Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-26 / 95. szám

tozásokra lehet kilátásua't. obstrukciót valószínűleg meg fogja törni Tisza, bár erős a kilátás a technikai obstrukcióra. Ha ez bekövetkezne, akkorra tartja Tisza, amint beszélik, a végső ütőkártyát: a képviselőház fennebb is említett felosztását. A mai helyzetről eltekintve, a pártok a delegáció kérdésével is foglalkoztak. A szabbadelvüpáat a többek között Apponyi Albert grófot. Széli Kálmánt, KhuenHéderváry grófot, Láng Lajost és Wlas sics Gyulát jelölte a megválasztandó delegátusok közé. A függetlenségi pártban ugy határoz tak, hogy Kossuth Ferenc fel fog szólalni és az eddigi gyakorlathoz híven kijelenti, hogy pártja a delegációk megválasztásába nem folyik be. A Szederkényi-párt Okolicsányi Lászlót és Ugrón Gábort, a néppárt Zichy János ^grófot, Rakovszky Istvánt és W i 1 c s e k Frigyes grófot jelölte a delegációkba. Meg kell még emlékezni N y i r y Sándor honvédelmi miniszter beszédéről, aki ismét nagy sikert aratott a házban. Annál inkább nagyobb volt a sikere, miután beszéde hazafias szellemtől volt áthatva s mindjárt mindenkinek eszébe jutott a volt honvédelmi miniszter F ej é r v á r y beszédmodora és magatartása. Ennek az összehasonlításnak előnye szinte a főerőssége a honvédelmi miniszter sikereinek. Segítség a kisembereknek. A nagy közjogi csatát csak megvívják valahogy Budapesten és Bécsben, de idelenn százezrek evickélnek kinos-keserves küzdelemben a mindennapi kenyérért s még jóakaró szánakozást se juttat nekik a sors. Elvérzenek a létért, való nehéz küzdelemben a kis exisztenciák, anélkül, hogy használtak volna valamit maguknak s utódainak. A tengeralatti tragédiák ismétlődnek naponta előttünk : a kis halról, meg arról a nagy halról, amely felfalja a kicsit, folyton regélnek a társadalmi tudósok. De segítséget sehol se látunk. Mindenki a maga bajával van elfoglalva, egész területeken folyik az élethalál harc s a társadalom közönyösen haladt el a csatatér mellett, alrol az elvérzettek dísztelenül feküsznek. íme : a kisipart tönkretette a gépekkel dolgozó gyáripar s mint akinek lábát a gép kereke összemorzsolta, nem bír talpra állani többé. Pedig ezeren és ezeren élnek saját ipari munkájukból, nem akarnak a gyárak sorvasztó levegőjű ketreceibe vonulni, hát nyomorognak Munkájuk tartós, szorgalmuk kiváló, olcsóságuk hires, hiába, nincs becsülője ma a kisiparosnak, a gyár hitelez, s gyár gyorsan termel, bármilyen a portéka, a gyár eltudja helyezni, van reklámra pénze, van vigéce, van raktára, játsztva gyűri le a kisiparost, aki nem tudja a birkózás szabályait. Bizony legyőzi őt a gyárkémény. J ajh, szólnak a bölcsek, keserves dolog, de nincs mit tenni ellene. A kiskereskedő egész nap fárad, lótfut, a fillérért dolgozik, szolgáltatja a nagy hasznot a nagykereskedőnek, kinek kész pénzzel fizet. Es nem bir boldogulni. Mert őt terheli minden adó, minden kamat, ővé minden rizikó, ezernyi bajjal adja el portékáját, — adósai végtére se fizetnek, baj, baj. baj mindenfelé s naponta csukdossák be az ajtókat az üzletek előtt. Ismét elveszett egy-egy kiskereskedő. Hogy ne nevessen a magántisztviselő, arról is gondoskodott a sors. Ezeknél bizonytalanabb exisztencia alig van. A főnöknek nem tetszik az alkalmazottja — arra felmond. Mehet tovább. Betegség esetén az állásnak fucscs. És a kereskedelmi alkalmazottakról szólni se merünk. A legkisebb exisztencia: a munkás, ezideig bizonytalanul áll a bün és az éhhalál között. Ezek között van joga választani, — más választási joga ugy sincs. Ez már pária, akiről az állam csak az ujabb időben kiván gondoskodni. Védelmet kívánunk mindezeknek tiszta szivvel, önzetlen lelkesedéssel. Jóindulatot a hatóságok részéről, bajaiknak a kormány előtt őszinte feltárását. Ha van a hitelezőknek védő egylete, állíttasson föl az állam a kis emberek részére is védőintézmónyeket, amelyek megóvják érdekeiket, ál lami védőpaizsot tartanak a kizsákmányolás elé. Erőteljes kisipari politikát kérünk mindazok részére, akik a falanszterbe nem akarnak bevonulni. S amit nem tehet meg az állam, *•zon a társadalom jóindulata támogatása segíthet. A kis exisztenciák egyesülésével szemben a társadalom szeretetteljes segitőkeze nyújtson erőt a küzdőknek. Mert aki ott járt, ahol a könny patakokban folyik s a sóhajtás nem szűnik meg soha, nem tagadhatja meg segítségét azoktól, kik szegények, de emberek, kik élni akarnak. Jegyzők gyűlése Mezőberényben. Mult számunkban hirül adtuk, hogy a békésvármegyei községi jegyzők egyesülete vasárnap délután közgyűlést tart Mezőberény községében. Mióta az egyesület a tagok beiratkozása által megerősödött s a legutóbbi szeghalmi közgyűlésen elfogadott uj alapszabályokat a miniszter megerősitette, a jegyzői egyesület fejlődésének uj határára lépett. Az eddigi meddő élet helyett a teve enységnek, az eddigi nem törődés helyett az érdeklődésnek jeleit várta mindönki. Az egyesület múltja nem valami biztató a jövendő munkára, azonban a jelen eredményei már is arra mutatnak, hogy a jövendő munkássága a mult hibáit ki fogja pótolni. Az egyesületben az érdeklődés első jelét a Gyomán tartott közgyűlésen lehemert mikor a dragonyosok tovább mentek, Mariska bánatba merült. Apja, anyja meghalt, egyedül maradt a gazdaságban, ami azóta asszonykézben züllik, fogy, mint a holdvilág. Mariska nem törődik semmivel, senkivel, él, mert nem t het egyebet. Távoli rokonai annyi ezüstkészséget örökölnek utána, amennyit még álmukban sem láttak. A mérnök a keskeny hátn. széken kényelmetlenül érezte magát. Nyújtózott jobbra-balra, aztán egyszerre elaludt. Mariska bejött a szobába. — Elaludtál, fiam ? rebegte megilletődve Mariska, a mérnökre tekintve, aztán óvatosan rázogtni kezdte a vállát. János felébredt és körülnézett. — Kész az ebéd, gyertek ! — mondá Mariska ! Vékonyra szeletelt vadpecsenye után cukros süteményt hozott a vén szolgáló. Sovány ebéd volt, szinte szomorú. A befőttes üvegek tncatszámra vonultak fel. Müller János szomorkásán nézett a nénire. — Borod nincs, húgom ? — Nincs, fiam, nálam nem dorbézolnak. Lábán eladok mindent. Minek nekem ? Tudod, kétszáz forint kiadásom sincs egy esztendőben. Ha ruha nem kellene, olcsóbban is megélnék. Ebéd után a klavirhoz ült Mariska. Elmeregve lapozgatott a kották között, közben halk hangon beszélt. — Régen nem zongoráztam, de a ti kedvekért mindent megteszek. Husz esztendőben egyszer alig jön vendég a portámra. Megnyomta a sárga billentyűket és hosszú mnlódiába kezdett. A. ferde Lidi fekete kávét hordott fel, Müller busán lehorgasztotta a fejét — Hugóm, a Svarcenbergek indulóját tudod még ? — kerdé. Mariska nevetni kezdett. — Hogyne ? Akarod ! A billentyűkbe csapott és a mint játszott, egyszerre könnyek szivárogtak végig az arcán. A billentyűket verte ós mindig jobban sirt. Az ajtón halk kopogtatás hallatszott. Egy molyette vén zöld dolmány ós egy hófehér férfifő nyomult be az ajtón. Mariska felugrott. — Isten hozta Pál ur. Be jól tette, hogy eljött. Éppen magán gondolkoztam. A hófehér Pál ur — szomszéd kompoLszeszszor, aki nemrég özvegyi sorba jutóit ós unalmában délutánonkint meglátogattta Mariskát — szertartásosan meghajtotta magát. Sapkáját hóna alatt tartotta ós hódolattal járult közelebb a klavirhoz. — Az indulót tetszik ? — kérdi szomorúan. — Igen, Pál ur, felelt élénken Mariska. Üljön közelebb; mit csinált azóta, hogy nem láttam ? Pál ur köhintett. — Szomorkodom, kisasszony. Mit csinálhatnék ? Szomorkodom. Müiler János titokban intett. A hófehér Pál urat néztem, kopott zöld dolmányában és sárga szakállával, amint odaadással hajolt előre a klavir fölé ós amint halkan mondta: „Nagyon szép, nagyon szép. Hát hogy van Mariska?" És a fehér hajú leányt is néztem, amint fehér orcáját Pál ur felé forditá ós felelt: „Szeretném, ha maga is játszana valami zenét, legalább együtt játszanánk!" í: Alkonyodott ós tovább utaztunk. Köd járt a tájon ós a lápban, amint megközelítettünk, lidórcfények táncoltak. Csend volt, nyírségi csend. A faluk alusznak körül, az uriházakban a Svarcenbergindulót játszszák klaviron. tett tapasztalni. Azóta is m^g van a munkásság szép eredménye. Az uj alapszabályok már elkészültek, a megyebeli jegyzők majdnem mindegyike, — elenyésző csekély kivitellel kötelességének ismerte, hogy az egyesületbe beiratkozzék. Egyelőre enryi eredmény elég, többet nem kívánhatunk, hiszen a sietős munkának mindig meg van a hibája. A megerősödött, újra szervezett egyesületnek a mezőberényi közgyűlés lesz a a társadalom előtt való első megjelenése. Szükséges és kell, hogy ez a megjelenés éppen olyan impozáns legyen, mint az a hivatás, amelyet a jegyzők betöltenek. A társadalom előtt való egyesületi megjelenéssel képet kell nyújtania a jegyzőknek arról, hogy hivatásuk fontosságát ismerik ós e hivatás ügyei iránt meg van bennük az érdeklődés, — mert, amennyire képviseli az egyesület a jegyzők egyéni érdekeit, éppen annyira támogatja és elősegíti minden téren a szaktudást. Minden egyéb hivatalnok mellett pedig, különösen a jegyző szaktudása közérdek. A legvirágzóbb község fejlődését is megakadályozhatja, sőt tönkre teheti a jegyző, akinek szaktudása nincs, aki ügyeit napról-napra a jövőbe tekintés nélkül vezeti és aki nem tud törődni a nép ezerféle bajával. Remélhető, hogy a mezőberényi megjelenés impozáns lesz. Hiszen, ha nem igy történne, csak azt bizonyítanák be a békósmegyei jegyzők, hogy hivatásuk gyakorlásában nem vezeti őket a nemes becsvágy, hogy nem sarkalja őket a tudás vágya, mert aki már a saját maga ügyeivel, érdekeivel sem törődik, ugyan hogy is törődne a községi érdekeivel. A jelentkezések eddig csekély számban történtek, de miután még okvetlen több jelentkezés várható: a mezőberényi közgyűlés népesnek Ígérkezik. Annál is inkább, miután Mezőberény községe oly ponton fekszik, melyet vasúton, éppúgy mint kocsin kényelmesen fel lehet keresni. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőház ülése. Apponyi hajthatatlan. Budapest, nov. 25. (Saját tud. táv.) Rendkívül érdekes a kép. Az egyik mélyedésben ül Apponyi Albert gróf. Eltökélt szándékkal, hogy kilép. Körülötte hivei, akik rettegnek, hogy a vezér kilépósévél ki kell lépniök nekik is. Kapacitál ják a vezért, ne hozzon romlást legjobb barátaira, akik, ha ő kilép, kénytelenek volnának szintén elhagyni a pártot, ahol oly békében, munkátlanul éldegélnek. Kapacitálta Apponyi grófot P e r c z e 1 Dezső is, rája olvasván a házszabályokat. Apponyi hajthatatlan. Eléje kerül a grófnak Tisza miniszterelnök is. Rövid a beszédjük. Tisza gróf az ujjaival csettent, a mi azt jelenti, hogy a kapacitálás nem sikerült. A ssatmári vála»»táa. A jegyzőkönyv hitelesítése ellen bezzeg nincs ma kifogása senkirek. Türelmetlenül várják Benedek felszólalását. Áz elnöki bejelentések után Benedek János áll fel szólásra. Ugy érzi magát, mint Mészáros, 48-as honvédelmi miniszter, aki annak idején, mikor a honvédek vereségét jelentette, az országgyűlésnek ezt mondotta: — A pincéből szeretnék beszélni, hogy ne lássók arcom pirulását. Pirul az arca, ha arra gondol, mi történt tegnap Szatmárott, — Gyalázat! Csendőrökkel, pénzzel, presszióval választottak — hangzik a baloldalról. Benedek János : Ezen a választáson ütközött meg először a kormány a nemzet akarataival. Pap Zoltán : És a kormány vereséget szenvedett (Zúgás a jobboldalon.) Benedek János : Ez a körülmény kiemelte ezt a választást a rendes mederből. Mihelyt szóló és Lovászy Márton odaérkeztek, látták, hogy a régi rendszer feltámadt. K u b i n y i Géza: Hála Istennek ! (Óriási zaj ós tiltakozás a baloldalon). Benedek János: Vesztegettek, preszszióval dolgoztak. Előljárt evvel Hieronymi Károly, a ki a törvényszéki elnök nek azt mondta, hogy nincs megelégedve a hivatalnoki karával. H e n t a 1 1 e r Lajos : Persze, mert felébredt bennük a tisztessógórzós ! (Ellentmondások a jobboldalon. Zaj.) B e n e d ek János : Mi köí e ehhez a kereskedelmi miniszternek ? Igazságügyminiszter ő ? Ez nyilvánvaló, világos befolyásolás a kereskedelmi miniszter részéről. Végül felszólítja Hieronymit, hogy nyilatkozzék. Hieronynai Károly miniszter rögtön szólásra állott fel: Kijelenti, hogy ő a törvényszéki elnökkel a választásokról egyáltalában nem beszólt. A tisztviselők működésére se tett megjegyzést. Ellenben tény, hogy a fizetésrendezésről beszólt. Ámde mindössze csak annyit, hogy a nemzet mindig számit a tisztviselők áldozatkészségére. (Folytonos nagy zaj.) Ben e d e k János : A miniszter szavaival szemben fentartja állásait. Gróf Tisza István: A választásoknál előfordult szabálytalanságokat az illetékes fórum meg fogja torolni. Ami az ö hatáskörébe tartozik, hát kijelenteni, hogy akik bünhödésre rászolgáltak, bűnhődni fognak. (Zaj). Különben helyteleníti, hogy Benedek ezt az ügyet a Ház elóhe hozta, mert az nem tartozik ide. (Nagy zaj. Felkiáltások : Hát hová tartozik ?) Ezután következik a napirend: az elnök-választás. A Ház választ. Ezután rátértek a napirendre. Az alelnök választás volt az első pontja. A névszerinti szavazásnak az volt az eredménye, hogy 147 szavazattal báró F e i 1 i t s c h Artúrt választatott meg alelnöknek. Következett ezután a delegáció tagjainak a megválasztása, amelyet az ujoncjavaslat tárgyalása követett, melyhez Mukics Simon beszélt. ÚJDONSÁGOK. ~ — Rendkívüli közgyűlés. Békésvármegye törvényhatósága, mához, csütörtökhöz egy hétre rendkívüli közgyűlést fog tartani. A tárgyszorozat a megszokott rendkívüli ülésekénél hoszszabb, 35 pontból áll. Az elejét a miniszteri beköszöntő és búcsúlevelek foglalják mely után több fontos ügy következik. Tárgysorozatba van véve a többek között a csaba-apácai út ügye, Csaba határozata a Géza-megálló-tótkomlósi útszakasz 16 ezer koronás hozzájárulása tárgyában ; Tótkomlós község határozata 20 ezer koronás kölcsön felvételére stb. A közgyűlés, — mint rendkívüli — aligha lesz népes. — Főgimnáziumi felügyelök. A vallás és közoktatásügyi miniszter most nevezte ki a felekezeti iskolák állami felügyelőit. A csabai ós békési gimnáziumok felügyeletével Nátafalussy Kornél nagyváradi, a szarvasi főgimnázium felügyeletével Gór esi Kálmán debreceni tankerületi kir. főigazgatót bizta meg a miniszter. — Villamot-világitás Orosházán. Orosháza községében is régen szőnyegen forog a villamos-világítás kérdése, mely azonban közbejött akadályok miatt sohasem tudott dűlőre jutni. Most azonban ugy látszik, | hogy mégis lesz valami a dologból. Amint értesülünk, a villamos-világítás ügyében összehívott bizottság ülést tartott, amelyen elhatározták: négy elsőrendű villamoscéget hat héten belől beterjesztendő ajánlattételre hívnak fel. — Hát a csabai bizottság mit csinál ? — Képviselői beszámoló beszéd. Békés község képviselője: Kecskeméthy Ferenc az elmúlt vasárnap tartotta meg beszámoló beszédét nagy közönség előtt. A beszédben a képviselő kitért a mai politikai helyzetre, valamint kijelentette azt is, hogy ő azokhoz csatlakozik, kik az obstrukciót folytatják. — Az orosházi Kossuth-szobor. Mult számunkban megemlítettük, hogyHo rvai János szobrász a csabai Kossuth-szobor bizottságnak egy gipsz mellszobor mintát küldött. Horvai Orosháza községének is két pályatervét küldte el a felállítandó Kossuth szobor pályázatára. A természetes nagyság egy ötödrészében készült gipsz minták a község tanácstermében vannak közszemlére kitéve, amelyek felett a szoorb bizottság a napokban határoz. — Rablógyilkosság a füzesgyarmati határban. A zsáka-füzesgyarmati határban a mult napokban egy öreg vándorló legényt vérbe-fagyba találtak. A közeli tanyabeli cselédség vette észre a szegény öreg szerencsétlen halálát, akinek a fejét, mint később kiderült, Balog Lajos nevü 19 éves