődik megfigyelő képessége, izlóse, s hogy fokozódik a kedve stb. Tapasztalva a rövid idő alatt tett haladást, hisszük, hogy sokakban felébred az önbizalom, s szintén rászánják magukat a festészetre, e szép ós nemes foglalkozásra. Szájról-szájra. Felséges megnyugvás A Körözsön túl egy kedves, derék és nyilt ajtajú úri házban naponként gyülőhelye van a társaságnak. Sí ívesen várnak és szívesen látnak ott mindenkit. Aki borrt szomjazik, ihat; kinek rágyújtani tetszik, megteheti; ha tarokkozni szeret, van ahhoz is társaság: sőt a teniszezést is vigan űzheti, ha ugy tetszik neki. Nem kérdi senki honnan jő, mikor megy: nyitvs az ajtó, ha jő, ha megy . . . Legérdekesebb mégis a zwickparti a verandán. Én nem tudom, hogy miben áll, csak annyit tudok belőle, hogy kártyával játszák, tehát kártyajáték. Hanem kibicelni mégis hűségesen kibicelek hozzá. Rendszerint hölgyek játszák, közbe vegyest egy-egy ifjú úr. A minapiban is vigan űzték a zwicket. A nagy szárazságban azonban rémitő szunyogsereg alkalmatlankodott a játékosoknak, s főleg a lenge, nyári ruhában lévő hölgyeknek kegyetlenül mérges csípéseikkel. Persze, hogy se szeri, se száma nem volt a panasznak. — Jaj, ezek a szúnyogok ! — No már az igaz, engem egészen összemartak már!! stb. stb. . . . JCsak hallgatja, csak hallgatja mosolygó melancholiával a parti derék matronája, mig egyszer csak hangos derűjére a vidám társaságnak, mosolyogva megszólal. ; — Én nem értem ezt a sok sopánkodást; engem nem bántanak a szúnyogok. Majd kis szünet után felséges megnyugvással veti oda a szót tovább. — Már az igaz ; furcsa, de ugy van, hogy a vén asszony még a szúnyognak se kell már . . iS Hanem erre a jóizü mondásra aztán még az ő szeme is megtelt szive szerinti, de nevető könynyekkel . . . Ami a gutának se kell . . . A Fiume kávéházban mesélte a minap egy vidám, tréfálkozni szerető ur, hogy Csabán egyszer egy asszonyt gutaütés ért, aki négy nyelvett: magyart, németet, franciát és tótot beszélt. A betegségéből azonban szerencsésen felgyógyult, de egyik nyelvet - képzeljétek - elfelejtette: — Bizonyosan a tótot - mondja a társaság egyik magyar miskája. - Dehogy! — a németet. Az még a gutának se kell. Hogy vagy ? . . . - Hogy vagy? . . . kérdi egyik réglátott barátját egy csabai legényember. — En! ... csodálkozik amaz. Én már nem is vagyok. — Hogy, hogy ! ? . . . - Hogy ? - hát ugy, hogy már házas vagyok. Hitelesség nélkül : Szemtanú Bandi. Borellenörző bizottságok. A borellenörző bizottságok tagjaiul Békésmegye törvényhatósága részéről három évre a következők választattak meg : Gyula városban: Gerlein Reinchardt és Mult György. A gyulai járásban : Spitz Rudolf kétegyházi és Lukács Tóth József dobozi lakosok. A békéscsabai járásban: Keresztes Ferenc ós Südi István. A szarvasi járásban: Fehér Imre és Bencsik József. Az orosházi járásban: Freuder Mór és Jankó Ferenc. A gyomai járásban: K. Nagy András és Pap Gábor. A békési járásban : Lavatka József ós Morvay Mihály. A szeghalmi járásban : Beck Károly és Gyulai József. A vármegye főispánja a borellenőrző bizottságok elnökeiül, illetőleg tagjaiul a következők nevezte ki: Gyulavárosban elnökül : Ritsek János, tagokul: Székely Lajos és A. Schriffert József. A gyulai járásban elnökül : Aszalay Gyula dobozi, tagokul: Domoszlay József dobozi ós Hódy Lajos dr. gyulavári-i lakosok. A békéscsabai járásban elnökül : Kovács L Mihály, tagokul: ifj. Vidovszky Károly és Sailer Gyula. A gyomai iárásban elnökül : Kherndl György, tagokul : Kiss István dr. ós Német Lukács. 1 i Kí -'"V 1 IBI i nagyban és kicsinyben ruhaszövetek, selymek, vázon::t;iSLöwy Jakab É*. és fársa SSSSS&St'ttS Blőnyös és pontos kiszolgálás i = Vidéki minták kívánatra bérmentve küldetnek. f