Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-23 / 59. szám

aki Rómától távol ól. A Rómától távol élő bibornokok nem vesznek részt a kulissza­háboruban, ninos irigyük, ellenségük. Meg­eshetik tehát, hogy a versenyzők kijátszák egymást és indifferens egyént ültetnek a pápai székbe. Visszatérve pedig a magyar politikai helyzetre, itt sem nyugo dhatunk meg. Minden a régiben, osak egy nem : a füg­getlenségi párt válsága. A függetlenségiek helyzete még bonyolódottabbá vált a leg­utóbbi értekezlettel. Ez értekezleten Tóth János bejelentette, hogy Kossuth Fe­renc visszavonhatlanul fentartja lemondá­sát, továbbá azt, hogy T h a 1 y Kálmán is lemondott a tiszteletbeli elnökségről. — Kijelentette ezek után, hogy szolidaritást vállalván a lemondott elnökséggel, ő is lemond alelnöki tisztéről; egyéni és poli­tikai nézetei ugyanazok, mint Kossuthéi. Kapacitálásra hajlandó volt a mai értekez­letet vezetni. A régebben kilépett tagok ma visszatértek a pártkötelékbe. B a k o­n y i Samu indítványára a párt Tóth Jánost az interregnum ideiére újból meg­választotta ügyvezető alelnöknek ; elhatá­rozták továbbá, hogy Thalyt levélben kérik fel viselt tiszteinek megtartására, az elnöki állást pedig most nem töltik be. A minszterelnök pedig ugy látszik bizik a jövőben, hogfy csakhamar rendbe jönnek az ügyek. Beszélnek egy nyilatko­zatáról, melyet a szabadelvű párti klubban tett, hogy „meg van győződve róla, hogy augusztus elsejére az ügyek teljesen rendbe jönnek." Megkérdezték erre tőle. hogy miként véli lehetségesnek a bonyodalmak­ból való kibontakozást, de erre a miniszter­elnök már nem felelt. Minthogy azonban Kh u e n-H é d e rv á ry n a k tudnia kell, hogy az obstrukció nem fog leszerelni nemzeti vívmányok nélkül, bizonyosnak látszik, hogy a miniszterelnök most már elő fog állni olyan engedményekkel, amelyek az ellenzék eddigi ellentállásának végét vethetik, illetőleg, amelyeket az ellenzék elegendőknek tart arra, hogy az obstrukciót leszerelje. Ezzel függ össze Apponyi beszéde is, melyre nézve hosszasan tárgyalt Khuen­Héderváry gróf miniszterelnökkel s meg­vitatta vele felszólalásának anyagát. Dacára az ujabb megbeszélésnek, kiszivárgó hírek szerint nem igen biznak abban, hogy Apponyi beszéde fordulatot fog képezni a politikában. Tegnap még a legnagyobb várakozással néztek eléje, de ma gyökere­sen megváltozott róla a felfogás. Politikai körökben ugyanis, a melyek rendszerint jól vannak tájékozva a készülő esemé — Ugy-e jól választottam ? Másnap délután a kis doktor izgatott­sága a tetőpontra hágott. Mikor hazajött, Irén ott állott már a vasalódeszka előtt és fújta a tüzet a vasalóban. A kis doktor gyorsan lerakta a kabátot és egészen közönyösen motyogta : — Ugy-e, kedves Irén kisasszony ki­vasalja a kabátot ? Két karjával hadonászva, föl- ós alá járkált a szobájában. Azon tépelődött, hogy mint fog viselkedni a vacsoránál. Először kezet csókol a mamának, valami szép bókot vág ki a leány részére, ha meg az zongorázik, ő majd énekelni fog hozzá. Megmondja, hogy régóta vágyik az isme­retségük után ós szeretne máskor is fel­jönni. Előre is fölötte magában, hogy étele­ket nagyon meg fogja dicsérni, mert tudta, hogy ez az ügyvédné érzékeny oldala és olvasta valahol, hogy az anyjának kell udvarolni, ha a leányt akarjuk elvenni. A tükör előtt jó félóráig húzgálta az uj nyakkendőt, sohasem hitte volna, hogy olyan nehéz egy nyakkendőt rendesen meg­kötni. Kinézett aztán a konyhába, hogy készül-e már a kabát. Ott feküdt a kabát a hosszú deszkán kiterítve, a deszka végénél meg két karjába rejtve fejét, sírdogált az Irén. Mikor a kis doktor kérdezte, hogy kész-e már a vasalás­sal, zokogó hangon felelt: — Mindjárt kész lesz, azonnal kész lesz Yánnek ur. A kis doktornak roppant keserű érzése támadt e hangra. Olyan sírnivaló kedv lepte meg őt is. Már irtózott is kissé attól a nagy vacsorától. Irén azonban rá sem nézett, csak húzta végig a tüzes vasat a fekete kabáton ós a kis doktor észrevette, amint egy nagy, nehéz könycsepp hullott rá a kabátra. Hir­telen odanyúlt a leány kezéhez, elvonta a vasalótól ós fáradt hangon susogta a fülébe: — Irén kisasszony, ne vasalja tovább a kabátot. Sehova se megyek. Itthon maradok. nyékről, tegnap elterjedt, hogy Apponyi grófnak semmi fontosabb mondani valója nincs. Az egész beszéd genezisét arra vezetik vissza, hogy a kormány erélyesebb intéz­kedésekhez akar nyúlni a parlamenti tár­gyalások menetének gyorsitása végett. Ez intézkedések közt emlegetik a tárgyalási idő meghosszabbítását s esetleg a párhuza­mos ülések behozatalát. Hogy ez a rekkenő hőségben mit jelent, mily kemény feladatot róna a képviselőkre, azt hisszük, nem kell bő­vebben magyarázni. Ugy látszik, A.pponyi mindezekkel nem tud megbarátkozni s ez az oka annak, hogy felszólalt, miután ha már felszólalt, ugyanazon dolog tárgyalásánál nem elnökölhet. A esabai képviselőtestületből. A hétfői közgyűlés. A rendes csütörtöktől eltérőleg julius havi ülését a mult hétfőn tartotta meg Csaba képviselőtestülete. Ahányan megje­lentek a városatyák, igen elfértek egymás mellett a nagy teremben, de még igy is a nagy hőségről panaszkodtak, — természe­tesen tárgysorozaton kivül. Ünnepélyes mozzanat volt a közgyűlés elején, midőn Beliczey Géza üdvözölte K o r o s y Lászlót, jegyzősködósónek ] 5 éve alkalmából. Megemlékezett kiváló mun­kálkodásáról, melyet a község érdekében kifejtett s melynek fényes eredményei biz­tosították a község haladását. Tolmácsolja a képviselőtestület szeretetét és tiszteletét. Ezután K o r o s y László előterjesz­tette az adóbefizetés, pénztárak vizsgálata, kórház és szegényház és a népmozgalomról szóló jelentéseket, melyeket a közgyűlés elfogadott. A kórházi terv és költségvetés jóvá­hagyása tárgyában érkezett miniszteri le­iratot tudomásul vették és az uj kórház épületére vonatkozó árlejtés meghirdetésére megbízást kapott az elöljáróság. A hirde­tés azonban csak akkor foganatosítandó, ha a kórházi költségvetés jóváhagyása is megérkezett. A képviselőtestület a marha­levél kezelés tárgyában szabályrendeletet alkotott, melyet a törvényhatóság jóváha­gyott. Az uj szabályrendelet szerint a ke­zelési dijak a közpénztárba folynak be s a jegyzők onnan kapják ki negyedévenként. H a m z a Sándor és Czmarkó Anna illetőségét a képviselőtestület nem engedte el. Bors Mihály vendéglős záróra törlés­ért folyamodott, kórelmét azonban nem teljesítették. Gáspár Pál telekátirási ügyét, miután névszerinti szavazásra van szükség, 30 nap múlva tartandó közgyű­lésre tűzték ki. Az árvaszók előterjesztette a gyám­pénztári ügyviteli szabályzatot, melyet a közgyűlés elfogadott. Ez óv végéig azonban az eddigi kezelési szabályok maradnak ér­vényben. Kemény Mihálynak, Csaba volt országgyűlési képviselőjének elhalálozása feletti részvétét a képviselőtestület jegyző­könyvileg fejezi ki és a gyászoló családhoz rószvétiratot intéz. B e n d e Emilia ós Vilma levele, melyben megköszönik, hogy elhunyt testvérük sírjára a község emlék­követ állit — tudomásul szolgált. Blahut .János telekátirása ügyében 30 nap múlva határoznak; Wagner József, Klinghammer Istvánnó, Hanesz József, Gócs János ós neje szöllőszabályozási ügyé ben névszerinti szavazással határozták el a négyszögölek megvételét. Az alföldi első gazdasági vasútra megszavazott sególyösz­szeget a miniszter jóváhagyta s igy a 100 ezer korona kifizetésének mi sem áll útjá­ban. Az ipariskola mult tanévi jelentését ós számadását, valamint a jövő tanévi költ­ségvetését a közgyűlés elfogadta. A község részére a közoktatásügyi miniszter egy két­ezer kötetből álló népkönyvtárat adomá­nyozott, melynek kezelésével Christián Györgyöt bizták meg. Elhatározta a köz­gyűlés, hogy a katonai barakkoknál egy kisebb felügyelő lakást fog építtetni, miután a szomszédok felelősség mellett nem akar­ták elvállalni a felügyeletet. A lakás 900 koronába fog kerülni s az alkalmazandó csősz lakáson kivül egyéb fizetést nem kap. Az iparos daloskör a temesvári dal­verseny költségeire segélyt kórt a képviselő­testülettől ; meg is szavaztak '200 koronát. Szabadság idő engedélyezések ós lako­íitások után a közgyűlés véget ért. Iparunk jövője, - Kapcsolat a mezőgazdasági érdekekkel. ­Mindig azt halljuk hangoztatni: hogy ni agrár állam vagyunk, tehát maradjunk neg búzatermelőknek. Persze ebből azután \z következik, hogy Ausztria pedig ipar-| íllam s azért adjuk cserébe az osztrák selyempántlikáért, a rumburgi gyolcsért, a cseh porcellánért: a mi acélos búzánkat, hizott ökrünket s nyírott gyapjúnkat. Ezt a cserét sinyli az ország évszáza­dok óta. Ez a csere átka iparunknak, keres­kedelmünknek, mezőgazdaságunknak, egy­szóval egész közgazdasági életünknek. Ez az a csere, amelynél az ország odaadja őserejót, zsirját: rongyért, foszlányért. Világosabban beszélve, ha 300 millió korona áru iparcikkeket vásárolunk Ausztriától s ezért cserébe ugyanennyiért nyersterményt adunk oda, ugy mi ezzel Ausztriának közel 225 millió korona munkabért fizetünk, mig mi Ausztriától alig kapunk munkabér fejé­ben 75 milliót, mert világos, hogy az oszt­rák iparcikk árának s/i része munkabér, mig a magyar nyerstermóny munkabére alig képezi annak árának l/i részét. Ez azután már átkozott rosz csere, mert 225 millió korona munkabérből megél egy negyed­millió munkás család, mig 75 millióból alig 75.000 család boldogul. Ebből azután mindenki megértheti, hogy ha mi meg­maradunk nyerstermelőnek s Asztria lát el bennünket iparcikkekkel s ha ugyannyi értékűt is adunk el Ausztriának, mint Ausztria nekünk, mégis mi a famózus cseré­vel háromszor annyi osztrákot táplálunk, mint ahány magyarnak ők adnak keresetet. Ez az oka annak, hogy aránylag jó aratásunk, fejlődő termelésünk dacára is nem boldogul az ország. Ezen rablógazdálkodásnak a folyomá­nya, hogy a birtokosság satnyul, pusztul, a nép kivándorol. Ha nem akarjuk, hogy országunk el­néptelenedjék, ha nem akarjuk, hogy né­pünk kizsarolva koldusbotra jusson, ha nem akarunk örökkön-örökké az osztrák bérese maradni: nekünk is iparos állammá kell lennünk. De ezzel nem azt mondjuk, hogy men­jünk neki a falnak s a varrótűtől kezdve a zsebóráig minden apró-cseprő iparcikket magunk gyártsunk. Hogy milyen irányban kell az ország iparfejlesztésének haladnia, hogy mely fel adatokat kell e téren első sorban megol­danunk, arra nézve örökbecsű utmutatást ad nekünk Kossuth Lajosnak a müiparról irt egyik régi vezércikke melyből szószerint közöljük az alantiakat „Mi nem tartunk azokkal, kik ugy vélekednek, hogy müiparos szükségeinket is mind magunknak kellene fedeznünk s a külföldnek csak eladnunk termékeink fölöslegéből, de cserében semmit nem ven­nünk. Aki mindent csak eladni, venni pedig semmit sem akar, az semmit sem fog eladni, mert a kereskedés cserén alap­szik. És ez vagy ama nemzet iparának tökélye nem abban áll, hogy minden le­hető dolgot maga termeljen s gyártson, hanem abban, hogy mindazt termessze s gyártsa, amit természeti ós kereskedési viszonyainál fogva haszonnal előállíthat. Már más alkalommal kimondám: mikópen az ipar dolga csak akkor van jól, ha csu­müiparra, mely a földmivelósi érdekek tökéletes fe­dezése után fölmaradott!" Hatvan s néhány óv előtti program m ez, mely még napjainkban is iránytűje lehet a nemzetnek. Világos dolog tehát, hogy Magyaror­szának arra kell törekednie, hogy nyers­termény helyett kész fogyasztási cikkeket exportáljon. Igy azután produktumainak tágabb piacot találhat, termelését jobban megfizetik s a munkáskéz itthon találhat keresetet. Rendkívül fontos tehát, hogy elsősorban mindazon iparágak f'ejlesztessenek, melyek­Dek gyökere a mezőgazdaságba nyúlik. Megyei tanintézetek. ii. A szarvasi főgimnázium. A szarvasi ág. ev. főgimnázium érte­sítőjét az intézet kiváló igazgatója, Ben ka Gyula állította össze s az értesítő beveze­téseül megirta a gimnázium félszázados és százados fennállásának emlékünnepét. A félszázados emlékünnepély 1852-ben, a reformáció emléknapján, október hó 31-ikón zajlott le. Isteni tisztelettel kezdődött az ünnepély, majd P 1 a c s k ó István esperes ós Domanovszky Endre dr. igazgató beszélt. Este társasvacscra ós táncmulatság volt. A százedos emlékünnepély ehhez ha­sonlatosan folyt le 1902. október 15-ikén. Az ünnepélynek három része volt. Reggel 9 órakor az ünneplő közönség a templomba vonult, hol C s e p r e g i György esperes imát, Veress József esperes egyházi beszédet, Petrovics Soma esperes pedig záróimát mondott. A templomból a főgimnázium tornacsarnokába vonultak az ünneplők. Itt Haviár Dániel főgimná­ziumi felügyelő tartott művelődés történeti hazafias megnyitó beszédet, mig az ünnepi szónok B e n k a Gyula volt. Beszédében röviden összefoglalta a gimnázium fejlő­désének történetét, kimutatta fontos, haza­fias szereplését a tudomány terjesztésének terén, végül pedig az intézet nevesebb ta­nítványairól emlékezett meg. Szerepeltek még az ünnepélyen: Nemes Béla dr., Papszász Gyula, Székely Sándor, Belencóresi Dezső ós Szakáll Antal. A tanitás szeptember 8-án kezdődött meg 412 tanulóval. Ezek között volt osz­tályismétlő 16, folytató 396. Vallásra nézve : :H8 ág. h. ev., 30 ev. ref., 93 róm. kat., 8 gör. kel., 53 izraelita; 1 unitárius. Ille­tőség szerint: szarvasi 204, megyebeli 61, más megyékből való 145, külföldi 2. Újon­nan belépő jövevény volt 115 s igy ré­gebbi növendékek közül folytatólag itt maradt 297 tanuló. a. 20S nem szarvasi tanuló elhelyezést talált 104 szarvasi családnál. A tanulók tartásával foglalkozó családok megkapták a „tanulók házirendjéére vonatkozó sza­bályzatot, melyben körül vannak irva azon kötelességek, melyeknek teljesítését az is­kola ugy a családoktól, mint a körükben elhelyezett tanulóktól joggal megkívánja. A tanári kar és az igazgató olykor házi körükben felkeresték ez évben is tanítvá­nyaikat. Ez érintkezés útján tudomástjvettek a háziaknak s a tanulóknak kölcsönös vi­szonyáról. Az iskola ós tanulókat tartó családok között az összeköttetés ezen in­tézkedések dacára sok kívánni valót muta­tott ez iskolai évben — mondja az érte­sítő — s a helyzet annál szomorúbb, mert a tanulók tartásától éppen műveltebb csa­ládok mindinkább vonakodnak. Ezen kö­rülmény önkénytelenül is a jól szervezett benlakás szükséges voltát hozza felszínre, bár anuak létesítése nagy pénzáldozatot és sok felelősséget jelent s nálunk nem köny­nyen lenne létesíthető. És mégis, ha sike­rülne állami segítséggel az iskolának uj székházt emelnünk, a legközelebbi teendő lenne az ó-épületben kellő átalakítással és berendezkedéssel olcsó és célszerű benla­kásról (internátus) gondoskodnunk. A tanulók valláserkölcsi nevelését nem­csak a tanitás eszmeköróvel, hanem vallá­sos cselekmények buzgó gyakorlásával is elősegítette a főgimnázium. Iskolában ós iskolán kivül irányítani törekedett a fő­gimnázium ez évben is az ifjúság társa­dalmi művelődését. Ebből az érdekből fel­karolta és támogatta a tanári kar az ifjú­ság egyéni képződését, ízlését, tisztesség­érzetét, önérzetes fellépését előmozdító vállalatokat. Ezért állott fenn és tartott nyilvános szavallati és művészi előadásokat a Vajda-Őnképző ; ezért szorgalmazta az ifjúsági daloskör alakulását ós föllépéseit; ezért engedte meg kellő korlátok közt a tánctanulást s a táncestélyeken való rész­vétet, a szinház látogatását ós a majálist. A hazafias jó szellem ápolását és fej­lesztését nemcsak a magyar nyelv ós iro­dalom s megfelelő olvasmányok által szol­gálta a főgimnázium, de azzal is, hogy bele olvadt az országos ünnepekbe. Igy megünnepelték nyilvánosan március 15-kót, április 11-két s év zártán megtartották a Rákóczi-ünnepet. Bevonta a tanári kar az ifjúságot a hazafias áldozatkészség mun­kájába is, midőn szerény gyűjtést indított Bethlen Gábor körre, Vajda Péter síremlé­kére és a Szarvason felállítandó Kossuth­szoborra. Egészségi állapota a tanulóságnak nem adott aggódásra okot. Egészben véve ve­szélyesebb betegségek, ragályok nem igen zavarták ezen tanév munkáját. Egy gyász­esel kivételével néhány az iskolai óv vége felé föllépő ragályos gyermekbetegségen kivül semmi sem fenyegette a tanulóság jólétét. Erkölcsi tekintetben sem volt ez iskolai év légköre egészségtelen. Apróbb ós erősebb fegyelmezésre ugyan többször adott okot az ifjak vétkes szokása, köny­nyelmüsége s csábításokkal szemben kevés ellenállást kifejtő gyarlósága; de ezek dacára sem kellett erősebb fegyelmi eszkö­zökhöz s ezek között a végleges kirekesz­téshez nyúlni. A tanulói segély egylet is szépen működött. Számos tanuló kapott az egy­lettől segélyt tandíjra, lakásdijra, ruházatra. Áz elengedett tandijak összege 783 korona, az elengedett tápintézeti dijaké 1250 kor. A jövő tanévre szeptember három első napján történik a beiratkozás. A főgimnáziummal kapcsolatos tanító­képzőnek összesen 46 növendéke volt. A mult tanévben oklevelet szerzett 7. A csabai polg. fiúiskola. D o n n e r Lajos igazgató állította össze az értesítőt, melynek elején az iskolai gondnokság munkálkodása van ismertetve.

Next

/
Thumbnails
Contents