Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-26 / 60. szám

!JJ>" HUHWIIJ IVWU. u » • v»v». wunnuivi.. azokért. Minden társadalmi osztály ezer és ezerféle sérelemmel tud előhozakodni, — melyben természetesen mindig meg van a tnlzás — ha bajairól, helyzetéről szól a kérdés. És ezer ós ezerféle a javításra irányuló törekvés is, amelyeknek célzata bár mindig nemes, de nem mindig eredményesek, nem mindig keresztül vihetők. A legnagyobb optinizmussal — optinista pedig manapság kevés van, — lehetne mondani azt, hogy a kereskedőosztálynak nincs szüksége semmire, hogy a kereskedő osztály ugy ól, mint a hal a vizben ós panaszra oka nincsen. Ezt maguk a kereskedők mondanák „léghői kapott koholmány"-nak, ha valaki komolyan állítaná. Mint minden társadalmi osztálynak, ugy nekik is kijut az élet bajaiból, kellemetlenségeiből s ha valaki nem akar a fűszál sorsára jutni, melyet minden szél arra hajlít, amerre akar: kapaszkodjék össze másokkal. Hiszen a kereskedők érdekeinek védelmére nem csupán helyi egyesület volna szükséges, de megyére szóló szervezetnek kellene alakulnia, melyben ott lenne minden kereskedő, aki öntudatos ember. íme, ne nézzünk máshova, csak a megyénként alakult gazdasági egyesületekre. Irányítják egy egész megye gazdasági közvéleményét, rámutatnak a vezérlő eszmékre ós az azokkal való foglalkozás szükségességét átplántálják a legparlagibb lelkekbe is. A megyék gazdái mind csoportosulnak egyleteikben ós szervezeteiknek van is tekintélye, súlya és — ami szintén nem mellékes — vagyona. Ilyen egyesületre volna szüksége a kereskedőknek is. Mennyi, de mennyi megoldásra váró kérdést lehetne a bevógzettség mezejére átterelni ós az egészhez nem kellene egyéb, mint egy kis buzgóság, egy kis ügyszeretet; a tömörülésnek az ereje magától születik. Azonban a miniszteri jelszó szerint, „egyelőre" ne foglalkozzunk mással, mint ami szőnyegen van. Újjászervezni akarják Csabán a régóta haldokló kereskedő-ifjúsági egyesületet, hogy az átalakuljon kereskedők körévé. Egyelőre ennek életrehozásához kell a cél tudás törekvés, az öntudatos munka. A csabai kereskedőosztály, amint látszik, kezd ébredezni s élet váltja fel a tétlen mozdulatlanságot, amely mindennek a megölője. És hisszük is, hogy az ébredező lelkesedés nem fog széjjel foszlani, hanem még megerősödik és szülője lesz egy életerős, viruló kereskedői egyesületnek. Értesüléseink szerint az egyesület ilyen értelemben fog megalakulni; — a kereskedelem különböző ágai szerint szakcsoportok szerveződnek az egyesület kebelében, melyek hivatott vezetők támogatásával a szakmák szerint felmerült kívánságokat megvitatják és azt az illetékes tényezőknél képviselik, eligazítják. Az egyesület a szakcsoportok működésén kívül kiterjeszkedik az általános kereskedelmi érdekeket szolgáló működés terére is és a nellett, hogy az összkereskedelem szolgálatában áll figyelemmel dolgozik a kereskedelmi alkalmazottak sorsán is. Helyeszközlő osztálya az ifjúság existenciáj át érdeklő irányban szintén megkezdi működését ós nagyban gondot fordit arra, hogy társadalmi mozgalmai mellett az általános művelődés szolgálatában a kereskedelmi szakmüvelésre széles tér nyíljék. Ez volna a vázlata azon nagyszabású működésnek, mit az egyesület maga elé tűzött. Itt említjük meg, hogy az alakuló közgyűlés augusztus hó 2-án lesz, ezért szükséges, hogy erre az időre a békéscsabai kereskedelem minden ága, szám szerint teljességben tömörülve legyen, hogy az egyesületnek mód nyújtassék az összes kereskedők véleményét ós hozzájárulását kikérni. Ez uton is felhivatnak tehát mindazok, kik még a taggyüjtö ivet alá nem írták, hogy a mozgalomhoz aláírás utján csatla kőzni ós az augusztus '2-iki alakuló közgyűlésen részt venni szíveskedjenek. Társadalmi élet. nal, a minek bekövetkezését épen ugy előre láttad, mint én. — Nem láttam, nem tudtam, semmit, csak szerettelek . . . — Ugy beszólsz, mint egy naiv kis leány. Kit akarsz elbolonditani, engem vagy magadat ? Nehéz dolog mindakettő. Kérlek, vessük végét ennek a dolognak, most egyedül vagyok, de a húgom minden pillanatban hazajöhet . . . — Bár jönne haza . . . Bár vethetném magam a lába elé és sírhatnék neki: könyörüljön rajtam I Nem ismerem, de ha nő, biztosan megszán és velem sir egy percig. a férfi vad indulattal kiáltott reá : — Ne merj róla beszélni. Nem vagy méltó arra, hogy a nevét a szájadba vedd. Neki semmi köze nincs tihozátok ! Az asszony megindult, lassú nehéz lépésekkel ment lefelé. A férfi egy szók támláiéhoz támaszkodott és mozdulatlan arccal nézte az asszony távozását. Márta ott állt a függöny mögött és nézte — nézte mind a kettőt A nehéz léptekkel támolygó szerencsétlen, ^nőt, a hideg, könyörtelen férfit. Ez az ember volna az ő imádott Gyurija ! Olyan, olyan ismeretlen, olyan félelmetes volt neki ez a sápadt, hideg, kegyetlen arc. Mintha most látná először, megborzadt tőle . . . S az a másik . . . Aztán a meghajlott, zokogó teremtés olyan közel állott a szivéhez, szégyenével, könyeivel együtt. Nem bírta tovább e néma mozdulatlanságot, kilépett a függöny mögül. Egy pillantást sem vetett bátyjára, egyenesen a sápadt, zokogó nőhöz lépett és megfogta a kezét. — Szegény, jó asszony, én nagyon sajnálom magát. És mikor a bátya felé lépett s meg akartá ragadni a karját, hogy elvonja az asszonytól, haragos, elkeseredett tekintettel mérte végig. Mártha e pillanatban ismerte volna fel, még pedig a szivéhez legközelebb álló, legjobban szeretett emberben, a legveszedelmesebb, legönzőbb, legkegyetlenebb ellenséget: a férfit. Kacér nők. Áz Isten, ha megakarja büntetni a fér-fit, kacér nőt vezet az útjába. A csábitó teremtés beveszi magát képzeletébe, az érzéseknek, vágyaknak és sejtelmeknek kábító, de egyszersmind ingerlő zűrzavarát kelti életre lelkében. A megbabonázott férfi keresi az alkalmat, hogy minél többször találkozhassók azzal, ki reá olyan erős hatást gyakorolt. A kacér nő hamar észreveszi, hogy a — stockfisch kerülgeti a horgot. Fátyolozott tekintettel, szomjas pillantásssal adja tudtára: „hódíts meg !

u — s mikor a boldogtalan közeledik, a szem-beszéd igy folytatja : „ha képes vagy rá." A hiúság, a szerelmi vágy feltüzelik a férfit, illúziókat sző, oltárra helyezi, imádat tárgyává teszi a bájos kísértőt, ki rendszerint elegáns szabású ruhában jár-kel az emberek közt. Hihetetlen raffineriával, úgynevezett apró toilette fogásokkal azon van, hogy a valónál többet mutasson s ezzel provokálja a férfi vérét, fantáziáját, a szivét ós az állatiasságát. A kacér nő szépsége ugyanis hamis pénz, nincs benne semmi becsületesség. Illúziókat kelt, vágyakat ébreszt, aztán tovább suhan, kellemetlen, olykor fájó kielógitetlensógben hagyva hátra azt, kit léha szivtelenséggel hálójába kerített ós — meggyötört. Szegény szerelmes férfi, Rómeó lázongó hevével közeledik hozzá, egy csók után vágyódó, szerelemért epedő asszonyt keres ós egy szoborra akad, mely — érzelmeit nem viszonozza. Próbálja meggyújtani saját lángjával, — a márvány nem ég; megolvasztani saját hevénél, — a márvány nem olvad; megremegtetni saját remegésóvel,— a márvány márvány marad. A kacér nő semmit sem tesz számítás nélkül. Ha udvaroltat magának, azt hiúságból, esetleg érdekből, de legfőkópen azért teszi, mert szereti, ha hízelegnek neki ós dicsérik szellemét, szépségét ós egész egyéniségét. Pedig a nő hatalma nem csupán a szépség és az ifjúság, hanem a szivjóság is; ennek a három tulajdonságnak összhangja adja meg azt a nöi bájt ós kellemet, mely a férfi szivet legjobban leköti és meg- ^ „^ hódítja. A kacér nőben ez a tulajdonság hiányzik. Nála a szín csupán arra van berendezve, hogy hajtó kereke, helyesebben véredónye legyen az idegrendszernek. Abban nem talál otthonra az élet költészete : a szerelem, mert ott az önzés és hiúság foglal el minden helyet. Hasonlatos a macskához, mely ravasz sunyisággal leselkedik áldozatára. Ért az öltözködés művészetéhez s különösen ki van fejlődve az a tehetsége, hogyan vakítson külső megjelenésével. Egész életén keresztül mindig azzal foglalkozik, hogy bájait, idomait és termetének karcsúságát mi módon preparálja ugy, hogy az folyton felforralja a férfi szenvedélyét. Boldog ha észreveszi, hogy az utcán a fórfiszemek megakadnak rajta. Hiúsága erősen hizik és magában azt véli: mégis csak jóizlósüek ezék a férfiak, hogy engem ennyire tudnak méltányolni. Ez ösztönzésül szolgál arra, hogy esze még inkább a tetszésen járjon. Mert mi a szógyen érzete ? Tudata annak, hogy ö nő, mig amaz — férfi. Ha erősen a szemébe néznek, sokatmondó pillantással válaszol. Lelketlen provokálással igyekszik hódi tani, tudja, hogy megjelenése ingerlő s a férfi szenvedélyét lángra lobbantja. De nála a szerelemmel űzött játék nem életösztön, csak szórakozás. Lelkéből hiányoznak a nemesebb indulatok csirái, önzése, hiúsága akkor talál kielégíttetést, ha minél többen rajonganak utánna. Régi igazság, hogy az a nő, kiért többen versengenek : kívánatosabb; — az a férfi, ki sokat hódit: ke/esetteb. Az ő szivét azonban jógkéreg veszi körül, abban igaz, felmelegítő érzés soha sem talál utat. Ez egyúttal büntetése is. Mert eljön az idő, mikor arcán megjelennek az első redők, ós bőrének simaságát, üdeséget finom pókhálószálak rontják meg. A kendőzőszerek nem sokat használnak, mivel hajában is megcsillámlik a legelső őszszál. Az arc szépségének és a külső bájaknak elvesztése után egy elhervadt virághoz hasonlít, mely korán hullatta el szirmait. Az elvesztett szépséget nem kárpótolja szivének jósága ós kedélyének melegsége. S ha férjhez megy, akkor sem szívbeli vonzalomból cselekszi ezt, mert nála az udvarlás a komédiák sorozata ; s érzéseit a haszontalan flirtelésekben sokkal jobban elpazarolta, hogysem abból a házasóletre maradt volna valami. Férjhez megy, mert ez társadalmi szokás. De mielőtt ezt tenné, a formalitásokat betartja. Gondja van rá, hogy csak oly férfiúnak nyújtsa kezét, ki pénzt, vagyont, állást, nyugodt ós biztos megélhetést ígér foglalónak. Kinek anyagi helyzetét nem fogják megingatni költséges szeszélyei, mert ha már eladja magát, élvezni is akarja az életet. Számító észszel vizsgálja, hogy a kiszemelt férfi mennyire reagál kacérkodásaira. Tisztában van vele, hogy maga iránt csak ugy kelt érdeklődést, ha azt nególyezi, hogy rokonszenvezik a férj-jelölttel. Igyekszik abban illúziókat kelteni. Erkölcsi érzéke fejletlen levén, nem talál abban semmi különöst, hogy ámítással szándékozik existentiáját biztosítani. Mert az feltétlen bizonyos, hogy férje be lesz csapva. Egy hiúsággal, önzéssel telt szivet ós lelket fog kapni, mely hidegen, részvétlenül ós unottan osztja meg vele a házasélet rabságát. Arra nem gondol, hogy ha térje tudatára jön a valóságnak, kiábrándul belőle, ha mint vőlegény sugárzott is a boldogságtól, mint férj annál jobban elsavanyodik, s igyekezni fog magát más uton kárpótolni. Családi életük a perpatvaroknak, gyülölkölködésnek ós az elégületlenségnek válik melegágyává, s a jólét dacára igen sokszor nincs más menekvés, mint az áldatlan frigyet — felbontani. A férfiak azt tartják, hogy a kacér asszonynyal jól el lehet mulatni, azonban feleségül okos ember ilyen nőt nem választ; mert a férj asszonyt már csak magának A pikoló hatosa Tegnap este egyik kávéház terraszán élénk föltűnést keltett egy nagy hangú idegen megjelenése. — Fizesse ki a kocsit — szólt oda mindenekelőtt, megérkezésekor a főpincérnek. Aztán helyet foglalt az egyik márványasztalnál és erős racscsolással rendelte meg - a pikkolóját. A kiszolgáló pincér mély hajlongással tette elébe a kávét. — Főpincér - parancsolt ismét az idegen. — Parancs ! — Ennek a jó fiúnak adjon rögtön egy hatos borravalót . . . — Igenis kérem. — És minden este, ameddig itt leszek, adjon neki egy hatos borravalót. — Igenis kérem. — Meddig méltóztatik itt maradni a nagyságos urnák ? — kérdezte most nagy tisztelettel, de mig érthetőbb kíváncsisággal a kiszolgáló pincér. — Meddig, jó fiu ? Na hát az még bizonytade annyi bizonyos, hogy még ma éjjel elutazom valamelyik vonattal - felelte a föltétlen ur és kihörpentve pikkolóját, távozott. vesz, ós a feleségén nem hajlandó másokkal osztozkodni. INNEN-ONNAN A Jó uton Egy párbeszéd két fiatalmber között fotyt le a kávéházi márványasztal körül. A megszólított azok közül való volt, akiket jó firmáknak szokás nevezni. A kérdezősködő, éppen ellentéte volt, vagyis olyau ember, akinek a mottója ugyanaz, ami a Boszorkányvárbeli Verusé, hogy t. i. „az éj irtóztató, embereknek nem való ..." 4 — No kedves barátom, -,szólt a szolid természetű úriember - még mindég lumpolnak? — Ugyan kérem micsoda szó ; lumpolnak ! — Hát mondják, züllenek ? — Az már beszéd. De biztosithatom, hogy vége. Olyan szolidak lettünk, mint egy ma született bárány. — Ne mondja. — Esküszöm. Végre is az ember megcsömörlik attól a mindennapos ramazuritól— No lám. — Igen. Ma már ugy élünk, hogy hozzánk kéa legotthonülőbb papucshős valóságos orgiákat müvei. Szóval a legjobb uton vagyunk. — Érdekes. És mi okozta ezt a változást ? — Jóformán semmi. Elhatároztuk, hogy véget vetünk az éjszakázásnak és slusz! — Bámulatos. Sohasem hittem volna. Szóval nem lumpolnak. -- Eszünk ágában sincs. Amit egyszer mi felteszünk magunkban . . . — És mikor határozták el ? — Amikor ma ránk virradt. A piócák barátja. Az éjszaka két óra táján erősen csöngetnek az egyik gyógyszertár előtt. A patyikus lehető legszebb álmait aludta éppen, következőleg káromkodva sietett ajtót nyitni— Mi tetszik ? riadt a künn állóra. — Van-e piócájuk ? — Van. — Van-e rajtuk viz? — Természetesen. — Akkor helyes, válaszolta az idegen. Vigyázzanak, hogy el ne fogyjon a viz róluk, mert a szegény állatkák elpusztulnak ebben a keserves melegben. Szólt a barátságos idegen és sietve távozott. A gyógyszerész pedig csak vegyes áldásait küldte utána. Kis emberek nyugdíj intézete. Hazánk népességének legnagyobb része munkásokból áll; munkás elnevezés alatt értve azt, ki saját munkája után szerzi jövedelmét, illetve a maga ós családja megélhetésére szükséges anyagi eszközöket, legyen az bármiféle állásban is. Igaz, hogy nálunk még és pedig igen rosszul, legtöbbnyire a munkás fogalom alatt, az általános műveltség legalacsonyabb fokán álló embert értik, nem ugy mint más, előre haladt államokban, hol nem tartják szégyennek a munkát s a legelső tisztviselő is büszkén vallja magát a haza vagy a közjó munkásának. Ma, midőn a felvilágosultsággal az emberek igényei is nagyobbodnak, elenyészően csekély a túlnyomó többséghez képest azoknak a száma, kik magukuak, legyenek bármiféle s bármilyen jól javadalmazott állásban is aggkorukra vagyont gyűjthetnek. Hogy arra az időre, midőn baleset, vagy aggkori gyengeségüknél fogva munkaképtelenekké válnak, ne legyenek kénytelenek övéik .segélyére szorulniok, esetleg kegyelemkenyéren tengődniök. A magyarországi munkások rokkantós nyugdij egylete, mely alapszabályszerüleg minden politikai színezettől távol áll, van hivatva, vagyis annak utján minden józan gondolkodású egyén maga van hivatva arra, hogy magának csekély áldozat árán, szerény, de biztos megélhetést biztosítson arra az időre, midőn már munkálkodni nem bir s talán e gondoskodás nélkül, nélkülözés lenne ugy magának, mint családjának osztályrésze. Sokan tétlenül várják a jövőt s azt mondják: az államnak kötelessége gondoskodni s törvónynyel kötelezővé tenni az általános nyugdíjbiztosítást; ha elismerjük is, hogy ez állami kötelesség, de ha ennek az állam utján való megvalósulása, csak a bizonytalan távol jövőben remélhető, hogy váljon nem a saját jól felfogott érdekünk követeli-e, hogy ne várjunk senkire, hanem magunk munkálkodjunk jövőnk érdekében. Ezt az alkalmat adja meg a fent emiitett egyesület, mely 1893. óta áll fenn s a legszegényebb embernek is módot nyújt arra, hogy csekély áldozattal a maga ós családja jövőjéről gondoskodhassók. De tévedés lenne azt hinni, hogy ez csak szegény emberre üdvös, hiszen hány gazdag lesz aggkorára szegénnyé, a jövő mindenki előtt titok, senki sem tudja mi érheti öreg napjaira. Az egyletnek, orvosi vizsgálat nélkül, tagja lehet kor és nem különbség nélkül mindenki, legyen bármiféle állásban is, vagy bármiféle foglalkozású egyén ; ugy, hogy az egyletnek jelenleg levő 29000 tagja között feltalálhatók állami ós más hivatalnokok, lelkészek, tanitók, kántorok, gyárosok, iparos és kereskedők, földmivelők, gazdasági s más munkások. A tagok 20—24—30 fillér heti tagdijat fizetnek s tiz évi pontos fizetés után, ha saját szakmájukban bármi oknál fogva munkaképtelenekké válnak, az egylettől életfogytiglani nyugdijat húznak ; s minél tovább fizették a tagok az illetéket, annál nagyobb segélyt kapnak nyugdíjaztatásuk esetén. A segélyre jogosult tag elhalálozása esetén pedig annak özvegye végkielégítést, s ha árvák maradnak, azok nevelési járulékot kapnak. Az egyletet a kereskedelmi miniszter egy rendeletével a közönségnek ajánlja s ujabban állami támogatásban részesiti. Az utóbbi időkben a közönség látva ez egylet teljes biztonságát, mindég több és több gyári s más közhivatali nyugdij egyletek olvadnak belé. Az egylet ügynököket nem tart, mivel nem részvénytársaság s nem nyerészkedés céljából alakult s mégis évenként, különösen az utóbbi időkben 6—8000 emberrel szaporodik a tagok száma s az egylet vagyona, mely majdnem egy millióra rug, a legmesszebb menő s teljesen biztosító alapon, az elsö hazai takarékpénztárban van elhelyezve. Az egylet 95 fiókkal bir, befizetések