Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-25 / 86. szám

írni. Hogy erra a?utá>i mi fog történni , az ba legmélységesebb titok. Két verzió van: vagy ház-elnapolás, vágy uj párt. Az előbbi szerint hosszabb, illetve bizonytalan időre felfüggesztik a parlament működését és kormányoznak rendeletekkel, ami kész abszolutizmus; a másik verzió szerint az uj párt, amelyre a korona a kabinet megalakításánál támaszkodnék, a néppárt, ily alapon tehát a konzervatív politika jegyében indulna meg az esetleges kibontakozás. Akármi történik is, Magyarországra nagy horderejűek lesznek Lukács kihallgatásának eredményei. Közigazgatási ügyek. A közigazgatási-bizottság ülése. E hónap második hétfőjén, október 19-én tartotta meg havi ülését a vármegye közigazgatási-bizottsága. Sokan hiányoztak a rendes létizámból, mintha előre sejtették volna a színtelen tárgysorozatot, melynek egy pontja sem ígért érdekeset és nem is adott. Le is pergett hamarosan a tárgyalás fonala fél tíztől kezdve három negyed 12-ig és az ülés után az erdőügyi albizottság és a fegyelmi-választmány (ártott rövidebb tanácskozásokat. Lukács főispán megnyitotta az ülést, bejelentette, hogy Fábry Sándor dr. alispán betegsége miatt távol van; majd az alispáni ügyeket terjesztette elő D e i m e 1 dr. főjegyző. Az ülésen kivül elintézett ügyek jegyzékének tudomásul vétele után felolvasta az alispáni jelentést. A vármegye közállapota elég kedvező volt a mult hónapban. A személybiztonságot 8 esetben támadták meg verekedésekkel. Füzesgyarmaton 3, Gyulán és Csabán 2—2 esetben volt verekedés. Az esetek közül különösen kiválik az, midőn Kelemen Márton körözstarcsai lakost gyönge elméjű fia vasvillával megszúrta. A vagyonbiztonság ügye már kedvezőtlenebbül áll. Látszik, hogy jönnek a szigorú téli idők s ezért esett a mait hónapban majdnem minden napra egy lopás: 24 volt. Ezek közül is érdekes a mezőberényi csalás, melyről hosszabban megemlékeztünk annak idején, midőn egy állítólag Kovács János nevü ember 1900 koronát csalt ki S i n k a Mihály lókereskedőtől. Baleset volt 14; ahol vétkes gondatlanság látszott fennforogni, megindították a törvényes eljárást. A tűzesetek száma nagy: 33; az öngyilkosságok azonban kevesbedtek : 8 volt szeptemberben. A földeken a cséplés, a kukoricatörés munkálata folyt; a munkások helyzeti jónak mondható, az átlagos napszám 1 kor. 80 fillér. Megemlékezett még a jelentés arról, hogy Körözstarcsán Vámos Sándort választották meg bírónak, Kétegyházán pedig a Szerb Miklós lemondásával megüresedett első jegj'zői állásra Popovics Aurélt, ennek állására Szilágyi Gábort. Az állategészségügy az állatorvos jelentése szerint oly kedvező, amilyen móg ez év egyik havában sem volt. Ragadós állatbetegségek szórványosan fordultak elő. Elhullás volt nagyobb állatban 40, kissebb állatban 60. Az állatforgalom nem volt nagy korlátozásnak alávetve, miután a száj- és körömfájás teljesen megszűnt. Laputnik János kivételes nősülési ügyében visszaadjáka kérvényt. Ugyanis pártolólag nem terjeszthetik fel, miután huga, ki a női munkaerőt képviseli a családban, még nem ment férjhez s igy kérvényezőnek még nem szükséges a női munkaerő pótlása végett megnősülni. S a 1 Sebestyén gyulai községi biró ellen D á s z k á l Miklós végrehajtó több feljelentést adott be, m lyekben öt szabálytalanságokkal s visszaélésekkel vádolja. Majd azért is kérvényt adott be, hogy függessze fel az alispán Salt. Az alispán e kérelmet elutasította, Sal ellen azonban elrendelte a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, hogy tisztázhassa mao-át a vád alól E határozat ellen Sal fellebbezett, fellebbezését azonban a bizottság elutasított,a. Egészségügy, tanügy, pénzügy. A vármegye egészségügyi állapota, mondta Z ö d y dr. főorvos jelentésében általában véve kielégítő. — Hevenyfertőző bajok 7—8 esetben fordultak elő. A leggyakoribb halálok a bélhurut és a, tüdővósz volt, a fertőző bajok közül a hasi hagymáz uralkodott, emelkedett móg a vörheny betegek száma'is. A köztisztaság mindenütt kielégítő. Orvosrendőri vizsgálatot hullán 10 esetben teljesítettek. Trahomás volt 192, számuk kettővel apadt. Gyógy szérummal beoltottak 8 egyént : 7 meggyógyult, 1 meghalt. Csák György pénzügyigazgató jelentése nyomós -számadatokkal bizonyította az ex-lexet. A mult hónapban 356 ezer koronával kevesebb állami adó folyt be, mint a mult év hasonló időszakában. Rezey S/iílviusz tanfelügyelő szép tember havában beiktatta a körözstarcs ii állami iskolához kinevezett tanítókat s tár gyalásokat folytatott egy gazdasági iskola felállítása végett, azonkívül irodai munkával foglalkozott. A békési iskolaszók fellebbezését J á k a y Károly polg. isk. igazg. szavazati joga ügyében elutasították s kimondották, hogy az igazgatónak van szavazati joga ; 0 s v á t h Ferencre vonatkozólag ugyanezt megtagadták. Elfogadták a csabai óvodák s tanyai iskoák költségvetését és a berényi ga/.dasági ismétlőiskola üzemtervét. A szeghalmi óvónőválasztás ügyében, bár etekintetben a miniszter kimondta D a p s y Gizella választásának jóváhagyását, Benc z e Zsuzsánnának beérkezett fel'ebbezésót felterjesztik. A füzesgyarmati unitárius iskola államsegély iránti kérvényét nem terjesztik fel pártolólag, miután tvz iskola helyisége meg nem felelő s a csekély számú tanulóság más iskolában is nyerhet elhelyezést. Szentmiklósy Gyula békésszentandrási tanító korpótlék iránti kérvényét pártolólag felterjesztik. Tudomásul vették még a miniszter leiratát, hogy segédtanfelügyelői állást nem szervez. Egyéb ügyek. A tiszti főügyészi előadmányok leginkább kihágási s kórházi ügyekből állottak ; a többek között a bizottság özv. Wachtmann Mórné könyöradomány gyűjtés iránti kérvényét elutasították. Az államépitészeti hivatal jelentései szerint az utak jókarban vannak Végül az árvaszéki és ügyészi jelentéseket vették tudomásul. Az ülésen jelen voltak Lukács György főispán elnöklete alatt: Daimel Sándor dr., Rezey Szilviusz, Zöldy János, Csák György, Zöldy Géza, Jantsovits Péter, Liszy Viktor dr., Beliczey Géza, Varságh Béla, Rosenthal Ignác, László Elek dr., Hajnal István dr., Bodoky Zoltán dr. A mezőberényi papváhsztás. Az egész megyében ismert ügy már a mezőberényi I. ker. ág. ev. egyház papválasztási ügye. Olyan régóta húzódik már egyes egyháztagok jóvoltából, hogy azóta másutt már két papot is választottak volna és elfeledik vala az egész dolgot. D a x György, az egyház érdemekben gazdag lelkészének halála után kezdődött az egyházban a békétlenkedés. Némely egyháztagok, ugy látszik, talán megirigyelték a lelkész tisztes fizetését, melyért az bőven megszolgál, — miután azt kevesbíteni, csor kitani igyekeznek. Mozgalmat is indított az egyliáztagok egy része a papfizetés csökkentése mellett s ez a mozgalom anynyira ment, hogy a prezbiteri gyűlés elhatározta a fizetéscsonkitást. Azonban nem készpénzben tették ezt, hanem a természetbeni járandóságok pénzre való átszámításánál szabtak nevetséges árakat. Nagyon is természetes volt ezután ami következett. A két felsőbb egyházi hatóság nem hagyta jóvá a hozott határozatot, miután az egyházi törvények azt mondják, hogy a lelkészi fizetést csökkenteni nem lehet Ezzel bevégződött volna a dolog, miután két fórum határozata ellen nincsen apelláta. A békétlenkedők megnyugodhattak volna abban a tudatban, hogy célúk eléréséért megtettek minden megtehetőt. De ám nena nyugodtak meg; a békétlenkedés ördöge nem pihent el, hanem újra ösztökéli őket a kellemetlenkedésre. Ismét gyűlést hivattak össze ma vasárnapra, melynek hátsó célia az, hogy újból előhozzák a fizetéscsökkentést Ami azonban képtelenség, mint a Melackay jegyző ur hivatalába Egyik ember a másiknak adja az ajtó kilincsét, de vidám, mosolygós arccal vajmi kevesen távoznak onnó . Ha sürü. kö nyörgő, alázatos kopogtatás után valaki, benyit, a jegyző ur hátra sem fordul, csak folytatja az irások böngészését, mig a jövevény félénk tisztesség tudással elrebegi a köszöntésót, meg az instanciáját, ami a betűknek ehhez a hivatalos boszorkánykonyhájához zarándokolni kónyszerí tette. — Megkövetem: a? útadó, igenis; egy kicsik sok is tán, ténsuram . . . — Telik onnan ! Elbírja a Kispatkó Dániel másfél telke. — De mégis . . . alássan kérem . . . — Egyszóval : azt meg kell fizetni, punktum. A punktum, persze. Hangodon annyit tesz, hogy Kispatkó Dániel elmehet Isten ; hírével és egy-két hétig törheti kezét-lábát, ! mig az útadóra valót kiizzadja. A punktum ütán fölösleges tovább minden beszéd, i amit Kispatkó Dániel is már annyira jól tud, hogy hamarosan igyekszik kifelé menekülni a mindenható kalamárisos hí- | vatalból. Jön a helyóóe más. Töpörödött, öreg anyóka, százráncu teje fekefe kendőbe bugyolálva. Fekete a szoknyája is, a kötője is, csak a vörös virágokkal kicifrázott nagy zsebkendője sárga, amit a két öszszekulcsolt, csontos ke/.ében szorong it. — No, mi az ? — mordul hátra, csak ugy félvállról, a jegyző. Az öreg asszony előbbre lép, aztán nagyot fohászkodik. — Hát igen-igen nagy baj ténsuram. Megkövetem: a kis Jani az éccaka meghalt.. A .jegyző meglepődött arccal fordul az anyóka felé. — A kis Jani ? Hm. A kis Jani . . . Mintha neki is volna valami köze a kis Janihoz. Da minek erről beszélni ? — Jól járt az istenadta -— mormogja csöndesen. —- Igenis, ténsuram — hagyja rá az ör^g asszony. Az olyan gazdátlan gyereknek tán jobb is ott . . . Mondtam ón Borcsá nak, de ... de mikor ugy a szivéhez nőt az a parányi jószág ! Móg maga is utána pusztul . . . Az öreg asszony erre elpityeredik. Remegő vén ajka megcsuklik a sírástól és sárga keszkenőjével könybeládadt szemét törülgeti. De a jegyző már a hatalmas, nagy kalamárisra néz ós eszébe jut a hivatal, ami a fő. — Mit bőg itt a nyakamon ? kiált az asszonyra Ha meghalt, hát el kel! temetni! — Hát, hiszen, igenis. Ha irást adna róla kigyelmed. A jegyző sietve kutatgat az Írásai közt. Egy darab papirra gyorsan valamit firkant. Az, az bizonyosan a kis Jani útlevele a másvilágra Rá is van írva : Csenyizi János . . . csuk ugy, az édesanyja, a Csenyizi Borcsa neve szerint. — No, itt van. Ezen a jó Isten sem segít. Punktum. De az öreg asszony csak tovább is ott áll. Ali, a kalamárissal szemben és a punktum dacára is. Mintha móg valami mond*nivalója volna. — Megkövetem, ténsuram. Azt tudja kigyelmed: szegény özvegyasszony vagyok. Az útolsó garasomat a doktornak adum, a ki a kis Janit ápolgatta. Az Isten áldja meg érte, bár hiába. A temetésre valót értem, hahogy, rászánná kigyelmed . . . A j

0gy

zö ur arca elvörösödik a méregtől. — Mit ? Még el is temettessem ? Hallatlan ! Utóvégre is: mi közöm hozzá? — Ugyan, hogy nem vótkeli ezt a beszédet, ténsuram ? Nem elég, hogy a szegényt Borist ebbe a szógyembe vitte? Hányszor fogadta, hogy csakúgy apja lesz annak az ártatlan porontynak, mintha . . . mintha . . . — No, itt van hát, vigye kend ! Tán bolond is vagyok, ki tudja, ki gyerekére pocsékolom a pénzemet: Hogy ilyen jó szivem van . . . Három ezüstforintot dobott az asztalra, gorombán, epésen az asszony elé. De az hozzá sem nyul a pénzhez, csak iámét a szemét törülgeti. — Akkor . . . akkor, azt mondta Boris el sem vigyem, ha a kigyelmed azt hiszi. Hahogy nem az apja, holott nem lehet más. Hisz tudja az egész falu. — A falu, igen. Ki a falu ? Vigye már kend azt a pénzt ! Többet csak nem kiván tőlem ? — Nem, semmit, ténsuram ; ezt sem. Majd zálogba teszünk valamicskét, a mi akad. A korcsmáros ur, az jó ember. Mert ilyen panaszos pénzen meg nem vetem a kis Jani örökös ágyát ... A kis Janiét . . . És Csenyizi Jánosné, a Csenyizi Borcsa özvegy anyja kifelé húzódik az ajtón, lassan, ahogy köszvényes öreg lábai bírják. Malaczkai János ur pedig, a jegyző elnézegeti az íróasztal papírjait, a könyveket és a rubrikákat s a szeme a három ezüst talléron megakadt. Sietve zsebre vágja Az ember azt hinné, hogy tán meg is égetné a kezét . . . Pedig dehogy! A jegyző ur éppen arra gondolt, hogy most hát már . . . a radócai tiszttartóók lánya milyen módos, takaros uri kisasszony; hangodi jegyzőnének v«iló éppen. Kivált, hogy a kis Jani meghalt. Hát elmúlik majd az egész mendé-mond» . . . M«ilónyzsebébe csusztatji a kezét és gondolkozóan, komolyan néz ki az ablakon, végig a. falu hallgatag, széles utcáján. Ott. baktat, roskatag, törődött léptekkel az öreg Csenyiziné, két kezére fogva a vörösvirágos sárga keszkenőjét, amivel a szemét törülgeti ós az írásit, amire most már iv kis Janit majd eltemetik. Nagyokat biccen, amint előre bukdácsol az uton ós lehorgaszott, vén fejében valami káromlást forgat. — A lelketlen, cudar! Hogy száradjon ki a kalamárisa ! . . . De azt a jegyző ur nem hallja. A hosszú utcán végig süvit a hideg, novemberi szól ós sárga, fonnyad leveleket tép a fáról. Hulló leveleket a kis Jani sírjára; hulló könyeket Csenyizi nagyanyó szeméből a nagy, és hatalmas kalamárisba . . . mert az elnöknek nem szabad megengednie, hogy olyan ügyet tárgyaljanak, melyet már a felsőbb egyházi hatóságok végérvényesen elintéztek. E gyűléssel pedig a lelkészválasztás határnapja megint kitolódik. Ugyanis a jelzett gyűlésen jelölni nem lehet, miután nem erre a célra hívták össze. A kandidációra külön jelölőgyülést kell összehívni, melyen azután joga van az egyháznak jelölni három választandót, az elnökségnek pedig egyet. Itt azonban ismét felhangzik az az ellenkezés, hogy „ha nem lesz kisebb a pap fizetése, hát nem jelölünk." Azután még azt is hallhatni, hogy „kilépünk az egyházból." Elfogulatlanul, az igazság elve szerint nézzünk a szemébe ennek a két mondásnak. „Nem jelölünk." Ha jelölő gyűlésen nem tudna megegyezni az egyház, vagy dacból nem jelölne, akkor a jelölés az elnökségnek válik jogává. Tehát, ha nem jelölnek : jelöl az elnökség. Ezután pe; dig, ha valaki azt mondaná, hogy a nem jelölők nem szavaznak és még sem lesz pap — hát az tévedne. Már pedig azon oknál fogva, hogy az egész egyházközséget félre vezetni nem lehet; mindan körülmények között, ha — feltéve, de meg nem engedve — kevesen is, de akadnak józan egyháztagok, akik mégis csak szavaznának És ha csak ketten is bizony a papja lenne az a lelkész a mezőberényi I ker. ág. ev. egyháznak. Akik pedig ki akarnak lepni az egyházból, azokról is lehet szólni egy-két szót. Mert ha elgondoljuk : nagy dolog és nagymondás az, hogy valaki otthagyja a vallását, amiben élt s amiben remélte, hogy meg is fog halni. Nayy lelki változásnak eredménye a hitelhagyás, nagy lelki harcnak kell megelőzni azt, amig kimondja valaki : az eddigi vallásom nem hitem, az eddigi templomomat elkerülöm ezután ós még temetőbe se abba visznek, amelyikben az apám, a nagyapám porlad ! Bekövetkezhetik ez a nagy lelki harc és az ilyen eredmény, ha valakinek megrendül a hite, vallásának valamelyik tételében. De megtenni ezt csupa „truccból", megtenni ezt dacból: ilyet nem sokszor lehet hallani. És aki megtudja tenni azt, hogy truccból otthagyja az egyházat, az olyan ember más egyháznak se lehet jó tagja. Az olyan embert nem kell visszahívni, annak utána se kell nézni. Menjen az a saját utján: hadd hulljon a férgese A. népipari kiállitás. Nemrégen bővebben megemlékeztünk arról a népipari kiállításról, melyet a József főherceg szanatórium egylet fog rendezni a télen a fővárosban. A kiállitás tiszta jövedelme egészben a szanatórium egylet vagyonát, — amely már százezer korona — fogjanövelni s bizonynyal közelebb viszi az egyletet legközelebbi céljához, a tüdőbeteg-gyógyintézet felállításához. Minden készen van már e nemescélu intézet léteszitéséhez. A helye meg van, szakértők által alkalmasnak jelzett területen ; a nagyszabású modern épület tervét Czigler Győző egyetemi tanár készíti, aki az eddig egyetlen, a főváros mellett fekvő hasoncólu intézet tervét is kiváló módon megalkotta. Nem hiányzik más, csak az anyagi erő, s ebben a tekintetben fog használni a népipar kiállitás a nagy célnak, magának a népipar ügyének fellendítése mellett. Mert nem hisszük, hogy akadna jólelkű ós magyar ember, aki, ha utja arra viszi, meg ne tekintené a kiállítást, Filléreivel kétszeresen segiti a népet. Menti a vésztől, a tüdőbajtól, melyről állandóan azt mondják a közigazgatási bizottsági jelentések, hogy a leggyakoribb halálok. Azonkívül munkát ád és keresetet nyújt a népnek, amely bizony rá van arra szorulva. December elején nyílik meg a kiállitás a régi Képviselőház termeiben. A kiállítási sajtóiroda Verner Líszló vezetése mellett már a jövő hóban megnyílik : a régi képviselőház háznagyi helyiségeiben. Aki bármi kérdésben is tudakozódni akar, forduljon ide. A rendezőség élén az eszme megpenditője, Lukács György dr. Bókósmegye és Hódmezővásárhely főispánja áll, mellette főrangú urnök, a főváros nőtársadalmának számos tagja, az emberszerető ügyért lelkesen fáradoznak. A kereskedelmi kormány Kovács Gyula dr., a Kereskedelmi Muzeum igazgatója, a földmivelésügyi miniszter K e 1 1 e r Gyula háziipari miniszteri biztost delegálta a végrehajtó bizottsághoz. Nemsokára kibocsátja a kiállitás vezető-