Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-01 / 88. szám

— v> •ívbiviij iwww. un uu. oc-auiaiiuc • TARKA KEPEK. As egyéni módszer. teüat a legszegényebb' vagyontalan házas­pár is fizet egyházi és iskolai adó cimén 60 liter búzát és 2 koronát; minden mester­ember azonfelül 20 litert. A földbirtoko­sok minden hold föld után fizetnek 0 8 liter búzát ós 6 fillért. Tehát a jobbkar, a 14,000 hold birtokosai földjük után fizetnek 112 hektolitert (83 mt. 24 klgr.) búzát ós 840 korona készpénzt. A balkar, vagyis a 800 házaspár fizet 480 hektolitert (369 mt. 60 klgr.) és 1600 koronát. Tehát a balkéz vágja a rendet, és a jobb kéz segit neki. Hogyne volna utána borzas a tarló ? hogyne volna sok a hát­ralék ? Lám a mezőberónyi Il-ik kerületi egy­házban ez máskép'van. Ott a házaspárok 30 klgr. búzát és 2 koronát, a mesterem­berek 12 koronát fizetnek, a földesgazdák minden hold föld után fizetnek 3 klgr. búzát. Ha ezt az adókulcsot alkalmazzák az I-ső kerületben is, akkor a kót karnak terhe között ez volna az arány: A jobblkéz fizetne 14,000 hold föld után 420 mt. mázsát ós a balkéz 800 házaspár után 240 méter­mázsát. A szentírás azt mondja: »egymás ter­heit hordozzátok és ugy töltsétek be a Krisz­tus törvényét«. (Gal. 6, 2). Ha tehát azok, akik lelkészük fizetését a szentírásra való hivatkozással akarják csonkítani; eleget akarnak tenni a szentírás fentebbi paran­csának, hassanak oda, hogy egyházi adó kulcsokat, a mezőberónyi Il-ik kerületbeli egyház példája szerint módosittassók, hogy ne a szegénység viselje a nagyobb terhet, hanem a 14,000 hold földbirtok tulajdonosai vállaljanak magukra a szegények terhóből annyit, amennyit minden különösebb meg­erőltetés nélkül elviselhetnek. Akkor nem lesz olyan borzas a tarló­juk, nem lesz 12,000 korona hátrálék ! hanem lesz annnyi évi feleslegük, hogy abból néhány év múlva diszes uj templomot építhetnek ! Ezekben kívántam felelni ama vádakra, melyek a templomban a >papok«--ró\ el­hangzottak ! Jeszenszky Károly, evang. lelkész. a község azon határozata ellen, melylyel elutasította a helyhatósági dijak elengedése iránt beadott kérvényüket. Felebbezósüket elutasították. Békésszentandrás község marhavágási szabályrendeletét jóváhagy ták. Gádoros köz­ség határozatát a községi szegényház el­adása tárgyában szintén jóváhagyták. Ezzel a gyűlés 11 órakor véget ért. A motoros ós a esabai tanács. Meghallgatták azavunkat illetékes helyen. Rendkívüli meg yegyülés. Békésvármegye törvényhatósága szom­baton délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melynek összehivási okául azon határoza­tok felülbírálása szolgált, melyeket az adó­megtagadásra vonatkozólag több község hozott. Ugy látszott eleinte, hogy nagy vitára lesz kilátás, miután igen szép számban jelentek meg a bizottsági tagok s különö­sen függetlenségi részről voltak felszólalá­sok várhatók. Azonban nem igy törtónt. Csupán egy felszólalás volt az egész gyű­sen s ez P á n d y Istváné volt, ki a mi­niszteri rendelet tudomásul vétele ellen beszólt. A gyűlés lefolyása a következő volt: Lukács György főispán megnyi­totta az ülést ós elsőnek előterjesztették a belügyminiszter rendeletét, amelylyel meg­semmisíti a törvényhatósági bizottságnak az állami adók elfogadását megtiltó hatá­rozatát. Az állandó választmány javaslatát Daimel dr. főjegyző terjesztotte elö, mely a minissteri rendelet tudomásul vételét aján­lotta. P á n d y István dr. éppen olyan törvénytelennek mondja a mostani rende­letet, mint az előbbit. A vármegyének ön­kormányzati jogát feladni nem szabad, ha elfogadja ezt az indítványt, akkor feladja jogát, a. vármegye önkormányzati jogát tekintve, nem ismer se főispánt, se minisztert, se kormányt Inditványozz; ,hogy a rendeletet ne vegyék tudomásűl. A felszólalás után a főispán elrendelte a benyújtott névszerinti szavazást kérő ivre a névszerinti szavazást. Ennek ered­ménye az volt, hogy az állandó-választmány javaslata mellett szavaztak nyolcvanuyol­can, P á n d y István javaslata mellett harmincan. Igy tehát a miniszter rende­letét tudomásul vették. Gyula város, Békés ós Gádoros adó­megtagadási határozatait pedig minden vita nélkül félállással való szavazás utján meg­semmisítették. Ezután az Uránia tudományos egye­sület kérelmére megszavaztak Rudolf trónörökös szobrára 200 koronát, Gábor Áron szobrára pedig 30 koronát A csabai orvosi szabályrendeletet a törvényhatóság megsemmisítette. A. meg­semmisítés indoka az volt, hogy a szabály­rendelet kifejezései nem egészen homályo­sak, azután az egészségügyi törvény értei ­mezese több helyen nem megfelelő, végül pedig a községi első orvosi és kórházi igazgatói állás oly fontos kót külön dolog, hogy egy személyben nem végezhető. A szabályrendelet M argócsy Miklós dr. felebbezése folytán került a törvényható­ság elé. Roszj ar o vszky János és Diószegi István szarvasi táncmesterek felebbeztek A csabai elöljárói tanács mult pinteken tartott ülésében részletesen tárgyalta lapunk mult számában hangoztatott ama nehézsé­geket, melyeknek eloszlatása a motoros forgalom lebonyolitása céljából immár immi­nens szükséget képez. Felszólalásunk külö­nösen kót irányban hivta fel a közfigyelmet: a közönség jogos igényeinek szem előtt tartása mellett: haladéktalanul felállitandók a jelentősebb megállóhelyeknél a várószobák — s a M. A. V. indulóháza előtt lehetővé kell tenni az utazó közönség számára a motoros megálló helyének közvetlen meg­közelitósót. Csabaa község tanácsának intézkedése is. ezekre a kérdésekre terjeszkedik ki. Átiratot intéz az A. E. G. V. igazga­tóságához, hogy a Zöldfa-vendéglő, a köz­ségháza éa Bárány-vendéglő elűtt még a zord időjárás beállta előtt épitse fel a vá­rakozó szobákat. Ezzel az intézkedéssel az utazó közönségnek különösen azon része nyer jogos érdekeiben előnyös kielégitóst, mely a távolsági forgalom végállomására igyekezvén, egymásután közlekedő 3—4 helyi motormenetet kénytelen az utcán végigböjtölni. Jelentőségében azonban fontosabb a községi tanács másik határozata, melylyel kimondta, hogy a M. A. V. illetékes üzlet­vezetőségét. s ha ezen helyen hasztalanul kopogtatna, a közigazgatási bizottság utján a M. A. V. igazgatóságát, esetleg a keres­kedelemügyi minisztert megkeresi, hogy a M. A. V indulóháza, előtt levő kertet adja vissza eredeti rendeltetésének : alakitsa át térré, hogy az indulóház előtt lebonyolításra váró kocsiforgalom akadályokba ne ütköz­zék. Eredetileg ezzel a céllal ajándé­kozta e területet a M. A. V.-nak s az idők folyamán a szabad térből kertecske lett, amelyet még aM A. V. tisztikara sem használ, idegeneknek pedig egyenesen tilos a belépés. Az eredeti rendeltetésétől akként el­vont terület megteremtette azt az anomá­liát, amit a publikum mindeddig birkatü­relemmel viselt, hogy a kert kerítése s az indulóház előtti park helyén valóságos élet­veszedelemmé lett a kocsiközlekedés. A bérkocsik, magánfogatok, szállodabeli tár­saskocsik kaotikus tömkelegéből szinte le­hetetlen a kibontakozás. Ha a kertből ismét tér lesz, ugy nem­csak megszűnik ez a rendőrellenes állapot — melyet a rendőrhatóságnak sem lehet tovább csukott szemmel néznie — de egy­úttal megoldást nyer az a kérdés is, hogy a motoros kocsik a M. A. V. állomásához törekvő, vagy onnan távozni igyekvő uta­sokat közvetlen az indulóházig, illetve az indulóházhoz szállítsák s ne legyen kény­telen a publikum valóságos felfedező kör­útra indulni, mig a neki legalkalmasabb­nak tetsző közlekedési eszközt megtalálja. A tankerületi főigazgató vizsgálta a tanintéze­teket s egy olyan városba is került, ahol hire-hamva sem volt a németnek s igy elhatározta, hogy külö­nösen a német nyelv tanítása iránt fog érdeklődni Igy is történt. Elég tisztességesen ment a dolog, mikor megkérdezte a főigazgató : — Hát a .der — die — das" kérem, hogy megy, tudják-e jól alkalmazni a nebulók ? — Oh nagyon is. Ebben az egyben kitűnőek. Méltóztassék kérdéseket intézni hozzájuk. A főigazgató feltette a kérdéseket: — Hogy van németül a lány? — Das Mádchen. — Az erdő ? — Der Wald. — A felhő? — Die Wolke. Tovább kérdezősködött, de hiába nem tudott megfogni egy fiút sem. Mind nagyszerűen tudták. — Nagyon meg vagyok elégedve. Ilyen szép eredményt még sehol sem láttam, mondta óra után az igazgató. Nagyszerű, fényes lehet az ön tanmód­szere, méltó arra, hogy általánosan alkalmazzák. Mondja kérem mi az ön módszere? — Oh az nagyon egyszerű, válaszolt szerényen a professzor, teljesen egyéni módszer, nem is igen méltó arra, hogy nyilvánosságra jusson. S hiába kérte a főigazgató, nem nyilatkozott a módszerről. A konferencián ismét szóbakerült a dolog. Felállott a főigazgató s beszélt : — Végül pedig a német nyelv tanítását kell különösen kiemelnem. Az eredmény egyszerűen mesés. És felkérem is a szaktanár urat, adja elő módszerét, hogy a kultuszminiszterhez felterjeszt­hessem, s hogy behozhassák azt az ország összes intézeteiben . . . A professzor mégis makacskodott. Végre mikor látta, hogy nem szabadul, kijelentette: négyszem között elmondja a titkát a főigazgatónak. Átmentek a másik szobába. — Hát, — kezdte,'— mikor én megfogom a kabá­tom bal hajtókáját, akkor a fiúnak der-t, mikor jobb hajtókáját fogom meg, akkor die-t, mikor pedig az orromat fogom meg, akkor das-t kell mondania. Ez az én egyéni módszerem. A főigazgató nem kérdezősködött tovább. helyre. Keresésére indultak, de már akkor híre ment, hogy az ugy nevezet gorzsási kútban holttest van, mellette m eg egy pár papucs, meg egy levél. Oda mentek a leány szülei is s kihúzták a ta­lált holttestet a kútból ; hát akkor látták, hogy az az ő leányuk. Az elkeseredett leány a papucsát a kút szólén hagyta, hogy ezzel az arra járók figyelmét felkeltse'Le­velóben azt irja, hogy a bordó ruhájában és bordó koporsóban temessék el, mert úgyis gyászos volt az egész élete, az Isten áldja meg az egész világot. Kifogott a sárlaton. A disznó zárlat mindannyiunknak kellemetlen. De a furfangos ész talál utat és módot, hogy a hatóság intézkedésén kifogjon. Egyik szarvasi polgártársunk inult héten át­rándult Szentandrásra, hogy egy pár malaccal gaz­dagítsa háza tájékát s télire legyen egy kevés disznó­sága. A malacokat szerencsésen megvette. De miután zárlat van, át nem hajthatta őket Szarvasra. Mi tévő legyen . . . Egy gondolat és meg van ! Visszajött Szarvasra s K o n[r á d n á 1 a csol­nakosnál váltott egy társas csolnakot, és szépen áthajókázott Szentandrásra. Összepakolta malacait s vizén — kevés vész és viszontagság között ­áthozta őket Szarvasra. íme a magyar ember esze nem csak a fináncon, de a zárlaton is kifog. A beosületes utas. Egy utas, akinek becsületessége valóban túllép minden határt, mulatságos jelenetre adott alkalmat a csaba budapesti vonalon. Egy másodosztályú szakaszban egy idős és érdemes külsejű ur foglalt helyet, kicsiny, kilenc esztendős unokájával. A nagy­apa az előirás szerint féláru jegyet váltott unokájá­nak. A robogó vonat egyszerre csak a nyilt pályán megáll, mert az öregúr megrántotta a vészféket. Amikor a kalauz megállapította, hogy melyik szakaszban hozták mozgásba a féket s kérdést intézett az öregúrhoz, hogy miért állította meg a vonatot, ez a legnagyobb nyugalommal igy felt: — Az unokám épp az imént lett tízesztendős. Csak meg akarom fizetni a teljes viteldijat s azért állíttattam meg a vonatot, nehogy egy fillérrel is megkárosítsam a vasutat. A tüzkút titka. Kót nap múlva a fenti eset után ujabb öngyilkosság törtéut. F ü 1 e k i Er­zsébet, 19 éves cselédleány szintén a szülei lakásáról tünt el éjszakának idején. Reggel|a kútra járók egy cédulát találtak a harmadik tizedben levő „ttzkut" mellett. Elolvasták s ekkor kitűnt, hogy Füleki Erzsébet je­lenti be öngyilkossági szándékát. Nyomban a rendőrségre futottak s meg is jelent kót rendőr s egy kötél segélyével kihúzták a holttestet a kútból, melyben csakugyan az eltűnt Fileki Erzsébet hullájára ösmertek. Ez a szerencsétlen leány, mint leveléből kitűnik, csekélyes okokért vált meg az élettől, mert indokul csak annyit ír „Meg­untam már az életemet, mert akármit csi­nálok is, Julis néném egy hónap óta min­dig „dúr-fúr rám". A kihúzott holttesteta halottkém megvizsgálta s ugy találta, hogy a leány nyaka körül egy kö tél be nyomatának megfelelő kék esik van. A rendőrök, kik a holt­testet a kútból kihúzták, azt mondják, hogy az onnan származott, hogy ők oda erősítették a kőtelet, mikor a holttestet kihúzták. Minden esetre különös formája a mentésnek, hogy a rendőrök idézzenek elő oly jelenséget, amely esetleg a gyil­kosságra is alapos gyanút szolgáltathatna. Szerelmi dráma Körözsladányban. Öngyilkos leányok. Motoros és a csabai vásár. Az az előrelátható nagyobb forgalom, mely a csabai imént lezajlott őszi vásárral kapcsolatban volt várható, az A. E. G. V. igazgatóságát különleges intézkedésekre késztette: a motormenetek számát napon­ként tízzel szaporította. Ennek az intéz­kedésnek meg volt az üdvös hatása, mert, mint as alábbi számadatokból kitttnik, a rendkívüli személy-forgalom lebonyolitása körül nem volt semmi fennakadás. Utazott: a csaba-kovácsházi vonalon 900 személy „ „ békési „ 657 „ „ helyi menetekben 377 ,, összesen: i634 „ ami 1154-80 k. bevételt eredményezett. Ez a kis statisztika fényesen igazolja a mo­toros nagy közgasd isáj;i h t­Egy sajátságos járvány pusztít a vár­megye egyik virágzó községében: Füzes­gyarmaton. Ez a járvány, mely különösen a fiatal leányok között pusztit: az ö n g y i 1­k o s s á g. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor fiatal gyermek lányok könnyelműen dobják el maguktól az életet, sokszor kicsinyes okokért, sokszor tudj' Isten miért. Különösen a kútba-ugrás kedvelt öngyilkossági mód nálluk. A tavaszon egy fiatal leány a vásártéri kútba ugrott, a nyáron egy másik fiatal leány az anyakönyvi hivatal pamlagán lőtte agyon magát ; a héten ismét kót leány ugrott a kútba, s mindkettőt holtan találták meg másnap kereső hozzátartozói. A gorzsási kút halottja. Dadai Oláh Julianna, 16 éves lüzesgyarmati leány kedden , este szülei házától eltávozott. Szülei azt hitték, hogy valamelyik testvéréhez ment aludni. Reggel azonban hiába várták a leányt, nem jött többé vissza Öngyilkosságra nem is gon­doltak, mert soha sem emlegette senki előtt; a napokban állott el a füzesgyarmati szám­tartóhoz cselédnek, csak még nem ment Szokatlan eset verte fel csütörtökön reggel Körözsladány csöndjót. Egy elkese­redett leány akarta kioltani hűtlen kedvese életét, hogy ne vehesse feleségül azt a „másikat", akiért őt cserbenhagyta. Nagy István csizmadiasegéd mintegy kót éve udvarolni kezdett egy csinos 17 éves körözsladányi leánynak Búzás Eszternek, ki szívesen fogadta Nagy István udvarlását s csakhamar benső szerelmi viszony fejlő­dött ki közöttük. A viszony — mint szám­talan más esetben — itt sem maradt követ­kezmények nélkül. A leány szégyenével visszahúzódott az atyja házába, hova azon­ban Nagy István már nem látogatott el s lassanként teljesen elhidegült régi szerel­mesétől s feléje sem nézett sem elhagyott kedvesének, sem gyermekének. Az elkeseredett anya akként vélt se­gíteni a dolgon, hogy beperelte Nagy Istvánt a szeghalmi járásbíróságnál gyer­meke részére tartásdijjért, gondolván, hogy ha majd fizetésre szorítják, majd csak meggondolja a dolgot s jóvá teszi hibáját. A járásbíróság meg is itólt a gyermek részére havi 8 korona tartásdijat, de aki nem fizetett, az Nagy István volt, lóvén ö kiskorú s önálló vagyonnal sem ren­delkezett. Végre Búzás Eszter szégyenében atyjával együtt a rossz nyelvek elől Kar­cagra menekült, hol beállott cselédnek. Gondolata azonbin mindig Körözsla­dányban volt — a hűtlennél, s amikor a posta megvitte neki a hirt, hogy Nagy István más leányt jegyzett el s november­ben lesz a lakodalmuk, kikérte bérét s vá­sárolt egy forgópisztolyt s elutazott Kö­rösladányba, felelősségre vonni a hűtelent. Hogy megérkezése fel ne tűnjön, Szeghalomig vonattal ment, onnan pedig este gyalog Körözsladányba. Útközben meg­próbálta a forgópisztolyt, jól hord-e|? s egy pár próbalövóst tett vele. Késő este érkezett meg Körözsladányba, hol nénjéhez Búzás Julcsihoz szállott meg. Másnap reggel hallotta nénjétől, hogy Nagy István egy barátja lakodalmába hivatalos s arra fog elmenni a ház előtt; Búzás Eszter megtöltvén a forgó pisztolyt, s ki­állott a kapuba. Nem sokáig kellett várnia; csakugyan arra jött a hűtlen kedves, legényesen s midőn a lány mellett'elhaladt, még a fejét is elfordította régi szerelme tárgyától. Ek­kor a leány kikapta a köténye alatt rej­tegetett forgó pisatolyt s a legényre három lövést tett, ki azonban az első lövés után futásnak eredt s a másik kót lövés nem talált. Ezután a leány nyugodtan felment a községházához s feljelentette önmagát, mire a csendőrség letartóztatta s átkísérte Szeg­halomra a járásbírósághoz. A járásbíróság azonban, miután a leánynak rendes lakhelye Van s kis gyermekét is gondoznia keli, meg­szökésétől ilyen körülmények között tar­tani nem lehet, nyomban szabadlábra he­lyezte.

Next

/
Thumbnails
Contents