Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-13 / 65. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, augusztus hó 13-án 63. szám. efl BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Jön a király. Békéscsaba, aug. 12. (bd.) A magyar politikai élet fülledt levegőjébe egy kis üditő áramlat csapott. A parlamenti bizottság tárgyaló termében volt a legtürhetetlenebb a klima, azonban ez is elmúlt már Elmúlt, csak a tanulsága nem mult el, — csak a meg-megtépett becsületek sebei sajognak még. A vegyes társaság, mert valóban vegyes volt, ilyen egyvelegben talán nem fog látható lenni soha többet. Talán .. . Khuen-Héderváry gróf miniszterelnöksége is elmúlt már. Lemondását nem oly szenvelgő', lirai keretben jelentette be, mint Széli és iay természetesen a hatás is sokkal kisebb volt. Helyesebben semilyen sem volt Nagyon száraz aktussá vált a hires báni kabinet lemondása ós az államférfit, aki husz évig képes volt elviselni a báni méltóságot, negyvenöt napi magyar miniszterelnökség, most soron kivül helyezte. A husz báni év azonban beszámitódik s tekintélyes lesz Khuen nyugdija A lemondás bejelentésének szárazsága csak a végén enyhült. Akkor, amikor Héderváry tudatta a parla-. menttel, hogy a magyar király a politikai válság megoldása végett Magyarországba jön. Ez az az üditó' áramlat, amely felfrissíti a sziveket és a lelkeket. A magyar politikai életben vannak kórtünetek s ezeket messziről, más ország földjéről orvosolni nem lehet És eddig - régóta — mindig Ausztriában nyertek elintézést a magyar politikai ügyek és a két főpont, ahol forogtak a magyar politikusok, Bécs és Ischl volt. Nem volt kellemes ez sohasem Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. a magyarnak s azon politikusok ellen, kik innen jöttek, vagy innen hoztak valamit, könnyű volt az ellenséges hangulat szitása, hiszen kiáltó volt az ellentét : magyar ügy és Bécs. Bécsnek pedig Magyarországon nem jóhangzásu a neve. sőt ellenkezőleg. Igaz, hogy a terrénum, a hely nem képezheti a beszéd tárgyát, mert magyar ügyben magyar politikusok utaztak Ausztriába, — de hát osztrák ügy ben osztrák politikusok még sohasem jöttek Magyarországba. Most azonban jön a király. Igaz, hogy a helyzet sokkal fontosabb, mint más alkalmakkor volt. Most nem egyszerű miniszterválság a dolgok csúcspontja, nem személyi kérdés képezi a megoldás kulcsát, hanem nemzeti ügy. Nem egy vagy több ember egyénisége, vagy politikájáaak tormái, eszközei állították elő a válságot, hanem nemzetióhajtások és követelések, melynek teljesülésére a közvélemény elérkezettnek látja az időt. Már átment a nemzeti köztudatba minden, a hadsereg magyarabbá tételére vonatkozó követelés ; és éppen ezért egyszerű személyváltozássa.1 már most lehetetlen elintézni az ügye", lehetetlen kibontakozni a bizonytalanság ködéből. Átmeneti helyzet a mai viszonyok között képtelenség ; megoldásra van szükség elkerülhetetlenül. És bár fontos a kérdés, oly egyszerűséget rejt a méhében, hogy semmiféle politikai bonyodalommal összehasonlítani nem lehet. Elintézésében nincsen szükség a politikai körömfontságra, csürésre — csavarásra, a királyi szó egyszerre megoldhat mindent ós ünnepelni fogja ősz királyát, szeretett királyát a ina gyár nemzet. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Ha a király megjelentését Héderváry javára irjuk, ha elképzeljük azt, hogy a volt miniszterelnök tanácsának eredménye a felség Magyarországba való térése, — rövid uralma legöntudatosabb cselekményének nevezhetjük ezt. Belátta akkor — ha igy van — Héderváry, hogy az általános izgatottságot a király megjelenése csillapítani fogja s ily állapotban könnyebb a tárgyalás, a megfontolás. Az izgalomban élő agy akaratos, ha nem is elfogult, s a körülményeket kevésbbé méltányolja, ha széttekintő is. Ha pedig magának a királynak eszméje a hazatérés, jele ez az időknek és az uralkodói bölcseségnek. A dinasztia merevsége enged és már magában véve ezt a körülményt a válság elintézésénél kedvező körülménynek tekinthetjük. Eltekintve azonban a politikai kérdések fontosságától, mm tekinthető a király hazaérkezése olyan eseménynek, amely nemzeti vívmány jellegét viseli magán. Egyszerű ós természetszerű dolog ez, melynek minden politikai válság alkalmával meg kellett volna történnie, kivétel nélkül. Dehát, mint sok más, ügy ez is nem ment uralkodói kötelességszámba. Hosszú éveken kerestül a kötelesség képe egyre halványabb lett, mig végre ezt is — óhajtottuk. Jön tehát a király. Akár Héderváry tanácsára, akár nem, megilletődéssel tekinthetünk az Ősz uralkodóra, ki közvetlen közelről akarja hallani a magyar nemzet szavát. Aki nyári üdüléséből, hol alig volt nyugta, jön most hozzánk, az izgalomba, a lázba. Lám, a királyoknak sem lehet akkor pihenőjük, mikor akarják, királyoknak Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. is parancsolnak a viszonyok. Magyar ország bizalommal, reménységgel várja uralkodóját és hiszi hogy a király hozza a politikai bajok orvosságát. Hozza a gyógyulást, mely a beteg parlamentet munkaképessé teszi ós felemeli ismét arra a színvonalra, amelyről lesülyedt. A válság megoldása, - Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, aug. 12. Az utóbbi időben már egészen megszokott dologgá válik a kormánynélküiiség és az, hogy a képviselőház nem tart üléseket. A képviselőházzal most nem is törődik senki; a fő érdeklődés affelé irányul, hogy ki kap és esetleg ki kapott meghívót a királyhoz. Az volt a hir, hogy Andr ássy Gyula már kapott: de e hirt meg is cáfolták. Nagy eseménynek vették még azt, hogy Lukács László Ischlbe utazott ; kétségtelen azonban, hogy utazása a cukorügy bonyodalmaival kapcsolatos. Ezért utazott oda B ö h m-B a v e r k, osztrák pénzügyminiszter is. A király szerdán még Bécsben lesz. Ugyanekkor lesz ott Khuen-Héderváry Károly gróf is, ki előterjesztést tesz a királyhoz meghívandó személyek iránt. Ezek aztán pénteken és szombaton •jelennek meg nem Gödöllőn, hanem a budai várpalotában, mert péntekig a várpalotán folyó javitási munkálatokat a munkaerő megkettőzésével befejezik. Az általános nézet az, hogy a mostani válság nem intéződhetik el néhány nap alatt. A válság természete olyan, hogy ha csakugyan "alapos kibontakozást akar a korona : ugy el kell oszlatni a kibontakozás összes akadályait. Bizonyos nehézségekkel Békésmegyeí Közlöny tárcája, Mese. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, Szomorú arca tiszta mint a hó. Volt valami a tekintetben Olyan igéző, olyan biztató. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, Aki nem tudta mi a szerelem, Talán bizony ha tudta volna, Nem is lett volna soha hütelen. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, Mosolygó arca piros mint a vér. Csöndes hajnalon egy lányt siratgatott S olyan halvány lett, olyan hófehér. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, Forró homokba ültetett virág, Akit elűzött messze, messze Egy haldokló vágy, egy borúit világ. Kató Józaef. Apró életek. Irta: Lux Terka. — Annuska, a katona hozzád köti a lovát, fiam ! Mit állsz ott az ablaknál, mint a jég közé fagyott csuka? Látsz valakit, vársz valamit? — Várok, apám. — Ugyan mit, édes lányom ? Tán a lóháton nyargalászó fonókás legényt? Mert ez a leánynépség ott is lát, ahol semmi sincs, abol meg volna valami, ott vak marad Egy, kettő, fiam, nézz utána, hogy szitál-e már Marci, azután ragaszd rá a versescédulákat a szivekre, mert holnapután vásár lesz Hunyadon! Annuska sóhajtva fordult meg s bement a műhelybe. A Marci már szitált, fehér vászonsapka volt a fején, a dagasztóteküő félig volt már mézeskalácsnak való rozsliszttel s a sütőformák tisztán ragyogtak a fehérre meszelt falakon Annuska előkereste a cédulákat s egy nagy kosár mézeskalács szivet oda helyezett maga mellé az asztalra s leült az ablak mellé. Csöndes, szomorú őszi este volt, olyan, mint egy bánattól hervadó asszonyi sziv. Az odvaron lassan hulltak a fák levelei s a szomszéd templom régi, kopott barna fala közönyösen tűrte a hideg őszi eső pacskolását Künn az udvaron a fáskamrában, egy kis szolgáló venyigét darabolt a holnapi sütéshez s a fejsze egyhangú kopogása ugy hallatszott, mintha koporsót szögeztek volna le. Az Annuska szeme fátyolos volt a könytől s lassan ment a cédularagasztás. A kis jó arcú, becsületes szemű Marci, (még a mézeskalácsos legényeknek se volna becsületes szemük ?) elvégezte a szitálást, megtörülte a szitát és rendesen a helyére akasztotta. Mert a Deáky mestar házában olyan rendnek kellett lenni, hogy ott még a kiesett szög is magától visszament a helyére. Azután odament Marci Annuskához, segíteni néki. Mindig nagyon szívesen segített Annuskának, kérésre és kérés nélkül is. Mint nyolc esztendős fiu került ide, itt tanult, itt szabadult fel és furkósbottal se lehetne kiverni a házb

tól. Nem nőt nagyra, olyan, mint egy kis tuskó, széles, köpcös, az arca szép fehér, mint a festetlen vaj, az orra tompa, szóles, mint egy jó, hü vizsláé. Senki se tudja, de könnyen megvigyázhatná, aki rá adná a fejét, hogy szerelmes Annuskába. Szerelmes nagyon és boldogtalanul, ugy mint a völgyi virág a magasan feje fölött nyiló sziklarózsába. De jó, de tiszta, de nagyon drága, az ilyen boldogtalan fájdalom ! Többet ér talán a kézzelfogható, pozitív boldogságnál is, mert mig ezért folyton aggódni kell: jaj most repül el ! addig a fájdalomért nem kell aggódni. Hej, ül az, ha egyszer helyet kaparitott magának ! — Hogy esik az eső ! — szólalt meg Marci, csak azért, hogy hallja az Annuska hangját s belemarkolt a verses cédulák közé. Hanem Annuska hallgatott. — Szép vers ez, Annuska ! Lánggal és a szivem ; Oh, oltsd el, leányka ; Hajtsd keblemre a fejed, Az alkony órákba ? — Nekem nem tetszik, — szólt halkan Annuska. — Nekem se tetszik. Csütörtökön korán kell felkelni Annuska, mert megyünk Hunyadra. Mit süt az útra a mester édes apjának ? Kappant, vagy fokhagymás felsárt ? — Talán kappant Marci. — Jól teszi. Mit hozzunk magának Annuska? Van még kék pamukja a slingeléshez ? Annuska nem hallotta, mit beszél a becsületes ravasz Marci s most ő kérdezett : — Hány koszorú is volt a fiatal gróf koporsóján, Marci? — Huszonhét! — sóhajtott Marci. Olyan sokszor meglett ez már tőle kérdezve, hogy bizonyosan ötven év múlva is pontosan megtudna rá felelni. — S a ravatalon a kezében egy hervadt leándergaly volt, ugy-e Marczi ? — Igen, Annuska. •— Meg merne erre esküdni, Marci ? — Hisz már megesküdtem, Annuska; egy felesztendő óta minden nap megesket maga erre. Kicsordul a könny az Annuska szép szeméből s végig folyt az egyik álkörmussal festett szivén, mire a festék szétmázolódott rajta. Annuska félre tette a szivet. — Majd dobja ki ezt Marci, — súgta halkan. — Jó, majd kidobom. Dehogy dobta ! Husz esztendő múlva is ott volt a legényládája fenekén. — Halad-e a munka? — nyitott be a szigorú mester. — Mint a szán a havon, — mosolygott Marci, pedig mindenhez inkább szivesebben lett volna kedve. — Na, hát csak dolgozzatok, fiaim ! Ugy áldd meg benneteket az Isten. — Soha se lehet tudni, miért áldja meg az Isten az embert, gondolta magában Marci, de fenhangon a világért sem mondta volna ki, nehogy még azt bigyje a mester, hogy ő feleselni akar vele. Mert a mester szigorúan megkövetelte a hozzátartozóitól, hogy mindenben az ő véleményén legyenek. Fehér eső esik ? Hát fehér. Fekete hó esik ? Hát fekete . . . Marci előtt a legnagyobb ur a világon, akinek minden szabad : a mester volt. 0 volt: az ^.nnuska apja. Mikor az utolsó szivre ragasztotta rá Marci a versespapirost, felsóhajtott: — Hogy fog majd ennek örülni valami szép leány ! Nincs is szebb egy ilyen pirosra festett szívnél, Annuska! Szebb az igazi szívnél is. Ezt, mikor meggyúrja az ember, amíg kiformázza, kicifrázza, mennyi mindenféle gondolat között történik meg, mennyi sóhaj, mennyi szomorúság . . . — Hát szokott magának szomorú gondolata is lenni, Marci ? — Hiszen — sóhajtott a fiu — az mindenkinek van! Nincs mindennap vasárnap. A mester újra benyitott?. — Azt a teremburáját, még mindig itt vagy, Annuska ? Mindjárt itt a vacsora ideje, az uradnak is ilyen immel-ámmal fogsz majd főzni ? Na, dirnum-mirnum, előre 1 — Az uramnak ! — gondolta Annuska s mikor kifordult a konyhába, nekitámaszkodott a sötét ajtófélfának és felzokogott: Az én uram egy hervadt leándergaly volt!