Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-29 / 87. szám

népiskolák mennyiben tesz­nek eleget magyar nemzeti feladatuk­nak. Ámde azt érzi és látja a magyar nemzet jövendő sorsát szivén viselő minden jó hazafi, hogy a magyar nemzeti érdekek megvalósítására irá­nyuló tevékenység mértéke még távol­ról sincs kimerítve; s hogy ezen tevé­kenységi irányban öntudatos cselek­véssel és gondoskodással még nagyon sokat' lehet tenni. A népoktatás közművelődési és nemzeti céljánál fogva ossza meg e kettős feladat teljesítését az állam és a társadalom. A népiskolák épületé­nekrendelkezésre bocsátásával és a do logi kiadások viselésével hozza meg ál­dozatát a hitfelekezet, az állam pedig ingyenes népoktatás biztosítása mel­lett alkalmazza az általa fizetett és ki­nevezett tanitó erőket. Mert, ha a népoktatás állami fel­adat s ennek folytán kötelező, — en­nek természetszerű konzekvenciája az, hogy mindenki által hozzáférhető, vagyis ingyenes legyen. És ha Magyar­ország csakugyan Árpádnak vérrel szerzett földje : akkor a népnevelés nagy feladata egyedül és kizárólag a magyar nemzet szuverenitásának meg­felelő módon történhetik és az ettől eltérőirányzatnak létjogosultsága nincs. A politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, okt. 28. Az erős kéz. Sokszor beszéltek már a magyar poli­tikai válság folyama alatt az erős kézről, mint amelynek politikája befog előbb-utóbb következni. íme, itt is van. Tisza István gróf a megtestesítője az erős kéz politi­kájának, melyet sokan szeretnek gunyolni, — keserűséggel és hazafias félelemmel — és nem erős kéznek, de bécsi kéznek nevezik. Csodálatos valami az idő. Mikor Tisza István először jött, ellenzéke volt a saját pártja is, most pedig várják türelmesen, hogy mit mond, mit hoz ós nem fogadja a múltkori előzetes ellenszenv. De ezt e tü­relmet inkább hidegségnek lehet nevezni, miután a régi Tisza-klikken kivül alig van hive Tiszának ós ezeknek magatartása sem mutat szenvedélyes ragaszkodásra. Tiszának a fennmaradása a program­jától függ. Vagyis attól, hogy mit hozott útitáskájában a Burgból. Az erős kéz gondoltatja magában, hogy keveset is soknak lehet mondani és aki nem hiszi, annak kivül tágasabb. Minden jel arra mutat, hogy igy fog történni a dolog. De hogy megmaradjon, ez már a nemzettől függ, nem pedig a szabadelvüpárttól, amelynek parancsolhat Tisza, de a nemzet­nek nem. Jön tehát az erős kéz, Széli Kál­mán — mondiuk igy — sima kacaja után. Annyi bizonyos, hogy Tisza természete simogatásra nincs berendezve. Tisza nem kérni, de parancsolni fog mindég. A katonai program. A kilencesek dolgozatát Tisza István átjavította a király szája ize szerint. Azt mondják, hogy a változtatás nem sok, a nemzet jogait teljesen épségben hagyja, csupán a felségjog értelmezése körül van egy kevés változtatás. Kevés. Ez az egy szó most valójában keveset is, de egyszersmind sokat isjjelent­het. Attól függ, hogy az a kevés változ­tatás lényeges, vagy lényegtelen tételeken törtónt-e. Mert inkább lónyegteleken vál­toztassanak sokat, mint lényegeseken ke­veset, mert ezen a kevés is fel fog akadni a nemzeti közvélemény ellenálló erején. Előre azonban nem lehet sokat beszólni a programról, hiseen'nem ismeri senki sem. Nem jutott nyilvánosságra sem a kilencesek megállapodása, sem a változtatás. Meglátjuk mind a kettőt a szabad­elvüpárt konferenciáján, összehasonlíthat­juk őket, elfogadhatjuk az egyiket, vagy eldobhatjuk mind a kettőt. Ez az utolsó eset bekövetkezhetik akkor, ha el vannak sikkasztva a nemzet jogai, ha a katonai program nem elégíti ki, vagy 4nem biz­tosítja a nemzeti követelményeket. Amint beszélik, csupán egy szót ha­gyott ki Tisza István. Ennek a hirnek nem igen lehet hinni, miután egy szó nem csinálhat oly nagy órtelemváltozást, melybe a király belenyugodott volna ismeretes álláspontja után. A kilences bizottságbóljjátkerült tehát a program a szabadelvüpártba. Azonban ez eem az utolsó állomása. A nemzet elé kell majd kerülnie és az fogja kimondani a végleges kritikát. Apponyiék kiválása. A volt nemzeti párt tétovázó maga­tartása még mindig nem változott meg. Állítólag azt várják, hogy A p p o n y i kap-e miniszteri tárcát, vagy nem. Apponyi maga még nem nyilatkozott s reá vonat­kozólag érdemes feljegyezni a jelenetet, mely a képviselőházban történt. Midőn Tisza beszámolt a kilences bizottságnak, a tanácsadó szobából csaknem futva, izga­tottan kirohant Apponyi gróf a nagy­terembe egymagában. Apponyit közrefogták, de ő hátat for­dított mindnek, csak Ivánka Oszkárral állott szóba, rövidesen diskurált vele, aztán elsietett. Hosszasan, melegen megrázta régi barátja kezét. Mig Apponyi ós Ivánka beszélgetett, a tömeg közt két verzió terjedt el Apponyi egyedül távozásának okáról, Az egyik szerint: Apponyi azért sietett el a pártkörből, mert hazulról telefonon értesítették, hogy neje, egészséges fiúgyermeknek adott életet­A másik az, hegy Apponyi a következő kijelentést tette volna : — En a Tisza-féle módosításhoz hozzá nem járulok ós többé a szabadelvű párt­körbe vissza nem térek. Rövid huszonnégy óra alatt meglátjuk mi lesz. Gyula város közgyűlésé. Még mindig az adó-megtagadás. Szenvedélyes viták színhelye volt hét­főn Gyula város közgyűlési terme. Az adómegtagadási határozatból kifo­lyólag vált szükségessé a városi képviselet újból való összehívása. D u t k a y Béla polgármester a mult gyűlés alkalmával el­mulasztotta felvilágosítani a városatyákat azokról a hátrányos jogi következményekről, melyek a fogyasztási adók fizetésének meg­tagadásával háramlanak a városra ; azért sürgős intézkedéssel kellett a hibát jóvá tenni. Hogy ez törvényes uton legyen végrehajtható, a képviselőtestületnek meg kellett változtatni múltkori határozatát. Inditvány tétetett, hogy a mult gyűlé­sen a fogyasztási adók fizetésének elfoga­dását tiltó rendelkezés hatályon kivül he­lyeztessék. K ó n Dávid azonfelül azt is javas­latba hozta: változtassa meg a képviselő­testület múltkori hí.tározatát oly értelem­ben, hogy az ne birtokon kivül legyen felebbezhető. A kérdés fölött rendkívül szenvedélyes vita indult meg, mely csak­hamar személyes térre csapott át ós igen sok izgalomra szolgáltatott okot. Berényi Ármin dr. sok tűzzel ós hévvel védte azt az álláspontot, mely a nemzetet az adófizetés megtagadására kény­szeríti ; ahhoz azonban készséggel hozzá­járult, hogy a fogyasztási adók befizetésé­nek elfogadása elé akadály ne görditessék, miután a fogyasztási adók bérlete a kincs­tár és a város között magánjogi ügyletet képez, melynek jogi hatályát a fennálló szerződés szabályozza. Helytelenítette a polgármester azon eljárását, hogy a kép­viselőtestületet nem tájékoztatta a szerződós tartalmáról. Számos felszólalás után a képviselő­testület kimondotta, hogy a múltkori hatá­rozatnak a fogyasztási adók beszedését el­tiltó részét hatályon kivül helyezi, többi részeiben azonban változatlanul fentartja. Egyben a polgármester eljárásának helyte­lenítése is kimondatott. Viharos egyházi gyűlés. Botrányok a templomban. A mezőberényi első kerületi ág. ev. egyház vasárnap délelőtt gyűlést tartott, amelyen el nem képzelt módon nyilvánult meg az egyházban viszályt támasztó egy­háztagok makacssága és türelmetlensége. A gyűlés a templomban folyt le és az Isten házában olyan szóvihar keletkezett, olyan botrányos jelenetek fordultak elő, amelyet szívesen kivakarnának majd az utódok az egyház történetéből. A gyűlés lefolyása a következő volt : A vasárnapra összehívott egyházi köz­gyűlésen Zsilinszky Endre dr. egy­házmegyei felügyelő és Jeszenszky Károly lelkész elnököltek. A tárgysoro­zatra egyedül a presbitériumnak a lelkészi fizetés csonkitásra vonatkozó végérvényes egyházkerületi határozat volt kitűzve. Jeszenszky Károly ismertette a kérdéses határozatot, majd Zsilinszky Endre dr. kijelentette, hogy e határozat ellen többé jogorvoslattal élni nem lehet, akinek azonban valami kérdezni valója van, annak szivesen szolgál felvilágosi­tással. E kijelentes után többen a hivány felolvasását kívánták. Ez meg is történt és most többen a hivány egyes pontjait kezdték vitatni a legkiosinyesebb kérdesek körül. Miért nem tudja a pap maga me­szeltetni a házat, miért van a köböl 95 kilóra átszámítva s miért nem 9'2-re. Kü­lönösen az egyház tehetősebb tagjai keltek ki a hivány ellen; igy egy kétszáz holdas gazda, R. Braun Ádám azt mondta, hogy „mi szegény emberek, nem vagyunk arra képesek, hogy ilyen nagy fizetést adjunk a papnak." Braun P. Márton pedig a bibliából is citált, hogy ne legye­nek a papok sok pénzre vágyók, hanem osszák el, amijök van. Mind e furcsa felszólalásokra Zsi­linszky Endre dr. nagy türelemmel adta meg a méltó választ, azonban mindig akadtak békétlenkedő szónokok. Végre előbb B a u e r Márton, utána pedig Kun Jakab asztalos szólaltak fel a béke és rend mellett, amelyet az egyház, oly ré­gen nélkülöz. K u n Jakab elmondta, hogy egyes egyháztagok helytelen magaviselete miatt tart ilyen hosszú ideig a papválasztás ügye. Pedig az egyháznak szüksége van lelkészre, hiszen legutóbb is egy esküvőnek el kellett későbbre maradnia. Mindezen dolgoknak a bókétlenkedők az okai. Ha olyan nagyon szegény az egyház és a nagy gazdák nam tudják fizetni a papot, hát vessék ki — mondta — mi ránk sze­gény iparosokra, kik alig találunk munkát, majd tartjuk a papot mi, mert papra sür­gősen szükség van. Nem helyes dolog, hogy egyesek miatt annyira elhúzódik a választás. A beszéd alatt kitört a vihar. Az el­lenpárt el akarta hallgattatni a szónokot, de az annál erősebb kifejezéseket használt. Oly nagy lárma és zűrzavar keletkezett hirtelenében, hogy nem hallatszottak az elnök figyelmeztetései. Egyszerre húszan is beszéltek s egyesek személyesen sérte­gették egymást s már félni lehetett, hogy a templomban verekedésre kerül a dolog. A nagy orditozás kihallatszott az utcára s az arra járók mind betódultak a temp­lomba. Egy alkalmas pillanatot felhasználva, e jelenetek láttára Zsilinszky Endre dr. a gyűlést rövidesen feloszlatta s távo­zott a templomból, ahol még hosszabb ideig tartott a szenvedélyes vita. Igy állanak a dolgok a berényi I. ker. ág. ev. egyházban. A bókétlenkedőkkel szemben tekintélyes a száma azonban azok­nak is, kik már rendet akarnak s ez a párt folyton növekszik. Igy mégis csak kilátás van arra, hogy az egyház ügyei visszatérnek a rendes mederbe. Jubiláló esabai nőegylet. A hangverseny. A negyedszázados működését ünneplő csabai nőegylet rendezőbizottsága fáradhat­lan buzgólkodás után immár egybeállította a jövő hó 14-én tartandó hangverseny j műsorát. Egyszerűen minden kommentár nélkül ismertetjük a végleges műsort; kiki fogalmat alkothat magának arról, hogy e ! hangverseny méltóan egósziti azon fényes ünnepségek sorozatát, melyekkel e derék, a közjótékonyság terén tevékenyen mun­kálkodó egyesület a nyilvánosság elé lépett. A nyolc pontból álló müsór élőképpel kezdődik. Szinre kerti Benczúr Gyulának hatalmas történelmi festménye : ,,Rákóczi Ferenc elfogatása." Ez élőképben Rákóczi Perencnét Szentmiklóssy Józsefné, Rákóczi Perencet Karaszy Ödön, a többi alakokat Macskássy Vilma, Buday Lajos, Kesjár Béla, Plesch Frigyes, Szalay József, Szto­janovics Zoltán személyesitik. Majd Karaszy Ödön alkalmi prológja kerül előadásra ; a hatásos költeményt egy fényes uj tehetség : Szalay Margit fogja bemutatni. — A csabai daloskör művészi éneke után Balázs Lajos dr, bravúros zongora-játéka fog következni. Ismét élőkép ad nyugovó pontot sa változatos műsornak : Magyarország dicső Nagyaszszonyának, Erzsébet királynénak szobra fog a sötét háttérből kiemelkedni. A Zala-Jámbor-Bálint-féle pályaterv egy részlete kerül bemutatóra, amelyen a fő­alakot Gartner Olga, a hódoló népet: Bukovszky Jolán, Gally Erzsébet, Gally Hona, Petrovszky Hermina, Petrovszky Ilona, Seress Jolán, Áchim Erzsike, Szondy Pipiké, Kocziszky Iván ós Kocziszky Mihály kép­viselik. Reisz József műkedvelő hegedűvirtuóz játéka után, melyet 7iefenbrunn Mórné hatásos zongorajátékkal kisér; »Az idege­nek» egy felvonásos bohózat kerül színre a következő szereposztással: Kormos Emil ifj. Horváth Mihály Sonnenfeld Margit Balázs Lajos dr. Németh István Ursziny János dr. Szikra Pál .... Csendes Gábor. . . Cecilke leánya . . . Tar Elek János, Csendes szolgáj a Jancsi, Szikra szolgája A gazdag műsort Madách: »Ember tragédiája«-r\a.k mennyei jelenetéből vett élőkép fejezi be ; egész sereg angyal meg­jelenése fog feledhetlen látványt nyújtani. az angyalok sorában ott lesznek : Badics Gizella, Fábry Margit, Haán Ágnes, Kovács Teréz, Löffler Margit, Macskássy Ilona, Mihálffy Jolán, Rosenthal Mariska, Szalay Ágnes, Sztojanovics Sára, Beliczey Mariska, Dontier Sárika, Gencsi Elza, Haraszti Lilike, Haraszti Rózsika, Korosy Bözsike, Rosenthal Elluska, Rosenthal Irmuska, Weisz Blanka és Zsilinszky Erzsike. Itt említjük meg, hogy a szinügyi bizottság elhatározta, hogy az „Ember tragédiájáénak összes díszleteit megfesteti a színpad számára; ezen díszletek közül a menyországé egy két hét múlva készen kikerül Végh István aradi diszletfe-tő jó hírű műterméből s az élőkép már ezen uj díszlettel kerül színre a jubiláris hang­versenyen. A hétfői nagy-gyűlésen publikált, ezen programtervezet elfogadtatván, most már lázas tevékenység folyik a szereplők kö­rében, hogy a kivitel minél fényesebben sikerüljön. A szükebbkörü rendező bizott­ság, s az „Erzsébet szobor" ós „mennyei jelenet" élőképek közreműködői a jeimezek megbeszélése végett ma délután 5 órakor a városházán, a törvénykezési teremben ujabb gyűlést tartanak. A bohózat próbái a színházban szombaton veszik kezdőtöket. Gyilkosság Mezőberényben. Egy szerencsétlen agg, öreg asszonyt kegyetlen módon gyilkoltak meg a mező­berónyi ó-kertekben. Özvegy Pásztor Mihályné, Koczka Katalin örökbe fogadta Priboj szki János 21 éves fiatal embert, ki a ház körüli teendőket és a gazdálko­dással egybekötött munkákat látta el. A 83 éves öreg asszony egy kis házikóval és némi ingatlannal birt, melyet halála után Pribojszki örököl. Ugy látszik, nem győzte bevárni, mig jóltevője örökálomra hunyja szemeit, mert — az eddigi nyomozat adatai szerint — baltával ütötte agyon. Á f. hó 25-ón este Pribojszki elment hazulról s többek társa­ságában mulatott. Késő éjjel volt, mire lakására tért. Allitása szerint özv. Pász­tornót ekkor holtan találta a szoba földjón elterülve, tarkóján baltaütések látszottak és a nyakán két késszurás volt. Miután hiába szóllitotta, életjelt nem adott magáról, be­szaladt édesatyjához Mezőberénybe s tud­tára adta, hogy az öreg asszonyt meggyil­kolták. Atyja magára vállalta a rendőrség értesitésót, a fiatal legény pedig viszsza ment a tanyába, hol a szalmába nyugodtan lefeküdt és elaludt. A Pásztornó háza mellett egész sor ház van még, de Priboj»zki jobbnak látta a szomszédok előtt a gyilkosságot elhall­gatni, hanem a helyett az egy órányi tá­volságra eső Mezőberénybe futott, s a ha­tóság előtt viselkedését ezzel tette gya­nússá. Az orvos-törvényszéki boncolást L i p ó c z y István békési vizsgálóbíró közbenjöttével foganatosították, s a nyo­mozat irányítása végett Tóth Ferenc kir. alügyész is kiszált a helyszínére. Az ügyész vallatóra fogta a fiút, ki nagyon zavarosan beszólt és erősen ta­gadta, hogy ő lenne a gyilkos. Végre hosszas vallatás után, a keresztkérdósek árjában beismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot. Töredelmes, bűn­bánó vallomást tett ós a következőképpen adta elő az esetet: Este a nevelő anyjával megvacsorált s vacsora közben összeperelt vele, mert az megtiltotta neki, ihogy választottjához

Next

/
Thumbnails
Contents