Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-15 / 40. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1904. évi 40 .számához. egészségügyi két alapszerve eddig a legjobb „kondició

u-ban van ! De hegy olyan marad-e, vagy ugy veszik-e hasznát e város lakói, amint azt becsülni is kellene, az már más szó. Hát ami a használatát illeti, az elég gyenge dolog A nagy számú sétáló közönségre való előfigyelemből a kert elején — igaz — oda van függesztve a tábla, hogy : az utakon a kerékpározás tilos. Bizouyosau azért, hogy a rohanó két kerekű masina ne zavarja a sétálókat. De hát kiket is zavarhatna 1 ? . . . Öt-hat pereces inast, egy pár bakát és konyha delnöt, néha napján egy-egy bölcsővel és ici-pici gyerekkel odavetődő mamát és a vele járó dajkát, 1—2 alsós parti férfi társaságát látnak itt olykor-olykor a nyiló ée illatban uszó lilaszin orgona bokrok, a trillázva fütyülő sárgarigók, bájos zenéjű fülemülék, Liska a városi kertész, meg a kerti bizottságnak papirosra vetett jó reménykedése . . . Pedig utcáink telvók tüdőt rontó alföldi porral s az útszéli akácokat kivéve a csabai gyerek legfeljebb képekről, vágyálmából ismeri az üditő ós egészséget tápláló erdőt. Igazán érthetetlen, hogy mindezek dacára mégis csak a vasárnapi tarka közönség érzi csupán szükségét — talán mintegy ösztönszerűleg — egészségi és gyönyörködtető szempontból e ligetek látogatásának. Sőt ez idén — ugy halljuk — még egy évenként megujuló és a város társadalmának minden rétegét egybegyüjtő rendszerinti alkalom is elmarad onnan : a vidám és kedves diákmajális. Nem adott neki helyet a kizottság. Azt mondják, féltik u fiuk iskolai előmenetelét. Igazán jókor — május derekán ! Tegnap például (szombaton este) Purc s i ó k rendeztek benne pompás búcsúhangversenyt; pünkösdkor az iparos ifjak • vivják meg majd itt a tavaszi kerti mulatságok nagy harcát — a konfetti csatát. Uri népünk pedig várja-várja, négy fal között sápadó orcával, elzárkózva és mogorván: üogy is lehetne mielőbb ós idő előtt — megvénülni! Minthogy a kert bokrai és fái is vénülnek már. S megeshetik, hogy 10 év alatt, miután a növények a föld felső rétegének táplálását telszivták, nedvességhez pedig nem juthatnak, legfeljebb életet ölő porhoz és koromhoz, hát mondom, megeshetik, hogy még ki is pusztulhat ez a szép.liget. Pedig a kertnek minden fája, bokra és virága várva-várja azt a bizonyos vízvezetéket, mely mielőtt a közgyűlés hitegető és kecsegtető jáakaratából megindult volna, már is bedugult a számitások ó* tervek halmazában. Pedig ami aztán ott bedugul, no az ugyancsak el is van dugaszolva ám. Legalabb már egy pár szürke szőrű vízhordó csacsit látnánk a kertben. Istenem, Istenem ! Beh fel is ragyogna erra Liska városi kertész, a fonnyadó fák és a természet és egészség barátainak redőkbe ráncolt orcája. Ugyan tessék már hozzáfogni ahhoz a vízvezeték épitéiéhez, vagy legalább egy pár városi ós vizet hordó csacsinak a beszerzéséhez ! Mert biaony-bizony mit sem ér ez az élet vagyonnal ós állandó — beteg köhócseléssel. Minthogy e pár sort is osak annak nevében ós érdekében irtuk. A kodisok. Minthogy pedig belekezdtünk egészségi ügyek tárgyalásába, hát eszünkbe jut ám az is, hogy bizony-bizony másként is betegek vagyunk. Beteg nagyon, gyenge nagyon, lelkünk, szivünk, gondolkodásunk, akaratunk. Hogy miért! ? Szavak helyett álljon a példa. A szerkesztőséggel szemben, az utca túlsó szélén, hetenként több napon, vaskos, tagbaszakadt kódisasszony üldögél a gyalogjárón a faltövében. A járó-kelők pedig igazán sűrűn szórják a filléreket a szegény kódisnak. Bizony mondom, húsra is jut belőle, ugy számítottam ki, rövid egy órai megfigyelés alatt. Messze tőlünk meg egy virágzó alföldi nagy városban — Debrecenben — egy ifjú theologus lőtte agyon magát a minap, an erikai párbajban egy leányka miatt. Könyörgött az életeórt, de ellenfele nem adta vissza . . . Hányszor imádkozik a dús egészségért; hánys or hajlong a pálya földi előnyökért ; a haladni vágyó állásért; éhes kenyérért; rajongó a szerelemért stb. stb. . . . Oh ! Óh ! ! büszkén ós szánalommal 1 vetjük odt az útszéli kódis asszonynak a ! fillért, pedig mindannyian — kódiso k vagyunk! Szinte jó szerencse, hogy a sok por ós kór mellett még b o r is van a világon, melynek révén a F i u m e törzsasztalánál egy-egy vidám legény-avatás vagy (uj asztaltárs beigtatásánál) a bornak he| vétől ós gyöngyöző színétől ugy látjuk, hogy szépek vagyunk, erősek ós egészségesek kivül-belől. Bizony mondom jó, hogy illúzió is adatott e világra. Sziporka Zsolt. 1 szocializmus és munkanélküliség Az alispáni jelentés. A vármegye május 24-én tartandó közgyűlése elé igen tartalmas jelentést terjeszt Fábry Sándor dr. alispán. Ebből közöljük az alábbi részlet: Szocialisztikus mozgalmak állandóan a észlelhetők a vármegyében. Népgyűlések a vármegye különböző helyein majdnem minden hóban tartatnak s szaporodik a szocialisztikus irányzatú lapok száma is. A Békéscsabán megjelenő „Igaz Eszmó"-n kivül legutóbb ugyancsak Békéscsabán „Slobodne Slovo" cim alatt tót szocialisztikus heti lap indult meg. A szocialisztikus mozgalmak ujabban különösen ipari téren hódítanak s ezek hatása alatt a vármegyében az egyik stricke a másikat éri. Határozottan megállapítható, hogy e strickeok nem annyira a munkások elégületlenkedóse és kezdeményezéséből erednek, mint inkább a szociálista párt szervezetek vezetőinek izgatásai következtében Megkezdette megyénkben a bérharcok szervezését a „Magyarországi épitőmunkáj sok szakszervezete," melynek székhelye Budapest. Ez a vidéken mindenfelé fiókokat szervez ós az összes vidéki szakegyleteket működési körébe vonja. Követte ezen szakszervezetet a többi iparág szakszervezete s ma már majdnem minden iparágnak külön zzakszervezete van a segédmunkások között a vidéken is. Ez a szövetkezés és szervezkedés kétségtelenül örvendetes volna, ha az illető iparágnak ós művelőinek szakszerűségét mozdítaná elő ; sajnos, azonban az tehető fel, hogy a szakegyletekben szakdolgokról aljg esik szó és a „szak"-elnevezós csak takarója. az egyesület szociálpolitikai jellegének és a munkások izgatásában nyilvánuló tevékenységének. Majdnem minden strikenél arról nyerek értesülést, hogy a bérharcot e szakegyletek rendezik. Es rendezik sok esetben komoly ok nélkül, jórészt csak agitationális szempontból, mint az a békéscsabai ós gyulai építőmunkások bérharcánál nyilvánvaló volt. Minthogy pedig a szakegyletek hovatovább valamennyien országos szervezetet nyernek, s minthogy e szervezetben rendezett strickeoknál az indokolatlan együttessóg és a rendezésben való roha mosság is aggasztó, méltán támad az aggodalom, hogy az országos szervezkedés súlya alatt ós lelkiismeretlen vezetése folytán a munkaadók ós a munkások között kívánatos coordinált együttműködés, illetve egyensúly országszerte megbillen és hogy e baj többé nem egyes vállalkozót sujt, hanem az egész gazdasági életet, mert lehetetlenné teszi az állandó nemzeti munkát s válságot idézhet elő a köz kárára komoly pillanatokban, midőn a munkateljesítése elodázhatlan. A bérharcnak ily mesterséges szítását és rendezését megengedhetőnek s ugy a gyakran csak eszközül szolgáló munkásokra, a munkaadókra, mint a nagyközönségre nézve károsnak tartván, felterjesztést intéztem a m. kir. belügy- ós kereskedelem ügyi miniszter urakhoz, feltárva a helyzetet és kérve szüksógszerüleg országos jellegű orvosló intézkedések elrendelését. A strioke-okkal való visszaélések meggátlása tárgyában szükségesnek vélem, mondja az alispán, egy részről a munkások helyzetének javítására komoly sociálpolitika inaugurálását, nevezetesen ujabb munkásvédö törvények létesítését, munkáskamarák szervezését, az egyéni szabadság szigorú meg védelmezését és munkás jóléti intézmények létesítését, különösen a munkás ó'elmezése és megélhetési viszonyainak (ételek, olcsóbb lakás) biztosítása által. — Másrészt azonban elkerülhetetlennek vélem a tömeges stricke-okkal szemben, a munkások módjára a munkaadók szervezkedését is, hogy ellenálló képességük éppúgy meglegyen, mint a munkásoknak. Szükséges az ipari munkaközvetítés intézmények jobb alapokra fektetése; a békéltetési rendszer újra sservezése a feltótlenül kötelezöleg döntő választott bíróság mintájára ; a védekezés megállapítása a legújabb munkástaktika, az u. n. „lassan dolgozás" ellen, s a megfelelő vódelem biztosítása azok számára, kik szaktársaik stricke-je dacára tovább akarnak dolgozni. Tapasztalván Gyulán is, hogy a bérharcba lépő munkások megfélemlítik a dolgozni akaró munkásokat s nem engedik azokat elvállalt munkájuk óhajtott békességes teljesítésére, hirdetményt bocsátottam ki, melyben figyelmeztetve lettek a munkások, hogy ezen eljérásuk a magánosok elleni erőszak vétségét képezi s elrendeltem, hogy ily eröszakoskodókkal szemben a bönvádi feljelentés megtétessák. A munkások gyűlései és a szocialistikus irányzatú népgyűlések egyébként békességesen folytak le. Munkásaink május 1-ót a vármegye majdnem minden község-ben megünnepelték, felvonulásokat, nópgyülóseket és mulatságokat tartván, A legmesszebb menő óvó intézkedéseket tettem meg, hogy a közrend ez alkalommal megóvassók. Rendzavarás nem is fordult elö. A munkanélküliség. Az orosháza—nagyszénási út földműn- 1 ka, mint ínséges munkáiban a gádorosi, nagy szónási és szentetornyai nélkülözők részesittettek. Az idei tavaszi kereset nélküli viszonyok is élénken konstatál-ák azon különben is már ősmert tényt, - mondja az alispán — hogy gazdasági életünkben a kis existentiák viszonylagos tulszaporodásuk és illetve a munkaalkalom nem párhuzamos szaporodása következtében immár nem találják meg a lótfentartáshoz szükséges minimális állandó keresetet. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy gazdasági életünk annyira csupán a mezőgazdaságra utalt, egyoldalú s ennélfogva vérszegény ós óletnedvek hiján való, mikép a négyszög kilométerenként átlagosan számitható 50 embert sem képes a megélhetés eszközeivel állandóan ellátni. Tanúsítja ezt azon körülmény is, hogy megyénkből mind nagyobb a kivándorlás. Még pár óv előtt alig egy-két útlevél adatott ki Amerikába kivándorlók számára s tavaly már 276 ily útlevél, az idén pedig már eddig 90 adatott ki. Gondoskodnunk kell népünk számára uj keresetforrások megnyitásáról. Erre a gyárak létesítése mellett felette alkalmas volna a háziipar nagyobb mérvben való i meghonositósa. Megyénkben több háziipari j foglalkozásnak kedvező talaja van. Ilyen a 1 fűzfavessző fonás, különösen azon községekben, hol kosárfüzhöz könnyeben juthat a nép. Fejlődésre alkalmas háziiparágak még a gyékény ós szalmafonás, a zöldség termelés és konzerválás. Indítványozom, hogy feliratilag kérjük fel a kereskedelmi minisztert, miszerint oda hatni kegyeskedjék, hogy a hazánkban állami subvencióval megtelepedni óhajtó külföldi gyárosok figyelme megyénkre felhivassék, hol munkásnópet, kitűnő közlekedési viszonyokat, folyóinkban a gyárüzemhez alkalmas vizet s a községek részéről jóakaratot s bizonynyal anyagi támogatást is nyerendenek. Feliratilag kérjük fel továbbá a földmivelésügyi minisztert, hogy a háziipar tágkörü meghonosítása iránt, különösen a náziipari termékek piacának biztosítása, másrészt a háziipar egyes ágainak oktatása, a munkaeszközök beszerzése s az ipar fejlesztésére szükséges összes egyéb feltótelek előkészítése által közrehatni kegyeskedjék. Esküdtek kisorsolása. Junius 6-án kezdődő második ciklusra eáküdtszóki tárgyalási esküdtekül kisorsolva lettek : Rendes esküdtek : Csabáról: Ketter Károly vendéglős, Kollarics Károly malomtulajdonos, Kiiment Z. János birtokos, Kerónyi Soma dr. ügyvéd, Belenta Mihály birtokos, Porjesz Miksa bútorgyáros, Vidovszky Károly birtokos. Orosházáról: Leszich Kálmán órás, Hézer Gyula asztalos, Nigrinyi Antal géptulajdonos, Bulla Sándor mérnök, Freuder Mór regale bérlő. Körösladányból: Türk József kereskedő. Csorvásról: Váradi Szabó János urad. kasznár Gyuláról: Gerlein Reinhard birtokos, Süónási János lakatos, A. Schriffert János városi tanácsos. Gyulaváriból: Szafáry János urad. intéző, Erdődi Lajos föerdőmester. Mezőberényból : Hegedűs Dániel italmérő, Petrics Soma sertóskereskedő. Tótkomlósról: Újhelyi Eerenc keres} kedő. Endrődről: Uhrin Endre dr. ügyvéd, Szabó József szabó, Füzesgyarmatról: Borsóthy Géza mérnök, Pusztaföldvárról: Szókács Sándor földmives. Sámsomból: Wolfinger Miksa bérlő, Békésről: Breier István kádárm., ifj. Belenta János földmives. Kétegyházáról: Bencze István földmives. Helyettes esküdtek : Gyuláról: Schneider János építő, L. Kovács János földm., Körmendy Sándor gátbiz., Lotta György szűcs, Nánási István asztalos, Nómedi Lajos nyerges, Szállá Lajos kalapos, Licska Ferenc asztalos. Csabáról: Keresztes Ferenc bankigazgató, Südy István gyógyszerész. Marik - őrült. Újhelyi gyilkosa kiszabadult a börönből az őrültek házába. Rövid fogsága alatt annyi fordulat állott be Újhelyi Lipót gyilkosának, Marik Jánosnak sorsában, ki Medgyes egyházán agyonlőtte a milliomos uzsorást, hogy két életre bőven telnék belőle. Ugy vacillált mindig a szabadulás reménysége és a rabság szomorú kétsége között, mint a Mohamed koporsója ég és föld között. Most aztán végleg és kétségtelenül eljutott oda, hol szabaddá lesz a szó büntetőjogi értelmében. Ugyanis az a meglepő ós váratlan esemény történt, hogy a főmagánvádló : az Újhelyi család visszavonta a Marik János ellen benyújtott vádiratot. Ennek a jogi hatálya pedig az, hogy megszűnvén minden törvényes ok a fogság további fentartására, a szabadlábrahelyezést elrendelik, illetve átadják Marikot a közigazgatási hatóságnak, hogy valamelyik elmegyógyintézetbe szállítsák. Társadalmilag és egyénileg Marik továbbra is rab marad tehát, amennyiben közveszélyes őrültnek nyilvánította az egészségügyi tanács s igy, mint fogoly tengeti tovább is életét. Hogy eltekintve a hagyományos orvosi distinkcióktól, valójában háborodott-e Újhelyi Lipót gyilkosa, az legalább is kétséges. Emiitettük, hogy néhány héttel ezelőtt védője hosszan tárgyalt vele a kir. ügyész jelenlétében ós tudtára adta, hogy mindenét elárvezeztók adósságai fejében s hogy birtokát megrontójának fia, Újhelyi Bálint vette meg 50.000 koronáért. Ez a csapás megrendítette ugyan Mari kot, de azért olyan értelmesen tárgyalt ügyvédjévé'., hogy korántsem keltette egy beszámíthatatlan ember impresszióját. Az Újhelyi örökösök jogi képviselőjük utján nyújtották be kérvényüket a törvényszékhez, melyben kijelentik, hogy a bünpertől elállanak és a panaszt visszavonják. A törvényszéki biró, mint az ügy előadója, nyomban referálta a beadványt s igy Mari kot szabadon bocsátották és a békésgyulai tóbolydában helyezték el. Szájról-szájra. Hudoba bácsi Rákóozija Az országos Kákóczi-ünnep alkalmával történt, mikor Csaba is kivette részét az egyetemes ünneplésből, hogy akkor először lengtek, még Csabán is szokatlan formájú zászlók az utcákon. Az utca egyik oldaláról annak másik oldalára ugyanis áthúzott dróton, vagy kötélen, az utcának közepe felett lengett zászló. A Csabán is újdonság számba menő zászlót természetesen sokan megbámulták, köztük egy jámbor csabai polgártársunk is - Hudoba bácsi. Csak nézi, nézegeti a lobogó trikolort, mig egyszerre megszólít egy arra menő úri embert: - Ugyan klrek szípen, miért lengeti magát ez e sok zászlú ? - Hát Rákóczi-ünep van Hudoba bácsi, azért ! - Rákóczi-ünnep! Rákóczi-ünnep! elmélkedik az öreg Hudoba ; no igazán szíp — szól msgelégedést kifejező arcával és fejét helyeslőleg bólingatva mellé - mert a Rákóczit ismertem ; derék, becsületes ember volt, no hát megérdemli, ha mondok... (Hudoba bácsi ugyanis Apponyi gróf hasonló nevű egykori ezermester mindenesét ismerte s annak helyeselte szörnyen a diszes — Rákóczy-ünnepet). legolcsóbb bevásárlási fórrá nagyban és kicsinyben Löwy Jakab L. és gl&nyös és pontos kiwolgálás tek, selymek, vázon divatírúnagy'<ere skedésel Békéscsabán, Főtér] Vidéki múxták kívánatra bérmentve küldetnek.