Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-12-17 / 101. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, december hó 17-én 101. szám. BÉEESHE EfT POLITIKAI LAP. Taiefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő : BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A delegációk. — dec. 16. Harminchatodszor ülnek össze a monarchia két állam inak kiküldött országos bizottságai, hogy a közös ügyek költségeinek előirányzatát a 67es törvényben előirt módozatok szerint megállapítsák. A delegációk intézményének fennallása óta csak egynehányszor fordult elő, hogy az országos bizottságok kellő időben a következő esztendő közösügyi költségeit meg nem állapíthatták. Mindannyiszor rendetlen belső politikai viszonyok késleltették ezt a fontos munkát Ez a helyzet állott be ezúttal is. Az elfajult magyar politikai állapotok hónapról-hónapra késleltették a delegációk egybehivását; már most elérkeztünk az esztendő végéhez s abba a helyzetbe jutottunk, hogy a provizoriumok tömegét szaporítanunk kell a közös minisztereknek adandó indemnitivel. Ez az indemniti fel fogja hatalrr azni a hadügyi és külügyminisztert, hogy a reájuk bizott resszortok ügyeit a múlt évi — még az országgyűlés által be sem illesztett — budget alapján tovább intézzék. Mindenesetre azonban, amint csak a viszonyok megengedik, következni fog a teljes budget megállapítása. Ilyenképpen ebben az esztendőben a delegációk tevékenysége csekélyebb jelentőségű lesz; a munka nagyobb és fontosabb része a jövő évre marad. Mindazonáltal a delegációnál is szesszió súlyát meg fogja adni mindjárt a megnyitás napján az a trónbeszéd, mely lyel a felség a bizottságik munkáját megnyitja, Ezt a trónbeszédet pedig ki fogja egészíteni Goluchovszki Agenor külügyminiszter ekszpozéja, melyei. a magyar delegáció külügyi al bizottságában szintén még ebben az esztendőben el fog mondani. Kétségtelen, hogy mindkét enunciáció a külpolitikai helyzetnek teljességgel kedvező megítélését fogja tartalmazni. Valóban az egész külpolitikai horizonton egyetlen pontot sem látunk, ahol érdekszféránkon belül a derűs égboltozatot felhő borítaná. Még Európa klasszikus viharfészkében: a Balkánon is aránylagos csend és nyugalom honol, hála monarkiánk ós Oroszország egyetértő, erélyes és határozott fellépésének. A legutóbbi hónapokban Bécsben a világnak szinte valamennyi hatalmassága megfordult. Örvendetes jele ez egyrészt annak az általános tiszteletnek, antielylyel uralkodónkat az egész világ körül övezi, másrészt pedig a Bécsben folytatott purparlékban ujabb alkalmakat nyertünk az általános béke biztosítását célzó ideák megteremtésére. A békességet áhítozó közvélemény ilyképpen kedves karácsonyi ajándékúl fogja fogadni e jelentős helyekről a zavartalan külső politikai állapot hangoztatását. Senkinek lelkében nem él ugyan az aggodalom, hogy e pillanatban valamely bonyodalomtól tartani kellene, de tudják azt, hogy a béke biztonsága olyan valami, amit soha sem lehet elég gyakran hallani, s aminek újra és újra való konstatálása mindenkor jól esik. A magyar országos bizottság összealakul ása, ebben az esztendőben is, csekély eltéréssel, a régi marad. Az egyetlen eltérés az, hogy Apponyi gr. és Szentiványi Árpád mint dele gátusok a szabadelvüpárt képviseletén kivül állanak. Lényegében azonban a magyar bizottság ez évben is csorba marad. Hiányozni fog belőle ezúttal is a legnagyobb ellenzéki pártnak, a Kossuth Ferenc elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as pártnak képviselte. A téma nem uj keletű, meg is vitatták már nem egy alkalommal. Am a függettle nségi párt semmi erő súlya alatt a passzív rezisztencia politikájától el nem állott. A fejlődésnek azonban ezen a téren is be kell következnie. Parancsoló szükség, hogy igy legyen. Minél fontosabbak lesznek az esztendők multán Magyarországon is a külügyi és hadügyi kérdések, minél inkább és teljesebben érvényesül a gyakorlatban is Magyarországnak a 67-es törvényben megállapított paritása annál szükségesebbé lesz a függetlenségi pártra nézve, hogy e bizottságban is, hasonlóan mint a többi parlamenti bizottságokban, ellenőrső kötelességét teljesítse. A politika. - Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, dec. 16. A fővárosban elcsöndesült a politikai élei. Kedd óta nincs ülés, csak pénteken lesz. A képviselőház munkája szünetel. A honatyák nagy része elszéledt Budapestről ós elment egy sereg Bécsbe, a delegácionális ülésekre, sokan meg elutaztak vidékre, hogy a három napos vakációt a kerületükben, vagy a családjuknál tölthessék. De annál nagyobb érdeklődéssel fordul mindenki Bécs felé, ahol a legközelebbi jövőben előreláthatólag nagy dolognak kell vógbemenniök. Dűlőre kell jutnia annak a kérdésnek, hogy abban a harcban, melyet immár hetek óta folytatnak egymás ellen nagy elkeseredettséggel K ö r b e r és Tisza, ki marad alul. Mert az kétségtelennek látszik, hogy a kettő közül valamelyiknek buknia, mennie kell. Az bizonyos, hogy az udvari körök K ö r b e r érdekében mindent elkövetnek, azonban a politikai helyzet olyan, hogy Tiszára most nagyobb szükség van, mint Körberre Nagyon valószínű tehát az, amit a magyar politikai körök hisznek: hogy tudniillik a két miniszterelnök közt teljesen élükre állíttatván a dolgok, a király kénytelen lesz elejteni Körbert, bárha bizonyára szivesebben szabadulna Tiszától, aki olyan merészen beszélt bizonyos osztrák körök centralisztikus törekvéseiről. Bécs felé fordul a figyelem már csak azért is, mert ott ülésezik a delegáció. Rég várta annyi érdeklődéssel a magyar nemzeti ! közvélemény a delegációk tárgyalásainak megkezdését, mint az idén, amikor a forrongó parlament hullámverései átcsaptak az osztrák reichsrathba is és a közösügyi kérdések szenvedélyesebb megvitatás alá esnek. A kiegyezés megkötése óta alig esett változás az akkor létrehozott közösügyes állapoton, de a 67-iki törvényekben elvetett jogaink magja azóta kicsirázott, terebélyes fává nőtt és a honfiúi lelkesedés heve folytán dúsan gyümölcsözött. Most készül a magyar nemzet sok küzködés után leszüretelni a termést, azt a termést, amely épen az Ausztriávale közös területen ért meg számunkra. A kapzsi Ausztria irigyli tőlünk verejtékes munkánk gyümölcseit és előrelátható, hogy most az osztozkodás idején elkeseredett dühvel fog kitörni a iossz szomszéd féltékenysége. A magyar delegáció alakuló ülésén Széli Kálmán elnökölt, aki beszédében hangoztatta mindenekelőtt a társadalmi Békésmegyei Közlöny tárcája. Linemann ásója. Irta : Palásthy Marcell. Az égtől a sárig érő szürke fonalakban sodródott alá az őszi eső és a hadnagy álmosan, rosszkedvűen magyarázta a legénységi iskolában a pionirdienst rejtelmeit. Novemberi délután volt ez és a kaszárnyaszoba ágyai mentén körbe rakottlócákról álmos, bamba arcok nézték a Linemann-téle ásót, melyet a hadnagy ur oda tett az asztalra s magyarázta: mi mindenre jó ez az ármányos jászág. Az ember lövészárkot áshat vele. Az élével gyerek dolog "sudár fenyőszálakat ledönteni, a fokával pedig, amelyet fürészszé csipkézett ki az agyafúrt német, könnyebben dolgozik a baka, mint a gőzfürész. Ezek tetejébe pedig mórőszerszám is az árkok, fedezetek kimérésénél. Igy mondja ezt a pionirdienst tudományáról szóló könyv, bárha a baka a Linemann ásójának minden jó tulajdonsága közül azt ismeri legjobban, hogy laufsritt közben veszett módon csépeli ez a panganéthoz kötött ásó az ember combját. Voltak idők, — az a kor amelyben még kisliba színű kardbojtot hordott a hadnagy ur, — voltak idők, amikor a Taktische Leitfaden olvasása közben lepte meg az álom és legfőbb vágya volt, hogy valóságos ós csapattiszt lőhessen, aki gyakorol, oktat, szolgálatot végez és résztvesz a garnizon kriegsspieljeiben. De ezek az idők elmultak és a hadnagy ur nem túlságosan 1 lkesedett a pionierdienst oktatása iránt ós módfelett unatkozva, bosszankodva nézte meg gyakran az óráját. Rémséges lomhán cammogott a mutató ós hajh ! ennek a semmiházinak bajos gyorslópést vezényelni. A szepességi városkában mindössze egy zászlóalj állomásozott és a tisztikar az őrnagy szerdai fi ve o clock theájára volt hivatalos. A kapitánya a hadnagy urat bizta meg a parancskiadással ós a zsold kifizetéssel s amig a boldog kamerádok cigarettezve hall atják az őrnagynó zongorajátékát, illatos és sok rumos theát szürcsölve hozzá, mint az előkelő regényekben szokás, neki a Linemann ásó erényeit kell magasztalnia nyolcvan fegyverzsirszagu embérnek s azután a mancsukba számlálni a harminc krajcárokat. A leghosszabb novemberi órák is elmúlnak azonban még a kaszárnyában is, ahol pedig harminckór szöges duplatalpu bakkancsban cammognak a percek, igy azután nagynehazen eljött a parancskiadás órája is. A hadnagy ur nagyot nyújtózott, felgombolta a blúzát ós belenyúlt a belső zsebébe a pénztárcája után, hogy felváltassa a zsoldpónz bankóit. A tárcát azonban otthon felejtette. Bosszantó volt ez, mert odakünn a hideg, undorító őszi eső zuhogott vigasztalan egyhangú locsogással. — Az ördögbe is, hazamenni azért a pénzért nem valami kellemes dolog. De hiszen itt , van Wencel, a derék cseh manipuláns. Es a hadnagy ur beszólította Wencelt, a derék cseh manipulánst. — Őrmester. — Befehl! — Elmegy a lakásomra. — Jawohl! — Az asztalon fekszik egy pénztárca. Amolyan brieftasche, érti. — Amolyan brieftasche, értem. — Benne van a zsold. Elhozza, érti ? — Jawohl, értem ! Szalutált, sarkon fordult ós ment "Wencel, a manipuláns a tárcáért, amely ott fekszik a hadnagy ur asztalán, amolyan brieftasche-fóle, érti. Ezt ismételgette lelkiismeretes Rechnungs Unterofficérhez illő módon, mig az irodában a szentjános kenyér-hóját az oldalára csatolta s akkor is, amikor a zuhogó esőben a hepe-hupás utcai kövezet pocsótái között mártogatta cingár lábait, amelyeken ráncokat verve lötyögött a bőreszabott kincstári nadrág. A hadnagy ur pedig ott a kaszárnya szobában — alig távozott el a derék Wencel — roppant izgatott lett. Odafutott az ablakhoz, keze reszketve tétovázott a záváron. Egy percig szinte ugy tetszett, hogy sziláján feltépi az ablakot ós rövid kiáltás szakadt fel a melléből. Olyan, a minőt nagy rémületek váltanak ki a döbbenet nómaságából. Hanem azután lesiklott keze az ablak kilincséről, homlokát az ablak üveghez támasztva hosszan nézett a sáros utcán evickélő cingár őrmester után, aki olyao szánalmasan félszeg tarkója megett elálló gallérú daróc köpenyegében volt, amint gólyalópésekkel kerülgette a pocsolyát s a szakadó esőben összehúzódva bandukolt nagy igyekezettel a pénztárcáért, amely olyan brieftasche-forma, igenis érti, — Jawohl. Ennek a k ;cmergő fórfiatlan embernek látása lecsillapította a hadnagy urat. Idegesen rángatózó keze abbahagyta a dobolást s végig simított arcán, amelyre a rémségek látása fakó árnyat vetett. — Nem, — ez az ember igazán nem veszélyes. Hogy is merné ? Bolondság erre gondolni is. És dolgok, különös, kusza gondolatok jutottak az eszébe. Egy vörös hajú lányról és egy pelyhedző bajszú kadétról való dolgok. A hadnagy urat valahová egy kis erdélyi garnizonba röpítették ki annak idején a kadétiskolából. Alig tud más egyebet erről a helyről, mint hogy házak ós oláhok voltak benne, zeg-zugos utcák, kisszerüségek ós sár meg unalom Ebből az egész elmosott szürke képből egy petroleumlámpás kávéházra emlékezik | tisztán. Foltozott posztóju billiárdasztalok zöld foltjai mögött a tükör fakuló fém' lapja alatt sok szinü likőrös üvegek tornyai közül egy fehér arc ós egy lángvörös hajcsomó világlott az emlékezetébe. Az ő lobogó fiatal vérének ! első aszszonya volt az a lány. Benne ismerte meg az asszonyt és azzal az elfogódottsággal emlékezett rája, ! amivel az életünk első titkot nyitó asszo1 nyára szoktunk gondolni ugy általában. Hanem akkoriban a mámor volt neki az a lángvörös haj és üdvösség az a lány, aki olyan nagyon szerette a kis kadétot, hogy a világért sem engedte volna meg neki, hogy pezsgőt igyék, mert az drága s az üzleti érdekek mélységes megvetésével órákig ott ült a kis kadét pikkoló kapucineres asztala mellett. S ez órák alatt csókokat váltottak ós a vörös hajú lány szentimentális tiroli dalokat énekelt meghasadt szívű princekről és a havasi gyopárról. Történtek azután egyebek is, de az ember elvégre diskrót s amik történtek, arról a tiszti karon kivül csak a kávés tudott, aki végül is kitette a vörös hajcsomót a likerös üvegek trónjából, mert: — Ilyesmi szerelmes libát nem használhatom, — mondta a derék kávés és igaza volt. A kávéházi vendég mintaképe nem a pikkolót ivó kadét, sőt . . . És azután a kis kadét is elkerült ós azután hadnagy lett ós igen ritkán jutott eszébe az a lány. » Egyszer azután, a mint egy késő őszi hajnalban a kaszárnya felé bandukolt késő éjszakáig tartó muritól bágyadtan, a kaszárnya kapujából váratlan elébe toppant az a régi, félig el is felejtett alak.