Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-08 / 90. szám

éljenzósbe. Elmondta » miniszterelnök programjában a katonai kérdésekről szólva, hogy első sorban a hadsereg jelvényei fognak közjogunknak megfelelően reformáltatni. Azután a katonai büntetőjudikatura a szóbeliség, nyilvánosság ós közvetlenség alapjára kerül és magyar lesz a védelmi tárgyalás nyelve az első fokon. Az idegen csapatoknál levő magyar tisztek magyar csapatokhoz kerülnek és a tisztnevelósnól a magyarság érdekeit arányosan fogják érvényesíteni. A tisztviselők fizetésemelésére vonatkozólag kijelentette, hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy véglegesen nyilatkozzék, hogy beterjeszti-e a kész javaslatot mostani szövegében, miután ez csak fél munka, kielégítetlen maradván benne a megyei tisztviselők érdeke. Törekvése azonban, hogy a kérdés 1904-ben megoldassék, azonban a márfelkeltett remények kielégítése céljából rendkívüli pótlék alakjában ki fogja osztani a kor mány azt az összeget, mely az 1903. évi költségvetésbe fel van véve. Áttért majd í a kiegyezésre, fontos feladatoknak mondta a munkakórdós rendezését, a közigazgatás reformját, a közlekedési hálózatok kibővítését. A községi terhek emelkedése folytán a kormány fontos feladatának tekinti, hogy e kérdést sürgősen tanulmányozza. Az igazságügy terén a polgári peres eljárás reformja a legfontosabb feladat. A vallás és közoktatásügy terén a katholikus autonómia megvalósításán ós a kongrua rendezésén fáradozik a kormány. Az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtásáról is megemlékezett Tisza, melyet majd jóakarattal igyekszik megoldani. A programmon kivül az elnökválasztás iránt mutatkozik egy kis érdeklődés, ez azonban nem valami nagy, miután kétségtelen, hogy elnökké P e r c z e 1 Dezsőt, alelnökié Jakabffy Imrét fogják megválasztani. Az államtitkárságok betöltése körül is egyre elmaradnak a kombinációk ós előtérbe lépnek tényleges feltevések ós elfogadások. Hir szerint főldmivelósügyi államtitkársággal legújabban Makkfalvay Gézát kínálták meg, aki azonban még nem nyilatkozott, hogy ezt elfogadja-e. A kereskedelemügyi államtitkárságra csupán Serényi Béla gróf nevét emlegetik, aki hosszas kapacitálás utáu, amint mondják, végre elfogadta. — Itt említjük meg azt is, hogy Tisza István gróf miniszterelnök titkára báró S k e r 1 e c z Iván miniszterelnökségi segédtitkár lesz, a ki már a harmadik miniszterelnöknek az adjutánsa. Még Széli Kálmán alatt jutott • tiszthez, mint a iatalon elhunyt Hazay utóda, titkára volt Khuen-Hédervárynak, s most megtartotta Tisza István is. Hogy pedig mit hoz a közel jövő, valószínűleg hétfőn fog eldőlni. Ekkor lesz a Kossuth-párt értekezlete, amelyre még a vidéki tagokat is meghívták. Itt fog eldőlni, hogy kik vannak többségben a pártban : a harc vagy a béke hivei ? A kereskedők nyugdijüqye. Felette fontos, a kereskedők egész jövőjére kiható kérdés foglalkoztatja ugy a szaksajtót, valamint az egyes kereskedő egyesületeket: a kereskedők nyugdíjügye. Az aradi kereskedők körét illeti a kezdeményezés érdeme, mely nagy lelkesedéssel ós buzgalommal vette kezébe az ügyet, s miután mi reményt sem látott arra nézve, hogy a kereskedők nyugdíjintézménye a kormány segélyével, vagyis törvényhozás iuton megvalósíttathatnék, országos akciót indított meg magánnyugdíjszervezet megalkotása érdekében Az összes társegyletekhez megküldött felhívásban részletasen ismertette ez érdekben szándékolt lépéseit és pedig nevezetesen, hogy ugy ő, mint minden társegylet saját körében nyugdíj alapot létesítsen s igyekezzék ezt minél magasabb összegre növelni, s midőn ezen különkülön gyűjtött nyugdíj alapok egy bizonyos tekintélyes összegre gyarapodtak, akkor az egyes társulatok küldöttjeiből álló országos értekezlet kimondja az alapok egyesítését és annak további kezelésére és felhasználására egy országos bizottságot alakit, mely a kormánynyal tárgyalásokba bocsátkozik ós a begyült országos alap felajánlása mellett fogja a módozatokat keresni a kötelező nyugdíj intézmény létesítésére s csak lépései sikertelensége esetében lép ismét az önálló cselekvés terére és létesiti a kereskedők ós kereskedelmi alkalmazottak országos nyugdíjintézetét. Az aradi kereskedők köre által megindított gyűjtés igen szép eredményre vezetett, mert a nyugdijalap aránylag igen rövid idő alatt több ezer koronára emelkedett. Azonban a hbzai társegyletek közül egyedül a nyitrai kereskedők társulata csatlakozott a megindított mozgalomhoz. Súlyos vád volna a hazai kereskedők s azok egyesületeivel szemben annak feltevése, hogy nemtörődömség, vagy közömbösség idézte elő azt, hogy a felvett felette fontos eszme iránt oly csekély érdeklődést tanúsítottak Ennek felvetése azonban merőben téves és alaptalan volna. Hiszen saját érdekükről, saját jövőjükről vau szó, s igy elképzelhetetlen, hogy önmaguk ellen vétkezni, saját érdekeit csorbítani akarták volna. Legyünk őszinték ! A kereskedő-egyesületek vezetőségei tisztában voltak a helyzettel. Látják, napról-napra észlelik tagjaiknak a száraz kenyérért folytatott keserves küzdelmeit, a titáni harcot, melyet maguk és családjuk megélhetéséért, nevük becsületének fentartásáért vivnak és ennek tudatában jó lélekkel nem törekedhetnek arra, hogy tagjaik küzdelmeit — ha mindjárt a jövőjükről gondoskodás, sorsuknak munkaképtelenségük idejében biztositása jogcime alatt is — fokozzák, valamint jól tudják azt is, hogy ezen törekvéseik külömben is sikertelennek maradnának, mert az ily uton begyült összegekből — csekélységüknél fogva — egy országos nyugdíjintézet alapitható nem is lesz. Fenti körülmények indokolják tehát a hazai kereskedő-egyesületek ezen ügyben követett eljárásáts ugyanezek szolgáltattak alapot azon sajnálatos vélemény megalko tására is, hogy a kereskedők nyugdíjügye magánnyugdíj intézmény szervezése utján rendezhető soha sem lesz. A kereskedőknek ragaszkodniok kell a kötelező nyugdíj biztositás törvényhozási létesítéséhez, ez iránt kell akciót inditaniok, e végett kell harcolniok. Természetes, hogy e tekintetben sem szabid hinni, hogy a kereskedők nyugdijához szükséges alapot mások, avagy a kormány fogják megteremteni. A nyugdíjalapot bizony ekkor is a kereskekők és a kereskedelmi alkalmazottak filléreiből kellend összegyűjteni, csakhogy a kötelezőnyugdíj biztositás esetében senki magát az alól ki nem vonhatná és igy az egyesek minden lényegesebb megterhelés nélkül gyűlne össze azon összeg, amely a kereskedők, kereskedelmi alkalmazottak országos nyugdijinlézmónyónek alapját képezné. Magánúton, az egyes kereskedői egyesületek még oly lelkes, még oly buzgó mű • ködóse utján is, az ehez szükséges tőke megtermelhető sohasem lesz, az országos nyugdíjintézmény sohasem létesülhet. Nem vezethet sikerre az ily irányú mozgalom és pedig nemcsak az egyesületek és azok tagjainak — sajnos — i_;eu szerény anyagi viszonyai mi itt, hanem ettől eltekintve azért sem, mert a kereskedők ós kereskedelmi alkalmazott.iknak esik véletlenül is kis része áll szervezetben. Ipartársulatok módjára kellene a szervezkedést keresztül vinni, hogy a létesítendő uj szervezetbe minden kereskedő és kereskedelmi alkalmazott belépni tartozik ó* ezea szervezetek keretében volna a nyugdíj ós betegsegóiyezós kérdése megold uidó. Nem hihető, hogy ily irányú mozgalommal a kormány nem törődni, inert hí sen ezen kérdésnek ily uton megoldása valóban közérdek ; nemcsak .1 kereskedőknek, de valóbm a társadalomnak és az államnak érdeke, hogy millióra menő polgárainak sorsa, existenciája önerejükből, másoknak minden hozzájárulása nélkül a . jövőben biztosítva legyen, hogy a munkaképtelenné vált, elszegényedett kereskedők - és kereskedelmi alkalmazott ik ne szorulja: nak a már végletekig igénybevett társad idalom, avagy épen az amúgy is túlterhelt közönségek segélyére. Ez irányban kellene mozgolódnia a csabii kereskedők egyesületének is ói akkor, ha minden kereskedői egyesülésnek egyirányú [a munkája : — ha nem is a közel jövőben de idővel létesülhetne a kereskedők nyugdíjintézete. Az esküdtek határozata A felmentett gyermekgyilkos. a gyulai esküdtszók legutóbbi határozata, melynek alapján a biróság felmentő i óletet hozott, jogászkörökben élénk feltűnést keltett, s igen alkalmas arra, hogy az esküdtbíróság intózménj'ét, — melyre a mi népünk még különben sincs megérve — diszkreditálja. Az esküdtek maguk sem gondolták meg, hogy verdiktjükkel közerkölcsbe ütköző doigot követnek el, mert aligha voit szándékukban egy gyilkos asszonyt a büntető biróság kezéből kimenteni, miután semmi olyan indok sem forgott fen, mely csak valósaiuüvé is tehette volna a gyilkos részéről a tett elkövetése alkalmával a beszámithatatlanságot. Az orvos-szakértők megállapították hogy özv. Csetnegi Mihályné teljesen épeszű, normális gondolkodású és akaraterejének teljes birtokában levő asszony, ki unokájának megfőjtásakor semmi körülmények között sem lehetett olyan lelkiállapotban, mely a beszámitható-ságot ki zárja. De az orvos-szakértők véleményétől eltekintve, vádlottnak a biróság előtti viselkedése is meggyőzhette volna az esküdteket, hogy annak gondolkodásában semmi rendellenesség sincs, miután értelmesen, összefüggő előadásban beszélte el a gyilkossá g legesekeiyebb körülmenyeit is. Beismeréséből könnyen meg volt álla pítható, hogy az újszülött kisdedet a jövő miatti aggodalomból fojtotta meg, inert attól tartott, hogy ha leányának ballépése köztudomásra jut, nem fog tudni férjhez menni, s a szerencsétlen kis poronty ne veló.se is sok nélkülözést hárít rájuk, azért leghelyesebbnek vélte attól örökre meg szabadulni. Leányának állapota semmiesetre sem volt reá nézve váratlan, miután arról máijanuárban értesült ós ballépését a leány március hóban előtte bevallotta. A gyilkosságot tehát az asszo:.y előre megfontolt szándékkal követte el, a szégyenérzet ótöbbi gyermekétől való félelem legtü ebb enyhitö körülményül volt javára betudandó. Ennek dacára az esküdtek oly különös határoz itot hoztak, hogy - a törvényszék jobb meggyőződése ellenére kénytelen volt felmentő ítéletet hozni. Az első fokérdósre az esküdtek gyilkosságban mondották ki bűnösnek Csetueginét, de a mellókkérdésre már U'^y válaszoltak, hogy a tett elkövetése alkalmával elmei.ehetsógc annyira meg volt zavarodva, hogy szabad elhatározásában az által megakadályoztatott. Az esküdtek vagy nem figyeltek a vádlott vallomására, vagy nem - értették meg a szakbiróság által hozzájuk-iutózett kérdés valódi értelmét, mert lehetetlenség, hogy egy kifejezetten beismerósbíii levő gyilkost ják a kezemet. Nem azért olyan fehér . . vagy igen? De ha apus jönne, akkor feléje lendíteném az én látha- tatlan hintámat és ő hamarjában nem is tudná, ki az a kisasszony, aki a nyakába repült . . . Tizennyolc éves vagyok. Már tizennyolc éves vagyok — ós milyen gyerekségeket írok ! Miért is csúfol apa „kis költőtárs"-nak . . . Május 3.— Te szegény könyv, melyben az őszinteségemnek szoktam vidám találkát adni, — most már leírhatlak a jaj !jaimmal . . Nincs ós nem is lesz már semmi mondani valóm. Csak egy nagy, zokogó üresség vagyok. Egy szomorú cserép vagyok, amelyből ellopták a virágokat. Sze*góny apa ! A naplóm még nem is tudja . . Csak azt tudja, liogy márciusban, mikor tizennyolc éves lettem, itt voltál a szobámban és egy kis,bársony-tokot csempésztél az asztalomra. És most már ! Apa megölte magát. A mi szép apánk, a mi nagy apuskánk ! Most három hete ; délután a szobájába ment, az Íróasztalára fektette a fejét, ugy altatta ... Én azt hittem, hogy egy novellán gondolkozik, pedig már akkor készen volt. Kért, hogy ne háborgassam. Este felé benéztem a kulcslyukon, de nem tudtam már a sötétségben kivenni az alakját, beletünt az alkonyatba ós nem is jött belőle többé elő ... . Mennyit sírtam, és mégis .... milyen keveset tud az ember sirni . . . Megrohant bennünket a részvét, az utálatos . . .• 0, milyen hévvel törölte a nagy ember árváinak a könyeit! Az irodalmi társulatok hogy irodalmárkodtak, az újságok hogy kutattak utána. Apa gondoskodott rólunk, Györgyről meg rólam ; de egy búcsúszót sem hagyott nekünk. Szegény apa, talán nem mert irni. . , Miért tette ? Miért tette ? György összetette a kezét, ugy kórt, hogy ne kutassuk . . . Istenem, ö tán n égis tudja s csak nekem • kell beleőrülnöm, mig lehetetlenségekből lehetőségeket kovácsolok ! Hány milliószor fogok még hiába belemarkolni az éjszakába ? ! Mennyi reménye van ahhoz képest annak, akinek a gyémántja belekivánkozott a tengerbe . . . Most már ugy emlékszem, hogy apa mindig szomorú volt. De mintha akkor nem láttam volna ezt igy. A vig napokból is hogy kifakultak a sugarak . . . amióta édesem karjába nem fonhatom a karomat. Hogy szerette mindenki ! De azt nem is érdemes szeretetnek nevezni az ö szeretete mellett. 0, aki minden szivek számüzötteit is a magáéba fogadta ! . . . Az égitestekre is gyászfátyolt kellene kötni, hogy nappal is éjszaka legyen. Jaj, ugy szédülök. Jaj nekem ! Amióta eltűnt abban a kilincstelen ajtóban, — folyton beteg vagyok. Oly bágyadtak az érzékeim ! Csak vonszolom magamat abból a szobából ebbe a szobába, ebből a szobából abba a szobába . . . Most mindig azt álmodom, hogy kimeríthetetlen egymásutánban gyászkocsik robognak el előttem ós két oldalt leányok állanak végtelen sorfalat, a fájdalom öreg vésett arccal merednek a kocsik után. De minden leány én magam vagyok és minden gyászhintó apát viszi . . . Ma megfejtettem ezt az álmot Annyit jelent, hogy őt sohasem lehet egészen eltemetni és hogy az egész életem egyetlen, nagy bucsuintés lesz Hozzá . . . Jutiius 1. — Hogy elment a mi apuskánk ! Hogy elment . . . Milyen jó volna utána szökni ! De ki tudja, a homályban vándorlók találkoznak e? Mindig gondolkozom ós egyre kevesebbet tudok. Milyen különös, hogy apa csak egy gyászkeretes kép. Hogy mindaz a sok halott a sok sirkő alatt csak az élők sorsának egy-egy fordulata . , . Igaza van Györgynek, nem szabad annyit töprengenem. Apa negyvenhót éves volt; és bárhogy múlik az idő : ő már nem öregszik Amilyen az utolsó pillanatban vvlt, olyan marad már az emberek szemében örökre. Viszont eddig a koráig ő már sohasem halhat meg. Az életünk tartalma hát — akármilyon kicsi is — örökre megmarad. Attól nem lehet a halottat sem megfosztani. Én nem tudom miért mondja György, hogy ezek őrültségek ? Én azt hiszem, hogy mindezt már nagyon sokan gondolták. Mindenkinek kell ezt gondolnia, akinek az asztala, a családi asztala mellől egy olyan kedves embert hivott el a halál, — amilyen nekünk apa volt. Ugy fáj a szivem, hogy nem tudom miért kellett ugy sietnie . . . Mintha egy völgyfenékről hirtelen felszakad a viz és megtelik vele az egész — a lelkem is ugy megtelik könyekkel. Vájjon, ha visszatérhetne, visszatérne-e ? 0, a sors milyen rosszakarattal van' hozzánk. JutlillS 4. — És mégis megtudtam, hiába nem mondták. Alig merem leírni, pedig gondolva inkább szép mint csúnya Apa, szegény npa szerelmes volt. Biztos Nem unt meg hát bennünket, nem unta az életet sem — csak szerelmes volt. Istenem, tudom, hogy szógyen ezen gondolkoznom, de hogy lehet, hogy apát nem szerették, hogy megkínozták, hogy a kezébe diktálták a revolvert ?! Oiyan okos, olyan szép ós hódító volt! És fiatal is. Én értem, hogy szerelmes volt, de mégsem értem, hogy ennyire. Egyik hírlapban olvastam róla egy emlékezést. Bírálja irta ós ón nem tudom, hogy lehet ezt megírni — ós ugylátszik, még sincs benne senrni rossz. Az emberek I bizonyosan azt mondják hogy érdekes. Azt irja . „Irodalmunk szép lovasa te, a ki p i- ! rancsoió tollal írott, szerelmi regényeidben ' sohasem hazugságoknak állítottál emléket, ki diktátora voltát örök théinádnak : a nőnek, talán az volt a végzeted, hogy egy szép lázadód törje ketté coliadat ?! "Megmutattam Györgynek ; ő elsápadt, kikapta kezemből a lapot ós széttépte. Azután megbánta hogy brutális volt, megölelt és mindaketten sírtunk. Nagyon szeretem Györgyöt. 0 gyermekesebb nálam s még azt hiszi, hogy én vagyok ^gyermek . . . Szegény, szerelmes apán! Éii idegenkedem ettől a dologtól, de apára még nagobb szeretettel, még nagyobb fájdalomm 1 gondolok.Mintha egy büszke gyermeket érettebb korában fenyítenek meg először — olyantorma lehetett ez reá nézve . . . Augusztus 9. — Fekete ruha, fekete keztyü, fekete fátyol . . . Ma a tükör előtt álltam és az a gondolatom volt, hogy a világon a legkomolyabb jelenség egy gyászos leány . . . Nincs már édes pohár. Rózsát vittünk a fekete oszlopra . . . A temető kapuja előttópp akkor ült a kocsijába egy fiatal nő. Magas, elegáns, az arci oly fehér, aminőt sohasem láttam ; de azért nem visszatetsző, mintha tejszín tavon halvány rózsák himbálódznának. György ijedten tekintett reá, aztán hirtelen megemelte a kalapját. A következő pillanatban reszketni kezdett a keze, az arca piros lett ós a szeméből megindult egy köny. Egy pillantással megértettem. Akit a kocsi elvitt, a szép asszony . . . Az tudja, hogy miért halt meg az apánk. Sokáig, elkeseredett nézéssel néztem utána, de később csak csodálkozva, tágranyilt szemekkel. Mikor György befelé vezetett a sírok közé, akkor, nem tudom, hogy jutott az eszembe, de azt mondtam : szegény asszony ! Magam is csak akkor értettem meg, mikor hallottam ; mintha egy idegen védte volna a lelkem ben —- az én örök vádam ellen. Irtózom attól, hogy rá gondoljak s pedig tudom, hogy most már nem fogom eltelejteni . . . Apa sírja nagyon szép ; de egy sir minél szebb, annál szomorúbb . . . Augusztus 10. Oly furcsa ós ostoba, amit álmodtam. Mintha a Mari nénivel sétáltam volna a vízparton ; egyszerre szembe jön velünk ez a hölgy ós György kiséri. Elhaladnak mellettünk, tovább sétálunk ós pár perc múlva futva jön felém György, a kezében egy fehér rózsával. „Ezt 0 küldte neked" — és idenyujtja. Én egy ideig nem értek az egészből semmit . . . De elkapom a rózsát s bedobom a viz sodrába.Sokáig néztem, hogy kínlódott a habok között . . . Kárörömmel néztem. De most, hogy bírom ezt, arra gondolok, hogy az a rózsa meg én, testvérek vagyunk a sorsunknál fogva Ha keveset gondolkozom is az elhagyatottságomról,—de érezem. György mégis férfi és mindig örülök, ha itthon van. Néha ok nélkül bemegyek hozzá ós belekapaszkodom a karjába. Augusztus II. Félnék másnak, a naplomnak elbeszólni, amit az éjjel álmodtam.