Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám
1903-11-22 / 94. szám
XXX. évfoly am. Békéscsaba 1903. Vasárnap, november hó 22-én 94. szám. BEKESME GY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉBESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Tisza és Körber. Mikor a fenevadak megakarják marni az állatszeliditó't, a ravasz férfiú odavet nekik valami hitvány koncot, hogy azon marakodjanak össze, azt falják föl és őt hagyják békében. Ilyen hitvány konc az osztrák politikusok szemében a jámbor Magyarország. Bömböl a cseh oroszlán ? Acsarkodik a polyák hiéna ? Morog a német medve ? Nosza hamar, dobjuk oda a birkát, a gyámoltalan áldozatot ! Igy cselekedett Körber ur legutóbb a Reichsrathban, amikor beterjesztvén a kiegyezésről szóló javaslatot, hogy annak és becses személyének a pártok jóindulatát megnyerje : a legvakmerőbb módon beleavatkozott Magyarország belső dolgaiba és egész önkényesen ugy megnyirbálta a mi jogainkat, hogy Schmerling meg Haynau se tudta volna különben. No hát erre a legújabb osztrák arcátlankodásra a magyar parlamentben el kellett hangzani a méltó válasznak, hogy csattanjon tőlo a Körber úr orcája. Fölháborodva gyűltek a Házba a honatyák, s azt hitték az ellenzékiek, aggódtak egyes szabadelvüpártiak. hogy Tisza István gróf nem fogja elég energikusan visszautasítani kedves kollegája förmedvényét. De nem igy történt. Fölállott Tisza István gróf és olyan keményen megmondta Körber urnák amit megérdemelt, hogy csakúgy bámult bele az egész képviselőház. Még az ellenzék is megvolt elégedve a magyar miniszterelnök válaszával. Labancot vártak és egy kuruc legény állott előttük. Ez már beszéd. Emlékezhetünk arra a gyámoltalan dadogásra, amit Héderváry gróf elkövetett, amikor szintén Körbernek kellett odakiáltania, hogy hátrább az agarakkal. Ez törte ki akkor a volt miniszterelnök nyakát. De emlékezhetünk arra is, hogy milyen etőteljesen utasította rendre Bánffy Dezső báró Kálnoky külögyminisztert, amikor az Agliardi esetében szintén Magyarország dolgába ütötte bele az orrát. Ez törte ki akkor Kálnoky nyakát. Most is ugy áll a helyzet, hogy Tisza mai nyilatkozata után, vagy neki, vagy osztrák kollegájának tá vozni kell. Párbaj ez életre-halálra. Egyikük felesleges a világon. Mi azt hisszük, józan ésszel azt kell hinnünk, hogy a távozó csak Körber lehet, mert hiszen Tisza Istvánnak, ebben a kérdésben csakugyan mögötte áll az egész magyar közvélemény. Lehetetlennek tartjuk, hogy döntő helyen Körberhez ragaszkodjanak s ezzel megsértsék az egész magyar nemzetet, hacsak egy világos pillantást vetnek az ausztriai állapotokra. Nézzük csak hogy áll most az a hírhedt bécsi parlament ? Amikor Körber előáll a kiegyezés fontos javaslatával, mely milliók létérdekét, a monarkia jövendőjét érinti, — akkor az osztrák pártok előállanak száz meg száz b?adványnyal, sürgősségi inditvány nyal, ugy hogy a belátható jövőben nincs is reá remény, hogy a kiegyezés tárgyalás alá kerüljön. A nemzetiségek oly feneketlen gyűlölettel vannak egymás iránt eltelve, hogy ott parlamenti tárgyalásról szó sem lehet. A koronának be kell hát látnia, hogy Ausztriára nem számithat. Tisza István gróf is tapasztalhatta, hogy valódi siker számára csak azon a mezőn terem, ahol a magyar nemzeti politika virágai nyilnak. Babért csak arról a földről szedhet, amely nek hantjai alatt a hősök nyugsza nak, akik az alkotmányért és szabadságért elvéreztek. Ezek után a baborékok után nyúljon, ós akkor embere lesz minden magyar embernek. Vége van ebben az országban a labanckodásnak. Kuruc erények kellenek. Egy kicsit vissza kell térnünk a múltba, hogy előre mehessünk a jövőbe. A politikáról. — Fővárosi munkatársunktól.— Budapest, nov. 21. Ha nem volna Tis za és Körber afférja a felszínen, bizony nehéz volna valamit írni a politikáról. Az obstrukció ugyanis folyik tovább, nyugodtan beszólni a Q- a b á n y i Miklós beszédjéről alig lehetne, mert az nem volt egyéb felolvasásnál és kedélyei anekdotárásnál. Móg a folyosókon sincsen vidám hangulat, mint máskor. A diskuráló, beszélgető csoportok ritkák ós már a kormány jövendő terveit sem ismertetik a szállongó hirek. Megemlíteni azonban mégis érdekes az, hogy Tisza támog atni fogja KhuenHéderváryt Temesvárott. Lemegy vele Temesvárra s móg a szabadelvű párt ötven tagja is kísérni fogja. Itthon csak ilyen apró események történnek, amig Tisza nem tesz „valamit", ahogy régebben hallatszott. A teljes érdeklődés az iránt fordult, hogy mit mond Kör b e r most Tiszának. Milyen le«z a válasz, és lesz-e megint támadás a magyar államiság ellen. Mégis törtónt a nagy beszéd s egy előkelő bécsi politikus Körber beszéde után igy jellemezte röviden a helyzetet. — Körber beszéde hattyúdala volt az osztrák kormányelnöknek. Körbert bukott embernek tartják minden vonalon. Pedig a Reischrath ülésén taps és tetszószaj kisérte minden szavát, s majdnem ugy ujongtak odaát a miniszterelnök beszéde folytán, mint ahogy mi ujjongtunk országszerte Tisza István beszédén. Az osztrák miniszterelnök azt mondta, hogy érdeklődnie kellett a magyar országgyűlés eseményei iránt, s ez érdeklődése közben nem tett egyebet, csupán kifejtette nézeteit a katonai kérdés törvényes alapjaira vonatkozólag. A bécsi parlamentben, ahol tudvalevőleg nem szoktak szalonnyelven beszélni a hon atyái, meggyökeresedett szokássá vált, hogy valahányszor szólásra emelkedik Körber Ernő dr., az ellenzék mindannyiszor a következő szeretetreméltó fölkiáltással üdvözli: — A legnagyobb hazug kezd most beszólni Magyarországon móg nem használunk ilyen erőteljes kifejezéseket s igy csak simán jelenthetjük ki, hogy az osztrák minisztereinők mindjárt beszédje elején elkerülte az őszinteséget. Mert nem igaz az, hogy Körber megmaradt az egyszerű érdeklődós határai között, mikor figyelni kezdte a magyar országgyűlés eseményeit; valamint nem igaz az sem, hogy a katonai kérdésnek törvényes alapjai abban a keretben mozognak, melylyel ominozus beszédében körülhatárolta az osztrák kormányelnök. Nem volt helyes beszédének többi része sem, miután Magyarországnak Ausztriával „közös" törvényei nincsenek. Mindez azonban nagyon tetszett az osztrákoknak, hogy lehet hát az, hogy mégis terjed Körber bugásának hire. Megadta erre a választ egy bécsi estilap, azt irván, hogy Körber menni fog, csupán azért, miután Tiszára nagyobb szűkség van most, mint ő reá. Békésmegyei Közlöny tárcája. A lányosarcú szőke kispap. A lányos arcú szőke kis pap A szent könyveket bújta rendre. És nem ösmerte a szerelmet Sohse gondolt a szerelemre. Egyszer levele jött hazulról: »Fiam! nagy a szomorúságom, Kis húgod elment bucsuzatlan, Epeszt a gond, kerül az álom/« »Tudod, hogy mindég ugy szerette A bús dalt, a szagos virágot. A dal, illat megvesztegette Szivébe lopott vágyat, álmot. A csábitó szavára hajlott. Most ág veri, tán tüske tépi, Kis húgodért fiam imádkozz, Hogy elbukott, bocsáss meg néki.« A lányos arcú szőke kis pap A szent könyveket félre tette A választ is megírta mindjárt, Most se gondolt a szerelemre; Aki az anyját nem becsüli Jaj annak, jaj, veri az Isten, Te tudod, hogy jó testvér voltam, Sirját megástam, eltemettem /« Ment a ligetbe, hogy feledje Nyomát is a tragédiának, Hónapja volt a szerelemnek, Ideje a virágnyilásnak. A liget mélyen mosolyogva Szerelmes párok keltek jártak. Eszébe jutott egy fehér ház, Mosolygó arca egy leánynak. A levelet kezébe vette Minden sorát kijavitotta : >Edes Anyám vigasztalódj meg Várj szeretettel kis húgomra, Mert visszajő, én imádkozom Ág ne verje, tüske ne tépje Aztán írd meg azt is Anyuskám A Gál Irén nem ment-e férj hé /« Farkas József. Uzsora-kamat. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta ; Bartóky Mária. — Tessék felmenni a kastélyba is, — mondta a jegyző az uj doktornak, egyóbb informátiók között — az uraság mindig itt lakik, hasznos dolog velük jól lenni. A magas, fakó arcú doktor sommásan köszönte meg a sok jó tanácsot és nem ment fel a kastélyba. — Minek ? — gondolta — ott bizonyára sok a parádé, vendég, zaj, mosolygás g ez neki oly nehezen ment — nekem csak csend kell, csend . . . csend . . . olyan fáradt vagyok. Ő maga gondolta s a többi mondte is: tán meghalni jött ide, nem gyógyítani. Sápadt, keskeny arcát, sötét szakáll folyta körül s tekintete révedezve járt, mintha keresne, várna valakit, vagy elmúlt idők szomorúságára gondolna szüntelen. Arra gondolt. Zugó patokra, lombos, hajlott koronájú fákra, meg két alacsony, virágtalan sirhalomra. Ez tartozott ő hozzá, de meszsze került tőlük, hát csak a felhőkön át kereste a tájat. Es vágyott oda a lelke mondhatatlan vágyakozással, mégis kerülte s fáradt ló lekkel gondolta néha : — majd nem sokára oda kerülök. Oda a molnárók mellé, a molnár fiu. Szinte akarata ellenére került a kezébe a diploma. Mikor a molnárók már kint pihertek az alacsony sirhalom alatt, a molnárfiu még kicsi volt. Vagy tiz éves vézna gyerek, fakó arccal, mit a futkosás, labdázás izgalma nem festett soha pirosra. A pap lett a gyámja. — Kár lenne belisztezni ennek a gyereknek a kabátját — mondta, a rektor meg szive szerint ráhagyta: — Jól fog az esze, tán még pap is lehetne! A malom idegen kézre jutott, a földecske is, meg a szőlőskert. Mikor minden rendben volt, a fiúra is kimondták, hogy: kitűnően érett; — a gyámja megmondta neki: Eszed is van, pénzed is van, válassz pályát s haladni fogsz rajta. — Orvos leszek — mondta nyugodtan, szomorún. — Szép pálya, segíteni a szenvedők baján. És az lett és segített. Egyszer rohanva jön a libériás inas a kastélyból. — A móltósága azt üzeni, tessék sürgősön feljönni. — Ki beteg? — ü kisasszony. Felment. A kisasszonyt ismerte meszsziről. Rózsaszínű szőke lány volt, edzett, ruganyos, karcsú. Látta, két ijedős lovat hogyan fékezett meg, látta, hogyan sétál kilóméter számra a nagy doggjával. — Nem^lesz nagy baj — gondoltta — . tán csak megijedtek egy kis rosszullótől. Mire mind ezt végig gondolta, már fenn volt, benn a kókfüggönyös ágy mellett, honnan szinte könyörögve lángolt két égő csillag s a csipkék közül két hófehér kar nyúlt felé: — Doktor úr, nem akarok meghalni. — Ha akarna, sem kapna rá beleegyezést, — mondta csendes, lágy hangon a doktor s rendelkezett nyugodtan, mintha teljesen igy gondolta volna a helyzetet. Pedig nem igy gondolta; nagy baj volt. Másik szobában, távol a betegtől, beszólt az apának. — Valami rendkívüli izgalom érhette ; lehet, hogy az üde vére legyőzi, de hatalmas ütés lehetett, mely ezt az acélos idegeket igy megtörte. Ettől^meg kell óvni, másodszor nem birja ki. Fásultan, gőgösen hallgatta az apa. Lecke akar ez lenni vagy gúnyolódás. A vesékbe csak nem lát egy ily senki. Ha doktor, hát gyógyítsa a testet, a lélekhez mi köze ? Mert a kastélyon kivül Strolin S> a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdöbeteg'ség'eknél, légzőszervek hoi'ütos bajainál, úgymint idült bronchitis, zamárhurat és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).
