Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-22 / 42. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1904. évi 41 .számához. A gyámpénztári szabályrendeletet, a belügyminiszter leiratában foglalt rendel kezesekhez képest módosították. Leitmann János írnoknak 3 havi szabadságot engedélyeztek s részére 100 kor. segélyösszeget szavaztak meg. A Nádor szálloda bérlőjének a vasut­utcai tolyóka felett kioszk építésére heves vita után engedélyt adtak. Több kisebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés dél felé .véget ért Kevés a jegyző. — Válasz lapunk egy előző számában ily cimen megjelent cikkre. — A Békésmegyei Közlöny mult heti csütörtöki száma egy községi jegyzőnek nyilatkozatát közölte fent idézett cím alatt. Engedje meg tisztelt szerkesztő ur, hogy ezen közleményre véleményemet alábbi sorokban elmondhassam : Azt állítja a nyilatkozatot tevő jegyző ur, hogy a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslattal egyidejűleg szer­vezett községi közigazgatási tanfolyamok nem váltak be, mert a kormány nem ve­tett számot azzal, hogy erre a pályára többnyire szegény ifjak lépnek, akik fel­sőbb tanulmányokat nem folytathatnak; miből következtetni véli azon jelenséget, hogy a" tanfolyamok száma egyre apad s két-három év múlva szerinte elő fog állani az az eset, hogy a roszabbul dotált kisebb jegyzőségekre már nem kapni pályázót. Hogy a tisztelt jegyző urnák ezen fejtegetése tévedésen alapul, bizonyítom a következőkkel: Ez időszerint a hivatalos statisztika igazolja, hogy 2100 régi és uj minősültségü diplomás egyén vár önálló jegyzői állásra ; azon, a tanfolyam hallgatásra minősült jegyző-jelölteknek a száma pedig, kik alispáni nyilvántartás alatt állanak s akik csak jövőre fognak tanfolyomra jelentkezni, megközeleti a 700-at, a jelenlegi tanfo­lyam hallgatók összes száma 350. Tehát ha már a diplomás, valamint a most jelentkezett ós a jövőben jelentkező jegyzőjelöltek létszámát tekintjük: — mint­egy 3150 főnyi tartalakcsapat áll rendel­kezésre. melyből a legközelebbi 8 — 10 esztendő jegyzőszükséglete bőségesen fe­dezhető. Tagadhatatlan, hogy az ez évi tanfo­lyam hallgatók száma a megelőző tanévet hallgatói létszámához mérten jelentékenyen apadt ; de ezen npadás természetes is, mert hiszen a régi alacsonyabb minősültségü jegyzőjelöltek uz átmeneti időszakot fel­használva, igyekeztek a jegyzői minősítést már eddig megszerezni, hogy jogcímüktől el ne essenek : ebben leli tehát magyarázatát az, hogy most és közeljövőben a hallgatók száma mérsékeltebb lesz. De hiszen ennek igy is kell lennie, mert ellenkező esetben mint a számadatok bizonyítják, feltótlenül aránytalan túl-termelés mutatkoznék, mely esetben a jelöltek nagy része megfelelő állásba jutni sohasem tudna. A mérsékelt létszám magukra a tanfolyamokra sem fog káros viszs/ahatással lenni; mert bár néme­lyik vidéki tanfolyam megszűnik, a többi megmaradó annál inkább életképessé válik és megizmosodik. Emliti a nyilatkozatot tevő jegyző ur, hogy a jegyzői pályára többnyire szegény ifjak lépnek. Ezt kétségbevonni nem lehet, mert a jegyzői sarjadék ujabbi időben az én tudomásom szerint is többnyire községi jegyzők, tanitók ós más kisebb hivatalno­kok, vagy iparos családok gyermekeiből kerül ki. De azért ebből azt egyenesen nem következtethetjük, hogy ezek a kö­zépiskola elvégzése után az egy éves tan­folyamot elvégezni 2—3 év leforgása alatt ne tudnák; mert hiszen, ha van valakiben akaraterő, kitartás, szorgalom és beosztás azt saját erejéből is elvégezheti. Azt mondja továbbá, hogy a tanfo­lyamokat végzett, főként csak elméleti képzettséggel biró segédjegyzök, hosszú ideig képtelenek önálló munkára "s igy a közügyre is üdvösnek tartaná, ha a régi rendszer visszaállíttatnék s már mostszál­littatnék le a jegyzői minősítés, amikor a községi igazgatás sokoldalúsága mind inkább nagyobb elméleti és gyakorlati tudásu egyéneket kíván, amikor azután újból előállanék azon pátriákális állapot, hogy mint sok esetben eddig, ugy ezután is olyan egyének özönlenék el a községi közigazgatási pályá.t kik többnyire minden cél nélkül, a polgári iskolák vagy gímná ziumok 6 osztályának jól vagy rosszul elvégzése után a községi igazgatáshoz ke­rülnek és némi gyakorlatot szerezve a kellő elméleti és gyakorlati képzettséggel bírók leszorításával elérnék a legjobb ál­lásokat. Hát erre csak azt mondhatom, hogyha Magyarországon az illetékes tényezők igy gondolkoznának, szerény véleményem sze­rint a közel jövőben ez volna a községi igazgatás halála; mertjazt csak ne akarja senki elhitetni, hogy a nagyobb, általános ós szakelméleti képzettséggel biró, és igy magasabb minösültségii egyének használ­hatóságát, tudását ós ambicióját túlszár­nyalná az elméleti tanulmányait félben hagyó, elméleti szakképzetsóggelsem biró, kezdő gyakorlati ember ! Panaszkodik a t. jegyző ur arról is, hogy az ország legtöbb vármegyéjében már alig lehet segédjegyzőt kapni, de azt nem mondja, hogy milyen fizetésre ; ami pedig igen lényeges. Mert hiszen csak nem kívánható, hogy középiskolát tanult, leg­alább is egy évi gyakorlattal biró, köz­igazgatási tanfolyamot végzett diplomás ember olyan jegyzősegédi állást toglaljoc el, melynek javadalma a vidéki parádés­koosis fizetését sem haladja meg. Elhiszem ós tudom is, hogy a község hivatalok mindenütt szakképzett segéderőt igényelnek, s tudom tapasztalatból, hogyha ilyen nincs, az a közérdekre hátrányos De ennek nem ez az oka, hogy kevés a rendelkezésre álló szakember, mert mint a fentebbi számadatok igazolják, ilyen var bőven, de tisztességes fizetés, amilyen ily állásnak betöltőjót megilletné, túlnyomó­részben nincsen. Éppen ezen a bajon akar segiteni a kormány az által, hogy a jegyzők ó-i se­gédjegyzők fizetésrendezósóről szóló tör­vényt megalkotta; ezzel el fogjuk érni hogy biztosíttatni fog mindenütt ugy s segédjegyzök, mint a jegyzők tisztessége; megélhetése és igy lesz mindenütt szak­képzett segódjegyző annyi, amennyi csak kell. Csikós János, közigazgatási tanfolyamot végzet oki. jegyző. Békésmegya egy negyedesztendeje. Az alispán jelentése. A kedden tartandó törvényhatóság közgyűlés elé, mint azt vasárnapi számunk ban is irtuk, Fábry Sándor alispán nagy körültekintéssel szerkesztett jelenté seben a részletkérdésekre is kiterjeszkedik E jelentésből közöljük még, nemcsal a megyebizottsági tagokat, de különösei a nagy közönséget érdeklő részleteket. A kóborcigányok ellen. A vagyonbiztonságot veszélyeztető bün cselekmények kivétel nélkül a lopás kate góriájába tartoznak, Március és áprili hóban közel 90 lopási eset volt, 1 lopás, s mint betöréses lopás minősült, egy esetben e az eltulajdonított tárgyak értéke a 800 1 koronát meghaladta. í A lopások egy részét kóbor cigányok i követték el. E kóbor tolvaj csapatokkal r szemben a hatósági praeventio alig lehet eredményes Éjjelenként jelennek meg va- 1 lamelyik puszta részen, rendszerint nyom i nélkül követik el tolvajlásaikat s másnap 1 reggelre már a harmadik határban járnak, s A hatóságnak sikerült ugyan több esetben földeríteni a lefolyt évnegyedben is a kó­bor cigáayok tolvajlásait s a tettesek több esetben el is fogattak, mindazonáltal csak kielégítő védelmet is mezei rendészetünk jelenlegi fogyatékos volta mellett közön­ségünknek e karaván néppel szemben nem nyujthatunk s ez csakis az úgynevezett cigánykérdésnek országos rendezése által remélhető. Indítványozom, hogy az országgyűlést feliratilag kérjük fel, miszerint a oigány­kérdós rendezése, mely köztudomás szerint már régebben előkészítés tárgyát képezi, törvényhozási uton sürgősen oldassék meg. A megye úthálózata. A beruházási törvényjavaslatban vár­megyénk 199 kilométer útépítéssel van felvéve, amiből már a jövő 1905-ik évben mintegy 50 kilométer törvényhatósági út­vonal kerül kiépítésre. Azt hiszem, nem lesz érdektelen a beruházási törvényjrvaslatnak vármegyénk közúti építkezésére vonatkozó részét is­mertetni. a javaslatnak e része abból indul ki, hogy vármegyénk 366 kilométer hosszú úthálózatából 116 kilomér a már kiépített ut s 250 kilométer a kiépítetlen. Minthogy arra kell törekedni, hogy a kétségtelenül forgalmasabb jellegű összes törvényhatósági utak lehetőleg kiépíttessenek, a javaslat számításba veszi a 250 kilométer ut ki­építésére szükséges összeget ós azt 4,855,806 koronában állapítja, meg. E szükségletre a kereskedelmi miniszter a vármegye köz­úti "költségvetés által 1,578,420 koronát vél biztosithatni, mivel évi költségvetésünk, — tetemes adósságaink ós nagy utfentar­tási költségeink miatt — immár le^fölebb évi 8—90000 koronával terhelhető meg, amely évi kiadás mint 50 évi amortisatio­nalis kölcsön annuitása a fenti tőkének felelne meg. Ezen 1578420 korona kölcsön­ből 81 kilométer ut volna kiépíthető a vár­megye által, annak terhe folytán azonban a vármegye minden ujibb útépítésre kép­telenné válnék. Mivel pedig az igy ki­építhető 81 kilométeren tul még 169 kilo­méter maradna vármegyei utaink közül kiépítetlen, a beruházási javaslatban tetemes államsegély irányoztatik elő Bókósvármegye útépítéseire. 2,290,000 korona az az összeg, mely e célra, a beruházási kölcsönből vár­megyénk közúti alapjának megsegítésére j a /asoltatik fordíttatni, mely összegből 118 kilométer ut volna kiépíthető. Ez állam­segély nagyobb részében akként szándé­koltaik nyújtatni, hogy az állam átveszi teljes névértékben 1804000 korona rtékü vasúti törzsrészvényünket azon feltétellel, hogy ez összeg kizárólag utak építésére fordítható s ezenkívül 486000 koronát kósz­pénzban ad segélyül, ami összesen 2290000 koronát tesz ki Ekként a beruházási£köl­csön segélyéből magából 118 kilométernyi utunkat leszünk képesek kiépíteni Hál as szívvel kell foglalkoznunk már eieve is azon jóakaratú törekvéssel, mely megyóuket igy képessé teendi közutai na­gyobb részét kiépíteni s mely jóakarat vármegyénk irányában annál jelentősége­sebb, mert vármegyénken immár 100 kilo­méter hosszúságban egy állami ut vonul át s jelenleg épül kezdeményezésünkre és a költségeknek általunk való előlegezése mellett szintén mintegy 100 kilométer hosszúságban a második, az u. n. Ill-ik tranzverzális állami út. Ez ujabb állami út építése a beruhá­zási kölcsönből való építkezésekkel nincs kapcsolatban, amennyiben az az állami költségvetésnek az állami utak építésére szolgáló fedezetéből fog kiépíttetni. Mint­hogy azonban a jelenleg épülő Il-ik tranz­verzális ut építése csak akkor veheti kez­detét, midőn a 11-ik tranzverzális ut épí­tése befejezést nyer. Ez legkésőbb 1907-ik évre van kilutásba helyezve. A beruházási kölcsönből nyerendő se­gély mikénti felhasználása törvényhatósági közgyűlésünk elhatározásának fogja annak idején tárgyát képezni, azonban már ezúttal jelezni kívánom, hogy nézetem szerint a javaslat aligha lesz akként végrehajtható, mint az tervezve van, nevezetesen, hogy az állami segélyen kivül még a vármegye is felvegyen kizárólag útépítésre még 1.500.000 korona ujabb kölcsönt s ekként összesen 199 kim. ut építtessék ki, mivel közúti alapunk túlságosan megbónittatnék Most már a lány beszólt láztól kigyúlt arccal. — Oh, de ón félek valamitől ... Az én szerelmem nem lágy esti fuvalom, nem szelid holdsugár, hanem szivem mélyen lobogó szenvedély . . . A második csók tüzes, mámorító rolt ... Nem mult el nap, hogy ne találkoztak volna. S amint öregedett az idő,*ugy nőtt szivükben a szerelem. Mindenki tudta a környéken, hogy Ilonka legközelebb annak a sugár arcú férfinak esküszik örök hűséget, aki na­ponkint eljárt a nyárfáktól szegélyezett kastélyba. Ilonka a lugasnál várta mindig kedvesót. * Lombhullató ősz volt. A megsárgult levelek zizegve söpörték az alleó homokos útját, amint a síró szél átszáguldott rajtuk A fasor ritkuló lombjai között sietve kö­zeledett a lugas felé a férfi. Mosolyogva ismételte a lány szavait: — Ez lesz utolsó találkozásunk a lugasban. Az ősz bekényszerit a kastély meleg termeibe. A borostyánnal ós folyoudárral borí­tott oszlop mögött állt a leány Szobor - í szerű arccal fogadta s férfit, aki a leány szokatlanul fehér arcát látva, szinte esde­kelve kérdezte : — Az Istenért, mi baja? A leány hidegen válaszol : — Nem volt igaz, amit mondtam. Nem ismerem Önt! A férfi halotthalványra váltan hebegte : — Ilonka! Mit beszól ? A leány indulatosan közbevágott: — Nincs mit felelnem. Hátat fordított ós gyors léptekkel ha­ladt a kastély felé. A férfi meg? misülten, könnyes sze­mekkel nézett elVfojZett boldogsága után. * íme, az ón szerelmem. Palatínus József. az ujabb kölcsön amortisatiojára szükséges évi 80—90 ezer korona ujabb teher el­vállalásával s különösen, mert a javaslat nem látszik számot vetni vármegyei köz­úti hidainknak vashidakká való átépítésével, mire pedig tetemes összeg keli. Jelzem továbbá már ez alkalommal /s, hogy nézetem szerint a jövő évi 50 kl m. útépítési programmba első sorban az oros­háza—nagyszénási ut és a gyom ai hid fa­szárnyainak átépítése volna fel > e endő. Vasúti ügyek. A februári közgyűlésből megbízatást nyert az alispán, hogy küldöttséget ve­zessen a kereskedelemügyi miniszterhez a köröstarcsai ós nagylaposi vasúti rendező állomásoknak a közforgclom számára való megnyitása iránt. A küldöttség megbíza­tásában eljárt, eljárása annyiban volt ered­ményes, amennyiben a kereskedelmi mi­niszter leiratáben hajlandónak nyilatkozott e rendező állomások megnyitására, s a teh eráru forgalomra való berendezésére is, ha az érdekelt községek a szükséges be­rendezésekkel felmerülő költségek egy ré­szének viselésére hajlandók. Az alispán kiadta a leiratot az érdekelt községeknek, s a bejelentés szerint Köröstarcsa községe már meg is szavazott e célra bizonyos összeget s tárgyalásokat folytat e részben a szintén érdekelt többi községgel is. A helyiérdekű vasutakról ezúttal csu­pán annyit jelenthet, hogy a gyoma — vesztő—kóti vonalon még az idén a motqros üzem fog életbe léptettetni. Hódolat és részvét. Altalános lelkesedóst keltett Békés­vármegyében is Ö Felségének, koronás ki- ályunknak leirata, melylyel Il-ik Rá­kóczi Ferenc hazaszállítását rendelte el. E királyi tény, mely Ö Felségének atyai szivét s a magyar néppel való együttér­zését nemes megnyilvánulásban tünteti fel, csak öregbiti szeretett királyunkhoz való hódolatteljes, tántorithatlan ragaszkodá­sunkat, a legalkotmányosabb uralkodó iránti hűségünket ós szeretetünket, minek törvényhatóságunk is kétségtelenül kifeje­zést adand s háláját ós hódolatát Ö Felsége előtt feliratilag tolmácsolja. Jókai Móraak, az elbeszélő irodalom nagy mesterének, nemzetünk büszkeségének és dicsőségének halála mély részvétet kel­tett vármegyénkben is. Megnyilatkozott e részvét a lakosság minden rétegében s annak külső jeléül egyesek, testületek, hivatalok gyászlobogókat tűztek ki az épületekre. A törvényhatóság nevében az alispán diszes koszorút helyeztetett az elhunyt költő ravatalára s felkérésére a vármegye főjegyzőjének vezetése mellett dr. Kontúr Béla, dr. P o 1 n e r Ödön ós dr. P o 1 n e r Aladár törvényhatósági bizottsági tagokból álló küldöttség képvi­seltd a vármegyét a temetésen. Indítvá­nyozza az alispán, hogy a törvényhatósági bizottság Jókai Mór dicső emlékezetét a maga részéről is örökítse meg jegyzőköny­vében . Szájról-szájra. De milyen verést is kap maga. Ha igaz, h» nem (különben sem az igazság a fő az alábbi dologban, hanem annak jóizűsége) de a katona-életet mindenesetre ötletes tréfával festette meg egy csabai úr a minap egy társaságban. Elbeszélése szerint ugyanis a mostani tavaszi újonc bevonulás alkalmából egy csabai zsidó fiu állott házi ezredünkből a császár városban úgyne­vezett poszton. A kaszárnyába inspicirozni a generálist várták. Az őrséget parancsnokló káplár úr tehát rém szi­gorúan hagyta meg a fiúnak, hogy jól vigyázzon és rögtön jelentse be néki, ha jön a generális. De bizony a generális jó sokáig késett, az idegesen nyughatatlan káplár pedig minduntalan kiszaladgált megkérdezni a poszton álló bakától: — Nem jött még a generális ? . . . Végre csakugyan közeledett egy katona for­májú ember, ki mikor a poszthoz ért, ámulva látja, hogy az néki nem szalutál. Oda szól tehát : — Hé baka! Miért nem szalutál ? Nem látja, hogy ki vagyok ? . . , — Látni látom, válaszol a zsidó baka, de azt, hogy maga kicsoda, azt nem tudom. — Én a generális vagyok ! . . . — Maga a generális ? . . . ámul a káplárl mindenhatóság hatása alatt növekedő hadfi. Jajja jaj! ! 1 No csak menjen be . . .De milyen verést is kap ám maga ... A káplár úr bizony már há­romszor is kereste magát ... . Inkább ez az egy bakter volna a rokona. . . Egy a megyénkből való és elszármazott huszár­kapitány mulatott nem rég széles jó kedvében az egyik szomszédos vármegye székhelyén, ahol szint­úgy nagy az előkelő atyafisága a derék és vitéz hadfinak. legolcsóbb bevásárlási forrás b^aHKHEraaHmHi nagyban és kicsinyben 1 nemiek, szón és függönyökben jttlőnyös és Löwy Jakab 1*. és Társa pontos kiszolgálás ruhaszövetek , selymek, vszon­divatárúnagykere skedóse Békéscsabán, Főtér. Vidéki minták kívánatra bérmentve küldetnek. I

Next

/
Thumbnails
Contents